A magyar gasztronómia nem csupán az ízekről, hanem a történelemről, a romantikáról és a legendákról is szól. Minden egyes falatban ott lüktet egy ember, egy korszak emléke, egy olyan örökség, amely generációról generációra száll. Kulináris időutazásra invitáljuk olvasóinkat, hogy felfedezzék, hogyan váltak a 19. századi írók, színészek és politikusok kedvenc ételei, vagy éppen az ő tiszteletükre megalkotott fogások időtlen klasszikusokká. Ezek az ételek nem csupán receptek gyűjteménye, hanem a magyar kultúra szerves részét képező, élő emlékek.
Jókai-bableves: A magyar irodalom arisztokratája a tányéron
Amikor belekanalazunk egy gőzölgő Jókai-bablevesbe, valójában egy irodalmi zseni, Jókai Mór ízlését követjük. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, aki regényeiben a 19. századi magyar társadalom, történelem és kultúra elevenedik meg, miközben stílusa egyedi, romantikus és rendkívül gazdag nyelvezetű. Kevesebben tudják azonban, hogy nemcsak íróként, hanem ínyencként is számon tartották.
A legenda úgy tartja, hogy Jókai egyik kedvenc étele volt a bableves. Első felesége, Laborfalvy Róza, nemcsak a kor ünnepelt színésznője volt, hanem kiváló háziasszony is - ezért van, aki szerint az ő bablevesét imádta. Az íróról szóló feljegyzésekből azonban kiderül, hogy az édesanyja bablevese volt az író számára a legkedvesebb fogás. Balatonfüredi tartózkodásai során rendszeresen látogatott egy kisvendéglőt, ahol mindig bablevest rendelt. Pontosabban egy gazdagon elkészített, füstölt húsos, kolbászos verziót. Az étterem szakácsa, az író iránti tiszteletből az ételt Jókai-bablevesként kezdte kínálni.
Miért különleges a Jókai-bableves?
A Jókai-bableves nem egyszerűen egy tápláló fogás, hanem a magyar bablevesek arisztokratája. Füstölt csülökkel vagy füstölt hússal készül, ami karakteres, mély ízt ad az alapnak. Kolbászt is tartalmaz, ami zsírosabb, paprikásabb karakterrel gazdagítja a levest. Csipetke vagy más tésztaféle szintén kerül bele, ami tartalmassá és laktatóvá teszi. Tejfölös habarással sűrítik, ami a krémességét adja, ugyanakkor megtartja a savanykás tónust.
A receptúrák változhatnak, de a következő elemek állandók: tarkabab, lehetőleg előző este beáztatva; füstölt csülök vagy más füstölt hús, amit hosszú ideig kell főzni, hogy az íze átjárja a levest; zöldségek; kolbász karikára vágva, a főzés vége felé hozzáadva. Tejföl és liszt lesz a habarás alapja, a csipetke pedig házilag készítve az igazi. A legtöbb, ma közkézen forgó Jókai-bableves receptjéről azt tartják közlőik, hogy azok az eredeti változatok. Eredeti azonban csak egy lehet. Jókai Mór „füstölt (szopós) malac körmével szerette a bablevest, de egyrészt hol van ma ilyen, másrészt nem tudhatjuk, ki, melyik üzletben, mikor nevezte el a levest az íróról”.
Történeti és kulturális kontextus
A Jókai-bableves több mint gasztronómiai kuriózum. A 19. századi magyar értelmiség és a népi konyha találkozásának szimbóluma. Egy író, aki nemcsak szellemi, hanem kulináris élvezeteknek is hódolt, és egy étel, amiből kultikus fogás lett. Ez a kapcsolat jól tükrözi azt, hogy az étkezés mennyire szerves része lehet az identitásnak és az emlékezetnek.
Balatonfüred nemcsak a reformkor egyik szellemi központja volt, hanem gasztronómiai szempontból is különleges hely. A Jókai-bableves itt vált ismertté, és ma is elmaradhatatlan része a helyi éttermek kínálatának. Több rendezvény, például a Jókai-napok során rendszeresen főzik ezt az ételt, mint hagyományőrző és irodalmi emlékezeti gesztust.
