A kreditrendszer és a bolognai folyamat átmeneti kihívásai a felsőoktatásban

A felsőoktatás globális szinten is jelentős átalakulásokon megy keresztül, melynek egyik meghatározó eleme a bolognai folyamat. Ez a reformfolyamat, amelyet a Bolognai Nyilatkozat 1999-es aláírásával indítottak el, az európai felsőoktatási tér egységesítését célozza, válaszul a gazdasági, politikai és műszaki területeken megfigyelhető rohamos változásokra. Célja, hogy nagyobb összhangot teremtsen az európai felsőoktatási rendszerek között, és egységesítse, átjárhatóvá tegye az egyetemi képzéseket az Európai Unióban és azon kívül is.

A bolognai folyamat eredete és céljai

A bolognai folyamat a Bolognai Nyilatkozatról kapta a nevét, amelyet huszonkilenc európai ország felsőoktatásért felelős minisztere írt alá az olaszországi Bologna városában, 1999. június 19-én. Ez a nyilatkozat nem nemzetközi jogi szerződés, hanem az aláírók önkéntes politikai kötelezettségvállalása, miszerint összehangolják, összehasonlíthatóvá és átjárhatóvá teszik felsőoktatási rendszereiket, létrehozva ezzel az Európai Felsőoktatási Térséget.

A folyamat az európai felsőoktatási térség megteremtésére törekszik a diákok és a személyzet mobilitásának megkönnyítése, a felsőoktatás inkluzívabbá és hozzáférhetőbbé tétele, valamint az európai felsőoktatás vonzóbbá és versenyképesebbé tétele érdekében. Az európai felsőoktatási térséget alkotó országok megállapodtak többek között az alap-, mester- és doktori képzésből álló, háromciklusos felsőoktatási rendszer bevezetésében; a más egyetemeken szerzett képesítések és tanulmányi időszakok kölcsönös elismerésének biztosításában; valamint minőségbiztosítási rendszer bevezetésében a tanulás és a tanítás minőségének és relevanciájának erősítése érdekében.

A reformfolyamat kulcsfontosságú a sikeres tanulási célú mobilitáshoz, a határokon átnyúló tudományos együttműködéshez, valamint a külföldi tanulmányi időszakok és képesítések kölcsönös elismeréséhez szükséges bizalom kiépítése szempontjából. A tanulás és az oktatás minőségének és relevanciájának javítása szintén a bolognai folyamat egyik központi küldetése.

A ciklusos képzés struktúrája

A bolognai rendszer bevezetésével a 2006 előtt működő, duális szerkezetű oktatást alakították át egy többciklusú képzéssé. A ciklusos képzés struktúrája három szintre tagolódik: az alapképzés (bachelor), a mesterképzés (master) és a doktori képzés (PhD). A rendszer 3 szintből áll, amelyek egymásra épülnek, és egységes keretet biztosítanak az európai felsőoktatási képzések számára.

Alapképzés (Bachelor)

Az alapképzés a bolognai rendszer első ciklusa, amely általában 3 évet (6-7 félévet) ölel fel. Ennek elvégzését követően a hallgatók BSC/BA (bachelor of science/bachelor of art) diplomát szereznek. Az alapképzés főként gyakorlatorientált, feladata, hogy használható, gyakorlati tudással vértezze fel a diákot, hogy diplomájával könnyedén el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon. Az eredeti terv szerint az alapszak tökéletesen elegendő az elhelyezkedéshez, de a folyamatos továbbképzéseket javallják.

Az alapképzés célja továbbá, hogy további tanulást is megalapozó végzettséget és szakképzettséget nyújtson, a munkaerőpiacot tömegében és minőségében is adekvátabb szakemberekkel ellátva, de mégiscsak a felsőoktatás alsóbb elemét (fokozatát) jelentve.

