Az Európai Unió oktatáspolitikája az elmúlt fél évszázadban látványos fejlődésen ment keresztül, és ezen belül a felsőoktatás egyre hangsúlyosabbá vált. A kezdeti gazdasági célok mellett az oktatás szerepe is felértékelődött, felismerve, hogy az hozzájárulhat az európai társadalmi kohézió kialakításához és a gazdasági növekedés fokozásához. Az oktatás, így a felsőoktatás is, a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a versenyképesség fokozásának alapvető mozgatórugójává vált. Ennek hivatalos deklarációja 2000-ben történt az európai állam- és kormányfők részéről, akik a tagállamok oktatási, képzési és kutatási rendszereinek fejlesztésében, megújításában jelölték meg mindezek előfeltételét. Az ezredfordulótól kezdődően a felsőoktatás arculatát az úgynevezett bolognai folyamat határozza meg.
A Bologna-folyamat és Előzményei
A bolognai folyamat alapjait az 1999-ben aláírt Bolognai Nyilatkozat fektette le, amelynek természetesen voltak előzményei is. 1988-ban Bolognában, az ottani egyetem alapításának 900. évfordulóján, került sor a Magna Charta Universitatum aláírására. Ebben az aláíró egyetemi rektorok a sok évszázados hagyományokra hivatkozva hangsúlyozták az egyetemi autonómiának, az oktatás és kutatás egységének, valamint az akadémiai szabadságnak a fontosságát.
Egy évtizeddel később, 1998-ban négy európai nagyhatalom, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, valamint Olaszország képviselői a Sorbonne Nyilatkozatban lefektették a későbbi együttműködés alapjait - utalva a felsőfokú tanulás európai régiójára, a mobilitásra, a kétciklusú képzésre, a kreditrendszerre -, ugyanakkor felhívták a többi európai ország figyelmét ennek jelentőségére, valamint arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A következő, és egyben legfontosabb találkozóra, amelyről elnevezték az egész folyamatot, 1999. június 19-én került sor Bolognában, ahol 29 európai ország írta alá az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásáról szóló nyilatkozatot. Elhatározták továbbá, hogy az elért eredmények értékelése, valamint a további lépések irányának meghatározása végett két év múlva ismét találkoznak. Erre 2001-ben, Prágában került sor, ahol az oktatási miniszterek megállapították, hogy a Bolognában lefektetett célok széles körű elismerést váltottak ki, valamint a felsőoktatás fejlesztése ezeknek megfelelő irányban halad. Két év múlva Berlinben (2003) került sor a következő találkozóra. 2006-ban már 45 ország vett részt a folyamatban. A Bolognai Nyilatkozat megfogalmazta a kétciklusú képzés fő elveit, melyet a Berlini Nyilatkozat egy harmadik, doktori ciklussal egészített ki.
A Háromszintű Képzési Rendszer
A „ciklus” kifejezés szakaszokat jelöl. A többciklusú képzés az angolszász rendszer mintáját veszi alapul, melyben a felsőoktatásnak három kimenete van. Az egyes szintek különböző képesítéseket adnak, azonban alapvető követelménye a rendszernek, hogy mindhárom szint olyan végzettséget nyújtson, mely a munkaerőpiacon közvetlenül alkalmazható szaktudást biztosít. Az egyes képzési szintek egymásra épülnek, csak az egyik sikeres abszolválását követően lehet a következő szintre lépni.
- Alapképzés (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BA, BSc): Erre a szintre a középiskola, vagy felsőfokú szakképzés elvégzését követően lehet bekerülni. Megfelelő elméleti alapozást nyújt a következő szintre való lépéshez, emellett szakmai ismereteket is biztosít. Teljesítése során alapdiploma adható, mely a BSc (Bachelor of Science - tudományos rangú), vagy BA (Bachelor of Arts - művészeti rangú) nevet viseli. Magyarországon a képzés minimum 3 éves (6-8 féléves).
- Mesterképzés (master - graduate): Az alapképzésre épül, mélyebb ismereteket nyújt, melynek szintén két kimenete van: a munkaerőpiac és a doktori képzés. A mesterképzésen végzett hallgató MSc (Master of Science - a tudomány mestere), vagy MA (Master of Arts - művészetek mestere) diplomát kap.