Újházi-tyúkhúsleves: A színpad és a konyha találkozása
Újházi Ede, a 19-20. század fordulójának egyik legismertebb magyar színésze, a Nemzeti Színház oszlopos tagjaként több évtizeden át szerepelt színpadon. Emellett igazi kulináris ínyencnek számított. Neve összefonódott egy gazdag, erőteljes ízű tyúkhúslevessel, amit rendszeresen rendelt a kedvenc éttermében, a Wampetics vendéglőben, a mai Gundel elődjében.
A legenda szerint Újházi Ede maga kérte a séfet, hogy készítsen számára egy sűrűbb, tartalmasabb húslevest, sok zöldséggel, csigatésztával és tyúkhússal, így született meg a ma is ismert recept. Krúdy Gyula és Nagy Endre által többször is megírt eredetlegenda szerint Újházi a Wampetits vendéglő séfjével együtt alakította ki, s a Nemzeti Színházzal szomszédos Pannónia Szállóban is gyakran fogyasztotta.
Annak ellenére, hogy eredetileg nem is szerepel a nevében a tyúk, valamiért ma már sokan Újházy-tyúkhúslevesként vagy Újházy-tyúkhúslevesként emlegetik, hosszú ú-val, sőt, ipszilonnal írva a híres, 19. századi színész nevét. Ez az étel így teljes tévedés! Az Ujházi-leves ugyanis kakasból készül, méghozzá a legigazibb vén kakasból.
Az Újházi-leves összetétele
Az alapja öreg tyúk vagy kakas húsa, ami lassan főzve adja az étel mély, telt ízét. Sok zöldséggel és hagyományosan házi csigatésztával készül. A leveszöldségeken kívül gombával, zöldborsóval, kelvirággal, csirággal tálalva. A fűszerezése egyszerű, de klasszikus: só, egész fekete bors, zellerzöld, petrezselyem. Ecetes tormát külön adnak mellé.
SZERINTEM ilyen az eredeti ÚJHÁZI TYÚKHÚSLEVES .-) Vetekszik bármelyik erőlevessel .-)
Kulturális jelentősége
Az Újházi-leves a magyar ünnepi étkezések, főként lakodalmak és családi vasárnapok első fogása. A színész nevét viselő leves a hazai gasztronómia és művészeti élet közös metszéspontjává vált, hiszen egy színházi személyiség inspirálta a mai napig népszerű ételt.
Székelygulyás: Egy spontán ötlet legendája
A székelygulyás nevét Székely Józsefről, a 19. századi vármegyei főlevéltárosról, íróról, költőről és újságíróról (1825-1895) kapta. Székely József Petőfi Sándor barátja volt. Petőfi egyébként "Sekszpír Jóskának" becézte. A történet szerint 1846-ban, amikor Petőfi Sándorral együtt ebédeltek a Gránátos utcai Komló-kertben, ám mire odaértek, fogyóban voltak az ételek. A vendéglős a maradék savanyúkáposztát és sertéspörköltet Székely József irányításával egyszerűen összekeverve szolgálta fel nekik. Petőfinek annyira ízlett az étel, hogy legközelebb Székely-káposztaként rendelte meg.
Rexa Dezső levéltáros azonban így írja le a sztorit kutatásai alapján: „Székely Jóska egyszer összeállott az Arany Sas gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami felségesen nagyszerű lehetne!”
A székelygulyás titka
Az alapanyagok sertéshús, savanyúkáposzta, pirospaprika, tejföl. A pörkölt és a káposzta együtt főzve, tejföllel tálalva. Bár neve alapján erdélyi eredetűnek tűnhet, a székelygulyás valójában pesti eredetű étel, ami a magyar konyha egyik kedvelt fogásává vált. Levességét tekintve nem a gulyáshoz, inkább a pörkölthöz hasonló, annak savanyú káposztával és tejföllel készített változata.
További híres levesek és ételek
A magyar konyha számos más ételt is őriz, amelyek neves személyiségekhez köthetők. Ezek a fogások gyakran nemcsak az ízükkel, hanem a mögöttük rejlő történetekkel is elbűvölnek.
Pethes-leves: A színházi vendéglátás kedvence
A Pethes-leves húsleves csontvelővel, egy szelet marhafartővel, zöldséggel, snittlinggel (metélőhagymával), finommetélttel; külön pirítóssal (tószttal) és ecetes tormával tálalva. Névadója Pethes Imre (1864-1924) színész, a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház tagja, aki szívesen látogatta a vendéglőket.
