Akváriumi csigák: Hasznos takarítók és különleges díszek

Az akváriumban megjelenő csigák sok kezdő akvarista számára kellemetlen meglepetést okozhatnak, és gyakran óriás csigainváziót vizionálnak már néhány egyed feltűnésekor is. Pedig nem kell tőlük félni! A vízicsigák világa rendkívül sokrétű, és számos hasznos tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek hozzájárulhatnak egy stabil, tiszta akvárium fenntartásához. Nemcsak díszítőelemek, hanem aktívan részt vesznek a környezet tisztításában, algát legelnek és lebontják a bomló szerves anyagokat. Az elszaporodásuk gyakran csupán jelzés, amely az akvárium biológiai egyensúlyának felborulására, túlzott etetésre vagy nem megfelelő karbantartásra utal.

A vízicsigák anatómiája és élettana

A csigák, mint a puhatestűek törzsének egyik legfajgazdagabb csoportja, lenyűgöző sokszínűséget mutatnak mind külső megjelenésük, mind belső anatómiájuk tekintetében. Testük általában három fő részből áll: fej, láb és zsigerzacskó. Hátoldalukról egy bőrlebeny, a köpeny indul ki, amely testfelületük kisebb-nagyobb részét betakarja.

A ház szerkezete és funkciója

A legtöbb csigának külső héja, vagy más néven háza van (testa), melybe a csiga legtöbbször teljesen vissza tud húzódni. A ház alapanyaga rugalmas szerves anyag, a konkin, amelybe több-kevesebb mész rakódik be. A mész teszi a házat keményebbé és ridegebbé. Ha a szervesanyag-tartalom magas, a ház szaruszerű, barna vagy üvegszerűen színtelen és átlátszó lehet. A ház morfológiai bélyegei alapján a legtöbb csigafaj meghatározható, ezért elsősorban a házra vonatkozó ismeretekkel foglalkozunk.

A csigaház többé-kevésbé hosszú cső, melynek átmérője a kiindulóponttól továbbhaladva legtöbbször fokozatosan növekszik. Ez a cső rendszerint egy képzeletbeli tengely körül spirálisan csavarodott. A csavarodás lehet szoros, ekkor egy tényleges tengely (columella) jön létre, vagy lazább, ilyenkor üreg keletkezik a tengely irányában, melynek nyílását köldöknek (umbiliculus) nevezzük. A köldöknyílásra a szájadék belső szára ráhajolhat, részben vagy teljesen betakarhatja. Ilyen esetben félig vagy teljesen fedett köldökről beszélünk. A csavarodás haladhat az óramutató járásával megegyező (jobbra csavarodás) vagy azzal ellenkező irányban (balra csavarodás).

A ház kiindulópontja, a legidősebb része a csúcs (apex), utolsó kanyarulata pedig a nyílással vagy szájadékkal (apertura) végződik. A nyílás szélét szegélynek (peristoma) nevezzük, amely nemritkán kihajló peremmé alakul, más esetben megvastagodik. Egyes fajoknál a nyílásban egy vagy több lécszerű kiemelkedést, redőt vagy fogat (plica, dens) találunk, melyek száma és helyzete fontos szerepet játszhat a meghatározásnál.

Sok csigának héjfedője (operculum) van, amely egy lemez, amit a csiga a lába végének hátoldalán visel. Amikor az állat a házába behúzódik, a héjfedő a szájadékba illeszkedik, elzárva annak nyílását. A héjfedő feltehetőleg a még kétoldali részarányos csigaős házának bal oldali feléből alakult ki, míg a tulajdonképpeni ház szerepét a jobb oldali felcsavarodott fél vette át.

A ház annyi kanyarulatból áll, ahányszor az a tengelyt körülfutja. A kanyarulatokat együtt tekercsnek (spira) szokták nevezni, kivéve az utolsó kanyarulatot. A csigaház közel egy síkban is felcsavarodhat, ilyenkor laposnak nevezzük. Ha a csúcsrész kissé kiemelkedő, de a ház szélesebb, mint amilyen magas, akkor lapított és kúpos házról beszélünk. Gömbded a ház akkor, ha megközelítőleg olyan magas, mint amilyen széles. A tornyos ház pedig a magassága, vagyis a tengelye irányában megnyúlt.

Légzés és táplálkozás

A csigák elsődlegesen kopoltyúval lélegző állatok, de egy részük szárazföldi életmódra tért át. Ezek köpenyüregének fala úgynevezett tüdővé, légköri légzőszervvé alakult. Magyarországon a folyó- és állóvizekben egyaránt jelentős számban élnek csigák. A szárazföldiek többsége a nedves, párás helyeket kedveli, míg száraz, napsütötte területeken csak kevés csiga fordul elő. Utóbbiakat rendszerint vastag falú házuk védi a kiszáradástól.

