A Magyar Nemzeti Könyvtár, vagy ismertebb nevén az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) gyűjteményei rendkívül gazdag és sokrétű képet festenek a magyar művelődés- és társadalomtörténetről. A gyűjtemények két fő pillérre épülnek: a képi és a szöveges dokumentumokra, melyek együttesen felbecsülhetetlen forrást jelentenek a kutatók és az érdeklődők számára.
A Képi Dokumentumok Kincsesháza: Plakátoktól az Ex Libriseken át a Szentképekig
A gyűjtemény egyik legkiemelkedőbb része a képi dokumentumokból áll, amelyek nagyrészt sokszorosított grafikával készültek. Ezek közül első helyen kell megemlíteni a grafikai plakátokat. Nem véletlen, hogy a tár elnevezésében is ott szerepel a plakát kifejezés. Ezzel a névadók arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a nemzeti könyvtárban található az ország legjelentősebb számú (megközelítőleg 120.000 db) és legátfogóbb grafikai plakátgyűjteménye, amely felöleli a magyar plakátművészet történetét a kezdetektől (1885) egészen napjainkig.
Az 1885-1926-ig terjedő grafikai plakátok digitális képanyaga és adatai elérhetők a Magyar Digitális Képkönyvtár adatbázisában. Az 1885-1949 közötti magyar grafikai plakátok adatai pedig a könyvtár online katalógusában teljes egészében hozzáférhetők. A plakátok megrendelésre készülnek, konkrét céllal, ezért az alkalmazott grafika körébe sorolják őket. Üzenetét a kép erejével közvetíti. Előzménye és párhuzamos, szerényebb társa a szöveges plakát, amelyre az írás dominanciája jellemző.
Az első magyarországi grafikai plakát az 1885-ös Országos Általános Kiállítást hirdette, és létrehozója nem kisebb művész volt, mint Benczúr Gyula. A képes plakát a kor lenyomata, művészi és társadalmi értelemben is. Az alkalmazott kifejezésmódban tetten érhetők az éppen uralkodó stílusok, divatok. Egy - (többnyire) művészeti kérdésekben járatlan - megrendelő igénye és a grafikus ihlete, elképzelése találkozik a plakát születésekor, és jó esetben a művészi szabadság megtartásával vagy - még egészséges - kompromisszum árán alakul ki a végeredmény.
A művészi érték mellett nem elhanyagolható az a pótolhatatlan információhordozó szerep sem, amelyet a kulturális élet, a kereskedelem, és a politika krónikásaként tölt be a grafikai plakát. A két első funkció már a kezdetektől jelen volt, politikai szerepe a Tanácsköztársaság idején erősödött fel először, és különösen dominánssá az 1950-es években vált.
Ma sokan megkérdőjelezik, latolgatják a plakátművészet túlélésének esélyeit. Nem véletlenül, hiszen korábban a képzőművészet volt az alap, a bölcső, ahonnan a művészek a plakát kifejezőerejét merítették. A mai plakátok zöme tömegtermék: a fotó, sőt, mindinkább a televízió kimerevített reklámképeinek nyelvezetével szól a fogyasztóhoz. A plakát „az utca művészete” - és itt az utcára ne csak az üzenet átadásának puszta színtereként gondoljunk. A helyszín ugyanis predesztinálja a plakátok sorsát is: hiszen a gyorsan változó hirdetések világában az aktualitását vesztett információ elveszíti jelentőségét. A plakát fölé egy másikat, újabbat ragasztanak, letépik. Az idő múlásával azonban egyre nő az igény az egykori „értéktelen”, színes utcadísz megidézésére.
A Plakát- és Kisnyomtatványtár grafikai plakátgyűjteménye a magyarországi legteljesebb állományt képviseli. A könyvekkel kapcsolatban közismert kötelespéldány-szolgáltatás minden 50-nél több példányban nyomtatott dokumentumra, így a plakátokra is vonatkozik. A teljes plakátgyűjteményben hagyományos cédulakatalógus alapján lehet kutatni (szerző, cím, ETO szám alapján), de fokozatosan növekszik az OSZK online katalógusába (NEKTÁR) kerülő grafikai plakátok száma is.
