A pritaminpaprika, kedvelt és ízletes zöldségünk, számos konyhai étel elengedhetetlen része, legyen szó szendvicsről, lecsóról vagy töltött paprikáról. Magas C-vitamin tartalma, vastag, zamatos húsa és édeskés íze miatt különösen kedvelt. Szent-Györgyi Albert ebből a paprikafajtából vonta ki elsőként a C-vitamint. Azonban, mint sok más növény, a pritaminpaprika is igényli a gondos odafigyelést és a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy bőséges termést hozzon. Érzékenységére számos tényező magyarázatot ad, amelyek ismerete elengedhetetlen a sikeres termesztéshez, legyen szó akár balkonról, akár szabadföldi kultúráról.
Hőmérséklet: A paprika melegigénye
A paprika nagyon kedveli a meleget. Éppen ezért, ha túl korán ültetjük ki a kertbe a palántákat, és még hűvös a talaj vagy az éjszakák, akkor a paprika növekedése leállhat. Fontos megvárni, míg a talaj hőmérséklete legalább 15 Celsius-fok körülire melegszik, és csak ekkor szabad kiültetni a paprika palántákat. Az optimális nappali hőmérséklet a paprika számára 21-26 Celsius-fok között van. Ha az éjszakai hőmérséklet túl alacsony, vagy túl magas, az sajnos a bimbók lehullását eredményezheti. A fagyosszentek után, májusban ideális az ültetés ideje. A Kárpát-medencében hagyományosan fogyasztott fehér paprika rovására egyre inkább ösztönzik a kápia és a pritaminpaprika termesztését.
Kápia paprika hidegfóliás termesztése
A talaj minősége és tápanyagellátás
A paprika a talajra is érzékeny, így ha az nem megfelelő a számára, ne várjunk túlságosan bőséges termést. A túl kötött, köves vagy rosszul szellőző talaj megnehezíti a gyökerek fejlődését, így a paprika növekedése is lelassulhat. Fontos, hogy jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajba ültessük. Érdemes javítani a talajon komposzttal vagy érett trágyával. A paprika legjobban a vályogos talajt kedveli, azonban ha időnként érett komposztot adunk neki, azt bőséges terméssel fogja meghálálni. Akár több éven át is termeszthetjük ugyanabban a talajban. A tápanyagokkal is nagyon kell vigyázni a paprika esetében. A túl sok műtrágya ugyanolyan káros lehet, mint a tápanyaghiány, ezért inkább természetes, lassan oldódó tápanyagokat adjunk neki. A paprika leginkább a nitrogént igényli, mely sokban segíti a növény fejlődését. Azonban a túlságosan sok nitrogént tartalmazó műtrágya is lehet az oka annak, ha a növény a virághozás helyett minden energiáját a lombjának fejlesztésére fordítja. Ilyenkor a magas foszfortartalmú műtrágya vagy a csontliszt segíthet a magas nitrogénszint ellensúlyozásában. A paprika kalciumigényes, de a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag. Megoldás lehet, ha egy teáskanál magnézium-szulfátot adunk 1 liter vízhez, és ezzel öntözzük meg a paprikát.
Öntözés és vízigény
Az öntözés is nagyon fontos a paprika szempontjából. Ha túl száraz a talaj, a paprika palántáinak gyökerei nem tudnak megfelelően fejlődni, de ha túl nedves, akkor akár el is rothadhatnak. Tartsuk egyenletesen nyirkosan a talajt, de ne hagyjuk pangani a vizet. A paprika nagyon igényli a rendszeres öntözést, enélkül ne is álmodjunk bőséges termésről. A legjobb, ha nem felülről öntözzük a növényt, hanem csepegtető öntözést alkalmazunk. A palánták ágyása köré húzzunk bakhátat, vagyis készítsünk egy árkot a kapával. Az árkokban meg tud maradni az eső- és az öntözővíz, így érdemes azt kéthetente alaposan feltölteni, hogy a növény kellő mennyiségű vízhez juthasson.
