A dióféléket az ízükért szeretjük, pedig beltartalmuk miatt is megéri őket eszegetni - sokan mégsem merik ezt gyakorta megtenni, tartva attól, hogy a magvak kalóriatartalma nyomot hagy a mérleg nyelvén. Úgy tűnik, a héjas gyümölcsök ebből a szempontból különösen viselkednek, és nem igazán érdekli őket, hogy elméletileg híznunk kellene tőlük. Sokan szeretik a dióféléket - a dió mellett ebbe a kategóriába tartozik a pisztácia, a török mogyoró, a mandula és a földimogyoró is -, de csipegetésükkor kevesen gondolnak bele, hogy ezek a magvak mennyire jót tesznek a szervezetnek.
Az olajos magvak táplálkozás-élettani jelentősége
Az olajos magvak rendszeres fogyasztása azért előny, mert számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak. Van bennük például magnézium, kálium, foszfor, mangán, vas és B-vitamin, A-, D-, E- és K-vitamin. Gazdagok fehérjében, így hasznosak olyan esetekben is, amikor valakinek betegség, leromlott állapot vagy intenzív sportolás miatt a szokásosnál több fehérjére van szüksége. A héjas gyümölcsök amiatt is értékesek, mert tele vannak többszörösen telítetlen zsírsavakkal, és akadnak bennük olyan összetevők is, amelyek együttesen csökkenthetik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A dió kedvező hatással van a koleszterinszint-csökkentőt szedő betegek állapotára is.
A dió tulajdonképpen egy olyan gyümölcs, amely víz helyett sok fehérjét és zsírt tartalmaz. Maga zsírtartalmát azonban 85 százalékban hasznos zsírok, telítetlen zsírsavak teszik ki, amelyek jót tesznek a szívnek, csökkentik a koleszterinszintet és az inzulinrezisztenciát. A dió emellett számottevő Omega3-forrás is, aminek köszönhetően még hatékonyabban járulhat hozzá a különböző szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez, magas antioxidáns-tartalma miatt pedig a különböző daganatos megbetegedések kialakulásának megelőzésében lehet jelentősége.
Miért nem hizlalnak a diófélék?
Bár a diónak és általában a héjas gyümölcsöknek rengeteg előnyük van, sokan amiatt kerülik őket, mert tudják, hogy száz grammjuk 500-700 kalóriát rejt. Régóta keresik a magyarázatot arra, hogy a diófélék a gyakorlatban miért nem hizlalnak, sőt, miért segíthetik akár a fogyást is. Voltak olyan teóriák, amelyek abból indultak ki, hogy az olajos magvakat sokan héjasan szerzik be, majd a fogyasztással párhuzamosan törik meg. Mivel mindez időigényes, a teltségérzet hamarabb kialakul, így a túlevés jobban elkerülhető. Ezt a feltételezést - bár az alapja helytálló - hamar megdöntötték azok a vizsgálatok, amelyeknek során a résztvevők pucolva kapták a magokat.
Az egyik vizsgálatnál például az embereket arra kérték, hogy a megszokott táplálkozásuk mellé fogyasszanak naponta adott mennyiségű - egy marék, két marék, vagy akár három marék - olajos magvat. Ez elvileg rengeteg pluszkalóriát jelent, a kutatók mégis azt látták, hogy az érintettek testtömege nem gyarapodott: akinél volt is növekedés, az a minimális, egykilós súlyhatáron belül maradt. Olyan résztvevő is akadt, aki egy keveset még fogyott is.
A kalóriák elillanását magyarázó másik elmélet arra épül, hogy a diófélék fogyasztása fokozhatja az energialeadásunkat. A kutatók a dióféléknél ezt is megmérték, és kiderült, hogy ha nem is nagyon, de fogyasztásuk - ezt klinikai körülmények között remekül lehet vizsgálni - 10-15 százalékkal növeli a leadott energia mennyiségét. A jelenséget azzal magyarázzák, hogy a dió tartalmaz flavonoidokat, amelyekről már sokszor bizonyították, hogy fokozzák a szervezet hőtermelését, hőleadását.
