A só és a víz kölcsönhatásai: Mire jó a sós víz, és mire kell vigyázni?

A só az élet alapvető eleme, létfontosságú szervezetünk számára. Mindennap szükségünk van egy kiskanálnyi tiszta, adalékmentes mennyiségre. A Föld pontos sókészlete felbecsülhetetlen, és történelem során kiemelt szerepet játszott. A keleti népek 10, a nyugatiak 4 ezer éve termelik a sót. Magyarországon 1910-ben 11 működő és 10 tartalék sóbánya volt, az elcsatolt részek után azonban ma már nincs sóbányája országunknak. Székelyföldön van egy tájegység, amely nevét ásványáról kapta: ez a Sóvidék. A só nem csak élelmiszerként, hanem számos más területen is felhasználható, a gyógyászattól a háztartásig.

Sós víz és hánytatás: Mi változott az évtizedek során?

Évtizedekig a gyógyszer- vagy alkoholmérgezett esetében a hánytatást javasolták. A szakirodalom és az oktatók is felhívták a figyelmet, hogy a garatfal közvetlen ingerlése, például a segélynyújtó ujjával tilos, helyette a sós vizes módszert népszerűsítették. Ez esetben 2 dl langyos vízben 2-3 teáskanálnyi sót kellett elkeverni, majd kortyonként megitatni a bajbajutottal. Azonban az új irányelvek alapján a laikus által alkalmazott hánytatás ellenjavallt.

A hánytatás hatékonyságáról igen eltérő adatokat találunk. Míg egyes szakirodalmak 1, addig mások akár 3 órás időintervallumon belüli hánytatást is elfogadhatónak tartanak. Alkoholmérgezett esetén feltehetően egy laikusnak is könnyen érthető, hogy miért ellenjavallt a hánytatás. Rövid idő elteltével is alacsony a méreganyag kijutásának az esélye. Emellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hánytatási próbálkozások - akár a sós vizes - az esetek csak kisebb százalékában eredményesek, azaz nagyobb részt tényleges hányás nem következik be.

A sós víz mint hidratáló és egészségügyi trend

A „sole” néven ismert ital, ami tulajdonképpen víz és só keveréke, amit sokan éhgyomorra, reggel fogyasztanak, egyre népszerűbb trend. A követői azt állítják, hogy a sóban lévő ásványi anyagok - például nátrium, magnézium és kálium - javítják a víz felszívódását és az energiaszintet. Nem véletlen, hogy sokan a sportitalok „otthoni, természetes alternatívájaként” tekintenek rá. Amy Shapiro dietetikus szerint a só valóban segíthet a víz jobb hasznosításában, hiszen a nátrium fontos szerepet játszik az elektrolit-egyensúlyban és a sejtek hidratációjában.

Azonban sok szakember szkeptikus. Dr. Karan Rajan orvos szerint a túl sok só fogyasztása hosszú távon több kárt okoz, mint hasznot. Ha túlzásba visszük a sót, az magas vérnyomáshoz és szív-érrendszeri problémákhoz vezethet. A probléma az, hogy a nátrium túlzott bevitele fokozza a vesék terhelését, és hozzájárulhat krónikus betegségek kialakulásához. Ezért nem mindenki számára biztonságos, még akkor sem, ha természetes sót használunk.

Szakértők szerint a sós víz fogyasztása indokolt lehet fokozott izzadással járó helyzetekben, például intenzív sport közben vagy kánikulában. Ilyenkor valóban fontos az elvesztett elektrolitok pótlása. Csakhogy erre a célra sokkal biztonságosabbak a kiegyensúlyozott összetételű sportitalok, amelyek a só mellett más elektrolitokat is tartalmaznak. Sophie Medlin dietetikus szintén óvatosságra int: „A legtöbb ember számára ez a trend felesleges. Ha valaki elegendő vizet iszik és kiegyensúlyozottan táplálkozik, nincs szüksége reggeli sós vízre.”

