A mezőgazdaság gerincét évszázadok óta a kalászosok és a fűfélék alkotják, amelyek közül a búza és a kukorica kiemelkedő szerepet játszik. A búza és a kukorica egyaránt gyakori takarmány-összetevők, és megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ezeknek a növényeknek a termesztése és felhasználása ma már túlmutat a puszta élelmezési szükségleten: ipari folyamatok, logisztikai kérdések és piaci kényszerek formálják a termelők döntéseit.
A búza mint takarmányozási és élelmezési alapanyag
A búza takarmányozási célú felhasználása során számos előnnyel bír, de a korlátozó tényezőket is mérlegelni kell. Ár előny: a búzának általában viszonylag alacsony ára van a piacon, különösen bizonyos területeken vagy évszakokban. Ez az előny hatékonyan csökkentheti a gazdálkodási költségeket és javíthatja a gazdálkodás hatékonyságát.
Magas fehérjetartalom: A búzának magasabb a fehérjetartalma a kukoricához képest, különösen a sertéstakarmányban, a búza gazdagabb növényi fehérjében. Alacsony nyersrost tartalom: A búza nyersrosttartalma alacsony a kukoricához képest, amely könnyen emészthető és felszívódik. Mérsékelt energiatartalom: a búza energiatartalma mérsékelt, kielégíti a sertések alapvető energiaszükségletét, elősegíti a sertések normális növekedését és fejlődését. A kukoricához képest a búza energiatartalma valamivel alacsonyabb, ami segít elkerülni a túlzott elhízás és az energiatöbblet problémáit, és egészséges formában tartja a sertéseket.
Ugyanakkor kihívások is akadnak: Alacsony keményítőtartalom: A búza keményítőtartalma alacsony a kukoricához képest, és előfordulhat, hogy nem elégíti ki teljesen a sertések energiaszükségletét. Egyes tápanyagok hiánya: A búzából hiányoznak a kukoricában található tápanyagok, például a lizin. Penészre és penészre való érzékenység: A búza érzékenyebb a nedvességfelvételre és a penészgombára, mint a kukorica, és hajlamos a minőségromlásra a tárolás és takarmányozás során. Befolyásolhatja az étvágyat: Egyes sertéseknél előfordulhat, hogy a búza nem ízlik olyan jól, mint a kukorica, ami befolyásolhatja étvágyukat és bevitelüket, ami lassabb növekedést vagy alacsonyabb takarmányátalakítást eredményez.
Kukorica: Ipari és takarmányozási óriás
A világon termelt kukoricamennyiség megközelítőleg kétharmadát takarmányként használják fel. A kukorica magas keményítőtartalmának köszönhetően lassan bomlik le a marha bendőjében, így használata igen elterjedt kulcsfontosságú energiaforrásként. A baromfik étrendjében elengedhetetlen a nagy mennyiségű, magas energiatartalmú táp, így a kukorica, melynek metabolizálható energiatartalma 15 Mj/kg (szárazanyagra vonatkoztatva), széles körben elterjedt. A baromfik könnyedén megemésztik a magas keményítőtartalmú kukoricát, mely ugyanakkor ízletes és antinutritív anyagoktól mentes.
A kukorica jelentősége azonban túlmutat az állattenyésztésen. Jelentős keményítő-, sütőolaj- és gluténforrásként számos sütőipari, finomított és feldolgozott termékben felhasználják. Az Egyesült Államok keményítő-szükségletének 90%-át a kukorica biztosítja. Emellett a kukorica 40%-át - 130 millió tonnát - bioetanolnak dolgozzák fel, és biogáz fő nyersanyagaként is termesztik, ami a zöldenergia célszámok elérése érdekében Európa jelentős részén elterjedt.
Így történik cséplés az Axial Flow kombájnoknál
Piaci folyamatok és az értékesítés nehézségei
A két főnövény termesztésének létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, de egészen meglepő, hogy mire van kereslet ezeken kívül. A búza és a kukorica óriási csalódást okozott a termelőknek az utóbbi másfél évben, legfőképpen az értékesítési nehézségek miatt. Bár jósolni nem tudunk, a tények azt mutatják, hogy jelentős változásra nem számíthatunk akkor sem, ha kisebb-nagyobb kilengések előfordulnak az árszintekben. Talán nem gondolunk bele, mégis tény, hogy a búza és a kukorica reálára az elmúlt 170 évben a negyedére csökkent.
Ráadásul a gabona egy tetemes részéből alkohol és üzemanyag készül, amelyek, bár fontos termékek, nagy arányú előállításuk mégis azt üzeni: nem valószínű, hogy egyhamar élelmiszer-ellátási probléma merülne fel, a valós kockázatot inkább a logisztika jelenti. Tehát az, hogyan jut el a gabona például Afrikába. A termelők viszont olyan terményeket szeretnének előállítani, amelyekből hosszú távon profitálhatnak, és részt vállalhatnak a magyar gazdaság mutatóinak alakításában. Ehhez szükség van a vetésszerkezet diverzifikálására.
