Az Új Kenyér és a Só Hagyománya Magyarországon: Az Államalapítástól a Mindennapokig
Az államalapítás ünnepe, Szent István király szentté avatásának napja, augusztus 20-a, egyben az "új kenyér ünnepe" is. Ez a nap összeköti a múltat és a jelent, a hitet és a mindennapok kenyerét - szó szerint. A „kenyér ünnepe” mélyen gyökerezik a magyar hagyományban. A kenyér ehhez az ünnephez azért kapcsolódik, mert augusztus közepe a betakarítás időszaka - az első, friss búzából készült kenyér megszentelése pedig az új termésért való hálaadás része lett. A nemzeti ünnepen az államalapítást, az államalapító Szent István szentté avatását, valamint az aratás végét is ünnepeljük. Ez utóbbiról azonban kevesen tudnak. Az augusztus 20-ai ünnep kihagyhatatlan része a kenyéráldás. A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik, majd felszelik és végül szétosztják a darabjait. De vajon honnan ered ez a szokás és mit jelképez az Új Kenyér ünnepe?
Az Ünnep Eredete és a Kenyér Szimbolikája
A hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik. A termény betakarításához kapcsolódó különböző vallásos ünnepségek a más-más kultúrájú népeknél egyaránt a hálaáldozat bemutatását jelentik. Az Új Kenyér vallásos ünnepe is a népi aratóünnephez kapcsolódik. Ezen a napon aratási felvonulást tartottak, melyen a kalászkoszorút vivő lányokat a többiek lovaskocsin követték. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére.
Az ember legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálja. Az augusztus 20-ai állami ünnepen a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel fejezzük ki az élet és a haza összekapcsolódását. Az új lisztből készült kenyér az ünnepi asztal ékessége lett, és jelképévé vált az államiság ünnepének. A táplálkozási szokásaiban rendkívüli szerepet betöltő kenyér gabonafélék, illetve kukorica lisztjéből sült, erjesztett tészta, az újkorban alapvető néptáplálék volt. Némileg különböző formában ugyan, de a világ minden részén fogyasztják.
A ma ismert, kovásszal készülő kenyér őse a lepény volt. Ezt a kovász nélkül, csupán liszt és víz keverékéből készülő ételt már az ősember is fogyasztotta. Több ezer évvel ezelőtt ő fedezte fel, hogy ha megőrli az összegyűjtögetett magvakat, akkor vízzel összekeverve lepényt tud a masszából sütni. Ebből a lepényből, azaz a kovásztalan kenyérből fejlődött ki a mai kovászos kenyér. Kezdetben búzából készült, de mára már rozs-, árpa- vagy akár hajdinaliszt is lehet az alapanyaga.
A Kenyér Helye a Magyar Kultúrában és Hagyományokban
Magyarországon a kenyér a legalapvetőbb élelmiszerek egyike. A magyar konyhában hagyományosan szinte mindenhez jár egy szelet kenyér, a pörkölthöz éppúgy, mint a zsírosabb levesekhez. De ettük-esszük szalonnával, kolbásszal, vajjal, sőt, zsírral megkenve is. Külföldi szemmel talán kicsit bizarrnak tűnhet a sertés-, kacsa- vagy libazsírral megkent kenyér, hazánkban viszont közkedvelt étel sóval, pirospaprikával, lila hagymával ízesítve. A pirítós kenyérre fokhagymát dörzsölünk, így számít országszerte kedvencnek. A gyerekkornak pedig elmaradhatatlan kísérője az édes, vajas-mézes vagy vajas-lekváros kenyér.
Nem csoda hát, hogy a kenyérhez mint a bőség és a termékenység szimbólumához már ősidők óta számos népszokás és babona kapcsolódik. Pénteken, különösen nagypénteken nem volt szabad fogyasztásra szánt kenyeret sütni, de Luca és Borbála napja is tilalmas volt. A szemmel verést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, a tésztát nem volt szabad megdicsérni sem. Az új házba kenyeret és sót vittek, hogy a háziak jólétét biztosítsák. Az esküvő után is kenyérrel és sóval kínálták az ifjú párt. Betegségek gyógyítására is használták a kenyeret, halottak napján pedig kenyeret is tettek az asztalra a hazalátogató eltávozottaknak. Természetesen az egyházi liturgiában is központi szerepet kapott a kenyér, illetve a szentelt ostya.
Sokan úgy tudják, hogy Szent István királyunk augusztus 20-i ünnepét a II. világháború után, központi, hatalmi szóval alakították át az új kenyér ünnepévé. Ez részben igaz is, de már korábban is voltak törekvések arra nézve, hogy a hagyományos júliusi aratóünnepek, aratófelvonulások dátuma augusztusra kerüljön át. Sőt, hagyományosan Szent István napjára sült ki az első kenyér a frissen learatott búzából, így ennek az ünnepnek valóban vannak régebbi gyökerei.
