A magyar rockzene, és azon belül is a punkmozgalom története számos emlékezetes, sőt botrányos eseményt tartogat. Ezek közül kiemelkedik az a hírhedt „csirkeincidens”, amely a 80-as évek elején vált országos témává, és generált heves vitákat a kulturális életben és a politikai színtéren egyaránt. Bár a legenda makacsul tartotta magát, és sokak szerint a Beatrice nevéhez fűződött, a valóságban egy szegedi punkzenekar, a CPg nevéhez köthető, és egy 1983-as Kozák téri koncerten történt meg.
A CPg: Egy Anarchista Szellemiségű Punk Zenekar
A CPg (Come on Punk group) 1979-ben Szegeden alakult, és tagjai anarchistának, nihilistának vallották magukat. A zenekar rendszerellenes szövegei és provokatív előadásmódja hamar a hatalom célkeresztjébe juttatta őket. A 80-as évek elején a szocialista kultúrpolitika szigorúan ellenőrizte a zenei életet, és minden olyan megnyilvánulást igyekezett elfojtani, amely veszélyt jelenthetett a fennálló rendszerre. A punk, mint műfaj, eleve gyanús volt a hatóságok számára, hiszen a nonkonformizmus, a lázadás és a kritikus gondolkodás szimbóluma volt.
A Kozák téri Esemény: Egy Előre Kitervelt Performansz
- március 5-én a CPg a budapesti Kozák téri Művelődési Házban lépett fel. Benkő Zoltán Güzü, a zenekar gitárosa, egy interjúban felidézte, hogy volt egy kis füzetecskéjük, amibe az ötleteiket írták, többek között, hogy milyen performanszokkal lehetne feldobni egy-egy koncertet. A Kozák téri buli előtt fellapozták, és rátaláltak a sokkal előbb kitalált csirkeól-ötletükre. Gondolták, itt az idő, hogy megvalósítsák.
Ez már csak azért is kivitelezhető volt, mert a sashalmi főbérlőjük csirkéket tartott, gondolták, onnan kölcsönvesznek egyet az estére. Az volt a tervük, hogy másnap sértetlenül visszaviszik. A koncerten egy kis madzaggal a mikrofonállványhoz kötötték az állatot a lábánál fogva.
A Koncert Előtti Feszültség és a Csirke Védelme
„A buli előtt szóltak a punkok, hogy vigyázzunk, mert helyi újpesti vagányok meg akarnak verni minket. Mi erre azt mondtuk, olyan nincs, hogy minket itt megverjenek. Megegyeztünk, ha bármi történik, azonnal abbahagyjuk a zenét, és megvédjük egymást. Nálam volt egy mikrofonállvány, Haska Bélánál egy grill olló, rendesen felfegyverkeztünk. Meg is jelentek ezek az újpesti arcok, lökdösték a punkokat, egy srácot csúnyán le is csaptak. Minket viszont valamiért nem kóstolgattak” - emlékezett vissza Güzü.
A körülbelül ötvenfőnyi publikum figyelme az előadás vége felé egyre inkább a csirke felé irányult. „Elkezdtünk pengetni, de a tömeg a csirkére utazott, nyúlkáltak érte, Béla alig tudta megvédeni. Üvöltötték, hogy a „csirkét akarjuk”. Béla már énekelni sem tudott, védte a csirkét. Kezdett elfajulni a dolog” - folytatta a visszaemlékezést Benkő Zoltán Güzü.
A Csirke Halála és a Tömeg Reakciója
„Egy idő után mondtam, adjuk inkább oda a szerencsétlen állatot, de előtte vágjuk le, ahogy szokták. Béla rálépett a szárnyára, fölpucolta a nyakát, elvágta a torkát, és kivéreztette. Utána beadta a tömegbe, ott meg széttépték apró cafatokra. Minden tiszta vér volt” - mesélte Güzü.