Mesterképzés (Master)

A mesterképzés a második ciklus, amely az alapképzésre épül, és általában két évig (3-4 félév, tanárképzés esetén 5 félév) tart. Ennek elvégzését követően a hallgatók MSC/MA (master of science/master of art) diplomát szereznek. A mesterképzés elméletorientáltabb, és az egyéni érdeklődésre fókuszál, lényege, hogy elmélyítse és specializálja a hallgató tudását.

Fontos kiemelni, hogy alapképzésről mesterképzésre nem automatikus az átmenet, a létszámkeret (államilag támogatott, nappali képzésen) a három évvel ezelőtti felvételi-létszámkeret 35%-a. A rendszer megengedő, így például humán alapképzettségűek is mehetnek a közgazdaságtudomány valamely szakterületének mesterképzésére, ha megfelelnek a felvételi követelményeknek.

Doktori képzés (PhD/DLA)

A doktori képzés a harmadik, legmagasabb szintű ciklus, amely a mesterképzésre épül, és általában 3 évet ölel fel. Ennek elvégzését követően a hallgatók PhD vagy DLA (művészeti képzéseknél) fokozatot szereznek, ami az elitképzés csúcsát jelenti.

Osztatlan mesterképzések

Néhány szakterületen továbbra is megtalálhatók hagyományos, osztatlan mesterképzések, melyekre az érettségi után lehet jelentkezni, és megszakítás nélkül lehet elérni a mesterdiplómát. Ilyen képzések például az orvosképzések (6 év), az építészképzés (5 év), a jogászképzés (5 év), a tanárképzés (5 év), az állatorvos és a gyógyszerész. Ezeken a szakokon alapképzésben nem szerezhető fokozat a képzés speciális jellege miatt.

A kreditrendszer és az ECTS

A kreditrendszer a bolognai folyamat részeként honosodott meg Magyarországon, és ma már valamennyi hazai egyetemen és főiskolán alkalmazzák. A kreditek mennyisége azon összes hallgatói tanulmányi munkaidőn alapul, amely a hallgatótól a tanulmányok teljesítése érdekében elvárható. Egy kredit elméletileg harminc tanulmányi munkaórát jelent.

Az európai kreditátviteli rendszer (European Credit Transfer System, rövidítve: ECTS) egy adminisztratív eljárás arra, hogy egy másik (külföldi) egyetemen megszerzett ismereteket biztosan elfogadja majd a hallgató saját egyeteme. A kreditek ráadásul országok között is hozhatók-vihetők, ami jelentősen elősegíti a hallgatói mobilitást. A kreditrendszert (aminek a lényege, hogy minden tantárgy meghatározott pontot/kreditet ér) már a 2003/2004-es tanévtől bevezették, elsődleges célja a mobilitás elősegítése és a külföldi tanulmányoknak az anyaintézményben való teljes elismerése.

A képzési ciklusokhoz rendelt minimális kreditmennyiségek a következők:

• Felsőfokú szakképzés (FSZ): 2 év, 120 kredit (habár ez nem része a háromciklusú felsőoktatásnak, de kreditben is kifejezhető)
• Alapképzés (BA/BSc): 3 év, 180 kredit
• Mesterképzés (MA/MSc): 2 év, 120 kredit
• Doktori képzés (PhD/DLA): 3 év, 180 kredit

Egy kreditért átlagosan 30 órát kell teljesíteni, így egy szemeszter (félév) 30 kredittel egyenértékű, de megengedett, hogy ennél többet vagy kevesebbet szedjen össze a hallgató.

