Az emberiség történetében különösen érdekes az a szoros kapcsolat, ami a mezőgazdasági tevékenységek és a közösségi élet között alakult ki. Minden nagyobb betakarítási vagy feldolgozási esemény, mint például a disznóvágás, a szüret vagy az aratás, szinte ünnepnek számított, amelyet szokások és hiedelmek, játékok és tréfák, nóták és táncok kísértek. Manapság már csak azért is nehéz elképzelni vagy egyáltalán megérteni ezt a helyzetet, mert az élelmiszer általában adott, sőt, elvárt: nem kell érte keményen megdolgozni, verejtékezni, éjt nappallá tenni. Így pedig nyilván a munka eredménye sem érdemel ünneplést, nem övezi többnapos csinnadratta a heti bevásárlókörutunkat. Talán épp ezért is érdemes visszatekinteni a régebbi időkbe - hogy elvonatkoztassunk jelenlegi kényelmi helyzetünktől, hogy újra felismerjük az élelmiszer, az étel értékét és nem mellesleg, hogy tanuljunk valamit a régiektől.
A Szüret Kezdete: Jeles Napok és Hangkeltés
A 18-19. században a szüretek időpontjai szorosan kapcsolódtak egyes jeles napokhoz, mint például Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás napjáig (október 28.). Ez persze nem jelentette, hogy mindenhol ugyanakkor kezdődött a szüret: az ország különböző területein más és más napok jelentették a betakarítás elejét. Mindenhol tudták, mikor érdemes nekikezdeni a szüretnek, mikortól nem lesz savanyú a szőlő. A legkorábbi szüretnap szeptember 29-e, Szent Mihály napja volt az Alföldön és az egri borvidéken, ezt követte Kőszeg és környéke Orsolya napjával október 12-én, míg Erdélyben, a Dunántúl jelentős részén és Mátraalján Terézia napja, vagyis október 15 jelentette a kezdést. Borsod vármegyében pedig Lukács napjához (október 18.) igazították. Tokaj-Hegyalján egészen Simon-Júda napjáig (október 28.) elhúzódhatott a szüretkezdet.
Nehéz is lett volna falusiként eltéveszteni a napot, ugyanis a szüreti időszak beköszöntét, illetve az egyes szüretek első napját a községben mindig harangzúgás, a szőlőhegyen pedig ostorpattogás, kurjongatás, sőt pisztolylövések és egyes helyeken mozsárágyúk dörrenése jelezte - mindez a rossz szellemek elűzése és a jó termés biztosítása végett. A szüretet mindenütt nagy hangkeltéssel, kolompolással, fegyverek elsütésével kezdték. Ennek a gyakorlati haszna az volt, hogy elriasszák a vadakat és madarakat a területről, hogy az érett gyümölcsöt minél kisebb kárral tudják leszedni. A szüretnek olyan nagy jelentősége volt, hogy a 16-17. században még a törvénykezést is betiltották erre az időszakra. Az esemény fontosságát jelzi az is, hogy a szüretre még a katonákat, a messze földön szolgálókat is hazaengedték, sőt az elszármazott családtagok is igyekeztek haza erre a közös munkára.
A Szüret mint Társasmunkás Esemény
A különböző történelmi korok is igazolják, hogy a szüret sokkal többről szól, mint szimpla munka. Egy igazi ünnepnek számított és a mai napig is az! A szüret jelentette egyrészt a parasztgazdaságban kölcsönös segítséggel végzett társasmunkát, másrészt a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban bérmunkát. Ám a 19. század közepe előtt a földesúri szőlőkben főként robotmunkával volt azonosítva.
Teátrálisan indult, mégsem volt minden szőlőben ugyanolyan a munka - az eltérések leginkább a szőlő méretében, illetve annak tulajdonában nyilvánultak meg. A családi szüreten maga a gazda, míg az uradalmakban az általa kijelölt szüretgazda (általában a vincellér) irányította a dolgozókat. A 19. századig a birtokosok nem keveredtek a munkát végző néppel. Megbíztak egy szüretgazdát, általában a vincellérüket, hogy irányítsa a munkát.
