A paprika tápanyaghiányának tünetei és megelőzése

A paprika (Capsicum annuum) hazánkban rendkívül népszerű zöldségféle, szinte nincs olyan házikert, ahol ne teremne legalább néhány tő étkezési vagy fűszerpaprika. Az elmúlt években a különleges chili fajták is hódítanak. Azonban amilyen népszerű, olyan érzékeny is egyben, különösen a tápanyagellátás szempontjából. A paprika tápanyagigényes növény, mely a vegetációs időszak minden szakaszában meghálálja a tápanyag-utánpótlást. Ahhoz, hogy a termesztett paprika egészséges legyen és bőséges termést hozzon, elengedhetetlen a megfelelő tápanyag-utánpótlás és a hiánytünetek időbeni felismerése.

Optimális körülmények a paprika termesztéséhez

A paprika termékeny, 5,5-6,5 pH-értékű, megfelelő szerkezetű, könnyen felmelegedő talajokon fejlődik és terem a legjobban. Az 5,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokban problémát okozhat egyes tápanyagok, különösen a P, K, Ca, B és Mo hozzáférhetősége. Lúgos (7,5 pH feletti) talajokon történő termesztés esetén B, Cu, Fe, Mn, P és Zn hiánytünetek léphetnek fel. A paprika melegkedvelő növény. Termesztésének optimális hőmérséklete 21 és 29 °C között van. A 35 °C feletti hőmérséklet negatívan hat a növények növekedésére és terméshozamára, valamint elégtelen vízellátást okozhat.

A paprika vízigénye szabadföldi termesztésben 3000-6000 m³/ha, de üvegházi termesztésben a felhasználás eléri a 8000 m³/ha-t is egy tenyészidőszakban. Vízigénye az ültetéstől a terméskötésig nagy, a később - főleg a termésérés idején - azonban jelentősen csökken. Az optimális vízellátás nemcsak a terméshozamra, hanem a termés méretére, keménységére, polcállóságára, cukortartalmára és ízére is kedvező hatással van. Hasonlóan fontos, és a kiegyensúlyozott növekedés feltétele a folyamatos vízellátás, ami a paprika esetében nem lehet tartósan alacsonyabb 75 és magasabb 85-90%-nál.

A paprika tápanyagszükséglete

A paprika tápanyagszükséglete a növény fejlődési szakaszától függően változik. A paprikának a kálium, nitrogén és kalcium tekintetében van a legnagyobb tápanyagigénye. Ez az igény a növény fejlődésével növekszik, és az intenzív termésnövekedés és -érés időszakában éri el a maximumát. A növény tápanyagigénye nemcsak a fajtától, a termésmennyiségtől és a környezeti tényezőktől függően változik, abban jelentős szerepet játszik a növény kora is.

Makrotápanyagok (kg/t termésre vetítve):

• Nitrogén (N): 2,6-3,1
• Foszfor (P2O5): 2,0-2,8
• Kálium (K2O): 3,5-4,0
• Magnézium (MgO): 0,5-0,7
• Kalcium (CaO): 2,8-3,3
• Kén (S): 0,5-0,6

Mikrotápanyagok (g/t termésre vetítve):

• Bór (B): 15-25
• Réz (Cu): 10-17
• Mangán (Mn): 20-80
• Molibdén (Mo): 0,2-0,3
• Cink (Zn): 30-50
• Vas (Fe): 50-120

Javasolt tápanyagtartalom a talajban (mg/liter talaj):

• Nitrogén (N): 90-120
• Foszfor (P2O5): 60-70
• Kálium (K2O): 180-250
• Magnézium (MgO): 50-80
• Kalcium (CaO): 700-1200

Egyes tápanyagok szerepe és hiánytünetei a paprika termesztésében

Nitrogén (N)A paprika rendkívül nitrogénigényes növény. A nitrogén a tápanyag-utánpótlás alapja, az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, azaz szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növény növekedési szakaszában. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, mivel a Rubisco enzim alkotóeleme, amely alapvető szerepet játszik a növények szén-dioxid megkötésében. A paprika megfelelő nitrogénellátása nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is meghatározza.