A kreditrendszer előnyei

A kreditrendszer bevezetése számos előnnyel jár:

• Tanulás egyéni tempóban: A rugalmas, kreditrendszerű képzésben a hallgató megválaszthatja az előrehaladás ütemét, de a képzésnek nem célja a tanulmányok idejének meghosszabbítása.
• Nincs többé félévismétlés: Ha a hallgató nem teljesítette az előírt kreditszámot, ebben az esetben is tovább haladhat, a következő félévre egyéni tanrendet alakíthat ki, de ebben természetesen nem vehet fel olyan tantárgyakat, amelyeknek előtanulmányi kötelezettségeit nem teljesítette.
• Külföldi tanulási lehetőség: A kreditrendszerű képzés valamely tantárgynak más karon, más felsőoktatási intézményben, külföldi részképzés során, vagy korábbi tanulmányok révén való teljesítését is lehetővé teszi. Az ilyen tantárgyak elismerésének, a kreditátvitelnek megvannak az alapvető szabályai. A kreditátvitellel kapcsolatos döntéseket az intézmény (kar) kreditátviteli bizottsága hozza meg.
• Oklevélmelléklet (Diploma Supplement): A Bolognai Folyamat egy másik kulcseleme az egységes oklevélmelléklet, mely információkat nyújt nemcsak a szóban forgó hallgató tanulmányainak tartalmáról és előmeneteléről, hanem az azt kiállító ország oktatási és képesítési rendszeréről is - azért, hogy megkönnyítse a végzettségek és szakképzettségek nemzetközi megfeleltetését és elismerését. A hatályos felsőoktatási törvény szerint 2004 szeptemberétől valamennyi magyar felsőoktatási intézményben a hallgató kérésére az intézmény magyar nyelvű oklevélmellékletet állít ki. A hallgató kérésére és költségére az oklevélmellékletet angol nyelven is ki kell adni.

A bolognai rendszer hazai bevezetése és hatásai

Magyarország 30 országgal együtt 1999-ben Bolognában írta alá a csatlakozó nyilatkozatot, amellyel vállalta a rendszer 2010-es bevezetését, és összehangolását a többi csatlakozó országgal. A magyar felsőoktatási intézmények fokozatosan tértek át a Bolognai képzésre, az elsők között volt a Budapesti Műszaki Főiskola, a Veszprémi Egyetem és a Debreceni Egyetem. Magyarországon a bolognai folyamat eredményeként 2004-től kezdődött meg a fokozatos áttérés az egyetemi vagy főiskolai végzettséget adó felsőoktatási rendszerről az egymásra épülő három cikluson alapuló felsőoktatási rendszerre. Magyarország 2002-től készült az átállásra, amivel 2006-ra végzett is, így nagyjából 70 egyetem és főiskola kapcsolódott be a Bologna-folyamatba, melyben mára 46 ország van benne. Ezek az országok már az ún. Európai Felsőoktatási Térség tagjai.

A bolognai rendszer bevezetése révén a magyar hallgatók könnyebben integrálódhatnak az európai felsőoktatási térbe, növelve ezzel a diplomáik nemzetközi elismertségét és versenyképességüket a munkaerőpiacon. Az egyetemek és vállalatok közötti együttműködések, például a duális képzés, tovább erősítik a gyakorlatorientált tanulást és a hallgatók szakmai felkészítését.

A felvételi rendszer változásai

A felvételi rangsorolás módszerei közül ki kell emelni a szóbeli és írásbeli vizsgát, a motivációs beszélgetést, az oklevél minősítése alapján járó pontokat, a gyakorlati vizsgát. Az érettségi pontokat a szakhoz tartozóan követelményként meghatározott vizsgatárgyak közül kettőnek a százalékos eredménye alapján számolják. A felvételi pontszámítás karonként, néha szakonként eltérő módon történhet. Az előnyben részesítés okán járó többletpontok minden mesterszakon (eltérő mértékben) járnak.

Főiskola vagy egyetem - egyre megy?

Az új rendszer egyik legnagyobb változása, hogy eltörölte a különbséget az egyetemek és a főiskolák között (kivéve az osztatlan képzések esetében), hiszen míg a régi rendszerben főiskolán 4 év alatt lehetett főiskolai diplomát szerezni (és maga a képzés is jobban szólt a gyakorlatról), addig egyetemen ehhez 5-6 év kellett (és maga a képzés több elméletet tartalmazott). A magyar felsőoktatás a most bevezetésre kerülő reformok előtt duális szerkezetű volt, a porosz vagy másnéven kontinentális iskolarendszer jellemezte. Egymástól független, 3-4 éves gyakorlatorientált főiskolai, és a 4-6 éves, elméletorientált egyetemi képzések alkották, és - ellentétben a mostani rendszerrel - az egyetemi szintű tanulmányoknak nem volt előfeltétele a főiskolai szintű végzettség megszerzése.