- Doktori képzés (PhD/DLA): A master tanulmányok befejezését követően lehetséges a bekerülés, ez tulajdonképpen a tudósképzés és a kutatói utánpótlás képzésének színtere. Ez jelenleg a legmagasabb szintű szervezett képzés, melynek elvégzése PhD (Doctor of Philosophy - filozófiai doktor), vagy DLA (Doctor of Liberal Arts - szabad művészetek mestere) fokozatot nyújt.
A bolognai folyamat egyik kulcseleme az egységes oklevélmelléklet, mely a diplomával együtt térítésmentesen, magyar és angol nyelven is jár a hallgatóknak. A kreditrendszerű képzésben a kredit a tantervben előírt tanulmányi kötelezettségek mérőszáma. Az Európa Kreditátviteli Rendszer (European Credit Transfer System, ECTS), amely 1989-90-ben jött létre az Erasmus program keretében, a hallgatói mobilitást, külföldi felsőoktatási intézményekben folytatott résztanulmányok anyaintézményben való elismerését segíti elő. A minőségbiztosítás alapvető szerepet játszik a képzési folyamatban, hiszen ezáltal biztosítható a képzések minősége, továbbá ennek révén könnyíthető meg a képzések összehasonlíthatósága. Minden bolognai folyamatban résztvevő tagállamnak saját minőségbiztosító rendszere van, emellett pedig működik az ENQA, mely koordinálja a minőségbiztosítást.
A Pedagógusképzés Átalakulása Magyarországon
Magyarországon a többciklusú képzésre való teljes áttérés 2006. szeptember 1-jétől valósult meg, a kreditrendszer hazánkban 2002 óta létezik. A 2006-ban bevezetett bolognai rendszer a pedagógusképzésben is jelentős változásokat eredményezett. Ettől kezdve alapképzési szinten jelent meg az óvodapedagógusi, tanítói, gyógypedagógusi és konduktori képzés - azaz csak minimális változások következtek be -, ugyanakkor kimenő rendszerben megszűnt a hagyományos, egyciklusú tanárképzés. A tanárképzésben az első ciklus tisztán az adott szak szakterületi ismereteit nyújtja, minden hallgatónak egyformán. A (szak)tanári képzés - beleértve a pedagógiai, pszichológiai, szakmódszertani ismereteket - a többciklusú képzési rendszer második szakaszában, a mesterfokozatot nyújtó képzésben szerezhető meg.
Felsőoktatás: Felülvizsgálják a bolognai rendszert?
Az új, mesterszintű (MA, MSc) tanári diplomához legalább negyven kredit értékű pedagógiai-pszichológiai blokk elvégzése és a négy félévet követő, 30 kredit értékű, féléves iskolai gyakorlat szükséges (a BA-, BSc-tanulmányokhoz kapcsolódó szakterületi képzésen kívül). Az átalakult pedagógusképzés új és pozitív elemei a letisztultság, az áttekinthetőség, az átjárhatóság, valamint a mesterképzés ötödik félévében a külső közoktatási intézményekben (partneriskolákban) zajló gyakorlat, amely nemcsak a szaktárgyak tanítására, hanem az iskolai munka egészére is fel kíván készíteni.
A pedagógusképzésre jelentkezés második (master) szintre kerülése pro és kontra érvek kereszttüzébe került. A kétszintű képzés ellenzőinek érvelése szerint az új rendszer bevezetését követően az alapképzésben leginkább tehetségesnek és eredményesnek mutatkozó hallgatók a korábbinál is kisebb arányban választják MA-szinten a tanári szakirányt. Azok közül, akik az érettségit követően pedagóguspályát szándékoztak választani, sokan a BA képzést követően kilépnek a munkaerőpiacra, nem folytatják magasabb szinten tanulmányaikat, a továbbtanulók egy része pedig az alapképzés időszakában meggondolja magát, és más, nem pedagógiai MA-szakon folytatja tanulmányait. A bolognai rendszerű pedagógusképzés támogatói viszont éppen azzal érvelnek, hogy a tanári képzésre jelentkezés Master-szintre tolásával - a szelekció későbbi életkorra való kitolásával - a pályára a valóban elhivatott fiatalok fognak jelentkezni, a képzésben már csak ők jelennek meg.
