Bevezetés
A hús és tojás iránti növekvő kereslet ösztönözte a baromfifarmok növekedését, és ma már a brojler csirke tartása Magyarországon az egyik legintenzívebb állattenyésztési forma. A brojlercsarnok vagy baromfiól kialakítása nem pusztán építészeti kérdés, hanem alapvetően gazdasági tényező is, amely elsősorban takarmányozási és menedzsment kérdésekkel foglalkozik. A baromfitartás során kulcsfontosságú a belső klíma stabilitása, hiszen a nem megfelelően szigetelt baromfiólban gyakran alakul ki hideg-meleg légmozgás, amely huzatot okoz. Ezen átfogó útmutató célja, hogy részletesen bemutassa a nagyüzemi csirkeistállók tervezésének, építésének és üzemeltetésének legfontosabb tudnivalóit, a gazdasági szempontoktól a legkorszerűbb technológiai megoldásokig.
I. A Baromfitartás Gazdasági és Jogi Alapjai
A baromfi farm népszerű a gazdaságok között, de egy ilyen vállalkozás elindítása gondos tervezést és jelentős befektetéseket igényel.
A Vállalkozás Indítása és Tervezése
Az első lépés a mezőgazdász státusz megszerzése, vagy kereskedelmi vállalat alapítása. Ezt követően meg kell találni a megfelelő területet, ahol bérelhető vagy eladó épületek találhatók, vagy saját magunknak kell ilyen épületeket építenünk. Fontos megjegyezni, hogy nulláról indulni jelentős befektetés lehet. Egy modern csirkeól építésének becsült költsége, mely körülbelül 60 ezer madár fogadására alkalmas, fél millió font körül fog ingadozni. Ha korlátozott pénzügyi forrásokkal rendelkezik, vagy alacsony a hitelminősítése, akkor talán ez nem a legjobb ötlet.
Amikor baromfifarmot tervez, először gondosan fontolja meg a jövőbeli vállalkozás pontos jellegét. Kezdetben jobb, ha csak egyfajta üzletre korlátozza magát, és csak akkor bővít, ha már szerzett némi tapasztalatot. Az ipari tenyésztés esetében a legjobb, ha maximum néhány fajra és fajtára korlátozza magát. Ugyanez vonatkozik a tojótyúkokra is, mivel néhány fajtánál a tojáshéjak fehérek, míg másoknál színesek. Ez fontos, hogy később ne kelljen a különböző tojástípusokat szétválogatni.
Egy rendkívül fontos kérdés, amire emlékezni kell, az a befektetés környezeti hatása. Ha tervezi, hogy gazdaságot hoz létre egy védett területen (vagy annak közelében), akkor a Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vagy a helyi hatóságok blokkolhatják a beruházást. Ezért először hivatalos döntést kell szerezni. Ilyen üzletet be is kell jelenteni az Egészségvédelmi Ügynökségnek, és a farmnak rendszeres állatorvosi ellenőrzéseken kell átesnie. A farm és az épületek közötti távolság az úgynevezett állategységek számától függ. Nagyobb beruházások esetén szükség lesz a nyilvános konzultációk lefolytatására is.
A Megfelelő Helyszín Kiválasztása
Egy fontos kérdés, amikor baromfi üzletet tervezünk, tehát a megfelelő hely kiválasztása. Elemzésbe kell vennünk egy farm működtetésének nyereségességét is egy adott helyszínen. A piac rendkívül fontos - a feldolgozó üzemek közelsége vagy a termékeink (tojás, baromfi) könnyű szállítása a forgalmazókhoz. Minél kisebb a farm, annál fontosabbak lesznek a szállítási költségek.
A helyszín kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyi munkaerőpiacot is. Bár nem szükséges semmilyen különleges képesítés a baromfifarmon való munkához, a speciális jellege miatt nem mindig könnyű a megfelelő személyzetet találni. Ha a farm messze található egy falutól vagy várostól, nehezen megközelíthető helyen, akkor érdemes lehet szálláslehetőséget biztosítani. Szükség esetén akkor is rendelkezésre áll majd, hogy ideiglenes munkaerőt béreljen, például más országokból.
Szükséges Eszközök és Szakértelem
Egy tojás- vagy baromfifarm sokkal több, mint csak az épületek. Rendkívül fontos, hogy biztosítsa a megfelelő mezőgazdasági eszközöket. Ha csibetermelő vállalkozást tervez indítani, szüksége lesz tojásinkubátorokra és csibebíró létesítményekre. Fontolja meg azt is, hogy ahelyett, hogy teljes munkaidős állatorvost alkalmazna, együttműködhet szakosodott ügynökségekkel, amelyek már évek óta kínálnak ilyen szolgáltatásokat. Ez sokkal olcsóbb megoldásnak bizonyulhat, ugyanazzal a professzionális és átfogó állatorvosi ellátással.
