Pécsvárad, a dél-magyarországi település, gazdag múlttal és jelentős kulturális örökséggel rendelkezik, melynek középpontjában a „Pécsváradi vár” néven ismert épületegyüttes áll. Bár a „vár” elnevezés félrevezető, mivel soha nem volt hadi értelemben vett erődítmény, falai és bástyái a benn élők védelmét szolgálták az esetleges rablótámadások ellen. Valójában egy erődített hajdani szerzetesi monostor, amelyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után.
A bencés rendház és alapításának kettős célja
A pécsváradi monostor a második bencés rendház volt Magyarországon, az elsőt, a pannonhalmit, még Géza fejedelem alapította 996-ban. A monostoralapítás célja a déli végeken kettős lehetett: elsősorban a keresztény hit terjesztése, a környék pogány lakosságának megtérítése volt a szerzetesek feladata. Fontos azonban megjegyezni, hogy a bencés rend dolgozó rend, melyet közismert jelmondatuk, az „Ora et labora” - „Imádkozz és dolgozz” - is elárul. A rend nyugat-európai házainak földjein a szerzetesek a kor színvonalához képest modern mezőgazdasági kultúrát fejlesztettek ki, ennek magyarországi meghonosítása is nyilvánvaló célja volt annak, hogy a bencés rendet Géza is, István is hazánkba hívta.
A monostor alapításának pontos idejéről több verzió is létezik. Az egyik, az eredeti formájában elégett, többszörösen átírt alapítólevél szerint 1015-ben történt a felszentelés. Az 1192-95 körül íródott Pray-kódex azon része, amely a korábbi Pozsonyi évkönyv eseményjegyzékét tartalmazza, 1038-ra datálja a monostor és a templom felszentelését. Eszerint felavatták Szt. Benedek monostorát, István király meghalt, és Pétert királlyá választották. István király Nagy Legendája (1083 körül) pedig így írja le az alapítást: "… Ascericus abbas … ad radicem Montis Ferrei cenobium sub titulo sancti patris Bencdicti construxit…" - azaz Asztrik apát a Vashegy lábánál Szt. Benedek tiszteletére kolostort épített. Első apátja az az Asztrik volt, aki a koronát hozta Rómából.
A monostor gazdasági és politikai jelentősége
Szent István király gazdagon ellátta a pécsváradi monostort földi javakkal. Az 1015-re keltezett, Vatikánban őrzött oklevél szerint 41 falu tette ki az apátság birtokát, benne 1136 fős háznéppel. Az oklevél részletesen felsorolja a monostort szolgáló szakembergárda tagjait, valamint az egyéb adományokat. Aba Sámuel fia, Domoszló herceg is adományokkal és két faluval támogatta a monostort. A monostor mint apátság igen jelentős hely volt Szent István korától a török időkig. A hittérítés befejezése után hiteles helyként működött (1254-1526), azaz itt foglalták írásba a különböző jogügyleteket, birtok-adásvételekkel kapcsolatos egyezségeket. Ezt a feladatot ma a közjegyzők végzik. Hiteles helynek számított annak idején minden olyan intézmény, amely iránt kellő bizalommal voltak a hivatalos szervek és a magánügyfelek egyaránt. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt.
Építészeti fejlődés a századok során
A monostor a kezdetektől fogva folyamatosan bővült és szépült. Az eredeti épületre egy 1157-es tűzvész után emeletet húztak, és ekkor épült meg az északi oldalon a bejárat barbakán bástyával, melynek egy szegmense még látható a bejárat előtt, farkasveremmel és felvonóhíddal. A kolostorban pusztító tűz miatt minden oklevél megsemmisült, de az utódok, mint például Péter apát, állítólag a perben használt másolatokat használták fel az adományok rekonstruálásához. Később, a 13. században egy nagy, gótikus templom épült, s annak déli oldalán a 14. században a „kolostornégyzet”, azaz a bencés hagyományok szerinti négyszögletes udvar, körülötte a kerengő-folyosó, s az abból nyíló különböző rendeltetésű helyiségek, mint a káptalanterem, a közös étkezde (refektórium) stb. - ahogy ez szerencsésebb sorsú helyeken, például Pannonhalmán máig is látható.
