A Csepeli Önkormányzat kommunikációja szerint a 2025-ben tervezett óvodai racionalizálási javaslat, mely az intézmények összevonását és bezárását irányozza elő, a pedagógus szakma teljes mértékben egyetértésével valósul meg. Azonban a véleményezési eljárásból világosan kiderül, hogy a szakmai közösség valójában nem egységes a kérdésben, sőt, számos mély aggodalmat és kritikát fogalmaztak meg az érintettek. Az alábbiakban a gyűjtött vélemények alapján igyekszünk tisztább képet adni a tervezett változásokról, különös tekintettel a Jupiter Tagóvoda dolgozóinak álláspontjára, amely teljes egészében megjelenítésre kerül. A diskurzus rávilágít a racionalizálás szükségszerűségének elfogadása és annak kivitelezése, valamint az emberi tényezők közötti feszültségre.
A Racionalizálás Racionális oldala és Emberi Dilemmái
A csepeli óvodák átszervezésének mozgatórugói elsősorban a csökkenő gyermeklétszám és az egyre égetőbb óvodapedagógus hiány. A Fenntartó álláspontja szerint "a gyermeklétszám csökkenése és a pedagógus hiány a mozgatója ennek az előterjesztésnek." Ezen túlmenően, az egyre nagyobb költségeket igénylő intézményfelújítások is indokolják a tagintézmények racionalizáltabb működését és átszervezését. Fekete Zoltán Jánosné óvodatitkár szerint "Az egyre csökkenő gyermeklétszám miatti racionalizáció teljesen logikus lépés és talán az lett volna a nagyobb hiba, ha ezzel nem foglalkozik a fenntartó." Hasonlóképpen vélekedik Krénuszné Molnár Lívia óvodapedagógus is: "Egyetértünk azzal a felvetéssel, hogy az egyre égetőbb óvodapedagógus hiányt meg kell oldani, illetve a csökkenő gyermeklétszám miatt, az egyre nagyobb költségeket igénylő intézmény felújítások miatt szükséges a tagintézmények racionalizáltabb működése, átszervezése." Az előterjesztés nyomán a jelenlegi 21 tagóvodából várhatóan 16 fog tovább működni.
A racionalizálás gazdasági és demográfiai indokai azonban gyakran ütköznek az emberi tényezővel. Császár Éva óvodapedagógus úgy látja, hogy "A Fenntartó döntése az óvodák bezárásáról lehet, hogy racionális lépés volt, néhány esetben szükséges is, de nem vette figyelembe a dolgok emberi oldalát, a családok, a dolgozók helyzetét, érzéseit." Krénuszné Molnár Lívia sajnálatosnak tartja, hogy "az érintett óvodapedagógusok kimaradtak az együtt gondolkodásból, amikor az átszervezés kezdeti lépéseinél meghatározták a befogadó óvodák helyét." Kovács Andrea óvodapedagógus, aki 31 éve dolgozik, szintén megfogalmazza személyes nehézségeit: "Nehezemre fog esni nyártól vagy szeptembertől egy másik helyszínen teljesíteni feladataimat, végeznem a munkámat, hiszen nem én szerettem volna másik épületben, másik vezetés alatt dolgozni." Ezek a vélemények rávilágítanak arra, hogy a racionális döntéseknek is figyelembe kellene venniük az érintett közösségek érzelmi és szakmai igényeit.
A Jupiter Tagóvoda Speciális Helyzete és a Növekvő Terhek
A csepeli óvodai átszervezés egyik legérzékenyebb pontja a Jupiter Tagóvoda. Jelenleg az intézmény "egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekeket integrált". A tervezett átszervezés során azonban jelentős változás következne be: "bekerülnének az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek is az óvodánkba," sőt, "az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek integrált nevelése is szerepel" az Alapító Okirat tervezett módosításában. Bárány Beáta hangsúlyozza, hogy "A Fenntartó által küldött Polgármesteri levélből tudtam meg, hogy a Jupiter Tagóvoda tagintézmény-igazgatója/nevelőtestülete egyeztetése nélkül az Intézményvezetés újabb SNI státusz ellátásra kötelezné tagóvodánkat." Ezzel a döntéssel, a kerületben csak a Jupiter Tagóvoda látná el a már meglévő SNI diagnózissal - Egyéb pszichés fejlődési zavar - rendelkező gyermekek ellátása mellé érkező gyermekeket.
