A konyha világa tele van meglepetésekkel, és még a legtapasztaltabb házi pékekkel is előfordulhat, hogy éppen egy ínycsiklandó sütemény vagy pite készítése közben jönnek rá: a sütőpor elfogyott a polcról. A jelenlegi helyzetben, amikor a vásárlási szokások is megváltoztak, és kétszer is meggondoljuk, hogy leugrunk-e érte a boltba, különösen fontossá válik, hogy tudjuk, milyen alternatívák állnak rendelkezésünkre. Ez a helyzet nem csak frusztráló, hanem kreativitásra is ösztönöz, hiszen számos megoldás létezik, amellyel pótolhatjuk ezt a kulcsfontosságú hozzávalót. A sütőpor és a szódabikarbóna, bár mindkettő a térfogat növeléséért felelős, és használatuk egyszerű, mégis oda kell figyelni az adagolásukra, mert okozhatnak meglepetést, ha nem megfelelően alkalmazzuk őket. Ismerjük meg részletesebben ezeket az anyagokat és a konyhai praktikákat, amelyek segítségével mindig sikeres lesz a sütés, még akkor is, ha a sütőpor hiányzik a kamrából.

Mi is az a sütőpor és a szódabikarbóna? Kémia a konyhában
A süteményreceptek egyik visszatérő alkotóeleme, a sütőpor gyakorlatilag szódabikarbóna és sav keveréke. A sütőpor és a szódabikarbóna nem ugyanaz, ezért nem cserélhető fel egyik a másikra minden további nélkül. Mindkettő keleszt, de különböző módon hatnak. A szódabikarbóna, kémiai nevén nátrium-hidrogén-karbonát vagy nátrium-bikarbóna, egy enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Savas környezetben, hő hatására szén-dioxidot termel. Ezeket a légbuborékokat felszabadítva teszi levegőssé a tésztát. Ahhoz viszont, hogy a szódabikarbóna kifejtse hatását, kell, hogy a süteményben legyen savas anyag, például citromlé, ecet, joghurt, méz, barna cukor, vagy író. Savas összetevők nélkül ne használjuk a szódabikarbónát, mert anélkül nem indul be a kívánt kémiai reakció, és a tészta nehéz, tömör marad.
A sütőpor abban különbözik a sima szódabikarbónától, hogy megfelelő arányban keverik egy olyan savhordozóval, amely biztosítja a folyamat lefolyását anélkül, hogy adnunk kellene a tésztához valamilyen savas alapanyagot. Amikor a sütőpor folyadékkal érintkezik, szén-dioxid-buborékok szabadulnak fel, amelyek hatására a tészta megemelkedik. A legtöbb boltban vásárolt sütőpor „kettős hatású”, ami azt jelenti, hogy egyszer aktiválódik, amikor a folyadékhoz ér, majd újra, amikor felmelegszik, vagyis a sütőben. Ez a "dupla hatás" garantálja a folyamatos kelesztést a sütési folyamat során, ami egyenletesebb, könnyedebb textúrát eredményez.
A sütőpor összetevői és tartóssága
A sütőpor alapvetően három fő komponensből áll: egy lúgos anyagból (általában szódabikarbónából), egy savas komponensből és egy semlegesítő anyagból, amely megakadályozza a reakciót a nedvesség hiányában (ez gyakran kukoricakeményítő). A savas komponensek között találhatók például a difoszfátok, mint a nátrium-pirofoszfát (nátrium-difoszfát, E450 i), vagy a dinátriumfoszfát (E339 ii). Ezek a savak alacsonyabb hőmérsékleten kezdenek el reakcióba lépni. Más típusú sütőporok tartalmazhatnak nátrium-alumínium-foszfátot (E541), melynek savas formáját elsősorban pékáruk alacsony hőmérsékleten történő sütése során alkalmazzák, vagy alumínium-ammónium-szulfátot (E523), amelyet ipari sütésnél használnak, és magas hőmérsékleten szolgáltatja a sütőpor működéséhez szükséges savas kémhatást.