A munka nemek szerint oszlott meg: a nők kacorral, görbe szőlőmetsző késsel vágták az érett fürtöket, majd pakolták őket kosárba, vödörbe, sajtárba, amelyek ha megteltek, a férfiaknál lévő puttonyokba ürültek. A hagyományok szerint a nők szedték a szőlőfürtöket a görbe szőlőmetsző kés (kacor vagy kusztora) segítségével, daloltak a szedőlányok, a férfiak (csöbrös vagy puttonyos) pedig összegyűjtötték a termést. A munkát nem csak az könnyítette, hogy csoportban végezték az emberek: a szedés és puttonyozás közben felhangzó nóták, mondókák és tréfák mellett senki nem gondolt a még hátralévő szőlősorokra. Attól függően, hogy mekkora volt a szőlő, a szüret akár több napig is tarthatott. Voltak helyek, ahol a gyerekek elkezdték karókkal, csömöszölővel a termés összezúzását, majd a férfiak a szüretelőhelyre vitték, ahol máris megkezdődött a préselés hatalmas taposó kádakban. Voltak helyek, ahol nem vitték a présházig a szőlőt, hanem a sorok végén egyből taposták, darálták.
Extravagáns angol kifutó (1956) | Vintage divat
A házigazda, vagyis a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket. Étellel-itallal kínálja őket és a szőlőből, mustból is kóstolót vihetnek haza a vendégek. A nehéz, fizikai munkavégzéshez hozzátartozott a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás és a finomabbnál finomabb ételek elfogyasztása is, amelyek a lagzik menüjével vetekedtek.
A Szüret Gasztronómiája
A szüret jelentős gasztronómiai eseménynek is számított, amelynek (a szokásokhoz hasonlóan) voltak hagyományosan visszatérő fogásai. Kora reggel szalonnát, kolbászt, kenyeret kaptak a szedők, meg egy kis bort, nehogy kiszáradjon a torkuk a szüret közben. Ugyan vidékenként más és más került terítékre, jellemzően mindig kalóriadús étkekből állt az ebéd. A laktató reggeli után tájegységenként más-más ételek készültek ebédre. Vagy az asszonyok készítettek otthon csuszát, töltött káposztát, vagy maga a gazda állt neki a szőlőben pincepörköltet, gulyást, kását főzni. Jókai Mór jóvoltából egy 1894-es, októberi alcsúti szüretről tudhatunk meg részleteket, ahol József főherceg vendége volt. Amikor megérkezett, a férfiak javában szorgoskodtak a konyhában, hiszen az volt a szokás, hogy ekkor nem a nők főztek, ők már az esti táncmulatságra készülődtek.
Míg este a bálon már a friss musttal koccintottak a húsleves, a birkapörkölt vagy a fánk fölött.
A Szüreti Felvonulás és Mulatság: Hagyományok és Szereplők
Általában később, a szüret teljes bevégzése után került sor a szüreti felvonulásra, amelyen a falu összes lakója részt vett. Díszes öltözetben, kocsikkal vonultak végig a település utcáin, magukkal vitték a baksust, vagyis a botra vagy hordóra ültetett férfi figuráját, akit a mitológiai Bacchusról/Dionüszoszról mintáztak. A szüreti menetben a már említett bakkus figura mellett több beöltözött szereplő is jelen volt. Ilyenek például a török, a vándorárus, a cigány, a medvetáncoltató, a tolvaj és a csősz is.
Szintén állandó szereplők voltak a tolvaj és a csősz, akik folyamatos parolázással szórakoztatták a felvonulókat. A bíró alakja szintén több borvidéken fellelhető. Ő a szüreti felvonulás vezére, tulajdonképpen a hangulatfelelős mondókái, rigmusai által.
Az 1950-es évekbeli szüretekre visszaemlékező nagyszülők, szülők is megerősítik, hogy az év egyik legnagyobb társasági eseménye volt és mulatsággal zárult a termés betakarítása. A szüret soha nem ért véget a betakarítással, valójában a mulatság csak akkor kezdődött el igazán. A nap végeztével hatalmas szüreti bált rendeztek, amelynek hagyománya a 18-19. század során alakult ki és vacsorával, tánccal zárták le a munkát. Ez remek alkalom volt a párkeresésre, sőt több vidéken úgy tartották, hogy aki a bálon nem talál udvarlót, az vénlány marad. Dr. Mód László néprajzkutató forrásaiból tudhatjuk, hogy az országszerte elterjedt szüreti felvonulások elődjének egy 1815-ben rendezett eseményt tartanak. 3 uralkodó - Ferenc császár, I. Sándor orosz cár, valamint III.