Sok kritika érte a „másfél szakos” képzési formát is. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy a két-három szakos tanárok alkalmazása esetén is előfordul, hogy egy-egy iskola nem tudja megfelelő óraszámban alkalmazni a „ritka” szakos pedagógusokat. A pedagógusok megfelelő óraterhelése az egy „teljes értékű” szak bevezetésével komoly problémákat okozhat az iskolavezetésnek és a pedagógusoknak egyaránt. Ugyanakkor más szakértők annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a bolognai rendszert nem megszüntetni kell, hanem megreformálni, jó irányba.
A Pedagógusképzés Struktúrája és Tartalma
A TÁMOP-3.1.5. „Pedagógusképzés támogatása” című projekt egyik alapvető célja a nemzeti köznevelési rendszerre épülő pedagógus-továbbképzési rendszer létrehozatala, amely az életpályamodellhez kapcsolódó továbbképzési programokat, ezek követelményszintjeit, értékelési rendszerét; a pedagógusok szakmai előmenetelét támogató szaktanácsadás megújítását tartalmazza. Sági Matild és Varga Júlia cikke összefoglalja a most zajló fejlesztést megelőző, 2006-ban átalakult pedagógusképzést, a bolognai rendszer bevezetését, a képzések minőségét, valamint a pedagógus-továbbképzés hazai gyakorlatának szabályozását, megemlítve az Európai Unió állásfoglalásait. Az elmúlt évek kutatásainak, tanulmányainak fontos szerepe van a hazai pedagógus-továbbképzési rendszer jelenlegi megújításában is.
Magyarországon a pedagógusképzés tizenhat állami egyetemen, tíz főiskolán, két egyházi fenntartású egyetemen, illetve három egyházi főiskolán, valamint két magánintézményben folyik, nagyfokú autonómiával rendelkezve, rendszeres külső értékelés vagy más külső kontrollmechanizmus nélkül. A pedagógusjelöltek komplexebb felkészítése érdekében 2009-ben olyan TÁMOP-pályázatok (TÁMOP 4.1.2/B; 4.1.2/C) indultak, amelyekben a pedagógusképzők képzése történik azzal a céllal, hogy a közoktatási gyakorlatban már elterjedt kompetenciafejlesztő módszerek alkalmazására felkészítsék a hallgatókat (kooperatív technikák, projektmódszer, IKT-alapú képzés, mérés-értékelés, minőségbiztosítás). Ezek a szakmai programok még folynak, de az eddigi tapasztalatok alapján a képzők többsége pozitívan reagált, és elindultak az alkalmazások. Ugyanakkor a közoktatás fejlesztésével kapcsolatos kutatások eredményei alig-alig jelennek meg a pedagógusképző intézmények körében.
Képzési területek és kreditrendszer
A Szegedi Tudományegyetem országos szinten a Nemzeti Bologna Bizottság Pedagógusképző Albizottságában való részvételével járul hozzá a tanárképzés egységes rendszerének kialakításához. Az egyetemi integráció és a Bologna-folyamat következtében átalakult az egyik legnépszerűbb képzés: a tanárképzés ezentúl a mesterszakokon történik. Így a hagyományos tanárképző karaink, a Bölcsészettudományi Kar (BTK), a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (JGYPK), valamint a Természettudományi és Informatikai Kar (TTIK) új alapszakjai és a szakok specializációi, miközben lehetővé teszik a későbbi mesterképzésre való továbblépést és ezáltal a tanári képesítés megszerzését, önmagukban is színes és rugalmas képzéseket kínálnak.
Az alapszakok különlegessége, hogy a korábbi szakmeghirdetésekhez képest számban kevesebb, ám annál tartalmasabb képzéseket kínálnak, melyek képesek követni a munkaerőpiac változásait és mindenkori kihívásait. A képzések törzsanyagai széles körű tájékozottságot biztosítanak egyetemünk polgárainak, a szakokon belüli specializációk pedig felkészítenek a mesterképzésbe való belépésre, és szakképzettséget adnak, különféle feladatkörök ellátására készítve fel a hallgatókat.
Csecsemő- és kisgyermeknevelő képzés
A képzés célja olyan pedagógiai szakemberek képzése, akik megfelelő fejlesztési és nevelési módszereket alkalmaznak az újszülöttkortól 3 éves korig terjedő életszakaszban ellátásra szoruló csecsemők és kisgyermekek gondozása érdekében. A képzési idő 3 év, 180 kredit.