A túlzott sófogyasztás már rövid távon is okozhat problémákat: fejfájást, puffadást vagy szomjúságérzet fokozódását. Hosszabb távon pedig a magas vérnyomás, a szívbetegségek és a vesebetegségek kockázatát növeli. Ezért a szakértők egyöntetűen azt tanácsolják, hogy a hidratáció alapja továbbra is a tiszta víz legyen. Ha valóban szeretne többet tenni a hidratációért, érdemes a folyadékfogyasztást egész nap egyenletesen elosztani, illetve víz mellett fogyasztani friss zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek természetes módon tartalmaznak elektrolitokat. Az uborka, a narancs vagy a görögdinnye például természetes hidratáló ételek. Az extra só hozzáadása viszont nem ajánlott rutinszerűen - kivéve, ha orvos vagy dietetikus kifejezetten javasolja.

Az orális rehidráló folyadék (ORF) jelentősége hasmenés és hányás esetén

A hasmenés és hányás esetén a folyadék pótlása kiemelten fontos. A Dr. Novák Hunor által is hangsúlyozott orális rehidráló folyadék (ORF) egy egyszerű és hatásos terápia, mely világszerte rengeteg ember életét mentette meg. Az európai gyermek-gasztroenterológiai társaság (ESPGHAN) 2014-es gasztroenteritiszes irányelvében leírja: a redukált ozmolaritású ORF („ESPGHAN ORF”) az első választandó terápia a folyadékpótlás során. Fontos megjegyezni, hogy számos készítmény, például a gyógyszertárban kikevert porok nem felelnek meg összetételt illetően a modern ajánlásoknak.

Az ORF alkalmazása egyértelműen segíti a gyógyulást. Tudományosan igazolt tény, hogy semmiféle diéta nem indokolt hasmenés esetén. Ez nem csak papíron leírt ajánlás, hanem működő gyakorlat: tőlünk nyugatra régóta így csinálják, és jól működik. Hasmenés-hányás esetén a legfontosabb a folyadék pótlása, de a klasszikus húsleves, cukros tea, üdítő, kóla stb. nagyfokú itatása fokozhatja a hasmenést, nem pótolja megfelelő mértékben az ionokat, nem szívódik fel olyan jó mértékben a benne lévő folyadék, ezért használatuk egyértelműen nem ajánlott.

Nem csak a játékos itatás (például szívószál használata) segíthet, hanem nagyon fontos, hogy nagyon legyen behűtve a folyadék, így ugyanis kevésbé érződik az íze. Ha szobahőmérsékletűvé válik az ORF, drasztikusan nő a rehidráló folyadékot visszautasító gyermekek száma. Ki lehet próbálni azt is, hogy natúr gyümölcsteát készítenek, jól lehűtik, majd ebbe rakják bele a megfelelő mennyiségű rehidráló port. Gyakran feladják az első sikertelen próbálkozás során, mondván „Úgysem issza meg”, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok gyermek, aki az egyik ORF-et teljesen elutasította, a másikat gond nélkül megitta, vagy akár vedelte egész nap az édesanya legnagyobb megdöbbenésére.

A folyadékot kezdetben néhány percenként kb. 5 ml-esével célszerű adni az első órában, a kisebb mennyiségek ritkábban okoznak hányást. Az ORF biztonságos, akár a teljes napi folyadékmennyiség adható ORF formájában. Ami a folyadékpótlást illeti, enyhe folyadékhiányban kb. 50 ml/kg, közepes folyadékhiányban kb. 100 ml/kg összfolyadék javasolt kb. 4 óra alatt. Az orális rehidráló folyadék (ORF) legtöbbször porként, tasakban kapható meg a gyógyszertárban, amit vízben kell feloldani.

Sós vizes orröblítés: Egy ősi módszer modern alkalmazása

A sós vizes orröblítés egy új divatnak tűnik, pedig nem az: Indiában az ókor óta alkalmazzák az orrüreg tisztítására. Az orrüreg öblítését fül-orr-gégészeti és egyéb szakmai ajánlások is javasolják. Az orröblítés haszna, hogy eltávolítja az orrváladékot, és javul az orrüreg átjárhatósága, miközben nem kell orrspray-t használni. Ha mégis szükséges lenne gyulladáscsökkentő, vagy érszűkítő spray alkalmazása, a tiszta nyálkahártyáról sokkal jobban felszívódik, így jobban ki tudja fejteni hatását.