Luther-lév: A reformátor csukalevese
Magyarul először a Szakácsmesterségnek könyvecskéje (Kolozsvár, 1695) című műben fordul elő a Luther lév nevű csukaleves. Ez a német néphagyományban ma is élő eredetlegendája szerint a nagy reformátorra, a hagyomány szerint egy-egy dolgos napján csak egy heringet és egy darab kenyeret fogyasztó Luther Mártonra vezethető vissza.
Auerhahnsuppe à la Esterhazy: Az arisztokrácia vadlevese
Az Esterházy család a nevét viseli egy különleges, fajdkakasból (esetleg vadkacsából) főzött levesféleség, az úgynevezett Auerhahnsuppe à la Esterhazy.
Fogasleves gróf Széchenyi módon: A legnagyobb magyar halétele
A fogasleves gróf Széchenyi módon készítve névadója gróf Széchenyi István (1791-1860), a magyar történelem egyik legnagyobb alakja.
Andrássy-gulyás: Egy miniszterelnök kedvence
Az Andrássy család valamely tagjáról, valószínűleg Andrássy Gyuláról (1823-1890) lett elnevezve az Andrássy-gulyás.
Sipos-halászlé és Újváry módra készült halászlé
Sipos Károly (1880-1941) óbudai vendéglős emlékét a Sipos Halászkertben máig őrzi a Sipos-halászlé. Újváry Sándor udvartartási konyhafőnökről lett elnevezve az Újváry módra készült halászlé.
Fekete leves: A szólás eredete
Végül nézzük, honnan származik az (összeállításunkban kakukktojásnak számító) fekete leves neve. Az ételnevek egy része - már csak elhomályosult jelentése miatt is - hajlamos eredetlegendákat vonni maga köré. A fekete leves az étkezés végén feltálalt, fekete színű mártásféle volt, mely színét a beletört főtt vértől (esetleg borba áztatott pirított kenyértől vagy szilvától) kapta. A XVII. századig visszavezethető „Hátra van még a fekete leves” szólást történeti eseményekkel összefüggésbe hozó anekdoták hitelessége azonban nem igazolható.
A Nagypolgári Konyha és a Gasztronómiai Hagyományok
A 19. századi Magyarországon a gasztronómia jelentős fejlődésen ment keresztül, különösen a nagypolgári konyha kialakulásával. Ez a konyha nem csupán az ételek minőségére, hanem az étkezés szertartásos formájára, az elegáns környezetre és a kulturális tartalomra is nagy hangsúlyt fektetett.
A nagypolgári konyha kialakulása és jellemzői
A nagypolgári konyha a 19. és 20. századi közép-európai, leginkább a Királyi Magyarország hagyományainak egyike, amit a nagypolgári családok étkezési szokásai jellemeztek. A kulturális örökség egy fontos része, a kifinomultságot, gazdagságot, társadalmi státuszt tükrözi és az elegáns étkezési formákra épít. Az ételsorok több fogásból állnak, sokszor előétel, főétel, köret és desszert is a menüsor része.
A nagypolgári konyha jellemzője a változatosság, hiszen gyökerei számos, egymástól akár távol lévő elemekből erednek. A változatosság megjelenik alapanyaghasználatban - különféle húsok, halak, zöldségek, tészták, izgalmas fűszerek - változatos konyhatechnológiai megoldásokban és kulturális hagyományokban, ezáltal gazdag ízvilágú, színes ételeket megalkotva. A klasszikus receptek (pl. gulyásleves, pörköltek, húsleves, sültek) meghatározóan a nagypolgári ünnepek része, amelyek hagyományos, családi receptekre épülnek, generációról generációra átadva. A tálalás általában gondosan kidolgozott, a terítés pedig formális volt.
Kulináris hatások és a magyar konyha fejlődése
A magyar konyha kultúrája egy hosszú, történelmi fejlődés eredménye, amire hatással volt Magyarország jó természeti adottsága, a török hódoltság (ekkor került központi szerepbe a sertés és a zsír fogyasztása), az osztrák uralkodók a magyar trónon, a dualizmus, valamint a sokszázéves társadalmi, etnikai és politikai változások is. A nagypolgári konyha a reformkor és a 20. század eleje között alakult ki.
