A szarvasmarha egy sokoldalúan hasznosítható gazdasági háziállat, melynek testsúlya, termelési jellemzői és tenyésztési értéke számos tényezőtől függ. Ezek közé tartozik a fajta, az életkor, a takarmányozás, a tartási körülmények, valamint a genetikai adottságok. Az ipari forradalom óta a szarvasmarhatartás és -tenyésztés hihetetlenül nagy fejlődésen ment keresztül, ami új fajták megjelenéséhez és a termelési hatékonyság növekedéséhez vezetett.
A Szarvasmarha Életciklusának Kezdete: A Borjúk Nevelése
A születéstől az anyaállattól történő elválasztásig - általában 8 hónapos korukig - borjúnak nevezzük a szarvasmarhát. Ez idő alatt az anyja mellett van, anyatejet, szénát, füvet és vizet fogyaszt. Megszületése után naponta több mint 3 liter anyatejet iszik, majd 3-4 hetes kora után fokozatosan szoktatják hozzá a szálas takarmányokhoz. A borjú súlygyarapodásának ellenőrzése kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy elegendő táplálékhoz jut-e, és hogy egészséges-e. Az első mérést általában az ellés után 5-6 órával végzik, majd 10-14 naponta ismétlik. Hat hónapos kortól kezdődően táblázatok segítségével is becsülhető a testsúly a mellkas kerülete alapján.
Testsúlymérés Módszerei a Szarvasmarhánál
A szarvasmarhák pontos tömegének ismerete elengedhetetlen a takarmány- vagy gyógyszermennyiség kiszámításához, az állatok csoportokba rendezéséhez és az értékesítés előtti előkészítéshez. A legpontosabb módszer természetesen a közvetlen mérés mérleggel. Az állattenyésztők azt javasolják, hogy ezt évente legalább kétszer vagy pár évig végezzék, például a legelőre hajtáskor, állatorvosi vizsgálat során vagy átesési állapotba helyezéskor. A mérlegelést célszerű az állat reggeli étkezése előtt elvégezni.
Ha nem áll rendelkezésre mérleg, más módszerek is alkalmazhatók, bár ezek pontossága eltérő.
Trukhanovsky Módszere
Ez a módszer a test hossza (nyaktól a farok tövéig) és a mellkas kerületének (közvetlenül a lapockák után mérve) figyelembevételén alapul. A következő képletet alkalmazza:
Élősúly = a * b * k / 100
Ahol:
- a a mellkas kerülete cm-ben;
- b a test egyenes hossza cm-ben;
- k egy stabil együttható, amely 2,0 tejtermelő állatoknál, és 2,5 húsmarháknál.
Ennek a módszernek a hibahatára körülbelül 5-7%, de előnye, hogy bármilyen körülmények között elvégezhető.
Kluver-Strauch Módszer
Ez a módszer is a mellkas kerületét és a ferde testhosszat (az ischialis kiemelkedéstől a humerus aljáig) méri. A kapott értékeket egy speciális táblázat segítségével értelmezik, és a módszer különösen felnőtt állatokra alkalmas, mivel csontvázuk már kialakult. Ennél a módszernél nincsenek külön együtthatók a hús- és tejfajták elkülönítésére.
Ritkábban Használt Módszerek
Léteznek más technikák is, mint például a mellkas átmérőjére alapuló táblázat, amely azonban csak bizonyos fajtáknál, például a svájci teheneknél ad elfogadható pontosságot. A „méréssel történő mérés” módszer pontossága is alacsony, akár 40-60 kg hibát is produkálhat. A dedikált marhaszalag használata során a mellkas kerületét mérik a bordák vége után, majd az eredményeket egy táblázatban keresik ki. Fontos, hogy az állat nyugodtan álljon a mérés alatt.
Jövedelmező a szarvasmarha hizlalás
A Súlygyarapodás Jellemzői az Iránytól Függően
A szarvasmarha átlagos súlya és a húshozam nagyban függ attól, hogy tej- vagy húshasznú fajtáról van szó.
