A videón elhangzó szavak értelmezésének hiánya ellenére, a természet csodálatossága, amelyet a felvételek bemutatnak, mélyen megérintheti a lelket. Ez a látvány arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk az élet eredetével kapcsolatos mélyebb kérdéseken. Feleslegesnek tűnik kizárólag a tudományos magyarázatokra vagy a különféle vallási filozófiákra támaszkodni, amikor megpróbáljuk megérteni a földi élet születését. A józan gondolkodás, önmagunk újraértékelése, mielőtt bármelyik filozófia csábításának engednénk, elengedhetetlen. A témával kapcsolatban annyi elmélet létezik, hogy egy hatalmas könyvtár sem lenne elegendő a teljes lefedésükhöz. Ez a rengeteg, gyakran csak féligazságokat tartalmazó elmélet sajnos gyűlöletet szít az emberek között, és egymásnak ugrasztja őket.
Az élet alapvető törvényei és az emberi paradoxon
A leopárd viselkedéséből levonható tanulság szerint az élet első alapvető törvénye a túlélés. Ehhez azonban gyakran egy másik fajhoz tartozó egyed életét kell elpusztítani, minden érzelem mellőzésével. Ez a kegyetlennek tűnő valóság felveti a kérdést: vajon egy hatalmas, jóságos Isten alkotta-e így az életet, okkal vagy ok nélkül? Azt mégsem mondhatjuk, hogy az élet érzelem nélkül keletkezett vagy teremtetett, hiszen a leopárd következő cselekedete erre rácáfol. Amikor védelmébe veszi, szinte szeretettel átitatott aggódással egy parányi, ágrólszakadt, elárvult kis majomcsemetét, ez bizonyítja, hogy az egyszerű atomi tudat erre képtelen.
Ezért feltételezhetünk egy olyan plusz energia minőséget, amely olyan hatalmas, hogy átölelni volt képes a bolygó felszínét, és olyan képességekkel rendelkezik, amelyeknek köszönhetően minden információt megőrzött, mondhatni intelligens tudattá vált. Ha figyelembe vesszük, hogy magnetoszféra nélkül elpusztulna az élet, és hogy a Földből kiáramló energia töltéseinek láncolatából áll, amely beborítja bolygónkat, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy egy atomi energia tudatból kiindulva ez az energia talán sokkal tökéletesebbé válhatott 3 milliárd esztendő alatt, mire az első életek keletkeztek. S talán ennek az energiának köszönhetően válhatott a közönséges anyagból már differenciált, biológiai anyaggá.
Az ember szerepe és a hit értelmezése
Az emberiség célja nem az, hogy azon filózzon, van-e Isten, vagy mi lesz a halál után, hanem hogy éljen és tegye azt, amit az élet törvénye biztosított számára. Ezt a törvényt szegi meg és eszközként használja fel az emberi faj. Isten létének megérzését és tudatosítását csak azért tartja fontosnak, hogy felhasználhassa saját fajával szemben, uralkodhasson a segítségével, vagy épp alázatra kényszerítse a lázadni merészelt tömeget, a gyengébbeket, vagy üzleti, karrier célból fontosnak. A másik embertípusnak azért szükséges az istenhit, hogy illúziókba ringathassa magát, elfordulva a valóságtól téveszméihez menekülve, mivel saját életét képtelen értelmes tartalommal feltölteni. Vannak emberek, akik félelmükben menekülnek a valóságtól, kapaszkodót keresve.
Megdöbbentő, hogy amíg a primitív állati fajok tiszteletben tartják saját hordatársaikat, addig az ember képtelen saját népén belül ugyanígy élni. Szükségünk van egyáltalán Istenre? Hinni akar egyáltalán valamiben az emberiség a hatalmon és pénzen kívül, amit csak áldozatok árán szerezhet meg? Ha igényt tart az istenhitre, akkor miért az esztelen fegyverkezés, vagy minek van szükségünk az urán alapú atomreaktorokra? Hogyan lehet összeegyeztetni a földi életet teremtő isteni erőkben való hitet az élet veszélyeztetésével vagy elpusztításával?