Az osztrák és a francia konyha egyértelműen hatással volt a magyar konyhára. Az egyediség kihangsúlyozására, majdnem minden magyar ételbe paprikát tettek. Ebben az időszakban jelentek meg az egytál-jellegű, tartalmas levesek is, mint pl. a Jókai-bableves. A Habsburg uralom még jobban felerősítette az osztrák hatást, hiszen a rántott hús elterjedése bécsi hatásnak köszönhető (Wiener schnitzel).
A 19. századból már számos utazó leírásában ismerjük a magyar konyhát. A pesti közönség éppúgy szereti a rántott csirkét, mint a bécsi. Több utazó ajánlja a gulyást és a paprikás csirkét. A vendéglőkben majdnem minden ételt paprikáznak, van paprikás hal, paprikás hús, paprikás szalonna. A franciás hatás érezteti hatását az étlapokon, gyakoriak az olyan szavak mint a galantin, omlette, mayonnaise, cotelette, escalop, saufé stb. A rajnai lazac, a westfáliai sonka, a pomeráni libamell is szerepel az étlapokon, a viszonylag kisebb hányadot képviselő magyaros ételek mellett.
A nagypolgári vendéglátás és az étkezési szokások
A 18. század végére a felsőbb társadalmi rétegekben megszilárdult hármas étkezési rend (reggeli, ebéd, vacsora) a 19. század végére a legtöbb társadalmi rétegre kiterjedt. Szintén ebben az időszakban erősödött meg a hazai vendéglátóipar is, a magyar étel választék bővülése miatt.
A hazai vendéglők, a 19. első felére sok esetben 5 fogásos menüt kínáltak: elsőnek húsleves főtt marhahússal (Tafelspitz-’tányérhús’), ezt követték a tészta ételek, húsos fogások, köretek, majd a desszertek.
Legjellegzetesebb magyar ételek:
- Előételek: általában hidegen: pástétomok, töltött tojás, savanyított hal.
- Levesek: gulyásleves, húsleves, Jókai-bableves, tojásleves, zöldséglevesek.
- Húsételek: pörköltek, rakott ételek, rostélyos, vadas, töltött húsok, rántott hús.
- Halételek: halászlé, rántott hal.
- Tészták: túrós csusza, káposztás cvekedli.
- Köretek: vajas rizs, rakott burgonya.
- Desszertek: palacsinta (Gundel-palacsinta), zserbó, dobostorta, pudingos- krémes desszertek.
Gundel János (1844-1915) a magyar vendéglátóipar és a magyarországi idegenforgalom úttörője volt. 1857-ben szakmát tanulni jött pesti vendéglős nagybátyjához, 1869-ben önállósította magát, és a Király utcában levő Bécsi Sörházat, 1871-ben a Virágbokor Vendéglőt (ma József Nádor tér 1.) vette át, majd 1879-ben egy időre visszavonult. 1889-től 1904-ig az István Főherceg Szállót bérelte. Számos szakcikke jelent meg, jelentős szerepet játszott a magyar konyha megreformálásában, finomításában, a szakoktatás fejlesztésében, nemzetközi kapcsolatok ápolásában. Az István Főherceg Szállóban 1894-ben Gundel János létesítette Mikszáth Kálmán (1847-1910) és barátai számára az úgynevezett Mikszáth-szobát, mely a liberális politikusok gyűlhelye volt, s egy évtizeden át jelentős szerepet játszott az ország politikai életében. Falait az író arcképe és műveiből vett alakok díszítették. 15 alapító tagja volt, a törzsvendégek száma később ennek többszörösére nőtt.
Ételek és hírességek a világban
Nem csak Magyarországon jellemző, hogy ételeket neveznek el híres személyekről. A világ gasztronómiájában is számos példát találunk erre a jelenségre, amelyek mögött gyakran izgalmas történetek rejlenek.
Carpaccio: A velencei grófnő kedvére
Ez a fogás vékonyra szeletelt nyers marhahúsból áll, és Giuseppe Cipriani alkotta meg 1950-ben a velencei Harry’s Barban egy grófnőnek kedveskedve, akinek orvosi ajánlásra nyers húst kellett fogyasztania.
Cézár-saláta: Egy mexikói hotel innovációja
Mindenki ismeri ezt a salátát, amely krutonnal, selymes öntettel, szardellával és parmezánnal készül. Nevét nem a Római Birodalom császáráról, hanem Cesare Cardiniről kapta, aki csapatával a mexikói Tijuanában található Hotel Caesarban alkotta meg a receptet.
