A magyarországi kulturális örökség és a magántőke találkozása számos esetben eredményezett figyelemre méltó értékmentő és fejlesztési projekteket. Ezen kezdeményezések között kiemelkedő helyet foglal el Kolos László, a dán-magyar milliárdos tevékenysége, különösen a Vas megyei Sorokpolányban található Szapáry Kastély felújítása révén. Az ő nevéhez fűződik egy olyan komplexum megújítása, amely nem csupán építészeti szempontból, hanem a hozzá tartozó park és kertek gondos kialakítása révén is új életre kelt. Ugyanakkor a "Kolos" név kapcsán más jelentős személyiségek és témák is felmerülnek a magyar köztudatban, mint például a nonfiguratív művészet kiváló alakja, Kolos-Vary Zsigmond, vagy éppen Péter László, akinek élettörténete a huszadik századi magyar agrárium kihívásait és innovációit tárja fel. Az alábbiakban e sokrétű információhalmazt dolgozzuk fel, bemutatva a különálló, mégis a magyar történelem és kultúra kontextusában releváns szálakat.
Kolos László és a Luxus Ingatlanpiac: Egy Milliárdos Vállalkozása a Barnes Csoporton Keresztül
A luxusingatlanok piaca világszerte kiemelkedő jelentőséggel bír, ahol a Barnes csoport már több mint húsz éve meghatározó szereplő. Ez a tekintélyes cég globálisan jelen van, és a legexkluzívabb ingatlanokat kínálja tehetős ügyfelei számára. A magyar leányvállalat, amely a tavalyi cégalapítás után ugyan csak az idén indult be igazán, máris jelentős kínálattal rendelkezik. Ez a kínálat nem csupán a modern, új építésű ingatlanokra korlátozódik, hanem magában foglalja a történelmi értékkel bíró, gondosan felújított kastélyokat és kúriákat is, amelyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A Barnes kínálatában már most is akad néhány különleges darab, amelyek nem csupán ingatlanként, hanem kulturális örökségként is értelmezhetők. Ezek közé tartozik például az általunk is kedvelt Liszkay Kúria, amely a magyar vidék eleganciáját és nyugalmát képviseli. A luxus ingatlanok piacának felpezsdülése Magyarországon jól mutatja a befektetési hajlandóságot és a történelmi értékek iránti megbecsülést, különösen, ha olyan tehetős magánszemélyek állnak a háttérben, mint Kolos László. A Barnes csoport professzionális megközelítése és kiterjedt hálózata révén ezek az ingatlanok nem csupán hazai, hanem nemzetközi szinten is megtalálják méltó vevőiket.
A Sorokpolányi Szapáry Kastély Újjáélesztése: Történelem és Modernitás Találkozása
A vas megyei Sorokpolányon található birtok története mélyen gyökerezik a magyar arisztokrácia múltjában. Az elmúlt évszázadok alatt a kastélynak számos birtokosa akadt, akik mind hozzájárultak annak alakulásához és történetéhez. Napjainkban igazán Szapáry kastélyként lett ismert, miután 1891-ben gróf Szapáry Géza vásárolta meg. Szapáry Géza megbízásából a kor egyik leghíresebb építésze, Artur Meining eklektikus stílusban újjáépítette az épületet, ezzel egy olyan karakteres külsőt kölcsönözve neki, amely évtizedekre meghatározta annak arculatát. Az ezredforduló után került ez a patinás épület a dán-magyar milliárdos, Kolos László tulajdonába. Kolos László felismerte az ingatlanban rejlő történelmi és építészeti értéket, és hosszú évek alatt, hatalmas anyagi és emberi erőforrásokat mozgósítva, teljesen felújította azt. Ez a felújítás nem csupán egy esztétikai beavatkozás volt, hanem egy átfogó, strukturális és technológiai megújulás is, amely során az épületet a huszonegyedik század elvárásainak megfelelően alakították át, miközben megőrizték annak eredeti báját és történelmi atmoszféráját.