Óvodapedagógus-képzés
Az óvodapedagógus képzés az alapfokú nevelés-oktatás szakaszát megelőző óvodai nevelés szakaszának feladatára s ehhez kapcsolódóan az úgynevezett iskolai előkészítő foglalkozás feladataira, a 3-7 éves gyermekek tudatos fejlesztésére, nevelésére készíti fel a pedagógust. A képzés tartalmi irányait olyan pedagógiai, pszichológiai ismeretek jelentik, melyek a gyermek pszichés fejlődésének, szocializációjának, gyermeki személyiségének sokszínű tevékenység - főként játék - által történő, differenciált fejlesztését szolgálják. A szaktudományos képzés, illetve a módszertani és gyakorlati képzés együtt folyik, s a személyiség komplex fejlesztését célozza a gondozás és testi nevelés, az anyanyelvi és kommunikációs nevelés, a művészeti nevelés, a matematikai nevelés, valamint a természet megismerése területén. A képzési idő 3 év, 180 kredit. Az általánosan művelő tárgyak és a pedagógia, pszichológia aránya 32-35%, az óvodai nevelőmunkára felkészítő tanulmányok aránya pedig 45-48%. A gyakorlat aránya a teljes képzés 30%-a. A nemzetiségi képzés szakirányként vehető fel.
Tanítóképzés
A tanítóképzés az alapfokú nevelés-oktatás szakaszának 1-6. évfolyamára készít fel oly módon, hogy a pedagógusjelölt elsajátítja az 1-4. évfolyam valamennyi műveltségi területének (az anyanyelvi, társadalomtudományi, természettudományi, matematikai, zenei, vizuális és testi nevelés-oktatás készség- és képességfejlesztő feladatainak), valamint egy kötelezően választott műveltségi területen az 5-6. évfolyam feladatkörének az ismereteit is. A képzési idő 4 év, 240 kredit. Az általánosan művelő pedagógia, pszichológia, társadalomismeret, idegen nyelvi és informatikai ismeretek, valamint az 1-4. osztályban való tanításra felkészítő (magyar nyelv és irodalom, matematika, természetismeret, ének-zene, vizuális nevelés, informatika, technika, családi, háztartási, gazdasági ismeretek, testnevelés) műveltségi területek és ezek tantárgy-pedagógiai tanulmányainak aránya 83-85% (az utóbbiak túlsúlyával). Az 5-6. osztály feladataira felkészítő, kötelezően választott műveltségi terület aránya 15-17%. A teljes képzési idő 15-20%-a a gyakorlati képzésre fordított idő. Az utolsó évben az összefüggő iskolai gyakorlat időtartama 8-10 hét. A nemzetiségi képzés szakirányként vehető fel. A tanítóképzés osztálytanítói feladatokra készít fel. A tanító szakképzettség birtokában - az idegen nyelv kivételével - bármilyen műveltségi terület tantárgyait taníthatja a pedagógus az 1-4. osztályokban és a választott műveltségi területen 1-6.
Tanárképzés
A 2011. évi felsőoktatási törvény a képzést az iskolai nevelés-oktatás általános szakaszában osztatlan formában határozza meg, amelyben a képzési idő két tanári szakképzettséggel 12 félév, de 11 közismereti szakon a képzés hosszát az általános iskolai és a középiskolai tanárképzés vonatkozásában megkülönbözteti. A tanárképzés osztatlan képzésben szervezhető 10 féléves időtartamban, melynek részét képezi a 2 féléves összefüggő iskolai gyakorlat, míg a középiskolai tanárképzés 12 féléves a kötelező 2 félév iskolai gyakorlattal. Az iskolai nevelés-oktatás szakképzési szakaszában osztatlan formában és osztott formában is szervezhető a tanárképzés. Osztott képzésben a diszciplináris alapképzésre épülve 4 féléves a tanárképzés. A képzés során mesterfokozat szerezhető.