Metszetek és Litográfiák: Művelődéstörténeti Értékek
Az 1712-től gyűjtött metszetek és litográfiák, a céh- és mesterlevelek, szabadlapos albumok, valamint a többtízezres exlibris-gyűjtemény a hazai művelődéstörténet és azon belül a magyar művészettörténet értékes képi dokumentumait őrzi. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára sokszorosító grafikai technikával készült művészi lapokat is őriz. A gyűjtemény becses darabjai a XVIII. és XIX. századi metszetek, köztük számos látkép, város-ábrázolás, divatkép és a kor híres személyiségeiről készült portré. Az 1945 utáni gyűjteményrész, a kötelespéldány-rendszer hatékony működése miatt átfogó képet nyújt a korszak grafikus művészetéről. A metszetek készítői között neves művészekkel találkozhatunk Barabás Miklóstól Kass Jánosig. A régi (1945 előtti) metszetek száma a Tárban több mint 900, míg az 1945 utáni gyűjteményrész néhány ezer metszetet számlál.
A gyűjtemény létrejöttét a nyomtatott dokumentumok sokszínűsége indokolta, ide kerültek azok a könyvszerű képgyűjtemények, képtartalmú díszes kiadványok, melyek képzőművészeti alkotásokat vagy reprodukciókat tartalmaznak és méretük, egyediségük, díszes kötésük külön raktározást kívánt.
Az Ex Libris Gyűjtemény: Könyvek Belső Világa
Az „ex libris” latin szószerkezet magyar jelentése: „könyvből”. Az ex libris eredeti funkcióját tekintve könyvjegy (könyvcímer), a könyv tulajdonosát megjelölő, gyakran művészi kivitelű kis méretű grafika, melyet rendszerint a könyv táblájának belső oldalára ragasztanak. A kompozícióban az ex libris kifejezés mellett olvasható tulajdonnév a könyv birtokosát jelöli. Figurális ábrázolásaival kapcsolódhat a könyv tartalmához, utalhat a tulajdonos foglalkozására, gyűjtési körére, egyéniségére, de általánosított mondanivalót is kifejezhet.
A Széchényi Ferenc gróf adományából 1802-ben létesült magyar nemzeti könyvtár részét képezte az a kb. 2000 lapból álló könyvtárjegy gyűjtemény, amely leginkább heraldikából állt, de voltak köztük valódi ex librisek is (ezek az alapító könyveit díszítették). A későbbiekben a gyarapodás módjai közül megemlíthetjük az adományozást, a hagyatékokat, az aukciókat, a köteles példányi beszolgáltatási rendszert. Az OSZK ex libris gyűjteménye az 1920-as években kb. 400 darabot foglalt magába. 1928-ban kb. 500 darabbal gyarapodott a gyűjtemény. A példányszám 1942-re már elérte az 1600-at. 1959-ben a Régi és Ritka Nyomtatványok Tára 1429 db-ot tartalmazott. Az időhatárokat tekintve a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjtőkörébe az 1900 után megjelent ex librisek tartoznak (a 17-19. századi ex libriseket a Régi Nyomtatványok Tára őrzi).
Ezek kordokumentumként is felfoghatók, hiszen hűen reprezentálják a múlt század művészi stílusainak, divatirányzatainak sokszínűségét éppúgy, mint a közízlés, életmód és politikaváltozás fordulóit. Az ex libriseket a tulajdonos neve szerinti betűrendben sorolták be, elkülönítve a magyar, ill. a külföldi ex libriseket. A Tárban őrzött kb. 34 ezer ex libris nagy százalékban magyar vonatkozású, a művész vagy a tulajdonosa révén kötődik a történelmi, illetve a mai Magyarországhoz. Kb. 4000 a külföldi, leginkább közép-európai és német nyelvterületről származó könyvjegy. Ajándékozás révén lengyel és orosz ex librisek is kerültek az állományba. A magánszemélyektől származó ajándék, ill. hagyaték nagymértékben egészíti ki az állományt.