• Hiánytünetek: Gyakran tapasztalható a termesztésben, a legintenzívebb hajtatási formában is előfordul. Az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével jelentkeznek. Tartós hiány hatására a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony marad, az alsó levelekről a klorózis átterjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős leveleken nekrotikus foltok jelentkeznek. A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt, fehér színű. A levelek kicsik és egységesen halványzöldek, vagy sárgák. A szár, az erek lilás színűek. Lassabb növekedés és kisebb növények; kevesebb virág és alacsonyabb terméshozam.
• Túladagolás: A nitrogén túladagolása azonban a növények túlzott növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és színezettséghez, valamint csökkent terméshozamhoz vezet. Amennyiben elegendő nedvességgel párosul, erős lombozatot, vastag szárképződést eredményez. Maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt. A bogyók aprók, a fajtára kevésbé jellemző alakúak lesznek, a betegség iránti fogékonyságuk növekszik. Amennyiben vízhiánnyal együtt jelentkezik, a növény a sókártétel jellegzetes tüneteit mutatja (vékony szár, sötétzöld levelek, barna gyökérzet).

Kálium (K)A paprikának nagyon magas a káliumigénye. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. Jótékony hatással van a termés lédússágára, keménységére, színes paprikák esetében intenzív (piros) színére és ízére. A színesedő paprikafajták (kápia és paradicsom alakú) több káliumot igényelnek, ezeknél a káliumszükséglet kb. 10-20%-kal magasabb, és a tenyészidő végig igénylik a kálium fejtrágyát.

• Hiánytünetek: A tünetek fiatal, teljesen kifejlett leveleken jelentkeznek. A levelek szélei és csúcsai megbarnulnak, elhalnak. Később az erek közötti klorózis határozottabbá válik, a levél közepe felé terjed, majd nekrózis alakul ki. A terméskötés gyenge. A nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Lényeges különbség a két hiánytünet között, hogy a nitrogén esetében az egész levélzet kisárgul (az erek is), a kálium esetében a főerek és az ereket határoló levélszövet, még a levél lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás mindig a levél hegyén kezdődik és a levélnyél irányába halad.
• Műtrágyázás: A kálium-utánpótlás kétféleképpen történhet: ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával) és a növény vegetációja folyamán. Javasolt a káliumműtrágyák adagját két részre osztani fejtrágyázáskor. Az elsőt (a teljes adag 35-45%-át) az első virág nyílásakor, a következőt 3-4 héttel később kell kijuttatni. Tápoldatozásos termesztésnél a növényeket a virágok kifejlődésétől kezdődően az utolsó termés beéréséig hetente javasolt káliummal táplálni. A paprika nagyon érzékeny a klórra, ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt.

Foszfor (P)A paprika foszforszükséglete viszonylag magas. Ennek a tápanyagnak a szerepe a növények számára jelentős. A foszfor a sejtmembránok alkotórésze, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. A növénynövekedés legenergiaigényesebb szakaszaiban, a virágzás, a terméskötés és -növekedés során van nagy jelentősége. Fiatal növényekben a foszfor elősegíti a gyökérrendszer növekedését. A foszforból a csírázást követően és a virágzás idején a lombtömegéhez képest viszonylag sokat halmoz fel a paprika. A foszfornak a megfelelő gyökérképződésben és a generatív részek fejlődésében van szerepe.

• Hiánytünetek: A növények nagyon lassan fejlődnek és visszamaradottak. A levelek fakóbbak, fonákuk szürkés zöld színű. Súlyos P-hiány esetén a levelek „pillangószerűen” felfelé kanalasodnak. A virágok fejlődése korlátozott, a termés torzul. A probléma meszes és kötött talajokon jelentkezik, ahol a növények számára korlátozott a foszfor felvehetősége. A tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellépni. Az ilyen paprika a növekedésben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökérzetet fejleszt, későn virágzik, rosszul köt. Az első levelek fonáki oldalán barnás zöld, vöröses zöld elszíneződés tapasztalható, hasonlóan a korai kiültetéskor tapasztalható hideghatáshoz. Régen ismert probléma a paprika termésein jelentkező lilulás, mely általában a bogyók csúcsa felől, enyhén vagy erősebben csíkozottan húzódik a kocsány felé. Ez a jelenség a relatív foszfor hiányt jelzi.
• Túladagolás: Túlzott foszforadagoláskor a termés-lomb aránya nagymértékben eltolódik a termés irányába, sok, apró bogyó fejlődik a növényen.
• Műtrágyázás: Teljes mennyisége kijuttatható a paprika ültetése előtt, a talajelőkészítés során. Mivel ez a tápanyag csak korlátozott mértékben mozog a talajban, a foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységben be kell dolgozni.