A legutóbbi felújítás során öt emeleten, összesen 41 szobát alakítottak ki, amelyek közül 19 hálószobaként funkcionál. Ez a hatalmas szám is jól mutatja az ingatlan méreteit és a luxus szintjét, amelyet a felújítás célul tűzött ki. A tágas terek és a gondos belsőépítészeti tervezés garantálja a kényelmet és az eleganciát. Az eredeti stílusban újjáépített kastélyba azért befért egy személy- és egy étellift is, amelyek a több emelet közötti kényelmes közlekedést biztosítják, és hozzájárulnak a modern kori elvárások teljesítéséhez anélkül, hogy csorbítanák a történelmi hangulatot. Ezen felül, a meghitt és elegáns légkör megteremtése érdekében két tucat kandalló került beépítésre, amelyek nem csupán díszítőelemek, hanem a hidegebb hónapokban kellemes meleggel és otthonos hangulattal töltik meg a tereket. Mindemellett ma már van központi fűtés is, ami a modern technológia vívmányaként garantálja az állandó, komfortos hőmérsékletet az egész épületben, a praktikumot és a luxust ötvözve a történelmi miliővel. A kastélyhoz tartozó istálló 6 ló befogadására alkalmas, ami lehetőséget teremt a lovassportok űzésére vagy csupán a lovak tartására egy idilli környezetben. A birtok részeként van egy 4 autó számára helyet biztosító garázs is, amely a modern kor igényeinek megfelelően védi a járműveket, és kényelmes parkolást biztosít. Sőt, még egy madárház is helyet kapott a birtokon a páváknak, ami tovább emeli a hely egyediségét és egzotikus hangulatát, csak hogy a legfontosabbakat említsük e rendkívüli ingatlan részletei közül.
A Birtok Természeti és Művészeti Kincsei: A Tájépítészet Mesterműve
A sorokpolányi birtok különlegessége nem csupán a kastély épületében rejlik, hanem a hozzá tartozó parkban és kertekben is, amelyek a tájépítészet igazi mesterművei. A mostani tulajdonos, Kolos László, hatalmas erőfeszítésekkel és gondossággal gazdagította a birtokot, mintegy 5000 új fával és egymillió növénnyel, virággal. Ez a monumentális ültetési program jelentősen hozzájárult a park biodiverzitásának növeléséhez és esztétikai értékének emeléséhez, egy olyan zöld oázist teremtve, amely kivételes a maga nemében. Ennek köszönhetően a birtokon belül számos, különböző stílusú kert kapott helyet, amelyek mindegyike sajátos hangulatot és élményt kínál. Így akad itt angol park, amely a természetes, lágyan ívelő formáiról és a változatos növényvilágáról híres. Mellette található a francia kert, amelyet a szimmetria, a geometriai pontosság és a gondosan nyírt sövények jellemeznek, egyfajta rendezett szépséget sugározva. A távol-keleti kultúra iránti tisztelet jegyében japán kert is helyet kapott, amely a harmóniát, a nyugalmat és a meditációt szolgálja, gondosan megválasztott növényekkel, kövekkel és vízelemekkel.
A természetes szépséget fokozza a birtokon keresztülfutó patak, amely frissítő vizével táplálja a növényzetet és élteti a mikrokörnyezetet. A patak vize táplálja a birtokon található tavat is, amely a környező fák és növények tükörképével nyugalmat árasztó látványt nyújt. A tóhoz kapcsolódó vízesés nem csupán vizuálisan lenyűgöző, hanem hanghatásaival is hozzájárul a park békés atmoszférájához. A természetes elemek mellett a művészet is hangsúlyos szerepet kap a birtokon. Görög márványszobrok az i.e 3. századból, amelyek a klasszikus görög kultúra időtlen szépségét hozzák el a modern korba, és méltóságteljesen állnak a gondosan ápolt fák és virágok között. Ezek az antik alkotások, melyek a régmúlt idők szellemiségét idézik, különleges kontrasztot képeznek a modern tájrendezéssel. Emellett pluszban egy szökőkút a 15. századból, amely a középkor művészetének és mérnöki tudásának egyik szép példája, a birtok központi részén állva vonzza a tekintetet és frissítő permetet szór. Mindezek a részletek együttesen teremtenek egy olyan egyedi és rendkívül gazdag környezetet, amely Kolos László mélyreható elkötelezettségéről tanúskodik. A park tökéletes állapotban tartásán és gondozásán folyamatosan 4 kertész dolgozik, ami a birtok fenntartásának és folyamatos megújulásának fontosságát és a tulajdonos minőség iránti elkötelezettségét jelzi.