Bánkuti András, a helyszínen jelen lévő fotós, úgy idézte fel az este legemlékezetesebb pillanatát: „Az énekes lefogta csirkét és egy csirkevágó ollóval vagdalta. Miközben társai zenéltek, néhány darabot kidobott a közönség közé, akik úgy, nyersen elkezdték szopogatni a csontokat.”
Varga Zoltán, a CPg basszusgitárosa is mesélt az esetről: „A Kozák téri koncert napján a csirke már érkezésemkor a szekrényben volt. Állítólag a főbérlő nénitől lopták, akinek rengeteg csirkéje volt. A buli elején a lábdobra kötötték egy gatyamadzaggal, ott kapirgált a szerencsétlen a koncert alatt. Aztán egyszer Béla levágta, úgy, ahogy egy csirkét le szoktak vágni. Ettől a tömeg teljesen bevadult, páran feljöttek a közönség soraiból a színpadra is, és cafatokra szedték.”
Az Áldozati Szertartás Hangulata és a Felszabaduló Energiák
Güzü szerint az egésznek olyan volt a hatása, mint egy áldozati szertartásnak. „Olyat éreztünk, mintha a légnyomás hirtelen erősen megváltozna. Mint amikor jön a vihar. Én lelassultam, egy csomóan meg iszonyúan bepörögtek a nézőtéren. Volt egy csaj, aki fél órával a koncert után még sikítozott, csomókban tépte ki a saját haját. A koncerttermet le akarták dönteni, a házat feldúcoló villanykaró méretű gerendákat kidöntötték. Nagyon furcsa energiák szabadultak el.”
A csirkét konkrétan az Erdős Péter című dalukra tépték szét, ami önmagában is provokatív volt, hiszen Erdős Péter a korszak befolyásos popcézárja volt, a kultúrpolitika egyik meghatározó alakja.
Az Állambiztonsági Jelentés és a Következmények
A koncerten részt vett Hunyadi fedőnevű ügynök így írta le a jelentésében az esetet: „Feladatának megfelelően résztvett a CPg együttes 1983. III. 5-i koncertjén, ahol magnetofon felvételt is készített. Az előadott dalszövegeket a gyenge erősítés alatt rosszul lehetett érteni. A műsor kezdetén az együttes vezetője felhívta a közönség figyelmét, hogy 'elege van az anyukakedvence, sárga-nadrágos, bőrdzsekis punk fiatalokból', 'hulljon a férgese' jelszóval 'keresztesháborút hirdet'. Félreérthetetlen utalást tett arra, hogy azt szeretné, ha a közönség körében tömegverekedés törne ki, a nyugati punk-koncertek mintájára. Bejelentésével kivívta a közönség egy részének ellenszenvét, akik a kazettán is jól hallható, durva kifejezéseket használtak az együttes tagjaira, valamint ellenséges tartalmú szövegeket kiabáltak. Ennek hatásúra néhány perc múlva a XV. kerületi fiatalok és az óbudai, CPg együttes rajongói összeverekedtek. Az együttes tagjai a színpadon mindenki szemeláttára széttéptek egy élő csirkét és annak darabjaival dobálták a közönséget.”
A zenekar ellen ekkor már nyomozás folyt a rendszerellenes szövegeik miatt, hamarosan le is tartóztatták őket, és két év letöltendő börtönre ítélték hármójukat (a basszusgitáros még fiatalkorú volt, őt nem csukták le). Nem kizárólag a Kozák téri produkció miatt, hanem összességében az addigi tevékenységükért. A bíróság nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében mindhármukat bűnösnek találta.
A Csirkedarálás Legendája és a Beatrice
Sokan vélik úgy, hogy a CPg 1983-as performansza szülte a csirkedarálás legendáját, melyet csak utólag vetítettek rá a Beatricére. Azonban a történetnek vannak olyan szereplői, akik gyanítják, hogy nem a Kozák tér volt a kiindulópont. Bánkuti szerint már jóval a Kozák téri koncert előtt hallani lehetett, hogy vannak olyan zenekarok, például Nagy Feró Beatricéje, amelyek csirkét darálnak a színpadon. „Szerintem a CPg egy már létező városi legendát tett valóssá” - véli Bánkuti András.
