A pizza, ez az egyszerű, mégis sokszínű étel generációk óta hódítja meg a világot. Története évezredekre nyúlik vissza, és a mai napig képes megújulni, miközben megőrzi hagyományos értékeit. Érdekességek, legendák, egészségügyi vonatkozások és a helyes fogyasztás fortélyai bontakoznak ki a következő sorokban, melyekbe az olasz filmikon, Francesca Romana Rivelli, művésznevén Ornella Muti gondolatai is beleszövődnek.
A pizza eredete és legendái
A "pizza" szó legkorábbi ismert megjelenése egy 10. századi szövegből származik, ám ekkor még egészen mást értettek alatta, mint amit ma pizzának hívunk. Évszázadoknak kellett eltelnie, mire kialakult az az étel, amit mi ma pizzának nevezünk. Korábban az alapra inkább fűszereket, zsírt, olajat, sajtot, datolyát vagy sok más egyebet szórtak.
A klasszikus Margherita pizza története, bár széles körben ismert, tele van megkérdőjelezhető elemekkel. A legenda szerint az olasz király és felesége, Savoyai Margit, azaz Margherita Nápolyba látogatott. A királyné megunta, vagy meg is betegedett az arisztokrácia által akkor is előnyben részesített francia konyha remekeitől, és a szegények ételét, a pizzát akarta megkóstolni. Ezért hívatták Rafaelo Esposito pizzakészítőt, aki háromféle pizzát készített Margitnak: egy fokhagymásat (ez a marinara pizza), egy szardellásat (pizza Napoli) és egyet, amely a frissen egyesült Olaszország zászlójának színeit idézte paradicsomszósszal, mozzarellával és bazsalikommal.
Ez a legenda azonban később megkérdőjeleződött. A pizzázó valójában nem pizzázó volt, hanem inkább egy bolt, a levél hitelessége pedig több okból is kérdéses. A pecsét sem olyan volt, mint a királynőnek, a kamarásának, aki elvileg írta a levelet, sem ilyen volt a kézírása, a megszólítása is furcsának tűnik, hiszen Esposito volt a hős, nem Brandi, aki a felesége volt. Sokkal inkább tűnik egy remek marketingfogásnak Esposito sógorának fiaitól, a Brandi testvérektől, akik az addig Itália királynéjának pizzériáját átnevezték Pizzeria Brandira, és készítettek egy levelet - talán a korábbi név (amely bolt a nevét hat évvel a királyné látogatása előtt kapta) inspirálta őket - egy olyan mendemondára építve, ami már a korábbi királyi család, a Bourbonok tagjaival is ismert volt a környéken. De tényleg ezen múlna bármi is?
A pizza sokszínűsége: formák, vastagságok és feltétek
Az igazán jó pizza élményéből az sem vesz el semmit, hogy kerek, vagy szögletes, mint Lazio régióban, így azon belül a fajta névadója Rómában is, ahol ráadásul vastagabb is a tésztája és általában szeletekben árulják, elvitelre. A római pizza a nápolyival szemben azért is más a legtöbb esetben, mert van benne vagy rajta olívaolaj, amitől a ropogósságát kapja. És persze nem csak a forma, a vastagság, és az olívaolaj lehet a különbség, hanem a feltétek is.
Anders Hansen szerint bár vadászat helyett rendelhetünk pizzát házhoz szállítással, jobban tesszük, ha megpróbálunk egy kicsit úgy élni, mint az őseink - és mozgunk. Ez a gondolat rávilágít arra, hogy a kényelmi ételek, mint a pizza, bár finomak és könnyen hozzáférhetők, nem helyettesíthetik az aktív életmódot.
Yuval Noah Harari megfigyelése szerint egy sokszínű világban élünk, ahol a pizza, a gyros, a szusi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései a hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Harari gondolatai felvetik azt a kérdést, hogy miközben nyitottak vagyunk az idegen gasztronómiára, vajon az idegen kultúrák embereire is ugyanilyen nyitottsággal tekintünk-e.
Az olasz pizza titka és a helyes fogyasztás
Az eredeti olasz pizza vékonytésztájú, kívül ropogós, belül pedig puha és kellemesen lágy. Ritka az, aki ellen tud állni neki. A fenséges olasz étel egyik titkaként azt szokták emlegetni, hogy a tésztája mindig frissen készül el, melyhez a legtöbb esetben magas fehérjetartalmú búzalisztet használnak fel. Ha kedveljük az eredeti olasz ízeket, akkor egy jó Margaréta pizzával biztosan nem fogunk mellé lőni.
A World 50 Top Pizza Awards, amit többen is a pizzériák Michelin-díjának neveznek, évente osztja ki a világ legjobb pizzájának és pizzaséfjének járó elismerést. A döntés egyébként a kritikusok titkos étteremlátogatásai során szerzett tapasztalati, pontozásai alapján születik. A Londonban élő Michele Pascarella, a Napoli on the Road alapítója is bezsebelhette már ezt a díjat, akinek vendéglátóegysége egy food truckből nőtte ki magát. Michele más egyéb szakmai díjjal is büszkélkedhet, így ha ő azt állítja, hogy ez a helyes pizzaevés módja, akkor elhisszük neki.