A monostor újjáépítése során a kolostorépületre és a kápolnára is emeletet húztak. A korábbi kápolna egy középpillérrel megerősítve, beboltozva altemplomszerepet kapott. A tatárjárás után, a 13. század közepén egy új, nagyobb templomot építettek a kis fennsík déli pereménél. A mai várfalakat is a 18. században építették a korábbi, védelmet szolgáló kerítőfalra. A vár együttesén kívül a másik műemlék épület a temetőben álló Mindenszentek (Mindszentek) temploma a 12. századból. A vár közelében álló, műemlék jellegű plébániatemplom (Nagyboldogasszony-templom) 1757-67 között épült barokk stílusban. A plébániaház pincéje 15. századi. A műemlék jellegű városházát 1857-ben emelték neogót stílusban.
Királyi látogatások és történelmi események
Mint szentistváni alapításnak, a pécsváradi monostornak rangja volt az Árpád-házi királyok idején. Szent István és utódainak legtöbbje is biztosan járt a monostorban, a legtöbben kisebb-nagyobb adományokkal is gazdagították azt. Járt itt Szent Gellért is, akit éppen a pécsváradi apát és a pécsi püspök beszélt rá, hogy tervezett szentföldi zarándokútja helyett inkább a magyarok megtérítésén dolgozzon. Valamivel később Vak Béla, a trónért sikertelenül harcoló Álmos herceg megvakított fia élt huzamosabb ideig (1125-1128) e falak között. II. Béla király Pécsváradon talált menedékre és 2 évig élt itt, miután apja, Álmos az 1220-as évek közepén Bizáncba menekült.
1157-ben II. Géza uralkodása alatt Gaufréd pécsváradi apátnak tizedpere kezdődött Anthimus pécsi püspökkel, mely perben a király Pécsvárad mellé állt. E per azért bír nagy fontossággal, mert miután Gaufréd apátsága idején a kolostorban pusztító tűz miatt minden oklevél megsemmisült (István király, Domoszló herceg, I. László és II. Béla okleveleivel), Gaufréd utóda, Thuross ispán fia: Péter apát állítólag az e perben használt másolatokat használta fel az adományok rekonstruálásához. II. Géza oklevelének eredetije azonban nincs meg, ezt csak a legközelebbi, II. András korában 1228-ban kieszközölt megerősítés továbbszármazott szövegéből ismerjük. 1212-ben a pécsváradi apát a hosszúhetényi szerviensekkel pereskedett, akik annak a 200 vitéznek a leszármazottai, akik az alapítólevélben szerepeltek. A hetényiek nem kívánták szolgálni az apátot, mivel ők szabad emberek, s így csak a királyt kötelesek szolgálni. Az első ismert pápai megbízást a pécsváradi apát 1215-ben kapta. 1252-ben Pécsvárad volt apátját, Favust választották apátjukká a pannonhalmi monostor szerzetesei. Ez a választás is azt mutatja, hogy a Vashegy tövén mintaszerű szerzetesi élet folyt, és ott kiváló szerzeteseket neveltek. Favus lehetett a monostor feje a tatárjárás idején is, mert bizonyos vonatkozások azt jelzik, hogy közvetlenül átélte az akkori pusztításokat.
1316-ban Károly Róbert hadai Pécsváradon táboroztak, a király itt adott ki egy oklevelet Csata fia Imre comes részére. Ennek az oklevélnek a keltezésében olvasható első ízben a 13. században megszületett Pécsvárad név "Datum in Campis prope Pechwarad" formában. Miklós apát 1322-ben kieszközölte a királynál a 13. századi alapítólevél megerősítését és kiadását. Az oklevélben a falu neve a következőképpen tűnik fel: "Abbas de Pechwaradino".
