Pektin és Fogyókúra: Amit Tudni Érdemes

Napjainkban egyre többen keresik a megoldást a felesleges kilókkal szemben, és számos étrend-kiegészítő és anyag kerül a figyelem középpontjába, melyek a fogyásban segíthetnek. Ezek közé tartozik a pektin is, melynek jótékony hatásait sokan méltatják. De vajon valóban csodaszer-e, vagy csupán egy kiegészítő, amely okosan alkalmazva támogathatja céljainkat?

Mi is az a Pektin?

A pektin egy vízoldékony rostanyag, szénhidrátokkal rokon vegyület (heteropoliszacharid), amely többféle növény sejtfalából is előállítható. Elsősorban az élelmiszeriparban ismert anyag, ahol zselésítő és sűrítő tulajdonságai miatt széles körben alkalmazzák gyümölcszselék, lekvárok, gyümölcsitalok és zselés cukorkák készítésénél. E440 néven élelmiszer-adalékként is ismert. A tiszta pektin íztelen és szagtalan, vízzel keverve kocsonyaszerű, sűrű anyagot képez. Diétás ételekben is gyakran előfordulhat.

A Pektin Története

A pektin története Henri Braconnot nevéhez fűződik, aki 1825-ben írta le először ezt a vegyületet, habár zselékészítő hatása már előtte is ismert volt. Azoknál a gyümölcsökből készült lekvároknál, amelyek alacsony pektintartalommal rendelkeztek, a megfelelő állag elérése érdekében magas pektintartalmú gyümölcsök kivonatát adták hozzá. Az élelmiszergyártás iparosodásának idején rájöttek, hogyan lehet könnyedén almatörkölyből főzéssel előállítani. Ennek köszönhetően az 1920-as és 1930-as években már gyárakban állították elő a pektint. Régebben csak folyadék formájában lehetett kapni, azonban napjainkban már kapszula formájában is könnyedén hozzájuthatunk.

A Pektin és a Fogyás

A pektintartalmú kiegészítőket könnyedén be lehet szerezni személyesen vagy akár online is. Többféle formában is hozzájuthatunk, hiszen italként és kapszulaként is megtalálható. A pektin vízoldékony rostként a bélrendszerben egyfajta zselés anyagot képez, amely elfogyasztása esetén teltségérzetet, jóllakottságot kelt. Ez a tulajdonsága miatt nagyszerű segítség a fogyni vágyók számára, hiszen a kapszula fogyasztásával csökken az éhségérzet, így a táplálékfelvétel is, amely súlycsökkenéshez vezethet. A rostokban dús élelmiszerek és kiegészítők alacsonyabb kalóriatartalommal rendelkeznek és lassítják a táplálékfelvételt.

A Fogyókúra Elengedhetetlen Része: A Rostok Fogyasztása

Az egészséges és igazán eredményes fogyás érdekében elengedhetetlen a rostok fogyasztása, hiszen ezek az anyagok fokozzák a jól lakottság érzetét és a telítettséget. A pektin is ebbe a kategóriába tartozik, és mint növényi alkotórész, nem képes felszívódni a szervezetben, de szabályozza az emésztést és a felszívódást, amelynek köszönhetően segíti az egészségünk megőrzését. A rostban gazdag táplálkozással és kiegészítők fogyasztásával védhetjük szívünk egészségét, védelmet nyújthatunk az emésztőrendszernek, a gyomornak és a krónikus betegségeket is megelőzhetjük.

Méregtelenítés Pektinnel

A hatékony fogyókúra elengedhetetlen része a szervezet méregtelenítése, hiszen a szervezetben a méreganyagoktól való megtisztulás után tud csak a súlycsökkenés beindulni. A pektin, amely elsősorban az almában és a citrusfélékben található meg, fogyókúrás előnyei mellett természetes méregtelenítő anyagként is képes viselkedni. Kiegészítők fogyasztásával hatékonyan távolíthatóak el a szervezetben megtalálható nehézfémek és más szennyezőanyagok is.

Mely Gyümölcsökben Található Meg a Pektin?