Császárzsemle: A bécsi klasszikus
A bécsi császárzsemle tetején jellegzetes, ötágú csillagforma rajzolódik ki. Bár hasonló zsemlék már legalább 1760 óta léteztek, a pékáru a közhiedelem szerint I. Ferenc József osztrák császár (1848-1916) tiszteletére kapta a nevét. A császárzsemlére való utalásokat azonban már az ő uralkodása előttről is találhatunk. A „Kaiser" azaz „császár” kifejezést az élelmiszerek magas minőségének jelölésére is használták.
Szendvics: Az angol gróf találmánya
Két szelet kenyér közé tenni valamilyen feltétet már akkoriban sem volt újkeletű dolog, de úgy tartják, hogy a szendvics John Montagu, Sandwich negyedik grófja után kapta a nevét 1762 körül.
Pizza Margherita: Az olasz királynő kedvence
A margherita az egyik legklasszikusabb pizza, amelyet állítólag Savoyai Margit olasz királynőről (1851-1926) neveztek el. Az anekdota szerint őfelségének az olasz zászló színeiben pompázó pizzát szolgáltak fel, amikor 1889 körül Nápolyba látogatott. Egy másik elmélet szerint a „margherita” elnevezést a margaréta olasz neve után kapta, mivel a feltétet egy virág szirmainak alakjában rendezték el a pizzán.
Marco Polo-nyelvhal és Picasso-nyelvhal
Az úgynevezett Marco Polo-nyelvhal az olasz kereskedő, utazó és író, Marco Polo tiszteletére készült, és olyan gazdag és dekadens hozzávalókat tartalmaz, mint a brandy, a homár, a pezsgő és a tejszín. A spanyol művészről elnevezett Picasso-nyelvhal a kevésbé különleges alkalmakra készült: ez egy gyömbéres-citromos mártásban sült hal, amelyet gyümölcskonzervvel tálalnak.
Chateaubriand bélszín és Sztroganov-marharagu
Húsimádóknak ajánljuk a Chateaubriand bélszínt: ezt a fogást egy Montinireil nevű szakács alkotta meg 1822 táján François-René de Chateaubriand vikomt (1768-1848), francia író és politikus számára. Igazán drága és fényűző ételről van szó, a Chateaubriand bélszínt ugyanis két kevésbé értékes hússzelet között sütik meg, amelyek ezután kidobásra kerülnek. Ha egy kicsit kevésbé fényűző marhahúsfogást keresünk, a Sztroganov-marharagu jó választás lehet. Valamelyik 19. századi orosz grófról kapta a nevét - nagy valószínűséggel Pavel Alexandrovics Sztroganovról vagy Grigorij Dmitrijevics Sztroganovról.
Wellington-bélszín: A waterlooi hős
Arthur Wellesley (1769-1852), Wellington első hercege után kapta nevét, aki a waterlooi csatában Napóleon felett aratott győzelme által vált brit nemzeti hőssé. Érdemes megjegyezni, hogy a Wellington-csizma (az akkoriban népszerű magas szárú lovaglócsizma) is róla lett elnevezve - egyesek szerint a fogás (alakját figyelembe véve) is inkább a csizma, mint a herceg után kapta nevét.
Nachos: Egy konyhai improvizáció
Vendégvárónak vagy közös ropogtatnivalónak tökéletes választás a nachos, amelynek ötlete Ignacio „Nacho” Anaya fejéből pattant ki 1943-ban, a mexikói Piedras Negrasban található Victory Club nevű étteremben. Az anekdota így szól: egy csoport vendég étkezni szeretett volna, de Anaya, a szállodai alkalmazott, nem találta a szakácsot.
Pommes Anna: A francia köret titka
Egy másik szénhidrátbomba a francia Pommes Anna („Anna-krumpli”). Ez a mutatós köret vékony, vajban sült burgonyaszeletekből készül. Nem tudni biztosan, hogy Anne Deslions-ról - egy előkelő kurtizánról III. Napóleon idején (1848-1852) -, vagy Anna Judic színésznőről kapta-e a nevét.
