Általában a talajt azzal a barna színű réteggel azonosítjuk, amelyen járunk, gazdálkodunk. Azonban talajaink nagyon változatosak és sokszínűek. A savanyú talajok Magyarországon a mezőgazdasági területek mintegy 25%-át teszik ki, és elsősorban a Dunántúl nyugati és déli részén jellemzőek. Az ilyen típusú talajok alacsony pH-értékkel jellemezhetők, általában 6,5 alatt. Ez a talajtípus befolyásolja a tápanyagok oldhatóságát, és döntő jelentőségű lehet bizonyos növények sikeres termesztése szempontjából. Bár elsősorban a barna erdőtalajok jutnak eszünkbe a savanyú talajok kapcsán, réti talajok esetében is találkozhatunk savanyúsággal.
A talaj savanyodásának okai
A talaj savanyodása egy természetes folyamat, melynek főbb okai a talajképző kőzet minősége és a klimatikus tényezők, mint például a csapadék, hőmérséklet és szél. A talajképződés során keletkező lúgos és semleges mállástermékek kilúgozódnak, ezáltal a termőföldben a savtermelő folyamatok kerülnek egyensúlyba.
Az alapkőzet szerepe
Az alapkőzet összetétele alapvetően meghatározza a talaj savanyúságának mértékét. A vulkáni talajok savanyúságát magas kovasavtartalmuk adja, például a bazaltban 55%, a gránitban 70% kovasav van.
A csapadék hatása
A sok csapadék bejut a talajba, majd lefelé szivárog, és a vízoldható sókat viszi magával. A kalcium-karbonát és a nála könnyebben oldódó sók részben vagy teljesen kimosódhatnak a felsőbb talajszintekből. Ez a kilúgzás hozzájárul a talaj savanyodásához.
A növénytakaró és a szerves anyagok
Az erdei alomtakaróban felhalmozódó és lebomló szerves anyag alapvetően savas jellegű humuszanyagok keletkezését segíti elő. Ezáltal a felszínre jutó, alapvetően gyengén savanyú csapadék a talajba jutása előtt tovább savanyodik. Az erdőkben található speciális mikroklíma, a lehullott levelekből, ágakból származó nagy mennyiségű szerves anyag és egyéb folyamatok által jön létre az erdőtalajok savanyú pH-ja.
Emberi tényezők
Az elmúlt 100-200 évben a savanyodást segíti a savanyító műtrágyák alkalmazása és a légköri savas ülepedés is. A genetikai okokon túl a savanyodás terjedésével számolhatunk a túlzott műtrágya használat és a levegőszennyezés miatt.
A savanyú réti talajok morfológiai és kémiai jellemzői
A réti talajok főtípusába azokat a talajokat soroljuk, amelyek keletkezésében az időszakos túlnedvesedés játszott nagy szerepet. Ez lehet az időszakos felületi vízborításnak, vagy a közeli talajvíznek a következménye. A vízhatásra beálló levegőtlenség jellegzetes szervesanyag-képződést és az ásványi részek redukcióját váltja ki. A réti talajok tulajdonságait a tapadós humuszanyagokkal, a nehéz művelhetőséggel, a foszfor erős megkötődésével, valamint a nitrogén tavaszi nehéz feltáródásával jellemezhetjük.
Időjárás és talaj - Hogyan keletkezik a talaj
Humuszosodás
A réti talajoknál a humuszanyag mindig fekete vagy szürke. Ez a jellegzetes szín abból származik, hogy a humuszanyag nagyrészt levegőtlen viszonyok közt képződött és vassal kapcsolódott. A humuszos szint vastagsága változó, alsó határuk mindig viszonylag éles. A szerves anyag mennyisége általában nagyobb, mint a környező területek talajaiban, de kevesebb, mint sötét színéből következne.
Kilúgzás
A kilúgzásnak két fő oka van. Egyik, hogy a réti talajok általában a terep mélyebb részeiben fordulnak elő, ahová a környező területeken keletkezett felületi lefolyás irányul, vagyis a réti talajokra több víz jut, mint azokra a területekre, amelyek csak a csapadékvíz hatása alatt állnak. Másik, hogy a réti talajok képződésekor sok esetben a talajvíz olyan közel van a felszínhez, hogy a kapilláris zóna felső határa eléri a feltalajt. Az első esetben a több víz mozgatja lefelé az oldható sókat, a második esetben a talajvízből kapillárisan felemelkedő oldatok állandó kapcsolatban maradnak a forrásukkal, a talajvízzel, és az esetleg betöményedő talajoldatok diffúzió útján ismét felhígulnak, a sók a kevés sót tartalmazó talajvízbe jutnak.
Glejesedés
Elsősorban a magas talajvíz vagy mélyen fekvő helyzete miatt ráfolyási víz hatására képződik. Ez a folyamat a levegőhiányos állapotra utal.
