A magyar gasztronómia és mindennapok története tele van olyan ikonikus élelmiszerekkel, amelyek több generáció emlékezetében is élénken élnek. Ezek közül is kiemelkedik a Medve sajt, amely a rendszerváltás előtti időkben szinte egyet jelentett a sajt fogalmával a legtöbb háztartásban. Bár a sajtválaszték ma már sokkal bőségesebb, a nosztalgiavonat mégis gyakran visszavisz minket azokhoz az egyszerűbb, de annál emlékezetesebb ízekhez.
A sajtválaszték rendszerváltás előtt
Ha a rendszerváltás előtt voltál gyerek, akkor te is tudod, hogy túl sok sajt közül nem válogathattunk, bár, nem is jutott eszünkbe. Amik voltak, tökéletesen megfeleltek az ízlésünknek - még a Mese sajtnak is akadtak elkötelezett hívei. Ha gépsonkás, turistaszalámis szendvicset ettünk, egyértelmű volt, hogy vagy trappista került rá vagy Medve sajt. Az akkori kínálatban a Camping sajt, a Mackó sajt, a Mese sajt és a Hóvirág sajt is helyet kapott, mindegyik a maga egyedi bájával és fogyasztási szokásaival.
Barátunk, a Medve sajt
A kenhető, zsíros, ömlesztett sajtok koronázatlan királya a Medve sajt volt. A vékony alufólia rendszerint bele ragadt a sajtba, és csak komoly küzdelmek árán lehetett lefejteni a krémes finomságról. Persze, a cél érdekében mindent megtettünk, és nem létezett olyan gyerek, aki panaszkodott volna az miatt, mert sajtragacsos lett a keze. A Répcelaki Sajtgyárban 6-os és 8-as kiszerelésben gördültek le a gyártósorról, bár, a 6-os csomagot olyan hamar bepusziltuk, mintha soha nem is lett volna. Bár, a Medve sajt gyártása a 20. század elején kezdődött, a háború egy időre háttérbe szorította. Ez a tiszteletre méltó kort elért márka a magyar élelmiszeripar legrégebbi márkáinak egyike, amely hosszú története során azon kevés termékek egyikévé vált, amire családok, emberek is úgy tekintenek, mint mindennapjaik természetes része, egy apró öröm, sőt sok esetben legszebb emlékeik elválaszthatatlan eleme. Csaknem matuzsálemi korával azonban csupán kevesen vannak tisztában.
Miért pont Medve?
Ha téged is gyötört a kérdés, íme a válasz! A gyárat a krémsajt szülőhazájából, Svájcból Magyarországra érkező Stauffer Frigyes alapította 1905-ben, aki Bern tartományból származott, aminek a címerállata a medve volt. A legvalószínűbb, hogy miután a sajtkészítő mester a svájci Bern kantonjából származott, így az otthona, a tartományi címerállatát választotta jelképnek a csomagolásra. A megjelenésről szinte azonnal ráragadt az elnevezés magára a termékre is.
Svájcból Magyarországra: A Medve sajt születése
A több mint négy emberöltőnyi múlt réges-régen, még a XIX. század közepén vette kezdetét. A termelést a két világháború között elindító cég alapítója ugyanis az 1868 óta sajtgyártással foglalkozó svájci Stauffer-család volt. A família egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező tagja, Stauffer Frigyes, aki sajtmesterként volt ismert otthonában, 1890 körül érkezett Magyarországra a csábító iparfejlesztési törvények hatására. Az olcsó import sajtok miatt akkorra gyakorlatilag tetszhalott állapotba került magyar sajtipar többek között ennek a döntésnek köszönhetően vált jelentős nemzetközi sikertörténetté pár év alatt.
Több éves helykeresés után üzemének - fiaival együttműködésben - végül Répcelakon találta meg otthonát, ahol 1908-ban hivatalosan is megalakult a Stauffer és Fiai Közkereseti Társaság. Fő tevékenységi körként a sajt és vajkészítést jelölték meg. 1923-ban már olyan tőkeerősek voltak, hogy napi 10 000 liter tejet dolgoztak fel. A volumenre jellemző, hogy ez bőven elegendő lenne egy manapság is használt közepes (18 tonnás) tejgyűjtő tartály-autó megtöltéséhez.
