A paprika az egyik legnépszerűbb zöldségnövény a házikertben, és a bőséges termés nem a kiültetéskor dől el, hanem jóval korábban: már a palántanevelés során. A paprika termesztése során a vetőmag minősége és a megfelelő gondozás alapvető fontosságú. Ennek megértése és alkalmazása segíthet abban, hogy a növények egészségesen fejlődjenek és bőséges termést hozzanak.
A Vetőmagválasztás Jelentősége és Kritériumai
A paprika termesztésének első lépése a megfelelő fajta kiválasztása. A vetőmagválasztás esetében elsődleges szempont, hogy azok megfeleljenek mind a hazai, mind a nemzetközi szabványoknak és jogszabályoknak. A vetőmagok értékmérő tulajdonságai közül kiemelten fontos a vetőmag használati értéke, mely a választott vetőmag tisztaságára, csírázóképességére ad rálátást. Nagyon fontos, mind helyrevetésnél, mind palántanevelésnél, hogy az elvetett vetőmagok robbanásszerűen és egyöntetűen keljenek ki.
Fajta kiválasztása ízlés és használat szerint
Vannak, akik édes paprikát, míg mások erősebb fajtákat kedvelnek. Ha friss fogyasztásra szánjuk, érdemes a húsosabb, zamatosabb fajtákat választani. Az étkezési fajták is rendkívül változatosak, bogyószínük, bogyóméretük, ízük nagyon eltérő. A friss fogyasztásra termesztett paprikák összességében nagyon változatos csoportjáról van szó, de ezek között a fehér fajták, a tölteni való, piaci forgalomban TV paprika néven szereplő fajták meghatározóak.
Klimatikus körülmények és ellenállóképesség
Fel kell mérni a termesztési körülményeket. Vannak fajták, amelyek jobban bírják a hűvösebb időjárást, míg mások a meleget és napfényt igénylik. Fontos olyan betegségekkel szemben ellenálló fajtákat választani, így csökkenthető a permetezési szükséglet. A hibridekben megvannak azok a tulajdonságok, amelyekkel a szélsőséges időjárás kockázatát csökkenteni tudjuk. Ráadásul a fajtákhoz viszonyítva sokkal nagyobb az ellenállóságuk bizonyos károsítókkal szemben. A paprika fajták választékának feltérképezése során el kell olvasni a magcsomagolás hátoldalát is, ahol hasznos információkat találunk a növény jellemzőiről és igényeiről. A fajta/hibrid választást megkönnyíthetjük, ha olyan nagy múltú, folyamatos nemesítést alkalmazó nemesítő házaktól vásárolunk, akiknek több éves tapasztalataik vannak az adott fajta/hibrid hazai termesztéséről.
A vetőmag mennyiségének meghatározása
A vetőmag mennyiség pontos megválasztása alapvetően meghatározza a termesztés sikerét. A túlzott vetőmag-felhasználás nem feltétlenül jelent nagyobb termést: a sűrű állományban a növények egymással versengenek a fényért, vízért és tápanyagért, ami gyengébb fejlődéshez és kisebb szem- vagy terméstömeghez vezethet. A vetőmag mennyiségét elsődlegesen a növény genetikai tulajdonságai határozzák meg. Egyes fajták kisebb maggal, mások nagyobb szemekkel rendelkeznek, ami eltérő ezermagtömeget (EMT) eredményez. A kötött, agyagos talajok általában jobb víz- és tápanyag-megtartó képességgel rendelkeznek, ezért kevesebb mag is megfelelő lehet a jó keléshez. A vetési norma régiónként eltérhet. Azokon a területeken, ahol egyenletesebb a csapadék és magasabb a termékenység, alacsonyabb tőszám is jó eredményt adhat. Szemenkénti vetés esetén a magokat pontosan, előre meghatározott tőtávolságra juttatjuk a talajba, ami kisebb vetőmagigénnyel jár.