Sófelhalmozódás
A savanyú réti talajokban elsősorban a Ca- és Mg-sók felhalmozódása jellemzi. Jellegzetessége, hogy itt a karbonátok mellett a szulfátok felhalmozódása a gyakori. Na-sók felhalmozódása a B-szintben a szolonyeces réti talajok típusában fordul elő. Itt a gyengén oszlopos, tömöttebb szintben ugyancsak gyakori a szulfátok, elsősorban a gipsz megjelenése.
Savanyú réti talajtípusok
A réti talajok számos alfajjal rendelkeznek, amelyek a kialakulásukban szerepet játszó tényezők, mint például a vízviszonyok, a szervesanyag-tartalom és a sótartalom alapján különböznek egymástól.
Szoloncsákos réti talajok
E típust a rétitalaj-képződés és az ezt kísérő sófelhalmozódás jellemzi. Morfológiai képe a réti talajok általános képével egyezik, tehát a fekete, humuszos A-szint alatt a hasábos szerkezetű, ugyancsak feketés B-szintet találjuk. Az egész szelvényben észlelhetők a vasmozgás jelei vasborsók, rozsdás, glejes foltok, vaserek alakjában. Ehhez a képhez társul a vízben oldható sók felhalmozódásának jelensége, amely azonban a B-szint alatt - legfeljebb annak alsó határát érintve - jelentkezik. Tápanyag-gazdálkodásuk és vízgazdálkodásuk szélsőséges.
Szolonyeces réti talajok
E típusban a réti talajképző folyamatokhoz kismértékű szikesedés társul. Morfológiailag a talajok szelvénye réti karakterű, és az általános képtől csak tömöttebb, hasábos B-szintjük által térnek el, ami egyben a magasabb nátriumtartalom megjelenésének a helye is. A szolonyeces réti talajt tehát barnásfekete vagy fekete A-szint jellemzi, ehhez rövid átmenettel csatlakozik a B-szint, amelynek a szerkezete hasábos vagy gyengén oszlopos. E talajtípus vízgazdálkodása kedvezőtlen. Tápanyag-gazdálkodásukra - mint a réti talajokra általában - a nagy tápanyagtőke, de kis hasznosítható tápanyagkészlet jellemző.
Típusos réti talaj
A túl sok nedvesség és a levegőtlen viszonyok hatására képződött szerves anyagok a talaj humuszos szintjét szürkésfeketére, feketére színezik. A humuszos réteg felbontható egyenletesen humuszos A-szintre és fokozatosan csökkenő szervesanyag-tartalmú B-szintre. Ez utóbbi azonban sokkal rövidebb, mint a csernozjomok B-szintje. Az A-szint szerkezete szemcsés, sokszögű, átmenete a B-szint felé fokozatos, és a B-szint felé haladva mindinkább hasábos. A szerkezeti elemek az agyagos talajoknál vagy az agyagos vályogtalajoknál fényesen csillogóak, szurokfényűek. A mélyebb rétegekben, a B-szintben vasborsók, rozsdafoltok, glej mutatható ki. Ha a talajképző kőzet karbonátokat tartalmaz, akkor mészgöbecsek, szélsőséges esetben mészkőpadok keletkeznek.
Az agyagos réti talajok, amelyek agyagásványai között a szmektitek az uralkodóak, erősen repedezők. A méternyi mélységbe lenyúló repedésekbe - melyeknek szélessége a felszínen elérheti az 5 cm-t - bepereg a kiszáradt szántott réteg anyaga. Amikor a talaj újra benedvesedik, az esők és a záporok vize a repedéseken a mélybe jut, akkor a behullott aggregátumokat megduzzasztja. A keletkező oldalirányú nyomásnak a talaj csak fölfelé tud engedni, ezért e két hatás eredőjeként 30-60%-ot bezáró szög alatt csúszási tükrök keletkeznek a repedéseknél mélyebben fekvő és mozdulatlan altalaj, valamint a duzzadás hatására elmozduló, fölötte fekvő talajrétegek között. Vízgazdálkodása az egyes évek tavaszi, túlságosan nedves időszakától eltekintve kedvezőnek mondható. A túl nedves állapot elmúltával a talajszelvény általában elegendő nedvességet nyújt a rajta élő növényzetnek ahhoz, hogy átvészelje a szárazabb időszakokat.
Öntés réti talajok
E típusban mind a réti folyamat, mind a talajok öntésjellegének nyomai fellelhetők. A réti talajokra jellemző humuszképződés, valamint az öntésterületek hordalékanyagának rétegzettsége és kialakulatlansága egymás mellett jelenik meg. A szelvények humuszos szintje jól kivehető, általában 30-40 cm vastag és 2-3% szerves anyagot tartalmaz; tehát elmarad a többi réti talajtípusétól. Területük az ártér magasabban fekvő részeire terjed ki, amely az állandó vagy az időszakos vízborítástól mentesülve lehetőséget ad a folyamatos talajképződésre. A megtelepedő állandó növénytakaró alatt elsősorban a humuszosodás indul meg, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek a réti talajok képződését határozzák meg. Vízgazdálkodásuk általában kedvező, és ha a talajvíz nincs túl közel a felszínhez, a tavaszi túl nedves időszak sem tart soká. A nyári időszakot a talajvíz a növények számára hasznosan befolyásolja.