A csigák legnagyobb része zöld növényi anyagokkal táplálkozik, de vannak korhadékevők és ragadozók is közöttük. Élelmüket a reszelőnyelvvel (radula) morzsolják le.

Az idegrendszer és a szaporodás

Idegrendszerük dúcokból áll, melyeket hosszanti és haránt idegtörzsek kötnek össze. Váltivarúak és hímnősek is egyaránt előfordulnak közöttük. A méreteket tekintve is nagyon különbözőek, az egészen pici 0,5 cm-es csigáktól a termetes 10-12 cm-es méretű óriásokig számtalan faj ismert az akváriumban. Fontos megjegyezni, hogy egyes vízicsigafajok jól és gyorsan szaporodnak, míg mások petéi nem képesek kikelni akváriumi körülmények közt. Éppen ezért, ha valaki csak azért nem tart csigákat, mert fél a nagy szaporulattól, számukra megnyugvást jelenthet az a tény, hogy vannak akváriumi körülmények közt szaporodni képtelen csigák is.

Akváriumi csigafajok és jellemzőik

Az akváriumi csigák között számos faj található, melyek különböző szerepet tölthetnek be a vízi ökoszisztémában.

Algaevő csigák: Az akvárium tisztogatói

Az algaevő csigák az akvárium kiváló takarítói. A Neritina fajok, mint a zebracsiga (Neritina natalensis), a sisak csiga (Neritina pulligera), a hagymacsiga (Vittina semiconica) és a süncsiga (Clithon corona), kiválóan tisztítják az üvegfelületeket, a dekorációkat és a vízinövények leveleit. Nem bántják a növényeket, és látványosan javítják a medence tisztaságát. A süncsiga például a háza hátsó részén található tüskeszerű kinövésekről kapta a nevét, számos mintázata elterjedt, alapszíne sárgától az aranybarnán át a feketéig terjed, fekete csíkokkal vagy cikk-cakkokkal. A hagymacsiga, zebracsiga és sisak csiga rendkívül jó algaevők, közepes méretűek, és petéik édesvízben nem kelnek ki, így nem szaporodnak túl. A verseny csiga (Vittina waigiensis) rendkívül jó algaevő, a növényeket nem bántja, és szintén nem szaporodik édesvízben. Fontos tudni, hogy ezek a csigák petéznek, de petéik kifejlődéséhez sós víz szükséges.

Díszcsigák: Az akvárium ékességei

A díszcsigák elsősorban szépségük és különleges megjelenésük miatt kedveltek. Ilyen például a mókás mozgású nyúlcsiga (Tylomelania sp.), amely nem igazán algaevő, inkább a látványa miatt tartják. Ezek a csigák is fogyasztanak algát és szerves törmeléket, de leginkább az akvárium esztétikai értékét növelik. A verseny csiga (Vittina waigiensis) háza külleme elragadó mintákban és színekben pompázik; alapszínük nagyon változatos, a teljesen vöröstől a sárgán át, barna vagy akár narancssárga is lehet. Apró fekete csíkok tömkelege rajzolódik ki rajtuk, amelyek egy gumiabroncs nyomhoz hasonló mintát alkotnak, innen ered az elnevezése. Mivel vadon fogott csigákról van szó, házuk gyakran sérült.

Ragadozó csigák: A túlszaporulat elleni védelem

A ragadozó csigák közül a csigaevő csiga (Anentome helena) külön említést érdemel. Ez a lopakodó bérgyilkos más csigák állományát tartja kordában, ha azok túlszaporodtak. Bénító mérget fecskendez az óvatlan csigába, majd kényelmesen felfalja azt. A csapatmunkával elejtett zsákmány szájadékát megkeresik és a testbe fúrt bénító szívó szájszervükkel a testnedveket szívják ki. Heti 2-3 csigával táplálkozik, de előszeretettel fogyasztja a száraz eleségeket is. Kellő eleség szerzés esetén a csigaevő csiga nem minden csigát támad meg, a nagyobb vagy erős ajtós fajokat általában nem bántja. Akváriumban is szaporodik.

Talajlazító csigák

Vannak olyan csigák is, amelyek az aljzatot levegőztetik, például a maláj tornyos csiga (Melanoides tuberculata). Ez a tevékenység jót tesz a talajnak és a gyökereknek. Éjszaka aktív, nappal a talajban bújik meg. Megeszi a maradék haltápot, lehullott leveleket és algát. Nem rágja a növényeket és békén hagyja a halakat. Túletetés esetén azonban igen hamar képes elszaporodni, ami növényes akváriumokban, agyagos talajoknál az állandó túrás miatt problémát okozhat, de kavicsos vagy homokos aljzatban hasznos. Elevenszülő faj.

Vízparaméterek és a csigák igényei

A víz keménysége nagyon lényeges, mert a csigák héjának fejlődéséhez kalciumra van szükségük.

