Paprika tápoldat típusok és használatuk a fejlődéshez

A paprika (Capsicum annuum) termesztése során az optimális termésmennyiség és -minőség elérésének kulcsfontosságú eleme a megfelelő tápanyagellátás. Ez magában foglalja az alaptrágyázást, a folyamatos tápoldatozást és a kiegészítő lombtrágyázást is. Az intenzív termesztésben az öntözés és a tápanyagellátás szorosan összefonódik, és a növény fejlődését, valamint a környezeti változásokat is figyelemmel kell kísérnie.

A paprika tápanyagigénye és a talaj szerepe

A paprika magas igényeket támaszt a talaj szerkezetével, fizikai és kémiai tulajdonságaival szemben. Ideális számára a gyorsan melegedő, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, középkötött talaj. A termékeny, 5,5-6,5 pH-értékű talajokon fejlődik és terem a legjobban. Az 5,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokban problémát okozhat egyes tápanyagok, különösen a P, K, Ca, B és Mo hozzáférhetősége. Lúgos (7,5 pH feletti) talajokon történő termesztés esetén B, Cu, Fe, Mn, P és Zn hiánytünetek léphetnek fel.

A helyes tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen feltétele a talajvizsgálat, melynek segítségével számos információt kapunk a talaj agrokémiai tulajdonságairól és tápanyagtartalmáról. Ezen információk alapján, a paprika tápanyagigényével összevetve, a módosító tényezőket figyelembe véve kiszámítható a kijuttatandó tápanyagmennyiség. Fontos, hogy a talajvizsgálathoz átlagmintát küldjünk a laborba, legalább 10-15 helyről véve a mintát a terület nagyságától függően.

A paprika fajlagos tápanyagigénye, vagyis az a tápanyagmennyiség, amit 1 tonna termés eléréséhez (kifejlesztéséhez) igényel: 2,4 kg N, 0,9 kg P2O5 és 3,5 kg K2O. A tápanyagszükségletet a fajlagos tápanyagigény és a várható termésmennyiség szorzata adja. A paprika trágyázása kapcsán feltétlenül figyelembe kell venni, hogy bár tápanyagokban gazdagon ellátott talajt igényel, sóérzékeny növény, különösen a fehér bogyójú fajták, tehát folyamatos, gyakori, de kisadagú műtrágyázást igényel.

Makro- és mikrotápanyagok szerepe a paprika fejlődésében

A paprika tápanyagigénye a növény fejlődési szakaszától függ, és a kálium, nitrogén és kalcium tekintetében a legnagyobb. Ez az igény a növény fejlődésével növekszik, és az intenzív termésnövekedés és -érés időszakában éri el a maximumát.

Makrotápanyagok

Nitrogén (N): A paprika rendkívül nitrogénigényes növény. A N a tápanyag-utánpótlás alapja, az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, mely szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növény növekedési szakaszában. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, alapvető szerepet játszva a növények szén-dioxid megkötésében. A megfelelő nitrogénellátás nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is meghatározza. A nitrogén túladagolása azonban a növények túlzott növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és színezettséghez, valamint csökkent terméshozamhoz vezet. Tünetei az idősebb levelek általános klorózisa, lassabb növekedés, kisebb növények, kevesebb virág és alacsonyabb terméshozam.

Kálium (K): A paprikának nagyon magas a káliumigénye. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. Jótékony hatással van a termés lédússágára, keménységére, színes paprikák esetében intenzív (piros) színére és ízére. Növeli a növény szárazságtűrő képességét és javítja a termés minőségét. Hiánytünetei fiatal, teljesen kifejlett leveleken jelentkeznek: a levelek szélei és csúcsai megbarnulnak, elhalnak. Később az erek közötti klorózis határozottabbá válik, a levél közepe felé terjed, majd nekrózis alakul ki. A terméskötés gyenge.