Bárány Beáta attól tart, hogy "nagyon súlyos terhet róna ránk, a már így is egyre hátrányosabb helyzetből (óvodánk körzetét tekintve) érkező gyermekek ellátása biztosításában." Fél attól, hogy "intézményünk hasonló sorsra jutna, mint a Bóbita illetve az Aprajafalva Tagóvoda esetében is történt, hogy egyfajta szegregáció alakulna ki, mert a körzetünkben lévő normál, jó szociokulturális háttérrel rendelkező családok más intézményt választanának gyermekük nevelésére a túl sok egyéni bánásmódot igénylő gyermekek száma miatt." Ez a javaslat érthetetlen számára, hiszen "Hirholczné Faragó Tünde is minden évben megerősíti a nevelőtestületünket, hogy kiváló szakmai munkát látunk el, nevelőtestületünk jól működik, a hátránykompenzációt és a családokkal való együttnevelést magas szinten végezzük." A nevelőtestület már a folyamatos pedagógushiány mellett is "nagyon nehezen tudja megvalósítani" ezt a szakmai színvonalat, és a további terhek hatására több tagja is más intézményt választhatna munkahelyéül, ahol kedvezőbbek a "mentális és egyéb dokumentációs terhek," mint például "szakértői vélemények iránti kérelmek írása, gyermekvédelmi dokumentációk vezetése, segítő szakemberekkel való növekvő egyeztetések, óvodapedagógusi vélemények, szociális hálózattal való kapcsolattartás." Bárány Beáta kijelenti: "Ennél több mentális terhet már én magam és szerintem kollegáim sem vagyunk képesek elviselni és nem is tartom elfogadhatónak."
A Jupiter Tagóvoda dolgozói már jelenleg is jelentős terheket viselnek. Bárány Beáta csoportjában például "már 3 SNI és 3 BTMN gyermeket látok el pedagógus kollégámmal és további egy BTMN gyermeket küldtünk szakértői vizsgálatra valamint egy gyermek SNI-vé válhat, a már meglévő szakorvosi véleménye alapján." Jakab Anett is hasonlóan számol be: "A csoportomban például már van egy SNI gyermek, jelenleg az 5 beküldésből, 2 fő Székhely Szakértőibe továbbküldött biztosan SNI-vé váló gyermek. A többieket még vizsgálja a kerületi Szakszolgálat." Az "egyenlő teherviselés elvét" említve Bárány Beáta szeretné, "ha a CSEÓ intézményei között igazságosan oszlanának el az SNI ellátás terhei és például nem kapna újabb feladatot egy olyan óvoda, ahol már pillanatnyilag is nagyon súlyosak a terhek."
Bucsincsák Ildikó szerint "Inkorrektnek tartom, hogy a Jupiter Tagóvoda SNI ellátásának növelését, hiszen még helyiséget sem tudunk biztosítani hozzá." Kiemeli, hogy "Egy külön helyiségünk van, amely több funkciót is ellát, óvodapszichológus, logopédus, gyógypedagógusok dolgoznak benne - nem kevés szervezéssel, hogy mindenki bejusson és meg tudja tartani a foglalkozásait -." Az óvoda állandó teltházzal működik, így felmerül a kérdés: "Mi lesz akkor, ha év közben a teljes létszámra érkezik egy enyhén értelmi fogyatékos SNI gyermek szakvéleménnyel, de mi nem tudjuk felvenni a létszámunk miatt, ugyanakkor máshova nem tud menni, mert a kerületben csak ez az egy óvoda van kijelölve ellátásra?"
Jakab Anett véleménye szerint "az SNI ellátással kapcsolatos új feladatkör kivitelezése a személyi feltételek hiánya miatt jelentősen meg fogja nehezíteni az óvoda dolgozóinak munkáját, és a gyermekek hétköznapjait is." Hozzáteszi, hogy "az óvoda elhelyezkedéséből adódóan sok a hátrányos helyzetű család, emellett az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekek aránya is növekszik, így az enyhe értelmi fogyatékkal érkező gyermekek felvétele miatt túl nagy arányban lesznek jelen a csoportokban a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek." Különös aggodalomra ad okot, hogy "a BTMN gyerekek egyéni fejlesztése visszakerül teljesen az óvodapedagógusi feladatkörbe, mert a fejlesztő pedagógusi álláshelyünk megszűnik." Ez azt jelenti, hogy "írhatjuk újból az egyéni fejlesztési terveket, mely csoportonként pillanatnyilag 3-5 főt jelent."