A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Főleg a szláv népeknél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget. Magyarországon a kenyér, mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet, amikor jellemző a jövőbeli célok mágikus biztosítása. Sokféle betegség (árpa, kinövés, seb) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet.
Bibliai ételek: a kenyér és a só
Hogyan Készült Régen és Ma a Kenyér?
A magyar kenyerek klasszikus alapanyaga a búza. A Dunántúl egy részén, a Duna-Tisza közén, illetve a Nyírségben azonban rozsból is sütöttek kenyeret, Székelyföldön pedig árpából és kukoricából. A kenyér sütése hagyományos kovászolással készült. A liszt átszitálása után a kovászt a liszthez keverték, és több órán keresztül érlelték, később pedig összegyúrták liszttel, sóval és vízzel, majd jöhetett a kelesztés. A dagasztást rendszerint éjszaka végezték, majd tovább kelesztették a tésztát. Reggel szakajtókba szedték ki, itt pihentették tovább, amíg felfűtötték a kemencét. Sütőlapáton vetették a kemencébe a kenyeret, ami akár több óráig is sült. Az asszonyok általában egy hétre előre sütöttek, többnyire szombaton, hogy a vasárnapi ebédre készen legyen a friss kenyér. Ünnepekre, különösen húsvétra tejjel, cukorral, tojással dúsított tésztából kelt kalács készült.
A 16. század végétől vált a paraszti háztartások ideális kenyerévé a kelesztett, szép púpos formájú, vidékünkön kerekre formázták. A kenyeret szertartásosan kezdték meg. Sokan ma is keresztet vetnek rá, utána szegik meg.
Házi Kenyér Receptje
Az államalapítás ünnepe, nem telhet el kenyér nélkül, a finom, friss házi cipó nem hiányozhat az asztalról. Íme egy recept, mely otthon könnyen elkészíthető:
Hozzávalók:
- 50 dkg kenyérliszt bl80
- 4 dl víz
- 2,5 dkg friss élesztő
- 0,5 teáskanál cukor
- 2 tk só
- 4,5 ek napraforgó olaj
Elkészítése:
- Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos vízbe, hozzáadjuk a cukrot és felfuttatjuk.
- Egy nagy tálba tesszük az összes hozzávalót és fakanállal gyorsan összedolgozzuk őket. Dagasztani nem kell. A tészta leginkább egy sűrű galuskatésztához fog hasonlítani.
- Letakarjuk és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
- A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra. Alulra egy lábasba vizet teszünk.
- A tésztát alaposan lisztezett deszkára borítjuk. Nagyon lágy, ezért gyorsan átforgatjuk a liszten, hogy ne ragadjon a deszkára. Ezután megformázzuk a cipót.
- A tésztát kézzel kilapogatjuk nagyjából 40×20 cm-es fekvő téglalappá. A két szélső harmadát középre hajtjuk (így három réteg lesz egymáson), majd fordítunk egyet a tésztán úgy, hogy ismét fekvő téglalap legyen előttünk. Kicsit meghúzzuk és megismételjük a hajtogatást (így kilenc réteg lesz egymáson). Kapunk egy jó kis duci "négyzetet", amit megfordítunk, majd a két tenyerünk élével forgatva a deszkán kis kerek cipóvá formázzuk. Próbáljuk úgy, hogy a hajtásokat bedolgozzuk alulra, így sütés közben nem nyílik szét a cipó.
- Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A cipó tetejét jó éles késsel bevágjuk, jó 5 percig pihentetjük, ezután pici liszttel meghintjük, nagyon kevés langyos vízzel megspricceljük és mehet is a sütőbe.
- 40-45 perc alatt aranybarnára sütjük.
A friss, házi kenyér már önmagában is mennyei, de egy finom ebéd vagy vacsora mellé igazán kiemelkedő élményt nyújt. Legyen az például egy sertéspörkölt, halászlé vagy csirkeragu, amelyek friss kenyérrel tunkolva igazi otthonos élményt adnak.
Bibliai ételek: a kenyér és a só
Napjaink Ünnepei és a Hagyományok Életben Tartása
Napjainkban az augusztus 20-i ünnepségek középpontjában a tűzijáték, az állami ceremóniák és a különféle fesztiválok állnak. Azonban minden évben különleges esemény is zajlik: az új kenyér megszentelése. Augusztus 20-a nem csupán Magyarország államalapításának napja, hanem egyben az „új kenyér ünnepe” is. Ez a nap összeköti a múltat és a jelent, a hitet és a mindennapok kenyerét - szó szerint.
A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Magyarországon a kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet, amikor jellemző a jövőbeli célok mágikus biztosítása. A mindenszenteket követő hajnalon a halottak napjára ébredünk.
A cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
tags: #nepi #hagyomanyok #uj #haz #kenyer #es