Az orr- és melléküregek átöblítésének alkalmazása szénanátha, vírusos eredetű nátha, arcüreggyulladás esetén ajánlható, de akár panaszok nélkül, a megfelelő orrhigiénia fenntartására is alkalmas. Légúti allergiában a rendszeres, napi 2-3-szori öblítés előnye, hogy a sós víz lemossa a nyálkahártya felszínéről az allergizáló anyagokat (por, pollenek), és az allergének hatására termelődő gyulladásos anyagokat, így csökkentve a gyulladásos tüneteket. Felső légúti fertőzések esetén orröblítéssel eltávolítjuk a felszaporodott váladékot, és ez által meg is könnyebbülünk. Nátha, arcüreggyulladás esetén az eltávolított váladék kórokozókat, gyulladásos anyagokat is tartalmaz, amelyektől megszabadulva gyorsíthatjuk a betegségből való gyógyulást. A védelem mértéke az öblítésre használt sóoldat mennyiségétől és az öblítés gyakoriságától függ.

Milyen sóoldatot használhatunk orröblítésre?

Az orröblítés, azaz az orrüreg napi kétszeri, háromszori átöblítése fiziológiás sóoldattal történik. Ebben a só (tiszta nátrium-klorid) koncentrációja azonos a testfolyadékokéval, azaz 0,9%-os (0,9 gramm só van 100 gramm felforralt és lehűtött testhőmérsékletű csapvízben feloldva, negyed liter vízben tehát 2,25 g nátrium-kloridot kell oldani). Az orröblítőket forgalmazó cégek a megfelelő mennyiségű sót már betasakolt formában tartalmazzák, hogy az előírt mennyiségű felforralt és lehűtött vízhez adhassuk, elkerülve a számolásból és a mérésből eredő hibákat. A víz vagy a gyógyszertárban kapható desztillált víz legyen, vagy a csapvizet 1-2 perc forralás után alkalmazhatjuk a porok feloldására. Az alkalmazott oldat hőmérséklete testhőmérsékletű legyen. Gyógyszertárban is vásárolhatunk izotóniás sóoldatot. Előnye, hogy a sót desztillált vízben oldják, kész oldatot vehetünk, és használat előtt csak megfelelő hőmérsékletűre kell melegítenünk.

Divatosak a tengeri sót tartalmazó öblítők, de a gyógyszerkönyvi tisztaságú nátrium-kloridból készült oldat ugyanúgy megfelel a célnak. Kerülendők a különleges sók, mint a himalája, vagy a parádi, mert a nátrium-kloridon kívül egyéb anyagokat, esetenként oldhatatlan részecskéket is tartalmaznak. A Salvus víz sem alkalmas erre a célra, mert töményebb, úgynevezett hipertóniás oldatot és más nyomelemeket is tartalmaz.

A helyes orröblítés lépései

1. Alkalmazás: Lényeges, hogy öblítés alatt a szájunkon keresztül vegyünk levegőt, így a kezelés kivitelezése nem jár semmilyen különösebb kellemetlenséggel.
2. Hőmérséklet: Az is fontos, hogy az oldat testhőmérsékletű legyen, mert az ettől eltérő hőmérséklet: a hideg kellemetlen, a túlságosan meleg oldat pedig fokozza a vérbőséget és a dugulást, csak ront a helyzeten.
3. Mennyiség: A nátha, vagy más vírus által termelt nyák „kiöblítéséhez” nem elegendő néhány spricc egy tengervizes orrspray-ből - az orrüreg öblítésére 2,5 deciliteres térfogatokat használnak.
4. Töménység: A túl híg és a túl tömény sóoldat egyaránt ingerelheti az orr nyálkahártyát, ezért be kell tartani a gyártók által előírt utasításokat. Hipertóniás (az izotóniásnál töményebb, maximum 3% sót tartalmazó) oldattal való öblögetésnek 3-4 napig lehet létjogosultsága, elvonja a szövetekből a nedvességet, csökken az orrnyálkahártya duzzanata, mert a sűrű váladékot jobban fellazítja. Tartósan azonban szárítja az orr és melléküregek nyálkahártyáját. Az oldat lenyelése a magas nátrium szint miatt káros is lehet (például magas vérnyomásban szenvedőknek). A sóoldat az orrüregek mellett bizonyos esetekben toroköblögetésre is ajánlható. Száraz köhögés esetén izotóniás oldattal való öblögetés csökkenti a torok, garat szárazságát, így a köhögés is csillapítható. Sajnos az íze sokaknak nem túlzottan kellemes.