A Darányi Ignác, Bánffy-kormány földművelésügyi minisztere által kibocsátott „különleges leirat” végül nem csak az aratóünnepek megszervezéséhez vezetett, hanem a többi társas munkára, így a szüretre is alkalmazták. Eszerint a menetet a bíró és a bíróné vezeti. A bíró meglett korú legény volt, a bíróné pedig lehetőleg a menyasszonya. Hintón ültek, a férfi nemesi viseletben, szájában tajtékpipával. A leány is magyar ruhába volt öltözve. Őket csikósnak vagy csősznek öltözött legények követték, bő gatyában, árvalányhajas kalapban. Ezután zsánerfigurák jöttek, akik között voltak cigányok, de akár gólyamaszkos alakoskodók is. A menetet a kisbíró zárta, aki - bejárva a falut - kihirdette a szüreti bált. A felvonulás a gazda házáig ment, ahol szőlőindával átkötötték a kezét, és átadták neki a szüreti koszorút, mely a későbbi mulatság fontos eleme lett.
A táncos mulatságot rendszerint egy nagy közösségi térben tartották, ez lehetett egy vendéglő vagy az akkor már több településen létrejövő népkörök, olvasókörök nagyterme, melyet szőlőfürtökkel, őszi gyümölcsökkel díszítettek föl. Készítettek szőlőkoszorút is egy abroncsra, melyet magasra akasztottak. A legények a bál alatt aztán innen igyekeztek szőlőt lopni. Ha a csőszök rajtakaptak valakit, akkor azt a bíró elé vitték, aki pénzbüntetést szabott ki az illetőre. Éjfélkor elárverezték a koszorút. A pénz a bál bevételét gyarapította. Általánosan elmondható, hogy a 20. századi szüreti szokásokban eltérő korú, jellegű és eredetű agrárrítusok, maszkos és dramatikus szokások, illetve a céhes élet közösségi megnyilvánulásai találhatók meg. Mai formájukban a szüreti felvonuláshoz, menethez és a bálhoz vagy mulatsághoz kötődnek.
A Szüreti Hagyományok Változatossága és Értéke
Míg nagyrészt országszerte egyező szokáskörről beszélhetünk a szüret esetében, nyilván tájegységenként jelen voltak eltérések, leggyakrabban a szüreti felvonulás menetében, játékaiban, szereplőiben. Korábban több különböző vicces játék és népi hagyomány is színesítette a mulatságot. A nap végén a szüretelők színes szalagokból, szőlőfürtökből koszorút készítettek a sikeres szüret tiszteletére, amit a játékok során kellékként felhasználtak. A bálkirály vagy borkirály nevű játékot az ókori rómaiaktól vettük át. A csőszjáték pedig a ma ismert fogócska ősi alakja, ahol a szundikáló csősz feladata volt megakadályozni a borral teli üvegek vagy máshol a koszorúra aggatott szőlő ellopását és elkapni a tolvajnak öltözött férfiak közül valakit.
Az ókori Görögországban Dionüszosz, a bor, a mámor és a szőlőtermesztés istene, hat ünnepe volt egy évben, közös jellemzőjük, hogy hangoskodva, zenével és tánccal ünnepeltek valamennyin. A görögök körében meglévő Dionüszosz-kultusz a rómaiak Bacchus-kultuszában folytatódott. A római mitológiában Bacchus volt a jókedv, a vigalom, a szüret, a szőlő és a bor istene, aki értett a mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott. Ezek a szokások természetesen évről-évre színesedtek, bővültek, mint például Erdőbényén a kádártánc hagyománya, amely során táncmotívumokkal mutatták be a mesterség lépéseit. Mádon a dolgavégezetlenül hazatért zsidó fuvaros esetét mutatják be a felvonuláson, akinek köszönhetjük az „ott vagyok, ahol a mádi zsidó” mondást. A történet szerint a szüret után a helyiek még megbíztak egy-két szállítással az addig megbízható fuvarost, aki hajnalban el is indult elvileg Mezőzombor felé, ám útközben elszunyókált.
A két világháború között nemcsupán a bortermő vidékeken rendeztek szüreti mulatságokat, hanem másutt is. Tiszafüreden például a menet élén lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelő lányok és legények, azután a cigányzenészek.Egyes bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságok, szüreti felvonulások is megrendezésre kerültek. Tokaj-Hegyalján az egyik leghangulatosabb mulatság egykor került megrendezésre. Ez a rendezvény ma is létezik és igazi idegenforgalmi látványosságnak számít. A felvonulás élén két leány halad, közöttük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár, utánuk pedig két legény a baksus figuráját viszi. Ami nem más, mint hordón keresztbe tett lábbal ülő figura, lopótökkel és pohárral a kezében. Őket a szőlőkoszorút vivő lányok követik. A felvonulás résztvevői között maszkos alakok is felbukkantak, pl. nőnek öltözött férfi, aki a nézők karjára rafiát köt, és akinek megváltásképpen fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott különböző tánc is, mint pl. a bodnártánc, más néven kádártánc. A menetben még található a keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sőt az aratási felvonulásokban.