Víz keménység szerinti besorolás

• Lágy víz (4-8 NK°): Hólyagcsiga (Physella acuta), maláj tornyoscsiga (Melanoides tuberculata), postakürt csiga (Helisoma nigricans). Ezek a fajok toleránsabbak a lágyabb vízzel szemben.
• Közepesen kemény víz (8-18 NK°): Ide tartozik a legtöbb népszerű faj: sárgaöves süncsiga (Clithon corona), Koopa király csiga (Neritina juttingae), sisak csiga (Neritina pulligera), zebracsiga (Neritina natalensis), hagymacsiga (Vittina semiconica), verseny csiga (Vittina waigiensis), csigaevő csiga (Anentome helena), pagodacsiga (Brotia pagodula), almacsiga (Pomacea bridgesii).
• Kemény víz (18-30 NK°): Nyúlcsigák, például a fehérpettyes (Tylomelania patriarchalis), a narancs nyúlcsiga (Tylomelania zemis) és más Tylomelania-fajok preferálják a keményebb vizet.

A legtöbb csiga mindenevő: algát, elhalt növényi részeket, maradék haltápot és más szerves anyagot fogyaszt, ezért jó „takarítók”. A Neritina-fajok (zebra, sisak, sün) erős algaevők, hatékonyan tisztítják az üveget és a dekorációkat a zöld és barna algától. Az almacsiga is mindenevő, de ha éhes, a növényeket is megrágja, ezért fontos a rendszeres etetés.

Jellegzetes akváriumi csigafajok részletes bemutatása

Almacsiga (Pomacea bridgesii)

Az almacsiga régen az egyik legkedveltebb akváriumi csiga volt, de az EU 2012-ben invazív fajnak minősítette, és tiltólistára került. Színes, nagyra nő (5-6 cm, akár 10 cm is lehet). Színváltozatai: sárga, kék, barna, fekete, fehér; spirális háza nagyon látványos. Mindenevő: algát, zöldséget (pl. uborka), haleleséget és dísznövényt is eszik. Ha éhezik, rágja a növényeket, ezért kapjon elég ételt. Tartása nem nehéz, 20-28 °C az ideális. Időnként levegőt vesz, ezért jó, ha fedett az akvárium. Petéit víz fölé rakja, 10-12 nap múlva kelnek. A szaporulat a peték leszedésével könnyen szabályozható.

Zebracsiga (Neritina natalensis)

Látványos és nagyon hasznos. 2-3 cm nagyságú, fekete-fehér csíkos ház, kemény héj jellemzi. Erős algaevő, nem bántja a növényeket. Ha kevés az alga, megeszi a haleleséget is. A 22-28 °C és keményebb, 7-8 pH-jú víz a jó számára. Édesvízben nem tenyészik, a lárvái sós vízhez kötődnek, ezért nem szaporodik túl.

Sisak csiga (Neritina pulligera)

3-4 cm-es Neritina-faj. Erős algaevő. Algát, rothadó növényi részeket eszik, de elfogad haltápot és növényi tápot is. Édesvízben nem kelnek ki a petéi, így nem szaporodik túl.

Süncsiga (Clithon corona)

Kicsi (1-2 cm), tüskés, páncélszerű héjjal. Színe fekete-sárga mintás vagy sötétbarna. Algát legel, főleg az üveg zöld rétegét. Nem bántja a növényeket és más állatokat, jó választás növényes akváriumba. 24-28 °C és 7-8 pH az ideális. Édesvízben nem szaporodik.

Nyúlcsiga (Tylomelania sp.)

Különleges megjelenés, akár 10 cm is lehet. Hosszúkás, sötétbarna vagy fekete héj, gyakran fehér pöttyökkel, néha egyszínű. Mindenevő: algát, zöldséget, haleleséget, detrituszt és ürüléket is eszik. Ha kevés a természetes táplálék, csipegethet másból is. 24-30 °C, 7-8 pH és elég kalcium kell a szép héjhoz. Akváriumban is szaporodik, de nem sok utódot nevel.

Maláj tornyos csiga (Melanoides tuberculata)

Népszerű talajlazító. Hosszúkás, spirális ház, éjszaka aktív, nappal a talajban van. Megeszi a maradék haltápot, lehullott leveleket és algát. Nem rágja a növényeket és békén hagyja a halakat. Túl sok etetésnél gyorsan elszaporodhat. Növényes, agyagos talajnál az állandó túrás kárt tehet, de kavicsos vagy homokos talajban hasznos. Elevenszülő.

Csigaevő csiga (Anentome helena)

2-3 cm nagyságú, ragadozó. Fő tápláléka más csigák; bénító anyagot használ, majd kiszívja az áldozatot. Hatékony a „kéretlen” hólyag- és postakürt csigák ellen. Hetente 2-3 csigát eszik, de faleveleket (tölgy, bükk, dió, catappa) is szívesen fogyaszt. Ha van elég táplálék, nem támad meg minden csigát; a nagyobb vagy erős ajtós fajokat általában nem bántja. Akváriumban is szaporodik. pH 7.2-8, vízkeménység 8-15 NK°.