Foszfor (P): A paprika foszforszükséglete viszonylag magas. A foszfor a sejtmembránok alkotórésze, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. Különösen a virágzás, a terméskötés és -növekedés során van nagy jelentősége. Fiatal növényekben elősegíti a gyökérrendszer növekedését. Hiányában a növények nagyon lassan fejlődnek és visszamaradottak, a levelek fakóbbak, fonákjuk szürkés zöld színű. Súlyos P-hiány esetén a levelek „pillangószerűen” felfelé kanalasodnak. A virágok fejlődése korlátozott, a termés torzul. Probléma meszes és kötött talajokon jelentkezik, ahol a növények számára korlátozott a foszfor felvehetősége.

Kalcium (Ca): A paprika kalciumigényes növény. A Ca nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel - biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) - szemben. Ez az egyik legfontosabb tápanyag, amely a termés minőségéért felelős. Hiánya csúcsrothadást (feketetalpasságot) okoz, ami már egészen kisméretű bogyón is jelentkezhet. Hiánytünetei közé tartozik a leveleken megjelenő nekrózis. A hiány <5 pH-jú talajokban és magas sótartalom esetén fokozódik. Akkor gyakori, ha a növény transzspirációja gátolt, például hirtelen jövő jó idő vagy szellőzés hiánya miatt.

Magnézium (Mg): Hiánytünetei először az idősebb leveleken általános klorózis formájában jelentkeznek, míg az erek zöldek maradnak. Súlyos hiány esetén érközi nekrózis miatt a levél elszárad. A hiány homokos talajon K-túladagolás miatt alakulhat ki. Forró, száraz időben is előfordulhat.

Kén (S): A kénhiány tünetei hasonlóak a nitrogénhiány tüneteihez, de a klorózis általában egyenletes az egész növényen, beleértve a fiatalabb leveleket is. Jellemző a levélnyél és a levél erezetének vörösödése.

Mikrotápanyagok

Bór (B): Hiánya nagyon gyorsan láthatóvá válik. A tünetek általában a fiatalabb leveleken jelentkeznek először, amelyek világosabbá válnak. A súlyos hiány az idősebb levelek érközi klorózisában nyilvánul meg, amitől azok sötét sárgás-narancssárgás árnyalatot vesznek fel. Fonák irányába pödrődő, törékeny levelek. Az erek megduzzadnak, a növény törpül, tenyészőcsúcsa elhal. A terméskocsány megvastagszik, törékennyé válik. A virágok száma is csökken, és gyenge a terméskötés.

Klór (Cl): Rendellenesen fejlődött levelek határozott érközi klorózissal. A klorózis a levéllemez érközi területein sima, lapos mélyedéseiben jelentkezik. Előrehaladottabb esetekben az idősebb levelek színén jellegzetes barnulás figyelhető meg. A gyökerek satnyulnak, a gyökércsúcsok megvastagodnak. A paprika érzékeny a klórra, ezért kloridmentes káliumműtrágyák használata javasolt.

Réz (Cu): Viszonylag későn jelenik meg a vegetatív szakaszban. Fodrozódó levelek, lefelé pödrődő sziklevelekkel. A hiány enyhe általános klorózisban, valamint a fiatal levelek tartós turgorvesztésében nyilvánulhat meg. A levélszélek felfelé kanalasodnak és száradnak. A levelek és a termések keskenyek és „szögletesek” lesznek.

Vas (Fe): A vashiány első tünete a legfiatalabb levelek érközi klorózisa, amely általános klorózisba fordul át, és végül a teljes levél kifehéredését okozza. A levelek teljes kifehéredéséig a vashiány vaspótlással megszüntethető.

Mangán (Mn): Kezdetben a fiatal leveleken enyhe klorózis látható. Súlyosabb esetekben az idősebb levelek ujjas erezete látható. Ezt követően a barnás szürke nekrózis az erek mentén halad tovább. Magas pH-jú, valamint meszes vagy túlmeszezett talajokon fordul elő.