Kolos-Vary Zsigmond: Az Elvont Festészet Mestere és a "Fekete hegyek, nap és hold" Mágikus Világa
A „Kolos” név kapcsán azonban nem csak a luxus ingatlanok világával találkozhatunk, hanem a képzőművészet mélyebb rétegeibe is betekintést nyerhetünk Kolos-Vary Zsigmond (Sigismond Kolos-Vary) révén. Igen, van egy lírai absztrakt Sigismond Kolos-Vary-kép Békéscsabán, amely művészete egyediségét és erejét demonstrálja. Kolozsvári Zsigmond 1952-ben induló nonfiguratív alkotói korszakának kiváló darabja került a Munkácsy Mihály Múzeum Képzőművészeti gyűjteményébe a Kolozsváry és a Tevan művészcsaládok nagyvonalú leszármazottainak köszönhetően. Ez a nagylelkű adomány nem csupán egy műalkotással gazdagította a múzeum gyűjteményét, hanem betekintést enged Kolos-Vary egyedülálló művészi víziójába és a 20. századi nonfiguratív festészet fejlődésébe. A Fekete hegyek, nap és hold című olajfestmény 1981-ben született, egy olyan időszakban, amikor a művész már teljesen kiforrott stílusában alkotott.
Korábban csak nehézségek árán, de a XX. században már könnyen megvalósítható volt saját/sajátos alkotói szabályrendszer lefektetése a művészek számára, ami egyfajta szabadságot és önkifejezési lehetőséget biztosított számukra. Sok művész, többek között Sigismond Kolos-Vary is ekképpen járt el, tudatosan építve fel saját művészi nyelvét és esztétikai elveit. Törekvése az 1950-es években felerősödött, amikor a nonfiguratív művészet nemzetközi szinten is egyre nagyobb teret nyert. Ezzel együtt művészete kommunikációképes maradt, amelynek hátterében részben alkotásainak bensőséges, érzelemvezérelt alaphangja áll. Kolos-Vary jellegzetes „tájképtípusa”, amely csoportba a Békéscsabán őrzött vászon is tartozik, szintén ezt a szabadságot tükrözi. Ezek az alkotások nem a valóság hű tükrözésére törekednek, hanem belső tájakat, érzelmi állapotokat jelenítenek meg absztrakt formák és színek segítségével.
A Nonfiguratív Művészet Mélységei Kolos-Vary Alkotásaiban
Kolos-Vary művészetének sajátossága abban rejlik, hogy az improvizációnak csak kevés, az intuíciónak azonban tág teret enged. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az ösztönös és a tudatos határmezsgyéjén egyensúlyozó képépítési eljárás valósuljon meg, ahol a művész a belső impulzusok és a racionális döntések közötti finom egyensúlyt keresi. Ez a módszer Piet Mondrian Nyár, zeelandi dűne című 1910-es kompozícióját idézi fel bennem, amely szintén a valóság absztrakt leképezésével kísérletezett. A Fekete hegyek, nap és hold című kép úgy hat, mintha egy, a személyiségünk térképére pozícionált érzelmi veduta lenne. Ez azt jelenti, hogy az alkotás nem külső, objektív tájat ábrázol, hanem a belső világunkban rezonáló, szubjektív élményeket hívja elő. Biztosak lehetünk abban, hogy előképét, értelmezésének kulcsát vagy magyarázatát nem külső tényezők és létezők között keresve találjuk meg, hanem sokkal inkább a saját belső tapasztalatainkban és érzéseinkben.