Fulladás veszélyei és megelőzése

Minden évben több mint 500.000 haláleset következik be világszerte fulladás miatt, melyek harmada a 19 évesnél fiatalabb korosztályt érinti (főleg az 5 év alatti gyermekeket) és leginkább a nyári hónapokban fordulnak elő. A fulladáshoz néhány csendes másodperc is elég, és a legritkább esetben történik nagy csinnadrattával, rúgkapálással. Sőt, mély víz sem szükséges a fulladáshoz, alig 5 cm-es víz is elegendő hozzá.

Különböző fulladási formák és a tévhitek eloszlatása

Az elmúlt évek során több megközelítésből csoportosították a fulladás formáit. A vízbefulladás és majdnem vízbefulladás mellett a száraz és nedves fulladás definíciója is bekerült a látótérbe, néha azonban elég megtévesztő megfogalmazásban. Különbséget tettek a sós és édes vízbe történő fulladás patomechanizmusa között is, azonban mára már ez a nézet is megdőlt. Úgy tartották, hogy a tengerbe fulladáskor a sós víz a tüdőbe „vonzza” a folyadékot, így masszív tüdővizenyőt és a vér következményes sűrűsödését okozza, az édes víz viszont ezzel szemben gyorsan kiáramlik a tüdőből és a vérplazma hígulását és elektrolit zavarokat eredményez. Azonban a tanulmányok rámutattak, hogy a túlélőkben a fulladáskor benyelt víz mennyisége nem közelíti meg a 11-22 ml/kg mennyiséget, maximum 3-4 ml/kg-ra tehető. Tehát a vértérfogat változásával és számottevő elektrolit eltérésekkel nem kell számolnunk, így okafogyottá vált a sós és édesvízi fulladás közötti különbség tárgyalása is.

Összefoglalva tehát fulladásnak nevezünk minden olyan eseményt, amikor a gyermek vízbe (vagy más folyadékba) alámerülve légzészavart, oxigénhiányt szenved el. A tünetek súlyosságát és a fulladás kimenetelét az alámerülés időtartama, a víz hőmérséklete és esetleges szennyező anyagok jelenléte, a gyermek alapbetegsége(i) és a fulladást megelőző tudatmódosító szerek (alkohol, kábítószer) használata befolyásolja.

• Víz benyelése és félrenyelése: Szinte elkerülhetetlen, hogy a lubickoló kisgyermekek időről időre ne nyeljenek be a vízből. Ilyenkor a víz a gyermek gyomrába kerül, nem kíséri heves köhögés, ijedtség, fulladás. Ebben az esetben a víz szennyezettsége jelenthet problémát és bélfertőzés alakulhat ki, ami láz, hányás és hasmenés formájában jelentkezhet. A félrenyelés során a víz a tüdőbe kerül, melyet heves köhögési roham követ, a gyermek akár hányhat is. Ha a gyermek köhögése elég erőteljes, a légútba került folyadék felköhögésével a probléma megoldódik. Ilyenkor is a víz minősége (strand, természetes víz) okozhat a későbbiekben problémát, a félreszaladt vízben lévő kórokozók néhány nappal később akár magas lázhoz, tüdőgyulladáshoz, tüdővérzéshez is vezethetnek.

• Száraz fulladás: Akkor alakulhat ki, ha a légútba kerülő folyadék vagy egyéb anyag következtében a gége reflexes összezáródása vagy duzzanata következik be. Ezt létrehozhatja víz, de akár félrenyelt irritáló anyag (pl. ecet, citromlé) vagy gőzök, gázok (pl. klórgáz) is. A tüdő ilyenkor „száraz” marad, viszont a gázcsere zavart szenved, tehát hirtelen kialakuló oxigénhiány, fulladás és következményes szervkárosodás, majd halál állhat be. Téves az a nézet, hogy a strandon benyelt a gyermek, majd otthon száraz fulladás áldozata lett. Ugyanis a gége reflexes elzáródása akut probléma, nem órákkal később manifesztálódik! A gégeduzzanathoz kell egy kis idő, de a kezdettől rekedt hang és hangadással járó légzés (stridor) kíséri. Ahol otthon, órákkal, napokkal később jelentkezett a légzészavar, a félrenyelt víz okozta gyulladás eredményezte a panaszokat, és a szülők vagy nem észlelték, vagy elbagatelizálták a történteket.