Fontos megjegyezni, hogy bár némelyik sütőpor lisztet is tartalmazhat, ami nyilván nem gluténmentes, ezáltal problémákat okozhat az arra érzékenyeknél, általánosan elmondható, hogy a sütőpor NEM KÁROS. A benne lévő savak maradéktalanul elbomlanak a sütés során, így nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Például a borkősav tartalmú sütőporok, melyek gyakran a paleolit kategóriában jelennek meg, szintén maradéktalanul elbomlanak, így nem feltétlenül "paleóbbak" ebből a szempontból, mint a dinátriumfoszfátot tartalmazók.
A sütőpor szavatossági ideje alapvetően 12 hónap, de nem megfelelő tárolás esetén akár hat hónap után is búcsút inthetsz neki. Tárold száraz, hűvös helyen, és használat előtt mindig ellenőrizd a szavatossági időt. Arra figyeljünk a sütőpornál, hogy ha nedvességet kap, vagy párás helyen tároljuk, akkor képes arra, hogy a két anyag (a sav és a szódabikarbóna) semlegesítse egymást, és így a tésztában már nem fog működni megfelelően.
Hogyan teszteld a sütőpor frissességét?
Ha kételyed merülne fel a minőségét illetően, a következő tesztet végezd el: keverj össze fél teáskanál sütőport fél bögre forró vízzel, és ha nem kezd el azonnal pezsegni, akkor inkább ne használd, mert elveszítette hatékonyságát, és nem keleszti majd meg megfelelően a tésztát. Ez a gyors ellenőrzés segíthet elkerülni a csalódásokat a sütés során.
Büfiztetés helyesen - Babadoktor
A sütőpor helyettesítése: Amikor van szódabikarbóna
Ahogy már fentebb említettem, ha szódabikarbónával helyettesítjük a sütőport, akkor valamilyen savas anyagot kell hozzákevernünk, ez pedig nem csak az ecet és a citrom lehet. Fontos tudni, hogy a szódabikarbónából mindig kevesebbet kell használni, mint sütőporból, általában körülbelül az 1/3-át. Ez azért van, mert a szódabikarbóna koncentráltabb kelesztőanyag. Általánosan elmondható, hogy 30 dkg liszt kb. 1/2 teáskanál szódabikarbónát igényel a megfelelő térfogat növekedéshez, ha elegendő savas közeg áll rendelkezésre. Ha szódabikarbónát szeretnénk sütőporral helyettesíteni, akkor kb. 2-3-szoros mennyiségre lesz szükségünk ahhoz, hogy ugyanaz legyen az eredmény.
Házi sütőpor borkővel és szódabikarbónával
A legjobb és legbiztosabb módszer, ha tisztított borkövet (cream of tartar) összekeversz szódabikarbónával. A borkő mostanában nagyon sok külföldi receptben szerepel, ezért könnyen előfordulhat, hogy már beszereztél egy üveggel. A borkő savasságot ad a szódabikarbónának, tehát alapvetően sütőport készítesz otthon, a konyhádban. Egy teáskanál sütőpor megfelelőjéhez vegyél egynegyed teáskanál szódabikarbónát és ötnyolcad teáskanál tisztított borkövet. Ezzel tulajdonképpen saját, házi sütőport készítettél. Egyszerre készíthetsz nagyobb adagot is, ekkor tegyél hozzá egynegyed teáskanálnyit valami olyan anyagból, ami felszívja a nedvességet, például egy negyed teáskanál kukoricakeményítőt, hogy megakadályozd a csomósodást és ne romoljon meg hamar a keveréked. Tárold légmentesen záródó edényben!
Író és szódabikarbóna
Az író nagyon savas, ezért jól működik a szódabikarbóna aktiválásában - így ez a duó is nagyszerű sütőpor-helyettesítő. Egy teáskanál sütőpor helyettesítéséhez fél bögre írót (kb. 1,25 dl) keverj össze egynegyed teáskanál szódabikarbónával. Az írót a nedves, a szódabikarbónát a száraz hozzávalókhoz add. Ne felejtsd el, hogy a plusz folyadék miatt csökkenteni kell a receptben szereplő többi folyadék mennyiségét 1,25 decivel. Ez a helyettesítő nem jó választás olyan receptekhez, amelyhez kevés folyadék szükséges, vagy ha a receptben már eleve sok folyadék van, és annak további csökkentése hátrányosan befolyásolná a tészta állagát.