Horváth Zsuzsanna óvodapedagógus is "csalódottságot, felháborodást, megdöbbenést, kétségbeesést, dühöt" érez a Polgármesteri levél olvasásakor. Emlékei szerint a Posztógyár utcai Óvodában, ahol korábban dolgozott, a megkésett beszédfejlődésű és enyhén értelmi fogyatékos gyermekek integrációját "olyan szakmai csapat állt mellettünk - ayris terapeuta, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, pszichológus, logopédus, mozgásfejlesztő gyógypedagógus - óvodapedagógusok mellett, akik napi szinten fejlesztették a rászoruló gyerekeket." Szerinte "integrálni azokat lehet, akik önmaguk is akarják, szülői háttér támogatása nélkül nem működik," és a sikeres integrációhoz "bizonyos egészséges keretek között maradt" a speciális igényű gyermekek száma. A jelenlegi tervekkel szemben úgy látja, hogy "óvodánkat, a Jupiter Tagóvodát, kijelölték egy olyan feladatra, amire sem a hel…" A Jupiter Tagóvoda alapítványának elnökeként Bárány Beáta kiemeli, hogy "minden évben jelentős összegben támogatja - a szülőkkel együttműködve - a Jupiter Tagóvoda tárgyi eszközeinek bővülését, ezzel is könnyítve az Fenntartó terheit, kötelezettségeit." Aggódik az alapítvány működésének veszélyeztetése miatt, "annak ellenére, hogy minden évben erőnkön felül még pályázatokat is írunk," és elvégzik "a beszerzéseinek adminisztrációs háttérmunkáit is."
Kivitelezési Kérdések és Személyzeti Aggodalmak
A racionalizálás szükségességének elfogadása mellett számos kritikát fogalmaztak meg a kivitelezés módjával kapcsolatban. Fekete Zoltán Jánosné óvodatitkár szerint "Talán a kivitelezés túl gyors és nagy érvágás, hiszen sok dolgozót és szülőt érint. Egy lassabb lefolyású, több előzetes egyeztetéssel elkerülhető lett volna a sok felháborodás."
Hello Csepel – Közösségi Magazin #9 | Vendég: Dr. Póta György, Házi gyermekorvos
Somogyiné Fekete Anikó óvodapedagógus egy konkrét példát is említ: "Az Erdősor Tagóvodában 2 üresen álló csoportszoba van, ami gyerekekkel, pedagógusokkal, munkatársakkal feltölthető. Nem értjük, miért egy 4 csoportos Tagóvoda (Zsongás) kerül erre a helyre az átszervezés során, és nem egy 2 csoportos tagóvoda (pl.: Füstifecskék)." Ez a kérdés már a Zsongás Tagóvoda szüleinek megtartott tájékoztatóján is felmerült. Tart attól, hogy "a 2 szüneteltett/üres csoportszoba és a kimenő nagycsoportosok helyét elfoglaló Zsongás tagóvoda beillesztése azt idézi elő, hogy az így létrejövő tagintézményekben (Festő-, Erdősor) nagyon magas lesz az egyes csoportok gyermeklétszáma." Különösen aggasztó ez, mivel "a kimenő nagycsoportosok helyére fogadnunk kell a jövendőbeli kiscsoportosokat is." Kifogásolja továbbá, hogy "az átszervezés a Festő és az Erdősor Tagóvoda gyermekeit/szüleit is érinti, velük még ez ügyben nem volt egyeztetés. Ezt hiányoljuk."