Az osztatlan tanárképzés célja az iskolai nevelés-oktatás általános és az iskolai nevelés-oktatás szakképzési szakaszában kétszakos tanárok és az iskolai nevelés-oktatás szakképzési szakaszában egyszakos tanárok képzése. Az osztatlan tanárképzés alapvetően a két szaktárgy vonatkozásában a szakterületi felkészítésből, továbbá a tanári felkészítésből áll. Az általános iskolai tanárképzés keretében a szakterületi felkészítés a két diszciplína vonatkozásában 100-100 kredit, a tanári felkészítés szintén 100 kredit. A középiskolai tanárok képzése esetén a szakterületi felkészítés 130-130 kredit, a tanári felkészítés pedig 100 kredit. A tanári felkészítés kreditértéke magában foglalja a pedagógiai, pszichológiai elméleti és gyakorlati krediteket, a szakmódszertani krediteket, a képzéssel párhuzamosan folyó és az azt követő, összefüggő tanítási gyakorlatok kreditértékeit, valamint a képzés során kötelező portfólió készítésének krediteit.
Konduktorképzés
A konduktorképzés célja olyan pedagógiai szakemberek képzése, akik alkalmasak bármely életkorú, sajátos szükségletű mozgássérült konduktív neveléssel megvalósított fejlesztésére. A mozgássérültek konduktív nevelésére felkészítő képzésben (konduktor szak) ugyancsak alapfokozatot lehet szerezni. A képzésben óvodapedagógus és tanító szakirány választható. A képzési idő 4 év, 240 kredit.
Gyógypedagógus-képzés
A képzés célja olyan gyógypedagógusok képzése, akik képesek segítséget nyújtani a fogyatékosság típusa szerint sérült, akadályozott gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek képességeik fejlesztéséhez, funkciózavaraik kompenzálásához, életviteli nehézségeik kezeléséhez, társadalmi integrációjukhoz. Szakirányok: értelmileg akadályozottak pedagógiája, hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, logopédia, pszichopedagógia, szomatopedagógia, a tanulásban akadályozottak pedagógiája, autizmus spektrum pedagógiája. A képzési idő 4 év, 240 kredit.
Általános jellemzők és kompetenciák
A tanárképzés jellemzően kétszakos, vagyis két tantárgy tanítására készít fel. A pedagógusképzésben az elméleti és gyakorlati felkészítés párhuzamosan folyik. Nincs végső, úgynevezett próbatanítási (on-the-job) szakasz, de előírás az oklevél kiadása előtt a képzést záró összefüggő, egyéni szakmai gyakorlat. Az iskolai gyakorlati tanítás (vagy óvodai gyakorlat) helyszínei a gyakorlóiskolák, -óvodák és az úgynevezett külső gyakorlóhelyek. A gyakorlat az erre a feladatra kinevezett, megbízott tanárok irányításával zajlik. A pedagógusképző intézmények szervezetéhez tartozó gyakorlóiskolai, -óvodai hálózat köznevelési tevékenységet lát el, fenntartója a felsőoktatási intézmény. A nemzeti köznevelésről szóló törvény rendelkezik a gyakorlatokat vezető tanárok megbízásának sajátos feltételeiről, követelményeiről, s meghatározza számukra külön (a gyakorlatvezetési többletfeladatok miatt lényegesen alacsonyabb számban) a kötelező óraszámokat.
A pedagógusképzés egyes szakcsoportjaihoz, ágaihoz tartozó pedagógus szakok képzési és kimeneti követelményeit, az összegyűjtendő kreditek számát, az elsajátítandó tanári kompetenciákat (szakmai tudás, képesség, szakmai szerepvállalás és elkötelezettség), a pedagógus szak szakképzettsége szempontjából meghatározó ismeretköröket miniszteri rendelet (8/2013. EMMI rendelet a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről) határozza meg. A pedagógusképzéshez tartozó szakok képzési és kimeneti követelményei rendeleti szinten határozzák meg a végzettek által elsajátítandó kompetenciákat. Ezek között szerepelnek az oktatási rendszer intézményi, jogi környezetével kapcsolatos ismeretek, valamint a differenciált oktatásra vonatkozó kompetenciák is.
A pedagógusképzés szakjaiból a csecsemő- és kisgyermeknevelő a bölcsődei nevelésre, az óvodapedagógus az óvodai nevelésre, a tanító az általános iskola 1-4., illetve egy választott műveltégi területen 1-6. osztály nevelési-oktatási, a tanár az iskolai nevelés-oktatás 5-12. osztályokban, kivéve az általános iskolai tanárt, aki a 4-8. osztályokban való tanításra és a középiskolai tanárt, aki 9-12. osztályokban való tanításra készít fel. A gyógypedagógiai, valamint a konduktorképzés korcsoporttól és iskolafoktól független intézményekben folyó nevelési-oktatási feladatokra való felkészítést biztosít. A szakmai tanárképzésben és a művészeti képzésben a tanár az iskolai nevelés-oktatás keretében látja el feladatait. A pedagógusoktól elvárt szakmai kompetenciákat a 8/2013. EMMI-rendelet határozza meg.
