A kanadai gasztronómia talán nem foglal el különösebben nagy helyet sokak mentális térképén, azonban létezik egy sütemény, amely mindent visz, és a kanadaiak számára olyan emblematikus, mint nekünk, magyaroknak a mézes krémes vagy a zserbó. Ez a sütemény nem más, mint a Nanaimo szelet, egy igazi komfort kaja, ami az összes bánatodat elűzi egy perc alatt. Ahogy egy magazin is írja, ezerarcú alapanyagokból, mint például a burgonya, készülhet leves, egytálétel, rakottas, saláta és édesség is, de most maradjunk a sütiknél, és fedezzük fel a kanadai édességek izgalmas világát.
A Nanaimo szelet története és jelentősége
A Nanaimo szelet - vagyis „bar”, ahogy a helyiek nevezik - viszonylag új sütemény, amelynek pontos kitalálóját és első készítőjét nem ismerjük. Annyi azonban bizonyos, hogy házi süti, amelyet feltehetőleg egy édesszájú háziasszony készített, majd az egyszerűen elkészíthető finomság szájról szájra terjedt el. Elsőként 1952-ben jelent meg a receptje hivatalosan egy szakácskönyvben, onnantól pedig semmi nem tudta megállítani a sikerét.
A fura elnevezés eredetileg egy kisvárosra utal, mely a kanadai British Columbiában található, és körülbelül 83 ezer lakosú. Bár a történetek elég hevenyészettek a város és a süti összefüggéséről, az biztos, hogy ottani szakácskönyvek említik először. A Nanaimo szó hallatán elsőre talán egy japán rajzfilmhősre tippelhetnénk, de valójában egy kanadai város és egy onnan származó, brutálisan csokis süti neve. A kekszes alapú, sütés nélküli, réteges desszertek sokfelé népszerűek, de ilyen tömör gyönyör, ennyire csokis desszert azért ritkaság. Minden valamire való nagymama készíti Kanadában, és nincs nélküle családi ünnepség. Nagyon házias, cseppet sem elegáns, de annál finomabb.
Fantasztikus ízek sütés nélkül - Nanaimo szelet
A Nanaimo szelet felépítése és elkészítése
A Nanaimo szelet egy sütés nélkül készülő, háromrétegű édesség, amely azoknak fog nagy örömet okozni, akik szeretik a diós és a kókuszos finomságokat. Elsőre talán bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. Egy vastag kókuszos-csokis kekszalapon selymes vaníliakrém, tetején pedig egy gazdag csokiréteg található.
Az alap, avagy a kókuszos-csokis kekszréteg
Az alap a mi kókuszgolyónkhoz hasonlít leginkább. Elkészítéséhez vajat vízgőz fölött melegítsünk össze a kétféle cukorral és a tojással. Öt percig kevergetjük, amíg pudingszerű állagot vesz fel. Ekkor levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a kakaóport, a kekszmorzsát, a kókuszreszeléket és a durvára tört diót vagy aprított mandulát. Alternatív megoldásként a kókuszzsírt vagy vajat alacsony lángon felolvasztjuk, majd hozzáöntjük a kakaóport és a kikevert tojást, gyors mozdulatokkal csomómentesre keverjük. Ne izguljunk, ha úgy tűnik, összeugrik a tojás, folytassuk a keverést! Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a darált (gluténmentes) kekszet, kókuszreszeléket, mézet és az aprított paradiót vagy mandulát. Gluténmentes változat esetén gluténmentes kekszet, amúgy sima zabkekszet használjunk! Az elkészült masszát egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsi aljába nyomkodjuk egyenletesen, egy evőkanál hátával elsimítjuk. Ezután hideg helyre tesszük, hogy megdermedjen.
A selymes vaníliakrém
Miközben hűl a süti alja, elkészítjük a vaníliakrémet. Ehhez a puha vajat habosra keverjük a cukorral, a tejjel és a pudingporral. Egy másik, háziasabb változat szerint a keményítőt kikeverjük a cukorral és tojással. A tejet felforraljuk a vaníliával, majd folyamatos keverés mellett, lassan csurgatva a tojásos keverékhez öntjük. Visszatesszük a tűzre, és intenzív keverés mellett alaposan besűrítjük. Ha már jó az állaga, levesszük a tűzről, beledaraboljuk a kókuszzsírt vagy vajat, simára keverjük, és a kókuszos-csokis alapra egyengetjük. Fontos, hogy a krémen egy kicsit variálhatunk, ha nem szívesen használunk pudingport vajjal.
A csokoládés bevonat
Már csak a csoki ganache van hátra, amely a sütemény tetején megdermedve koronázza meg az édességet. A tejszínt forrpontig melegítjük, és a kétféle aprított csokira öntjük. Várunk két percet, majd fényesre keverjük, és a megdermedt vaníliás rétegre öntjük. Egy egyszerűbb módja a bevonat elkészítésének, ha a felkockázott csokit mikróban vagy vízgőz fölött olvasztjuk össze a vajjal. Megvárjuk, hogy a tetején a csoki megszilárduljon, aztán előkészítünk egy forró vízzel teli kancsót és egy éles kést. A kést minden szeletelés előtt a forró vízbe mártjuk, és letöröljük, hogy a süti könnyen szeletelhető legyen. Fontos, hogy még fagyasztott állapotában szeleteljük fel, különben kinyomhatjuk belőle a krémet.
Kanadai kulináris utazások: Személyes történetek és receptek
A Nanaimo szeleten kívül Kanada más gasztronómiai különlegességeket is rejt, amelyek felfedezésre várnak. Számos személyes történet és élmény is kapcsolódik a kanadai ételekhez, mint például a Whitehorse-ban Zsófika és Laci által készített finomságok, vagy a Vancouverben Kathy-nél töltött napok. Az utolsó „napjaimat” Kathy-nél töltöttem Vancouverben, ahol olyan ételt kóstolhattam, amilyent még idáig sosem, illetve nem is ettem még, csakis itt Kanadában, vagyis itt Észak Kanadában. Ezek az élmények azt mutatják, hogy a kanadai konyha sokszínű és meglepő ízeket tartogat.
A sós karamelles-csokis pite szintén egy olyan függőséget okozó finomság, amivel biztosra mehetünk. Bár a pacalt vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják, és ez a két kijelentés között nincsen középút, ez a megállapítás főleg a magyar gasztronómiában igaz, a kanadai konyha sokkal inkább a desszertek és a comfort food irányába mutat. Ahogy láthatjuk, a burgonya is ezerarcú alapanyag, amelyből készülhet leves, egytálétel, rakottas, saláta és édesség is, ahogy a „Kiskegyed Konyhája Krumplis Kedvencek” különszámában is olvasható. A kanadai konyha tehát sokkal több, mint csupán a Nanaimo szelet, de ez az édesség méltán vált a nemzet egyik kulináris szimbólumává.