Klasszikus francia mártások: Béchamel, Béarnaise és Mirepoix
Gazdagabbá tehetjük az ételeket például besamel mártással (amely Louis de Béchameil után kapta a nevét) vagy béarnaise szósszal (melyet először a Béarnból származó IV. Henrik egykori franciaországi rezidenciájának éttermében szolgáltak fel); egyes fogásokhoz pedig jó alapul szolgálhat az úgynevezett mirepoix. Ez egy olyan zöldségalap, amelyhez az apróra vágott hagymát, répát és zellerszárat lassan, vajon pároljuk meg, és amely pörköltek, levesek vagy szószok kiindulópontja lehet. Az egyszerű, de hatásos recept elnevezése Charles-Pierre-Gaston François de Lévis-re, Lévis-Mirepoix hercegére (1699-1757) utal, aki francia tábornagy és nagykövet volt, és aki a recept megalkotásáért felelős szakácsot alkalmazta. A szakács neve nem maradt fenn.
Sacher-torta: A bécsi csokicsoda
Igazi csokirajongók számára rendkívül csábító lehet a Sacher-torta. Ez a gyönyörűen csillogó étcsokoládétorta Ausztria egyik legismertebb süteménye. Először 1832-ben készítette el Franz Sacher, egy 16 éves szakácstanonc, aki egy este, amikor a főszakács megbetegedett, előállt a torta receptjével, és bemutatta azt herceg és gróf Klemens Wenzel Metternich-nek és vendégeinek.
Hercegnőtorta: A svéd királyi csemege
Ha egy kis királyi előkelőségre vágyunk, válasszuk a prinsesstårtát, azaz “hercegnőtortát”. Ez egy svéd, cukrászkrémmel töltött piskótatorta, amelyet zöld marcipánnal vonnak be. A marcipán színe miatt eredetileg „zöld tortának” nevezték, de a 20. század elején Margaretha, Märtha és Astrid svéd hercegnőknek olyannyira kedvencévé vált ez az édesség, hogy az ő tiszteletükre új nevet kapott.
Pavlova: A balerina könnyű desszertje
De választhatjuk a ropogós, krémes Pavlova-tortát is: ez a habcsók alapú, tejszínes krémmel és gyümölcsökkel megrakott desszert Ausztráliából vagy Új-Zélandról származik (egyikre sincs konkrét bizonyíték), és Anna Pavlova orosz balerináról kapta a nevét, aki az 1920-as évek egyik turnéja alkalmával járt itt.
SZERINTEM ilyen az eredeti ÚJHÁZI TYÚKHÚSLEVES .-) Vetekszik bármelyik erőlevessel .-)
Pedro Ximénez: A spanyol katona szőlője
Ez a likőrbor Andalúziában készül, az alapjául szolgáló szőlőfajta pedig egy spanyol katonáról kapta a nevét, aki állítólag az 1600-as évek elején, az utazásai során Németországban és Hollandiában szedett szőlőt Andalúziában kezdte el szaporítani.
Bloody Mary: A véres titok
Ha valami még ütősebbre vágyunk, rendeljünk Bloody Maryt. Ez a klasszikus, vodka alapú koktél paradicsomlével és csípős szószokkal - Worchester- és tabasco szósszal - készül. Körülbelül 100 évvel ezelőtt a párizsi Harry's New York nevű bárban fejlesztették ki, és gyakran használják mind másnaposság elleni gyógymódként, mind brunch-okat kísérő hangulatfokozóként. De vajon kiről kapta a nevét? I. Mária angol királynőről, aki „Bloody Mary”, azaz „Véres Mária” néven híresült el, vagy a chicagói Bucket of Blood nevű bár Mary nevű felszolgálójáról? Vagy esetleg a Harry's egyik vendégének barátnőjéről, akit történetesen szintén Marynek hívtak? Ha kettőt-hármat megiszunk belőle, valószínűleg már nem igazán fog izgatni minket a név eredete.
Napóleon-brandy: Egy anekdota ereje
A híres császárról elnevezett borpárlattal zárjuk a sort. Egy anekdota szerint Napóleon több rekesz Courvoisier konyakot vitt magával, amikor 1815-ben Szent Ilona szigetére száműzték, ezért legénysége „Napóleon konyakjának” nevezte el az italt, amely ma Napóleon-brandy néven is ismeretes. De ha egy kicsit jobban utánajárunk a történetnek, akkor kiderül, hogy a Courvoisier szeszfőzdét csak 1835-ben alapították, tizennégy évvel Napóleon halála után; arról nem is beszélve, hogy Napóleon állítólag absztinens volt. Az igazság talán egyszerűen az, hogy az italt a tiszteletére nevezték el így, amikor 1809-ben meglátogatott egy italraktárat.