Mivel a pektint nagyrészt gyümölcsökből (alma, citrusfélék, egres) állítják elő, egészségesebb döntés, ha ezeket a gyümölcsöket közvetlenül, nyersen fogyasztja el. Rosttartalmuk szintén teltségérzetet okoz, vitamin- és ásványianyag-tartalmuk pedig a szervezet egészségét szolgálják. Mindenki által ismert mondás: "Naponta egy alma, a doktort távol tartja." Az alma magas pektintartalommal rendelkezik, amely pozitív hatással van egészségünkre. Csökkenti a káros vérzsírokat, az ember számára élelmi rostként működik, hosszú távon pedig képes csökkenteni a koleszterinszintet. Javítja az emésztést, megőrzi a belek egészségét, stabilizálja a vércukorszintet, megelőzi az epekő kialakulását és csökkenti a súlyfelesleget.

Mellékhatások és Fontos Megfontolások

Ez egy természetes növényi anyag, viszont ettől függetlenül is okozhat mellékhatásokat. A citrusfélékből készült pektin termékeket kerüljék a citrusfélékre érzékenyek. A pektin fogyókúra egy új keletű módszernek tekinthető és robbanásszerűen növekszik a pektin fogyókúrázók száma. A pektin egy vízoldékony rost, ami folyadékkal keveredve egy gélszerű anyagot hoz létre. Ez egy emészthetetlen vegyület és arra szolgál, hogy jól lakj vele, de az emberi szervezet számára alapvetően veszélytelennek számít. Ehető, de nem emészthető. Magyarul megeheted, nem lesz semmi bajod tőle és még telíti is a gyomrod, de semmi nem fog felszívódni a szervezetedben, így nem lehet tőle hízni. Ráadásul, ha nem szívódik fel semmi, akkor a kieső kalóriamennyiséget értelemszerűen a testzsírból kell fedeznie.

A pektin fogyókúrának, ami az előnye lenne, az sajnos a hátrányai is. Való igaz, hogy ha pektint eszel, akkor azt nem tudod megemészteni és emiatt vélhetően fogyni fogsz. Azonban a történet nem ér véget itt. Ha erre alapozod a fogyásod, akkor nem fogod megtanulni a helyes táplálkozás szabályait. A pektin nem része a rendes, hagyományos és hétköznapi étkezéseinknek. Tehát, ha sikerül is fogynod a pektinnel, akkor nagy az esélye, hogy amint abbahagyod, egyből elkezdesz visszahízni. Magyarul így sose szabadna abbahagynod és életed végéig fogyasztanod kell. Tehát hiába fogysz le vele, ha a súlytartás egy ördögi kör lesz számodra. Az „szakemberek” azt állítják, hogy pektin fogyókúra alatt 10-20 g-t kell fogyasztani naponta belőle, hogy hatása legyen. Saját tapasztalatok szerint ilyen kis mennyiség bármiből is szinte semmire sem elég, maximum néhány gramm fogyásra. Persze többet semmiképp sem ajánlott enni belőle.

Az Egészséges Bélflóra és a Pektin Kapcsolata

„Az egészség nem steril.” - ez a mondás különösen igaz a mikrobiomra, a szervezetünkben élő mikroorganizmusok összességére, mely számos, a szervezetünket védő, azaz protektív anyagot termel. A mikrobiom jelentős szerepet tölt be az immunválaszok szabályozásában is. Amikor megbetegszünk, testünk védelmi vonala, az immunrendszerünk támogatásra szorul. Ilyenkor autoimmun vagy allergiás reakciók indulhatnak meg, és hosszabb ideig tarthat a gyógyulás. A pektin mint prebiotikum hozzájárulhat a jó baktériumok szaporodásához, táplálva azokat, és ezzel támogatva a bélflóra egyensúlyát.