Diskay Lenke grafikusművész nálunk őrzött, ex librisekből és tárgyi emlékekből álló hagyatékának feltárása és online feldolgozása az elmúlt években történt meg. A hagyaték egy része virtuális ex libris kiállítás keretében is megtekinthető. A Tár 1997-ben kapta meg Diskay Lenke 19 895 darabból álló hagyatékát, melyből 17 361 db az ex libris (ez 294 külön opusszámú ex librist, és ezek variánsait, ill. duplumpéldányait foglalja magában). Emellett 81 db kiállítási katalógus, 31 db eredeti rajz, 8 db emlékplakett, 13 db album, 366 db dúc, 20 db egyéb tárgy is a hagyaték részét képezi.
A könyvtár felvállalta könyvjegyművészek alkotásaiból kamaratárlat, ill. retrospektív kiállítások rendezését is. Az elsőt Bordás Ferenc grafikáiból rendezték 1961-ben, az eddigi utolsó pedig Diskay Lenke emlékkiállítása volt 1999-ben. Az utóbbiról virtuális kiállítás is készült, amely megtekinthető a könyvtár honlapján. Magángyűjtők számára is alkalom kínálkozott anyaguk bemutatására. Így került kiállításra dr. Rozsnyay Kálmán, Ade Matild, Bagarus Zoltán, Bakacsi Lajos, Balázsfy Rezső, Bánszky Tamás, Barta Ernő, Bíró Mihály, Bokros Birman Dezső, Bordás Ferenc, Borsos Miklós, Bottka Miklós, Bottlik Tibor, Buday György, Csiby Mihály, Dániel Viktor, Dienes János, Diskay Lenke, Divéky József, Drahos István, Éder Gyula, Egry József, Fery Antal, Forbáth Alfréd, Förstner Tivadar, Gáborjáni Szabó Kálmán, Gacs Gábor, Gácsi Mihály, Gara Arnold, Geiger Richard, Gergely Sándor, Gross Arnold, Haranghy Jenő, Havas László, Helbing Ferenc, Herman Lipót, Jeges Ernő, Józsa János, Kass János, Kékesi László, Király Jenő, Kmetty János, Kolozsváry Sándor, Komjáti-Wanyerka Gyula, Kopasz Márta, Kós Károly, Kozma Lajos, Kőhegyi Gyula, König Róbert, Köpeczi Sebestyén József, Litkei József, Márton Lajos, Medgyesi Ferenc, Menyhárt József, Molnár C. Andruskó Károly, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Feszt László, Gy. Franz von Bayros; Alfredo Baruffi; Vratislav H. Brunner; Adolf Carl Closs; Alfred Cossmann; Wilhelm Ehringhausen; Erzherzog Eugen; Vitezslav Fleissig; Gustav Klimt; Georg Otto; A. művészek ex librisei is.
Számolócédulák és Szentképek: A Tömegtermelés és a Hitélet Tükröződése
A képi dokumentumok között a gyűjtemény nagyszámban őriz számolócédulákat és szentképeket is. A XIX. század utolsó harmadában jelent meg a mai pénztárblokk elődje, a tenyérnyi nagyságú, hosszúkás, képes papírszelet, a számolócédula. Virágkorát a századforduló idején élte. Gyártók és kereskedők cégük vagy áruik reklámozására nyomatták, amelyet összekapcsoltak a számlaadással. Elegáns fővárosi üzletek, vidéki boltok egyaránt használták. A számolócédulákat az előlapot díszítő reklámgrafika sokfélesége jellemzi. Ábrázolnak gyárakat, üzletportálokat, megszámlálhatatlanul sok árucikket, szolgáltatást. Humoruk, stílusuk utolérhetetlen, hol harsogón, olykor kihívóan hívták fel magukra a figyelmet. A kis cédulák nem csak grafikát, hanem háztartási tanácsokat és recepteket is megjelenítettek. A miniatűr reklámhordozók a kor gyermekeit is megcélozták az ismert édességkészítők, játékkészítők egy-egy árucikkét reklámozó sorozatok formájában. Az egy tenyérben könnyen elférő reklámok nem ritkán hatalmas plakátok formájában is megjelentek. A ma már reklámtörténeti jelentőséggel bíró cédulák kormeghatározása nem kis feladatot jelent a kutatók számára, hisz az egyéb nyomdai termékekkel ellentétben a nyomda, a megjelenési év és a tervező grafikus neve nehezen azonosítható.