Pagodacsiga (Brotia pagodula)

5-8 cm, kúp alakú, tüskés ház, színe sötétbarnától sárgáig. Mindenevő, de jobban szereti a növényi eredetű táplálékot (alga, rothadó levelek). Félénk, idősödve lassul. Hűvösebb, oxigéndús vizet és homokos aljzatot kedvel. Elevenszülő, a nemek megkülönböztetése nehéz, ritkán szaporodik és kevés utódot hoz. pH 6.5-8, vízkeménység 5-30 NK°.

Verseny csiga (Vittina waigiensis)

1,5-2 cm nagyságú, rendkívül látványos. Háza sokféle színű (vörös, sárga, barna, narancs), apró fekete csíkokkal, „gumiabroncs” mintával. Minden egyed más mintás. Sok példány vadon fogott, házuk sérült lehet, ez nem baj. Jó algaevő, növényeket nem bánt. Édesvízben nem nevel utódot; petézik, de sós víz kellene a fejlődéshez. Kemény, semleges vagy enyhén lúgos vízben fejlődik szépen a héja. Fedett akvárium ajánlott, mert kimászhat.

Hagymacsiga (Vittina semiconica)

3-5 cm, sárga-aranybarna alapon fekete pöttyös ház. Szereti az algát, növényeket nem rág, növényes akváriumba is jó. Petéi édesvízben nem kelnek ki, így nem szaporodik túl. Békés, halakkal, garnélákkal, más csigákkal tartható. pH 6-8.5, vízkeménység 7-20 NK°.

Hólyagcsiga (Physella acuta)

Kicsi (1-1,5 cm), balra csavarodó ház, áttetsző, márványos, kékesszürke test. Hasznos tisztogató: algát és elhalt növényi részeket eszik. 20-26 °C és 6-7 pH az ideális. Önmegtermékenyítésre képes, zselés csomókban petézik, gyorsan szaporodik édesvízben, ezért figyelni kell a létszámra.

Postakürt csiga (Helisoma nigricans)

3-5 cm, mindenevő. Algát és rothadó növényi anyagot fogyaszt. Akváriumban szaporodik. pH 6.5-8.0, vízkeménység 5-15 dGH. Több színben kapható (sárga, piros, kék).

Hazai édesvízi csigafajok

Magyarországon számos édesvízi csigafaj él, amelyek a természetes vizek fontos részét képezik.

Elöl-kopoltyús csigák (Prosobranchia)

Ezek az ősi típusú állatok általában 2 szívpitvarral, 2 vesével és 2 kopoltyúval rendelkeznek, bár néha a jobboldali pitvar és kopoltyú redukálódik. Házuk vastag falú, köldökük nincs, boltozatuk lapos, lemezszerű. Operculumuk rendszerint van.

• Bödöncsigák (Neritidae család):

  • Rajzos bödöncsiga (Theodoxus danubialis): Sárgás, szürkés alapszínű, barnásvörös vagy lilásvörös zegzugos rajzolattal. Folyóvízi faj, a Duna és vízrendszeréhez tartozó folyók kavicsos-köves aljzatú részein terjedt el. Kovamoszatokkal, szivacsokkal, illetve az aljzat moszatbevonatával táplálkozik. Petetokja 70-90 petét tartalmaz, melyet különféle tárgyakra, sokszor egymás házára ragasztanak (általában csak egy egyed fejlődik ki, a többi pete ennek táplálékául szolgál). Oxigénigényes, vízszennyezésre érzékeny faj. Egykori Pannon-tó maradványfaja - harmadkori reliktum.
  • Sávos bödöncsiga (Theodoxus transversalis): Szürkés vagy sárgás alapszínű, 3-4 hosszanti sötét övvel díszített, amelyek olykor elmosódottak. Az előző fajtól kisebb, zömökebb termetű, majdnem félgömb alakú. Állandó hőfokú forrásokban, hévizekben és azok kifolyásaiban köveken, a fenéken vagy vízinövényeken tömegesen is megtalálható. A Kárpát-medencében néhány hévforrásban él. Leghíresebb hazai lelőhelye Kácsfürdő. Oxigénigényes, vízszennyezésre érzékeny faj. Egykori Pannon-tó maradványfaja - harmadkori reliktum.
  • Fekete csiga (Theodoxus praevostianus): Kicsit kisebb, mint az előzőek. Háza majdnem félgömb alakú. Többnyire egyszínű fekete, néha sötétlilás vagy zöldes árnyalatú. Csak meleg forrásokban és azok kifolyó vizeiben él. Héjának felső része sötét hálózatos rajzolatú, de gyakran egyszínű sötétbarna vagy fekete. Szívesen telepednek kövekre, kagylóhéjakra. Nagyobb folyóink kavicsos-köves aljzatú részein található meg néhány helyen. Az aljzat moszatbevonatával táplálkozik. Oxigénigényes, vízszennyezésre érzékeny faj. Egykori Pannon-tó maradványfaja - harmadkori reliktum.