- Tejelő tehenek: Nem különböznek a túlzott súlygyarapodástól, egy bizonyos ponton megállnak, ami optimális számukra. Átlagos testtömegük 400-700 kg között mozog.
- Húshasznú tehenek: Gyorsabban híznak, és a súlygyarapodás hosszabb ideig tart. Egy nap alatt akár 1 kg-ot is felvehetnek. Egy másfél éves húshasznú tehén akár 500 kg élősúlyt is elérhet, míg egy tejfajta ekkorra általában 100-150 kg-mal kisebb súlyú. A húshasznú szarvasmarha testfelépítése robusztusabb, sokkal jobban izmolt, a tehenek tőgye kisebb.
- Kettős hasznosítású szarvasmarha: Ez az előbbi két típus köztes formája. A tehenek átlagos testtömege 600-700 kg körül alakul, éves tejtermelésük 3500-4500 kg.
A szarvasmarhák átlagos testsúlya 500 és 800 kg között van, a bikáké 1000 és 1200 kg között mozog. Élettartamuk átlagosan 7 év.
Az Angus Szarvasmarha: Egy Kiemelkedő Húshasznú Fajta
Az angus szarvasmarha a Skócia területén található Aberdeen és Angus (korábban Forfarshire) megyéből származik. Feljegyzések szerint a fajta ősei már a XII. vagy XV. században megjelentek, kezdetek kezdetén genetikailag szarvatlan volt, és számos színváltozata létezett. A fajta alapítójának három embert tekintenek: Hugh Watson, William McCombie és George MacPherson-Grant.
Hugh Watson apja kiválasztotta a hat legjobb és legfeketébb tehenét, és termékenyítette Bannantyne Sandy nevű bikájával. Később megvásárolt egy Tarinty Jock nevű bikát. A beltenyészet elkerülése érdekében a President 3 vonalat is használta termékenyítő bikaként a későbbiekben. A törzskönyvben az I-es számú tehén az Old Grannie 125, amely 36 évesen, 1859-ben pusztult el. Élete során 29 borjút adott, számos kitüntetést és díjat nyert. 1858-ban 34 évesen elnyerte a Highland Show Aberdeen nagydíjat hosszú élettartama és rekordnak számító szaporasági tulajdonságai miatt.
A törzsalapító bika Grey-Breasted Jock 113. Az utódjuk, Old Jock 126, Watson fia, William szerint a legjobb bika volt az addigi egyedek között. Minden tisztavérű angus származása visszavezethető ehhez a két törzsalapító egyedhez. William McCombie minden termékenyítést feljegyzett a Cattle & Cattle Breeders című könyvébe, melyben felvetette azt is, hogy a beltenyészetnek vannak előnyei, de sokkal több a hátránya.
Hazánkban először az 1960-as években Horn Artúr és munkatársai tanulmányozták a fajta fekete színváltozatát, majd a 70-es évek elején importáltak a fajta vörös színváltozatából az akkori abonyi TSZ-be. A fajta újbóli meghonosítása a vörös színváltozattal a 80-as évek elejére tehető, a KSZKV a szécsényi Rákóczi TSZ részére több száz adag red angus spermát importált Amerikából. A 80-as évek közepén a Szövetkezet egy 60 egyedes fekete angus állományt importált Nagy-Britanniából.
Az Angus Előnyei és Hátrányai
Előnyei:
- Kiemelkedő reprodukciós tulajdonságok: A húshasznú fajták közül a legkönnyebben ellő fajta, alacsony borjúsúlyokat örökít, ezzel együtt a borjú formája és testtömeggyarapodása is kedvező (keskeny a válla) a könnyű ellés szempontjából.
- Jó tejtermelés: Általában elegendő a borjú növekedési erélyének kihasználásához.