A Paprika Vetőmag Előkészítése és Csíráztatása
Ahhoz, hogy sikeresen neveljük a paprikákat magról, fontos a vetőmagok előkészítése a csíráztatásra. Először is, érdemes a magokat csírázás előtti kezelésnek alávetni. Ez magában foglalhatja a vetőmagok áztatását meleg vízben néhány órán át. Fontos, hogy az áztatás idején a víz ne legyen túl forró, mert az károsíthatja a magokat.
A csíráztatás körülményei
A csíráztatás során a megfelelő körülmények biztosítása kulcsfontosságú. Fontos, hogy a magokat meleg, párás környezetben tartsuk. Ezt úgy érhetjük el, hogy a magokat nedves papírtörlőre helyezzük, majd műanyag tasakba tesszük, ami megőrzi a nedvességet és a meleget. A hőmérséklet legyen állandó, és a 25-30°C közötti tartományban. A paprika csírázásához optimális hőmérséklet szükséges, általában 21-26 °C közötti hőmérsékleten csíráznak a legjobban. Ügyeljünk arra, hogy a csíráztató eszközt (tálcát) egy meleg helyen tartsuk, például egy ablakpárkányon vagy a fűtőtest közelében.
Nedves papírtörlős módszer
Kezdjük el a csíráztatást egy egyszerű, de hatékony technikával. Helyezzünk el egy réteg nedves papírtörlőt egy tálcára vagy tányérra. Szórjuk rá a paprikamagokat, majd fedjük le őket egy újabb réteg nedves papírtörlővel.
Az ültetés időzítése
Amint a magokból kis gyököcske (2-5 mm hosszú) jelenik meg, már készen állnak az ültetésre. Figyeljünk arra, hogy ne várjunk túl sokáig, mert a hosszabb gyököcskék könnyen megsérülhetnek az áthelyezés során.
Paprika mag csíráztatása: sokkal egyszerűbb ezzel a trükkel
Palántanevelés: A Sikeres Paprikatermesztés Alapja
A paprika vetését február és március hónapokban érdemes elkezdeni. Ebben az időszakban már elég hosszúak a nappalok, és a hőmérséklet is kezd melegedni, ami kedvez a paprika csírázásának és növekedésének. Ha túl későn vetünk, a növények nem fejlődnek ki megfelelően a nyári időszakra. Korábbi vetés beltéren akkor lehetséges, ha mesterséges világítással kiegészítjük a természetes fényt.
A megfelelő talaj és edény kiválasztása
A palántanevelés egyik gyakori hibája a nem megfelelő talaj használata. Vásárolhatunk előre összeállított palántaföldet vagy készíthetünk saját magunk is. Keverjünk össze egyharmad rész komposztot, egyharmad rész kerti földet és egyharmad rész perlitet. A paprika magoknak megfelelő talajt használjunk, amely jól szellőzik és jó vízelvezető képességgel bír. A legjobb választás egy könnyű, tápanyagban gazdag virágföld, amit perlit vagy homok hozzáadásával lazíthatunk fel. A vetőedény kiválasztása is fontos. Jó választás a sekély, de széles edény, amely lehetővé teszi a magok számára, hogy ne túl mélyre kerüljenek. Amikor a magokat ültetjük, ügyeljünk a megfelelő magmélységre és ültetési távolságra. A paprika magokat általában 0.5-1 cm mélyre ültetik, és 2-3 cm távolságot hagyjunk köztük.
Fényigény és világítás
A paprika palánták legnagyobb ellensége a fényhiány. Készíthetünk "fénytükröt" a palántáink köré. Egy kartondoboz belsejét béleljük ki alufóliával és ragasszuk vagy tűzzük a kartonra. A paprikának sok fényre van szüksége, ezért helyezzük el őket olyan helyre, ahol naponta legalább 12-16 óra fényt kapnak. Ha azt látjuk, hogy a növények megnyúlnak és gyengék, akkor valószínűleg fényhiánnyal küzdenek. Biztosítsunk számukra legalább 12-16 órányi mesterséges fényt naponta, ha természetes fényt nem kapnak eleget.