Pascarella szerint gyakran előfordul, hogy már a készítés fázisában elrontják a pizzát. Nem egyszer találkozott azzal a hibával, hogy túl sok feltétet pakolnak rá, ebből kifolyólag az alap elnehezül, a tészta élvezhetősége pedig lényegesen romlik. A másik szembetűnő gond, hogy sokan nem kézzel, hanem késel és villával igyekeznek elfogyasztani ezt az olasz eredetű ételt - írja a The Sun.
Arról is beszélt, hogy az italpárosítással is gyakran mellényúlunk. Az olaszok véleménye szerint ásványvizet, savanyú limonádét és sört kortyolgatnak pizzájuk mellé, ugyanis ezek a frissítők segítenek a tészta ízének kihangsúlyozásában, továbbá a sör megteremti a tészta sós és a feltétek édes ízei közti egyensúlyt.
Gianni Annoni is megosztotta véleményét a pizzaevésről a Dining Guide-nak adott interjújában: "Pizzát enni egyedül olyan szomorú." Hozzátette, hogy mindenkinek fejenként egy pizza jár, és ebédkor, ha már nagyon éhesek vagyunk, megehetünk állva is egy pizzaszeletet egy pizzabárban. Yogi Berra vicces megjegyzése - „Vágd azt a pizzát inkább négybe, nem vagyok annyira éhes, hogy hat szeletet megegyek.” - szintén a mértékletességre és a józan észre hívja fel a figyelmet, bár humoros formában.
Ornella Muti, az olasz film ikonja és a pizza összefüggései
Francesca Romana Rivelli - művésznevén Ornella Muti - olasz színésznő 1955-ben született. Édesapja nápolyi, édesanyja, Ilse Renata Krause észt származású. Ez a multikulturális háttér már önmagában is érdekes párhuzamot von a pizza sokszínűségével, hiszen a pizza is képes befogadni és integrálni különböző kultúrák ízeit és alapanyagait.
Ornella Muti karrierje 1970-ben indult a filmvásznon a "La moglie più bella" című olasz filmben, ahol Alessio Orano színésszel ismerkedett meg, akivel 1975-ben első házasságát kötötte. A következő két évben három-három filmet forgatott, ezek közül a "La stanza del vescovo" (1977), az "Egy gazember halála" (1977), a "Ritratto di borghesia in nero" (1978), az "Eutanasia di un amore" (1978) és az "Első szerelem" (1978) volt jelentős. Angol nyelvű debütálásra 1980-ban került sor, amikor Aura hercegnőt alakította a nemzetközi sztárparádét felvonultató "Flash Gordon" című filmben, amelynek teljes zenéjét a brit Queen zenekar készítette. Az 1990-es évet három filmmel kezdte ("A Season of Giants", "Il viaggio di Capitan Fracassa" és "Fiúk, ki jön az ágyamba?"). 1991-ben ismét egy hollywoodi, filmsztárokkal zsúfolt vígjátékban láthatta őt a közönség - az "Oscar"-ban a címszereplő karaktert alakító Sylvester Stallone feleségét személyesítette meg. 1996-ban a "Mi fai un favore" és a "Pour rire!" című filmekben szerepelt. 2004-ben különösen elfoglalt volt. Játszott a "Mondj igent!" című olasz filmben, majd az "A szív csalfa vágyai"-ban egy nagymamát alakított. 2007-ben három filmet forgatott: "Civico zero", "Peopling the Palaces at Venaria Reale" és "Ki hitte volna?". 2008-ban saját ékszerláncot indított, és hamarosan olyan városokban nyitott üzletet, mint Párizs, Milánó, Róma, Riga és Moszkva. Második házasságát Federico Facchinetti-vel kötötte, akitől 1996-ban különvált.
Ornella Muti pályafutása és személyisége, olasz gyökerei ellenére sokszínűségével és nemzetközi jelenlétével tükrözi a pizza globális elterjedését és elfogadottságát. Ahogyan ő is képes volt meghódítani a világot tehetségével és karizmájával, úgy a pizza is meghódította a konyhákat szerte a bolygón, alkalmazkodva a helyi ízekhez és igényekhez, miközben megőrzi olasz identitását.
Társadalmi rétegek és a pizza
Yuval Noah Harari megállapítása, miszerint Mária Antónia francia királyné állítólag azt tanácsolta az éhező tömegeknek, hogy ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot, ma is aktuális. A mai szegények szóról szóra követik ezt a javaslatot. Miközben Beverly Hills gazdag lakosai párolt tofut esznek fejes salátával és quinoával, a nyomornegyedek és gettók szegényei keksszel, chipsszel, hamburgerrel és pizzával tömik magukat. Ez a megfigyelés rávilágít arra, hogy a pizza, bár eredetileg a szegények eledele volt, mára univerzális étellé vált, de a fogyasztási szokásai mégis eltérhetnek a társadalmi rétegek között. A gyors és megfizethető pizza továbbra is fontos szerepet játszik a kevésbé tehetősek étrendjében, míg a gazdagabb rétegek gyakran egészségesebb, de drágább alternatívákat választanak. Ez a jelenség a pizza komplex társadalmi szerepére utal, mint egy étel, amely összeköti, de egyben el is választja a különböző társadalmi csoportokat.