Kalcium (Ca)A paprika kalciumigényes növény. A kalcium nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel - biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) - szemben. Ez az egyik legfontosabb tápanyag, amely a termés minőségéért felelős.

• Hiánytünetek: A leveleken nekrózis, a termésen csúcsrothadás (feketetalpasság) alakul ki. A hiány <5 pH-jú talajokban és magas sótartalom esetén fokozódik. A Ca-hiány akkor gyakori, ha a növény transzspirációja gátolt. Termesztésben a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátással összefüggő élettani betegség. Legtöbbször nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a kalcium nehezen felvehető volta okozza a hiányt. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható - a növényen belül nem átépíthető - tápelem, a hiánytünetek először a fiatalabb leveleken klorózis formájában jelentkeznek. Azonban a kalciumhiányra nem a leveleken jelentkező klorózis a jellemző tünet, a paprikán, de a paradicsomon és a tojásgyümölcsön is leggyakrabban az ún. csúcsrothadás betegség formájában alakul ki. Ilyenkor a bogyó bibepont felőli oldalán beszáradt barna folt képződik, a beteg rész nagysága a hiány mértékével arányos. A magház és a bogyó kocsány felőli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység mértéke nagyon eltérő, ismertek olyan paprikafajták, amelyeken gyakorlatilag nem fordulnak elő a csúcsrothadás tünetei, de ismertek olyanok is, amelyek szöveti szerkezetüknél fogva igen hajlamosak a betegségre. A kalciumhiány kialakulásának a leggyakoribb oka nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a Ca felvehetetlenségét kiváltó magas talajsó-tartalom, a magas relatív páratartalom, az alacsony talajkémhatás és az ionantagonizmus.
• Műtrágyázás: A kalciumműtrágyát tápoldatozott ültetvényeken az első virágzat kialakulásától az utolsó termés érésének kezdetéig kell kijuttatni. Azokban az állományokban, ahol hagyományos kalciumos műtrágyákat (általában kalcium-nitrátot) használnak, két kijuttatás szükséges: az első adagot (a teljes mennyiség 30-40%-át) az első virágzat fejlődésének kezdetén, a másodikat pedig 3-5 héttel később kell alkalmazni. A paprikatermesztés esetén a kalcium lombtrágyázással történő kijuttatása is hatásos.

Magnézium (Mg)A magnézium enzimalkotó illetve aktivátor, a zöld színtestek felépítésében vesz részt, a klorofill alkotóeleme.

• Hiánytünetek: A tünetek először az idősebb leveleken általános klorózis formájában jelentkeznek, míg az erek zöldek maradnak. Súlyos hiány esetén érközi nekrózis miatt a levél elszárad. A hiány homokos talajon K-túladagolás miatt alakulhat ki. Forró, száraz időben is előfordulhat. Magnéziumhiány a támrendszeres paprikahajtatásban gyakran megfigyelhető, nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken eredményez érközötti sárgulást. A káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető, tekintettel arra, hogy a klorózis csak az érközötti szövetekre terjed ki, maga a levélér zöld marad. Valamivel élénkebb sárga, vöröses sárgább, mint a káliumhiány, és rendszerint a levélnyél irányából indul, szemben a káliumhiánnyal, amely a levél csúcsán kezdődik.
• Műtrágyázás: Teljes mennyisége kijuttatható ültetés előtt, a talajelőkészítés során. A lombtrágyázás a növény föld feletti részének intenzív növekedési fázisában is hatásos.

Kén (S)Az agrokémia a ként - a növénytáplálásban betöltött szerepe alapján - a nitrogén, a foszfor, a kálium, a kalcium és a magnézium után a hatodik legfontosabb tápelemnek tartja. Meghatározó szerepet játszik az enzimatikus reakciókban, a fehérjeszintézisben és egyes vitaminok képzésében, továbbá a redox rendszerek működtetésében. Fontos eleme a zsírsavaknak, és több fontos gazdasági növény jellemző és meghatározó illóanyagának is (pl. hagymafélék, torma, retek). Szárazanyagra számítva viszonylag magas töménységben, 0,2-0,7 %-ban fordul elő a növényekben. A zöldségfélék esetében a kénhiánytünetek megjelenését akkor észlelték, amikor a levelek kéntartalma (S) alacsonyabb volt 0,03%-nál. Optimális esetben a nitrogén:kén aránya 30-40:1 között változik, beteg, kénhiányos növényeknél sok esetben ez az érték meghaladja a 70-80:1-et.