Az új rendszer hívei pozitívumként hozzák fel, hogy egyrészt régen azok, akik főiskolai diplomát szereztek, csak komoly nehézségek árán, számos különbözeti vizsga letételével juthattak egyetemi végzettséghez, másrészt sem a szakok, sem a képzési szintek között nem volt biztosítva az átjárás. A porosz vagy kontinentális iskolarendszer helyére az angolszász lépett, amely két szintre épül: alapra és mesterre.

A bolognai rendszer fogadtatása és kritikája

A bolognai rendszer bevezetése számos vitát és ellenérzést váltott ki, hiszen egy változás sosem egyszerű, és az első kipróbálók gyakran "kísérleti nyulak" szerepét töltötték be. A rendszer beéréséhez állítólag még 5-8 évre van szükség.

Kritikai hangok

Az erőteljes kritikákat megfogalmazók úgy vélték, három év alatt csak felszínesebb tudást lehet átadni (állítólag a tananyagok kidolgozás során mindenki annyira bizonytalan volt, hogy biztos, ami biztos az öt év anyagát belesűrítették háromba), ezért romlik az oktatás színvonala (főként, hogy a tömegoktatás miatt kevesebb figyelem jut egy-egy diákra), azok pedig, akik nem mennek tovább mesterszakra, nem lesznek képzett szakemberek.

A munkaadók közel kétharmada nem tett különbséget az új típusú diplomák és a régiek között; míg, akik igen, azok kevesebb fizetéssel honorálnák az alapdiplomásokat. Emellett az elmúlt évtizedben oly mértékben megnőtt a felsőoktatásban tanulók aránya, hogy kb. minden második diák továbbtanul, ám mindeközben drasztikusan csökkent a hallgatók száma, aminek az lett a következménye, hogy a nem túl népszerű szakokon nagyon alacsony pontszámmal is be lehetett jutni - ráadásul a fejpénz miatt, amit az iskolák egy-egy hallgató után kapnak, maguk az intézmények jóval inkább abban érdekeltek, hogy minél többet, és nem abban, hogy minél okosabb diákokat vegyenek fel. Ezt tekintve elképzelhető, hogy a fent hangoztatott felhígulás, így is, úgy is bekövetkezett volna.

A legnagyobb vitákat mindazonáltal az váltotta ki, és ad okot széles körű vitákra ma is, hogy milyen tudományterületeken és képzési ágakon indokolt a hagyományos, osztatlan - legalább 10 féléves folyamatos - képzés fenntartása, illetve az osztottság egy összefüggő, lineáris rendben való tartása. Melyek azok az ágak, ahol az alapdiplomával biztosítható olyan megfelelő végzettség, amely a munkaerőpiacon önálló szakmaként érvényesülhet?

Elsősorban Nyugat-Európa több száz éves nagyhírű egyetemei és szakemberei, de politikusai is egyre gyakrabban értekeznek arról, hogy ez az új rendszer egyes szakterületeken a nagy kutatóegyetemek egyfajta indirekt felszámolását is hozhatja, mivel az alapfokozatok nem biztosíthatják megfelelően a tudományos igényességű tantervkészítést, azaz, a megfelelő alapozásra épülő szakképzést és a mindenkori új, tudományos eredmények oktatásba történő gyors bekapcsolását. A komplex, minőségi oktatás veszélybe kerülését látják, nem beszélve arról, hogy ily módon az eddig erőseknek tekintett intézmények a homogenizálódás következtében gyengülnek, a korábbi gyengébbek szükségszerűen nem szelektálódnak.