Probiotikumok és Prebiotikumok

A probiotikumok olyan hasznos baktériumok, amelyek élő formában jutnak be a szervezetbe, és jótékony hatást fejtenek ki a bélflórára. Azonban a probiotikumok esetében két fő probléma merül fel. Az első, hogy ezek szedésével a megtelepedésük a bélfalon nehezen érhető el. Egyes probiotikumokról vannak ugyan humán vizsgálatok, melyek azt igazolják, hogy képesek megtelepedni a bélfalon vagy más eleve jelen lévő probiotikum kolonizációjának kedveznek indirekt, azonban csak extrém magas csíraszámban szedve és a szedésük abbahagyása után napokkal vagy maximum pár héttel rá minden visszaáll. Tehát csak addig hatásosak, amíg sokat szedünk belőlük. A másik probléma, hogy az egészséges bélflóra összetevői közt nagy számban nem található meg egyetlen olyan baktérium sem, melyeket a ma kapható probiotikus készítmények tartalmaznak. Sőt, sok közülük ki sem mutatható egy egészségesnek tartott székletből. A probiotikus készítmények olyan törzseket tartalmaznak főleg, melyek a tejtermékek emésztésében és fermentálásában nyújtanak segítséget és melyek inkább a csecsemőket jellemzik, hiszen nekik az anyatej miatt erre van szükségük.

Igaz ugyan, hogy egyes probiotikumok, attól még hogy nem jellemzőek vagy csak alig vannak jelen egy egészséges bélflórában, még segíthetnek, hiszen versenghetnek káros (vagy helyesebben mondva túlszaporodott) baktériumokkal. Vannak kutatások melyek szerint egyes probiotikus készítmények jó hatással vannak Crohn-betegségre és más főleg bélrendszeri- és autoimmun- eredetű problémára. Azonban a magas csíraszám itt is meghatározó. A legtöbbet vizsgált ilyen készítmény a VSL3, mely több probiotikus törzset is tartalmaz, napi adagja 800 milliárd körüli csíraszámban összesen. Az egyes probiotikumok sikeres megtelepedését igazoló tanulmányokban is 100 milliárd körüli csíraszámban alkalmazták a probiotikus baktériumokat, azonban tartós megtelepedés ilyenkor sem történik. A lényeg tehát, hogy ha van is értelme probiotikus készítményt szedni, csakis olyat melynek napi adagja legalább 100 milliárd baktériumot tartalmaz összesen, minél több félét és folyamatosan kell szedni talán egy életen át. Egy valamire azonban jók még az elérhető kis csíraszámú probiotikumok is: hasmenésre.

A hagyományos prebiotikumok definíciója szerint prebiotikum az, ami csak a kedvező hatású baktériumok szaporodását segíti, azaz a bélflórát jó irányba „tereli” és jó hatással van a szervezetre. Hivatalosan csak az inulin és az oligofruktózok (FOS) tartoznak ide (hagymában, fokhagymában, csicsókában, cikóriában van sok belőlük). Ugyanakkor számos egyéb prebiotikum is létezik, melyek még nem kerültek föl a „hivatalos listára”. Ide tartoznak a rezisztens keményítők (zöld banánban és szinte bármely főzés után lehűtött keményítő tartalmú ételben) és az ún. FODMAP-ok, melyek könnyen fermentálódó szénhidrátok és sok zöldség és gyümölcs tartalmazza őket. FODMAP az inulin és az oligoszacharidok is. A prebiotikumokban közös még, hogy ún. rövid-láncú zsírsavakat (pl. vajsav) fermentálnak belőlük a „jó” bacik a vastagbélben. A rövid láncú zsírsavak pedig nagyon fontosak a vastagbél egészsége szempontjából.

Igen ám, de hogyan is állapíthatják meg valamiről, hogy prebiotikum (azaz hogy kedvezően befolyásolja a bélflórát), ha egyszer az ideális bélflóra sincsen definiálva? És hogy lehet, hogy ezen hagyományos prebiotikumok fogyasztásának elkerülésével számos olyan tünet szüntethető meg, melyet a bélflóra egyensúly fölborulásának tulajdonítanak? Ilyen a puffadás, a reflux, gyomorégés, hasmenés és az alul távozó gázok. Az irritábilis bél szindrómát (IBS) és a vékonybélben lévő baktériumok túlszaporodását (SIBO) is sikeresen kezelik újabban a prebiotikumok elkerülésével. Egy új 2014-es vizsgálatban IBS-es gyermekeknél azt is megállapították, hogy azok állapota javult a prebiotikumok elhagyásától, akik bélflórája ennek hatására megváltozott. Azaz a prebiotikumok elhagyása kedvező irányba is változtathat a bélflórán, míg fogyasztásuk ronthat is rajta. Innentől kezdve a prebiotikum kifejezés kissé inadekvát. Úgy tűnik, hogy egy egészséges bélflórával rendelkező ember számára a hagyományos prebiotikumok jó hatásúak: több „jó” baci és sok rövid láncú zsírsav termelődéséhez vezetnek, míg egy fölborult bélflóra esetén inkább gázok fognak termelődni. Az is lehet, hogy csak SIBO-val rendelkezők számára rossz hatásúak a hagyományos prebiotikumok.