• Nedves fulladás: Az elmerülések többségében jelentkezik. A tüdőt elönti a víz, melynek oka, hogy az elmerülést követő oxigénhiány egy reflexes mély belégzést indít a víz alatt, mellyel a tüdő elárasztódik a vízzel, és emiatt következik be a fulladás. A fulladozó beteg rendszerint pánikban van, szívverése heves, teste megfeszül, fejét hátraszegi, arcát felfelé tartja és utolsó erejével a levegő után küzd. A legtöbb esetben hiányzik a csapkodás, segélykiáltás, a beteg nem vonható kontaktusba, nem figyel a szólításra, segítségnyújtáskor nem együttműködő. Emiatt a vízbe fulladt gyermek kimentése speciális szaktudást igényel!

Mit tegyünk fulladás esetén?

Alapszabály, hogy saját testi épségünket nem veszélyeztethetjük a vízbe fulladt miatt! Nagyon nehéz megállni, de mérlegelni kell, hogy azzal nem segítjük a mentést, ha két személy fulladása következik be.

• Kis mennyiségű folyadék félrenyelése esetén: Ha a gyermek hatásosan, erőteljesen köhög, bíztassuk a köhögésre, maradjunk nyugodtak! A legtöbb esetben a köhögés magától szűnik és a gyermek állapota rendeződik.
• Hatástalan köhögés, eszméleténél lévő gyermeknél: Ha a köhögés hatástalan, de a gyermek eszméleténél van, gyenge, ijedt, képtelen levegőt venni, bőre szürke, 5 háti ütés alkalmazása szükséges. Kis csecsemő esetén alkarunkra fektetve, nagyobb gyermeknél ülve, páros térdünkre hajtva alkalmazzuk a háti ütéseket a lapockák közé, legfeljebb 5 alkalommal. Ha a háti ütések hatástalanok, csecsemőknél 5 mellkasi nyomás, kisgyermekeknél 5 hasi lökés próbálható. Nagyobb gyermeknél a Heimlich manővert alkalmazza. Ha a háti ütések és mellkasi lökések (5+5 alkalommal) hatástalanok, ismételje őket, illetve hívjon segítséget, ne hagyja magára a gyermeket!
• Eszméletlen gyermek esetén: Ha a gyermek a mentést követően eszméletlen, kiáltson segítségért és azonnal kezdje el a gyermek újraélesztését. Fektesse kemény alapra, tegye szabaddá a száját, ha lát benne elérhető idegen testet, távolítsa el, egy mozdulattal törölje ki a folyadékot! Emelje ki az állát vagy enyhén hajtsa hátra a fejét (neutrális fejhelyzet) és figyelje a légzését. Amennyiben felmerül a nyaki gerinc sérülés lehetősége (medencébe, vízbe ugrás után lett elmerülés), a fejet ne szegje hátra, a beteget ne forgassa! Ha jó légzést tapasztal, őrizze a gyermeket a mentő kiérkezéséig, időről-időre vizsgálva, állapota változott-e? Ha nem tapasztal légzést (legfeljebb 10 másodpercig vizsgálva), azonnal kezdje el az újraélesztést! 5 kezdeti befújás után vizsgálja a keringés jeleit (mozgás, köhögés, szem nyitás…), ha nem tapasztal keringést, 30 mellkasi nyomást alkalmazzon a szegycsont alsó harmadában, 100-120/perces frekvenciával. Csecsemőnél 2 ujjal, kisgyermeknél egy kézzel kéztővel, nagyobb gyermeknél a felnőtteknél tanult kétkezes technikával! Ezt követően kb. 1 percig 2 befújást majd 30 mellkasi nyomást ismételjen.