• Ajtóscsigák (Cyclophoridae család):

  • Nyugati ajtóscsiga (Pomatias elegans): 12-16 mm magas kúpos háza 4,5-5 nagyon domború kanyarulatból áll. Sárgás, barnás, szürkés felületű. Hazánkban Tihanyban igen jellegzetes faunaelem. Szárazföldi faj, a mediterráneumban karszbokorerdőkben van az igazi hazája. A Dunától keletre nem ismerünk élő populációját.

• Fialló csigák (Viviparidae család): Nevüket azért kapták, mert petéik az anyaállat testében kelnek ki. A fiatalok kezdetben a petevezeték kitágult részében fejlődnek és elég fejlett állapotban hagyják el az anya testét. Nagytermetű csigák.

  • Fialló csiga (Viviparus hungaricus): A hazánkban élő két Viviparus faj közül a nagyobb termetű, hossza az 55 mm-t is eléri. Héja vastag, kanyarulatai lapítottak, kb. 40-55 mm nagyságú. Hínár növényzettel gazdagon átszőtt álló vagy lassan folyó vizekben tenyésznek. Hazánkban az Alföldön szinte mindenhol megtalálható, ahol állandó vízborítás van. Moszattal, szerves törmelékkel táplálkozik.
  • Peremes csiga (Viviparus fasciatus): Az előzőnél valamivel kisebb. Sárgás szarubarna házát felül domború alul lapos kanyarulatok alkotják. Az utolsó kanyarulat alsó széle közelében élesen kiálló taraj fut végig. Állandó vízborítású alföldi területeken közönséges. Iszapos fenekű állóvizekben, lápokban, tavakban, folyók holt ágaiban, elmocsarasodott patakokban él.

• Valvatidae család: Gömbded kúpos vagy lapos korong alakú, apróbb termetű csigák.

  • Kerekszájú csiga (Valvata piscinalis): Nagysága 6-7 mm. Házának alakja gömbded, kúpos. A szájadéka kerek, szegélye a boltozat felöli oldalon is kialakult. Álló- és lassú folyású vizekben él. A tiszta vizet kedveli.

• Hydrobiidae család: Apró vagy közepes nagyságú csigák.

  • Forráscsiga (Bythinella austriaca): Mindössze 2-3 mm magas, megnyúlt, hengeres házú csiga. A ház csúcsa tompa. Héja barna, de a rátelepedő algáktól gyakran zöldes színű. Hegyvidéki forrásokban, patakokban él, nálunk a Mátra, Börzsöny, Dunazug-hegység és a Pest feletti dunaparti források vizében. Háza gömbded-kúpos, 2-4 mm nagyságú. Héja áttetsző, fehéres vagy barnás, de a rátelepedő moszatréteg miatt leggyakrabban zöld színű. A Bükk-hegység és a Gömör-Tornai Karszt endemizmusa.
  • Patakcsiga (Sadleriana pannonica): A forráscsigához hasonló, de háza a csúcs felé kihegyesedő. Kanyarulatai domborúbbak. A Bükk-hegységben és a Tornai-mészhegységben helyettesíti a forráscsigát.
  • Kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides): Háza nagyon vastag falú. Alakja eléggé változékony, gömbded, utolsó kanyarulatal erősen kitágult. A szájadék két szárát vastag zománcréteg köti össze a boltozat oldalán. Folyókban, tavakban él. A Dunában, Balatonban is közönséges.

• Közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata): Háza kúpos. A szájadéka kissé ferde tojásdad alakú, felül kihegyesedő, szegélye összefügg. Kanyarulatai hol jobban, hol kevésbé domborodnak ki. Rendszerint áttetsző szaruszínű. Háza megnyúlt kúpos-tojásdad alakú, 8-15 mm nagyságú. Kisebb-nagyobb állóvizekben, tavakban, tócsákban, mocsarakban, növényzettel gazdagon benőtt árkokban, folyóvizek csendes szakaszain közönséges.

• Folyamcsigák (Fagotiidae család):

  • Pettyes csiga (Fagotia esperi): A háza erősen megnyúlt, csúcsa hegyes. A kanyarulatai egészen laposak, így a varrat sekély. Barnás alapszínezetét rendszerint apró vörösesbarna foltocskák tarkítják. A Dunában és egyes mellékfolyóiban él.
  • Folyamcsiga (Fagotia acicularis): Erősen megnyúlt, tornyos háza még karcsúbb, mint az előzőé. Színe világosabb vagy inkább sötétebb barna foltocskák nélkül. A Dunában és a Szávában a pettyes csigával együtt fordul elő.