Kockázatok és Előnyök
Az ipari baromfitenyésztés jelentős befektetéseket igényel. Ne feledje, hogy a baromfitermelés általában kiszámíthatóbb, mivel a kereslet folyamatosan növekszik, és nyereségesebb. Azonban előfordulhatnak váratlan, kiszámíthatatlan helyzetek, mint például a madárinfluenza kitörése. Ez más mezőgazdasági és állattenyésztési formákra is vonatkozik, mint például a méztermelés vagy a sertéstenyésztés, amelyet gyakran zavar meg fertőző betegségek járványa.
II. A Modern Csirkeistálló Kialakítása és Műszaki Jellemzői
A baromfiól kialakítása nem pusztán építészeti kérdés, hanem a gazdaságosság és az állatok jólétének alapköve.
Istállóméretek és Szerkezetek
Elterjedt és bevált az átlagosan 1000-1200 m² alapterületű, 12 méter széles, 84-100 méter hosszú istálló kialakítása. Az épületek tényleges méretét az állomány létszáma és az építési telek lehetőségei határozzák meg. A telepméretek bővülése és a törekvés a beruházási fajlagos költségek csökkentésére az istállóméretek növekedését hozza magával. A tendencia a 15-18 méter széles, 100-120 méter hosszú épületek építése, melyek 1500-1800 m³-es istállókat eredményeznek. A korszerű épületszerkezetek ugyan lehetőséget teremtenek a további méretnövelésnek akár 140 méter hosszúságban és 20 méter feletti szélességben is, de elterjedésüknek a mélyalmos tartás állategészségügyi és állatjóléti előírások növekvő követelményei és a szellőztetés hatékonyságának gyengülése jelent korlátozó tényezőt.
A korszerű brojleristálló hagyományos téglafalazással vagy az egyre jobban elterjedő könnyűszerkezetes változatban, szendvicspanel oldalborítással készül. A kiválasztásnál a beszerzés, a kivitelezés és a szigetelés együttes költsége a mérvadó. A korszerű könnyűszerkezetes épület főtartói horganyzott acélból készülnek, mely tartós, és ellenáll a korrozív gázoknak a tartástérben előforduló, esetenként magas pára- és ammóniatartalomnak. Oldalfala többnyire szendvicspanel, ritkábban tégla. Költségtakarékossági okokból fa szerkezeti anyagok is kerülhetnek a tetőtérbe, azonban ilyen megoldásoknál számolni kell a fokozott állategészségügyi kockázatokkal. A tetőtér lezárására szolgálnak a különböző anyagú és vastagságú szigetelt álmennyezetek.
A tetőtartó szerkezetek - rácsos tartók, kereszttartók, hosszirányú szelemenek - méretezésében és elhelyezésében már a tervezés fázisában célszerű a baromfitartó berendezések beépítésének és működtetésének műszaki követelményeit figyelembe venni. Az oldalfalakba, vég- és homlokfalakba beépítendő ventilátorok, motoros zsaluk és légbeejtő ablakok számára a fogadó- és tartókeretek méretét előre, még a tervezés fázisában meg kell határozni, beépítési helyüket pedig ki kell jelölni. Az istálló hosszában több ponton felfüggesztett etető-, itató- és fűtőberendezések statikus terhelést jelentenek a tetőszerkezet tartóelemeire. Az etető- és itatóberendezések az épület kereszt- vagy hossztartóira kerülhetnek felfüggesztésre 3 méteres osztásközökkel a tartástér teljes hosszában.
Tető és Álmennyezet
A korszerű istállók nyeregtetővel fedettek, melyek túlnyúlnak az oldalfalakon, védve azokat a csapadéktól és erős napsugárzástól. Anyaguk horganyzott acéllemez. A fényvisszaverő felületek alkalmazása és a világos színezés választása csökkenti az épület napsugárzás okozta túlzott felmelegedését.
