A Richter Gedeon üzleti teljesítményének fundamentális értékelése
A Richter Q1 jelentése szerintem első ránézésre gyengébbnek tűnik, mint amilyen valójában. A jelentett gyógyszerárbevétel 217,3 Mrd Ft lett, ami éves alapon -1,3%, de állandó árfolyamon már +5,9%. A tiszta EBIT 69,8 Mrd Ft volt, jelentve csak +1,8%, viszont CER alapon +15%. Tehát az operatív teljesítmény rendben van, a látható gyengeség nagy része devizahatás: erős forint + gyenge dollár.
A cash-flow kifejezetten erős volt: Q1 szabad cash-flow 77 Mrd Ft, ami éves alapon +29%. Ez fontosabb, mint az EPS optikai mozgása, mert végső soron a részvény értékét nem a sztori, hanem a diszkontált jövőbeli pénztermelés adja. A fő profitmotor továbbra is a cariprazine / Vraylar. Ez egyszerre a legnagyobb erősség és a legnagyobb kockázat. A Vraylar mögöttes amerikai értékesítése tovább nőtt, a Richter royalty-bevétele nagyon magas marginnal rendelkezik, de ez nem tart örökké. A szabadalom információk szerint 2030. március 17-ig tart. Ez a DCF-ben kulcspont: nem lehet úgy értékelni a Richtert, mintha a jelenlegi Vraylar-profit örökké fennmaradna.
A többi láb vegyes képet mutat. A WHC továbbra is stratégiai érték, de Q1-ben részben időzítési és devizahatások torzították. A BIO erős volt, de itt áreróziós kockázat van. A GenMed gyenge, részben készletleépítés, gyengébb OTC-szezon miatt. Összességében a cég jó, de nem hibátlan: a kérdés az, hogy 2030 után a WHC, BIO és pipeline mennyit tud pótolni a Vraylar-profitból.
DCF - saját bázis forgatókönyv és piaci értékelés
A Q1-es 77 Mrd Ft szabad cash-flow-ból nem indulnék ki úgy, mintha az év minden negyedéve ugyanilyen lenne, mert a negyedévben kedvező volt a működőtőke és alacsonyabb a capex. Ezért normalizáltabb megközelítést használtam. Fő feltételezések: 2026E normalizált FCFF: kb. 250 Mrd Ft, explicit előrejelzés: 2026-2031, WACC: 9,5%, terminal growth: 2,0%, 2030-tól mérsékelt Vraylar-royalty visszaesés, nettó pénzügyi pozíció osztalék után: kb. +250 Mrd Ft, részvényszám: kb. 183 millió.
Eredmény: Bear case: kb. 12 000 Ft/részvény, Base case: kb. 16 700 Ft/részvény, Bull case: kb. 22 600 Ft/részvény. A jelenlegi kb. 12 600 Ft körüli árfolyam mellett a bázis DCF kb. 30%+ felértékelődési potenciált mutat. Ez nem extrém olcsóság, de nem is drága, főleg úgy, hogy a cég mérlege erős és a cash-termelés jelentős. A piac szerintem azért nem ad magasabb szorzót, mert látja a 2030-as Vraylar-kockázatot. Ez racionális. A túl optimista modell ott hibázna, ha a mostani royalty-profitot tartósnak venné. A túl pesszimista modell ott hibázna, ha nullának venné a Richter többi üzletágát és pipeline-ját. Nekem a Richter jelenleg „óvatosan pozitív” sztori. Nem klasszikus deep value, ahol a piac teljesen félreáraz valamit, hanem inkább erős cash-flow-val rendelkező minőségi gyógyszercég, amelyet egy jól látható jövőbeli cliff miatt diszkontálnak.
Discounted Cash Flow | DCF Model Step by Step Guide
Nyelvi pontosság és a „gizike-gőzeke” jelenség a közbeszédben
Szókincsünkben vannak olyan szavak, amelyeket nagyon hasonlóan ejtünk és írunk, de jelentés szempontjából megkülönböztetjük őket. A hasonló alakú, de különböző jelentésű szavakat paronimáknak, a jelenséget pedig paronímiának nevezzük. A hasonlóalakú szavak másik halmazát azok a szavak alkotják, amelyek esetében pusztán véletlen alaki hasonlóságot tapasztalunk. A nyelvészetben a szójelentés-történet foglalkozik a paronímiával, használatukra vonatkozó tanácsokkal viszont a nyelvművelő könyvekben is találkozunk.
Az eszencia - esszencia páros esetében erős bizonytalanságot tapasztalhatunk a nyelvhasználatban. A Nyelvművelő kézikönyv szerint az eszencia tömény ízesítő, kivonat, míg az esszencia valaminek a veleje, lényege. Az európai nyelvek többségében ugyanazzal az alakkal fejezik ki ezeket, a megkülönböztetés magyar specialitás. A változás úgy tűnik, abba az irányba halad, hogy a két sz-es változat átveszi az eszencia helyét. Bár úgy tűnik, hogy az esszenciális az esszenciából jött létre, valójában a latin essentialis melléknév magyarosított formája.
Történeti és politikai torzulások: a helyi és országos emlékezetpolitika
Gizikét keverik a gőzekével, mondhatjuk a városszerte elhelyezett tájékoztató táblák szövegeit olvasva. A városvezetés hibát hibára halmoz, következmény nélkül. Ténybeli tévedés, hogy a mai alsóváros - a középkori Sár - másik neve Boldogasszony lett volna. Sár, azaz a mai alsóváros Albrecht és Gottfried nevű német lovagok birtoka lett II. Géza korában. A malomkerti táblán olvasható szöveg azonban egy másik Gottfriedről szól.
Hasonlóan feszült a politikai emlékezetpolitika. Tizennégy volt és jelenlegi rendőrparancsnok állt bíróság elé a 2006-os utcai események miatt indult katonai büntetőeljárásban. Bene László, Gergényi Péter és társaik büntetőpere során a vád az elöljárói intézkedés elmulasztása volt. A parlament 2012 márciusban elfogadta a Balsai-jelentést, amely a 2006-os eseményeket vizsgálta. Ugyanebben a kontextusban, a lengyel-orosz viszonyban a provokatív harciasság és az emlékezetpolitika ébren tartja a sérelmeket. Varsó kártérítési pert készít elő Oroszország ellen a szovjet bűnökért, miközben Németországtól 1,3 trillió eurót követel. Moszkva erre szellemes, de történelmi utalásokkal teli operai hivatkozással reagált, figyelmeztetve, hogy az oroszországi hadjáratok ingoványba torkollnak.
Társadalmi intézmények és az örökbefogadás rendszere
A közbeszédben a gyermekvédelem kérdése is élesen megjelenik. Gy. Németh Erzsébet szerint a kormány nem fordít kellő figyelmet a gyermekvédelmi rendszerben rekedt gyermekekre. Ezzel szemben Zsigó Róbert államtitkár azt jelezte, hogy 2010 óta számos örökbefogadást egyszerűsítő intézkedést vezettek be. A statisztikák szerint 2024-ben 1291 gyermek talált szerető családra örökbefogadás által, szemben a 2010-es 735 esettel. A kormányzati álláspont szerint az elmúlt 10 évben 65 százalékkal nőtt az engedélyezett örökbefogadások száma, ami cáfolja a baloldali kritikákat a rendszer hatékonyságával kapcsolatban. A politikai diskurzusban azonban a „propagandára szánt összegek” és a kórházi finanszírozás kérdései továbbra is megosztják a közvéleményt, tükrözve a társadalmi bizalmatlanságot és a párbeszéd hiányát.