A békéscsabai múzeumban őrzött alkotás Matthias Bunge Képkategóriák a 20. század művészetében című tanulmányában[1] szereplő képkategóriák közül a felszabadított kép csoportjába tartozik. Ez a kategória azokat a műalkotásokat foglalja magában, amelyek megválnak a látható valóság utánzásának kényszerétől, és a művészi kifejezés teljesen új útjait keresik. A német művészettörténész, Max Imdahl „egy külképileg láthatatlan láthatóvá tételeként”[2] jellemzi az e kategóriába sorolható alkotásokat, hangsúlyozva, hogy ezek a művek nem azt ábrázolják, ami már látható, hanem olyat tesznek láthatóvá, ami a hétköznapi észlelés számára rejtve marad. Más művében pedig ezt olvashatjuk: „A huszadik század modern művészete minden másnál inkább a szabadon alkotó képzelőerő demonstrációja”[3], ami aláhúzza Kolos-Vary művészetének alapvető vonását. Paul Klee lényegre törő megfogalmazása szerint pedig „A művészet nem a láthatót ábrázolja, hanem láthatóvá tesz”[4]. Ez a gondolat tökéletesen illeszkedik Kolos-Vary alkotói filozófiájához, amely a láthatatlan belső világok, érzések és emlékezetek vizuális megjelenítésére törekszik. Ezért nem reális élményeink és ezeket őrző emlékeink között kutatva kerülünk közelebb a Fekete hegyek, nap és hold rejtélyének megfejtéséhez, hanem sokkal inkább a szubjektív interpretáció és a belső rezonancia útján.
Molnár Géza Értelmezése és Kolos-Vary Művészetének Hatása
Kolos-Vary Zsigmond művészete nem csupán a közönségre, hanem más művészekre és értelmiségiekre is mély hatást gyakorolt. Molnár Géza a Magyar Intézet kulturális attaséjaként Párizsban töltött időszakban ismerkedett meg Kolos-Varyval, és találkozásaik során egy különleges intellektuális és érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük. Molnár Géza nem is titkolta, hogy művészete mennyire erőteljes hatást gyakorolt rá, és hazatérése után adta közre találkozásaik történetét, amelyekben Kolos-Vary alkotásainak mélységét és erejét elemezte. Az kétségtelen, hogy Molnár Géza élénk érdeklődéssel fordult Kolos-Vary személye felé, és meglehetős érzékenységgel közelített műveihez. Az ő leírásában Kolos-Vary festészete „Különös volt ez a piktúra, valóban valami élmény- vagy emlék-festészet”[5], ami rávilágít arra, hogy a művész nem a külső valóságot másolta, hanem a belső tapasztalatokat és az emlékek szubjektív szűrőjén keresztül ábrázolta a világot. „Régebben látott, átélt tájak újraidézése, tájképek, ahogy elmosódva tudatunkban ringanak, ahogy legendává alakulnak”[6] - írta Molnár Géza, érzékletesen leírva azt a folyamatot, ahogyan Kolos-Vary a valóság elemeit átszűri a belső világon.
Kolos-Vary a befogadó számára csupán apró fogódzót biztosító nonfiguratív, tájlátvány érzetét keltő ábrázolásait nézve, tudatunk mozgósul. A művész nem ad egyértelmű útmutatást, hanem arra ösztönzi a nézőt, hogy saját belső erőforrásait használja fel az alkotás értelmezéséhez. „Azon igyekszünk, hogy a kompozíciós elemeknek, a formáknak értelmet találjunk, saját emlékarchívumunkban keresgélünk, hogy valamiféle kapaszkodóra leljünk a kép szemlélése során”[7]. Ez a folyamat interaktívvá teszi a műélvezetet, ahol a néző aktív résztvevője az értelmezésnek, és a kép a saját belső világának tükrévé válik. A horizontálisan komponált formakombinációkból épített, a táj érzetét épp csak egy halk utalással sejtető Sigismond Kolos-Vary-alkotások sorába tartozik a Munkácsy Mihály Múzeumban őrzött Fekete hegyek, nap és hold című festmény. Ahogyan a festő maga fogalmaz életművének erről az egységéről: „Festményeim párhuzamos elemekből és gyakran körökből állnak. Az ábrázolásnak ritmust és dinamizmust a vertikálisan beékelt világos, dominánsan fehér formák adnak. A középső, felfelé mutató, a képfelületbe belehasító elem feladata, hogy tekintetünket a felső térrész félkör- és azt részben fedő körformájára irányítsa, amelyet magunk - például kiállításban a képfelirat elolvasása nélkül is - Napként és Holdként tudunk értelmezni”[8]. Ez a szimbolikus megjelenítés, mely a kozmikus elemekre utal, mélyebb rétegeket ad a műnek. „E két forma - a rámutatással történő kihangsúlyozásból fakadóan, a figyelem ráirányítása révén - az ábrázolás fókuszpontjává válik. Az égitestek mint központi elemek takarásban való ábrázolásának köszönhetően az átfedés dinamizmusa belső feszültséget kelt a kompozíción.” Ez a feszültség teszi Kolos-Vary műveit élővé és folyamatosan értelmezhetővé. „De ha nem szeretnénk ennyire a konkrét territóriumán belül mozogni, akár el is hagyhatjuk azt. És akkor észrevesszük a képen mozgó árnyakat, megérezzük a fuvallatokat, a metsző hideget váltó sugárzó meleget, a károgást követő éneket, a szomjat oltó hűs kortyot.” Ez a leírás rámutat a művészet szenzoros, multiszenzoros élményére, amely a vizualitáson túl is hat. „Jogos lehet a felismerés, hogy olyan (tájat idéző) látvány, amilyet a Fekete hegyek, nap és hold című képen ábrázol a művész, tulajdonképpen nincs, nem létezik. De mégis van.” Ez a paradoxon foglalja össze Kolos-Vary művészetének lényegét: a nem létező valóságot, a belső tájakat teszi tapinthatóvá és átélhetővé.