A Tárban kb. 2200 szentképet őriznek, századok (és részben nyomda) szerinti rendezésben. A XVIII. századtól napjainkig gyűjtik az anyagot, folyamatos beszerzéssel. A szentképek között magyar és idegen (pl. német, francia, olasz) nyelvűek egyaránt megtalálhatók. A műfaj tágabb értelemben úgy definiálható, mint síkban készült vallásos ábrázolás; szűkebb értelemben pedig úgy, mint a magánájtatosság körébe tartozó grafikai jellegű, kisméretű, imakönyvben őrizhető kép. Témái bibliai jelenetek, Jézus Krisztus, Szűz Mária, szentek (és ereklyéik), hitigazságok. A középkori kolostorok kultúrájához szorosan hozzátartoztak a papírra v. pergamenre festett szentképek. A sokszorosító grafikai eljárások (fa- és rézmetszet, rézkarc) megjelenésével azonban a szentképek tömegcikké váltak, vásárokon és búcsúkon vásárolták őket, egyenetlen művészi színvonaluk a közízlés sokféleségét tükrözi. A 19. sz. elején főleg barokk típusú szentképeket adtak ki. Az első dátummal jelzett (1423), fennmaradt Buxheimben készült fametszet, Szt. Kristóf a gyermek Jézussal. A 17. sz. flamand mesterei hozták divatba a korabeli virágcsendéletek tökéletességével megfestett pompás virág- és gyümölcskoszorúkba foglalt Madonna- és egyéb szakrális ábrázolásokat. A pergamen lapokra festett ornamentikát gyakran kicsipkézték, így a kép tetszetős, áttört foglalatot kapott. A nevelési és oktatási céllal készült szentképek a hitoktatás és a pedagógiai ösztönzés eszközei. Jutalomként is osztogatták a különböző erényeket jelképező képeket.
Bevezetés az ikonok világába
Képes Levelezőlapok: A Helytörténeti és Néprajzi Kutatások Kútfeje
A tár hatalmas képes levelezőlap-gyűjteménye többek között a helytörténeti és néprajzi kutatások számára szolgáltat bőséges forrásanyagot. Ezek a kis papírdarabok nemcsak a múltbeli kommunikáció eszközei voltak, hanem értékes vizuális információkat is hordoznak a korabeli városképekről, falusi életképekről, épületekről, viseletekről és eseményekről. Segítségükkel rekonstruálható a települések fejlődése, a táj változásai, az emberek mindennapi szokásai és a társadalmi események.
A Szöveges Dokumentumok Széles Spektruma: Kisnyomtatványoktól a Ponyvairodalomig
A másik nagy gyűjteményrészt alkotják a szöveges dokumentumok, amelyen belül főként kisnyomtatványokat és aprónyomtatványokat találunk. A tár nevében is szereplő kisnyomtatvány elnevezés alatt olyan nyomdaipari technológiával, vagy más sokszorosítási eljárással készült szöveges kiadványokat értünk, amelyek terjedelme legfeljebb egy nyomdai ív. Ezt az egy nyomdai ívet gyakran többrét hajtva (ketted-, negyed- és nyolcadrét) használták fel a nyomdák, így e dokumentumok oldalszáma általában nem több mint 16 oldal, ritkább esetben legfeljebb 32 oldal.