Visszatérő kérdés tervezéskor, hogy a tartástér légtere álmennyezettel vagy anélkül kerüljön-e kialakításra. Álmennyezet választásakor nem szabad elfeledkezni az oldalfalakkal érintkező síkok hézagainak hibátlan és tartós tömítéséről, azaz a padlástértől való tökéletes elszigeteléséről. Ennek hiányában megvalósíthatatlan a „vákuumra” vezérelt automatikus szellőztetés és a fűtés összhangja. Ekkor a padlástérből érkező fals levegő megzavarja a légnyomásmérő automatákat, és lehetetlenné teszi a klímavezérlő komputerek helyes beállítását. A tömítetlenség további kedvezőtlen hatása a fűtetlen padlás és a meleg tartástér között kialakuló nagy hőmérséklet-különbség és az ebből eredő folyamatos páralecsapódás a padozaton, oldalfalakon és mennyezeten. A jelenség télen, a csapadékos időszakokban, valamint nyáron, a hűvösebb hajnalokon is fennáll, teljesen átnedvesítve az almot. Álmennyezet kialakításakor a padlástér nyári szellőztetéséről is gondoskodni kell. A túlzottan felmelegedett levegőt ventilátorokkal vagy a tetőgerincben kiépített szellőző rendszerrel lehet eltávolítani.
Álmennyezet nélkül: A sokéves építési és üzemeltetési tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízszintes álmennyezet helyett a koporsó vagy sátor alakú légterek választása mellett egyre több érv szól. A tető alatti jelentős nagyságú légteret jól tudjuk hasznosítani, különösen a fűtési időszakokban gáz infrasugárzók használatakor. Minimum és keresztszellőztetési üzemmódban a tetőgerinc és a padozat közötti meleg levegő rétegződik, a hőmérséklet-különbség elérheti az 5-6 °C-ot is, különösen fiatal állomány számára történő fűtéskor, amikor az alomszinten megkívánt fűtési hőmérséklet 32-30 °C. Keverő ventilátorok szakaszos üzemével ez a többlethő visszavezethető a baromfiállományra, jelentősen csökkentve az oldalfali légbeejtők nyitásának gyakoriságát és a felhasznált gáz mennyiségét. A tetőgerinc alatti „kupola” felé áramló meleg levegőben ritkul a fűtőgáz égéstermékeként keletkező szén-dioxid és az egyéb káros gázok koncentrációja, továbbá a bélsárral szennyezett alomból származó ammónia töménysége. Ennek köszönhető, hogy idő előtti kényszerszellőztetés és ebből eredő többlet gázfogyasztás nélkül is javulhat a tartástér levegője.
Oldalfalak, Hőszigetelés és Párakizárás
A könnyűszerkezetes istállók panelfalainak borítóanyaga horganyzott acél- vagy alumíniumlemez. A fényvisszaverő felületek alkalmazása és a világos színezés választása itt is csökkenti az épület napsugárzás okozta túlzott felmelegedését.
A korszerű baromfiistálló jó hőszigetelése az alapvető követelmények közé tartozik, és megtérülő befektetés mind a téli, mind pedig a nyári üzemeltetés számára. Anyagvastagsága 10-15 cm közötti legyen, minőségtől függően. Ez érinti a tetőt, az oldalfalakat, az álmennyezetet vagy annak híján a tartástér belső határoló felületeit. A jó hőszigeteléssel télen a tartástér lehűlését és a fűtési energia költségeit, nyáron pedig a túlmelegedés miatt szükséges szellőztetési, hűtési költségeket csökkenthetjük. Az épület megtervezésénél további szempont a páralecsapódás megakadályozása az épületszerkezet felületén vagy annak belsejében.
A korszerű baromfiistálló páramentesítése az épület alapozásának és padozatának talajnedvességgel szembeni szigetelésével kell kezdődnie. A különféle szigetelőanyagok, párazáró fólia stb. beépítése elengedhetetlen a pont- és sávalapoknál valamint a padozat alatt.
Padozat
A brojlertermelő berendezések működtetéséhez, állategészségügyi követelmények (szalmonellamentesítés stb.) betartásához, szilárd és teherhordó padozat jöhet csak szóba. Az új építésű istállópadozat terhelésének alkalmasnak kell lennie a vágóbrojler gépi összegyűjtésére, targoncával történő rakodásra, az épület gépi kitrágyázására. Az istálló szabad felületeinek, az oldalfalaknak, az álmennyezetnek és a padozatnak simának, rés- és repedésmentesnek kell lennie, hogy a rovarok, baktériumok, vírusok ne telepedhessenek meg bennük, tisztításuk könnyen elvégezhető legyen. Ellenállónak kell lenniük az állományváltás szervizperiódusában történő nagynyomású vízzel történő mosás és a technológiai előírásokban szereplő fertőtlenítőszerekkel szemben. A padozat és oldalfalak találkozását tömíteni kell az állategészségügyi feltételek biztosításához. Célszerű az oldalfalak védelmére a padozattól 30-40 cm-re betonszegélyt és ütközésvédelmet emelni a gépi kitrágyázások okozta sérülések elkerülése érdekében.