Öntözés és tápanyag-utánpótlás
Ne látszatra öntözzünk. Az, hogy a palántanevelő felső rétege épp száraz, nem azt jelenti, hogy a föld teljesen kiszáradt. Az öntözésre különösen figyeljünk a kezdeti szakaszban. Tartsuk a talajt folyamatosan nedvesen, de ügyeljünk, hogy ne legyen túl vizes. Egy permetező használata segíthet elkerülni a magok kimosódását. A paprika nem kedveli a pangó vizet, így ügyeljünk arra, hogy a talaj mindig enyhén nedves maradjon, de soha ne legyen túl vizes. A palántaföld tápanyagtartalma kb. 2-3 hétig elegendő. Ezután használhatunk palánta tápoldatot, heti 1 alkalommal. Mi inkább a bio megoldások hívei vagyunk, a komposztból elegendő tápanyagot kap a palánta egészen a kiültetésig. A palánta fejlesztésének szerves része a tápanyag utánpótlás. A palánták növekedési fázisában fontos, hogy a talaj tápláló legyen. Hetente egyszer érdemes folyékony műtrágyát használni, amely kifejezetten palánták számára készült. Kerüljük a túlzott tápanyagbevitelt, mert az károsíthatja a növényt.
Hőmérséklet és ritkítás
Végül ügyeljünk a megfelelő hőmérséklet fenntartására is. A paprika ideális hőmérsékleti tartománya nappal 21-27°C, éjjel pedig 18-21°C körül legyen. Ha a hőmérséklet ennél alacsonyabb, a növekedés lelassulhat, míg a túl magas hőmérséklet a palánták elnyúlásához vezethet. Ritkítás is szükséges lehet, ha túl sűrűn ültettünk. Ha a palánták elkezdenek egymásra nőni, mindenképpen végezzünk ritkítást, hogy elegendő helyet biztosítsunk számukra. Elegendő hely nélkül a palánták gyengén és nyúlottan nőhetnek.
Jelölés
Ember legyen a talpán, aki a palántáról megmondja, melyik fajta paprika lesz a több elvetett fajta közül, épp ezért érdemes megjelölnünk az egyes fajtákat. Ennek legegyszerűbb módja kis leszúrható táblákat készíteni, akár egy elhasznált tejfölös dobozból vagy bármi olyanból, amire aztán írni tudunk. Ezután csak tűzzük a palántanevelőbe és a növényt egész életén keresztül végigkísérheti a kis táblánk. Mi minden vetőmag tasakot számmal jelölünk, amit aztán a táblára írunk.
Palánták Kiültetése és Utógondozása
A paprika palántanevelése nem bonyolult, de odafigyelést és következetességet igényel. A kiültetés (tehát az utolsó fagyok) előtt kb. 6-8 héttel érdemes kezdeni a vetést. Palánták kiültetése szabadföldre akkor kerülhet sor, amikor már nem várhatóak fagyok, általában május közepén vagy végén. Figyeljünk oda a helyi időjárási körülményekre, hiszen ezek is befolyásolhatják a vetés időpontját.
Edzés a kiültetés előtt
A palánták esetében rendkívül fontos az edzés kiültetés előtt. Az edzés segít a növényeknek alkalmazkodni a kinti környezethez, különösen akkor, ha beltéren neveltük őket. Az edzést fokozatosan végezzük el. Elsőként csak néhány órára helyezzük ki a palántákat egy védett, szélmentes helyre. Napról napra növeljük az időt, amit kint töltenek, és végül hagyjuk őket egy teljes napot a szabadban. Amikor a palánta készen áll: A paprika palántákat akkor érdemes kiültetni, amikor már elértek egy bizonyos méretet és kellően megerősödtek. Általában 6-8 hetes korban, amikor 4-6 valódi levelük van, és a gyökérzetük már eléggé fejlett.