Pozitívumok és alkalmazkodás

Akik könnyebben alkalmazkodnak új dolgokhoz, már kevésbé tragikusan fogták fel a változást, főleg a fiatalabb generáció maradt ugyanolyan lelkes. Fontos az a vélemény is, amely szerint az új korszak már nem a hagyományos, főként elméleti tudást követeli meg, hanem sokkal rugalmasabb, gyakorlatorientáltabb készségeket kíván, és az önálló tanulás és fejlesztés képességét.

A bolognai folyamat egy olyan munkaprogram mentén halad előre, melynek irányát a részt vevő országok felsőoktatásért felelős minisztereinek kétévente tartott találkozói határozzák meg. Az első tíz viharos időszakának tapasztalatait és a következő tíz év terveit Leuvenben osztotta meg egymással a 46 felsőoktatásért felelős minisztere, immár hatodjára. Az ünnepélyes miniszteri találkozón Budapest és Bécs is otthont adott.

Üdvözölték, hogy megvalósult az Európai Felsőoktatási Térség és amellett, hogy a szociálisan hátrányos csoportok bevonását hangsúlyozták és az egész életen át tartó tanulást helyezték előtérbe, azaz, egy olyan rendszer megteremtését, amelyben minden vezethet valahová (azaz minden elért eredményt értékel a rendszer, így például a felnőttképzést, azaz az OKJ-s okleveleket és tantárgyakat is; de megadja a kilépés lehetőségét is efelé, ha az alapképzés meghaladja a hallgató képességeit). Az eredeti célt szem előtt tartva - azaz, hogy megszűnjenek a határok a felsőoktatásban tanulók előtt a csatlakozott országokban - leszögezték, hogy 2020-ra a hallgatók 20%-ának kell, hogy legyen külföldi tapasztalata, a minőségének javításáért pedig egyre hallgatóközpontúbbá kell válnia az oktatásnak.

Nemzetközi kitekintés és kihívások

A bolognai folyamat keretében az európai kormányok megbeszéléseket folytatnak a felsőoktatási szakpolitikai reformokról, és törekednek az európai felsőoktatási térség létrehozása előtt álló akadályok leküzdésére. E reformok végrehajtása azonban eltérően alakul a 48 részt vevő országban. A bolognai folyamat fórumot biztosít a szomszédos országokkal folytatott párbeszédhez a felsőoktatási reformok tárgyában, valamint a közös elveket - például az egyetemek függetlenségét és a diákok civil társadalmi tevékenységekben való részvételét - érintő kérdésekben.

A Bizottság teljes jogú tagja a bolognai folyamat nyomon követéséért felelős csoportnak, mely támogatja a miniszteri konferencia határozatainak végrehajtását. Mind az uniós országokban, mind az EU határain túl jelentős előrelépés történt a felsőoktatási rendszerek reformja terén, amint azt a rendszeres végrehajtási jelentések mutatják.

Az oktatásügyi miniszterek ezen túlmenően elfogadták a párizsi közleményt, amely az elkövetkező évek fő feladatait ismertette ezen a területen. A közlemény felvázolta 48 európai ország oktatási minisztereinek közös ambiciózus elképzeléseit az európai felsőoktatási térség továbbfejlesztéséről a 2020-ig tartó időszakban. A közlemény egyebek mellett a következőket szorgalmazta: a tanulás és a tanítás befogadó és innovatív megközelítése; integrált nemzetközi együttműködés a felsőoktatás, a kutatás és az innováció terén; a fenntartható jövő biztosítása a felsőoktatás révén. Ezen túlmenően rámutat arra, hogy nagyobb támogatásra van szükség ahhoz, hogy a veszélyeztetett és alulreprezentált csoportok nagyobb mértékben részt vehessenek és jobb eredményeket tudjanak elérni a felsőoktatásban.

