A padlizsán (Solanum melongena), más néven tojásgyümölcs vagy török paradicsom, Kelet-Indiából származik, innen került be Európa déli területeire, ahol először Olaszországot és Görögországot hódította meg, majd a többi mediterrán éghajlatú országban is elkezdték termeszteni. A világ számos részén népszerű, meleg éghajlatot kedvelő zöldségféle, mely gazdag ízvilágú és sokoldalúan felhasználható, számos konyhában alapvető alapanyagnak számít. Nyersen nem fogyasztjuk, de remek ételek készíthetők belőle, mint például a görög muszaka, az olasz "parmigiana di melanzane" és az erdélyi padlizsánkrém. Padlizsán kerül az ajvárba és a francia ratatouille-ba is, ezenfelül tölteni, grillezni és rántani is lehet.
A padlizsán botanikai jellemzői és fajtái
A padlizsán a paradicsom, paprika és burgonya rokona, így betegségeik is megegyeznek. Gyökérzete a paradicsoméhoz hasonló, kb. 80 cm mélyre hatol. Szára fásodó, a növény kúszó növekedési formát mutat, vékony szárával magasra növő, lágyszárú kúszó növényekre támaszkodik. Levelei nagyok, ovális alakúak, élénkzöld színűek és puha tapintásúak, hosszuk 8-12 cm. Virágai kék vagy lila színűek, általában csoportosan nyílnak. Maga a termés a néhány centiméterestől egészen a 30-32 cm-es hosszúságot is elérheti, formáját tekintve tojásdad, gömb alakú, vagy akár nyújtott csepp alakú.
Itthon a legelterjedtebb padlizsánváltozat a feketés sötétlila, duci fajták (pl. Kecskeméti lila), ezzel szemben Indiában inkább a hosszú, vékony fajtákat (pl. Early Long Purple) kedvelik. Olasz piacokon gyakran találkozni a kisebb, kerekebb (pl. Violetta di Frenze) változattal és a cirmos, halvány lila-fehér (pl. Rosa Bianca) padlizsánnal. A Tarim padlizsán bio vetőmag egy rendkívül különleges ázsiai típusú fajta. Ez a szabad elvirágzású, nagyon egészséges fajta hazánkban szabadföldön is jól érzi magát. Levendula színű termései 15-20 cm hosszúak és vékonyak, finom, aromás, enyhén édes illatú húsa nyersen salátákban, pirítva, grillezve is nagyon finom. A „bébipadlizsánnak” nevezett törpe termésűek alacsonyabb növényeken teremnek, de akár 25-50 termést is érlelnek folyamatosan, melyek átmérője 5-7 cm.
A padlizsán (Solanum melongena) hazájában, Dél-Ázsiában őshonos növényként vadon növekszik, ám termesztése során általában egynyári növényként kezelik. A tudományos név Solanum melongena, őshazája Ázsia. Növekedési forma: kúszó növény, amelynek a szára vékony, mely magasra növő, lágyszárú kúszó növényekre támaszkodik.
A padlizsán magról történő nevelésének lépései
A padlizsán szaporítása magvetéssel a legegyszerűbb, de érdemes palántázni, mert rendkívül érzékeny a hidegre és a fagyokra. A magról történő ültetés türelmet és odafigyelést igényel, de a friss, otthon termesztett padlizsánok ízével és elégedettségével jutalmaz meg.
Magok kiválasztása és vetési ideje
Válasszunk minőségi, betegségeknek ellenálló fajtákat, amelyek jól alkalmazkodnak a helyi klimatikus viszonyokhoz. A ReinSaat KG-nál a vetőmagok biodinamikus gazdálkodásból származnak, és sokkal edzettebb, ellenállóbb növények nevelhetők belőlük, mint az egyéb nagyüzemi vetőmag előállító cégek magjaiból. A Tarim padlizsán csírázóképességre saját, speciális előírásokat is használnak a hatóságilag előírtakon felül, így ezeknek a vetőmagoknak az átlagosnál jobb a kelési aránya. Webáruházunk csak olyan növényeket forgalmaz, amelyek alkalmasak biotermesztésre.
