A tetanusz szó hallatán a legtöbbször alighanem egy talpba fúródott rozsdás szög, illetve az azáltal okozott vérmérgezés képe villan fel lelki szemeink előtt. Ez a képzettársítás mélyen gyökerezik a köztudatban, és bár van némi alapja, fontos tisztázni a tényeket a tévhitektől. A tetanusz, más néven merevgörcs, egy súlyos, életveszélyes állapot, amelyet egy baktérium, a Clostridium tetani okoz.
Mi is az a tetanusz?
A tetanusz egy komoly, gyakran halálos kimenetelű fertőzés, amelyet a Clostridium tetani baktérium okoz. Ezt a baktériumot az emberiség évezredek óta ismeri, hiszen már Hippokratész, az ókori görög orvos is említette műveiben a betegséget. A kór működését csak sokkal később, 1884-ben fedezték fel a kutatók, és újabb 40 év kellett, hogy kifejlesszenek ellene egy hatásos vakcinát.
A Clostridium tetani baktérium a talajban, porban és az állati ürülékben található meg szinte mindenhol a környezetünkben. Anaerob baktériumról van szó, ami azt jelenti, hogy oxigén nélküli környezetben szaporodik a legjobban. Amikor ez a baktérium bekerül egy mély sebbe - például szúrt vagy vágott sebeken, akár még rovarcsípéseken át is -, ott elszaporodik és tetanospazmin nevű neurotoxint termel.
Mi a tetanusz és hogyan kaphatjuk el?
Ez a toxin az egyik legmérgezőbb ismert anyag, és az idegrendszerre hat, egészen pontosan azokra az idegsejtekre, amelyek az izommozgásokat irányítják. A toxin gátolja az idegrendszerben a transzmitterek (glicin és gamma-aminovajsav, GABA) felszabadulását, mely az idegsejtek megfelelő működéséhez szükséges. Ezeknek a transzmittereknek a gátlása hozzájárul az idegrendszer túlzott ingerléséhez, aminek következtében az izmokban merevség és görcsök alakulnak ki. A toxin először a környéki idegeket érinti, majd a véráramba kerülve a központi idegrendszert is eléri.
A rozsda szerepe - egy elterjedt tévhit
„Ha belelépsz véletlenül egy szögbe, érdemes rövid úton felkeresni egy orvost. De hogyan is kapcsolódik ehhez egy rozsdás szög? Az IFLScience cikke szerint a rozsdának kevés köze van a jelenséghez.” A képzettársítás valószínűsíthetően abból ered, hogy a Clostridium tetani leginkább olyan talajban fordul elő, amely gazdag rothadó - például a lehullott falevelek lebomlásából származó - szerves anyagokban.
Egyszersmind itt léphetünk legnagyobb eséllyel véletlenül egy régi rozsdás szögbe. Amint aztán megtörténik a baleset, a bőrt átszúró szög rögtön tökéletes belépési kaput nyit a baktériumok számára. Önmagában a rozsda azonban még nem jelent veszélyt.
A vas-oxid, ahogy tudományosan a rozsdát nevezik, semmiféle szerepet nem játszik a tetanusz kialakulásában, annál inkább a Clostridium tetani baktérium, amely szennyeződésekben, porban és székletben található meg. A rozsda alapvetően ártalmatlan az emberi szervezet számára, például számtalan ember iszik olyan vizet, amely rozsdás vascsöveken érkezik.
A közvélekedés, hogy a rozsdás tárgyak okozzák a tetanuszt, részben a helyes információ torzulásán alapul. A rozsdás fém - különösen a régi szögek vagy bármilyen éles tárgy, amely képes mély sebeket okozni - gyakran található olyan környezetben, ahol a tetanuszt okozó baktériumok is jelen vannak, például a talajban vagy porban. Azonban fontos megérteni, hogy nem a rozsda okozza a tetanuszt, hanem a baktériumok, amelyek a sebbe kerülnek.
A tetanusz tünetei és inkubációs ideje
A baktériumok néhány napig inkubálódhatnak a szervezetben. Ez a tünetmentes inkubációs időszak a CDC szerint 3-21 napig tart, de általában 7-10 napon belül jelentkeznek a tünetek. Ezt követően hirtelen szörnyű szájzár és izomgörcsök léphetnek fel, és rendellenességek mutatkozhatnak a pulzusban, a vérnyomásban és a testhőmérsékletben.
Mindennek nyomán olyan tünetek léphetnek fel, mint az akaratlan izom-összehúzódások, fájdalmas izommerevség, nyelési nehézségek, illetve az állkapocs izmainak extrém merevsége, avagy a szájzár. A tünetek kialakulása attól függ, hogy a toxin hol kötődik az idegsejtekhez. Az eredmény a testszerte fellépő izomfeszülés, amely a szájzártól a lábujjak görcséig terjed.
A tetanusz kezelése és megelőzése
A tetanusz kezelése általában kórházi ellátást igényel. Az antibiotikumok segíthetnek a baktérium további elszaporodásának megakadályozásában, míg a tetanusz elleni antitoxin semlegesítheti a már a véráramba került toxint, de nem hat a már az idegsejtekben lévő toxinnal szemben.
A legbiztosabb védekezés a tetanusz ellen a tetanusz elleni oltás. „A merevgörcs ellen létezik védőoltás, amelyet Magyarországon a II. világháború idején vezettek be kötelező jelleggel.” Ma kombinált vakcina keretében kapják meg az oltássorozatot a gyerekek 11 éves korukig bezárólag, amely öt évre nyújt védelmet ezután.
Felnőttkorban emlékeztető oltással újabb mintegy tíz évre meghosszabbítható a védettség. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a gyerekeket már csecsemőkorban be kell oltani, majd később ismétlő oltásokra van szükség. Felnőtteknek is ajánlott 10 évente ismétlő oltást adatni. Jelenleg három injekció és egy 10 évente esedékes emlékeztető oltás gyakorlatilag 100 százalékos védelmet nyújt ellene.
Az emlékeztető oltás minden esetben ajánlott, ha valaki úgy szenved tetanuszgyanús sérülést, hogy immunitása bizonytalan. Ha mégis megtörtént a baj, nem várhatunk a tetanuszoltással, hacsak nem akarunk esélyt adni egy súlyos vérmérgezésnek. Ez nem azt jelenti, hogy a tetanusz ne lenne olyan rossz, mint a szüleink állították. Az egyik legelismertebb amerikai orvosi központ, a Cleveland Klinika becslése szerint ugyanis a vérmérgezéses esetek 10 százaléka halálos. De még a túlélés is megkéri a maga árát - írja a Popular Science magazin. Emellett fontos a sebek megfelelő tisztítása és kezelése is.
Mi a tetanusz és hogyan kaphatjuk el?
A közelmúltban az Egyesült Államok járványügyi központja (CDC) egy új leírást jelentetett meg egy esetről, amelyben egy 6 éves beoltatlan kisfiú kapott tetanuszt, aki a homlokán sérült meg. A baktériumok néhány napig inkubálódtak a szervezetében, majd hirtelen szörnyű szájzár és izomgörcsök léptek fel nála, s rendellenességek mutatkoztak a pulzusában, a vérnyomásában és a testhőmérsékletében. Ez az eset is rávilágít az oltás fontosságára és arra, hogy a baktériumok bejutása a szervezetbe rendkívül gyors és komoly következményekkel járhat, ha az immunrendszer nem ismeri fel a veszélyes betolakodókat.