Beindul a nagy üzlet
Az üzlet az igazi lendületet mégis akkor kapta, amikor Stauffer Frigyes megvette Svájcból az ömlesztett sajtok gyártási technológiáját, s 1930-ban megjelentek az első Medvék. Az úgynevezett dobozsajt ekkor Európában már több helyen is elterjedt volt, ám hosszú múltra azért így sem tekintett vissza, hiszen a gyártást 1911-ben kezdték meg az alpesi országban. Átütő innovációnak számított, hogy hosszabb ideig tárolható - és így jobban szállítható -, illetve könnyebben adagolható volt, mint korábban bármi más a sajtok piacán. 1924-ben a Tejgazdasági Szemle című szaklap részletesen foglalkozott az innovációval: „A dobozsajt a legújabb idők terméke… Mint bármilyen más terméknél, a dobozsajtkészitésnél is fontos, hogy a nyersanyag kifogástalan minőségű legyen, különben a kész termék nem lesz jó.”
Az újdonság nem csak a hazai vásárlók tetszését nyerte el, de szinte pillanatok alatt népszerűvé vált külföldön, sőt a tengerentúlon is. Szállítottak többek között Németországba, Lengyelországba, Angliába, Ausztriába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Kanadába. A siker olyan nagy volt, hogy az 1930-as években az üzem termékeik több mint 10%-át külföldre szállította. A gazdasági világválság később a Medvét is elérte, de a márka továbbra is népszerű maradt. A sajtmester azonban ezen is úrra tudott lenni, s 1937-ben már napi 50 000 liter tejet dolgozott fel, s már 5 megyéből vásároltak alapanyagot. Ekkoriban éves exporttevékenysége olyan szintre futott fel, ami konkurált a fiatal Lettország teljes sajtkivitelével.
A háború és a Mackó sajt születése
A háború alatt több csapás is érte a családot. Frigyes elhunyt, s a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. A család 1945-ben el is hagyta az országot. Az üzemet végül a háború után 1948-ban államosították. A Medvesajt termelését a világháborúk alatt leállították, ugyanis a gyár hadiüzemként funkcionált, így a berendezések tönkrementek. Ezt követően rendre megjelentek olyan hírek, miszerint hamarosan újra kapható lesz a népszerű és kiváló minőségéről ismert Medve sajt. A márkanév védettsége miatt 1958-ban azonban alternatív néven, „Mackó” változatban került vissza a polcokra. Közben, a tátongó piaci rés befoltozására 1952-ben megszületett a Mackó sajt, a csokornyakkendős medvepincérrel a csomagoláson.
A Medvesajt és a Mackósajt sokunk fejében okozott zavart, de, ha megismerjük a történet gazdasági hátterét egészen világos lesz minden. Bár nem értettük a nevek közötti különbséget, de a Mackó sajtot is legalább annyira szerettük, mint rangidős elődjét. Valójában mindegy volt, hogy Medve vagy Mackó került elénk, ha volt a közelben friss kifli, vagy zsemle, már a Mennyországban jártunk.
A kör négyszögesítése
Bár a terméket a kezdetektől kör alakú dobozban, cikkelyekre osztva árulták, mégis ráragadt a „kockasajt” elnevezés. Ez többek között annak magyarázata, hogy a szocialista országokban a tejipar gyártott négyzet alakú ömlesztett sajtot is, ami megalapozta a köznyelvi elnevezés terjedését. Ezek csak részleteikben hasonlítottak a magas minőségű, nagylyukú sajtból készülő Medvére.
Akadtak érdekes kísérletek azonban: 1968-ban a Ludas Matyi vicclap számolt be arról, hogy a gyártásért felelős szakértők négyszögletűvé alakították a csomagolást, ám csak azt. A sajtok megtartották a körcikk formájukat. Így viszont elég furcsa megoldás jött létre, hiszen a sajtocskák lötyögtek saját dobozukban.
Az év azonban nem csak erről lett nevezetes. Az 1967-es bejelentést követő évben ugyanis újból megjelent az üzletek polcain a minőségi ömlesztett dobozos sajt az eredeti, Medve nevén. Ezen a változaton azonban már csak a négy lábon álló medve ábrázolás maradt meg. A Stauffer-gyárhoz köthető ST védjegyet felváltotta az azonos, de ellentétes irányba álló medve logó. Ezek után a következő innováció az 1980-as években érte a márkát, amikor nyolcszögletű változatban lett kapható. A répcelaki gyár egyébként 1955-től a Vasmegyei Tejipari Vállalat üzemegysége volt, amelyet 1993-tól önálló részvénytársaságként működött 1995-ig, amikor is a Pannontej Rt. vásárolta meg, amely Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt. néven a mai napig Répcelakon gyártja a kördobozos Medve sajtokat.