Alternatív Prebiotikumok

A táplálkozásban számos olyan anyag található, amely prebiotikus hatású lehet, de nem tartozik a hagyományos kategóriába. Ide sorolható például a galakto-oligoszacharidok (GOS), melyek az inulinnál és FOS-nál jóval kevesebb gázképződést okoznak. Egy kísérlet az őrölt mandulát remek prebiotikumnak találta, míg a zsírtalanított változatát, a mandulaliszt már nem. Valószínű, hogy a vastagbélbe jutó egyes zsírsavak támogatják a bélflórát, ugyanis az őrölt mandulával sejteken belül tárolt zsiradékot is lenyelünk, mely túljut a vékonybélen és emésztetlenül képes eljutni így a vastagbélbe, míg a mandulaliszt esetében a sejtfalak már megtörtek, így az abban lévő (eleve kevesebb) zsiradék már a vékonybélben megemésztődik. Kísérletet csak a mandulaőrleménnyel folytattak, de ennek alapján könnyen meglehet, hogy bármi lenyelt úgymond celluláris zsiradék, azaz a sejten belüli zsiradék prebiotikus hatású (pl. durvára őrölt nem hőkezelt magvak, nem eléggé alaposan megrágott angolosan elkészített húsból a mócsingos részek, kagylók, füstölt/nyers egész halak és hasonlók).

A tengeri „zöldségek” (algák, hínárok, moszatok) is rengeteg prebiotikus hatású poliszacharidot tartalmaznak (sőt sok probiotikumot is, ha frissen eszik!). A csokoládéban lévő flavonoidok is bizonyítottan segítik a velük együtt fogyasztott probiotikumok szaporodását. A teában lévő polifenolok a „rossz” bacik szaporodását hátráltatják, a „jó” bacikét meg segítik. Sok növény tartalmaz még hasonló fenolokat, pl. kávé, bogyós gyümölcsök, gyümölcsök héja és sok gyógynövény is.

És a legérdekesebb prebiotikum feltehetően a mucin, mely a bélnyálkahártyánkat borítja és egy egészséges bélflóra bőségesen termeli. Lehet, hogy egy egészséges bél jó részt képes biztosítani a maga számára azt, ami egészségesen tartja? Ha az inulintól és oligofruktózoktól vagy az azt tartalmazó dolgoktól puffadunk vagy refluxunk van, akkor kerüljük el ezeket (a hagyma amúgy is rengeteg szaponint tartalmaz, ami fokozhatja a béláteresztést) és próbálgassuk, hogy a fölsorolt alternatív „prebiotikumok” közül melyek nem okoznak puffadást.

Biofilmrétegek és a Bélflóra Egyensúlya

A baktériumok képesek pajzsot, ún. biofilmrétegeket képezni saját csoportosulásuk köré. Ez más baktériumok ellenanyagai, saját immunfolyamataink, sőt még az antibiotikumok hatása ellen is védelmet biztosít számukra és a szaporodásuknak is kedvez. A bélrendszerben túlszaporodott, biofilmekké csoportosult baktériumok ellen tehát nem sokat ér még a mega-dózis probiotikum sem. Vannak azonban olyan anyagok, melyek képesek a már meglévő biofilmeket fölbontani: rozmaringolaj, borsmentaolaj, teafaolaj, nátrium-EDTA, egyes enzimek, mint a proteázok, citromsav (citromlé), N-acetil-cisztein. A kurkuma, az ecet, a gyömbér és rengeteg fűszer- és gyógynövény szintén képes legalább gátolni a biofilmek képződését. A biofilmek a szerkezetüket kalcium, vas és egyéb ásványok beépítésével erősítik, így ezek fogyasztásának elkerülésével is feltehetően csökkenthető a biofilm-képződés. Mivel a K-vitamin képes már meglévő kalcium lerakódásokat fölszámolni, a biofilmrétegek fölbontásában is lehet szerepe. Csakúgy, mint a fitátsavaknak, hiszen azokat az ásványokat kötik meg elsősorban és hajtják ki, melyek a biofilmek szerkezetét erősítik (vas, kalcium).