A padlizsán magvetésének ideális ideje március közepe-vége, de április eleje-közepe is szóba jöhet. Ezt a paradicsommal és a paprikával egyidőben érdemes indítani. Fontos, hogy a magokat beltérben vessük el, mivel Magyarországon szabadföldbe vetve nem valósulnának meg a csírázáshoz szükséges feltételek. A magokat tálcába vagy szaporítóládába vetjük, egyesével célszerű szórni az apró magokat. A magokat kb. 0,5-1 cm mélyre kell elvetni. Amennyiben otthon magunk kívánunk palántázni, a magokat a növény kiültetése előtt mintegy két hónappal el kell vetni. A magokat beltérben szaporítóládába vagy tőzegcserépbe is ültethetjük 8-9 héttel a várható utolsó tavaszi fagy előtt, körülbelül február végén, március elején.
Csíráztatás és palántanevelés
A padlizsán fény-, hő- és tápanyagigényes növény. Hőigénye a csíráztatáskor magasabb, mintegy 20-22°C (más tapasztalatok szerint 22-25°C, illetve 28-30°C). A magok 21-32°C közötti hőmérsékleten gyorsan csíráznak. Palánta nevelésnél nagyon fontos, hogy mindig „meleg legyen a lába”. Ez azt jelenti, hogy a nevelőtálcában ne hűljön le a föld. Lakásban radiátor közelébe, hajtatásban melegtalpra tegyük. A padlizsán melegigényes növény, és ezt már a magvetésnél is figyelembe kell venni, a magok szobahőmérsékletű (tápanyagban gazdag) földbe vetésével, s nem hideg vízzel történő locsolással. Fontos, hogy sose öntözzük jéghideg vízzel, mert ha megfázik, akkor visszaesik a fejlődésben.
A magok csírázása viszonylag lassan indul, 7-10 nap alatt kelnek ki. Amint a magok csírázni kezdenek, fontos, hogy elegendő fényhez jussanak. A növényeknek továbbra is meleg, de nem forró környezetre van szükségük. Két hét elteltével a kétszikleveles, legkésőbb kétlombleveles korú magoncok tűzdelhetők. Ebben az állapotában 7x7-es vagy 8x8-as tápkockákba vagy 10-es cserépbe át kell őket ültetni. Amikor a növény már 2-3 apró levéllel rendelkezik, át kell ültetni nagyobb cserépbe, mert gyorsan növekszik. A tűzdelés után a szikleveles növények 18°C-ot, a lomblevelek megjelenésétől már 20-25°C-ot igényelnek. Meleg szobában vagy fűtött termesztőberendezésben kell tartani a kiültetésig.
A padlizsán kiültetése és ideális termőhelye
A palántanevelés fontos művelete az edzés, vagyis kiültetés előtt fokozatosan szoktatni kell a kinti körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy két héten keresztül napközben egyre hosszabb időre kivisszük a palántákat. A padlizsán palántákat a fagyosszentek után, május utolsó harmadában szabad kiültetni szabadföldbe, amikor már éjszaka sem hűl le a levegő 15°C alá. Május elején-közepén lehet kiültetni, amikor a hőmérséklet 20 fok fölé emelkedik. A padlizsán melegkedvelő. A nappali hőmérsékletnek 27-32°C között kell lennie, az éjszakai hőmérsékletnek pedig nem szabad 15-18°C alatt lennie, máskülönben a növekedése nagyon lassú lesz, vagy akár abba is maradhat. Persze, az sincs elkésve, aki most szórná el a magokat, mert rendszeres öntözés mellett kikelnek, sőt, a padlizsán virágzik és terem is, viszont csak a nyár végén és rövidebb ideig.