A dolgozók egy része jelentős személyes és szakmai veszteségekkel néz szembe. Kovács Andrea óvodapedagógus számára nehézséget okoz, hogy "nem én szerettem volna másik épületben, másik vezetés alatt dolgozni." Kiemeli jelenlegi vezetőjének érdemeit: "Tény, a jelenlegi vezetőm nagyon sokat tett az óvodáért, a közösségért, hogy az olyan legyen amilyen jelenleg. Szeretném, ha továbbra is ő lenne a vezetőnk." Aggályokat fogalmaz meg az új helyszínnel kapcsolatban is: "Elméletileg mi a nem felújított részlegre kerülünk majd. Bízom benne, hogy a felújítás után ott lesz melegvíz ellátás, mivel a felújított részben tudomásom szerint nincs melegvíz. Egészséges életmódra nevelés, higiénia szempontjából ezt nehezményezem." Hozzáteszi, hogy "A csoportszobák festésére is szükség lenne, valamint a fűtés korszerűsítésére, mert hideg van a csoportszobákban."
Szuhai Liliána logopédus szintén kifejezi nemtetszését: "Értem az összevonás fontosságát, de azt nem, hogy a legtöbb felmerülő nehézség és probléma terhe miért csak a mi, költöző óvodánkat érinti." Úgy véli, "A befogadó intézménynek könnyű a dolga, nem lesz lényeges változás a működésében, a dolgozói megmaradnak. Csupán alkalmazkodnia kell az új helyzethez." Ezzel szemben a költöző óvodának "nem csak a költözés tényét kell elfogadnunk és megemésztenünk, de elveszítünk kollégákat a kiválóan működő közösségünkből, kevesebb csoporttal fogunk működni és más vezetőség alatt kell dolgoznunk. Ez nem igazságos." Javasolja, hogy "Lehetne osztozni a terheken, az Aprajafalva Tagóvoda is tudna kevesebb csoporttal működni, nem jogos, hogy nálunk az összevonás személyi veszteségekkel is jár." Kifejezi csalódottságát amiatt is, hogy "elfogadtuk, hogy szükséges az összevonás, de az nem elfogadható, hogy a feltételek folyamatosan változnak." Az ígéretek ellenére "sorra jöttek a hírek, hogy bizonyos munkakörökben nincs szükség a mi kollégáinkra. Miért éppen rájuk nem?" Szuhai Liliána "végtelenül szomorú, csalódott és elkeseredett," mert "az ígéretek csak egyre nagyobb bizonytalanságot szülnek."
Kakuszi Imréné óvodapedagógus "bizonytalannak érzem a jelenlegi státuszomat, nem látható előre, hogy az óvodában az óvodapedagógusok létszáma, hogyan alakul. Így nincs rálátásom, hogy a jelenlegi csoportom hogyan és miként fog tovább működni." Fekete Zoltán Jánosné óvodatitkár számára is "a közösség és a vezetőnk nagyon fog hiányozni," és kiemeli, hogy "Novákné Bánfai Katalin sokat tett azért, hogy ne csak bejárjunk dolgozni, hanem szívvel-lélekkel tegyük azt. Lelkesedésével, közvetlenségével és kedvességével mindenkit arra inspirált, hogy jó úton vagyunk és mindenki igyekezett ehhez méltón teljesíteni." Balogh Zsuzsanna óvodapedagógus egy praktikus javaslattal él: "Az átszervezés során üressé váló tagintézmények udvari játékait Polgármester Úr a csepeli gyermekek számára újította fel. Szeretnénk, ha ezeket továbbra is ők használhatnák, azoknak az óvodáknak adnák át ezeket az udvari játékokat, akiknek a felújítás után még mindig szükségük lenne további fejlesztésre." Majoros Viktória Melinda arra hívja fel a figyelmet, hogy "Az 5. oldalon kihasználatlannak jelölik a szünetelő csoportokat," ami alapot ad a további aggodalmakra.
A Csepeli Óvodai Élet Értékei a Szülők Perspektívájából
A csepeli óvodákról gyűjtött szülői véleményekből egyértelműen kiderül, hogy a közösség nagyra értékeli az intézményekben folyó munkát és az ott uralkodó légkört. Számos pozitív visszajelzés érkezett az óvodapedagógusok és a dajkák hozzáállásáról, a programok gazdagságáról és a környezet minőségéről.