A borsmenta-, az oregánó-, a kömény-, a rozmaring-, a citrus félék és a teafa illóolajai mind képesek kedvezően befolyásolni a bélflórát azáltal, hogy a „rossz” baktériumok számát csökkentik, míg a „jó” bacik szaporodását nem gátolják. Ezen felül biofilmrétegek bontásra is képesek. A tejsavóból kivont és az anyatejben is jelenlévő lactoferrin képes meggátolni a „rossz” bacik megtelepedését és segíteni a „jó”-két és szintén rendelkezik biofilm gátló (és talán bontó) tulajdonsággal is (feltehetően a vas megkötése miatt). Étrend-kiegészítőként is kapható tiszta lactoferrin, mely nem tartalmaz tejfehérjét, laktózt és semmilyen allergén tejszármazékot.

És legvégül a bélflóra egyensúlyának helyreállításában a stressz elkerülése óriási szerepet játszhat, ugyanis a tartós stressz növeli a bélfal áteresztését és a bélflóra egyensúlyát is fölborítja. És sajnos ez egy ördögi kör, mert a felborult bélflóra egyensúly pedig fokozza a különböző ingerekre adott stressz reakciókat.

A Zselatin és a Pektin Hasonlóságai és Különbségei

A zselatin egy sokoldalú alapanyag, amelyről számos tévhit kering, holott már több mint egy évszázada része a gasztronómiának. Zselés édesség, krémes hab vagy ragyogó bőr - a zselatin neve sokféle helyzetben felbukkan. A zselatin természetes eredetű sűrítő- és zselésítőanyag, amit elsősorban állatok kötőszöveteiből (csontok, bőr, porc) nyernek. Átlátszó, szagtalan, semleges ízű - épp ezért ideális alapanyag tortakrémek, zselék, mousse-ok, pillecukor vagy akár húsos ételek állagának javítására. Magas fehérjetartalmának köszönhetően nem csak technológiai szempontból hasznos, hanem táplálkozás-élettani értéke sem elhanyagolható. Az ételipar több mint 125 éve használja, és az FDA is biztonságosnak minősítette fogyasztásra.

A zselatin lap és por formájában is kapható. Fontos tudni, hogy a zselatin állati eredetű, elsősorban sertés- és marhabőrből, csontokból és kötőszövetekből vonják ki a kollagént, amit aztán zselatinná alakítanak. Léteznek ugyan növényi alternatívák (mint az agar-agar vagy a pektin), de a klasszikus zselatin eredete változatlan.

A zselatinnal ellentétben a pektin növényi eredetű, így vegetáriánus vagy vegán étrendbe is beilleszthető. Mindkét anyag zselésítő tulajdonsággal rendelkezik, de felhasználásuk módja és eredetük eltérő.

Tévhitek a Zselatinról (és párhuzamok a Pektinnel)