Talajelőkészítés és elhelyezés
Válasszunk napos, védett helyet a kertben, ahol a talaj gazdag és jól lecsapolódik. A padlizsán szereti a jól lecsapolódó, tápanyagban gazdag talajt. A földjét a kiültetés előtt ássuk fel és trágyázzuk, hasonlóan ahhoz, mintha paprikát ültetnénk. Tápanyagok közül az Orgevit fermentált trágyát javasoljuk alá, ha lehet saját komposzttal keverve. A padlizsán magas tápanyagigényű növény, jó minőségű, trágyázott talajban fejlődik a legjobban.
A padlizsán a könnyű, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, meleg talajt kedveli. A kora tavaszi vetésnél a növény a könnyű homokos talajon fejlődik legjobban, a későbbi kiültetésnél a meglehetősen magas szervesanyag-tartalommal bíró homokos-agyagos talaj a legkedvezőbb. Csapadékosabb vagy rossz vízelvezetésű területeken a padlizsánt emelt ágyásokba célszerű ültetni. A komposztált trágyával dúsított emelt ágyások ideális termőhelyek a padlizsán számára, mert a talaj így gyorsabban felmelegszik. A legjobb növekedés érdekében a talaj pH-jának 5,8 és 6,5 között kell lennie. A fagyveszély elmúltával a padlizsán palánták kiültetése előtt kb. két hétig használjunk fekete műanyag talajtakarót a talaj melegítésére.
Hogyan termeszthetünk tökéletesen padlizsánt minden alkalommal
Ültetési távolság és módszer
A kiültetést lehetőleg délután végezzük, amikor már felmelegedett a talaj. A padlizsán palántákat nem szabad olyan mélyre ültetni, mint a paradicsomot (vagyis sziklevelei nem kerülhetnek a talaj felszíne alá), és beiszapolásnál is szobahőmérsékletű vizet használjunk. Akár több palántát is ültethetünk egymás mellé, ügyelve arra, hogy az ideális sor- és tőtávolság kb. 40x40 cm legyen. Palántázáskor az 50-60 cm-es tőtávolságot érdemes tartani. Kiültetéskor a kb. 10 cm magas palántákat az ágyáson belül 60-70 cm távolságra ültessük egymástól, az egyes ágyások közötti távolság pedig kb. 1 méter legyen. Ültetés után jól öntözzük meg a palántákat.
Ha a padlizsánt nem ágyásban, hanem ládában vagy cserépben termesztjük tovább, használjunk sötét színű edényt, amely több napfényt nyel el. Minden növénynek legalább 20 literes (vagy nagyobb) cserépre van szüksége, amelyeket a kert teljesen napos részén kell elhelyezni, hogy a méhek beporozzák őket. Magaságyásba ültethetjük az előnevelt palántákat, ami annyiból előnyös, hogy azt feltölthetjük semleges kémhatású, laza szerkezetű, humuszos földdel, ami jó vízelvezetésű, levegős, mert az ilyen talajban érzi jól magát a padlizsán.
A padlizsán gondozása és növekedése
A padlizsán könnyen nevelhető, ültetése és gondozása egyszerű. A növény rendkívül nagyra nő, 1 méteres magassággal is számolni kell. Elágazó ágrendszerével a padlizsán nagy helyet igényel és általában támasztékra is szüksége van.
Öntözés és tápanyagellátás
A padlizsán fény-, hő- és tápanyagigényes növény. Napfényigényes növény és rendszeres öntözést igényel. Földje soha ne száradjon ki teljesen. Mulcsozzuk meg a talajt, hogy segítsük a nedvesség megtartását és csökkentsük a gyomnövekedést. Tegyünk köréjük egy réteg mulcsot a nedvesség megtartása és a gyomok távoltartása érdekében. Öntözés: Napos, meleg időben gyakrabban kell öntözni, túlöntözés esetén a gyökérzet elrohadhat.