A szülők kiemelik az óvónők és a dajkák kedvességét, szakértelmét és gyerekcentrikusságát. Gyakran elhangzik, hogy "az óvónők kedvesek, szimpatikusak", "nagyon lelkiismeretesek és kedvesek az óvónők", "lelkiismeretesen és lelkesen foglalkoznak a gyerekekkel". Sokan érzik, hogy "itt igazán figyelnek ránk: gyerekre, szülőre egyaránt!" és "nagyon aranyosak az óvó- és dajka nénik." Egy szülő így fogalmaz: "az óvónők gyerekcentrikussága, és pozitív hozzáállása miatt szeretünk ebbe az oviba járni." Mások azt értékelik, hogy "Minden óvónő, dadusnéni, vezető rendkívül aranyos kedves. Színes programok vannak." Az "óvónői gárda szuper, közösség összetartó" - állítja egy másik hozzászóló. Egy különösen megható vélemény szerint "Nagyon aranyosak és lelkesek az óvó nénik. Változatosak a foglalkozások. A szellemi fejlődés mellett a testi fejlődést is szem előtt tartják." A "családias és barátságos légkör" és az, hogy "mindenki ismer minden gyermeket", erősíti a bizalmat és a hovatartozás érzését. "Van két csodálatos óvónénink, akik igazi pedagógusok. Nagyon gyerekközpontú az egész óvoda, családbarát, ahol senki nem néz ránk morcosan, amikor fél6kor érünk a gyerekekért oda" - mondja egy anyuka.
A programok és a fejlesztő foglalkozások sokszínűsége is gyakori dicséret tárgya. "Nagyon sok program van egy évben pl.: almanap, lca napi vásár, luca nap, kirándulások, különfoglalkozások stb…" - írja egy szülő, megjegyezve, hogy "a többi oviba nem tapasztaltam ennyi programot". Mások kiemelik az "úszás, torna, korcsolya, műhelyek (foci, nemezelés stb.), szülő-gyerek barkácsdélutánok" vagy éppen a "néptánc, tánc, angol, torna, foci" lehetőségeket. Az "irodalmi, mese központú" nevelési program, a "népi kismesterségek" tanítása, a "hagyományőrzés" és az "ünnepek, az azokhoz tartozó dalok, és a történeti magyarázatok ismertetése" mind a gazdag pedagógiai kínálat részei. Egy szülő kiemeli, hogy "A kislányom tele élményekkel ér haza, szereti és sokat mesél róla." A "Madarászovi" profilú óvoda, ahol "ornitológus mutatja be a madarak 'világát' a gyerekeknek kirándulásokon illetve óvódai foglalkozásokon," egyedülálló példa. A "művészeti nevelés abszolút a gyerekek befogadóképességéhez mérten, aktívan, komplexen folyik."
A környezet és a felszereltség is fontos szempont a szülők számára. "Az udvar rendezett, szép, sok a játék," "jól felszerelt óvoda", "tiszták, jól felszereltek, szépen dekoráltak a csoportszobák és a közös helyiségek." "Gyönyörű nagy kertes udvarral, tornatermekkel, nagy csoportszobákkal, önálló kreszpályával, játékokkal (mely azért folyamatos bővítésre szorul) rendelkezik." Az "egészséges táplálkozásra is nagy hangsúlyt fektetnek," és "jó és változatos a konyha, egyedi egészségügyi problémás gyerekek étkezését is megoldják." A "zöld ovi révén egészségesen táplálják a csemetéinket."
A kommunikáció és a családias légkör is kiemelkedő fontosságú. "Mindig mindenről tájékoztatást kapunk, nagyon jó a kommunikáció a szülők és a gondozók között." "Bármit kérünk teljesítik." Az óvoda "családcentrikus, nemcsak a gyerekeket, de a szülői közösséget is összetartják a különböző programok, események kapcsán." A "szülőket is bevonják az óvodai rendezvényekbe (pl: szüreti bál, Mihály napi vásár, farsang)." A "barátságosak az óvónénik és a gyerekek, és szeretjük az óvoda programjait, (zene, tánc, sport)." A nyílt napokról is pozitív visszajelzések érkeztek: "Amikor elmentem a nyílt napra, szervezett, kedves fogadtatást kaptunk. Megismerhettük az óvónéniket is, szimpatikusak voltak."