Kültéri talaj előkészítése és ültetési távolság
Mielőtt kiültetjük a palántákat, gondoskodjunk a talaj megfelelő előkészítéséről. A paprika a tápanyagban gazdag, jól vízelvezető talajt kedveli, ezért javasolt a földet alaposan felásni és komposzttal vagy jól érett trágyával dúsítani. Ezt ajánlatos a tervezett kiültetés időpontja előtt legalább két héttel megtenni, hogy a talajnak legyen ideje leülepedni. A paprika termékeny, 5,5-6,5 pH-értékű, megfelelő szerkezetű, könnyen felmelegedő talajokon fejlődik és terem a legjobban. Az 5,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokban problémát okozhat egyes tápanyagok, különösen a P, K, Ca, B és Mo hozzáférhetősége. Lúgos (7,5 pH feletti) talajokon történő termesztés esetén B, Cu, Fe, Mn, P és Zn hiánytünetek léphetnek fel. A paprikapalántákat egymástól körülbelül 30-45 cm távolságra érdemes ültetni, hogy elegendő helyük legyen fejlődni. Fontos, hogy ne ültessük őket túl mélyre; a legfelső levélrózsának a talajszinten kell lennie.
Öntözési tippek az átültetés után
Miután a palánták a helyükre kerültek, alapos öntözéssel biztosíthatjuk, hogy a talaj körülöttük lezáruljon, és a gyökerek közvetlen vízhez jussanak. Az első napokban különösen figyeljünk az öntözésre, hogy a gyökerek ne száradjanak ki. A következő hetekben a rendszeres, de mérsékelt öntözés a cél, hogy a talaj ne legyen túl nedves, de ne is száradjon ki. A paprika folyamatosan igényli az egyenletes vízellátást. A talaj legyen mindig enyhén nedves, de ne áztassuk túl, mert az gyökérrothadáshoz vezethet. A talaj nedvességtartalma (szabadföldi vízkapacitás) ültetés után 70%, majd 80% VKszf értéknél optimális.
Kártevők és betegségek elleni védekezés
A palánták esetében különböző kártevők, például levéltetvek, tripszek, illetve gombás betegségek, mint például a lisztharmat, jelenthetnek problémát. Rendszeresen ellenőrizzük a leveleket és a szárat. Ha kártevőket találunk, kezelhetjük őket szappanos vízzel vagy természetes rovarölő szerrel. Palántadőlés: Ez a probléma legtöbbször a túl magas páratartalom és a nem megfelelő légáramlás miatt alakul ki. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy a palánták közvetlen környezetében mindig megfelelő légmozgást biztosítsunk. Használjunk ventilátort, hogy enyhe széljárást hozzunk létre.
Társültetés és Metszés
A paprika profitálhat abból, ha jól megválasztott növényekkel társítjuk. Például a bazsalikom, a hagyma és a paradicsom kiváló társai lehetnek. Fontos a paprika növény rendszeres visszametszése, ami elősegíti a bokros növekedést és serkenti a bővebb termést.
A Paprika Tápanyagigénye és Trágyázása
A paprika melegkedvelő növény. Termesztésének optimális hőmérséklete 21 és 29 °C között van. A 35 °C feletti hőmérséklet negatívan hat a növények növekedésére és terméshozamára, valamint elégtelen vízellátást okozhat. A paprika vízigénye szabadföldi termesztésben 3000-6000 m³/ha, de üvegházi termesztésben a felhasználás eléri a 8000 m³/ha-t is egy tenyészidőszakban. Vízigénye az ültetéstől a terméskötésig nagy. A később - főleg a termésérés idején - azonban jelentősen csökken. A paprika optimális vízellátása nemcsak a terméshozamra, hanem a termés méretére, keménységére, polcállóságára, cukortartalmára és ízére is kedvező hatással van.
