Az Orion AR 612, közismertebb nevén a Pacsirta rádió, egy 5+2 novál csöves, AM és FM vételre alkalmas közép szuper készülék volt, amely a hazai rádiógyártás egyik ikonikus darabjává vált. Különleges megjelenésével és a maga idejében fejlett műszaki megoldásaival kiemelkedő szerepet játszott a magyar háztartásokban. Ez a cikk részletesen bemutatja a Pacsirta rádiót, annak történetét, műszaki jellemzőit, valamint kitér az üzembiztonság és a modernizálás kérdéseire is.
A Pacsirta rádió kialakítása és esztétikája
A Pacsirta rádió esztétikai szempontból vegyes fogadtatásra talált. Bár a hazai és a nemzetközi kiállításokon több alkalommal szépségdíjas lett, és a korabeli sajtó is „csúcsszuperként” reklámozta, sokan nosztalgiával gondoltak rá, mint "a legjobb rádióra", mások szerint azonban a formavilága - különösen a szögletes dobozos változat - nem volt igazán eltalált, sőt, egyenesen "csúnya" és "esetlen".
A készülék fényes, kellemes külsejű fadobozban nyert elhelyezést, amelyet műanyag díszítésekkel láttak el. Az Orion kétféle kávával is készítette: a korábbi ívelt oldalú típus mellett később szögletes változat is forgalomba került. A fakáván nem politúr, hanem valamilyen műgyanta alapú lakk volt, ami a korabeli bútorokhoz illeszkedő, elegáns megjelenést kölcsönzött neki. Később a Videoton is gyártott teljesen megegyező készüléket, a skálaüvegén a Videoton emblémával.
A kezelőfelület kapcsán több kritika is megfogalmazódott. A belső gomb forgatása szó szerint kényelmetlennek bizonyult, és a rengeteg egyforma nyomógomb is nehézkessé tette a rádió kezelését. A feliratok és betűk sem voltak kellőképpen kontrasztosak, így gyenge fényviszonyok között szinte alig lehetett látni őket. A készülék oldalról nézve is hatalmas volt, ami a mai, kompaktabb eszközök korában különösen feltűnő.
Műszaki jellemzők és belső felépítés
A Pacsirta rádió egy nyomtatott áramkörös felépítésű készülék volt, billentyűs hullámváltóval. A közép- és hosszúhullámú sávok állomásainak vétele mellett két nyújtott sávon biztosította a rövidhullámú vételt, valamint ultrarövidhullámú (FM-modulációjú) állomások vételére is alkalmas volt. Beépített forgatható ferritantennával és URH sávra dipól antennával is el volt látva.
A rádió csövezése a következő volt: ECC 85, ECH 81, EBF 89, ECC 83, EL 84, EM 80 és EZ 80. Szerkezetében különleges elektronikai megoldásokat nem alkalmaztak, azonban a kellemes hangszínezetet - különösen URH vételnél - a nagyméretű doboz és a beépített, jó minőségű hangszórók biztosították. Azonban a gyártási évek alatt több trehányság is napvilágot látott a belső konstrukcióban, például a kondenzátor-hangszóró alkalmazása, amely ritka megoldásnak számított, vagy az, hogy a hálózati trafó beépítése "egészen trehány módon volt belecsavarozva".
A rádió kiváló hangzása, a külön magas és mély hangszínszabályzó, valamint a nyomógombos hangregiszter mind hozzájárultak a felhasználói élményhez. Annak ellenére, hogy egy ellenütemű végfokot alkalmaztak benne, ami jó konstrukciónak mondható, egyesek szerint a kimenő teljesítmény nem volt akkora, mint amit egy darab EL 84 ki tudott adni.
A készülék alkatrészeinek dátumai 1961. közöttiek, így valószínűleg 1962. elején gyárthatták a legkorábbi darabokat. A beépített EM 80-as "varázsszem" kijelzője az élettartama végén alig volt látható, és a zöld szín, amit csak a fölgerjedt cinkszulfid tud kiadni magából, már elhalványult.
Biztonsági kérdések és modernizálás
A régi rádiók üzemeltetése során fontos figyelembe venni a biztonsági szempontokat. A Pacsirta rádió kapcsolási rajzán a trafó primer oldalán található két darab 4,7nF kondenzátor, melyek egyik-egyik vége a fázison, illetve a nullán van, másik végük közös és a fémvázra van kötve. Ez a kapcsolás elméletileg a hálózati feszültség felére (115V) emelheti a sasszit. A valóságban azonban gyakran csak az egyik kondenzátor volt beépítve, ami azt jelenti, hogy a dugvilla állásától függően nulla, vagy fázis feszültség kerülhetett a sasszira, ami nedves kézzel érintve "érezhető" lehet. Ez a megoldás a mai szabványok szerint nem biztonságos, és sokan javasolják ennek a kondenzátornak az eltávolítását.
