A kézilabda története elválaszthatatlan az európai sport fejlődésétől, különösen annak a német nyelvterületnek a szellemi és fizikai örökségétől, amely évtizedeken át meghatározta a sportág irányvonalát. Míg a labdarúgás Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) és annak utódja, a Bajnokok Ligája (BL) a kontinens legnépszerűbb sorozata, a kézilabda legrangosabb klubtornája hasonlóan mély gyökerekkel rendelkezik.
A német hegemónia történelmi gyökerei
Talán a kézilabda az egyetlen sportág, amelyben a kettéosztottság idején Németország mindkét része a világ közvetlen élvonalába tartozott. Az 1956-57-es első kiírás óta 20 alkalommal bizonyult a világ legjobb férfi klubcsapatának egy német gárda. Döbbenetes adat, hogy a BEK, illetve a Bajnokok Ligája történetében kilenc különböző német csapat is megnyerte a sorozatot. Az FA Göppingen, a VfL Gummersbach és a TV Grosswallstadt a kettéosztott ország NSZK részét, a DHfK Leipzig, a Vorwärts Frankfurt/Oder és az SC Magdeburg az NDK részét, míg a THW Kiel, a Hamburger SV és az SG Flensburg már az egyesített Németországot képviselve ért fel a csúcsra.
A küzdelem már a kezdetekkor megmutatta a sportág kettősségét. A második kiírásban már klubcsapatok vetélkedtek, és ekkor jutott döntőbe a Göppingen, amely később a harmadik és negyedik sorozatot meg is nyerte. A hetedik kiírásban, 1966-ban megszületett a második német siker is, a DHfK Leipzig révén, amely egy másik országot, a Német Demokratikus Köztársaságot képviselte.
A Budapesti Honvéd és az 1966-os párizsi döntő
Az 1966-os döntőnek egy magyar ember számára különleges jelentősége van, hiszen az ellenfél a Bp. Honvéd volt. Az egymeccses fináléra Párizsban került sor. Az edző, Dékány Rezső távbeszélőn tudósította a Népsportot, kiemelve, hogy a pálya 4 méterrel rövidebb volt az otthon megszokottnál, ami megnehezítette az indításokat. A keletnémet csapat végig vezetve, 16-14-es diadallal nyerte meg a BEK-et. A kupa hazai megítélésére jellemző, hogy a péntek esti találkozóról a Népsport a vasárnapi szám utolsó oldalán egy 60 soros „rövid hírben" tudósított.
Hidegháború a pályán: NDK kontra NSZK
A kézilabda számára az igazi áttörést az jelentette, hogy 1972-ben visszakerült az olimpia műsorára. A szocialista országokban megjelent a bújtatott profizmus, és ebben az NDK járt az élen, amely a világméretű hidegháború árnyékában külön harcát vívta a sport terén a gazdaságilag jócskán előtte járó NSZK-val. A lipcsei BEK-győzelem után a nyugatnémet Gummersbach játékosai emelhették magasba a trófeát, amely hét év alatt négyszer nyert BEK-et.
A Dynamo Berlin 1970-ben döntőt játszott a Gummersbach együttesével, majd 1975-ben a Vorwärts Frankfurt le is taszította azt a trónról. 1978-ban az NDK már 3-2-re vezetett az NSZK elleni „kinek nyer több csapata BEK-et?" versenyben, köszönhetően az SC Magdeburg sikerének.
Az egyesítés utáni útkeresés
A kilencvenes években Németország a nagy politikai átalakulás után a sport területén is kereste a helyét. Az első egyesített Bundesligát 1991-92-ben két 14 csapatos csoporttal kezdték. Az egyesítés után 10 év kellett, hogy talpra álljanak a német kéziklubok. A keletnémetek közül egyedüliként az élmezőnyben maradó Magdeburg 2002-ben ért ismét a csúcsra, megtörve a spanyol hegemóniát. A magyar csapat, a Veszprém ellen kétmérkőzéses döntőben diadalmaskodtak, ahol Éles József szerint a leggyengébb mérkőzéseiket játszották.
Mi lett a hamburgi kézilabda sorsa?
A 21. század elejére a kézilabda a legdinamikusabban fejlődő sportággá vált. A Hamburg a 2013-as Bajnokok Ligája győzelmével írta be magát a történelemkönyvekbe, csatlakozva az elithez. Azonban a sportág meghatározó szereplői időről időre változnak. A jelenlegi Bundesliga 20 csapatos mezőnyébe nem fér be a Gummersbach, a Grosswallstadt, és a Hamburg sem. Az egykori NDK-t pedig csak a két BEK-győztes, a Magdeburg és a Leipzig képviseli a legjobbak között.
A klubok sorsa jól mutatja a kézilabda profeszionalizálódásának árnyoldalait: a gazdasági stabilitás hiánya vagy a szponzori környezet változása még a korábbi BL-győzteseket is képes a süllyesztőbe küldeni. A Hamburg esetében a korábbi csillogás és a Bajnokok Ligája cím elhódítása utáni években a klub gazdasági nehézségekkel és szerkezeti átalakításokkal szembesült, ami végül a csapat élvonalbeli státuszának megszűnéséhez vezetett. Ez a folyamat nem egyedi, hiszen a modern kézilabda már nem csupán a tradíciókról, hanem a fenntartható gazdálkodásról és a globális piacról is szól.
A német kézilabda ereje ma már nem egy-egy domináns klubban, hanem a bajnokság egészének kiegyensúlyozottságában rejlik. Bár több egykori nagycsapat eltűnt vagy visszaszorult, a Bundesliga továbbra is a világ legerősebb bajnoksága maradt. A Hamburg eltűnése a csúcsokról figyelmeztetés minden klub számára: a kézilabda világában a múlt sikerei nem garantálnak biztos jövőt, a sportág fejlődése könyörtelenül szelektál a klubok között.