III. Szellőztetési Rendszerek a Brojleristállókban
A baromfiistálló megfelelő szellőztetésének biztosítása összetett és nehéz feladat, amely közvetlen hatással van a hizlalás nyereségességére. Külső körülményei és feltételei folyamatosan változnak napszakonként, évszakok szerint, az időjárástól függően, és a baromfiállomány növekedésével is. Az utóbbi fontossága az állat hőtermelésével van szoros kapcsolatban.
Szellőztetési Alapelvek és Célok
A szellőztetés alapkövetelménye és célja a madarak komfortjának megteremtése minden életkorban, napszaktól és évszaktól függetlenül. Ennek keretében biztosítani kell a kívánt mennyiségű friss levegőt, csökkenteni kell a magas hő- és páratartalmat, biztosítani kell a hűtést, valamint eltávolítani a port és az ártalmas gázokat, mint az ammónia, a szén-dioxid és a szén-monoxid. Fontos tudni, hogy a túl magas szén-dioxid-koncentráció étvágycsökkenést, aluszékonyságot, nagyobb mennyiségben fulladásos halált okoz. A magas ammóniaszint izgatja a nyálkahártyát, érzékennyé téve a baromfit a baktériumos fertőzésekre.
Zárt Istállók Szellőztetési Módszerei
Hazánkban a szélsőséges éghajlati viszonyok miatt a nyitott istállók és a természetes szellőztetés nem terjedhetett el. A zárt istállókban a túlnyomásos (befúvott levegő) és negatív nyomású (szívott levegő) szellőztetéssel valósítható meg a légcsere. Nálunk az utóbbinak van hagyománya, hatékonyságát a több évtizedes gyakorlat bizonyítja, ezért ez terjedt el.
A negatív nyomású szellőztetési rendszer elemei a ventilátorok, a légbeejtők, a motoros zsaluk és az oldalfali záró függönyök, az automatikák, valamint a brojlerekre felügyelő komputerek.
Ventilátorok Típusai és Működése
A ventilátorok létfontosságúak a megfelelő légcsere fenntartásához.
- Állandó fordulatszámú ventilátorok: A brojlertartás gyakorlatában az axiál- (szívó-) ventilátorok terjedtek el. A végfalakba többnyire állandó fordulatszámú változatuk kerül. A brojlerhizlalás nagy telepítési sűrűsége, az egyre növekvő méretű tartásterek (15×120 m; 18×100 m) egyre nagyobb teljesítményű ventilátorokat igényel. Teljesítményük 16 000-46 000 m³/h között változik. A nagyobb teljesítményű ventilátorok ékszíjhajtással, alacsony (900-1400 f/min) fordulatszámon működnek, a meghajtó villanymotorjuk 3 fázisú, teljesítményük 0,3-1,5 kW között változik. A ventilátorok tartozéka a motor tengelyéről vagy ellensúllyal működtetett lamellás zsalu, amely a ventilátor álló helyzetében zárja a szellőztető nyílást. A „kényszernyitású” zsaluk előnye a légáram által működtetett megoldással szemben az, hogy a szerkezet még poros, nedves környezetben, sárral terhelve is biztonsággal tartja nyitva a zsalu lemezeit. Az állandó fordulatszámú ventilátorok működése szakaszos. Ki- és bekapcsolásuk automatikus, hőmérséklet-jeladó beiktatásával vezérlő komputerek végzik. Csoportos beépítésben a ventilátorok egy része szerepet kap az átmeneti időszak (tavasz, ősz) keresztszellőztetésében, míg nyáron az alagúthűtési üzemmódban folyamatos a programozott működtetésük.
Változtatható fordulatszámú ventilátorok: Ezek a ventilátorok kisebb teljesítményűek, vég- és oldalfalakba, továbbá kürtös szellőztető egységekbe kerülnek beépítésre. A lapátok meghajtása a motorról közvetlen, teljesítményük 3500-25 000 m³/h között változik. Meghajtó villanymotorjuk egy vagy háromfázisú, villamos teljesítményük 0,3-1,2 kW között változik. A zsalulemezeket a ventilátor keltette légáram tartja nyitva. A fordulatszám a maximális értéktől annak 10%-ig fokozatmentesen szabályozható.
Keverőventilátorok: Feladatuk a tartástér teremhőmérsékletének mindenkori kiegyenlítése, a szellőztetés és fűtés okozta hirtelen nagy hőmérséklet-különbségek rövid időn belüli kiegyenlítése, valamint a tetőtér alatti meleg levegő rétegződésének megszüntetése. Az istállótér tartószerkezeteire kerülnek rögzítésre. Forgalomba állandó és változtatható fordulatszámú változatban kerülnek. Hajtásuk mindenkor közvetlen motorhajtás. Szállítókapacitásuk 2600 m³/h/db - 14 000 m³/h/db, fordulatszámuk 900-1400 f/min, egy- vagy háromfázisú hajtómotor teljesítménye 0,3-0,5 kW.