Tápanyagigénye magas, rendszeresen trágyázni kell. A padlizsán számára közepes mennyiségű műtrágya szükséges. Körülbelül egy héttel a kiültetés előtt keverjünk el az ágyásban kb. 3 cm érett istállótrágyát vagy általános műtrágyát (10 négyzetméterenként kb.). A talajt úgy öntözzük, hogy legalább 15 cm mélységig átnedvesedjen, így a talaj mindig nedves lesz, de nem áztatja el a víz. Az egyenletes öntözés a legjobb, amelynek érdekében ideális lehet a talajfelszínén elhelyezett csepegtető cső használata. Az öntözés kritikus időszaka a gyümölcs kialakulásának és fejlődésének idején van.
A termő időszak alatt kétszer alkalmazzunk általános műtrágyát. Az első fejtrágyázást, a növények sorába juttatott trágyázást akkor végezzük, amikor az első gyümölcsök körülbelül negyed nagyságúak. A második fejtrágyázást körülbelül két-három hét múlva ismételjük meg. Figyeljünk rá azonban, hogy a túl sok nitrogén túlzott vegetatív növekedést okozhat.
Karózás és metszés
Ahogy nő a padlizsánunk, szükség lesz egy kis ritkításra, visszavágásra is a bokrosodás megindulásakor. Mikor a növény terebélyes formát kezd ölteni, 3-4, esetleg öt hajtást tartsunk meg, a többit metsszük le. A növényeket a kiültetéskor rögtön karózzuk ki (3-5 cm-re a növénytől), hogy támaszt biztosítsunk számukra a felfutáshoz és elkerüljék a talaj későbbi megbolygatását. Ügyeljünk rá, hogy a növényeket kikarózzuk, így fejlődésük során nem hajlanak el, hanem felfelé növekednek. Minél kifejlettebb a növény és minél több termés lesz rajta, annál jobban húzzák lefelé a szárat, így a karózás rendkívül fontos a megfelelő növekedés érdekében. Amennyiben a padlizsánt ládában termesztjük, a szárakat elég csak a gyümölcs kialakulása előtt kikarózni. Annak érdekében, hogy nagyobb gyümölcsöket teremjen a növény, a gyümölcsök számát korlátozzuk 5-6 darabra száranként.
Kártevők és betegségek elleni védekezés
A padlizsán a paradicsom, paprika és burgonya rokonai, így betegségeik is megegyeznek. Egymás után ne ültessük őket, hogy ne tudjanak feldúsulni a talajban a kórokozók. Gombák elleni védelme megoldható AMAZON nevű élő gomba készítményünkkel. Legyünk figyelmesek a lehetséges betegségekre és kártevőkre, mint például a levéltetvekre, tripszekre és a fuzáriumra. A burgonyabogár nagyon szereti, ezért védeni kell ellene.
A földibolhák valószínűleg a növény leggyakoribb kártevői, de az egészséges padlizsán képes ellenállni a bolhák apró lyukai által okozott károknak. A károsodás általában csak a fiatal palántákon súlyos. A kártevők támadásnak megelőzése érdekében érdemes a növényeket sortakaró alatt tartani, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elviseljék a levélkárosodást. A lisztharmat szintén befolyásolhatja a padlizsán fejlődését. A leveleken fehér, porszerű foltok jelennek meg, amelyek megsárgulhatnak és elpusztulhatnak. A legjobb módszer a lisztharmat ellen a megelőzés. Ültessünk ellenálló fajtákat, amennyiben lehetséges, ültessük őket teljesen napos és nyílt területre, ahol a jó levegőjárás is biztosított.
Ha viszont igyekszünk megteremteni az ideális környezetet a padlizsán számára, és fóliasátorban vagy üvegházban termesztjük, akkor fokozottan kell figyelni a károsítókra.