Tüdőscsigák (Pulmonata)

Visszacsavarodott szervezetű csigák, hímnősek. A szárazföldön vagy a vízben élnek. Kevés kivételtől eltekintve a víziek is légköri levegővel lélegeznek. Levegővétel céljából időnként a víz felszínére jönnek. Operculumuk csak igen ritkán van.

• Árboccsigák (Carychiidae család): Apró, megnyúlt házú fajok tartoznak ide. A házuk oszlopán és a szájadékuk boltozatán lemezek alakulnak ki, ezáltal kívülről nézve fogazottnak látszanak.

  • Kétéltű csiga (Carychium minimum): A 2 mm-nél kisebb megnyúlt tojásdad alakú csiga 3 fogú, ill. lemezű. Bár szárazföldi állat, leggyakrabban erősen nedves helyeken fordul elő.

• Mocsáricsigák (Lymnaeidae család): Számos vízicsiga faj képviseli ezt a rendet hazánkban. Többségük az álló- és lassú folyású vizekben él. Jobbra, nagyon ritkán balra csavarodnak. Szájadékuk két szárát a boltozaton vékony zománcréteg köti össze. Legtöbbjük alak, nagyság és színezet tekintetében is nagyon változékony.

  • Mocsári csiga (Lymnaea stagnalis): A család legnagyobb hazai faja (40-70 mm). Háza tornyos, hegyes csúcsú, az utolsó kanyarulatal erősen kitágult. Háza megnyúlt, tojásdad alakú, tekercse tornyos, hegyesre kihúzott. 40-67 mm nagyságú, színe sárgásszürke, szarusárga vagy szarubarna. Állandó vagy időszakos vízborítású alföldi területeken közönséges. Egyik legnagyobb termetű vízicsigánk. Mivel légköri oxigént lélegzik, az eutrofizációt jól tűri.
  • Karcsúcsiga (Stagnicola palustris): Az előbbi fajnál kisebb, 20-22 mm. Tornyosházú faj. Utolsó kanyarulatal nem tágult ki olyan erőteljesen, mint a mocsári csigáé.
  • Pocsolyacsiga (Radix peregra): Az előzőeknél kisebb. Háza, bár a felcsavarodási tengely irányában megnyúlt, kevésbé karcsú, inkább hegyes tojásdad alakú, tekercse kúposan kihegyesedő.
  • Májmételyes csiga (Galba truncatula): 7-8 mm nagyságú, kúpos, tornyosházú faj. A héj varrata nagyon mély, kanyarulatai lépcsőszerűek. Elsősorban kis és apró vizek lakója. A májmétely köztes gazdája.

• Hólyagcsigák (Physidae család): A család képviselői elsősorban arról ismerhetők fel, hogy házuk balra csavarodott.

  • Hólyagcsiga (Physa fontinalis): Mintegy 10 mm nagyságú. A tekercse tompa csúcsú, az utolsó kanyarulatal kiöblösödött. Vékony héjú, fényes, szaruszerű háza van.
  • Jövevény hólyagcsiga (Physa acuta): Háza hegyes tojásdad alakú. Kanyarulatai domborúbbak, mint a hólyagcsigáké. Eredetileg dél- és nyugat-európai faj, de hozzánk is behurcolták.

• Tányércsigák (Planorbidae család): A házuk lapos, korong alakú, közel egy síkban felcsavart. A tekercsük sohasem emelkedik ki, sőt általában besüppedt.

  • Nagy tányércsiga (Planorbarius corneus): A család legnagyobb hazai faja. Zöldesbarna vagy vörösesbarna színű háza alul kevésbé, felül erősebben mélyed be. Közép Európa legnagyobb méretű tányércsigája, átmérője elérheti a 3,5 cm-t. Tompa fényű olajbarna vagy sötét vörösesbarna színű. Vére hemoglobint tartalmaz, ezért főleg a kicsiny egyedek piros színűek.
  • Élescsiga (Planorbis planorbis): Kisebb és háza lapítottabb, mint az előzőé.
  • Tarajoscsiga (Planorbis carinatus):
  • Lemezcsiga (Planorbis vortex): Kanyarulatai lapítottak, az egész háza lemezszerűen lapos.
  • Gombcsiga (Segmentina nitida): A ház felső oldalán kissé domborodó, alul lapított, szűk köldökkel. Utolsó kanyarulatal eléggé kiszélesedik.

• Sapkacsigák (Ancylidae család): Házuk nem csavarodott, hanem hátrafelé hajló és felülről nézve hátratolódott, a csúcstól történő kiindulás után kitágult, ellaposodott, sapka- (ill. pajzs) alakúvá lett, mely az állat hátoldalát betakarja.