Légbeejtők
A tartástérbe áramló levegő sebességét, mennyiségét, irányát nem a ventilátorok elhelyezkedése, hanem az istálló oldalfalába épített légbeejtők határozzák meg. Ezért azok méretének és alakjának kiválasztásában, mennyiségének meghatározásában, oldalfali elhelyezésében különös odafigyeléssel kell eljárni, mindenképp javasolt istálló légtechnikájában járatos szakember véleményét előzetesen kikérni.
How the Chicken Harvesting Machine Transformed America’s Poultry Industry | Modern Processing Line
Szellőztetési Üzemmódok
A szellőztetési rendszerek alkalmazkodnak az évszakok és a madarak fejlődési fázisaihoz.
Keresztszellőztetés: Ez a téli és átmeneti időszakok - tavasz, ősz - szellőztetési rendszere, amely teljesen eltér a nyári szellőztetés gyakorlatától. Keresztszellőztetésnél az alapkövetelmények biztosítása mellett - friss levegő bevitele, felesleges pára, por és ártalmas gázok eltávolítása - a külső alacsony hőmérsékletre mindig figyelemmel kell lenni. Hideg időszakban és télen a beszívott hideg levegő a szellőztetés szempontjából kockázati tényező, mert a madarak számára a hideg stresszt jelent, páratartalma magas, könnyen az alom elnedvesedését okozza, és tömege a magas víztartalom miatt nehezebb, mint máskor, ezért gyorsan „lezuhan”.
Kürtös keresztszellőztetés: A keresztszellőztetés egyik módja a tetőgerincen elhelyezett kürtőkbe szerelt változtatható fordulatszámú ventilátorokkal végzett légcsere. Az intenzív légcsere jelentette előny mellett a módszernek több hátránya is jelentkezik, például a beruházási költsége a legmagasabb, és a nap 24 órájában kikapcsolás nélkül dolgozó ventilátorok túl sok friss meleg levegőt szívnak ki az ólból. Ezért a mélyalmos brojlertartásban 20 méteres istállószélességig versenyképessége megkérdőjelezhető. Ennél szélesebb istállókban már indokolt lehet alkalmazásuk.
Keresztszellőztetés parciális nyomásra („vákuumra”): Ez a keresztszellőztetés mára legelterjedtebb módja hazánkban, melynek eredményességét több évtizedes nagyüzemi brojlertermelési tapasztalat igazolja. A szellőztetési mód lényege, hogy a nagy teljesítményű ventilátorok szakaszos működtetésével mindig éppen akkora légcserét - m³/h/testsúlykg - hajtanak végre az istállóban, amennyire a madarak sűrűsége, életkora, az aktuális évszak, az istálló belső és a napszak külső hőmérséklete, valamint az istálló szigetelése miatt szükség van.
A leírtak miatt állandóan változó mennyiségű légcserét úgy kell végrehajtani, hogy a szellőztetés alapkövetelményei teljesüljenek, a brojlerállomány komfortja pedig fennmaradjon. Ennek érdekében a légbeejtők nyitásának mértéke a légcseréhez szükséges ventilátorok légszállító kapacitásának figyelembevételével történik úgy, hogy a tartástérben uralkodó légnyomás az istállón kívüli légnyomásnál mindig kisebb, előre beállított értéket - parciális nyomást, „vákuumot” - tartson. Ez az érték általában 16-21 Pa közötti, mely az adott istálló konstrukciójára, beépített ventilátorkapacitására, légbeejtő darabszámára jellemző állandó, amely az évszakváltással kismértékben módosulhat. A parciális nyomást az istálló beüzemelésekor állítják be tapasztalt szakemberek, melyet az istállóba szerelt nyomásmérő automatikával folyamatosan mérnek, ellenőriznek. Ez az automatika vezérli a légbeejtőket nyitó-záró elektromotoros csörlőket. A berendezés érzékenysége oly nagy, hogy akár a tartástér ajtajának kismértékű nyitására is működésbe hozza a légbeejtőket (motoros csörlő segítségével). Ennek elkerülése a légbeejtők mozgatásának késleltetésével történik, így a parciális nyomásra, „vákuumértékre” alsó és felső határérték beállítására kerül sor.
A helyesen beállított parciális nyomással történő keresztszellőztetés előnyei a következők:
- a friss levegő minden légbeejtőn a megfelelő sebességgel áramlik be, egészen a tartástér közepéig;
- a középre érkező levegő az alomtérbe érve lelassul (nem zúdul a madarakra), nem haladja meg a maximálisan megengedett 0,3 m/s „téli huzat” határértékét;
- a középre érkező levegőnek van ideje felmelegedni, ezért páramegtartó képessége megnő, elmarad a párakicsapódás, ebből következően pedig az alomnedvesedés.