• Hiánytünetek: A kénhiány tünetei hasonlóak a nitrogénhiány tüneteihez, de a klorózis általában egyenletes az egész növényen, beleértve a fiatalabb leveleket is. Jellemző a levélnyél és a levél erezetének vörösödése. A klorózis a fiatal leveleken jelenik meg először, majd a növény fejlődésével terjed tovább a régebbi levelekhez. A kén nem annyira mobilis a növényben, mint a nitrogén. Emiatt a tünetek először a fiatal leveleken jelennek meg, és terjednek tovább a növény többi részére. A levelek bepöndörödnek és törékennyé válnak. Az érközi területeken sárgászöld, sárgás klorózis figyelhető meg. A szárak, a vénák és a levélnyél lila színű. A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, a növekedésgátlás tünetei a lombozaton erősebben mutatkoznak, szemben a gyökérzettel, ahol súlyos hiány esetén is fejlett, elágazó gyökérzet alakul ki. Tekintettel arra, hogy a növényen belül a kén csak akropetálisan (felfelé) mozog, a klorotikus tünetek a fiatal leveleken, hajtásokon mutatkoznak először, de később az egész növényre kiterjednek. Kezdetben csak az erek közötti szöveteken figyelhető meg a világos elszíneződés, majd idővel a vékonyabb erek is megsárgulnak, csak a főér és közvetlen környéke marad zöld, miközben a hajtásnövekedés lelassul. A levélzet durva, kemény tapintású, súlyos esetben a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződést is mutat. Akut kénhiány esetén - ami a gyakorlatban ritkán fordul elő - az említett tüneteken kívül a vastagabb erek között beszáradt foltok képződnek. Paprikán a termesztési gyakorlatban csak a vízkultúrás termesztésben fordul elő, a szántóföldi termesztésben nagyon ritkán találkozhatunk vele annak ellenére, hogy a paprikanövény kénből viszonylag sokat épít be a szervezetébe. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy számos műtrágyában a kén, mint kísérőanyag előfordul és a szerves trágyák is - amelyekből köztudottan sokat használnak a paprika alá - jelentős mennyiséget tartalmaznak.
• Műtrágyázás: Magában a ként trágya formájában nem szoktunk adni, más tápelemek kísérőanyagaként, vegyület formájában kerül a talajba kijuttatásra, illetve a tápoldatba bekeverésre. A kertészeti ágazatokban (gyümölcs- és szőlőtermesztés, illetve zöldséghajtatás) legelterjedtebb és leggyakrabban használt kénforrás a kénsavas káli (18% kén) és a szuperfoszfát (12-14% kén) műtrágyák, illetve néhány mikroelem kénsavas sója (rézgálic, vasgálic stb.). Erősen meszes talajon használják az ammóniumszulfátot is, amelynek kéntartalma 23-24%. Viszonylag széles körben használt kéntartalmú műtrágya a keserűsó (magnéziumszulfát), amit elsősorban magnéziumtartalma miatt javasolnak a szántóföldi és kertészeti kultúrák számára lombtrágyaként, de jelentős mennyiségben, 13%-ban ként is tartalmaz. Vízben nagyon jól oldódik, perzselő hatása gyakorlatilag nincs, akár 5%-os töménységben is keverhető növényvédő szerekkel. További előnye, hogy a levélen keresztül gyorsan felszívódik, ezért súlyos hiány esetén a hiánytünetek gyors megszüntetésére is kiválóan alkalmas.

Bór (B)

• Hiánytünetek: Hiánya nagyon gyorsan láthatóvá válik. A tünetek általában a fiatalabb leveleken jelentkeznek először, amelyek világosabbá válnak. A súlyos hiány az idősebb levelek érközi klorózisában nyilvánul meg, amitől azok sötét sárgás-narancssárgás árnyalatot vesznek fel. Fonák irányába pödrődő, törékeny levelek. Az erek megduzzadnak a növény törpül, tenyészőcsúcsa elhal. A terméskocsány megvastagszik, törékennyé válik. A virágok száma is csökken, és gyenge a terméskötés.