Lápos réti talajok
Képződésükben mind a láposodási, mind a rétiesedési folyamat szerephez jutott. E két képződési folyamat közös vonása, hogy feltétele az időszakosan, ill. állandóan túl bő nedvesség. A lápos réti talajok szelvényében a feltalaj szervesanyag-tartalma alapján kimutatható a lápos folyamat lejátszódása. Homoktalajoknál általában a 4-10% szerves anyagot tartalmazó, víz hatása alatt álló talajképződményeket soroljuk a lápos réti talajok közé, vályog- vagy agyagtalajoknál pedig a 7-20%-ot tartalmazót.
Csernozjom-réti talajok
Azokon a réti területeken képződnek, melyek hosszabb ideje mentesek mind a felszíni víz, mind a talajvíz hatásától. Szerves anyaguk csernozjom jellegű, barnás árnyalatú és a réti hatásra csak a mélyebb szintek rozsdafoltjai, valamint a mészfelhalmozódás réti jellege utal.
A savanyú talajok pH-értéke és a növények kapcsolata
A talaj savasságát annak pH értéke határozza meg, 4,5-6,8 pH esetén savas, 7,2-14 pH esetén lúgos környezetről beszélhetünk, míg a 6,8-7,2 pH érték tekinthető semlegesnek. Az alacsony pH-értékű talajok általában gazdagok alumíniumban és vasban, de kalcium-, magnézium- és foszforhiányosak lehetnek.
Talajtípusok pH-érték szerint
- Semleges talaj: pH-értéke körülbelül 6,5 és 7,5 között van, és ideális a legtöbb termesztett növény számára. Az ebben a tartományban lévő talajok kiegyensúlyozott mennyiségű tápanyagot biztosítanak, és a mikroorganizmusok jól működnek bennük.
- Alkáli talaj: pH-értéke 7,5 felett van, és gyakran magasabb a kalciumtartalma. Az ilyen talajok főleg az alacsonyabb csapadékú területeken találhatók. Vas- és cinkhiányt okozhatnak, ami a levelek klorózisához vezet.
- Savas talaj: pH-értéke 6,5 alatt van, és olyan speciális növényfajok számára alkalmas, amelyek alkalmazkodtak a magasabb vas- és mangántartalomhoz. Egyes növények, mint például a rododendronok és az áfonya, savas talajban jobban hozzáférnek a növekedésükhöz szükséges tápanyagokhoz.
Savanyú talajt igénylő növények
Egyes növények savas talajhoz alkalmazkodtak, és optimális fejlődésükhöz ilyen talajra van szükségük. A tipikus savanyúságkedvelő növények közé tartoznak a rododendronok, azáleák, áfonya, vörösáfonya, hanga, kék virágú hortenzia és tűlevelűek, mint a lucfenyő vagy a jegenyefenyő. A gyümölcstermő növények közül az áfonya, szelídgesztenye kifejezetten a savas kémhatású közeget kedveli. A talaj pH-értékének megfelelő beállítása kulcsfontosságú a növények egészséges növekedéséhez.
A talaj savanyúságának befolyásolása
Mielőtt a talaj savanyításába kezdenénk, egyszerűen kideríthetjük, hogy milyen típusú föld van kertünkben, mezőgazdaságunkban. Vegyünk mintát a talajból, majd adjunk hozzá desztillált vizet, az egyveleg pH értékét pedig egy erre való tesztcsíkkal tudjuk vizsgálni. A legjobb és legbiztosabb megoldás viszont az, ha egy talajtesztelő készletet vásárolunk, ami számos más hasznos funkcióval is segíti majd a mindennapos munkánkat.
A talaj savanyúságának csökkentése (meszezés)
Ha a talaj túl savas és módosítani kell, akkor leggyakrabban meszelést alkalmaznak. Őrölt mészkő vagy dolomit mészkő hozzáadása segít semlegesíteni a savasságot, és kiegészíti a talajt kalciummal és magnéziummal. A meszezés során mészkőpor, lápi mésziszap, égetett mész, cukoripari mésziszap, egyéb ipari mésztartalmú anyagok felhasználása is szóba jöhet. Következésképp a talajszerkezet javul, csökken a savasság, nő a tápanyagok felvehetősége és a termékenység. A pH-érték módosítása fokozatos folyamat, és a talaj pH-értékének rendszeres mérése szükséges.
A talaj savanyúságának növelése
Ezzel szemben, ha a talaj túl lúgos, és növelni kell a savasságát, akkor tőzeg, vas-szulfát vagy kén használatos. Ezek az anyagok fokozatosan savasítják a talajt, és kedvező környezetet teremtenek a savas talajt kedvelő növények számára. Az organikus, vagy szerves kén szintén biztonságos és hatékony módszer lehet a talaj savanyítására. A savanyú talaj készítése tehát nem is túl bonyolult feladat, ha növényeink ilyen környezetben érzik jól magukat, néhány apró változtatással könnyedén tudunk nekik kedvezni.