A globalizáló, illetve harmonizáló törekvések - ha nem is egyszerre és egyöntetűen - tehát beindultak, hasonlóan a világban addigra már erőteljesen kibontakozott, de a feltörekvő országokat - így a későbbiekben Magyarországot is - nem mindenben és nem feltétlenül kedvezően befolyásoló gazdasági és társadalmi folyamatokhoz.

Különbségek és ellentmondások az egyes országokban

Sajnos kezdettől fogva, nálunk különösen is hangsúlyosan, az a felfogás is teret nyert, hogy az osztott képzési forma, illetve szakképzés együttesen jelenti és tartja meg a korábbi, hagyományos osztatlan egyetemi szintű végzettséget és szintet. Aki - a szó hagyományos értelmében vett - egyetemi végzettséget akar, annak mindkét fokozatot el kell végeznie, és lehetőleg egyetemi rangú intézmények keretében kell tanulnia.

Az osztottságban ugyanis az egyes fokozatok funkcionális szétválása mellett, tartalmukat illetően mindegyiknek a legkorszerűbb és legmagasabb minőségű általános és specializált tudást is kell képviselnie. Ezért, még az eredeti felhívást tevők esetében is, úgy tűnik, hogy nagy a bizonytalanság a hagyományos formák és tantervek átalakításának mikéntjét illetően, ezért a régebbi struktúrák így vagy úgy, de napjainkban is számos helyen jelen vannak. Még diverzifikáltabb vagy ellentmondásosabb képet mutat az ún. új mesterképzések kialakítása, ahol az időbeni keretajánlások és a tartalmi jellegek szinte mindegyik formáját megtalálhatjuk.

Ma már nem lehet nem észrevenni, hogy ahogy halad az idő, teljesülnek is nagy vonalakban az alapvető célok, de egyre több országban mutatkoznak zavarok, bizonyos visszalépések, erősödik a korábbi egyetemi hagyományokhoz való ragaszkodás. Nyilvánvaló, hogy a hallgatói mobilitás továbbra is meglehetősen egyirányú, Nyugat-Európa-centrikus, és ezek az országok, számos más területhez hasonlóan, nem tekintik ma már preferálandó célnak a „perifériáról” érkező hallgatóság nagyobb arányú fogadását és főleg ösztöndíjas foglalkoztatását.

Példák egyes országokból

• Nagy-Britannia: Amellett, hogy az egész bolognai rendszer tulajdonképpen angolszász hagyományokon alapul, erősek még a helyi hagyományok is, különösen a világhírű intézményeiknél, mint pl. Oxfordban vagy Cambridge-ben, ahol igen sok szakterületen még ma is a lényegi képzés, a 8 szemeszteres, ma ún. alapképzés, ahol a végzettek diplomája mindenütt magas presztízsérvényűnek tekintett. Több helyen még ún. mesterképzést sem folytatnak, innen akár közvetlenül a doktoriskolákba is vezethet az út (pl. Cambridge-ben a matematikánál). Általában azonban vegyesen, a 6 vagy 8 féléves „bachelor” képzés, amit 2, illetve a legtöbb helyen maximum 3 féléves mesterképzés követ.
• Franciaország: Évtizedek óta számos állami egyetemen osztott a képzés, 3+2, vagy inkább 3+másfél év, ugyanakkor ott vannak a versenyképes szakmai tekintélyt képviselő, igényes, piacorientált szakképzési erők, inkább a magánfőiskolák, amelyek 4 éves időtartamban működnek. Ezeken PhD-fokozatot is lehet szerezni. Franciaországban egyébként is a minőséget elsősorban a nehezebben mozgatható magánintézmények jelentik - mint pl. az École Politechnique vagy az École des Hautes Études Commerciales stb. főiskolák -, amelyek nemzetközi tömegeket vonzanak, és az itt végzettek, minden további végzettségű papírok nélkül, nagyon keresettek Európa legtöbb országában.
• Olaszország: Igen sajátos módon - a bolognai rendszert csak fokozatosan és talán nem is a teljes valóságában akarja bevezetni.
• Németország: Alig indult meg pl. a hagyományos tanárképzésben az osztott rendszer.