A Pedagógus-továbbképzés Rendszere
A pedagógus-továbbképzés rendszere az elmúlt négy évben a szabályozás keretrendszerét tekintve csak kisebb mértékben változott, a financiális háttér viszont alapvetően módosult. A 2010-es évtől a normatív finanszírozás gyakorlatilag megszűnt, a továbbképzések csak pályázati forrásokból, egyes pályázati célok elérése érdekében finanszírozhatóak.
A továbbképzés rendszerének bevezetésekor a hétévenkénti továbbképzés teljesítésének módjai három jól elkülöníthető csoportra voltak oszthatók: a tanúsítvánnyal záruló továbbképzések (15, 30, 60, 120 órás tanfolyamok), a szakvizsgával vagy szakvizsgával egyenértékű oklevéllel záruló szakirányú továbbképzések, valamint a további végzettség megszerzésére irányuló képzések (például további szak tanítására jogosító tanári diploma, OKJ-s emelt szintű vagy felsőfokú képzés). A rendeletmódosítás nyomán 2009. július 31-étől a továbbképzés teljesítésének szabályozása is lényegesen megváltozott. A teljesítés módjai kiegészültek olyan lehetőségekkel, amelyek tanfolyami díj fizetése nélkül vagy csekély összegű ráfordítással elérhetőek. Az előírt minimálisan 120 óra egy részét önképzéssel, szakmai segítői feladatok ellátásával, továbbképzéseken előadóként közreműködve is lehet teljesíteni, és bekerült a TÁMOP-pályázatokhoz kapcsolódó tevékenységek beszámíthatósága is.
Korlátozott módon, 30 órányi képzési időtartamban számítható be a pedagógusok szakmai továbbfejlődésének teljesítésébe a közoktatási kutatást támogató ösztöndíjas programban való részvétel, a gyakornoki felkészítésben szakmai segítőként való részvétel, a nem szervezett módon történő, a szakmai felkészültség gyarapítását, képességfejlesztést célzó tevékenység (önképzés), amely megvalósulhat mások tapasztalatainak megfigyelésével (óralátogatás) vagy munkaformák, eljárások, technikák, módszerek saját gyakorlatban való kipróbálásával és bemutatásával (bemutató óra).
A képzésben érintettek (pedagógusok, intézményvezetők, fenntartók és képzők) véleménye szerint a pedagógus-továbbképzés jelenlegi rendszere nem problémamentes. Komoly gondokat okoz, hogy a normatív támogatás megszűnését követően a pedagógusok szakmai továbbfejlődése csak különböző célpályázati pénzek felhasználásával finanszírozható. Az ugyan nem jellemző, hogy egy iskola semmilyen pályázati forrással ne rendelkezzen, így az ott dolgozó tanárok semmilyen szakmai továbbfejlesztésben ne tudjanak részt venni, de a pályázati forrásokból finanszírozott továbbképzések csak bizonyos, az adott projekthez, programhoz kapcsolódó témakörökre korlátozódnak, így nem feltétlenül fedik le az adott iskolában felmerülő szakmai továbbfejlesztési igények teljes palettáját.
Másrészt, a több pályázatot is elnyert iskolák esetében előfordul, hogy az ott tanítók szakmai továbbképzési lehetőségei, egyben kötelezettségei megsokszorozódnak, felhalmozódnak, nagyon sok azonos tematikájú továbbképzésen kell részt venniük a nyertes pályázat követelményei miatt. A pályázatok sikeres megvalósításához kötődő kötelező továbbképzések tematikájáról is megoszlanak a vélemények. A tanárok és az intézményvezetők hiányolják azokat a továbbképzéseket, melyek a helyben felmerült, speciális tudáshiányra, problémakezelési technikákra reagálnának, ugyanakkor a korszerű oktatásszervezési, tanítás-módszertani, szervezetfejlesztési innovációk átvételének intézményi szintű segítését aktív részvételükkel támogatják.