Molibdén (Mo): A molibdénhiány korai tünete az általános klorózis. Hasonlít a nitrogénhiány tüneteihez, de a levélfonák vörösödése nem tapasztalható. A levelek felfelé kanalasodása és a foltosodás tapasztalható. Súlyos molibdénhiány esetén a klorózis az erek között nagy kiterjedésűvé válik.

Cink (Zn): A cink hiánya a növény törpüléséhez, a szártagok rövidüléséhez és a fiatal levelek felfelé kanalasodásához vezet. A leveleken szürkés barna vagy barna foltok jelenhetnek meg. A levelek aprók. A cinkhiány tünetei lúgos talajokon vagy nagy mennyiségben kijuttatott foszforműtrágyázás után jelentkeznek.

Tápanyag-utánpótlási módszerek

A paprika tápanyag-utánpótlását végezhetjük szerves és műtrágyákkal. Az intenzív termesztéstechnológiában a tápoldatozás a leggyakrabban alkalmazott módszer.

Alaptrágyázás

A folyamatos tápoldatos ellátás esetén is célszerű az összes szükséglet egy részét indító és tartalék tápanyagkészletként szilárd alaptrágyázással kijuttatni. A bedolgozást csak sekélyen-közép mélyen, 15-20 cm-ig végezzük, mert a folyamatos öntözés a bemosódást biztosítja. Az alaptrágyázott kultúrában a kiültetéskori alapos starter kezelés után visszafogottan tápoldatozzunk, a talaj száradását követve, ritkán, nagyobb adaggal. Az alaptrágyázás célja, hogy a talajt a talajvizsgálat alapján feltöltsük tápanyagokkal, így biztosíthatjuk növényünk megfelelő növekedését és kondícióját.Fehér fajták számára alaptrágyázáskor, szerves trágyázott talajon az EC 1,5-1,8 értékig felel meg, hegyes erős fajták esetén, főleg kötöttebb talajon az EC 1,8-2,0 értékig megfelelő. Különösen homok és tőzeggel javított talajon az EC 0,3-0,5 mS/cm, ami intenzív tápoldatozáshoz megfelelő. Általában jellemző, hogy a fehér paprikák sóérzékenysége nagyobb a hegyes erős fajtákénál, de ezt a különbséget a gyakorlatban nem vesszük figyelembe. Az alaptrágyázási adagoknál az alacsony sótartalmú, 0,5-0,7 EC és szerves anyagban ellátott talajokon a nagyobb Rosafert adagok, 15-20 dkg/m2 jobb eredményt adhatnak.

Nitrogén: Palántázás előtt a talajba 40-60 kg/ha N-t kell bedolgozni, figyelembe véve a talaj meglévő nitrogéntartalmát. Tápoldatozás nélküli termesztés esetén a szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák alkalmazása lehetővé teszi az összes nitrogén egy részének ültetés előtti kijuttatását.

Foszfor: Teljes mennyisége kijuttatható a paprika ültetése előtt, a talajelőkészítés során. Mivel ez a tápanyag csak korlátozott mértékben mozog a talajban, a foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységben be kell dolgozni.

Kálium: Kijuttatható ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával).

Magnézium: Teljes mennyisége kijuttatható ültetés előtt, a talajelőkészítés során.

Tápoldatozás

Szabadföldön az intenzív technológia, 50-70 t/ha terméshez, a hajtatásban megszokott folyamatos tápoldatozást jelenti. A tápoldatozás kivitelezésekor, a heti öntözések gyakorisága határozza meg a heti adag megosztását. Egy tartályos törzsoldattal a tápoldatot 20-50 kg/ha adagokkal juttatjuk ki, azaz hetenként átlagosan két-három tápoldatozást végzünk. Homokos talajon kisebb adagokra osztjuk a műtrágya mennyiséget, és akár naponta szükség lehet tápoldatozásra. Csepegtetésnél az egyszeri tápoldat, illetve vízadag legfeljebb 3-6 l/m2 legyen, hogy a tápanyag kimosódást elkerüljük.