Tej és szódabikarbóna: Savanyítva vagy házilag
Bizony, akár tejet is használhatsz, de ne kapd ki azonnal a hűtőből a friss tejet. Az a jó, ha már kicsit megsavanyodott - de még nem romlott! -, így biztosítja a szükséges savasságot. Az előbbiekhez hasonlóan fél pohár tejhez (kb. 1,25 dl) adj egynegyed teáskanál szódabikarbónát, a többi folyadék mennyiségét pedig csökkentsd fél bögrével. A tej megsavanyodását azonban nem kell az időre és a természetre bíznod, te magad is kezedbe veheted a folyamatot azzal, hogy egy evőkanál citromlevet vagy ecetet adsz egy bögre (kb. 2,5 dl) tejhez, majd hagyod állni két percig. Ezáltal gyorsan előállíthatsz egy savas folyadékot, amely tökéletesen alkalmas a szódabikarbóna aktiválására.
Joghurt és szódabikarbóna
A joghurt egy másik olyan savas összetevő, amely szódabikarbónával keverve „utánozhatja” a sütőpor hatását. Az íróval megegyező módon használd a sütőpor helyettesítésére: 1 teáskanál sütőpor helyett adj ¼ teáskanál szódabikarbónát a száraz, 1,25 dl natúr joghurtot a nedves összetevőkhöz. Ne felejtsd el csökkenteni a többi folyadék mennyiségét 1,25 decivel! Fontos, hogy natúr, ízesítetlen joghurtot használjunk, hogy elkerüljük az ízek nem kívánt keveredését a süteményben.
Citromlé, ecet és szódabikarbóna
A citromlé és az ecet ugyanolyan savas, mint a borkő, és szinte biztos, hogy van a konyhaszekrényedben. Hátrányuk azonban, hogy változtatni fognak a produktumod ízén, ezért csak legvégső esetben folyamodj ezekhez, vagy olyan receptekben használd, amelyekhez csak nagyon kevés sütőport szükséges, vagy ahol a citromos/ecetes íz nem zavaró. A fehér ecetnek semleges az íze, így szinte észrevétlen marad a süteményben, de a rizsecet vagy az almaecet is használható, ha kisebb mennyiségű sütőport helyettesítesz. 1 teáskanál sütőpor helyettesíthetsz úgy, hogy ¼ teáskanál szódabikarbónát ad a száraz, és ½ teáskanál friss citromlevet vagy 1 teáskanál ecetet a nedves hozzávalókhoz.
Melasz és szódabikarbóna
A melasz sűrű cukorszirup, nem túl savas, szódabikarbónával keverve azonban hasonló kelesztő tulajdonságokkal rendelkezik, mint a sütőpor. A melasz alapvetően cukor (főzött cukornádlé), így még édesebbé teszi a sütit. Ezt vedd figyelembe, és csökkentsd a receptben írt cukor vagy édesítő mennyiségét, illetve arról se feledkezz meg, hogy a melasz folyékony, ezért csökkenteni kell a receptben szereplő többi folyadék mennyiségét is. 1 teáskanál sütőport kiválthatsz ½ dl melasz és ¼ teáskanál szódabikarbóna keverékével. Ez a kombináció különösen jól illik sötét, fűszeres süteményekhez, mint például a mézeskalács vagy bizonyos kenyerek.
Mégis sütnél, de sütőpor és szódabikarbóna sincs?
A helyzet még ekkor sem reménytelen! Ha sem sütőpor, sem szódabikarbóna nincs kéznél, még mindig léteznek megoldások a tészta lazítására, amelyek a fizikai elven vagy más speciális összetevőkön alapulnak.
Felvert tojásfehérje, a természetes lazító
A legtöbb sütőpor-helyettesítőhöz szódabikarbónát kell használni, de ha az sincs kéznél, akkor habbá vert tojásfehérjét is használhatsz. Verj fel 2 tojásfehérjét kemény habbá, és óvatosan, laza mozdulatokkal forgasd a többi, már összekevert alapanyaghoz. A tojásfehérjében lévő légbuborékok meleg hatására kitágulnak, így lazítva a tésztát. Ez nem működik minden receptnél, de palacsinta vagy gofri esetében, vagy akár egy könnyed piskóta tészta alapjaként jó választás lehet. Fontos, hogy a habot nagyon óvatosan keverjük a masszához, hogy a buborékok ne törjenek össze, és megmaradjon a levegős állag.