A légbeáramlás sebessége különböző nyomásviszonyok mellett:
- kis nyomás esetén a légbeáramlás nagyon lassú, a hideg levegő lezuhan az oldalfal mellé;
- optimális nyomás esetén a hideg levegő megfelelő sebességgel jut be az istálló közepére.
- Túl nagy nyomás esetén a levegő beáramlásának sebessége meghaladja az optimálisat, ami huzatot okozhat.
IV. Speciális Követelmények a Brojler- és Tojótyúk Tartásában
A nagyüzemi baromfitartás, legyen szó hús- vagy tojástermelésről, specifikus és szigorú követelményeket támaszt az állatok takarmányozása, itatása és környezeti feltételei tekintetében.
Brojler Csirkék Táplálása és Itatása
A nagy fejlődési erélyű húshibridek csak az életkoruknak megfelelő beltartalmú táptól fejlődnek az öröklött képességeiknek megfelelően, ezért a javasolt receptúrán nem szabad változtatni. A nevelés első hetében a szállító dobozokat, vagy műanyag naposetetőket (salátástányérok) lehet használni, az első hét végén már rakják be a véglegesen használt kör, vagy vályús etetőket. A naposetetők lecserélése folyamatosan történjen és a 2. nevelési hét végére fejeződjön be. Egy állatra 4 cm vályúhosszt számoljon. A vályús (láncos etetők) etetők mindkét oldalát számítsa be a cm/állat kiszámításánál. Az etetőket mindig a csirke hátmagasságának szintjéig emeljék, mert így nem megy bele a csirke, higiénikusabb a takarmányozás és kevesebb a szóródás.
A tápokban, a befejező táp kivételével, gyógyszer van, mely a csirkét megvédi bizonyos betegségektől, de a gyógyszer csak bizonyos idő múlva ürül ki a csirke szervezetéből. Ez az úgynevezett várakozási idő, melynek megtartása kötelező. A várakozási időn belül vágásra értékesített csirkét a kimutatható gyógyszermaradvány miatt elkobozzák, és a termelőt nagy kár éri. A korszerű húshibridek 49 napos korukban meghaladják a 2 kg/db átlagos testtömeget, és ehhez 1,90-2,3 kg/kg élőtömeg tápot igényelnek. E tájékoztató száma a táprendelést segíti.
Itatás: A pecsenyecsirke vízigénye sok tényezőtől függ, így például a hőmérséklettől, a táp sótartalmától, így itt csak az átlagos igényt lehet felvázolni. A naposcsirkét 1-2 hetes koráig kúpos itatókból, a második héttől kezdődően már a végleges (túlfolyós, pisztolyszelepes stb.) itatókból itassák. A csere folyamatosan történjen meg. A kúpos napositatókat naponta kétszer tisztítsák, fertőtlenítsék. A csirke "ivóvíz" minőségű vizet kapjon. Az itatókat a csirke növekedését követve, mindig a csirkék hátmagasságáig emeljék.
Világítási Program Brojlerek Számára
Alapszabály, hogy a termelés időszakában a világítás időtartama sohase csökkenjen. A pecsenyecsirke-nevelés célja, hogy minél rövidebb idő alatt elérjük a vágótömeget, ezért „örökös nappalt” biztosítunk. Legelterjedtebb a 23 órás folyamatos világítás, 1 órás sötét szakasz beiktatásával. A sötét időszak hozzászoktatja az állatokat, hogy áramkimaradás esetén ne fussanak össze, és ezzel a nagyobb elhullást megakadályozhatjuk. A fényintenzitást szabályozzuk a hizlalás során úgy, hogy az első 3-4 napban nagy erősségű fényt biztosítunk, amelyet fokozatosan csökkentünk. Az izzókat folyamatosan tisztítsuk a portól, a rosszakat cseréljük ki, mert ezek csökkentik a fényerőt. Az izzók elhelyezése egyenletes legyen az istállóban. Világításra izzólámpák és fénycsövek is alkalmasak.
Tojótyúkok Tartása és Tojáskezelés
Amennyiben külön tojóház áll rendelkezésre, ajánlott a jércéket 17-18 hetes korukban áttelepíteni. Az áttelepítés időszaka után 3 napig a megvilágítást ne változtassuk. A fellépő stressz ellen vitaminokat adagolhatunk és az áttelepítést célszerű a vakcinázással kombinálni. Nyáron az áttelepítést lehetőleg éjszaka, vagy hajnalban végezzük.