Növényvédelem és kártevők
A paprikát gyakran támadják meg különféle gombás betegségek, de a levéltetvek, atkák vagy egyéb kártevők is. Ekkor pedig a paprika fejlődése megáll vagy lelassul. Éppen ezért érdemes rendszeresen átvizsgálni a növényt és azonnal lépni, ha betegség vagy kártevő jeleit látjuk a paprikán. A pritaminpaprika szabadföldi termesztésében komoly kockázatot jelent a változó klímából eredő szélsőséges időjárás (tavaszi fagyok, jégverés, aszály), ami a talaj szerkezetét is rontja, így egyre több szerves anyag utánpótlására és az öntözés korszerűsítésére van szükség, ami igen nagy beruházást kíván. Növényvédelmi gondok is nehezítették a szabadföldi termesztést. A szántóföldi állományok jellegzetes kórokozója az uborka mozaik vírus (CMV), ami az újhitűség betegséget okozza: a tövek szártagjai megrövidülnek, a levelek elkeskenyednek, felületük fénytelen, halványzöld vagy zöldessárga lesz, és a beteg növények ugyan sok virágot hoznak, közülük azonban kevésből lesz termés.
Átültetés és türelem
Fontos, hogy a paprika palánták érzékenyek az átültetésre. Ha a gyökerek megsérülnek, stresszes állapotba kerülnek, és idő kell, mire újra növekedésnek indulnak. Ha paprika van a kertünkben, a türelem létfontosságú, hiszen a paprika igen lassan szokott fejlődni. A palántákat fellazított, betrágyázott talajba ültessük. A palántákat májusban, a fagyosszentek után ültessük ki a kertbe, 30x30 cm távolságra egymástól. Mélységük egyezzen meg azzal a mélységgel, ahogyan palántaként az ültetőedényben voltak.
Társnövények és növénytársítás
A paprika nemcsak a gondoskodást, hanem a szomszédainak megválogatását is meghálálja. A sárgarépát például nagyon kedveli, hiszen annak gyökerei segítenek a paprika számára ellazítani a talajt. Ráadásul lombjával árnyékot biztosít a paprika számára, így megvédi a talaj kiszáradását. De a hagyma és a fokhagyma se álljon túl távol a paprikától. Mindkettő természetes rovarriasztó, így segítenek távol tartani a paprikától a kártevőket. A kukorica megvédi a paprikát a széltől és kellő árnyékot biztosít számára, míg a borsó megköti a nitrogént a talajban, amely fontos tápanyag a paprika számára.
Akadnak azonban olyan növények is, amelyeket még véletlenül sem szabad a paprika közelébe vetni, ültetni. Ne ültessük a paprikát káposztafélék vagy édeskömény közelébe. De a paprikát a kajszibarackfa közelébe se ültessük, mivel vannak olyan gombabetegségek, amelyek könnyedén át tudnak terjedni a gyümölcsfáról a paprikára. Éppen ezért nem árt, ha mielőtt belevágunk a veteményezésbe, utánanézünk, hogy melyik növénynek melyik lesz az ideális társnövénye. A legjobb, ha egy papírlapon előre megtervezzük, hogy mit hova fogunk vetni, ültetni. Így természetes módszerekkel védhetjük meg a növényeinket a különféle betegségektől és kártevőktől.
Virágzás és terméshullás
Annak, ha a paprika virágzása elmarad, sok oka lehet, mint ahogyan annak is, ha a virágait még akkor ledobja, amikor nem nyíltak ki. Az egyik ilyen ok lehet a hőmérséklet, hiszen a paprika erre igazán érzékeny. De abban az esetben is ledobja a paprika a virágait, ha nem volt sikeres a megporzása. Érdemes tehát a beporzók számára vonzó növényekkel körbevenni a paprikát, például bársonyvirággal. A túlságosan sok nitrogént tartalmazó műtrágya is lehet az ok, hiszen a növény a virághozás helyett minden energiáját a lombjának fejlesztésére fogja fordítani. Gyanakodhatunk még a rossz termőképességű talajra és a nem elégséges öntözésre is.
A paprika idő előtti lehullásának több oka is lehet. Nagyon fontos, hogy alaposan nézzük meg a növény szárát. Amennyiben a paprika szárán rágásnyomokat találunk, akkor kártevő ellen érdemes védekeznünk. Amennyiben nem látunk a paprika szárán rágásnyomokat, úgy nem volt megfelelő a beporzás. Ilyenkor a terméskezdeményekben nem találhatók magok, ezért az anyanövény megszakítja az érlelésüket, hogy újra próbálkozhasson. A nagy hőség miatt is elveszíthetjük a paprikákat.