Makro- és mikrotápanyagok
A paprika tápanyagszükséglete a növény fejlődési szakaszától függ. A paprikának a kálium, nitrogén és kálcium tekintetében van a legnagyobb tápanyagigénye. Ez az igény a növény fejlődésével növekszik, és az intenzív termésnövekedés és -érés időszakában éri el a maximumát.Makrotápanyagok (kg/t): N: 2,6-3,1; P2O5: 2,0-2,8; K2O: 3,5-4,0; MgO: 0,5-0,7; CaO: 2,8-3,3; S: 0,5-0,6.Mikrotápanyagok (g/t): B: 15-25; Cu: 10-17; Mn: 20-80; Mo: 0,2-0,3; Zn: 30-50; Fe: 50-120.Talajok paprikatermesztéshez javasolt tápanyagtartalma (mg/liter talaj): N: 90-120; P2O5: 60-70; K2O: 180-250; MgO: 50-80; CaO: 700-1200.
Egyes tápanyagok szerepe
Nitrogén: A paprika rendkívül nitrogénigényes növény. A N a tápanyag-utánpótlás alapja. Az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, azaz szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növény növekedési szakaszában. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, mivel a Rubisco enzim alkotóeleme, amely alapvető szerepet játszik a növények szén-dioxid megkötésében. A paprika megfelelő nitrogénellátása nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is meghatározza. A nitrogén túladagolása azonban a növények túlzott növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és színezettséghez, valamint csökkent terméshozamhoz vezet. Ennek a tápanyagnak a növekedési időszak elején van a paprikának a legnagyobb szüksége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a paprika a későbbi növekedési szakaszokban nem igényel nitrogént. Határozottan igényli, de sokkal kisebb mennyiségben.
Kálium: A paprikának nagyon magas a káliumigénye. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. A kálium jótékony hatással van a termés lédússágára, keménységére, színes paprikák esetében intenzív (piros) színére és ízére.
Foszfor: A paprika foszforszükséglete viszonylag magas. Ennek a tápanyagnak a szerepe a növények számára jelentős. A foszfor a sejtmembránok alkotórésze, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. A növénynövekedés legenergiaigényesebb szakaszaiban, a virágzás, a terméskötés és -növekedés során van nagy jelentősége. Fiatal növényekben a foszfor elősegíti a gyökérrendszer növekedését.
Kalcium: A paprika kalciumigényes növény. A Ca nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel - biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) - szemben. Ez az egyik legfontosabb tápanyag, amely a termés minőségéért felelős. Hiánya csúcsrothadását okoz. Folyamatosan gondoskodni kell a növények vízellátásáról és a megfelelő kalciumpótlásról, talajon vagy lombon keresztül.
Hiánytünetek
Nitrogén: Az idősebb levelek általános klorózisa. Lassabb növekedés és kisebb növények; kevesebb virág és alacsonyabb terméshozam.Foszfor: A növények nagyon lassan fejlődnek és visszamaradottak. A levelek fakóbbak, fonákuk szürkés zöld színű. Súlyos P-hiány esetén a levelek „pillangószerűen” felfelé kanalasodnak. A virágok fejlődése korlátozott, a termés torzul. A probléma meszes és kötött talajokon jelentkezik, ahol a növények számára korlátozott a foszfor felvehetősége.Kálium: A tünetek fiatal, teljesen kifejlett leveleken jelentkeznek. A levelek szélei és csúcsai megbarnulnak, elhalnak. Később az erek közötti klorózis határozottabbá válik, a levél közepe felé terjed, majd nekrózis alakul ki. A terméskötés gyenge.Kalcium: A leveleken nekrózis, a termésen csúcsrothadás (feketetalpasság) alakul ki. A hiány <5 pH-jú talajokban és magas sótartalom esetén fokozódik. A Ca-hiány akkor gyakori, ha a növény transzspirácija gátolt.Magnézium: A tünetek először az idősebb leveleken általános klorózis formájában jelentkeznek, míg az erek zöldek maradnak. Súlyos hiány esetén érközi nekrózis miatt a levél elszárad. A hiány homokos talajon K-túladagolás miatt alakulhat ki. Forró, száraz időben is előfordulhat.Kén: A kénhiány tünetei hasonlóak a nitrogénhiány tüneteihez, de a klorózis általában egyenletes az egész növényen, beleértve a fiatalabb leveleket is. Jellemző a levélnyél és a levél erezetének vörösödése.Bór: Hiánya nagyon gyorsan láthatóvá válik. A tünetek általában a fiatalabb leveleken jelentkeznek először, amelyek világosabbá válnak. A súlyos hiány az idősebb levelek érközi klorózisában nyilvánul meg, amitől azok sötét sárgás-narancssárgás árnyalatot vesznek fel. Fonák irányába pödrödő, törékeny levelek. Az erek megduzzadnak a növény törpül, tenyészőcsúcsa elhal. A terméskocsány megvastagszik, törékennyé válik. A virágok száma is csökken, és gyenge a terméskötés.Klór: Rendellenesen fejlődött levelek határozott érközi klorózissal. A klorózis a levéllemez érközi területein sima, lapos mélyedéseiben jelentkezik. Előrehaladottabb esetekben az idősebb levelek színén jellegzetes barnulás figyelhető meg. A gyökerek satnyulnak, a gyökércsúcsok megvastagodnak.Réz: Viszonylag későn jelenik meg a vegetatív szakaszban. Fodrozódó levelek, lefelé pödrődő sziklevelekkel. A hiány enyhe általános klorózisban, valamint a fiatal levelek tartós turgorvesztésében nyilvánulhat meg. A levélszélek felfelé kanalasodnak és száradnak. A levelek és a termések keskenyek és „szögletesek” lesznek.Vas: A vashiány első tünete a legfiatalabb levelek érközi klorózisa, amely általános klorózisba fordul át, és végül a teljes levél kifehéredését okozza. A levelek teljes kifehéredéséig a vashiány vaspótlással megszüntethető.Mangán: Kezdetben a fiatal leveleken enyhe klorózis látható. Súlyosabb esetekben az idősebb levelek ujjas erezete látható. Ezt követően a barnás szürke nekrózis az erek mentén halad tovább. Magas pH-jú, valamint meszes vagy túlmeszezett talajokon fordul elő.Molibdén: A molibdénhiány korai tünete az általános klorózis. Hasonlít a nitrogénhiány tüneteihez, de a levélfonák vörösödése nem tapasztalható. A levelek felfelé kanalasodása és a foltosodás tapasztalható. Súlyos molibdénhiány esetén a klorózis az erek között nagy kiterjedésűvé válik.Cink: A cink hiánya a növény törpüléséhez, a szártagok rövidüléséhez és a fiatal levelek felfelé kanalasodásához vezet. A leveleken szürkés barna vagy barna foltok jelenhetnek meg. A levelek aprók. A cinkhiány tünetei lúgos talajokon vagy nagy mennyiségben kijuttatott foszforműtrágyázás után jelentkeznek.