- Homogén, jó minőségű hús: Kiváló minőségű, márványozott steaket lehet vele előállítani.
- Könnyű kezelhetőség: Nyugodt természet, engedelmes temperamentum, ami a könnyű elléssel párosulva biztosítja a könnyű kezelhetőséget és tartást.
- Kiváló keresztezési partner: Könnyű ellés, kitűnő anyatehén.
- Hatékony takarmányhasznosító: Az aberdeen angus generációk óta legelőhöz kötött, tenyésztett húsmarha, amely ideális a gyepterületek és szántóföldi melléktermékek legeltetésére alapozott tartásra, biztosítva a nyereséges és fenntartható jövőt a tenyésztők számára.
Hátrányai:
- Faggyúsodás: Intenzív hizlalásnál 500 kg felett erősen faggyúsodik.
- Igényesebb takarmányozás: Összehasonlítva a hereforddal, a takarmányozást és környezetet figyelembe véve, kissé igényesebb annál.
Küllemi jellemzői: Egységes fedett fekete vagy vörös szín, foltok nem megengedettek. Nemes, finom fej, izmos nyak, egyenes, izmolt hát, a far széles, izmolt, a mellkas mély, a has hengeres, lábállás szabályos, szügy izmolt, csontozat finom. A világ angus állományának kb. 75%-a fekete változat, és csak 25%-a red vagy vörös változat. A két változat közt tulajdonságaikat tekintve nincs lényeges különbség.
A Szarvasmarha Értékmérő Tulajdonságai
A szarvasmarha értékmérő tulajdonságai között azokat a minőségi (pl.: szín) és mennyiségi (pl.: élősúly) tulajdonságokat tartjuk számon, amelyek az állat hasznosítását, valamint termelését közvetlenül vagy közvetve befolyásolják. Az örökölhetőség jelentősége kulcsfontosságú a szelekcióban. A jól öröklődő tulajdonságok esetében (h2 > 0,6) a szelekció eredményesen alkalmazható, míg a gyengén öröklődő tulajdonságoknál (h2 < 0,2) a környezeti tényezők javításával és a heterózis hatást kihasználó keresztezések alkalmazásával érhetők el a tenyészcélok.
Reprodukciós Tulajdonságok
A szaporaság és termékenység a tenyésztés alapját képezik. Fontos mutatók:
- Vemhesülési %: vemhesült tehenek száma / termékenyített létszám * 100
- Termékenyítési index: inszeminálások száma / vemhesülések száma
- Non return (NR) index: a termékenyítést követően hány % nem ivarzik vissza
- Ellési %: ellések száma / év eleji tehénlétszám * 100 vagy ellések száma / átlagos tehénlétszám * 100
- Bikák fertilitása: termékenyítések száma / vemhesült egyedek száma * 100
A nagyobb testméret szaporasági tulajdonságok romlását okozza, és a magasabb tejhozam alacsonyabb újravemhesülési %-kal jár.
Tejtermelő Képesség
A tejtermelő képesség komponensei:
- Tejmennyiség: Napi tejtermelés 5-30 kg, maximális termelés az ellés után 6 hét. Laktációs tejtermelés 1500-9000 kg, laktáció időtartama 305-350 nap.
- Tej összetétele
- Perzisztencia: A tejtermelés kiegyenlítettsége a laktáció alatt.
- Fejési sebesség: A tejleadás sebességének számszerűsítése (átlagos, maximális). A fejési sebesség változása a vörös tarka holstein-fríz fajta hatására a szimentáli fajtában megfigyelhető, a holstein-fríz keresztezés növeli a fejési sebességet.
- Tőgy termelési részarány: Az elülső tőgyfelek termelése az elülső és a hátulsó tőgyfelek termeléséhez képest (opt: 50-45%).
- Tőgyküllemi jellemzők: Tőgyfüggesztés, tőgymélység, terjedelmesség, bimbó alakja és mérete, pigmentáltsága.