Fulladás megelőzése és a vízi biztonság

• Soha ne hagyjuk a gyermeket magára sem fürdőkádban, sem pedig vízpart, medence, tó közelében.
• A medencébe, természetes vízbe (tenger, tó) való beugrás előtt győződjünk meg a víz mélységéről, gumimatracról, vízibicikliről, tájékozódás előtt ne ugráljanak a gyermekek! Időnként nagyobb vízmélység után is felbukkanhat egy-egy sekélyebb terület, és fejest ugorva életveszélyes nyaki gerinc sérülés következhet be!
• Kis csecsemőket még néhány cm-es vízben se hagyjunk magukra, megcsúszva, fejüket beütve az orrukat-szájukat éppen ellepő, 4-5 cm-es víz is halálos fulladást okozhat!
• Ismert epilepsziás beteget, még ha jól úszik is, csak folyamatos szülői felügyelet mellett engedjünk víz közelébe!
• Felhevült testtel ne ugorjanak hideg vízbe, testüket előzetesen mártsák meg a vízben.
• Amennyiben a gyermek a vízből jelentős mennyiséget félrenyelt, heves köhögési rohama volt, nehezen rendeződött az állapota, hangja rekedt marad, légzése hajszolt, feltétlenül forduljunk orvoshoz!

Vízben terjedő betegségek és megelőzésük

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente több mint 3,4 millió ember hal meg vízzel terjedő betegségek révén. Főként a harmadik világban jelent nagy problémát a tiszta víz hiánya. Szemben a baktériumokkal a vírusok gazdasejt nélkül életképtelenek, becsomagolt információhalmazként várják, hogy megfertőzhessék az embereket, az állatokat, a növényeket vagy akár a baktériumokat. Minden esetben élősködő lényekről van szó, amelyek a gazdasejtet átprogramozva, annak biokémiai folyamatait felhasználva szaporodnak. Ezzel szemben a baktériumok nemcsak rosszak lehetnek, hanem vannak számunkra hasznos baktériumok is. Szükséges hangsúlyozni, hogy az antibiotikumot mindig az orvos által előírt mennyiségben kell beszedni, a kúrát nem szabad idő előtt abbahagyni, akkor sem, ha már jobban érezzük magunkat. Ilyenkor ugyanis már csak kevés baktérium marad életben, de épp a legellenállóbbak.

Természetes vizek és a fertőzésveszély

A természetes vizek közül az édesvizek a veszélyesebbek, mert a vadon élő állatok megfertőzhetik őket, illetve posványosodhatnak is. Ezzel szemben a tengerben vagy az óceánban való fürdőzés biztonságosabb, mert ezek a sótartalmuknak köszönhetően gátolják a baktériumok szaporodását.

• Leptospirosis (Weil-kór): Állati vizelettel terjedő bakteriális fertőzés. A patkányok mellett róka, nyúl, macska vagy akár sün is terjesztheti ezt a kórt. A tünetek hányás, hasmenés, fejfájás, izomfájdalom, súlyos esetben pedig akár szervelégtelenség is lehet. Általában olyan tavakban fordul elő, ahol áll a víz, nem szabadon folyik. Érdemes gondot fordítani arra, hogy viseljünk vízicipőt, hogy a kagylók, a kövek, a nád vagy a sás ne vághassák meg a lábunkat, ha pedig nyílt sebünk van, tartsuk magunkat távol a víztől! A városokban csak akkor szabad úszni, ha a víz minőségét a hatóság ellenőrizte, és semmiképp se csobbanjunk árvízi területen!

• Giardiasis: Egy egysejtű, amely a természetes vizeinkben fordul elő, és állati ürülékkel kerül a tavakba, folyókba. A vizeknek nagyjából a 15%-ában fordul elő, ami nagyban függ a víz tisztaságától. A rossz higiéniai körülményeknek köszönhetően ez az arány növekedhet is. A tünetek közé tartozik a hasmenés, a hányinger, a hasi görcsök, a büdös széklet, a bélgázok és a puffadás. Fertőzés esetén a kórokozó a vékonybél felső szakaszán telepszik meg, és elszívja a tápanyagokat a betegtől. Szerencsére a gyógyulás esélye 100%, ugyanis létezik gyógyszer a giardiasis kezelésére. A betegséget nem szabad elhanyagolni, mert a szövődményei közé tartozik a fehérje-, illetve a tápanyaghiány, ami a gyerekeknél súlyosabb esetben növekedéselmaradást idézhet elő.

