Ha megkérdezünk néhány középkorút vagy fiatal felnőttet, melyik volt a legmeglepőbb hazai gyártású élelmiszer, kis gondolkodás után sokan a Mesesajtot nevezik meg. Csokoládés sajt sztaniolban - valóban nem hangzik szokványosan. Az eredeti félzsíros ömlesztett sajtot a Budapesti Tejipari Vállalat gyártotta. Nem meglepő módon a fiúk emlékeznek rá jobban, hiszen elnagyoltan ábrázolt veterán autók voltak a címkéken. A termék viszont a rendszerváltás után megváltozó fogyasztási szokásokat nem élte túl - nem ez volt az egyetlen, amelyet az új korszak elsöpört.
A termék eredete és a szocialista tervgazdaság logikája
A Mesesajt létrejötte - bármennyire is tűnik ma meghökkentőnek - erősen logikus, még ha utólag nehezen indokolható is volt. A történet összefüggésbe hozható az 1960-as évek második felében született törekvésekkel, amelyek a közös európai agrárpolitika fókuszában álló önellátóságra törekvésről szóltak. A terv által felpörgetett ágazatok nemcsak megfelelő, hanem hamarosan túlzott mértékű termelést értek el, így többek között a tejiparban is túltermelés alakult ki. Hazánkat igen kellemetlenül érte ez a folyamat, lévén éppen a tejipar volt a fejlesztéseink egyik húzóágazata, ami 1967-re 965 millió liternyi tejet termelt évente.
A keleti blokkba irányuló export a szállítás körülményessége és az alacsony árak együttes hatása miatt nem lett volna kifizetődő, így valamilyen módon itthon kellett volna eladni a hatalmas mennyiséget. Azonban a magyar emberek tej- és tejtermék fogyasztása akkoriban sereghajtó volt a kontinensen. A Szovjetunióban 1,5-szer, Franciaországban 2-szer annyi tej fogyott fejenként, mint mifelénk. A rémülten menekülni próbáló tejipar vezetőiben pedig formálódni is kezdett a mesterterv. Az újdonságok sorában pedig komoly mennyiségben képviseltették magukat az ízesített, ömlesztett kocka-sajtok is. 1967 végén és 1968-ban így egymás után jelentek meg a gombás, az uborkás, a paprikás, a paradicsomos sajtok, és cikkünk főszereplője, a Mesesajt is.
A kakaó és a gyermeki ízlés találkozása
Míg a többi variánst elsősorban a szocializmus által már így is megviselt felnőtt tömegeknek szánták, a csokoládés verzió egyértelműen a gyerekek sajtra szoktatását célozta. 1965-ben az afrikai országgal egy árucsere-forgalmat szabályozó jegyzőkönyvet írtunk alá, mely szerint egyebek mellett komoly mennyiségű kakaóbab érkezett az országba, ennek ellenében téglagyár- és mészműberendezést, textíliát, lábbelit, fémtömegcikket, gyógyszert, konzerveket adtunk cserébe. Sőt 1967-ben ezt a szerződést ki is bővítettük, így a magyar külkereskedelem különféle gépi felszereléseket, járműveket, elektromos készülékeket, textíliát és fogyasztási cikkeket is szállított még több kakaóbabért cserében.
Vagyis akkoriban a vörös zászlón kívül talán a csokoládé és a kakaó volt az egyetlen, amiből nem volt hiány az országban. A két nagy mennyiségben rendelkezésre álló alapanyag pedig 1967 decemberében állt össze véglegesen Mese Csokoládés Ömlesztettsajttá. A tesztalanyok ezesetben óvodások voltak, ugyanis próbaként elvitték az egyik tejgyári óvodába a finomságot, s megkínáltak vele tíz gyereket. Négy otthagyta, három illedelmesen, de minden lelkesedés nélkül megette, három pedig nem tudta abbahagyni. Az akkori vezetők pedig ettől valósággal katarzisba estek. Úgy vélték, ha a gyerekek 30 százalékának ízlik a Mesesajt, akkor nem tudják majd kielégíteni a keresletet, így eljött a nagy lehetőség.
A tej nem élelmiszer - Dokumentumfilm
A társadalmi megosztottság és a fogyasztói szokások
A Mesesajt rendkívüli módon megosztotta a magyar társadalmat: egyesek imádták, másoknak pedig pusztán a szó hallatán is a hideg kezdett futkosni a hátukon. Ők voltak túlsúlyban. A Budapesti Tejipari Vállalat gyártotta ömlesztett csokis sajt tehát kifejezetten kettéosztotta a lakosságot, ugyanakkor a Mesesajt csomagolása egyöntetű rajongást váltott ki a fiatal srácokból. A termék címkéjén ugyanis gyűjthető veterán autók voltak megtalálhatók, ennek köszönhetően a retró élelmiszer még abban a háztartásban is előfordult, ahol egyébként ténylegesen senki nem fogyasztotta.