Önkelesztő liszt: A kényelmes, de kevésbé elterjedt opció
A külföldi receptekben gyakran találkozni a 'self-rising flour' kifejezéssel, ami praktikusan sütőporral és sóval kevert liszt. Nálunk még nem annyira elterjedt, de webáruházakban, különlegességeket áruló élelmiszerboltokban kapható. Ha van otthon ilyen liszt, akkor a receptben előírt sütőport egyszerűen elhagyhatjuk, figyelembe véve, hogy az önkelesztő liszt már tartalmazza a szükséges kelesztőanyagot és sót. Ezzel a megoldással időt és energiát takaríthatunk meg, és garantált a tészta megfelelő kelése.
Tészták lazítása: Fontos tippek és buktatók
Nem élesztős, mégis habkönnyű, hogyan? A legtöbb hazai recept csak sütőport ír elő a kevert tészták állagának könnyítéséhez, a külföldi oldalak viszont sütőport és szódabikarbónát is kevernek bele. Miért van ez? A válasz az összetevők savasságában rejlik. Ha a tészta összetevői nem elegendően savasak, akkor a sütőpor kettős hatása (savval előre kevert szódabikarbóna) biztosítja a kelesztést. Amennyiben a recept már eleve tartalmaz savas összetevőket (pl. joghurt, citrom, író), akkor a szódabikarbóna önmagában is hatékony lehet, vagy a sütőporral kombinálva még jobb eredményt adhat.
Érdemes vigyázni, hogy ne tegyünk túl sokat a tésztába ezekből a lazító anyagokból, mert a sütemény púpos lesz, vagy repedt. A receptek nem véletlenül figyelmeztetnek rá, hogy a lisztbe keverjük őket, ez a lépés is fontos ahhoz, hogy egyenletesen fejthessék ki a hatásukat az egész tésztában. Ha túl sok lazítóanyagot használunk, az nem csak a tészta külsejét ronthatja el, hanem az ízét is befolyásolhatja, fémes vagy keserű utóízt hagyva maga után.
Mivel a sütőpor savakat tartalmaz, ha túl sokat használunk belőle, az módosíthatja a sütemény ízét, ezért gyakori, hogy a receptek a két adalék (sütőpor és szódabikarbóna) keverékét javasolják. Így a levegős állag biztosítva lesz anélkül, hogy ez a végeredményre rányomná sütőporízű bélyegét, és egy harmonikusabb ízvilágot kapunk.
Süssünk sütőpor nélkül - Receptek a gyors és egyszerű édességekért
A járvány elhozta kis hazánkba az élesztőválságot is, igazi kincs, ha a boltban rábukkan az ember egy csomagra, hiszen a házi pékek országában az egyik legkelendőbb portéka ez. Szerencsére az élesztőtől eltekintve nincs élelmiszerhiány, minden más árut lehet kapni a boltokban - ám mára az is megváltozott, hogy hogyan és milyen rendszerességgel járunk vásárolni. Ezért is olyan praktikusak azok a receptek, amelyek minimális odafigyelést és speciális hozzávalót igényelnek, vagy éppen sütőpor nélkül is elkészíthetők.
„Olyan süteményreceptet biztos nem tudsz, amit még én is el tudok készíteni!” - mondja súlyos konyhai önbizalomhiányban szenvedő barátnőm. Már hogyne tudnék, rögtön hármat is! Bár sok sütni-főzni szerető háziasszony kényszeres vonzalmat érez a sütemények körüli szöszmötölés, gyúrás, nyújtogatás, formázgatás, szaggatgatás iránt, elég gyakran előfordul, hogy nincs idő ilyen műveletekre, mert egy órán belül kell valami sütemény. Elfelejtett szülinapok, vasárnap délutáni édességvágy vagy szimpla, de annál érthetőbb lustaság esetén jöhetnek a kevert tésztájú sütemények, azok, amikhez csak fakanál és egy, maximum két tál kell, ám semmiféle konyhai alapismeretet nem igényelnek. Vagy éppen olyan piték, amelyek a ropogós morzsa állagára épülnek, és nem a kelesztésre.