A régi barát visszatér
A Medve - vagy ideiglenes nevén Mackó - sajt népszerűségének köszönhetően mélyen beépült a kultúránkba. A 30-as években voltak, akik a Karácsony fára aggatták, fogyókúrás receptek jelentek meg vele, a 60-as években pedig a horgászok is ajánlották csali alapanyagként. A szlengben is sokat találkozhatunk vele, hiszen „kevés benne a brummogás”, illetve KRESZ táblaként hívja fel a figyelmünket a kötelező elsőbbségadásra is.
Az ünnepi év nem múlhat el egy, a hőskort idéző elem felidézése nélkül. A Medve sajt ugyanis - márciusban, limitált kiadásként - az ikonikus, klasszikus csomagolásában jelenik meg az üzletek polcain.
Más ikonikus sajtok az elmúlt évtizedekből
Camping sajt
A Camping sajt felbontása szakértelmet kívánt - persze, mivel sokat ettünk, volt lehetőségünk gyakorolni. Ha elég ügyes voltál, egy apró lyukat szúrtál a csomagoláson - anélkül, hogy végigrepedt volna -, és már ömlött is ki a lágy sajt. A körcikkelyes társaihoz hasonlóan ettük magában és szendvicsekre kenve is - az utóbbi verzióhoz tv paprika és paradicsom is dukált. Persze, tegyük hozzá, a krémes sajt nem sokszor látott kenyeret, vagy zsemlét, mert onnantól számítva, hogy megbontottuk, egyszerűen nem lehetett ellenállni neki. A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva.
Trappista
Az eladási listák élén régen és még ma is a trappista sajt áll - még akkor is, ha a szocialista érában nem az eredeti, a trappista szerzetesek által megálmodott formában lépte át az országhatárunkat. Lehet, nem az itthon ismert trappista a legelegánsabb, legízletesebb sajt, de az ízéhez tagadhatatlanul társul egyfajta nosztalgia, és ezt az érzelmi húrt még a világ legflancosabb sajtjai sem képesek megpendíteni. Talán épp ezért a trappista a mai napig őrzi dobogós helyét, és a legtöbben nem vagyunk hajlandóak lemondani róla. Az ünnepekkor reszelt formában került a szendvicsek tetejére, a vurstlikban és a strandokon pedig a lángost koronázta meg. A hétköznapokon egy-egy vastagabb szeletet vágva tettük a zsemlénkbe, és velünk tartott az iskolába, és persze, ott volt a sajtos pogácsa tetején is. Sőt, a világ egyik legegyszerűbb étele sem létezne nélküle: a sajtos-tejfölös tészta.
Mese sajt
A Tejipari Vállalat rukkolt elő azzal a megosztó sajttal, amire még ma is emlékszünk: van, aki fanyalogva, más széles mosollyal. Igazából nem is tudnánk megmondani, hogy is kellett volna enni ezt a csokoládés sajtot, hiszen az íze egészen zavarba ejtő volt. A sós pékárukhoz túl édes volt a csoki íz miatt, az édesekhez pedig túlságosan sósnak éreztük. Így, jobb ötlet híján rendszerint magában ettük - sokszor csak azért, mert annyira szokatlanul fura íze volt.
Hóvirág sajt
Tény, sokan csak a Hóvirág sajt nevére emlékeznek, de az ízére már nem feltétlen. Bár, a Hóvirág is ömlesztett sajt volt, az eredetit nem lehetett csak úgy levenni a polcról. A trappistához hasonlóan a közértekben a pult mögött álló eladóktól kellett kérni. Ki kisebbet, ki nagyobbat vágatott - az emlékeink szerint körülbelül 1 kilós - tömbsajtból, aminek ugyanúgy voltak rajongói, mint a trappistának. A vágható, zsíros, ömlesztett sajtot a szocialista érában nemcsak a Pécsi Tejüzem, hanem szinte valamennyi tejipari vállalat gyártotta. Később már a hűtőpultokban is hozzájuthattunk a sós ízű sajthoz, és ha egyszer rákaptál az ízére, kitartottál mellette.
Régi receptek és a Medve sajtos pogácsa
A leírásban szereplő Medve sajtos, szakállas pogácsa recept elkészítéséhez sok sikert kívánunk. Az elkészült ételhez, ételekhez, pedig jó étvágyat. Oldalunkon sok hasonló (pogácsa, sajtos pogácsa) minőségi receptet talál képekkel, leírásokkal, hozzávalókkal. Vannak amik házilag készültek és vannak amik profi konyhában. Vannak köztük egyszerű, gyors receptek és vannak kissé bonyolultabbak. Vannak olcsó és költségesebb ételek is, de mindegyik finom és biztosan örömet szerez annak is aki készíti és annak is aki fogyasztja majd.