Fenológiai fázisokhoz kötött tápoldatozás: A fejtrágyázások időpontját célszerű fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni és olyan összetételben a tápoldatot, amikor és ahogy az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek.

• I. szakasz: Gyökeresedés elősegítése. Az ültetést követő 2 hét alatt a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas P-arányú tápoldat használata célszerű. A Rosasol 15-30-15 kezelés javasolt.
• II. szakasz: Lombozat fejlesztése. A kiültetést követő 3-5 hétben jelentősen változik a paprikanövény tápelemarány-igénye, a lombozat felépítéséhez sok nitrogénre van szüksége. Ebben a fázisban alacsonyabb EC-t és arányaiban több nitrogént használunk.
• III. szakasz: Tövek beköttetése.
• IV. szakasz: Bogyók tömegének növelése. Az első kötések megjelenését követően csökkentjük az EC-t, és növeljük a nitrogén arányát (N:K = 1:0,7-1), mivel az első terméskötéseket követő napokban ugrásszerűen megnövekszik a tápanyagfelvétel nitrogénből.
• V. szakasz: Újabb hajtások képződése, a termések folyamatos kifejlesztése. A szedések idején az újabb hajtások képződéséhez (remontáláshoz) - a nitrogénhez viszonyítva valamivel több káliumot igényel -, ami különösen érvényes a színesedő fajtákra. Jellemzően ebben a szakaszban 1,5-2,5-es EC-jű tápoldatot használunk. Az N:K arány a továbbiakban lényegesen nem változik, a tápoldat mennyisége a tenyészidő vége felé fokozatosan csökkenthető, esetleg a tenyészidő végén a fehér termésű fajták esetében a kálium el is hagyható.

A tápoldatozás rendszeressége és a tápoldat töménysége a talajtípustól és az időjárástól függ. Kötött talajokon ritkábban, nagyobb vízadaggal, homoktalajon sűrűbben, kisebb vízadaggal öntözzünk. A tápoldat töménysége a növény fejlettségétől, a talajtípustól és az időjárástól függően 1,8 - 2,8 EC értékek között legyen. Általános alapszabály az, hogy a nagyobb töménységgel kiadott tápoldat generatív irányba, míg az alacsonyabb töménység, vagy a tiszta víz vegetatív irányba tolja a növény fejlődését. Hűvös, csapadékos viszonyok között magasabb EC-jű, napos meleg viszonyok között - mikor a növénynek sok vízre van szüksége a párologtatáshoz - alacsonyabb EC-jű tápoldattal dolgozzunk.

Lombtrágyázás

A komplett tápanyagellátás mellett is szükség van a korszerű lombtrágyákkal végzett, élettanilag nagyon hatásos lombtrágya kezelésekre. A 7-10 naponkénti kezelések a növényvédelemmel egy menetben végrehajthatók. A program jól kiegészíti a komplett tápanyag utánpótlást, alacsony költségével szemben hatása többszörös eredményt jelent. A speciális mikroelemes komplex és bioaktív lombtrágyázás az intenzív tápanyagellátás szerves része. Tápelem pótlása mellett az élettani hatást kell elsősorban figyelembe venni és hatékony lehetőségeit kihasználni. A lombtrágyázás gyakorisága legfeljebb 5 nap legyen. Speciális lombtrágya oldatokkal a jellemző hiánybetegségek megelőzése és kezelése végezhető.A bioaktív Smaragd Extra növénykondicionáló kezelések a speciális foszfor hatóanyag tartalmukkal olyan élettani folyamattal erősítik a tápelemek hatását (fitoalexin képződés serkentése), mellyel a betegségekkel, stressz hatásokkal szembeni ellenálló képesség javul (gyökeresedés, virágzás serkentésére, fertőzések ellen).