A padlizsán betakarítása és tárolása
A padlizsán betakarításához fontos információ még a padlizsán fajtája, hiszen úgy könnyebb felismerni a megfelelően beérett termést. Általánosan szabály viszont az, hogy az érett padlizsán színe élénk, héja fényes. Ha a padlizsán héja mattul, a termés túlérik, "elöregszik". Ha a padlizsánt felvágjuk, a magoknak puhának, de kifejletteknek kell lenniük. Ételekben a padlizsán íze akkor kellemesebb, ha a magjai inkább fehérek, mint feketék. Persze, ezt kívülről nem lehet megállapítani, viszont érdemes figyelni és a többi termés szüretelésekor figyelembe venni.
Mikor szüreteljük a padlizsánt?
A májusban palántázott padlizsánon az első beérett termések általában júliusban jelentkeznek és utána őszig folyamatosan terem. Az első termések július végén, augusztus elején várhatók. Ha meleg az ősz, akkor októberben is lehet még szüretelni. A padlizsánt fajtától függően 65-80 nappal a kiültetés után lehet betakarítani. A vetéstől számítva ez 100-120 napot jelent.
A padlizsán szüretelése kényes kérdés. Csak a teljesen érett termést szüreteljük le, ha túl korán leszedjük, elmarad a további zöldséghozam, megritkulhat. Ha túl későn, akkor keserűvé válik az íze, ehetetlen termést kapunk csak. A betakarítással azonban ne várjunk túl sokáig, miután a gyümölcs teljesen kifejlődött, a padlizsán frissen kifejlődve a legfinomabb, utána ugyanis a növény már az új gyümölcsök termelésére fordítja az energiáit. Ha időben és gyakran szüretelünk, a növény termékeny lesz.
A betakarítás módja és tárolás
Betakarításkor a gyümölcsöt ne húzzuk vagy tépjük, mert úgy nem fog leválni a szárról, hanem egy éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le közel a szárhoz, kb. 2-3 cm-rel a tetején lévő zöld sapka (kehely) fölött. A gyümölcs szárán hagyjunk egy kis szárdarabot (kb. 2-3 cm), ez segít a frissesség megőrzésében. A kehely tüskés lehet, ezért a kesztyű hasznos viselet ilyenkor.
A termés hűvös helyen kb. egy hétig tartható el. A padlizsánt hűvös, de nem túl hideg helyen tároljuk, mivel a túl alacsony hőmérséklet károsíthatja a gyümölcsöt. Rövid távú tárolás: a padlizsán legfeljebb egy hétig tárolható a hűtőszekrényben. Az optimális tárolási hőmérséklet 4-10°C és 90% relatív páratartalom egy héten keresztül. Ne mossuk meg és vágjuk fel előre a gyümölcsöt, ezáltal elkerülhetjük a bőr károsodását és a gyors megromlást.
A padlizsán terméshozama és éghajlati igényei
A padlizsán terméshozamát döntően befolyásolja, milyen mértékben teljesülnek a számára ideális környezeti feltételek, valamint a tápanyag utánpótlás is. Hűvösebb időjárás esetén, kb. 15-16°C-ban már pollentermelési zavarok lépnek fel, amiből egyenesen következik, hogy nem tud termést kötni. Emiatt a nagy gazdaságok Magyarországon zömmel termesztőberendezésekben nevelik. Ha lehetőség van rá, az ország kevésbé meleg területein kiskertben is érdemes fólia alatt vagy üvegházban elhelyezni.
Magas vízigénye miatt a vízellátás is hatással van a terméshozamra, az itteni természetes csapadék kevés számára. A termésképzéshez legalább napi 11-12 óra megvilágítás szükséges. Ez a mennyiség nyáron nálunk nem probléma, azonban a fényintenzitás fontos, ezért ott érzi jól magát, ahol szinte reggeltől estig süti a Nap, árnyékban. Terméshozamon nem egészen azt értjük, hogy minél több termés legyen egy növényen, fontosabb, hogy az a mennyiség, amit a növény ki tud nevelni a mi éghajlatunkon, kiegyensúlyozott legyen a fajtára jellemző szín, forma és íz tekintetében. Például elégtelen vízellátottságtól a bogyók rossz ízűek és deformáltak lesznek.