Nem megoldott a továbbképzések minőségbiztosításának és átláthatóságának kérdése sem. Az OECD szakértői Magyarországról szóló értékelésükben (Davidson, 2008) a továbbképzések minőségbiztosítását nem tartották elégségesnek, és szigorú minőségbiztosítási rendszer bevezetését javasolták. A jelenlegi gyakorlat a továbbképzések résztvevői által kitöltött elégedettségi kérdőívek begyűjtésére korlátozódik, de még ezek feldolgozott eredményei sem kapnak kellő publicitást. Ily módon az intézményvezetők és a pedagógusok nem kapnak megbízható információt az egyes képzések színvonaláról, be kell érniük a rendelkezésre álló, gyakran sematikus ismertetőkkel, ezért továbbképzési választásaikat sokszor a kollégák, barátok, ismerősök véleményére, ajánlásaira alapozzák.
A Pedagógusok Részvétele a Továbbképzéseken és Igényeik
A magyar pedagógusok meghatározó többsége (89%) a TALIS-adatfelvételt megelőző másfél évben részt vett valamilyen szakmai továbbképzésen, átlagosan 17 napot fordított erre a tevékenységre, ami megegyezik a nemzetközi átlaggal. Legtöbb országban az életkor előrehaladásával csökken a részvételi hajlandóság a továbbképzéseken, de a magyar tanárok körében nem mutatható ki ez a negatív összefüggés. A fiatalabb tanárok alacsonyabb magyarországi részvétele részben magyarázható azzal, hogy az említett, 1997-es (2009-ig hatályos) továbbképzésre vonatkozó rendelet a pályakezdő fiatalokat felmentette e kötelezettség alól.
A legnépszerűbb továbbképzési formák a kollégákkal való megbeszélések, a különböző tanfolyamok és a szakirodalom olvasása. Lényegesen kevesebben, a tanárok fele-harmada szokott részt venni a többi továbbképzési formában. Magyarországon a nemzetközi átlagnál sokkal kevesebben vesznek részt különböző kutatásokban, ugyanakkor az adatok tanúsága szerint az óralátogatás hazánkban az átlagosnál népszerűbb a pedagógusok körében.
A továbbképzések magas részvételi aránya mellett a tanárok egy része további igényét is jelezte: tíz magyar pedagógus közül négy számolt be arról, hogy szakmai fejlődéséhez meghatározott tematikájú továbbképzéseken való részvételre lenne szüksége. Ez nemzetközi összehasonításban csak kissé marad el az átlagtól, mértéke mégis figyelmeztető. Ugyanakkor az adatok tanúsága szerint semmilyen értelmezhető összefüggés nincs az országonkénti részvétel nagyságrendje és a kielégítetlen továbbképzési igények mértéke között. Magas részvételi arányok mellett is találkozunk jelentős további igényekkel, és alacsonyabbak mellett sem valószínűsíthető, hogy nagyobb arányú kielégítetlen igényekről vallanak a tanárok.
Három olyan terület azonosítható, ahol a tanárok úgy érzik, szakmai fejlődésükhöz nagyobb mértékben lenne szükség továbbképzésre: a) a speciális tanulási igényű tanulók oktatása, b) a tanításhoz szükséges számítógépes ismeretek, valamint c) a tanulók viselkedési és fegyelmezési problémái. Magyarországon is ezek a legerőteljesebben megfogalmazódó igények, ám két területen (az elsőn és a harmadikon) ez az átlagosnál is erősebb, az IKT-ismeretek vonatkozásában pedig valamivel gyengébb. Ez feltehetően azzal is magyarázható, hogy az utóbbi területen az elmúlt években gazdag továbbképzési kínálat, illetve azok jelentős támogatása volt tapasztalható. A magyar tanárok abban is kitűnnek a nemzetközi mezőnyből, hogy az ún. egyéb területeken a vizsgált országok átlagához képest messze alacsonyabb mértékű kielégítetlen továbbképzési igényről számolnak be (kivéve a szakmódszertani továbbképzéseket, ami az átlagosnál alig alacsonyabb). Azaz a magyar tanároknak kevésbé differenciált a továbbképzési-igénystruktúrája, mint más országokban élő kollégáiknak.