Klór (Cl)

• Hiánytünetek: Rendellenesen fejlődött levelek határozott érközi klorózissal. A klorózis a levéllemez érközi területein sima, lapos mélyedéseiben jelentkezik. Előrehaladottabb esetekben az idősebb levelek színén jellegzetes barnulás figyelhető meg. A gyökerek satnyulnak, a gyökércsúcsok megvastagodnak. Ismertté vált, hogy a klór egyes zöldségfélék (pl. paradicsom) ízanyagainak képződésében vesz részt.

Réz (Cu)

• Hiánytünetek: Viszonylag későn jelenik meg a vegetatív szakaszban. Fodrozódó levelek, lefelé pödrődő sziklevelekkel. A hiány enyhe általános klorózisban, valamint a fiatal levelek tartós turgorvesztésében nyilvánulhat meg. A levélszélek felfelé kanalasodnak és száradnak. A levelek és a termések keskenyek és „szögletesek” lesznek.

Vas (Fe)A vas a makro- és a mikrotápelemek között átmenetet képez, a felvett mennyiséget alapul véve inkább makroelem, viszont az élettani hatását és a hiánytüneteket illetően inkább a mikroelemekhez áll közelebb.

• Hiánytünetek: A vashiány első tünete a legfiatalabb levelek érközi klorózisa, amely általános klorózisba fordul át, és végül a teljes levél kifehéredését okozza. A levelek teljes kifehéredéséig a vashiány vaspótlással megszüntethető. Hiányát legtöbbször akadályozott felvehetősége okozza, ami rendszerint valamilyen talajhibára vezethető vissza (pl. magas pH, ion-antagonizmus), de a tápoldatos termesztésben gyakran a túlöntözésből adódó talajlevegőtlenség, vízzel való túltelítődés váltja ki. A hiány először a fiatal leveleken, hajtásokon jelenik meg, a levélerek közötti szövetek kihalványodnak, majd az újból fejlődő leveleken egyre világosabb, fehérebb érközi szövet képződik. A hiány előrehaladtával nemcsak az ér közötti mező, de a vékony erek is kifakulnak.

Mangán (Mn)

• Hiánytünetek: Kezdetben a fiatal leveleken enyhe klorózis látható. Súlyosabb esetekben az idősebb levelek ujjas erezete látható. Ezt követően a barnás szürke nekrózis az erek mentén halad tovább. Magas pH-jú, valamint meszes vagy túlmeszezett talajokon fordul elő.

Molibdén (Mo)

• Hiánytünetek: A molibdénhiány korai tünete az általános klorózis. Hasonlít a nitrogénhiány tüneteihez, de a levélfonák vörösödése nem tapasztalható. A levelek felfelé kanalasodása és a foltosodás tapasztalható. Súlyos molibdénhiány esetén a klorózis az erek között nagy kiterjedésűvé válik.

Cink (Zn)

• Hiánytünetek: A cink hiánya a növény törpüléséhez, a szártagok rövidüléséhez és a fiatal levelek felfelé kanalasodásához vezet. A leveleken szürkés barna vagy barna foltok jelenhetnek meg. A levelek aprók. A cinkhiány tünetei lúgos talajokon vagy nagy mennyiségben kijuttatott foszforműtrágyázás után jelentkeznek.

A paprika műtrágyázása és tápanyag-utánpótlása

A paprika tápoldatozása hasznos lehet a növény különböző fejlődési időszakaiban, de különösen fontos a paprika palánta kiültetése idején. A tápoldatozásnak nagy előnye, hogy a fontosabb tápelemeket oldott formában tartalmazzák, így a növény azonnal hasznosíthatja. Nem csupán a fontosabb makroelemeket, hanem a mikroelemeket is képes a növény gyökéren keresztül felvenni. A tápoldatozásra csak vízben tökéletesen, maradék nélkül oldódó, ún. komplex műtrágyák alkalmasak.