A telepítési sűrűség a tartástechnológiától függően változik:
- mélyalom esetén négyzetméterenként 5 tyúk;
- rácspadló esetén négyzetméterenként 6-7 tyúk;
- ketrec esetén ketrecenként 3-4 tyúk.
A tojófészek-igény: 4 tyúkra számoljunk 1 tojófészket.
A tojáskezelés legfontosabb feladatai a következők: törekedjünk a tojáshéj épségének megőrzésére, lehetőleg gyakran gyűjtsük a tojást, ha szükséges tisztítsuk és úgy tároljuk a tojást. Ha mosás szükséges, kézmeleg vízben történjen, a mosóvízbe tehetünk mosószert, fertőtlenítőszert. A tojásokat 13-15 °C hőmérsékletű tárolóhelyiségben tároljuk.
V. A Nagyüzemi és a Hagyományos Baromfitartás Összehasonlítása, Valamint az Őshonos Fajták Szerepe
A baromfitartás fejlődése során a nagyüzemi módszerek térnyerése jelentős változásokat hozott a hagyományos háztáji gazdálkodáshoz képest. Ez a fejlődés érintette a termékek minőségét, az állatok tartási körülményeit és a fajták szerepét is.
A Tradicionális Baromfitartás Eltűnése és a Termékek Minősége
Nincs hajnali kakaskukorékolás, nincsen zajos baromfiudvar és nincsen edényzörgés sem, ami a baromfitartással, -etetéssel, -feldolgozással függött össze. Még nagyobb baj, hogy eltűnt velük együtt a házi baromfivágás és a tojástermelés is, a tojás összeszedése, keresgélése rituáléjával együtt. Persze szolgál ma is, csak fóliába csomagolt, tisztított formában, gyakran ismeretlen helyről, sokkal gyengébb minőségben, mint a saját baromfiudvarok lakóitól az megszokott volt. A tyúkhúsleves - hát ha még gyöngyösből van -, a kakaspörkölt, az omlós rántott csirke felemlegetése hallatán is összefut a nyál a magyar ember szájában. Még akkor is, amikor mindezt a bolti/nagyüzemi csirkéből, magas áron készíti, és nem azt kapja, amit elvárt. Ugyanez a helyzet a tojás esetében, hiszen ki ne emlékezne az idősebb generációból az 50 filléres darabárra, az erősen meszes héjú tojás csodálatos sárgájára, ami már szinte piros volt a karotintól.
Őshonos Magyar Tyúkfajták
A Kárpát-medencében még rendelkezésre állnak azok a régi baromfifajták, amelyek a biztonságos génmegőrzési és szaporítási program eredményes végrehajtása eredményeként egy hungarikum típusú, ökológiai minőségű termék-előállítás alapjait képezik. Az intenzív szemléletű és iparrá avanzsált baromfitartás elterjedésével a régi, tradicionális baromfifajták eltűntek a falvak egyébként is zsugorodó baromfiudvaraiból. A hazai fajta-előállítás, elittenyésztés és a géntartalékok országos szintű fokozott védelmének és többszintű fejlesztésének szervezése viszont halaszthatatlanná vált, és szerencsére erőre kapott. Ehhez a szakmai felismeréshez kapcsolódik az MGE által kezdeményezett program, azaz a fajták visszajuttatása eredeti élőhelyükre, a falusi és tanyasi baromfiudvarokba. Ez meghatározó nemcsak a fajták fennmaradása, hanem a helyi családi gazdaságok fenntarthatósága szempontjából is, különösen a hátrányos helyzetű kistérségekben.
A honfoglaló ősökkel a Kárpát-medencébe került kisebb ősi ázsiai tyúkfélék és az itt honos vagy később behozott parlagi állományok keveredésével alakult ki az őshonos magyar parlagi tyúk. Színtípusai (fehér, kendermagos, sárga és fogolyszínű változatok) a 20. század elején alakultak ki. Jellemző tulajdonsága, hogy a szélsőséges klimatikus viszonyok között is kitűnő élelemkereső, ellenálló, igénytelen, „kapirgálós” fajta, amely külterjes viszonyok közt is jól megél. A tenyésztői munka kapcsán meg kell említeni Báldy Bálint igazgató nevét, aki Gödöllőn, az 1920-as évek végétől játszott fontos szerepet a magyar tyúkfajták kialakításában. Az újabb kori nemesítésnek pedig - többszöri nekirugaszkodás után - egy 1973-ban kelt határozat adott lökést, amely elrendelte a génbank létrehozását, szintén Gödöllőn.