A lombtrágyázás elsősorban a kiültetés utáni kezdeti időszakban fontos, amikor a gyökérműködés még nem indult meg valamilyen oknál fogva (pl. hideg talaj, palántakori vagy ültetéskori gyökérsérülés, kiöregedett palánta, stb). Ilyen esetben a növény fejlődését gyorsíthatjuk úgy, hogy lombtrágyázással felülről "etetjük". Az tévhit, hogy a lombtrágyával kiszórható műtrágyamennyiség elegendő lenne a növény számára, de katalizálja a növényben zajló folyamatokat, melynek következtében gyorsul a növekedés és a gyökérképződés.

Azokon a talajokon, amelyeken valamilyen oknál fogva gátolt a mezo-, és mikroelem felvétel (magas pH, magas foszfor, túlöntözés, stb.), ott továbbra is szükséges lehet a lombtrágyázás, különösen a mikroelem-bevitel szempontjából. Lombtrágyázásra a legtöbb csepegtető rendszeren keresztül kijuttatható komplex műtrágya alkalmas. Válasszunk olyat, amelyben magas a mikroelem-tartalom. Ha nagy a perzselés valószínűsége, akkor a folyékony változatokat részesítsük előnyben (Fitohorm család, Damisol család, Vuxal, stb.).

A lombtrágyák hatékonysága növény- és környezetfüggő. Párás környezetben és nem nagy forróságban (20-25 °C-on) tovább marad a levél felületén, azaz lassabban szárad fel, jobb a levéltrágya hatékonysága. Beteg, funkciójában korlátozott levelek gyógyítására a lombtrágyázás alkalmatlan! A kijuttatás gyakoriságára a paprika esetében sem lehet pontos receptet adni, tapasztalatok szerint az 5-7 napi lombtrágyázás a kritikus esetekben is elegendő.

Speciális tápoldat típusok és alternatívák

Az étkezési termesztés paprika tápanyagellátása a kertészeti termékekre fejlesztett komplett termékekre épül, melyek a létfontosságú tápelemeket tiszta formában, vivő és ballasztanyagok nélkül tartalmazzák. A tápoldatos termesztés kapcsán gyors ütemben növekszik a különböző, vízben tökéletesen oldódó műtrágyák, így a nitrátok (magnéziumnitrát, káliumnitrát, kalciumnitrát), szulfátok (káliumszulfát, magnéziumszulfát), vagy a pH szabályozásához az ammóniumszulfát, amelyek használata jelentős technikaiszínvonal-növekedést (csepegtetőrendszerek, tápoldattartályok, tápoldat-bekeverők, kijelző műszerek stb.) is feltételez a gazdaságok részéről.

Egyre gyakrabban találkozhatunk bio tápoldatokkal a kertészeti áruházak polcain. Ezek többségében természetes növényi kivonatok, azaz a szükséges tápanyagokat természetes formában tartalmazzák. Speciális hiánytünetre kapható olyan tápoldat paprikához, melyeket biogazdálkodásban is használhatunk. Léteznek mikrobiológiai készítmények, amelyek hasonló elven működnek, mint az emberek esetén a probiotikumok. Nagy számban tartalmaznak olyan hasznos baktériumokat és egyéb szervezeteket, amelyeknek az a feladata, hogy a növények számára a tápanyagfelvételt megkönnyítsék.

A paprika tápoldat házilag is könnyen elkészíthető. Erjesztett növényi leveleket, például csalánlevet, vagy különböző keverékeket alkalmazhatunk a paprika ápolása során, mint például csalán, pitypang és hagymahéj keverékének erjesztett levét. Ezek az erjesztett levek 1:10 vagy 1:20 hígításban használhatók paprika tápoldatozása céljából. A kalcium pótlásra a hígított tejjel való permetezés is alkalmas lehet.