Gyanújával nincs egyedül. Nagy Feró például már a CPg-koncert előtt hallott a darálásról. „Egy alkalommal Erdős Péter beszélt a televízióban a csirkedarálásról. Minket név szerint nem említett meg az ügy kapcsán, de olyan műsorban szólt erről, amelyikben a Beatricéről, a punkról meg az újhullámról volt szó” - meséli Nagy Feró.
A Beatrice frontembere egy másik, korábbi példát is idéz: két évvel a nevezetes CPg-koncert előtt, 1980 őszén egy művházban adtak koncertet, ami előtt az intézmény igazgatója arra kérte őket, hogy a „csirkés dolgot” hagyják ki.
A Beatrice és a Dezinformáció
A Beatrice 1969-ben alakult, az ország első lányzenekaraként. Nagy Feró érkezésével a zenekar arculata megváltozott, glam rockot, majd hard rockot kezdtek játszani. A társadalom perifériájára szorult egyének szószólóiként léptek fel, és alapjaiban kérdőjelezték meg a fennálló szocialista értékeket és normákat. A Beatricét az állambiztonság folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mert úgy ítélték meg, hogy munkásságuk veszélyt jelent a fennálló rendszerre. Fellépési lehetőségeiknek igyekezett gátat szabni a kultúrpolitika, és lemezük sem jelenhetett meg. A hatalom a zenekart próbálta kifárasztani, margóra szorítani, de nem tiltotta be, mert nem akartak belőlük mártírt faragni. Számításuk bevált, az egzisztenciális és szakmai ellehetetlenülés miatt a „klasszikus Ricse” három év után, 1981-ben feloszlott.
Az illetékesek adminisztratív módszerek mellett dezinformációval keltették a Beatrice rossz hírét, melyek közül a legismertebb az volt, hogy az együttes csirkéket szokott ledarálni a színpadon. Nagy Feró 1979 karácsonyán a Dolgozók Lapjának nyilatkozott, ahol kijelentette: „Rengeteg téves információ, ’kacsa’ terjedt el rólunk az utóbbi hónapokban. Az egyik vidéki művelődési házban az igazgató megkért minket, hogy ha lehet, akkor azt a bizonyos ’csirkedarálós’ számunkat hagyjuk ki a műsorunkból…” Ez a legkorábbi írásos nyoma a híresztelésnek, majd a következő évben újabb újságcikkek hozták felszínre a témát.
A "Popcézár" és a "Nyúldarálás"
A zenész és rockrajongó körökben tehát ismert volt a legenda, de a kultúrpolitika irányítói előtt sem volt titok. A pletyka ugyanis felbukkant az 1981-es ifjúsági törvény vitáján is. Itt Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes olyan káros jelenségekről beszélt a felszólalásában, mint például a „nyúldarálás”, bár csak általánosságban, nem kötötte azt konkrét zenekarhoz. A Magyar Televízió 1981-ben, Erdős Péter részvételével, „Miért nem jelenhet meg nagylemeze a Beatricének?” címmel tartott egy vitaműsort. A „popcézár” nem állította, hogy mindezt a Beatrice tette volna, de mivel az adás központi témája az volt, hogy miért nincs a bandának nagylemeze, így a nézők fejében kialakulhatott az „árukapcsolás”. Okkal gondolhatták, hogy Nagy Feróék darálnak csirkéket a koncertjeiken.