Néhány szülő a speciális igények kezelésére és a rugalmasságra is kitér. "Jól tolerálják kislányom asztmáját, átsegítik a nehéz fulladós-köhögős periódusain." A "gyermekünk nevelésénél egyénre szabottan is tudnak professzionális munkát végezni, nagy türelemmel és figyelemmel foglalkoznak a gyerekekkel." Egy anyuka azt írja, "az óvónéni első látásra (a nyílt napon) szimpatikus volt mind a kislányainknak, mind nekünk szülőknek. Olyan embernek láttuk, látjuk, akire szívesen bízzuk gyermekinket." Az is fontos, hogy "a napirendet a gyerekek igényeihez igazítják."
Az óvodaválasztással kapcsolatos korábbi, fórumszerű beszélgetések rávilágítanak arra, hogy a szülők számára kulcsfontosságú a "hagyományos, NEM vegyes csoportos ovi", ahol "kedvesek a gondozónők, és igazi szeretettel viszonyulnak a gyerekekhez, ahol mondókákat, verseket tanulnak." Bár "a csepeli ovik nagy része nem korcsoportos," az ÁMK-ban például "létezik olyan csoport, ahol csak a saját korosztálya van." A szülők "nagyon korán" jelzik szándékukat az ilyen csoportok iránt. Az "óriási udvar" és a "rengeteg játék" is fontos tényező.
A Jövő Kérdőjelei: Csoportlétszámok és Speciális Szükségletek
Az átszervezés egyik központi, még megválaszolatlan kérdése a csoportlétszámok alakulása és a speciális nevelési igényű (SNI), valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyermekek ellátása. Somogyiné Fekete Anikó kiemeli, hogy "Az egyre növekvő számú BTMN, SNI státusszal és egyéb diagnózissal nem rendelkező, ám más nehézséggel küzdő gyermekek aránya évről évre nő." Emiatt úgy véli, "inkább csökkenteni kellene a csoportok létszámait a diagnózissal rendelkező és a többi gyermek egészséges fejlődése érdekében is és nem fordítva." Az átszervezés hatására "jelentősen megnőnek munkaterheink." Szép Csilla is "arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a különféle problémákkal küzdő gyermekek száma folyamatosan nő, kevesebb óvodai épület esetén értelemszerűen ez a létszám növekedni fog." Javasolja, hogy "hosszútávon a csoportlétszámok meghatározásánál ezt is vegyék majd figyelembe."
Kiss Tibor Zsoltné és Martin Péterné is észrevették, hogy "A 16. oldalon a mi óvodánknál az szerepel, hogy 150 főre 14 fő SNI gyermek a maximálisan felvehető. Más 150 fős tagóvodánál ez 12 főben van meghatározva." Péhl Zsuzsanna erre a felvetésre azt reagálta, hogy "vélhetően ez nem fog bekövetkezni," ami arra utal, hogy a szakmai közösségben sincs teljes konszenzus a potenciális terhelésről és annak kezeléséről. Horváth Zsuzsanna korábbi tapasztalatai alapján tudja, hogy a "megkésett beszédfejlődésű és enyhén értelmi fogyatékos gyermekek nevelésével, integrációjával" csak akkor működött sikeresen, ha "olyan szakmai csapat állt mellettünk - ayris terapeuta, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, pszichológus, logopédus, mozgásfejlesztő gyógypedagógus - óvodapedagógusok mellett, akik napi szinten fejlesztették a rászoruló gyerekeket." A jelenlegi hiányos személyi feltételek mellett azonban "a Polgármesteri levélben szembesültem azzal, hogy óvodánkat, a Jupiter Tagóvodát, kijelölték egy olyan feladatra, amire sem a hel…"
Ezek a vélemények összetett képet festenek a csepeli óvodai rendszer jövőjéről. A racionalizálás gazdasági és szervezeti kényszere egyértelmű, ám annak emberi és szakmai következményei súlyos aggodalmakat vetnek fel. A dolgozók, szülők és szakemberek visszajelzései egyaránt arra utalnak, hogy a döntéshozóknak alaposabban mérlegelniük kellene a tervezett változások hosszú távú hatásait a gyermekek fejlődésére és az óvodai közösségek működésére, különös tekintettel a speciális nevelési igényű gyermekek egyre növekvő számára. A nyitott és együttműködő párbeszéd hiánya, valamint az ígéretek változása további bizonytalanságot szül, ami hosszú távon alááshatja a pedagógusok morálját és a szülői bizalmat.
tags: #mezeskalacs #ovoda #csepel #velemeny