Ponyvairodalom és Egyéb Kisnyomtatványok
A Tárunkban őrzött dokumentumok közül e kategóriába sorolhatók például a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, régi disszertációk tézisei, vagy jogi vonatkozású kisterjedelmű nyomtatványok, továbbá minden olyan már említett szöveges nyomtatvány, amely e terjedelmi és formai kritériumnak megfelel. A magyar irodalom és folklór különleges területét képviseli a 18-20. századi ponyvairodalom. Ennek fontos és sok esetben egyedül fennmaradt példányait őrzi a nagy példányszámú (6900 db) ponyva-gyűjteményünk.
A kisnyomtatványokon belül az egy, vagy két lap terjedelemmel rendelkező szöveges dokumentumokat aprónyomtatványnak is nevezik. Ide sorolható a tár szöveges plakátokból álló, közel 400.000 darabos gyűjteményrésze, amely 1850-től kezdve tartalmaz évenként és témák szerint dokumentumokat. Az aprónyomtatványok közül fontos kiemelnünk a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyászjelentés-gyűjteményét, amely a magyarországi genealógiai kutatás egyik alapvető jelentőségű forrása. Ezek mikrofilm-változatban kutathatók a könyvtár mikrofilm-olvasótermében, a kutatásban a vezetékneveket tartalmazó jegyzék nyújt támpontot.
A tár gyűjtőköre kiterjed a kisnyomtatványok és aprónyomtatványok mellett az annál nagyobb terjedelmű, akár több száz oldalas dokumentumok egy speciális fajtájára is. Az 1860-as évek gazdasági és politikai változásai Magyarországon egy újfajta kiadványtípus megjelenését hozta magával. Gyűjteményünk létrejöttekor mégis az alapvetően meghatározó szempont a dokumentumok terjedelme volt, hiszen az említett kisterjedelmű nyomtatványok, leginkább sérülékenységük miatt, speciális raktári elhelyezést igényeltek. Az is megállapítható, hogy e kisterjedelmű dokumentumok jelentős részét a mindennapi élet könnyen pusztuló, efemer jellegű nyomtatványai alkotják. Elég itt a különböző reklámnyomtatványokra, továbbá a grafikai - és szöveges plakátokra, a röplapokra, a meghívókra vagy a gyászjelentésekre utalni. Az alkalmi beszédek, prospektusok, katalógusok, naptárak, műsorok, meghívók, menükártyák és étlapok, valamint a táncrendek sokaságából pedig az elmúlt korok emberének mindennapi élete rajzolódik ki. A dokumentumok sokfélesége nem engedi meg, hogy azok típusait mind felsoroljuk, arról egész részletesen további ismertetést és listát találhatnak az érdeklődők.
Kortörténeti Gyűjteményrészek: A Múlt Eseményeinek Dokumentumai
Fontosak a kortörténeti gyűjteményrészek is. A tár első világháborús gyűjteménye több tízezer dokumentumot - képeslapokat, röplapokat, plakátokat és egyéb kisnyomtatványokat - foglal magában. Az elmúlt években feldolgozásra kerültek az 1848-49-es és az 1956-os forradalom- és szabadságharc kordokumentumai, amelyek adatai már online katalógusunkban is kereshetőek. A nálunk őrzött 1956-os plakátok és röplapok pedig digitális változatban mind megtekinthetők honlapunkon keresztül, illetve a Magyar Digitális Képkönyvtár adatbázisában. A gyűjtemény, az elmúlt időszakban, évente közel 40 ezer darab - főleg köteles-példányként beérkező - dokumentummal növekszik. Tehát akár a korábbi, akár a kurrens gyűjteményrészeket tekintjük, tárunk egyre nagyobb számban gyarapodó állománya nélkülözhetetlen forrást jelent a társadalomtudományi és művelődéstörténeti kutatások számára.
A Hétköznapi Élet Krónikája: Reklámok, Menükártyák, Táncrendek
Az efemer jellegű nyomtatványok, mint a reklámnyomtatványok, prospektusok, katalógusok, naptárak, műsorok, meghívók, menükártyák és étlapok, valamint a táncrendek sokasága hihetetlenül gazdag forrásul szolgál az elmúlt korok emberének mindennapi életének megértéséhez. Ezek a dokumentumok apró, de annál beszédesebb részleteket tárnak fel a társadalom szokásairól, szórakozási formáiról, gasztronómiai preferenciáiról, divatjáról és a mindennapi kommunikációról.