Érés és betakarítás
A pritaminpaprika színe az érés előrehaladtával változik. Kezdetben zöldes színű, majd az érés előtt szürkés-bordóra vált, végül pedig egységesen élénk vörösre érik. Július-augusztus táján mindenki számára ismerős lehet a látvány, amikor az érés során a növényeken az eredetileg zöld paprikahüvelyek színe fokozatosan pirossá válik. Az érés idejét természetesen nem lehet egy adott dátumhoz kötni, több tényező is hatással van rá. Függ a szaporítási módtól, a választott fajtától, a helyes növényápolástól. Az az igazán ideális, ha a termés minél hamarabb elkezd érni, mert így a lényeges vegyületek nagyobb mennyiségben halmozódnak fel benne. Az érés folyamata jól látható a termésen: ha a zöld színű termés eléri a megfelelő hosszúságot, színeződni kezd. A színért a termésfalban lévő paprikafestékek a felelősek. Név szerint a béta- és alfakarotin, a kriptoxanthin, a lutein, a zeaxanthin, a kapszorubin és a kapszanthin. Az érés elején a sárga festékek (karotin) aránya magasabb, a folyamat előrehaladtával a vörös festékkomponensek (kapszorubin, kapszanthin) aránya nő.
Az érésnek két fázisát különböztetjük meg. Az első szakasz a szántóföldön lévő növényen pirosló paprikahüvelyeket érinti és a szedésig tart. A sötétpirosra érett növényben kialakulnak a minőséget meghatározó vegyületek, minőségi értékek. Az érés második fázisa a szedés után a termés utóérlelésének időszakában zajlik le. A folyamat során tehát a termés érése még zajlik, bár a hüvelyek és a növény kapcsolata már megszakadt. Néhány hétig prizmában, zsákban, ládában, esetleg füzérben tárolják a paprikát. Régen az utóérlelést mindig füzérek segítségével végezték, melyeket az eresz alá akasztottak. Itt a napfény is érte, a levegő is járta a felakasztott terméseket. Az utóérlelés ideje alatt a vörös festékkomponensek aránya eléri a maximumot, az összes festék 70-80 %-át. Az utóérlelés tehát rendkívül fontos időszak. Amint eléri a megfelelő érettségi szintet, le kell szedni a termését. Ha a szedéskor pattanó hangot hallat a kocsány, akkor tökéletes érettségi fokában szedtük le a paprikát.
Pritaminpaprika a teraszon és balkonon
Az utóbbi években sok növénynemesítő dolgozott azon, hogy kifejezetten balkonon, edényben termeszthető fajtákat hozzon létre a kedvenc zöldség- és gyümölcsfajtáinkból. Ne válasszunk olyat, ami nagyra nő, vagy óriási gyökérzetet nevel, mert a talajszükségletét aligha tudjuk biztosítani. Sőt, hiába a magok, palánták csomagolásán a megnyerő, nagy termést ábrázoló fotó: ha az szabadföldi termesztésre szánt fajta, sem méretre, sem ízre nem fog ilyet teremni a balkonon. Sokat számít a kitettség, a tűző napos órák száma, de még a házfal színe is. Ha már tudjuk, mi mindent szeretnénk vetni, palántázni, ideje kiválasztani az edényeket, cserepeket. A kis gyökértömeget nevelő növények, mint a retek, hagyma, nem igényelnek nagy mélységet. A nagy edényben sok a talaj és több a tápanyag is, valamint jobban tartja a vizet. Így a kánikulában nehezebben szárad ki, és nagyobb a súlya, ezért a szélviharban - ami a balkonon fokozott veszélyt jelent - nem borul fel. A paradicsom, a paprika, a csili és a bazsalikom viszont csak palántáról ültethető, mert melegigényes növények.
Talaj tekintetében jó vízáteresztő képességű, morzsalékos, laza földet válasszunk, semleges kémhatással. Szinte minden földkeverék tőzegalapú. Ez nem feltétlenül rossz, de fennáll a veszély, hogy hamar kimerül a tápanyagkészlete, és ha kiszárad, nehéz újranedvesíteni. Érdemes jó minőségű kerti földdel és komposzttal keverni. Ennek is megvan a hátulütője, hiszen ha fertőzött, oda a termés, ha pedig sok benne a gyommag, akkor bizony gyomlálnunk kell. A magvetést a papíron jelzett időpontban, mélységben végezzük. Ne kerüljenek túl mélyre a kis növények, különben berohadnak. Mindkét művelet után alaposan öntözzük meg a földet, ettől fogva pedig majd csak akkor, ha már szikkad a talaj.