Pite, munka nélkül: A zabpelyhes, lusta pite
Egy klasszikus pite olyasmi, ami alap minden konyhában, főleg nyáron, mikor egymást követik a friss gyümölcsök, de télen is nagyon gyakran megkívánja az ember. Ha viszont éppen nincs kedvem se arra várni, míg lehűl, se a tészta nyújtogatásával húzni az időt, ezt a szórós, morzsálós pitét készítem el. Ez a fajta pite a morzsás tetejének és omlós alapjának köszönheti népszerűségét, és általában nem igényel sütőport, hiszen a tésztája nem kell, hogy megemelkedjen, inkább a ropogós, omlós textúra a cél. A "pitebe nem kell sütőpor" elvét tökéletesen példázza, hiszen a lazítóanyag hiánya nem rontja, hanem éppen erősíti az elkészült desszert karakterét.
További előnye, hogy valamivel egészségesebb a sima változatnál, mivel kevés liszt van benne, sok zabpehely és cukor helyett méz. Persze ugyanez elkészíthető több liszttel, vagy akinek a kókusz-mandula sok, lehet csak az egyiket használni. A lényeg, hogy az összes szárazanyag-tartalom ugyanannyi legyen. Lehet egyszerűen lekvárral tölteni, vagy fagyasztott gyümölccsel sütni, ami épp akad.

Zabpelyhes, lusta pite - Alapanyagok:
- 50 gramm sima liszt
- 50 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 50 gramm kókuszreszelék
- 50 gramm darált mandula
- 150 gramm zabpehely
- egy nagy csipet só
- 1,5 dl méz
- 200 gramm vaj
- 2 dl lekvár vagy 300 gramm gyümölcs
Elkészítés:
- A száraz alapanyagokat - a liszteket, mandulát, kókuszreszeléket és zabpelyhet - elkeverem.
- A vajat felkockázom és elmorzsolom a lisztes keverékkel és a sóval. Addig dolgozom, amíg morzsás állagú nem lesz.
- Hozzákeverem a mézet, ami segít összetartani a morzsát, miközben édeskés ízt ad neki.
- A tésztát szétosztom egyharmad-kétharmad arányban.
- A nagyobb adagot egy szögletes tepsi aljába szórom, majd egyenletesen belenyomkodom, alapként szolgálva a pitének.
- Ráöntöm a lekvárt vagy rászórom a gyümölcsöt, egyenletesen eloszlatva a tészta tetején.
- A maradék tésztát egyszerűen a tetejére morzsolom úgy, hogy viszonylag egyenletesen legyen elosztva, ezzel biztosítva a ropogós réteget.
- 160 fokos, előmelegített sütőben kb. 20-30 perc alatt sütöm meg, vagy amíg a teteje aranybarnára nem pirul.

Gyors kevert tészták, amik sütőpor helyettesítővel is remekek
A citromkenyér, a muffin és a csokis cookie is annyiféleképpen variálható, hogy évekig nem fogja észrevenni senki, hogy ugyanazt a receptet csavargatják erre meg arra. Ezek a receptek mind tartalmaznak valamilyen kelesztőanyagot, de a fenti módszerekkel könnyedén helyettesíthető a sütőpor, ha éppen kifogyott.
Mákos citromkenyér - Kicsit savanyú, a máktól pedig kicsit kesernyés
Ez a "kenyér" valójában egy szaftos sütemény, melyet kenyérformában sütnek, innen ered a neve. A mák és a citrom frissítő, ugyanakkor gazdag ízkombinációt alkot. Itt sütőport és szódabikarbónát is használunk, de a fenti tippekkel, ha a sütőpor elfogyott, a szódabikarbóna mellé a citromlé, joghurt vagy író adhatja a hiányzó savasságot.
Alapanyagok:
- 150 gramm liszt
- 50 gramm darált mák
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna
- 1 mokkáskanál só
- 1 citrom héja (reszelve)
- 100 gramm cukor
- 50 gramm joghurt
- 50 gramm tej
- 2 tojás
- 100 gramm vaj
- 1 citrom leve
A mázhoz:
- 1 citrom leve
- 50 gramm cukor
Elkészítés:
- A száraz alapanyagokat, azaz a lisztet, mákot, sót, szódabikarbónát, sütőport elkeverem egy nagy tálban.
- Egy másik tálban megolvasztom a vajat, hozzákeverem a citromlevet, cukrot, a tojásokat és végül a joghurt és a tej keverékét. Jól elkeverem, amíg homogén állagot nem kapok.