Különleges Személyiségek és Híres Helyek Nyomában
A gyűjtemények nem csupán absztrakt adathalmazok, hanem élő lenyomatai a magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjainak és helyszíneinek. Példaként említhető Aba-Novák Vilmos festőművész, aki Budapesten látta meg a napvilágot, és életének nagy részét a Krisztinavárosban töltötte. Születésekor családja a Pálya utcai Zettl-házban élt, majd a Logodi utcába költöztek át. Feleségével, Vulkovic Katóval 1925-től laktak Zugligetben, néhány évvel később a Margit körút 54-ben, 1932-től azonban visszaköltöztek Krisztinavárosba, a Zsolt utca 7. szám alatti sarokházba. Az épület Zsolt utcai homlokzatát 2004 óta a festőt alkotás közben ábrázoló dombormű és egy emléktábla díszíti.
Ady Endre, a nagy költő, életében sokfelé megfordult, de első igazi otthona 40 éves korában, a budapesti Veres Pálné utca 4. szám alatt található lakás volt, amelyet felesége, Boncza Berta - akit a legtöbben Csinszkaként ismernek - örökölt. A lakást Ady rövid ideig élvezhette, ugyanis 1919 január elején az egészségügyi állapota tovább romlott. Az egykori lakásberendezések összegyűjtését követően Ady Endre és Csinszka közös lakhelyét 1977-ben emlékmúzeummá alakították át, melyben a közös otthon képét igyekeztek visszaadni.
Agárdy Gábor színművész és ikonfestő, aki 1961-től egészen haláláig, 2006-ig élt a Király utca 82. szám alatt. Agárdy Gábor valójában Arklián Gábor néven látta meg a napvilágot 1922. augusztus 2-án, Szegeden. Az örmény családból származó művész már egészen fiatalon megismerkedett későbbi hivatásával, hiszen már 8 évesen játszott a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Az ikonok iránti rajongása akkor kezdődött, amikor Bulgáriában az Egri csillagokat forgatták.
Almásy László, akiről Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott film főhősét mintázták, a harmincas-negyvenes évek fordulóján a Bartók Béla út 29. szám alatt lakott. A Budapest100 kutatásai alapján 1939-1943 között biztosan itt élt, de egyes visszaemlékezések szerint a főváros ostromának idejét is itt töltötte. Almásy részt vett a zsidómentésben, német őrnagyi egyenruhájában például többször elzavarta a házban razziázó nyilasokat.
Alpár Ignác, a kiegyezés és az I. világháború közötti építészet egyik meghatározó alakja, közel harminc évig élt az Almássy tér 15. alatti saját házában, amelyet maga tervezett és az 1890-91-ben lezajlott kivitelezést is maga vezette. Az Üllői út és a József körút sarkán - a mai árkádsor helyén - egykor népszerű kávéház, a Valéria állt, ahol Ambrus Zoltán is lakott 1911-től.
Ezek a példák is jól mutatják, hogy a könyvtár gyűjteményei milyen mélyrehatóan tárják fel a magyar kultúra, történelem és közélet sokszínűségét, és milyen értékes információkat kínálnak a legkülönfélébb kutatási területek számára.
A Holokauszt és a Humanitárius Segítségnyújtás Dokumentumai
A gyűjtemények fontos részét képezik a második világháború idején elkövetett atrocitások és az azokkal szembeni ellenállás, illetve a humanitárius segítségnyújtás dokumentumai is. Kelemen Krizosztom főapát 1944 elején javaslatot tett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC), hogy a Magyarország északnyugati részén található főapátságot helyezzék a Vöröskereszt védelme alá. 1944 októberében Born a Vöröskereszt nevében Brunschweilert, Budapesten élő üzletembert bízta meg a művelet irányításával. Brunschweilernek sikerült találkozót szerveznie Edmund Veesenmayerrel, a német Birodalom magyarországi meghatalmazottjával, amikor is megbeszélték a menekültek befogadásának a feltételeit.