Kettős Hasznú és Húshibridek
Természetesen a tudomány előrelépésével, évtizedekkel ezelőtt a kettős hasznú baromfihibridek is megjelentek. A húshibridek intenzív (broilertápra alapozott) tartásmód mellett 7-8 hetes korukra elérik az 1,6-1,8 kg testtömeget, de ezek húsa ízletességében és színében alatta marad a hagyományos (vegyes takarmányon tartott) fajtáknak és hibrideknek.
Hagyományos Tartásmód a Háztájon
Persze előtte el kell dönteni, hogy évszakos - tavasztól-őszig tartó - vágócsirke-tartás, vagy ténylegesen benépesített baromfiudvar a cél, tyúktartással, tojástermeléssel. A legfontosabb tudnivaló talán, hogy a március végén, április elején vásárolt napos vagy 1-2 hetes előnevelt csirkékből júniusra lesz rántani való, július-augusztusra pörköltnek való csirke. A jércék pedig 22-23 hetes koruktól kezdenek el mérsékelt teljesítmény mellett tojni. Ház körüli hobbi-tartásra, a család ellátására a kevésbé igényes tartást legjobban az őshonos fajták viselik el.
A felvetésre, hogy hol és hogyan tartsuk a csirkéket, tyúkokat, a falun élő kreatív őslakóknak aligha van szüksége. Csirkék, tyúkok tartása céljára általában megfelelnek a könnyűszerkezetes - egyszerű anyagokból készülő - ólak, amit a család apraja-nagyja közösen, akár egy hétvégén el is tud készíteni. Esztétikai igénytől függően felhasználhatók OSB-lapok, bútorlapok, lambéria vagy gipszkarton maradékanyagok, némi drótháló vagy műanyag rács kiegészítéssel. Egy fontos rendezőelv betartása azonban mindenképpen javasolható - tekintettel az állatok növekedésére -, eszerint 1 m²-re 10-12 kettős hasznú csirkét számoljunk. A sötétedés beálltával a csirkék, tyúkok behúzódnak, vagy a szabadban tartottak természetes módon éjszakára fákon, bokrokon telepszenek meg.
A tyúk és a csirke - miután zúzógyomruk ezek emésztésére van felkészülve - magevő állatok, szeretik a kalászos gabonaféléket, napraforgót, kölest, borsót és nem utolsósorban a kukoricát. A szemes takarmányokon kívül nagyon szeretik csipkedni a zöldet - répalevelet, fehérjében gazdag lucernát, hereféléket, káposztaféléket -, de „a húst”, pontosabban az állati fehérjét sem vetik meg. Egyáltalán nem véletlen, hogy a szabadon tartott úgynevezett tanyasi csirke bőrének színe sárga, húsának zamata van, tojásának színe szinte pirosba hajló, de legalábbis erős sárga. A hagyományos tartásmód és a magyar tyúkfajta előnyben részesítése csekély hátránnyal is jár, jelesül, hogy lassabban érik el az állatok a vágósúlyt, mint az ipari keveréktakarmányon hízlalt hibrid társaik.
A természetszerű tartásnál tehát fontos hangsúlyozni, hogy a csirkék, tyúkok igényelt szerény komfortját kell megteremteni, takarmányozásukat pedig magvakkal és kiegészítő táplálékokkal kell színesíteni. Ilyen a konyhai hulladék, az étkezésre fel nem használt friss ételmaradék, főtt tojás, gyümölcs és persze a zöld. A nevelés során persze a tápok segítik elindulni a csirkéket, de aztán a fokozatos átállással lehet a hagyományos takarmányozást megkezdeni. A takarmányozási programban mindenképpen szerepeljen, és a kifutóban álljon rendelkezésre apró kavics, vagy éles homok, amely a zúzógyomor működését, a keményebb magvak könnyebb emészthetőségét elősegíti.
Ez a cikk messze nem szakmai igényességgel és nem minden részletre kiterjedően íródott. Célja, hogy azok az emberek, akik környezetükben megtehetik, és régóta fontolgatták a baromfitartást, kapjanak egy kis lökést. Fogjanak bele, és az első sikereken felbuzdulva folytassák a csirke- vagy tyúktartást, és válasszák a nagyon hasznos, őshonos magyar tyúkfajtákat. Meglátják, hogy örömüket lelik bennük, hiszen feldolgozásukat követően friss, változatos, egészséges, magyaros ételeket készíthetnek és fogyaszthatnak belőlük. Szándékosan nem tértünk ki a többi házi szárnyasra - pulyka, kacsa, liba, gyöngyös -, hiszen az egy következő lépcső, egy következő állomás akkor, ha valaki nagyobb kihívásokra, más ízekre vágyik. Ezek tartása nagyobb felkészültséget, beruházást igényel, és jóval időigényesebb is.