Magyarországi sajátosságok és kihívások

A kibővült Európai Unióban Magyarország a bolognai rendszerhez különösebb előkészületek, előtanulmányok, vizsgálatok nélkül, egy komplex törvény megalkotásával, felsőoktatási szakemberekből álló konzorciumok gyors munkába állításával, egyszerre és általános érvényűen vezette be az új rendszert. Számos országgal is összehasonlítva ezért sem érthető, hogy miért beszélnek nálunk valamiféle káros késlekedésről, a harmonizációs törekvésektől való elmaradásról. Inkább úgy tűnik, gyorsan és eléggé kritikátlanul vettük át a rendszert!

Nem véletlen, hogy kezdettől fogva léteztek és léteznek ma is olyan feszültségek, amelyek további kisebb korrekciókkal talán nem is orvosolhatók. Valószínűleg azért, mert intézkedéseink az átállásra törvényileg ugyan megfogalmazva, de a tudományterületi oktatási szakokat illetően még messze nem kidolgozott tartalommal, hazánk belső adottságait, nemzetközi pozícióinkat és hagyományainkat nem megfelelően vizsgálva és értékelve kerültek sorra.

Megragadtuk azonban az alkalmat - s e vonatkozásban egyébként igen helyesen - a korábbi példa nélkül álló szakburjánzások megakadályozására, erőteljes csökkentésére és több korábbi felsőoktatási anomália megszüntetésére, az intézmények gazdasági tevékenységének racionalizálására. A szakváltoztatásokhoz a kiindulási pontokat nem annyira a kompetenciák, az új kimeneti követelmények megfogalmazása - amelyek tartalmát, irányait az egyes szakmák oktató-kutatóiból álló ún. konzorciumok dolgozták ki, s amelyek munkájába kezdetben sokszor a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság egyes tudományági szakbizottságai is bekapcsolódtak -, hanem sokkal inkább a hagyományos szakok jelentették, sőt bizonyos átmentésük szándéka is megfogalmazódott, némileg vakvágányra is terelve így a folyamatot.

Mindenekelőtt torz szerkezetet eredményezett a BA-képzéseknél a korábbi főiskolai, egyetemi képzés első éveinek kényszerű összegyúrása. Súlyos hiba volt a főiskoláknál a korábbi erős nyelvi követelmények leértékelése, a nyelvoktatás háttérbe szorítása, a vizsgakövetelmények enyhítése. A szakdolgozatok íratását hol kredittel, hol kredit nélkül határozták meg, a szakirányoknak pedig pontatlan jellemzőkkel leírt egész halmaza jelent meg. A szakmai gyakorlatokat pedig végképp egyenetlenül kezelték. Sajnos egyes egyetemi intézmények úgy gondolták, hogy korábbi oktatási struktúrájukat egyszerűen két részre osztva, meg is oldják a feladatokat, és az ezzel jogosan szembeszegülő főiskolák egy részével vég nélküli vitákba is keveredtek.

A reform megindulása előtt kb. 440-450 felsőoktatási - egyetemi és főiskolai - szakunk volt, ma összességében pedig közel 350 új alap- és mesterképzési szakot számlálhatunk (természetesen a művészeti és a vallási szakokkal együtt), de akkor még nem beszéltünk a szakirányokról. Azok száma, melyeket a MAB külön is tárgyalt és jóváhagyott, jócskán meghaladja a 400-at.

A közgazdasági-társadalomtudományi területen - de ide kapcsolhatjuk a többi területet is - kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy minden ágon olyan osztott képzés lesz az uralkodó forma, mégpedig a korábbi teljes egyetemi 5 éves ciklus megosztásával, ami 3+2-es megosztást jelent: egy 3 éves (hol gyakorlattal, hol nem) alapképzés és egy ún. 2 éves mesterképzés.

tags: #kreditrendszer #bolognai #rendszer #atmenet