A török hódoltság és az apátság pusztulása
A monostor életének a török hódítás vetett véget. A mohácsi csata (1526) után 1539-ben a szerzetesek elmenekültek Pécsváradról. A magára hagyott épületegyüttest, bár falakkal rendelkezett, az akkori hadvezetés nem tartotta megvédhetőnek a török haderővel szemben, ezért a katonák az épületeket és a falakat megrongálták - hogy a török ne használhassa -, és visszavonultak. A törökök csak négy évvel később, 1543-ban foglalták el Pécsváradot. A romos monostorral nem foglalkoztak, nem állították helyre azt és nem építettek benne semmit. A mohácsi csata után a fokozódó török veszély miatt a szerzetesek 1539-ben elhagyták a monostort, melyet 1531-ben Szapolyai János király elkobozott a korábbi tulajdonosától, András apáttól, és a pálos rendi Martinuzzi Fráter Györgyre bízott. 1543-ban Ferdinánd király Fráter György ismételt kérésére június 24-én Werbőczy Imre személyében védelmébe vette a várat. Ténylegesen viszont nem történt meg a vár megszállása, mert a török Valpó ostroma után Siklós felé nyomult. Mivel a monostor falai nem voltak alkalmasak komolyabb ostrom kiállására, ezért Fráter György a török közeledtének hírére meghagyta embereinek, tegyék hasznavehetetlenné a várat, melyet a törökök így is becsesnek tartottak. Horváth Sándor pécsváradi kapitány június 26-án felrobbantotta a falakat és embereivel elmenekült. A romos monostort a törökök nem használták, nem javították ki a falakat. A virágzó, középkori mezőváros megtorpant fejlődésében, a hódoltság végére a monostor épületei romokban álltak.
Újjáépítés és modern kori hasznosítás
A török elvonulása (1686) után a bencés szerzetesek nem jöttek vissza pécsváradi monostorukba. Az apátság elnéptelenedett birtokait a 18. század elején németekkel telepítették be. A monostor kerítőfalait felépítették, s a birtok intézősége számára az északkeleti sarokban két földszintes épületet emeltek. Ekkor nyitották a nagy kaput, ami most a szálloda bejáratául szolgál (rajta az évszám: 1729). Zinzendorff Konrád kölni érsek állíttatta helyre 1729-ben, ekkor készült az új kapu. Nagyjából épen maradt a 10-11. századi kápolna, a palota földszinti része (az emeletet helyreállították) és a délkeleti bástya. A további épületeket nem állították helyre, hanem elbontották, a köveit más építkezésekhez használták fel. Bár apátság nem volt többé, a „Pécsváradi apát” címet - a birtok jövedelmével együtt - rendszeresen adományozták. Az utolsó ilyen „címzetes” apát Gróf Hugo Franz Karl von Eltz-Kempenich mainzi érseki helynök volt (1739-1779). Az ő nevéhez fűződik a vár feletti plébániatemplom felépítése, amit nagyrészt az uradalom jövedelméből finanszírozott. Halála után Mária Terézia úgy döntött, hogy az egykori apátsági birtok túl értékes ahhoz, hogy a bevétele ellenőrizetlenül elfolyjon, Közalapítványi Uradalmat létrehozva célvagyonná tette: a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett a feladata.
A közalapítványi birtokközpont, azaz a vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát.
Pécsvárad előzetes történelme és városfejlődés
Pécsvárad már az ősidők óta lakott hely volt. Az őskorban a lengyeli kultúra népei laktak itt, az ókorban a római jelenlétre a feltárt római villák a bizonyítékok. Pécsváradon már Géza fejedelem korában egy földvár állt, amely egy fejedelmi udvarház központja volt. A földvár nyomait megtalálták. A pécsváradi vár a honfoglalás után földvárral megerősített fejedelmi központ, fejedelmi szálláshely volt. A kutatók feltételezik, hogy a három oldalról meredek hegyoldallal leszakadó, ezért jól védhető kis fennsíkon talált korábbi erődítmény maradványait használták fel honfoglaló őseink. A fejedelmi udvarház feltehetően Géza fejedelem korában épült, körülötte apró falvak csoportosultak, ezekből alakult ki később (13. század) Pécsvárad. Az udvarházat a mellette álló két kápolnával és a környező falvakkal Szent István király 1015-ben a bencéseknek adományozta. A Pozsonyi Évkönyv 1038-ra datálja a monostor és a templom felszentelését.
A városban 1793-tól a 19. század végéig helyőrség állomásozott. A volt lovassági laktanya (Kossuth u. 2.) barokk eredetű épületét a 19. században építették. A Vár utca, Kossuth Lajos utca és Dózsa György utca Pécsvárad főbb útvonalai, melyek a város szívét alkotják, számos történelmi épülettel és műemlékkel szegélyezve. Turisztikai információk a Tourinform irodában, a Kossuth L. u. 6. szám alatt szerezhetők be.