A tejmennyiség kifejezésmódjai lehetnek abszolút (fejési átlag, istálló átlag, laktációs hozam, éves termelés, életteljesítmény, csonkalaktációs termelés, egy takarmányozási napra jutó tejtermelés, egy életnapra jutó termelés) és relatív (élősúlyhoz viszonyított tejtermelés, RÉTI - relatív életteljesítmény testtömeg index).
Hústermelő Képesség
A szarvasmarha hústermelő képességének komponensei:
I. Hizlalás alatti:
- Tömeggyarapodás
- Életnapi Takarmány értékesítési %
- Hizodalmasság (tömeggyarapodás, tömegtermelés)
- Fajlagos takarmány értékesítés
- Metabolizálható fehérje
- Növekedés és fejlődés jellege (koránérő, későnérő)
II. Pecsenyehús:
- Húsarányok
- Leveshús
- Pisztolycomb
- Hústeltség
- Húsformák (élő minősítés)
- Faggyúlerakódás
- Csontméretek
III. Vágóérték (carcass minősítés):
- Csontoshús
- Vágótömeg, belsőségek, bőr
- Százalékos hús, faggyú, és csont arány
- Húsminőség (kémiai összetétel, szín, márványozottság, érettség, omlósság, íz és zamat, víz %, zsír%, fehérje%, ásványi anyag%)
A hústermelő-képesség fontosabb jellemzői:
- Növekedési kapacitás: kapacitás = intenzitás * tartam
- Életnapra jutó súlygyarapodás: (befejező súly - születési súly) / életkor
- Életnapra jutó testtömegtermelés: befejező súly / életkor
- Hizlalás (nevelés) alatti súlytermelés: (hizlalás végi súly - hizlalás kezdeti súly) / hizlalási napok száma
- 205 napra korrigált borjúválasztási súly: KBs205 = (választási súly - születési súly) * 205 / választási kor + születési súly
- 365 és 420 napra korrigált súly: KS365 = (STV alatti súlygyarapodás * 160) + 205 napra korrigált súly; KS420 = (STV alatti súlygyarapodás * 215) + 205 napra korrigált súly
Az EUROP minőségi kategóriák szerint a hasított féltestek értékelése is fontos. Például egy 400 kg-os hasított súlyú (U3) charolais tehén vágási jellemzői: üres élősúly 740 kg, vágási % 54%, hús arány 68%, csont arány 16%, faggyú arány 11%.
A marhahúsok osztályozása az elkészítés módja szerint:
- I. osztályú marhahúsok (pecsenyehúsok): bélszín, rostélyos, hosszú felsál, gömbölyű felsál, fehérpecsenye.
- II. osztályú marhahúsok (leveshúsok): fartő, csípőfartő, lapocka, oldallapocka, puha hátszín, csontos oldalas, szegy.
- III. osztályú marhahúsok (gulyáshúsok): tarja, nyak, szegy, lábszárhús.
Temperamentum és Állategészségügy
A temperamentum örökölhetősége eléggé változó (0,27 - 0,48) a szarvasmarha fajban. A nyugodt természet, engedelmes temperamentum hozzájárul a könnyű kezelhetőséghez és tartáshoz. Az állategészségügyi ellátás, beleértve az oltásokat és a rendszeres vizsgálatokat, elengedhetetlen az állomány egészségének megőrzéséhez és a termelési hatékonyság fenntartásához.
Tenyésztési Stratégiák és Genomikai Értékbecslés
A fajtatiszta tenyésztés és az árutermelés közötti választás kulcsfontosságú az új tenyésztők számára. A fajtatiszta tenyésztés több időt, megnövekedett adminisztrációt és magasabb kezdeti befektetést igényel, míg az árutermelő állományoknál a szelekció gyorsabb és a termelés növelése költséghatékonyabb.