Kiskertekben a nagyobb termésbiztonság érdekében olyan fajtákat érdemes tehát ültetni, amelyeket szabadföldi termesztésre ajánlanak, illetve amelyek valamelyest képesek tolerálni az itteni körülményeket. Az erélyes növekedésű, egy méteresre is megnövő padlizsánoknak általában nagyobb a termésük is, jellemzően ezek közül kerülnek ki a nyújtott csepp alakúak, súlyuk 2-300 gramm. Termésátlaga 1,5-2 kg körüli. A hosszúkás fajták között is vannak nagyobb méretűek, 200-250 gramm súlyúak, például a Longo RZ F1, a Mirabelle F1 és a Sicilia F1. Az ovális vagy nyújtott tojás alakú padlizsán termések általában 15-20 cm hosszúak és 250-350 gramm a súlyuk, de az Epic F1 akár 400 gramm is lehet.
Magyarországon a padlizsánfogyasztás becsült mennyisége 0,8-0,9 kg/fő/év. Azonban ez nem mérvadó, hiszen nem tudjuk, hány ember vásárolja azt a mennyiséget, melyből ez az átlag kiszámításra került. A család táplálkozásának változatosabbá tételéhez, néhány adag padlizsánkrém elkészítéséhez és esetleg befőzéshez egy négyfős családnak elég lehet 9-10 tő. Érdemes legalább kétfélét ültetni, egy korábban és egy később érő fajtát, hogy viszonylag kiegyenlített legyen az ellátottság. Általában egy tövön sem egyszerre érnek be a bogyók. Ez alapján számolva a kétfős család 4-5 tővel, míg egy fő 2-3 tő termésével is jócskán meghaladja az egy főre eső éves fogyasztást. A család padlizsánellátását mindenesetre elkezdhetjük magvetéssel márciusban, vagy palánták vásárlásával májusban.
A padlizsán egészségügyi előnyei
A padlizsánnak számos, az emberi szervezetre gyakorolt jótékony egészégügyi hatása van. Tápanyagokban gazdag, nagy mennyiségű rostot, vitamint és ásványi anyagot, mindemellett kevés kalóriát tartalmaz. Magas kálium-, kalcium-, magnézium- és foszfor-tartalommal bír, valamint jó C-vitamin és B-vitamin forrás is. Sok benne az antocianin, vagyis egyfajta antioxidáns tulajdonságú pigment, amely hatékonyan védi a sejteket az ártalmas szabad gyökök által okozott károsodásoktól.
A padlizsán szintén segíthet a vércukorszint kordában tartásában. Mivel a padlizsánban magas a rosttartalom, amely épségben halad át az emésztőrendszeren, a rostok csökkenthetik a vércukorszintet azáltal, hogy lelassítják az emésztés és a cukor felszívódásának sebességét a szervezetben. A lassabb felszívódás pedig stabilan tartja a vércukorszintet. Magas a rosttartalmának és alacsony kalóriatartalmának köszönhetően a padlizsán kiváló kiegészítője lehet bármilyen fogyókúra vagy diéta étrendjének. A rost lassan mozog az emésztőrendszerben, és elősegítheti a teltséget és a jóllakottságot.
Egyéb tudnivalók
A padlizsán veszít kesernyés ízéből, ha elkészítés előtt kicsit megpuhítjuk. Ehhez szeleteljük fel, szórjuk meg sóval, és hagyjuk kb. 30 percig állni. A keskenyebb fajták ideálisabbak grillezéshez és roston sütéshez, a hagyományos fajtákat pedig remekül lehet elkészíteni panírozva vagy sütve. Ha a padlizsán túl nagyméretű, a bőre túl kemény lehet a fogyasztáshoz.