Nitrogén:Ültetés előtt talajvizsgálat szükséges a talaj ásványi nitrogén-tartalmának (nitrát és ammónium) meghatározására. Palántázás előtt a talajba 40-60 kg/ha N-t kell bedolgozni, figyelembe véve a talaj meglévő nitrogéntartalmát. A fennmaradó rész heti rendszerességgel tápoldat formájában kell adagolni, vagy 2-3 adagra osztva nitrogéntartalmú alapműtrágya kijuttatásával pótolható. A paprika nagyon jól reagál a nitrogén nitrát (N-NO3-) formájával történő trágyázásra, amely a káliumfelvételt is támogatja. Tápoldatozás nélküli termesztés esetén a szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák alkalmazása lehetővé teszi az összes nitrogén egy részének ültetés előtti kijuttatását. A fennmaradó adagot az intenzív növénynövekedési fázisban kell kijuttatni.

Foszfor:Teljes mennyisége kijuttatható a paprika ültetése előtt, a talajelőkészítés során. Mivel ez a tápanyag csak korlátozott mértékben mozog a talajban, a foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységben be kell dolgozni.

Kálium:A kálium-utánpótlás kétféleképpen történhet: ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával) és a növény vegetációja folyamán. Javasolt a káliumműtrágyák adagját két részre osztani fejtrágyázáskor. Az elsőt (a teljes adag 35-45%-át) az első virág nyílásakor, a következőt 3-4 héttel később kell kijuttatni. Tápoldatozásos termesztésnél a növényeket a virágok kifejlődésétől kezdődően az utolsó termés beéréséig hetente javasolt káliummal táplálni. A paprika nagyon érzékeny a klórra, ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt.

Magnézium:Teljes mennyisége kijuttatható ültetés előtt, a talajelőkészítés során. A lombtrágyázás a növény föld feletti részének intenzív növekedési fázisában is hatásos.

Kalcium:A kalciumműtrágyát tápoldatozott ültetvényeken az első virágzat kialakulásától az utolsó termés érésének kezdetéig kell kijuttatni. Azokban az állományokban, ahol hagyományos kalciumos műtrágyákat (általában kalcium-nitrátot) használnak, két kijuttatás szükséges: az első adagot (a teljes mennyiség 30-40%-át) az első virágzat fejlődésének kezdetén, a másodikat pedig 3-5 héttel később kell alkalmazni. A paprikatermesztés esetén a kalcium lombtrágyázással történő kijuttatása is hatásos.

A paprika metszése és egyéb ápolási feladatok

A nagyobb termésnek és a jobb minőségnek a metszésen kívül egyéb feltételei is vannak. A metszéses termesztés csak ott valósítható meg, ahol kiváló a talajszerkezet és a talaj-tápanyagszint közepesnél jobb, de semmi esetre sem túl magas, és ahol az egyes növényi tápanyagok, mindenek előtt a nitrogén, a foszfor és a kálium könnyen felvehető, ún. vízoldható formában van. A termőkorban a nitrogén és a kálium aránya megközelítőleg 1:1,5 legyen, a káliumé és a magnéziumé 3:1.

Ha bokrosra neveljük, akkor egy-egy esetleges ritkítást végzünk, az oldalhajtásokat kitörhetjük, a leveleket is megritkíthatjuk. Ha egy kicsit jobban belejövünk, akkor már karósként kezdjük nevelni. A legelterjedtebb az ún. „szoknyás metszés”, amikor az első három elágazásig meghagyunk minden ágat és termést. A harmadik elágazás után a kiválasztott legszebb ág kivételével a többit visszacsípjük. Így a tövön maradnak a legkorábbi termések és a kellő levélfelület a bogyók beárnyékolásához és a paprika további lendületes fejlődéséhez. Erős növekedés esetén az első elágazás alatti levelek hónaljából is előtörhetnek hajtások - ezeket el kell távolítani.

Metszési tudnivalók:

• Lehetőleg napsütéses időben, a déli órákban száraz növényeken dolgozzunk.
• Borús, hűvös idő esetén a metszést követően, fokozott mértékben szellőztessünk.
• Úgy metszünk, hogy magát a növényt ne érintsük, csak az eltávolításra szánt növényi részt fogjuk meg.

Paprika betegségei és kártevői

A paprika amilyen népszerű, olyan érzékeny is egyben. Leggyakrabban gombás betegségekkel találkozhatunk, de emellett jelentősek a vírusok és baktériumok által okozott problémák is. A paprika kártevői szintén nagyon fontos témakör, hiszen ők nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket.