Annyi nyomorúság, éhes száj és éhhalál is van a világon, ezzel szemben a különböző népeknél az intelligensebb kis réteg nem az élet jobbá tételére költi a pénzt, hanem a fegyvernemek tökéletesítésére. Ez talán azt mutatná, hogy az ember valóban nem hisz Istenben, csak halálfélelmében vagy életének nyomorúságában menekül az istenhithez, csak szeretne hinni benne, hogy létezhet egy mindennél hatalmasabb, igazságosabb bíró az emberiség önző élete felett. A többi nem több, mint megszokás vagy épp teátrális, de pénzbe kerülő cirkusz. Ha valóban hinne, nem merészelte volna az ember az élelmiszert folyóba, csatornába vagy óceánba önteni akkor, amikor annyi éhes száj van a világon - csak azért, mert nem kapott annyi pénzt érte. Ez egyenesen undorító. Akkor nem lenne akkora különbség az egész világon az emberek életminősége között.
Gazdagság és felelősség
Az emberi lélek halhatatlanná válásához és az örök létezés részévé válásához nem kell más, csak az istenszellemű, tiszta, becsületes élet, hogy nem bántjuk, nem használjuk ki a nálunk gyengébbet, elesettebbet, odafigyelünk a szükségre és mindenki azzal segít a körülötte élőknek, amiből több tehetséget kapott a Sorstól. A milliárdok és billiók nem saját szerencséjüknek köszönhetően gyűltek össze a gazdagok bankszámláján, hanem a sok-sok ember kézimunkája és alacsony bérezése által. Egy senki indiai örülhet, ha kap munkát, és örülhet, ha egy napra 1 dollárt kereshet. Ez egyszerűen bicskanyitogató. Vagy a befizetett banki kamatok révén, vagy a sok téveszmét árulva, tanfolyamok megtévesztésével sikeres életet ígérve, vagy máshol alacsony bérezéssel kifizetett munkások által nyert profit hozta a milliárdokat.
A világ leggazdagabb emberének neve az indiai Mukesh Ambani, és most fejezte be egymilliárd dollárt érő otthonának felépítését. Ennek éles ellentéte a kalyiba város (más néven guggoló település), egy nyomornegyedi település (néha illegális vagy jogosulatlan), ahol elszegényedett emberek élnek, improvizált lakásokban, maradék anyagokból: általában rétegelt lemezből, bordázott fémből és műanyag lemezekből. A kalyiba városok többnyire fejlődő országokban találhatók, vagy részben a fejlett országokban, ahol egyenlőtlen a vagyon elosztása (vagy alkalmanként a fejlett országokban a súlyos recesszió idején). Extrém esetekben a kalyiba városok népessége megközelíti az egymilliárd embert.
A magyarországi helyzet és a megoldások
🔴 Élő adásban ad interjút Rónai Egonnak a Vidéki Prókátor | Egyenes Beszéd Élő
A felmérés szerint összesen 9600 dollármilliomos él Magyarországon, és hányan élnek a létminimum szintjén, de még alatta is ehhez képest? A hazai helyzetünkről inkább nem teszünk be több képet, ez is csak jelképes. Négyzetméterenként a legdrágább lakás 16 millió forintba kerül, és csaknem 500 millió forint az ára. A magyarországi milliomosok számában csak Csehország előz meg minket a régióban, ahol 12 600 dollármilliomos él, míg Szlovákiában mindössze 2800.
A mi népünk nehézzé vált helyzetéről, nyomorúságos életkörülmények közé került családokat még képen látni is borzasztó. De az megengedhetetlen egy nemzeten belül, hogy ember és ember életminősége között ilyen szakadék legyen megengedett. Először is munkahelyek kellenek, a munkát kötelezővé kell tenni ismét. Állami lakások kellenek, hogy a most lakásnélkülivé váltak, majd a kezdő családalapítás támogatni lehessen. Államilag kellene olyan törvény, olyan rendszabály, amely meghatározza a létfenntartás küszöbét, amely még élhető, de annál lejjebb nem szabadna engedni, hogy leértékelődjön egy család, szociálisan kell beleavatkozni, épp a felnövekvő fiatalok miatt. Ha szükséges támogatással, ha szükséges, bizony szigorral.