Extravagáns angol kifutó (1956) | Vintage divat
A régiek hite szerint az őszi időszak minden esztendőben számadást hoz az évről. Megmutatja, mi az, amit megérdemelt az ember Isten kegyelméből, mi lett a vetésből, mit arathat. Túl vagyunk már a legfontosabbakon, mivel az élet (a búza) már a raktárakban, a belőle készült liszt a pékeknél van. A nagy őszi munkák pedig csak ezután kezdődnek: a szüret és a kukoricatörés. A szüret végét mindig megünnepelték a régiek - de a 20. század elején már miniszteri rendelet is előírta: szüreti bált kell tartani. A szüret időpontja az időjáráshoz és a gyümölcs éréséhez igazodik, de egy gazdasági szempontot is szem előtt tartottak eleink: a 18-19. században az elvégzett munka egyben az adók kifizetésének módja is volt.
Az emberiség történetében kifejezetten érdekes az a kapcsolat, ami a mezőgazdasági tevékenységek és a közösségi élet között alakult ki. Ma már inkább turista programokat, néprajzi érdekességet jelentenek a szüretek, de ma is találhatunk olyan településeket, ahol hagyományos öltözetben szüreti mulatságokat, felvonulásokat, bálokat tartanak. Érdemes felkeresni hazánk pincészeteit ekkortájt is, mert számtalan programelemmel várnak mindenkit, természetesen a bor-, a helyi ételkóstolók mellett (például néptánc, kézi szőlő szedés, bográcsozás a dűlőben, traktorozás, szőlőtaposás, szőlőevő verseny, pincelátogatás, nótázás, bál stb.).
„Ötven-hatvan évvel ezelőtt mindenkinek volt szőlője. Kaló Imre mondta ezt, a borászok borásza elismerő címmel kitüntetett szőlész-borász, aki maga is felmenőitől tanulta a mesterséget. A kertekben, ha több nem is, de az „uccajtótól” a ház sarkáig egy-két sor szőlő is megtermett. Nem volt akkor mindenki borász, de annyihoz értett, hogy a disznótorig elkészülhessen az otelló, a „szagos” izabella, az oportó, a kékfrankos vagy akár még a delavári és a karmin - és lehetne még sorolni, melyik - szőlőből az a bor, amelyet akkor és utána, év közben megittak. Ezért más ma beszélni a szüretről, mint fél évszázada. Ahol még vannak a falvak határában szőlőhegyek, ott ma is létezik a szüret mint közösségi munka, de sokan már gépesítve szüretelnek. Először a csemegeszőlők kerülnek a metszőollók és kacorkések alá. A szüret is olyan munkaalkalom, amelynek során a munka és az ünnep összekapcsolódik. Ahogy másik nagy társas munkánk befejeztével aratófelvonulásokat és aratóbálokat tartottak, ez volt jellemző a szüretre is. Ez az ünnepjelleg leginkább a 19-20. század fordulóján domborodott ki, amikor is megjelentek az agrársztrájkok, elsősorban aratás alkalmával, és áthatottak a szüretekre is.
Fontos hagyomány ez, melyet meg kellene őriznünk! Örömteli, hogy a fiatalok felismerték ennek jelentőségét, és belevágtak a megszervezésébe! A szüret elkezdődött, sőt több hazai borászatban már javában zajlik. Ahogy a vers címe is jelzi, a szüret valóban elkezdődött, sőt több hazai borászatban már javában zajlik az időjárásnak köszönhetően. A szüreti hagyományokra is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, sőt még egy országon belül is számtalan különböző tradíció él(t) a mulatsággal, a lakomával és a felvonulással kapcsolatban. Egészen biztos, hogy a szüret már az ókor óta fontos tevékenység.
Szerencsére konkrét szüreti eseményekről is tudunk az írók jóvoltából. Az egyik híres alkalom Fóton történt 1842-ben, ahol a világ első fröccse is elkészült (sokak örömére). Fáy András pincéjében Jedlik Ányos szódásüvegével spriccert készített. Fáy fóti szüretei egyébként is népszerűek voltak, hiszen legalább 40 pesti értelmiségi és közéleti vendég gyűlt össze a jeles ünnepre. Többek között Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Kossuth Lajos és Barabás Miklós is részt vett egy-egy ilyen alkalmon. 1843-ban a szüretelők között volt Csapó Mária is, a fiatal költő, Vachott Sándor menyasszonya, aki memoárjában megörökítette a fóti szüretek hangulatát. A zajjal induló szüretelés az országban jellemző volt.
tags: #regi #idok #paprika #szureti #felvonulas