Fontos megfontolások és gyakori problémák

• Vízellátás: A paprika vízigénye nagy. Hagyományos szabadföldi termesztésben a paprikák vízfogyasztási együtthatója 140 és 200 között van, intenzív szabadföldi körülmények között (talajtakarás, csepegtető öntözés stb.) csak 80-100, a kápia és a paradicsom alakú fajták esetében kicsit kevesebb, mint a fehér (TV) paprikáknál. Míg az ültetéstől a terméskötésig nagy, a később - főleg a termésérés idején - azonban jelentősen csökken. Az optimális vízellátás nemcsak a terméshozamra, hanem a termés méretére, keménységére, polcállóságára, cukortartalmára és ízére is kedvező hatással van.
• Talajvízháztartás: A paprika az egyik legnagyobb vízhasználó kultúrnövényünk, ezért fontos, hogy a tápanyag-gazdálkodását ne csak a tápelemek mennyisége, aránya alapján támogassuk, hanem vegyük figyelembe a talaj vízháztartását, víz- és tápanyagszolgáltató képességét is.
• Sóérzékenység: A paprika sóérzékeny növény, különösen a fehér bogyójú fajták, tehát folyamatos, gyakori, de kisadagú műtrágyázást igényel.
• Vegetatív és generatív növekedési típusok: Az erős növekedésű, erősebb lombozatú, vastag szárú, hosszabb íz közű növekedési típusok a vegetatív hatásokra érzékenyek. A tápanyagellátás és öntözés az intenzív növekedési időszakban inkább visszafogott legyen. A nitrogén túladagolása és a túlöntözés igen kockázatos. A gyengébb növekedési erélyű, rövidebb íz közű, generatív fajtáknál a növekedési ütemének fenntartása a cél. A generatív hatások elkerülése miatt fiatal palánták ültetésére törekedjünk. A palánták növekedése folyamatos legyen, az egyenletes nedvességre, jó nitrogén ellátásra figyelni kell.
• Kalciumhiány: A kalcium ellátás a paprikatermesztésben napjaink leggyakrabban előforduló problémája. A kalcium elsősorban a levélben felhalmozódó elem, de hiánya a bogyó csúcsrothadását - csúcsszáradását okozza. A növényekben legnehezebben mozgó elem, ugyanakkor nem mobilizálható, hiányának hatása gyorsan jelentkezik. Tüneteit gyakran erősítik a tápanyag ellátás és az öntözés hibái, így kalciumhiány kialakulásának okai a termesztés során elkövetett technológiai hibákra vezethetők vissza.
• Műtrágya hasznosulás: A kijuttatott tápanyagmennyiségnek mekkora hányada hasznosul valójában, hiszen a tápanyagok egy része átalakul, lekötődik vagy a gyökérzóna alá mosódik, így felvehetetlenné válik a növény számára. Kimosódást szabadföldön minden tartós, intenzívebb csapadék okoz, főleg a könnyen oldódó, mobilis nitrogén, kálium és magnézium esetében.
• Vízminőség lombtrágyázásnál: A levéltrágyázás sikere nemcsak a lombtrágyától függ, rossz minőségű vízben a hatékonysága csökken, ki is csapódhat. Ilyen célból legfeljebb 17-19 német keménységi fokú (nk0) és 0,5-1 sóértékű (mS/cm EC) vizet szabad felhasználni, hőmérséklete 15 °C-nál hidegebb ne legyen!

A tápanyag-utánpótlásról összességgében elmondhatjuk, hogy önmagában nem biztosítja a kiváló mennyiséget és minőséget. A paprika tápanyagigényes növény, számára olyan talajt kell a palánta ültetése előtt készíteni, amely gazdag mikro- és makroelemekben, ásványi anyagokban és természetesen a szerkezete is megfelelő ahhoz, hogy ezeket a tápanyagokat könnyen felvehesse. De még ez sem elég, a termesztés ideje alatt is folytatni kell a tápanyagutánpótlást.

tags: #milyen #tapoldatot #hasznaljunk #a #paprika #fejlodesehez