A Legenda Eredete: Alice Cooper
A Nagy Feróról és együtteséről terjesztett történet minden bizonnyal „importtermék”, ugyanis először Alice Coopert vádolták alaptalanul csirkedarálással. Az 1969-es Torontói Rockfesztiválon egy csirke tévedt a színpadra, az énekes pedig a közönség közé hajította, amely pillanatok alatt darabokra tépte. Ez az esemény indította el a „csirkedarálás” mint provokatív rock and roll elem legendáját, amely aztán Magyarországra is eljutott, és a rendszerellenes zenekarok ellen felhasznált dezinformációs kampány része lett.
A CPg Utóélete és a Punk Reneszánsza
Sokkoló élmény volt a csirke lemészárlása a CPg tagjainak is. Varga Zoltán (VZ) visszaemlékezése szerint „Kutyit nagyon megviselte, ő cipiáterhez is járt, és csendesebb lett még a megszokottnál is. Béláról nem tudok mit mondani, vele nagyon sokáig nem tartottam a kapcsolatot a történtek után. Güzü talán egy kicsit megkattant, de ő el is húzott az országból.”
A világ leghíresebb magyar punkegyüttese a CPg volt és valószínűleg marad is. Az egykori politikai botrányhősök öt éve újra összeálltak és bizonyították: a legkevésbé sem nosztalgiáznak. December 15-én az A38-on lépnek fel. A Matula magazin minden idők második legjobb magyar zenekarának titulálta a CPg-t.
Arra a kérdésre, hogy ma Erdős Péter helyett kiről írnának dalt, VZ ma Mr. A38-ról írna. A punk manapság a reneszánszát éli. VZ azonban igazából nem ismeri a mai punk zenéket, közelebb van hozzá a reggae és a ska. Nagy Feró új könyvét sem olvasta még, utoljára kábé négy éve dumáltak át egy estét.
A CPg nagy ritkán át szokott járni Szerbiába koncertezni. Tervek, álmok, rémálmok? Új CD? Film? VZ szerint van négy-öt új számuk, amit a zenekar nagy része tud, kis része nem. Ezeket jó lenne megtanulni végre, hogy játszhassák koncerten. „Szerintem ha nekiállnánk mindannyian próbálni, gyorsan összejönne az új lemezre való anyag.”
Nagy Feró szerint „A mai napig a csirkedarálásról vagyok a leghíresebb, noha soha életemben nem daráltam, nem szaggattam szét csirkét színpadon. Mi voltunk annak idején az ügyeletes rosszak.” Az esetről Dezső Andris készített egy visszatekintést Legendavadászat című könyvünkbe, amiből egy rövid összefoglalót olvashattunk.
A 80-as évek Elején Terjedő Rémhírek
A nyolcvanas évek elején - amikor még csak egyszerű rémmesékkel akarták a magyar átlagpolgárt a műfaj renitensei ellen hangolni, a csirkedarálás volt a legdrámaibb, elrettentő sztori. Legmakacsabbul Nagy Feró nevével kapcsolatban bukkant fel, akit így (is) megpróbáltak lehetetlenné tenni. (Egy szadista, vérengző vadállat hogyan énekelhetne a középosztály izgalmakra vágyó gyerekeinek?) Később ugyancsak megbélyegzés céljából a csirkedarálást összefüggésbe hozták más ellenzékieskedő rocksztárok és együttesek nevével is.
Valójában azonban - mint az a Pol Pot megye punkjai című filmben is elhangzik, a szerencsétlen csirkét - amit előző nap loptak el a háziaktól az albérlők - a CPG tagjai vitték fel a szinpadra a Kozák téri Ifjúsági Klubban, s kikötötték a mikrofonállványhoz. A stresszelt, mindent összeszaró szárnyas azonban nem kerülhette el a sorsát. A pogózó, beindult közönség - némi zenészi közreműködéssel - brahiból szétszaggatta, s a performance-ról fotósorozat is készült, amely később bizonyítékul szolgált.
A történet tehát nem csupán egy zenekari performanszról szól, hanem a 80-as évek magyarországi társadalmi és politikai viszonyairól, a hatalom és az ellenkultúra közötti feszültségről, valamint a legendák és a dezinformáció szerepéről a közvélemény formálásában.