Vírusos és fitoplazmás betegségek:

• Paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV): A leveleken sárga, később bebarnuló, kör alakú foltok láthatók. A hajtáscsúcs lehervad, majd elszárad. A száron sötétbarna foltok jelennek meg.
• Paprika mozaikvírus (Tobamovírusok, AMV, CMV, TAV): A levélen mozaiktünetek észlelhetők, zöldszínű, vagy sárga „kockás” foltok. A száron gyakran csíkszerű, sötétbarna elhalások vannak. A bogyók kisebbek, dudorosak, felületükön gyakran folt- vagy csíkszerű, sötétbarna elhalások láthatók.
• Stolbur betegség (fitoplazmás eredetű): A növények növekedésükben visszamaradnak. Az oldalhajtások rövid ízközűek, sok kis levél csoportosan képződik rajtuk. A levelek elkeskenyednek, szimmetrikusak, gyűrű alakú foltok is kialakulhatnak rajtuk. A levélnyél vagy hosszú, vagy nagyon rövid.
• Sárgaság (fitoplazmás eredetű): A levél fő- és mellékerei kivilágosodnak, az érközök sárgászöldek, a levélerek mentén sötétzöld sávok vannak.
• Paprika sárgaság (fitoplazmás eredetű): A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. A helyettük növő levelek aprók maradnak, és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik és a rajta lévő termések összeaszalódnak.

Baktériumos betegségek:

• Baktériumos termésrothadás (Pseudomonas syringae pv.): Szabadföldön fordul elő, inkább nyár végén, a kórokozó számára a csapadékos, meleg (28-30 °C) időjárás a legkedvezőbb. A bogyón a kocsánytól kiinduló, a bibepont felé terjedő világosbarna rothadás észlelhető. Csak a belső húsos részek és a magház rohad el, a bogyó héja ép marad.
• Baktériumos levélfoltosság és bogyórothadás (Xanthomonas campestris pv.): A betegség hirtelen lehűlés és sok csapadék együttes jelentkezésekor alakul ki. Levélfoltosság (már a szikleveleken is): apró, vizenyős, majd barna folt, később közepén kifehéredő, barna szegélyű lesz. Levéltorzulás: kanalasodás, hullámosodás, levélnyél-görbülés, a beteg levelek lehullanak. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs elhalása.
• Baktériumos varasodás (Xanthomonas axonopodis pv. vesicatoria): A levélen, a száron és a bogyón is láthatók tünetek. Levélen először apró, vizenyős, a fonákon kidudorodó foltok láthatók. Később a foltok nagyobbak lesznek, közepük kifehéredik, szegélye sötétbarna lesz. A beteg levelek lehullanak. A száron kerek vagy ovális, kissé kiemelkedő barna foltok vannak. A bogyón először pontszerű, majd 1-2 mm-es, kissé kiemelkedő foltok láthatók, amik később 2-3 mm átmérőjűek lesznek, világosbarna közepük bemélyed, szegélyük sötétbarna, felszakadozott, vagyis varas.

Gombás betegségek:

• Palántadőlés (Pythium és Rhizoctonia fajok): A csíranövények sziklevele és gyökere elbarnul, majd elpusztul, hiányos lesz a kelés. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, majd elbarnul, a szikleveles növénykék kidőlnek.
• Fehérpenész (Sphaerotheca fuliginea): Csak a levélen vannak tünetek. A levél színén eleinte szögletes, sárgás foltok jelennek meg, melyek olajosan áttetszők. A levél fonákán apró dudorok és fehér konídiumtartó gyep („bunda”) figyelhető meg.
• Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. capsici): A gyökérzet elbarnul, elkorhad. A tövek sárgulnak, lankadnak, elhervadnak. A szártövön szintén barnulás, majd korhadás észlelhető.
• Sklerotíniás betegség (Sclerotinia sclerotiorum): A szártőn képződő, eleinte vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókháló szerű, majd vattasűrűségű micéliumbevonat látható. A foltok később megnőnek, körülölelik a szárat, a tő hervad, majd elszárad.
• Botritiszes rothadás (Botrytis cinerea): A száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna, ovális, elhalásos foltok jelennek meg. A foltok jellegzetesen zónáltak. Később az elhalt foltok feletti növényrészek elhervadnak, elszáradnak. A virágok vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep alakul ki.
• Kolletotrihumos bogyórothadás (Colletotrichum capsici): A bogyón eleinte csak apró, kerek foltok, majd 20-30 mm hosszanti átmérőjű, ovális, besüppedő szürkésbarna foltok találhatók. A foltokban szabad szemmel is látható fekete képletek vannak.
• Alternáriás magházpenész (Alternaria alternata): A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak elbarnulnak, felületükön sötétszürke, vattaszerű bevonat figyelhető meg. A bogyó húsa belülről kifelé haladva vizenyősen rothad.