  • Sapkacsiga (Ancylus fluviatilis): 4-8 mm átmérőjű háza felülről nézve elliptikus, csúcsa hátratolódott.

• Pajzscsigák (Acroloxidae család): Házuk hasonlít a sapkacsigákéhoz, de laposabb pajzs alakú.

  • Pajzscsiga (Acroloxus lacustris): A 7-7,5 mm hosszú, vékony házú csiga álló- és lassúfolyású vizekben, rendszerint növényekre tapadva él.

• Borostyánkőcsigák (Succineidae család): Nevüket jellegzetes színükről kapták. A családra jellemző vékony héj, nagy szájadék és záróképletek hiánya azt mutatja, hogy vízhez erősebben kötődő fajok tartoznak ide.

  • Borostyánkő csiga (Succinea putris): Nagysága 15-25 mm. Szájadéka a házmagasság 2/3-ig ér.
  • Kis borostyánkőcsiga (Succinea oblonga): Háza kisebb (7-10 mm) és karcsúbb.

Hazai szárazföldi csigafajok

Magyarországon számos szárazföldi csiga is él, melyek a nedves, párás helyeket kedvelik.

Ligeti csigák (Bradybaenidae család)

• Kerti csiga (Bradybaena fruticum): Háza gömbded, kúposan kiemelkedő tekerccsel. Héja erős, áttetsző, színe szürkésfehér, sárgás vagy vörösesbarna. Nagysága 15-25 mm. Tipikus ligeterdei faj. A madarak szívesen fogyasztják, főleg a feketerigó. Előszeretettel telepedik meg növényeken, ritkán száraz, de növényekkel beárnyékolt helyeken is előfordul.

Zebracsigák (Zebrinidae család)

• Zebrina detrita (O. F.): Háza megnyúlt, tojásdad-tornyos, 19-28 mm nagyságú. Héja vastag, egyszínű fehér, vagy barna harántsávokkal díszített (itt a héj áttetsző). Mediterrán-közép-európai faj. Csak a középhegységek mészkőszikla gyepeiből ismert.

Metszőfogú csigák (Chondrinidae család)

• Chondrula tridens (O. F.): Erős héja finoman vonalkázott, alig fénylő, sárgás vagy barnás szaruszínű, 6-12 mm nagyságú. Tipikus sztyepplakó faj.

Élescsigák (Cochlicopidae család)

• Cochlicopa lubrica (O. F.): Házának felülete nagyon fényes, átlátszó, színe sötét szarusárga és vörösbarna között változik, 6-6,5 mm nagyságú. Az egész országban elterjedt, sokszor tömegesen jelentkező csigafaj.

Lejtőscsigák (Helicigona család)

• Szürke ligeti csiga (Helicigona obvoluta): Háza korong alakú, kanyarulatai egy síkban csavarodottak. Héja vékony, vörösesbarna, áttetsző. Dél- és közép-európai elterjedésű. Középhegységi erdőlakó faj.

Ormós csigák (Ariantidae család)

• Hygromia kovacsi (Varga et L.): Békés-megyében élő, endemikus csigafajunk. Fokozottan védett, eszmei értéke 10000 Ft. Ártéri erdőkben és telepített növényállományokban is megtalálható, az árnyas helyeket kedveli.

Meztelencsigák (Limacidae család)

A család fajaira a nagy termet jellemző. Farok részük csúcsba fut, hátukon kiemelkedő tarajt viselnek, pajzsuk hámrétege alatt pedig mindig találunk mészlemezkéket. Nedves környezetet igényelnek.

• Párduccsiga: Az egyik legnagyobb méretű csupaszcsigánk, 10-15 cm hosszú, de kinyújtózva elérheti a 25 cm-t is. Általában szürke alapon fekete párducmintás, de lehet piszkos fehér, sőt fekete színű is.

Kék meztelencsiga (Bielzia coerulans)

Kárpátokban endemikus faj. Hazánkban a Bükk, Mátra, Aggteleki-karszt, Tokaj-Eperjesi-hegység és a Beregi-sík az előfordulása. A hazai populációk általában halványabb kék színűek, de a Kárpátokban lehet metálzöld, irizáló rózsaszín, sárga, pirosas, stb. színű is.

Akváriumi csigák túlszaporodásának okai és kezelése

Az akváriumi csigák elszaporodása nem a csiga „hibája”, hanem a környezet ideális körülményeinek köszönhető. A csigák algákkal és szerves maradékokkal táplálkoznak. Sok alga, sok lehullott haleleség, netán éppen bomlásnak induló növényi levelek - ezek mind hozzájárulnak a túlzott szaporulathoz.