A nyár folyamán fokozottan figyeljünk az öntözésre és a tápoldatozásra. Ez utóbbit hetente végezzük, mert, ahogy nagyobbá válik a növény, egyre több tápanyagra lesz szüksége. A tetű vízzel is lemosható, a gyapjastetű ecetes vattával vagy fültisztítóval, mosogatószeres vízzel lepiszkálva, lemosva tartható kordában. Vannak ugyan szerek, melyek biotermesztésben is engedélyezettek: ezek nem mérgeznek minket, de a terasz kövét, korlátját vagy a házfalat elszínezhetik. Az erősen napsütéses teraszok, balkonok növényei fölé a kánikulai hónapokban érdemes árnyékolót készítenünk, mert a túl sok napfényben megéghetnek a növényeink. Erre egy réteg raschelháló vagy egy bambuszroló is megfelel.
A paprika története és jótékony hatásai
A paprikát már az inkák is ismerték és termelték, őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában eleinte csak dísznövényként termesztették, sokáig ugyanis az a tévhit élt a köztudatban, hogy mérgező, így a kontinensen csak a 16-17. században kezdett elterjedni, pedig Kolumbusz orvosa hozta magával az első példányokat az öreg kontinensre. Kereskedelmi áru viszont csak a 19. században lett belőle. Magyarországon először a főúri kertekben jelent meg a paprika, s egyes feljegyzések vörös tökbors, törökbors, tatárkabors és pogánybors néven is illették. A paprika elnevezést először 1724-ben említik írásos források. Többféle teória ismert, hogy honnan is érkezett hazánkba, a legvalószínűbb, hogy délszláv és török közvetítéssel. Általánosan ismertté a 18. században vált hazánkban a fűszerpaprika, legelső kiemelkedő termesztési területe Szeged és környéke volt, később Kalocsa és Szentes térségében is egyre népszerűbbé vált. Elterjedése nem véletlen, hogy az ország déli részén kezdődött, hiszen melegigényes, és a fagyra igen érzékeny növény.
Számtalan paprikafajta létezik, mindegyik magas C-vitamin, kalcium, foszfor, kálium és Béta-karotin tartalmú, ezen felül bioflavonoidokban és provitaminokban gazdag. Erős fajtái kapszaicint tartalmaznak, ez az 1876-ban izolált hatóanyag határozza meg csípősségét. Lehet sárga, piros, zöld, barnáslila, színezőanyagai az úgynevezett karotinoidok, vagyis a béta karotin, a kriptoxanthin, a lutein, a zeaxanthin, a kapszorubin és a kapszanthin. Gyógynövényként is ősidők óta alkalmazzák, hiszen a paprika csípősségéért felelős kapszaicin fájdalomcsillapító hatású. Érdemes tudni, hogy nem a központi idegrendszerre hat, hanem az idegvégződésekre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy közvetlenül a fájdalom helyén fejti ki fájdalomcsillapító hatását. Jótékony hatásai közé tartozik továbbá, hogy koleszterincsökkentő hatású, serkenti az anyagcserét, vérkeringést szabályzó, serkenti az anyagcserét.
A Szentesi paprika és a hungarikumok
Ideje jobban kihasználni azt is, hogy a Szentesi paprika 2014 óta oltalmazott földrajzi árujelzővel védett, majd a hungarikumok közé is bekerült. Ezek a védjegyek ugyanis nemcsak a tölteni való fehér, hanem a pritaminpaprikára is vonatkoznak. A termékfejlesztés további motorja, tette hozzá Ledóné Darázsi Hajnalka, hogy a hagyomány kötelez, márpedig Szentes, Szegvár és Mindszent környékén néhány évtizeddel ezelőtt több száz hektáron termesztették a pritaminpaprikát szabadföldi kultúraként. A fogyasztói ízlés megkívánja a színes paprikák választékának bővítését, és ezzel egyúttal új piaci lehetőségek is nyílhatnak itthon és a környező országokban.