További Zenekarok a 80-as évekből és a Punk Szcénából
A 80-as években számos magyar zenekar küzdött a fennálló rendszerrel, és próbált hangot adni a fiatalok elégedetlenségének. A punk és az újhullám zenekarok, mint például a Spions, az Európa Kiadó, az URH, vagy a KFT, mind-mind hozzájárultak a korszak zenei sokszínűségéhez és a társadalmi diskurzushoz. Bár a "csirkedarálás" esete a CPg-hez köthető, a provokatív előadásmód és a rendszerkritikus szövegek számos más zenekarnál is megjelentek.
A punk műfaj, a maga egyszerű, nyers hangzásával és dühös szövegeivel, tökéletes eszköz volt a lázadáshoz és a konvenciók megtöréséhez. A zenekarok gyakran kis klubokban, művelődési házakban léptek fel, és a koncertek gyakran váltak spontán összejövetelekké, ahol a közönség is aktívan részt vett. Az állambiztonság azonban mindent megtett annak érdekében, hogy ezeket a megmozdulásokat ellenőrizze és szükség esetén ellehetetlenítse.
A korabeli médiában gyakran jelentek meg cikkek, amelyek a punkot mint káros jelenséget mutatták be, és igyekeztek elrettenteni a fiatalokat a műfajtól. A "csirkedarálás" legendája is ebbe a kontextusba illeszkedett, mint egy drámai, elrettentő sztori, amely a punk zenészeket szadista, vérengző vadállatoknak állította be.
A Punk Öröksége a Mai Napig
Bár a 80-as évek punk mozgalma a rendszerváltással némileg háttérbe szorult, hatása a mai napig érezhető a magyar underground zenében és kultúrában. A CPg és más hasonló zenekarok példája azt mutatja, hogy a zene nem csupán szórakozás, hanem egyben eszköz is lehet a társadalmi kritika és a változás előmozdítására.
A "csirkedarálás" története, bár tragikus és sokkoló, egy fontos emlékeztető a cenzúra és a dezinformáció veszélyeire, valamint arra, hogy a művészet mennyire erős fegyver lehet a elnyomással szemben. A CPg tagjai, bár börtönbüntetést kaptak, és sok nehézséggel szembesültek, máig is a magyar punkzene ikonikus figurái, akik a bátorságukkal és a kitartásukkal példát mutattak a későbbi generációknak.
A zenekar nevei, amelyek a 80-as években felbukkantak a szcénában, magukért beszélnek: Max. Gyermekláncfűrész Jenőke, Jürgen és a fasírt, Lóg a ritmus, Mohó Sapiens, No de Jenő, halat késsel?, Aljas Kúszóbab, Dübörgő Fogsorok, Pomberjankó és a láncfűrészek, Hajnali Merevedés, Bal hátsó indexbúra, Diagnosztizált hererák, Katéter a kipu.. Jézusom…!!! DJ Pókszörny, Bocs Hogy Élünk, Vak Ondók, Méla Undor, Lyuhász Lyácint Bt., Britney's Fears, Ebek harmincadja, Száguldó Vécépumpák, Perforált Vakbélgyulladás, Felböfögött Tökfőzelék, Barna gyepszőnyeg, Gyújtsunk tüzet a Balatonba bzmeg!, Üllői úti Fuck, Csinyovnyik Halála, Budapest Klinika, Lenin Körút, ETA 88-as Csoport, Z.E.F., NefogazzMacskanadrágCsá, Misi!, Zsolti és a fosfejűek, Táncosokkal farkalók, Vali baba és a Prosz Taták (nem találtunk nyomát, de nem küzdöttük le a prosztata-találathegyet), Robbantott Csirkék, Ezüstös aranyér (ők döntötték be áll. zenekév), mind-mind a kor hangulatát és a punk szellemiségét tükrözik.