Nemzetközi szinten a kívánt képzésen részt venni nem tudók fele a részvétel elmaradását azzal indokolta, hogy a képzést nem tudta összeegyeztetni munkaidő-beosztásával. A magyar tanárok fele anyagi okokból maradt ki a szakmai továbbképzésről, és az átlagosnál magasabb arányban említették a munkáltatói támogatás hiányát.
Az Oktatói Kar és a Felvételi Eljárás
A pedagógusképzéssel foglalkozó oktatók összetétele Magyarországon is rendkívül heterogén. A felsőoktatási oktatók vonatkozásában az általános szabályok szerint mesterszintű oklevél, illetve PhD-fokozat szükséges az oktatói munkakör betöltéséhez. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény, a végrehajtásáról szóló kormányrendelet és a képzési és kimeneti követelmények együtt szabályozzák az oklevél kiadásának feltételeit. Pedagógusképzésben a képzési és kimeneti követelmények által meghatározott kreditek teljesítésén túl a pedagógusjelöltnek nyelvvizsgával kell rendelkeznie, valamint legalább háromtagú vizsgabizottság előtt záróvizsgát kell tennie. A pedagógusképzés sikeres teljesítését az oklevél igazolja. Az oklevél közokirat, amelyet a záróvizsga-bizottság elnöke és az intézmény vezetője aláírásával hitelesít.
A felsőoktatási felvételi eljárás alapvető jellemzője, hogy az osztatlan képzésre a középiskolai tanulmányi eredmények (200 pont) és az érettségi eredmények (200 pont) alapján történik a pontszámítás. Ilyen módon 400 pont szerezhető. További 100 többletpont gyűjthető össze nyelvvizsga, tanulmányi és szakmai vizsga, kiváló sporteredmény és esélyegyenlőségi szempontok alapján. Egy évben három felvételi eljárás van, az általános eljárás minden év februárjában indul a jelentkezésekkel, és július végén zárul az egyes képzésekre való bejutási ponthatár megállapításával. Ezen eljárás keretében a jelentkező 6 képzésre nyújthat be prioritási sorrendben jelentkezést. Azon személyek, akik nem nyernek az általános eljárásban felvételt, vagy nem nyújtottak be jelentkezést, a pótfelvételi eljárás keretében jelentkezhetnek a felsőoktatásba: az egy hónapos egyszerűsített eljárásban csak egy képzésre lehet jelentkezni. Minden év októberében elindul a keresztféléves felvételi eljárás, melyben a tavaszi szemeszterre lehet felvételt nyerni.
Élethosszig tartó tanulás és rugalmasság
A magyar felsőoktatásban lehetőség nyílik arra, hogy a pedagógusképzésbe a már egyéb pályán levők a lifelong learning keretében bekapcsolódjanak. Ezt teszi lehetővé egyrészt a tanárképzés képzési és kimeneti követelményében rögzített rövidített képzési út bizonyos korábbi előtanulmányok esetén, a korábban szerzett kreditek és a munkatapasztalat elismerése, valamint a nappali munkarenden kívüli esti és levelező képzési forma biztosítása.
A pedagógus alapképzésbe (óvodapedagógus, tanító-, konduktor és gyógypedagógus-képzés) jelentkezők száma 2005-2008 között csökkent, az elmúlt két évben viszont emelkedett. Az óvodapedagógus képzésben résztvevők száma az elmúlt időszakban gyakorlatilag változatlan, a tanítóképzés hallgatóinak száma viszont a felvételi keretszámok szűkítése miatt csökkent. A bolognai rendszerre való 2006. évi átállás eredményeképpen a tanárképző főiskolákon, valamint a hagyományos egyetemi képzéseken csak kifutó évfolyamok vannak. A tanári pályát választani szándékozó legfiatalabb korosztály többsége még a nem pedagógiai, hanem az általános képzést nyújtó alapképzésben tanul. A 2008-ban elinduló pedagógia mesterszintű képzésekre jelentkezők döntő többségét idősebb, gyakorló pedagógusok alkották, de még 2010-ben is az első helyen pályázók háromnegyede levelező tagozatra adta be jelentkezését. Az áttérést követő első „teljes” képzési évben, a 2009/10-es tanévben csak 844 hallgató vett részt mesterszintű nappali tagozatos tanárképzésben, a 2010/11-es tanévben pedig 2000 főre lehet becsülni számukat.