Kártevők:

• Gyökérgubacs-fonálféreg (Meloidogyne incognita): A lárvák a gyökércsúcsnál bejutnak a növény gyökerébe és gubacsképződést idéznek elő, melyek gátolják a víz- és tápanyag-felvételt, ez hiánytünetekben jelentkezik, illetve a növények a növekedésben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak, a hajtáscsúcs kifehéredik.
• Takácsatka (Tetranychus urticae): Négy pár lába van, szárnya nincs, 0,5 mm-es állat. Szárazság- és melegkedvelők, a levelek fonákán szívogatnak, ami klorofill elhaláshoz vezet, amitől elsárgul, majd elhal a levél. Finom szövedéket készítenek a levélen.
• Levéltetvek (Aphididae fajok): Több levéltetű faj is megjelenhet paprikán. Soktápnövényűek, mind szabadföldön, mind hajtatásban rendszeresen megjelennek paprika állományban, ha elszaporodnak, jelentősen meggyengítik a növényeket. Kártételük a levélerek szívogatása nyomán alakul ki, a levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A levéltetvek cukorban gazdag ürüléke a levélen a mézharmat.
• Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum): 1,5 mm hosszú rovar, fehér por fedi, „molylepkeszerű”, szúró-szívó szájszervű. Kártételük egyrészt az, hogy a levelek a szívogatás miatt halványulnak, majd lehullanak, másrészt a szívogatással átviszik a vírusbetegségeket egyik egyedről a másikra, azaz vírusvektorok.
• Tripszek (Thysanoptera rend): Apró, hosszúkás rovarok, 0,8-1 mm-esek, szabad szemmel is láthatók, szúró-szívó szájszervűek. Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken. Szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken (kiszívják a sejtnedvet), a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik.

Védekezési stratégiák

A paprika betegségei és kártevői elleni bio védekezés alapja a vetésforgó és az egészséges szaporítóanyag használata, valamint fontos, hogy az azonos családba tartozó növények egymástól távol ültessük, különben túlságosan felszaporodnak a kórokozók. A paprika palánta betegségei elsősorban azok a gombás betegségek, melyek a palántakorú növények gyökérnyakát támadják meg.

Általános védekezési elvek:

• Vetésforgó: Három-négy éves vetésforgó alkalmazása a talajlakó kórokozók és kártevők felszaporodásának megakadályozására.
• Egészséges szaporítóanyag: Csak csávázott vetőmagot és egészséges palántát használjunk.
• Higiénia: A fertőzött növénymaradványokat mindig távolítsuk el és semmisítsük meg. Növényápolási munkák során a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.
• Talajfertőtlenítés: Nagyüzemekben gőzöléssel fertőtlenítik a talajt, vagy gombaölő szerrel kezelik. Talajcsere is hatékony lehet.
• Levegőztetés: Növényházban rendszeres szellőztetéssel csökkenthető a páratartalom, ami gátolja a gombás betegségek terjedését.
• Vízgazdálkodás: Az optimális öntözés és vízellátás biztosítása.
• Kártevőirtás: Levéltetvek és tripszek elleni védekezés, mivel ezek a kártevők vírusokat terjesztenek.
• Lombtrágyázás: Súlyos tápanyaghiány esetén a lombtrágyázás gyors segítséget nyújthat.
• Biokészítmények: Talajban lakó kórokozók ellen biológiai növényvédő szerek alkalmazása, pl. Coniothyrium minitans a szklerotínia ellen.
• Rezisztens fajták: Sok paprikafajta már ellenálló a tobamovírusokkal szemben. Fonálféreg fajok ellen ellenálló fajták termesztése.
• Gyomirtás: Az áttelelésüket biztosító évelő gyomok irtása.
• Réztartalmú szerek: A baktériumos fertőzések leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. A kockázati tényezők megjelenésével (alacsony vagy éppen magas léghőmérséklet, magas páratartalom, nagymértékű csapadék) el kell kezdeni a védekezést, mely réztartalmú szerekkel lehetséges.

tags: #ken #hiany #tunetei #paprikaban