A Pilis a felső triász időszakban képződött üledékes kőzetekből - főként dachsteini mészkőből és fődolomitból - felépült sasbércek vonulata. A hegységet tektonikus törésvonalak mentén kialakult völgyek és medencék, például a Pilisvörösvári-árok, illetve a Pilisvörösvári-medence határolják. Ilyen formák választják el a Visegrádi-hegységtől is, ahol a Dera-patak és a Szentléleki-patak völgye jelöli ki a határvonalat. A hegyek átlagmagassága 500 méter alatti, ez alól kivétel a 757 méteres Pilis-tető, amely az egész Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja.
A Kevély-hegycsoport és a környező sasbércek
A Csobánka és Üröm között húzódó csoportot a Pilisborosjenői-medence osztja ketté. A fővonulatot a Kis-Kevély, a Nagy-Kevély és az Ezüst-hegy alkotja, tőlük délnyugatra, a medencefelszínből emelkednek ki a Kerekes-hegy, a Fehér-hegy és a Köves-bérc jóval kisebb sasbércei. A Kis- és Nagy-Kevély preparálódott dolomitsziklái messziről uralják a látványt. A szelídebb lejtésű északi oldalt édesvízi mészkő sávja kíséri. A meredek, sziklás déli oldalakhoz törmelékkel fedett hegylábi lejtők csatlakoznak, rajtuk feltűnő magányos sziklatornyokkal, kőfalakkal, ilyen például a Jenői-torony, a Solymári-fal és a Teve-szikla.
A Hosszú-hegy vonulata
A Kevély-hegycsoporttól északnyugatra a Csobánkai-nyereg választja el a következő egységet, amelynek meghatározó tagja a Hosszú-hegy tönkje. A hegyet délről a Ziribár és a Garancs, északról a Som-hegy és a Magas-hegy kíséri. A dachsteini mészkőből felépült tömböt vastag hárshegyi homokkő sapka takarja. Az északi oldalon a Dera-patak medre a negyedkori üledékekbe mélyen bevágódott, és ezek lepusztulása után már kénytelen volt a kemény dachsteini mészkőfelszínt is munkába venni. Az eredmény a hegység legfestőibb, meredek sziklafalakkal keretezett, mély völgye lett, amely a nemzeti park egyik népszerű turisztikai látványossága.
A Dera szurdok szépségei - Drón és Osmo Mobile 2
A névadó Pilis hegy és a fennsíkok világa
A Pilis hegy a hegység névadója és egyben legmagasabb csúcsa. A hatalmas, háromszög alakú mészkőtömbhöz északnyugat felől a Fekete-hegy és a Kétágú-hegy csatlakozik, a hegység legnagyobb összefüggő tömegét alkotva. A tönkök tetején kissé dél felé lejtő fennsíkok maradtak, amelyek kedvező kitettségükkel enyhe klímájú menedéket nyújtanak számos fagyérzékeny növénynek. A hétszáz méter fölé magasodó fennsíkon ezért gyakori például a csertölgy is. Északnyugat felé haladva a hegyek magassága csökken, a Babos-hegy és a Nagy-Strázsa-hegy csupán háromszáz méter körüli, a legészakibb Kis-Strázsa-hegy pedig már alig emelkedik 230 méter fölé. Ezeken a hegyeken, valamint a köztük lévő nyergekben és mélyedésekben már a Duna homokja és a jégkori lösz rétegei is megmaradtak, nagyon érdekes fajösszetételű vegetációnak adva életteret.
Ökológiai védelem és történelmi örökség
A Pilis, a Dunántúli-középhegység keleti szélének egy kis kincse, számtalan ismert és kevésbé felkapott kirándulási célpont őrzője. A hegység gazdag forrásokban és barlangokban, melyek közül 15 fokozott védelmet élvez. A Pilisi Tájvédelmi Körzetet 1981-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította, és a hegység nagy területe része a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak. A Pilis barlangjaiban anno az ősemberek is menedékre leltek, a rómaiak őrtornyokat építettek, hiszen a Duna vonalán húzódott a birodalom határa, a rendszerváltásig pedig a csúcson volt a Magyar Néphadsereg légvédelmi rakétabázisa. A Pilis szó eredendően, s kicsit szabad értelmezésben kopasz hegytetőt jelent.
A Visegrádi-hegység kontrasztja
A Duna folyásirány szerinti jobb partján fekszik a Visegrádi-hegység, a folyam nagy kanyarulatának déli őre. Ugyanúgy triászkori üledék alkotja az alapját, melyet az oligocén korban, nagyjából 35 millió évvel ezelőtt, mocsárvidék fedett. A hegység keleti részének legmagasabb pontjai az Öreg-Pap-hegy (565 méter) és az Urak asztala (593 méter). Középső és meghatározó tömbje a Dobogó-kő a maga 700 méterével, ettől nyugatra a Maróti-hegyek fekszenek. A hegységre szintén bércek, szakadékok (Rám-szakadék), árkok (Holdvirág-árok) jellemzőek, illetve a Pilisnél hiányzó vulkanikus alakzatok, mint a Vadálló-kövek, szintén figyelemre méltóak.
Turizmus és élővilág
A Pilis és a Visegrádi-hegység az ország legnépszerűbb kirándulóhelyei közé tartoznak. Igazi téli kihívás a Spartacus-ösvény, amely Pilisszentlászló és Visegrád között kanyarog vékony, olykor meredélyek szegélyezte útján. Meghódításra érdemes a Pilis-tető, amelynek kilátójáról már írtunk, de az oda vezető túraút is zöld felfrissülést tartogat. Az állatvilág már a középkor folyamán is nevezetes volt, hiszen a Pilisben feküdtek a királyi vadászterületek, ahol csak a magyar királyoknak volt joga vadászni. A sűrű erdőkben vadmacska és olykor-olykor hiúz jár zsákmány után, a vidék pedig gazdag minden patás vadban, köztük a kecskeformájú, hegyeket kimondottan kedvelő muflonban is.