Trágyázási javaslatok
Nitrogén: Ültetés előtt talajvizsgálat szükséges a talaj ásványi nitrogén-tartalmának (nitrát és ammónium) meghatározására. Palántázás előtt a talajba 40-60 kg/ha N-t kell bedolgozni, figyelembe véve a talaj meglévő nitrogéntartalmát. A fennmaradó rész heti rendszerességgel tápoldat formájában kell adagolni, vagy 2-3 adagra osztva nitrogéntartalmú alapműtrágya kijuttatásával pótolható. A paprika nagyon jól reagál a nitrogén nitrát (N-NO3-) formájával történő trágyázásra, amely a káliumfelvételt is támogatja. Tápoldatozás nélküli termesztés esetén a szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák alkalmazása lehetővé teszi az összes nitrogén egy részének ültetés előtti kijuttatását. A fennmaradó adagot az intenzív növénynövekedési fázisban kell kijuttatni.Foszfor: Teljes mennyisége kijuttatható a paprika ültetése előtt, a talajelőkészítés során. Mivel ez a tápanyag csak korlátozot mértékben mozog a talajban, a foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységben be kell dolgozni.Kálium: A kálium-utánpótlás kétféleképpen történhet: ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával) és a növény vegetációja folyamán. Javasoljuk, hogy a káliumműtrágyák adagját ossza két részre fejtrágyázáskor. Az elsőt (a teljes adag 35-45%-át) az első virág nyílásakor, a következőt 3-4 héttel később kell kijuttatni. Tápoldatozásos termesztésnél a növényeket a virágok kifejlődésétől kezdődően az utolsó termés beéréséig hetente javasolt káliummal táplálni. A paprika nagyon érzékeny a klórra. Ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt.Magnézium: Teljes mennyisége kijuttatható ültetés előtt, a talajelőkészítés során. A lombtrágyázás a növény föld feletti részének intenzív növekedési fázisában is hatásos.Kálcium: A kalciumműtrágyát tápoldatozott ültetvényeken az első virágzat kialakulásától az utolsó termés érésének kezdetéig kell kijuttatni. Azokban az állományokban, ahol hagyományos kalciumos műtrágyákat (általában kalcium-nitrátot) használnak, két kijuttatás szükséges: az első adagot (a teljes mennyiség 30-40%-át) az első virágzat fejlődésének kezdetén, a másodikat pedig 3-5 héttel később kell alkalmazni. A paprikatermesztés esetén a kálcium lombtrágyázással történő kijuttatása is hatásos.
A Hibrid Paprikafajták és Termesztési Technológiájuk
A termelés során kulcsfontosságú a nagytömegű homogén árualap előállítása, mely célra a hibridek a legalkalmasabbak. A hibridekben megvannak azok a tulajdonságok, melyekkel a szélsőséges időjárás kockázatát csökkenteni tudjuk. Ráadásul a fajtákhoz viszonyítva sokkal nagyobb az ellenállóságuk bizonyos károsítókkal szemben. Ahhoz, hogy a fajta/hibrid termőképességét maximálisan ki tudjuk aknázni, megfelelő termesztéstechnológia hozzárendelése szükséges. Fajták/hibridek tulajdonságaik előre jelzik, hogy milyen intenzív termesztéstechnológiai elemeket kell beépíteni az eddig alkalmazott technológiához.
A paprika névhez nagyon eltérő felépítésű, növekedési típusú, termésű fajták tartoznak. Az ipari, általában pirosra érő fajták betakarítása biológiai érettségben, vagy ahhoz közel történik. A változatosság ellenére a termesztett paprikák alapvető igénye mégis hasonló. A tápanyag utánpótlásban figyelembe kell venni, hogy gyökérzete sekély, nagyon levegőigényes és sóra érzékeny. Az új hibrid fajták között elmosódtak azok a határok, melyek a korábbi csípős fajták nagyobb tűrőképességére igazak voltak. Sem a só tűrésre, sem a kalcium érzékenységre általános kivétel nincsen. A paprika igényes táplálása szülte a "kis adagokkal etetés" ismert gondolatát.