A tenyészbika előállítással elsősorban a fajta honosításában a kezdetektől részt vevő törzstenyészetek foglalkoznak. A tenyészbika kiválasztásánál csak az előírásoknak megfelelő állatokat regisztrálják. Egy állományban 30-50 nőivarú állatra (tehénre vagy üszőre) használnak egy vagy két tenyészbikát, mely minden nőivarú állat után született utódokba örökít. Éppen ezért fontos, hogy a bikák minősítése korszerű, ugyanakkor közérthető legyen.
Sajátteljesítmény Vizsgálat (STV)
Az indexálás alapján történő sajátteljesítmény vizsgálat a legegyszerűbb módszer a bikák minősítésére. Az indexek kialakítása az egyes tulajdonságok mért, valamint pontozott értéke, illetve az ettől való százalékértékben kifejezett eltérés alapján történik. Minden vizsgált tulajdonságra külön kell számítani állomány átlagot és országos átlagot, ez alapján pedig külön-külön indexértéket. Például a 205 napra korrigált súlyhoz tartozó indexek információt adnak a bika és a tenyészet teljesítményéről.
Ivadékvizsgálat (ITV)
Az ivadékvizsgálati rendszerek, mint például Franciaországban az IBOVAL-index, sokkal részletesebb információkat szolgáltatnak. Ennek során a bika szaporítóanyagával első körben 25-35 tehenet termékenyítenek, és vizsgálják a születendő borjak eredményeit (születési és választási adatok). A hústermelési és vágóérték index meghatározása során a hímivarú utódokat meghizlalják, levágják, és a féltesteket minősítik (súly, forma, faggyútelítettség, hús szín).
Az ivadékvizsgálat harmadik eleme az apák nőivarú utódjainak anyai tulajdonság-indexálása. Ekkor a nőivarú utódokat üszőnevelő telepen, azonos körülmények között felnevelik és különböző tenyészbikák spermáival termékenyítik. Vizsgálják a fertilitást, a könnyűellési arányt, a borjú hízékonyságát, gyarapodóképességét és vázfejlettségét, valamint az anya tejtermelését. Az ismételhetőségi (R) érték a közölt indexek biztonságát jelzi.
Genomikai Értékbecslés
A genomikai tenyészértékbecslés a modern állattenyésztés vívmánya, amely egyre nagyobb teret hódít. A módszer lényege, hogy az örökítőanyagot tartalmazó szövetminta segítségével meghatározzák a DNS bizonyos pontjain megtalálható SNP (single nukleotid polimorfizmus) adatokat, melyek segítségével teljesítményadatokra következtetnek. Ez viszonylag gyors módszer, mert fiatalon elvégezhető, és átugorja a hosszú generációs intervallumot.
A genomikai értékre következtetni annál nehezebb, minél több gén határoz meg egy tulajdonságot. Például a szarvatlanság megállapítása egyszerű, mert monogénes tulajdonság. A vázfejlettség (DS), izmoltság (DM), súlygyarapodás (CR) sokkal összetettebb, sok gén által meghatározott tulajdonságok. Fontos megjegyezni, hogy a küllemi és fejlődési tulajdonságok esetén a környezetnek is nagy szerepe van.
A tulajdonságok örökölhetőségi értékével fejezzük ki, hogy egy-egy tulajdonság mekkora valószínűséggel öröklődik, mennyire függ a genomtól. Magas örökölhetőségű tulajdonságok (pl. izmoltság) kevésbé függnek a környezettől. Közepesen öröklődik a vázfejlettség és a gyarapodóképesség. A reprodukciós tulajdonságok örökölhetősége a legkisebb.
A modern nemesítés elképzelhetetlen lenne ezen módszerek nélkül. A jó minőségű tenyészállatok előállításához és a genetikai előrehaladáshoz a nemesítés nélkülözhetetlen, ezért minden modern lehetőséget és eszközt meg kell ragadnunk állattenyésztésünk fejlesztéséhez.