Péter László: Egy Emberöltő a Magyar Agrárgazdaság Szolgálatában
A „Kolos László” témakör mellett a felhasználói adatok egy másik, rendkívül gazdag élettörténetet is felvillantanak, amely Péter Lászlóhoz, egy körzeti orvoshoz kapcsolódik, és amely a 20. századi magyar vidék, a mezőgazdaság, és az emberi sorsok metszéspontjában áll. Péter László 1943. szeptemberében született. A családjával 1948-ban, a második világháború utáni politikai és társadalmi átrendeződés részeként, Gutáról telepítették át őket Mezőberénybe. Ez az áttelepítés, amely sok magyar család életét alapjaiban határozta meg, mély nyomot hagyott a közösségekben és az egyéni sorsokban egyaránt. Péter László számára azonban egy nagyon jó, gondtalan gyerekkora volt, amelyet nagyon szeretett, annak ellenére, hogy a korszak számos nehézséggel járt. Fiatal korától kezdve már dolgoznia kellett, ami a vidéki élet elengedhetetlen része volt. Különösen az állattenyésztési szakon tevékenykedett, ami előrevetítette későbbi szakmai pályafutását.
Pályája során szövetkezetekben dolgozott, mint főállattenyésztő, ahol komoly szakértelemmel és elkötelezettséggel végezte munkáját. Ebben az időszakban azonban a politika és a mindennapi élet feszültségei elől nem lehetett elrejtőzni. Péter László elmesélte, hogy a sorozóorvos még fel is hívta az édesapját, hogy figyelmeztesse, hogy Péter László a rendszer számára nem volt teljesen megbízható személy, utalva arra, hogy a politikai nézetei eltérhettek az akkori hivatalos ideológiától. Az állami ellenőrzés és a besúgórendszer mindennapos volt, ami miatt az emberek féltek egymásnak mesélni dolgokat, amiket dugdostak. Péter László emlékei között szerepel, hogy látott olyan embereket, akiket gumibottal vertek, ami az akkori elnyomó rendszer brutalitására utal. Egyszer, amikor buszra szállt, meglátta őt a magyartanára és leszedte őt a buszról, ezzel megmentve őt valószínűleg egy súlyosabb következménytől. Később a tanárát lecsukták, de Péter László nem tudja, hogy miért, ami rávilágít az akkori igazságszolgáltatás önkényes és átláthatatlan jellegére. Elhatározta, hogy kiszabadítják, ami a szolidaritás és az összefogás fontosságát mutatja be. Mivel orvos volt, sok sebesült jött hozzájuk, ami a mindennapos élet nehézségeit és a politikai események közvetlen hatását érzékelteti.