Alternatívák a vetésszerkezetben
A búza és kukorica intenzív termesztése nagy táblákat igényel, ami nem minden termőhelyen valósítható meg gazdaságosan. Ahol a feltételek nem ideálisak, érdemes más kultúrák felé fordulni.
Magasabb hozzáadott érték: Zöldség és vetőmag
A termelési szerkezet differenciálásán belül lehetséges az egy hektáron nagyobb hozzáadott értéket termelő kultúrák mértékének növelése: szántóföldi zöldségkultúrák, vetőmag, vagy gyógyászati alapanyag termelése. A vetőmag-előállítás magasabb hozzáadott értéket képvisel, amely magasabb szintű szakmai felkészültséget igényel, a búza és a kukoricatermesztésben szerzett tapasztalat viszont ebben az ágazatban azonnal hasznosítható.
Alternatív gabonafélék és "reform" növények
Manapság felértékelődnek a biotermékek és azok, amelyek kevesebb allergént tartalmaznak.
- Tönköly és alakor: A tönkölybúza fehérjetartalma felülmúlja a hagyományos búzáét, vitamin- és ásványianyag-tartalma kiemelkedő. Az alakor vagy „egyszemű búza” az egyik legkorábbi, emberek által termesztett búza, amely rendkívül igénytelen, így hegyvidéken is jól termeszthető.
- Hajdina: Másodvetésként kiváló, gluténmentes, így az arra érzékenyek diétájához is illeszthető.
- Szója: A szója hőstressztűrő képessége kifejezetten jó, és az aszályos évjáratokban is viszonylag stabilan teljesít.
- Bíborhere: Gyors növekedésű pillangós, amely nagy mennyiségű nitrogént köt meg, és javítja a talaj szerkezetét.
- Cirok: A kukoricához hasonló beltartalommal rendelkezik, de a kevéssé jó minőségű termőterületeken eredményesebben termelhető a kukoricánál.
- Ipari kender: Vegyszerek és különösebb öntözés nélkül, szerves trágyával kiváló hozamot érhet el, emellett nagy mennyiségű szén-dioxidot köt meg.
Lisztismeret és sütőipari tudnivalók
A mindennapi étrendünk alapját képező gabonaőrleményeknél a jelzések első betűje a gabona fajtáját (B = Búza, R = Rozs, TB = Tönkölybúza, D = durumbúza), a második betű a szemcseméretet (L = finomliszt, D = dara), míg a számok a hamutartalmat mutatják.
- Búzafinomliszt: Finomszemcsés őrlemény, héjrészt gyakorlatilag nem tartalmaz, csak magbelsőt.
- Graham-liszt: A gabonaszem összes alkotórészét tartalmazza, nagyobb élelmirost-tartalommal rendelkezik.
- Durumbúza: A durumbúzában lévő keményítőlánc nagyobb része nem elágazó szerkezetű, amit a szervezetünk lassan tud lebontani, ezért elhúzódóbb vércukorszint-emelkedést okoz.
- Rozs: Mivel a rozs sikértartalma jóval kisebb a búzafélénél, a belőle készült kenyér tömörebb és sötétebb.
- Rizsliszt: Selymes textúrájú, teljesen gluténmentes, sütéshez rendszerint más lisztekkel keverik.
- Kukoricaliszt: Gluténmentes, a kenyérhez adva kissé édeskés ízt kölcsönöz a terméknek.
Az egészség megőrzése érdekében az élelmi rostokban gazdag, minél kisebb mértékű feldolgozási eljáráson átesett termékek fogyasztása javasolt. A teljes kiőrlésű gabonákból eredő nagyobb élelmirost-bevitel csökkentheti a koleszterin felszívódását és javíthatja az inzulinérzékenységet. A sütőiparban a terméknevek gyakran irányelvekben rögzítettek, ezért érdemes figyelni a csomagolásokon található információkat.
A termeléshez kötött támogatások rendszere
A vetésszerkezet változtatásához jó kiindulópont az is, hogy mihez jár termeléshez kötött támogatás. Ide tartozik többek között a rizstermesztés, a cukorrépa, számos zöldségnövény (pl. hagymafélék, spárga, paradicsom), a szemes fehérjetakarmány-növények (szója, lóbab, csicseriborsó), a szálas fehérjetakarmányok (lucerna, bíborhere), valamint az ipari olajnövények, mint az olajtök. A részletes szabályozásokat az AM rendeletek tartalmazzák, amelyek útmutatóul szolgálhatnak a gazdálkodók számára a jövedelmezőbb terménystruktúra kialakításához.