1. A zselatint már nem állati csontokból készítik: Ez bizony továbbra is igaz - a zselatin állati eredetű.
2. A zselatin azonnal kisimítja a ráncokat: Bár sok szépségápolási termék és étrend-kiegészítő tartalmaz kollagént vagy zselatint, csodát ne várj tőle egyik napról a másikra. A bőr rugalmasságára lehet hatása hosszú távon, de semmiképp sem nevezhető azonnali ránctalanítónak. Hasonlóan, a pektin sem okoz azonnali, drámai változásokat, a fogyás is időt és életmódváltást igényel.
3. A zselatinnak nincs tápértéke: Pedig van! A zselatin több mint 85%-ban fehérjéből áll, ráadásul olyan aminosavakat is tartalmaz, mint a lizin, ami a csontok és izmok számára is hasznos. Gluténmentes, alacsony kalóriatartalmú - fogyókúrás étrendbe is beilleszthető (ha nem cukros édességként fogyasztjuk). A pektin elsősorban rosttartalma miatt értékes, és bár nem tartalmaz jelentős kalóriát, hozzájárul a teltségérzethez és az emésztéshez.
4. A zselatin gyógyír az ízületi fájdalomra: Tény, hogy a kollagén segíti a porcok felépülését, de önmagában a zselatin fogyasztása nem jelenti azt, hogy megszűnik az ízületi gyulladás. Hasznos kiegészítő lehet, de nem gyógymód.
5. A zselatin gyógyítja az emésztési problémákat: A zselatin tartalmaz olyan aminosavakat, amelyek nyugtatják a bélrendszert, de ettől még nem lesz belőle univerzális emésztésjavító. Kiegészítőként segíthet, de nem helyettesíti az orvosi kezelést vagy a megfelelő étrendet. Hasonlóan, a pektin is segíti az emésztést, de nem old meg minden problémát.
6. A zselatint csak édességekhez lehet használni: A konyhai alkalmazása ennél sokkal szélesebb! Krémlevesek, mártások, aszpikos fogások, joghurtok, felvágottak - a zselatin ott van sok sós ételben is. Stabilizál, sűrít, javítja az állagot - ez nemcsak a sütemények kiváltsága. A pektin is felhasználható számos ételben, a lekvárokon túl is.
7. Mindegy, milyen formában használod: Por, lap, levél - nem mindegy, melyiket használod. Míg a por könnyen adagolható, a lapzselatin átlátszóbb és pontosabban mérhető. Fontos tudni, hogyan lehet őket helyettesíteni: 1 evőkanál por kb. 4 lapzselatinnak felel meg.
8. A zselatin csak a konyhában hasznos: Valójában a gyógyszeripartól a fotópapírgyártásig sok iparág használja. Kapszulák, orvosi beavatkozások, 3D nyomtatás - mindehhez hozzájárul a zselatin sokoldalúsága.
9. Nincs zselatinmentes alternatíva: Ha vegetáriánus vagy, vagy egyszerűen elkerülnéd az állati eredetű zselatint, ma már számos helyettesítő létezik: agar-agar, pektin, karragén vagy épp kukoricakeményítő. Fontos tudni, melyik recepthez melyik passzol, mert az állag és a végeredmény is más lesz.

Útmutató az Egészséges Életmódhoz és Bélflórához

Ha puffadásos vagy refluxos tüneteink vannak a hagyományos prebiotikumoktól, akkor hagyjuk el őket és próbálgassuk az alternatív „prebiotikumokat”. Ha nincsenek kellemetlen tüneteink a hagyományos prebiotikumoktól, akkor örüljünk, mert ez annak a jele, hogy jó a bélflóránk vagy legalábbis SIBO problémánk nincsen. Probiotikumot, ha szedünk, akkor érjük el a 100 milliárd baktériumot, különben nem sok értelme van (kivéve hasmenés esetén). A házilag fermentált zöldségek (és akár húsok is, mint az érleléssel tartósított kolbász vagy serrano sonka) vélhetőleg jobb probiotikum források, mert a baktériumok jóval szélesebb skáláját tartalmazzák, mint a kapszulák. Használjunk sok-sok fűszert ételeink készítésekor, lehetőleg a fölsoroltak közül választva, de valószínű szinte bármely fűszer jó hatású. Ízesítésnek a citromlé és ecet is hasznos. Érdemes kerülni a liszteket és egyéb acelluláris szénhidrátforrásokat. Étkezés előtt egy órával beszedett emésztőenzim-keverék is segíthet, mint ahogy a fölsorolt illóolajak belsőleges alkalmazása (hígítva más olajjal!).

Egy alacsony szénhidráttartalmú, hagyományos prebiotikumoktól (és FODMAP-októl) mentes diéta is hasznos lehet, ugyanis ennek hatására jelentősen lecsökken a beleink baktériumtartalma, így a kevesebb baci ellen hatásosabban küzdhetünk a fenti módszerekkel (és nagyobb eséllyel lehet hatásos egy probiotikum is). Legfőbb zöldség/rostforrásként zöld leveles zöldségeket, salátalevelet, cukkinit, répát és esetleg útifűmagot érdemes használni. Ezek ugyanis a legkevésbé fermentálódó rostokat tartalmazzák. Sok zselatin/kollagén fogyasztása (pl. csontleves, kocsonya vagy zselatinos desszertek formájában) is hasznos, ugyanis olyan aminosavakat tartalmaznak, melyeket könnyen alakít a máj glükózzá, így könnyebben lehet csökkenteni a szénhidrátos és FODMAP-os ételek fogyasztását és még a belek nyálkahártyájának regenerálódásában is segíthetnek. Édesítésnek érdemes csak eritritet és steviát használni, ugyanis a xilit maga is FODMAP. És talán a legfontosabb: No stress!