Péter László a kollektivizálás időszakáról is megőrzött emlékeket, hangsúlyozva, hogy a faluról felcsábították az embereket a városokba, főként Budapestre, ami jelentős demográfiai és társadalmi változásokat idézett elő. Az emberek beletörődtek a tsz-ekbe, de szerinte a tsz könyvelését eleve meghamisították, ami a rendszer hatékonytalanságát és a korrupciót mutatja. Nősült és a tsz-től kapott házban éltek, ami az akkori időszakban megszokott volt. Abban az időben három szabadalmat vezetett be, amelyek mind a mezőgazdaság fejlesztését célozták: egyet a baromfitelep fertőtlenítésére, egyet a csirkék kannibalizmusának megakadályozására, és egyet egy olyan libafajta kifejlesztésére, amely 5-6 kg takarmányból 2,5 kg májat tudott előállítani. Ez utóbbi lett a libamájtermelésben kulcsfontosságú. Péter László szerint ez a liba, a libamájtermelés alapját képezte, és egy olyan innováció volt, amely jelentősen hozzájárult a magyar agrárgazdaság fejlődéséhez. Kifejezetten a lúd nemesítésre és tenyésztésre épült, ami azt mutatta, hogy a magyar mezőgazdaság képes volt speciális, magas hozzáadott értékű termékeket előállítani. A megfelelő táplálkozás és a tenyésztési eljárások optimalizálásával minél jobb izom, ér, csont, stb. állatokat tudtak előállítani. Ehhez Péter László szerint hiányzott a tudományos háttér, de ő a legjobb tenyésztőket, stb. tudta alkalmazni.
Péter László a rendszerváltás utáni időszakról is kritikus véleményt fogalmazott meg. Szerinte „országrablás” volt az elmúlt 8 évben, és úgy vélte, hogy a tsz-ek nem működtek hatékonyan. Az állam pénze volt benne, ezért több állami támogatást kaptak, de a termelőnek mennyi pénz marad a zsebében, az sokszor kérdéses volt. A háztájizás volt az „1. gyepűengedés” ’68-’71 között, de ez is sokszor ütközött akadályokba. A falvakról felcsábították az embereket a városokba, főként Budapestre, ami a vidék elnéptelenedéséhez vezetett. A dán példából kell tanulni szerinte, ahol a mezőgazdaság modern és hatékony. Véleménye szerint Magyarországnak ismét szerepet kell szereznie a térségben, különösen az agrárágazatban, és sok területen, mint például a növényiparunkat, állíthatjuk csak mi elő, ami a versenyképességünket növelhetné.
Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc Kerek Évfordulója: Történelem a Képernyőn
Az m3.hu rendszeres műsorkínálata betekintést enged a magyar történelem meghatározó időszakaiba, különösen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeibe. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar szabadságvágy legszebb kifejezése, melynek eseményeit éppen ezért sokszor és sokféle művészi formában feldolgozták már. Ami a tankönyvekből kimaradt, azt az m3.hu hozza el Önöknek: a legizgalmasabb cselekményeket, a legfontosabb szereplőket, a legsúlyosabb kérdéseket és a legérdekesebb sztorikat mutatjuk a kor vezető színészeinek szereplésével. Népeink szabadságvágya nem a 19. században nyilvánult meg először: a Habsburg igát korábban is próbálták lerázni nyakukról a magyarok. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája a Rákóczi-féle szabadságharc, melynek korszakából származó ikonikus hőse a Tenkes kapitánya, amely Zenthe Ferenc életének meghatározó szerepe lett, és generációk számára vált a szabadság és a hűség szimbólumává.
Szerdától láthatók visszajátszható epizódokkal a Mednyánszky család kalandjai, mely egy olyan történelmi tablót fest, amely a szabadságharc időszakának emberi drámáit és dilemmáit mutatja be. A birtok megóvása érdekében a családfő úgy dönt, hogy a legkisebb fiút papnak adják. Az ő, Mednyánszky Cézár nagyívű útja áll a Mint oldott kéve című sorozat középpontjában. A romantikus hős útját és fejlődését követhetjük végig a történet leforgásának kb. 20 éve alatt térben és időben. A szabadságharc aktív részeséből, a tábori lelkészből a forradalom leverése után emigráns lesz, szerelmek és kiábrándulások követik egymást az életében, hogy aztán a meggazdagodás reményével is leszámolva hazatérjen és számot vessen életével. A hétrészes sorozat nagyszerű szereplőgárdája önmagában véve is közönségcsalogató: Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Temessy Hédi, Benkő Gyula, és Kovács Titusz keltik életre a Mednyánszky család hús-vér figuráit Sárközi György regényének adaptációjában, míg Görgey szerepét Reviczky Gábor, Dembinszkyt Sinkovits Imre hozza zseniálisan, hitelesen ábrázolva a korszak meghatározó történelmi alakjait. A kosztümös történelmi sorozat Jókai regényeinek hangulatát idézi, elrepítve a nézőt a 19. század közepének Magyarországára.