• Cryptosporidiosis: Nemcsak az állóvizek jelenthetnek problémát, hanem a patakok, folyók is. A cryptosporidiosist egy parazita okozza, amely elhullott állatok révén vagy birkák, szarvasmarhák vizeletével terjed. A Cryptosporidium parazita leggyakrabban a kisgyermekekre (1-5 év) veszélyes, a vékonybelet támadja. Amennyiben a páciens egészséges immunrendszerrel rendelkezik, a kezelésnek köszönhetően egy hónap alatt felépül. A túrázásaink során ne igyunk olyan patakokból, amelyekbe szarvasmarhák vagy birkák vizelhettek; ha nyájat vagy gulyát látunk a környéken kirándulás közben, gyanakodhatunk erre.

• Algák okozta problémák: Meleg időben nem ismeretlen jelenség az algák felbukkanása sem, amelyek a cianobaktériumoknak köszönhetően jelennek meg az állóvizek felszínén. Általában bőrkiütést és gyomorrontást okoznak, súlyosabb esetben allergiás reakciót, amely során nehézlégzés léphet fel.

• E. coli baktérium: Hétköznapi nevén az E. coli baktérium a szennyezett folyóvizekben tanyázik. Ha egy kis fertőzött vizet lenyelünk úszás közben, össze is lehet szedni a baktériumot, amely hányást, hasmenést okoz.

• Fülfertőzések: A vízben található baktériumok az úszók fülén található kis sebeken keresztül képesek megfertőzni a hallószervünket, és kellemetlen viszketést, gyulladást idéznek elő. Amennyiben megoldható, ne tegyük bele a fejünket ismeretlen vízbe, vagy használjunk füldugót!

• Vibriosis: Egyik leggyakoribb eset a vibriosis, amelyet a Vibrio vulnificus és a Vibrio parahaemolyticus baktériumok okoznak. (Nem azonos a kolerával, amelyért Vibrio cholerae baktérium a felelős.) Tünetei hasi fájdalom, hasmenés, hányás, a nyílt sebek elfertőződése. Fertőzött tengeri ételek révén vagy a nyílt sebek tengervízzel történő érintkezésével terjed. Mind a kolera, mind a vibriosis viszonylag ritka Európában, de a megemelkedett tengervíz-hőmérséklet kedvez a baktérium szaporodásának, főként a Balti-tenger partvidékén jelentettek több megfertőződést.

• Adenovírus-fertőzés: A másik leggyakoribb kór az adenovírus-fertőzés. Ez a hasmenésen túl köhögést, torokfájást, kötőhártya-gyulladást idézhet elő.

• Otitis externa (úszófül): Meg kell említenünk az otitis externát is, azaz az úszófület. Leggyakrabban - értelemszerűen - az úszóknál fordul elő, mert a nedves fülben megtelepednek a baktériumok és a gombák. A betegség fülviszketéssel és fájdalommal jár, esetleg fülfolyással vagy akár halláskárosodással.

Strandok és wellness szállodák veszélyei

Nemcsak a nyílt vizek csalogatják nyáron az üdülni vágyókat, hanem a strandok és a wellness szállodák is. Az uszodavízben a fentiekben felsoroltak közül a cryptosporidiosis, a giardiasis, az otitis externa (úszófül), az adenovírus-fertőzésekre, az E. coli baktérium okozta betegségekre lehet esély. Ezentúl találkozhatunk bőrgombával, illetve Legionellával.

Általános megelőző szabályok

Az eddig említetteken kívül számos más vízzel terjedő betegség létezik - mint például az Amoebiasis (amőbiázis), a schistosomiasis (bilharziózis), a Hepatitis A -, amelyek megjelenése és terjedése a higiénia hiányának köszönhető. Általánosságban jegyezzük meg azt az ökölszabályt, hogy nem fürdünk ismeretlen vizekben, nem iszunk belőlük, és miután természetes élővizekben pancsoltunk, evés előtt alaposan kezet mosunk, majd a nap végén alaposan megfürdünk! Így csökkenthető a betegségek kialakulásának az esélye.

tags: #sos #viztol #hanyas