Jelenleg a törvény azt mondja, demokrácia van, és mindenki annyit iszik, amennyit csak akar, joga eldönteni, mennyit és meddig. Nem létezik már olyan, hogy kényszerelvonóra beutalnak valakit önmaga egészsége és családja érdekében. A kórházi kezelés? Reménytelen. Ha az alkoholista ki akar menni a kórházi osztályról egy szappanért a sarki boltba, akkor kiengedik, persze a szappan borrá változik. De akkor is kiengedik, ha magától lemond a gyógykezelésről. Nincs szigorúan vett zárt osztály a gyógyulása érdekében, ha azt mondja a beteg, nem kérem a gyógykezelést. - „Tessék, tárva-nyitva az ajtó, el lehet menni” - mondja az orvostudomány. Mikor képes egy alkoholfüggő józanul eldönteni, hogy iszik, vagy nem iszik többet, ha soha nem józan?
De időszerű lenne elgondolkodni azon is, és meghatározni minden szakmában, iparban a minimális jövedelem kezdő, az eltöltött évek számától függően növekedésének kötelező mértékét, amit minden munkaadó köteles betartani. Egy humánus, demokratikus államformában azt is meg kellene határozni, hogy mennyi a legmagasabb kifizethető bér állami alkalmazottak esetében. Valamint meghúzni a határt a maximális gazdagodás mértékénél. Azt a plusz jövedelmet, profitot, ami felette keletkezne, köteles legyen az államnak adni, hogy abból lehessen oktatást, vagy tragédiák okozta, szociális támogatásokat adni, jelen időben bérlakásokat adni az otthontalanná vált gyermekes családoknak. Ha egy országban az emberek élete többségében megélhetés szempontjából biztosítottá vált, és kijelenthetjük, hogy elfogadhatóan élnek az emberek, akkor, de csak akkor fogadható el a nagyobb mértékű gazdagodás. Így lenne humánus, így valósulhat csak meg minden emberi élet tiszteletben tartása. S akkor derülne ki, hogy nincs is szükség annyiféle vallásra.
A demokrácia nem azt jelenti, hogy az állam korlátlan szabadságot köteles biztosítani az egyes embernek minden tekintetben; legyen az vallás, vagy vagyonosodás, akár eltékozolható élet. A Napi Gazdaság írja, hogy némi szépítéssel, mert többszörös milliárdosok is élnek közöttünk, miből is gazdagodtak meg? A felmérés szerint összesen 9600 dollármilliomos él Magyarországon, ennél több a régióban csak Csehországban van (12 600), Szlovákiában mindössze 2800 található. Jó néhány évig még az Egyesült Államokban lesz a legtöbb gazdag ember. A látványos fejlődéssel ugyan Kína már a negyedik azon országok sorában, amelyekben a legtöbb dollármilliomos él, mégis hatodával kevesebben vannak, mint az Egyesült Államokban. Jelenleg 1011 ilyen személyt tartanak nyilván, számuk egy éve 793, két éve pedig 1125 volt.
A Merrill Lynch befektetési bank és a Capgemini tanácsadó cég vizsgálata szerint a legkevesebb 1 millió dollár (188 millió forint) értékű vagyonnal rendelkezők száma világszerte 10,9 millióra nőtt 2010-ben a válságos 2009-ben regisztrált 10 millióról. Miközben a milliomos háztartások 2009-ben az összvagyon 37 százalékát tették ki, 2010-ben ez az arány 39 százalékra emelkedett. Azt mondogatják válság… Válság? Szóval miért nézi el az "intelligens fajta" ezt a mérhetetlen nyomorúságot, ha annyira istenhívőnek vallja magát? Hát annyira oda vagyunk a vallásszabadságért? Minek, a hazugsághoz, a képmutatáshoz, untig elegendő a kevés vallási hit. A szegénység és a nyomorúság pedig mindenhol letérdepel csak azért, hogy magában az életben hinni tudjon még. Miképp egyeztethető össze az Istenben való hit azzal, hogy elnézik a nyomorúságot? Egyre modernebb, drágább hadihajókat, tengeralattjárókat…