Növekedési típusok és technológia
A növekedési típus alapvetően kétféle lehet. A nagyobb lombú, erősebb növekedésű vegetatív, valamint a gyengébb habitusú, erősebben kötő, rövidebb ízközű generatív jellegű.Az erős növekedésű, erősebb lombozatú, vastag szárú, hosszabb íz közű növekedési típusok jellemző technológiát igényelnek, mivel érzékenyebbek a vegetatív túlsúlyra. Minden, a növekedést serkentő környezeti tényező hatásának összeadódása a vegetatív túlsúly előidézője lehet. Tápanyagellátásuk és öntözésüknél arra kell jobban figyelni, hogy a viszonylag nagyobb tápanyag, és azon belül nitrogén igényüket a terheléssel arányosan biztosítsuk. A palántanevelés végétől, a kiültetés és termésfejlődésig visszafogott öntözéssel, magasabb tápoldat EC-vel a minél korábbi terméskötésre kell törekedni, amikor a fejlődő termés már terheli a növényt könnyebben beáll a vegetatív-generatív egyensúly.A gyengébb növekedési erélyű, rövidebb íz közű, jobban kötő fajták növekedési ütemének fenntartása jelent feladatot. Az ilyen fajták növekedési erélye sokkal kisebb, ezért sokkal érzékenyebbek a növekedést csökkentő külső hatásokra. A generatív hatások elkerülése miatt már a fiatal palánták ültetése az első kritikus pont. A palánták növekedése folyamatos legyen, az egyenletes nedvességre, jó nitrogén ellátásra figyelni kell. A terhelés növelésével a tápanyag mennyisége és a nitrogén ellátás feltétlen arányban legyen, hogy a hajtások növekedése ne lassuljon, pláne le ne álljon. Az ízközök hosszának csökkenése már előrejelzi a zavart, ezért annak észlelésekor a körülményeket a növekedés serkentésének irányába kell változtatnunk. Nagyobb öntözési adagok, és/vagy öntözési gyakoriság, magasabb nitrogén arány, alacsonyabb EC, magasabb páratartalom, megfelelő éjjel-nappali hőmérséklet lépcső, stb.
Korszerű Tápanyagellátás és Szaktanácsadás
A zöldségfélék tápanyag tartalma, azaz a ténylegesen felvett mennyiségek jól tájékoztatnak az egyes fajok közötti eltérésekről. Sokkal nagyobb mennyiségre van szükség a felvétel körülményei, a veszteségek miatt. A növények termésének tápelem tartalma nem feltétlen van szoros összefüggésben a hiány káros hatásával, tehát a tápelem igény és érzékenység nem feltétlenül azonos súlyú. Több nagy mennyiséget tartalmazó zöldségféle nem kimondottan érzékeny az ellátottságra. Az intenzív termesztésben a tápanyagfelvétel már közel sem mondható a korábbi terméseredményekhez viszonyítva átlagosnak. A terméseredmények többszörösére emelkedtek, melyek a korábbi tervezési módszerrel a tápanyag, és ennek függvényében műtrágya szükséglettel már nem követhetők jól.
A tápanyag szaktanácsadásban a mérleg tápanyag igény oldalán előfordul, hogy csak a területről terméssel elvitt tápanyagmennyiséget, a tápanyag exportot számolják. A terület tápanyagmérlege szempontjából ez korrekt is, de a tápanyagellátás szempontjából a maradványok tápanyagként csak az ásványosodás után, valamikor, hasznosulnak. A tápanyagexport, a felvett és területről elvitt tápanyag mennyiség ugyanis teljesen másként alakul a többszörösére emelkedett hozamok esetében. Hozamközpontú, termésközpontú ellátási szemlélettel célszerű a tápanyagigényt, tápanyag szükségletet meghatároznunk. A korszerű termesztés nem jelenti a hagyományos tápanyagellátás eredményeinek, jelentőségének elvetését. A szervestrágyázás kedvező hatása miatti alkalmazása ezt megerősíti.
Szerves trágyázás jelentősége
A szerves trágya tápanyagot is hordoz, de nem ez adja a jelentőségét az intenzív termesztésben. Sokkal nagyobb a talajszerkezetben, a talaj tápanyag és vízgazdálkodásának javításában, mellyel a talaj termékenységének közvetlen növelője. Természetesen csak a kémiailag tiszta, jól kezelt, gyommagmentes, vegyszermentes érett trágya javasolható intenzív termesztésben. Amíg a közvetlen tápanyagellátást a műtrágyák adagolásával jól megoldhatjuk, a szervestrágyázás rendkívül összetett hatása adott talajtípusnál sokszor nem pótolható más technológiai elemmel. Az intenzív szabadföldi és talajos hajtatott termesztésben jól kiegészíti a komplett műtrágyás ellátást a jó minőségű szerves trágya, vagy megbízható szárított szerves trágya alkalmazása.
tags: #paprika #vetomag #hasznalati #erteke