Minden híres/sikeres férfi mögött egy nő áll - tartja a mondás. Esetünkre - a Kossuth vagy Széchenyi című filmre - olyannyira igaz ez, hogy akár Kossuth, Széchenyi és Crescence is lehetne a címe. A két politikus mellett főszerephez jut Széchenyi felesége, Seilern Crescence, aki kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező, bölcs asszony volt, méltó társa Széchenyinek, és akinek alakja rávilágít a nők szerepére a történelmi események hátterében. A forradalom kezdőnapjait a Széchenyi családdal élhetik át a nézők, ha a filmet választják, bepillantva a korabeli arisztokrácia életébe és a politikai feszültségekbe. Kossuth és Széchenyi vitáját pedig mindenki ismeri: az alapvetés, hogy a Habsburg elnyomás alól föl kell szabadítani az országot. De hogyan? Ebben állt a két politikus ellentéte, a módszerek és az utak keresésében. A Pécsi Ildikó által rendezett tévéjáték történelmi tények és fiktív elemek vegyítésével járja körül szórakoztató formában a kérdést, megkönnyítve ezzel a korabeli politikai gondolkodás megértését.
Az m3.hu rendszeres nézői már biztosan tudják: minden pénteken színház! S mi mással ünnepelhetnénk, mint azzal a darabbal, melyet 1848. március 15-én is műsorra tűztek a Nemzeti Színházban? A forradalom és szabadságharc alkalmából nemzeti drámánk, a Bánk bán kerül az m3.hu műsorára, nem is akármilyen szereposztásban. Bánkot Latinovits Zoltán, Melindát Béres Ilona alakítja, a történetet pedig bizonyára senkinek nem kell bemutatni, hiszen az a magyar irodalom egyik alapműve. Az előadást Szinetár Miklós rendezte, és a további szereplőgárda is igen impozáns: többek között Balázsovits Lajos, Benkő Gyula, Görbe János, Koncz Gábor, Mensáros László és Ronyecz Mária láthatók az 1968-ban forgatott tévéjátékban, akik mindannyian hozzájárultak a mű sikeréhez és időtállóságához.
Illyés Gyula Ozorai példa című versének földolgozása a szabadságharc derűsen hősies momentumát állítja a nézők elé. 1973-ban egy szüreti mulatságon ezt a történetet elevenítik föl Ozora lakói: a Cserhalmi György által alakított Börcsök vezetésével eljátsszák azt a szituációt, amikor 1848 őszén a császári csapatok Ozora felé közeledtek. A lakók azonban nem ijedtek vagy futamodtak meg, ellenkezőleg: furfanggal futamították meg a többszörös túlerőben lévő császári hadat, ami a népi ellenállás és a találékonyság szép példája. A Mocsár Gábor Gyémántper című dokumentum-regényéből készült tévéfilm a szabadságharc zűrzavaros napjaiban játszódik: az Országgyűlés Pestről Debrecenbe költözik, megszületik a Függetlenségi Nyilatkozat, ami a magyar történelem egyik legfontosabb dokumentuma. Kossuth zárszava a Gyémántok című filmben (Mensáros László alakításában) különösen emlékezetes. Bár a történet idején a szabadságharc már elbukott, a Kastély csillagfényben című film mégis különös izgalmakat tartogat. A Tarnóczy-kastély a bujdosók mentsvára, ahol mindig élénk a forgalom, és sok titok lappang. Fölbukkan azonban egy különös látogató, aki a ház urával sajátságos vitát folytat. Hogy kinek van igaza, ki a hűséges és ki az áruló, hogyan viszonyul a kisember és döntései a hatalomhoz? Ezek a kérdések a szabadságharc utáni időszak morális dilemmáit boncolgatják. Pihenjenek, töltődjenek és emlékezzenek velünk a szabadságharc ismert vagy ismeretlen hőseire, szereplőire az m3.hu műsorával.