További kérdés a trafó megfelelősége a kettős szigetelés követelményeinek, valamint a földelés nélküli használat lehetősége. A legkorrektebb megoldás a biztonságos üzemeltetésre egy biztonsági leválasztótrafó alkalmazása.
Az URH egység áthangolása CCIR sávra is gyakori igény a Pacsirta tulajdonosok körében. Az eredeti skálaüveg 88-100 MHz-es skálázása ellenére OIRT hangolóegységet építettek bele. A variométer két tekercsének 7 menetről 5-re történő rövidítésével és a trimmerkondenzátorokkal nagyjából beállítható a sáv közepe (94 MHz). Azonban az adók eltolódása tapasztalható a skálához képest: felfelé a skála fölé, lefelé pedig a skála alá tolódnak. Ennek oka, hogy a CCIR skálán 1 MHz szélessége kisebb osztással van felfestve, mint az OIRT-nál. A sáv "összenyomásához" további beállításokra, például a hangolóegység alkatrészeinek finomhangolására lehet szükség.
A Pacsirta rádió a történelem tükrében
A Pacsirta rádiót éveken át elég sokat gyártották, így ma sem számít ritkaságnak. Az Orion 449-es is hasonló típus volt, és a 70 éves jubileumi kiadvány még futó típusként említi. Az akkori rádióelőfizetők száma 2 273 741 fő volt, a televízió előfizetők száma pedig egy év alatt majdnem megháromszorozódott, elérve a 103 658 főt. Ez a számadat is jól mutatja a rádiózás, és ezzel együtt a Pacsirta rádió fontosságát a korszakban.
A rádiógyártás mellett az 50-es és 60-as évek a technológiai fejlődés és a műszaki innováció korszaka is volt Magyarországon. Ekkor kezdődött meg az áttérés a 38,1 cm/s-os magnószalag sebességre a 76,2 cm/s-ról. A Szentkirályi utcai II. és III. emeleti stúdióit használatba vették, ahol korszerű, hazai gyártmányú műszaki berendezések kerültek beépítésre: Mechanikai Laboratórium stúdiómagnói, az Elektroakusztikai Gyár keverőasztalai és lemezjátszói. A műszaki fejlesztési osztály saját gyártmányú telepes, tranzisztoros riportermagnókat és 3 csatornás keverőerősítőket gyártott.
A Postamúzeum gyűjteménye, amelyet 1885-1890 között alapítottak, első állandó kiállítóhelyét 1955-ben nyitotta meg a budai postapalota toronyszobáiban. Ez a múzeum is segít abban, hogy a Pacsirta rádióhoz hasonló történelmi eszközök fennmaradjanak és bemutatásra kerüljenek a nagyközönség számára.
Karbantartás és javítás
A régi rádiók, mint a Pacsirta, karbantartása és javítása gyakran kihívást jelenthet. Az egyik gyakori hiba a hullámváltó problémája. A hullámváltója azonban könnyen és biztosan javítható: a szegecsek és a csúszka rugóinak megtisztítása, szükség esetén polírpapírral, orvosolhatja a problémát. Előfordulhat, hogy az alkatrészek eltörnek, de gyakran szépen meg lehet forrasztani őket.
A beállításhoz szükség lehet kispórolt trimmerekre és fix kerámia kondenzátorokra is. A régi kondenzátorok élettartama véges, és ha állás közelében vannak, akkor már sokat kell velük játszani. Az EM 80-as varázsszem kijelzője, mint már említettük, az idő múlásával elveszti fényét, és cseréje gyakran szükségessé válik.
Fontos megjegyezni, hogy bár a Pacsirta rádió egy darabig a "csúcsszuper" rádiók közé tartozott, a mai technológiai szempontok szerint már nem feltétlenül az. Azonban az AM sávon történő hallgatása még ma is időutazásban részesítheti az embert. A készülék érzékeny, és néhány méter drót antennaképpen jól jön hozzá. A belső dipóllal és a ferritantennával is jól használható zavaros környezetben. Ugyanakkor az AM Kossuth melletti szomszédos adókat este sem igen lehet fogni, és az URH vétele sem mindig a legjobb, különösen az áthangolás előtt.
A Pacsirta rádió nem csupán egy elektronikai készülék, hanem egy darabka történelem, amely bepillantást enged a múlt rádiózásának világába, és rávilágít a korabeli technológiai kihívásokra és megoldásokra. Akár gyűjtői darabként, akár egy nosztalgikus élmény forrásaként, a Pacsirta rádió továbbra is különleges helyet foglal el a retro elektronika szerelmeseinek szívében.