A legbonyolultabb gép, amit az emberiség valaha épített (ASML)
A dió a konyhában: A máglyarakás és társai
Naponta egy marékkal nyugodtan el lehet belőlük fogyasztani, akár magukban (só nélkül), akár müzlibe keverve, salátára szórva. A dió serpenyőben megpirítva remek feltétje lehet krémleveseknek, de jól kiegészíti a sajtokat, krémsajtokat és a gyümölcstálakat is. Ha esetleg Húsvét után marad egy kis kalács, akkor készíthetünk belőle például egy isteni máglyarakást.
Diós máglyarakás receptje
Az almákat megmossuk, meghámozzuk, és egy nagylyukú reszelőn lereszeljük, megszórjuk fahéjjal és cukor 2/3-ával, majd a levét kinyomkodjuk. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját elkeverjük a tejben. A kifliket felkarikázzuk és megforgatjuk a tejben. Egy kivajazott tepsibe leterítünk egy sor kiflit, megszórjuk darált dióval, elterítjük rajta a reszelt alma egy részét, ezt lefedjük a maradék kiflikkel, majd a tetejét vékonyan megszórjuk a dióval. 180 fokon kb. 25-30 percig sütjük. Ezalatt a tojásfehérjét a maradék cukorral kemény habbá verjük és a máglyarakásra simítjuk. A sütőt 160 fokra levesszük, és 15 percig sütjük a desszertet. Aztán a sütőajtót kinyitva negyedórán át hagyjuk száradni.
Néprajzi és kulturális hagyományok
S ha dió és karácsony, akkor muszáj szót ejtenünk a bejgliről is. Néprajzkutatók szerint a karácsonyi ünnep arról szól, hogy a következő esztendő bőségét elősegítsék az emberek. Ez az oka annak is, hogy a legtöbb családban hagyományos karácsonyi menüt készítenek. Nem véletlen az sem, hogy a bejgli hagyományosan mákos, illetve diós töltelékkel készül. A mák ugyanis bőséget, gazdagságot, termékenységet hoz, míg a dió a néphit szerint védelmet nyújt az ártó szellemektől és a balszerencsétől. Ezek a jókívánságok, szerencsét hozó jelképek nagy jelentőségűek voltak a karácsonyi ünnepek idején.
A dió egyéb felhasználási módjai
A diólevélből készült teát vagy főzetet a népgyógyászat bélférgesség, bőrgyulladás, szájügyügyi gyulladások és fertőzések kezelésére használta, alkalmazta izzadáscsökkentésre is. Ez annak tudható be, hogy a növény levele cserzőanyagokat, fenolos savakat tartalmaz, amelyek segíthetik ezen panaszok enyhítését. Az Európai Gyógyszerügynökség a jelenlegi bizonyítékok fényében a diólevelet csak bőrpanaszok kezelésére és izzadás csökkentésére javasolja. Érdekesség, hogy a diólevélben olyan vegyületek is találhatók, amelyek gátolják a lágyszárú növények növekedését, csírázását.
A termeléstől a tárolásig
A Franciaországban található Grenoble-i termőtájon rendeletben határozták meg a diószüret időpontját. Legkorábban akkor kezdhetjük meg a dió szüretelését, ha a kopáncs (burok) alatt a dió héja elkezd barnulni. Ez az állapot a kopáncs repedésének kezdete előtt 1-4 héttel áll be. Ilyenkor a dióbél víztartalma magas, olaj-, és energiatartalma viszont még alacsonyabb, mint a teljesen érett dióé. Termesztői szempontból akkor mondható tökéletesen érettnek a dió, ha a kopáncs felreped, és könnyedén kihullik belőle a dió. Az érett, meg nem tört diótermés akár egy évig is tárolható hűvös, jól szellőző helyen.
A dió sokoldalúan felhasználható, leggyakrabban sütemények kedvelt töltelékeként használjuk, de akár leveléből, héjából, dióbélből tea is készülhet. Bár igen magas a kalóriatartalma, napi 3-5 dióbél elfogyasztása ajánlott, mert ez a mennyiség már hozzájárul egészségünk megőrzéséhez. A dió ezen beltartalmi értékei miatt segít a vérképzésben, kiváló szívizomgyengeség ellen, és hozzájárul az immunrendszer maximális működéséhez is. Remek ellenszere a magas vérnyomásnak, fogyasztása segíti a memória működését. Emellett a dió szuper rostforrás, támogatja az agyműködést, és növeli a koncentrációképességet is. Gyermekek számára vérszegénység ellen, valamint a csontnövekedés elősegítésére alkalmazható.
tags: #kell #e #dio #a #maglyarakasba