- A nedves alapanyagokat a szárazakhoz keverem, de nem sokat szöszmötölök vele, elég épp annyira, hogy ne maradjanak benne száraz foltok. A túlkeverés rontja a tészta állagát.
- Egy formát kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a masszát.
- 180 fokosra előmelegített sütőbe teszem, és kb. 40 percig sütöm, vagy amíg egy beleszúrt fogpiszkáló tisztán nem jön ki.
- Közben a citrom levét egy kis lábosban összekeverem a cukorral, és kis lángon kevergetve addig melegítem, míg a cukor fel nem olvad, így elkészül a máz.
- A forró süteménybe egy hosszú hurkapálcikával vagy tűvel több helyen lyukat fúrok.
- A szirupot egyenletesen a kenyérre öntöm, így hagyom kihűlni - így közben magába szívja a citromos ízt. Én a tetejét megszórtam egész mákszemekkel, ez persze opcionális.
Nagyon csokis sütike (cookie) - Kívül roppan, de belül nagyon puha
Ez egy cookie-alaprecept, amely a sütőpor segítségével nyeri el kívánt állagát, de a helyettesítési tippekkel itt is boldogulhatunk. A lényeg, hogy nem szabad túlsütni. Akkor kell kivenni a sütőből, mikor még lágy - hűlés közben fog megszilárdulni.

Alapanyagok:
- 200 gramm étcsokoládé
- 50 gramm vaj vagy olívaolaj
- 2 tojás
- 30 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 10 gramm keserű kakaópor
- 1 evőkanál cukor
- nagy csipet só
- egy teáskanál sütőpor
Elkészítés:
- A száraz alapanyagokat, azaz a lisztet, a kakaóport, a sütőport és a sót összekeverem.
- A csokoládét kis darabokra tördelem, és mikróban vagy gőz fölött a vajjal vagy olajjal együtt felolvasztom. Ne legyen forró, csak olvadjon fel.
- Belekeverem a tojásokat és a cukrot az olvasztott csokoládés keverékbe.
- A száraz alapanyagokat éppen csak összeforgatom a nedvesekkel, majd kb. fél órára a hűtőbe teszem, hogy a tészta könnyebben formázható legyen.
- Evőkanálnyi gombócokat adagolok egy sütőpapíros tepsire, a gombócokat lelapítom.
- 180 fokosra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütöm a kekszeket. Lehet variálni fűszerekkel, reszelt narancshéjjal, csokoládédarabokkal, aszalt gyümölccsel vagy durvára tört magvakkal. A képen látható verzió most sópelyhekkel készült, akik szeretik a sós-édes kontrasztot, próbálják ki.
Kókuszos muffin - A kezdők kedvence
Mostanában ciki lett muffint készíteni, pedig ez a legjobb dolog, amivel elkezdhetjük tanulni a sütést, szó szerint egy gyerek is össze tudja rakni, és ha odafigyelünk, hogy ne süljön túl, nagyon jó süteményt lehet belőle kihozni. A muffinok tökéletes példái a kevert tésztáknak, ahol a sütőpor kulcsfontosságú a könnyed textúra eléréséhez.
Alapanyagok:
- 150 gramm kókuszreszelék
- 100 gramm liszt
- 1 evőkanál sütőpor
- egy nagy csipet só
- 50 gramm cukor
- 3 dl tejföl
- 50 gramm vaj
- 2 tojás
- fagyasztott/friss málna
Elkészítés:
- A tojást felverem a cukorral, belekeverem az olvasztott vajat és a tejfölt, simára keverem.
- A kókuszreszeléket, a lisztet, a sütőport és a sót is összekeverem egy másik tálban.
- A két keveréket éppen csak összeforgatom, ügyelve arra, hogy ne keverjük túl, mert az rontja a muffin állagát.
- A tésztát egy 12 darabos muffinforma rekeszeiben osztom szét egyenletesen, majd mindegyikbe nyomok egy-két szem málnát.
- 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt sülnek meg, vagy amíg aranybarnák nem lesznek, és egy beleszúrt tű tisztán nem jön ki.
Érdemes bátornak lenni az alapanyagokkal, csak az arányokra kell jól odafigyelni, és a kelesztőanyagok hiányában a fenti praktikákat alkalmazni. A konyha tele van lehetőségekkel, és egy kis kreativitással, valamint a megfelelő ismeretekkel mindig találunk megoldást a felmerülő problémákra.