Néhány idézet az internetes rajongói fórumokról: „Hol lehet kapni csoki ízesítésű kockasajtot? Régen, azt hiszem, Mese sajt volt a neve.”„Szerintem már sehol. A rendszerváltás óta nem láttam, de egyébként az egy merénylet volt az ízlelőbimbók ellen.”„Én úgy fél éve az Intersparban láttam. Diákkoromban imádtam, nem tudom, ha most ennék, ízlene-e?”
Van, aki szerint két tábor van. Az egyik szívből gyűlöli a tejipar zabigyerekét, a Mese sajtot. A másik pedig megveszik érte, képes dobozszámra venni, és nem tud betelni az ízével. Édesség, de mégsem.
A termék életpályája és a gyártás technikai kérdései
Bár egy robbanó piacra érkezett a csokis sajt (abban az évben minden tejtermék és sajt árát 20-50 százalékkal csökkentették) a siker csak az első kíváncsiságig tartott. Sajnos a gyerekek nagy részének valóban nem ízlett a Mese, igaz a szülők jó darabig így is vásárolták a terméket. Jól mutatja az érdeklődés visszaesését, hogy míg 1968-ban 15-18 vagonnyi Mesesajt sem volt elegendő a közértekben és Áfészokban, 1977-re már 8-12 vagonnak sem sikerült gazdát találni. Nem csoda, hogy a rendszerváltás környékén a vegetáló tejgyárak és főként az új, nyugati tulajdonosok már hallani sem akartak a csokoládés sajt gyártásáról.
A Budapesti Tejipari Részvénytársaságtól 1995-ben vette át a gyártást a Camping márkáról ismert ERU Hungária. Akkor Mackó Csokoládé néven kínálták a sajtot, de a vevők nem kapkodtak érte, így hamar felfüggesztették a gyártást. 2002 volt a visszatérés éve. Lengyel András, a cég kereskedelmi vezetője elmondta, hogy a visszavezetés nem volt tartós, hiszen már évek óta nem kapható az akkor egérkés csomagolással kínált Mesesajt.
Az utókor szemével: Mítosz és valóság
Arról, hogy ki találta ki, milyen alkalommal született meg a Mese ötlete, Lengyel András sem tudott információt adni. A legenda szerint a termék úgy született, hogy egy tejipari munkás véletlenül az olvasztott csokiba ejtette a formázott ömlesztett sajtot, amit sajnált kidobni. A vitathatatlanul szokatlan terméket végül elfogyasztotta, ami nagyon ízlett neki, így másoknak is megmutatta. De mindez persze legenda csupán. A Mesesajt vélhetően egy jól átgondolt élelmiszer volt, amivel a korabeli szakemberek a gyermekeket vették célba, ezért is szerepelhetett a nevében a mese szó, ezért volt csokis, és ezért voltak autók a csomagoláson.
A Mesesajt tipikus magyar termék, sem a környező országokban, sem a nagyvilágban nem volt és nincs hasonló - internetes kutakodásunk csupán egy hasonlót mutatott, amelyet Kínában gyártanak, igaz, az nem ömlesztett, hanem lapka. Érdemes megjegyezni, hogy az édesség (?) ízig-vérig hazai termék volt, hasonlót sehol nem találni a világ egyetlen pontján sem.
Technikai oldalról nincs akadálya a gyártásnak, a gépeink adottak, leginkább csak szervezési kérdés lenne a csokoládés sajt gyártása - részünkről nincs kizárva, hogy visszatér a Mese, igaz, konkrétumokról még szó sincs. Az is lehetőség, hogy időszakosan kínálnánk, mondjuk karácsonytól húsvétig - mivel egy ideje nincs jelen a Mese, alapos piackutatásra, marketingkampányra lenne szükség.
Azoknak, akik mégis az eredeti ízre vágynak, létezik egyfajta „házi” megoldás: 1 doboz natúr sajtkrém, 1 tábla jó minőségű tejcsokoládé. A csokoládét gőz fölött megolvasztva és simára keverve a krémsajttal, egyfajta gasztronómiai emlékidézés valósítható meg. Az, hogy a gyerekek tej- és tejtermék fogyasztása mégis az egekbe szökött 1968 után, végül nem is ennek a találmánynak, hanem a vele egyidőben született joghurthabnak, krémtúrónak és Túró Rudinak, valamint a csokoládés tejnek lett köszönhető. A Mesesajt ma már csak egy nosztalgikus folt a magyar élelmiszeripar térképén.