További Javaslatok az Egészséges Bélflóráért

Sokan javasolják probiotikumok szedését antibiotikum kúra után. A Saccharomyces boulardii (cerevisiae, avagy a hagyományos élesztő egy alfaja) egy probiotikus hatású élesztőgomba, erre nem hatnak az antibiotikumok (ugyanis nem baktérium), ezért antibiotikum mellett is szedhető. Illetve egyes nem hagyományos ún. szelektív prebiotikumok is jó hatásúak lehetnek. A probiotikumok szedése eleve orosz rulett, hiszen, ha nem számunkra ideális törzseket szedünk, azzal pl. az immunműködésünket (Th1/2/17) rossz irányba tolhatjuk el (pl. ha eleve a Th1 működik túl és egy probiotikum is azt növeli). A legtöbb probiotikum fokoz vagy gátol immunágakat.

Többféle galakto-oligoszacharid (GOS) létezik, az alfa-GOS-ok a hüvelyesekben találhatóak meg, de nem ettől okoznak puffadást, hanem a magas FOS tartalmuk miatt és esetleg a kitin-specifikus lektin / prolamin tartalmuk miatt. Legalábbis maga az a-GOS kevéssé gázképző. Aztán vannak béta-GOS-ok, amik a legkevésbé gázképző hatásúak és a legszelektívebbek. Béta-GOS-ok közül is több féle van, melyek közül van egy szabadalmaztatott fajta, melyet egy anyatejben is jelenlévő baktériummal állítanak elő, így teljesen megegyezik azzal, ami az anyatejben van. Ez a ma ismert létező legszelektívebb (azaz csak a „jó” bacik szaporodásának kedvező) hatású prebiotikus hatású rost. Ennek neve Bimuno. A GOS-ok közül tehát a béta-GOS-ok a jobbak, azokon belül is a Bimuno, ami feltehetően a létező legszelektívebb (nem csoda, ha az anyatejben is ez van). Nem szelektívek, így sok esetben rontanak bélproblémákon. Más esetben segítenek (a magas vajsav termelés révén).

Mivel a fűszerek, illóolajok, gyógynövények mind enzimgátló hatásúak, ezért ronthatják az emésztés hatékonyságát, ha étkezés előtt vagy közben jutunk hozzájuk túlzott mennyiségben. Kettős dolog ez, ugyanis pont az enzim-gátló hatásuk révén is fékezik a „rossz”, azaz opportunista bacikat. Azaz az elfogyasztott ételen nem engedik őket is „lakmározni”. Meg kell tehát találni az optimális mennyiséget, ami a mi emésztésünket nem hátráltatja még, de a „rossz” bacik szaporodását igen. Szerencsére a legtöbb fűszer, illóolaj, gyógynövény rendelkezik különböző emésztőnedveket serkentő hatással is, növelve az ezekkel együtt járó emésztőenzimek mennyiségét is -> nagyobb az esély, h a nettó hatás csak a „rossz” bacik számára lesz hátrányos, míg az emésztésünk számára inkább hasznos.

Nem súlyos esetben a táplálékaink FODMAP és rezisztens keményítő tartalmának csökkentésével és a hivatalos prebiotikumok (inulin és fruktooligoszacharidok (FOS)) elkerülésével, fűszerek bőséges használatával szép lassan rendeződik a bélflóra. Hasmenésre hajlamos bélflóra esetben a gyomorsav ellenálló kapszulában lévő borsmentaolaj szedése különösen jó hatású, míg szorulásos és váltakozó szorulás/hasmenés hajlam esetén az allicin+borsmenta együtt nagyon jó hatású. (Allicint házilag így lehet csinálni: Fokhagymanyomóval sok gerezdet széttörünk, kb. 10 percig szétterítve egy tányéron levegőztetjük, majd egy hosszúkás üvegcsébe tesszük és pl. olívaolajat öntünk rá. Rendszeresen megkavarjuk 1-2 napig, de addig is fogyasztható már, miután leülepedett.)

tags: #pektin #fogyokura #velemenyek