Megelőzés és kezelés

• Táplálékforrások felszámolása: Ne világítsuk túl az akváriumot, ami algásodáshoz vezet. Ne etessük túl halainkat. Takarítsuk sűrűbben a medencét és szedjük ki az elhalt leveleket az akváriumból.
• Táplálékkonkurensek telepítése: Nagyon hatékony módszer az akváriumba táplálékkonkurensek telepítése. Lehetnek ezek algaevő halak, vagy az aljzaton keresgélő, a talajra lehullott ételmaradékot fogyasztó páncélosharcsák (Corydoras). Akár remek választás lehet a garnélák tartása is.
• Manuális ritkítás: Tegyünk forrázott uborkát vagy salátalevelet az akváriumba éjszakára. Reggelre ellepik a csigák, melyet így könnyedén kiemelhetünk a behelyezett uborkaszelettel együtt.
• Csigaevő élőlények: Vannak olyan élőlények, amelyek kifejezetten a csigák fogyasztására specializálódtak. A leghihetetlenebb talán mind közül a csigaevő csiga (Anentome helena), mely bénító mérget fecskendez az óvatlan csigába, majd kényelmesen felfalja azt. A csigaevő halak is ismertebbek (Bótia, gömbhal).
• Mechanikai eszközök és csapdák: Léteznek csigacsapdák is, melyek kisebb-nagyobb sikerrel működnek.

Egyéb fontos tudnivalók

A csigák sok meglepetést tartogatnak, és rengeteg hasznos tulajdonságuk van. Nagyon változatosak, ami feldobja az akvárium látványát. A méretük 1-2 cm-től (süncsiga, hólyagcsiga) 3-5 cm-ig (zebracsiga, hagyma, postakürt), sőt 10 cm-ig (nyúlcsiga, almacsiga) terjedhet. A héj alakja és színe fajonként eltér: a zebracsiga csíkos, a süncsiga tüskés, a nyúlcsiga hosszúkás és gyakran pöttyös, a pagodacsiga kúp alakú és tüskés. A maláj tornyos csiga hosszúkás, spirális, többnyire a talajban rejtőzik. A csigaevő csiga (Helena) kúp alakú, sárga-barna csíkos házáról jól felismerhető. A színek skálája széles: sárga, barna, fekete, kék, narancs árnyalatok is előfordulnak. Az almacsiga sok színben létezik, ami még változatosabbá teszi a látványt. A héj anyaga és vastagsága fajonként más, ez befolyásolja az ellenállást és a vízkeménység-igényt.

Általában békések és jól megférnek halakkal, garnélákkal. Kivétel a Helena, ami a többi csigára veszélyt jelent. Sok faj éjszaka aktív (pl. maláj tornyos), mások nappal is sokat mozognak (pl. verseny csiga). Néhány faj, mint az almacsiga és a verseny csiga, kimászhat, ezért érdemes fedett akváriumot használni. A tartásuk többnyire egyszerű, de a vízminőségre oda kell figyelni. A hőmérséklet általában 20-30 °C között legyen. Fontos, hogy réztartalmú szerek csigáknál mérgezőek, ezért ne használjuk őket. Legyen elég táplálék, mert éhségnél egyes fajok a növényeket rágják. Ha túl sokat etetsz és ritkán takarítasz, elszaporodhatnak, ami rontja a vízminőséget. Az aljzat is számít. A maláj tornyos a homokos vagy kavicsos talajt szereti, ott tud fúrni és levegőztetni. A növényes, agyagos talajt felkavarhatja. A csigák tiszta, oxigéndús vizet igényelnek.

A szaporodás fajonként nagyon eltérő. Sok népszerű faj (Neritina-k: zebracsiga, sisak, sün, hagyma, verseny csiga) édesvízben nem neveli fel az utódokat. Petéket raknak ugyan, de azok nem kelnek ki, így nem lesz túlszaporodás. Mások (almacsiga, maláj tornyos, hólyag, postakürt, nyúlcsiga) akváriumban is szaporodnak. Az almacsiga a víz fölé petézik; a peték leszedésével jól kézben tartható a szaporulat. A maláj tornyos elevenszülő és gyorsan szaporodik, főleg sok etetésnél és meleg vízben. A hólyagcsiga önmegtermékenyítő, zselés csomókban petézik, gyorsan növekedhet az állomány. A nyúlcsiga is szaporodik, de kevés utódot hoz. Eredet szerint sok faj Ázsiából vagy Afrikából jön. A Tylomelania-k Indonéziából, Sulawesiről származnak. A zebracsiga, sisak és hagyma csiga is trópusi területek lakói. Csigák gyakran növénnyel együtt kerülnek az akváriumba, peték vagy apró egyedek formájában, még gondos átvizsgálás mellett is. Érdemes a növényeket karanténozni és fertőtleníteni, bár így sem garantált a „potyautasok” teljes kizárása. Ha elszaporodnak, az többnyire túlzott etetésre, rossz tisztításra vagy felgyűlt bomló anyagra utal.

tags: #sarga #hazu #lila #csiga