Abban az időben azokat a magyar zsidókat, akiket még nem szállítottak a megsemmisítő táborokba, nyugat felé menetelésre kényszerítették a szovjetek előrenyomulása elől, melynek során sokan meghaltak. Born utasítása Brunschweilernek az volt, hogy azok a gyermekek, akik elvesztették szüleiket vagy más okból védelemre szorultak, kapjanak menedéket, de a „politikai személyiségeket”, valamint a 14 év feletti férfiakat és fiúkat nem szabad befogadni. Ahogy a Vörös Hadsereg Pannonhalmához közeledett, a menekültek száma körülbelül 3000 főre nőtt. 2006. október 17-én az apátságban felavatták Brunschweiler emléktábláját.
2009-ben Budapesten Carl Lutz-ot bízták meg 1942 és 1945 között a svájci követség konzuli védelmi osztályának vezetésével, egyben tizenkét háborúzó állam érdekeit is képviselte. Raoul Wallenberggel, Angelo Rotta apostoli nunciussal, Friedrich Born Vöröskereszt-küldöttel és más diplomatákkal együttműködve több tízezer védőlevelet, kivándorlási igazolást és csoportos útlevelet állítottak ki. Ennek eredményeként a budapesti zsidók többsége - akiket több mint száz menedékházban rejtettek el - megmenekült a deportálástól. 124 000 zsidó élte túl a háborút Magyarországon; közülük körülbelül a fele Carl Lutznak köszönheti az életét. A budapesti Vadász utca 29. szám alatt található úgynevezett Üvegházban - amely a második világháború alatt Carl Lutz svájci alkonzul mentőakciójának központja volt - a Budapesti Carl Lutz Alapítvány emlékszobát hozott létre.
Carl Lutz felesége, Gertrud Lutz élelmet szerzett be, főzött és gondoskodott a betegekről a svájci követség pincéjében, amely akkoriban rejtekhelyként szolgált. Miután elvált férjétől, a fáradhatatlan Gertrud bebizonyította, hogy nem csupán „a férfi oldalán álló nő” volt. Elszántan folytatta humanitárius küldetését. A Schweizer Spende segélyszervezetnél dolgozott, többek között az akkori Jugoszláviában, Finnországban és Lengyelországban, majd csatlakozott az UNICEF gyermeksegély szervezethez. Brazília elszegényedett északkeleti részén 1951-től táplálkozási programokat irányított és szülészeteket hozott létre.
A háború vége felé Carl Lutz alkonzul két svájci ipari vállalkozót, Peter Zürcher-t és Ernst Vonrufs-t nevezte ki a budapesti svájci követség „Külföldi Érdekek Képviselete Osztályára”. Lutz attól tartott, hogy budai rezidenciájáról nem tud majd elég gyorsan cselekedni a svájci védelem alatt álló zsidók megmentése érdekében.
Friedrich Born a legsötétebb időkben tanúsított erkölcsi bátorságot. 1944-ben Born-t (született 1903-ban Langenthalban) kinevezték a Vöröskereszt budapesti küldöttségének vezetőjévé, Jean de Bavier utódjaként, gyakorlati tapasztalat nélkül a Vöröskereszt munkájában. A küldöttség munkájára elsősorban zsidókat alkalmazott. Kórházakat, gyermekotthonokat, árvaházakat és ingyen konyhákat hozott létre a magyar zsidók számára, és ezeket a létesítményeket a Vöröskereszt védelme alá helyezte. Körülbelül 7000-8000 gyermeket gondoztak a mintegy 60 gyermekotthonban és árvaházban. Born az ICRC felhatalmazásával védelmi papírokat állított ki az érintett emberek számára. Együttműködött továbbá latin-amerikai országok svájci konzuli képviseleteivel is, hogy azok országukra érvényes bevándorlási papírokat állítsanak ki, ezáltal biztosítva védelmet magyar zsidóknak a náci megtorlások és a deportálás ellen. Sajnos Born erőfeszítései ellenére sem tudta megakadályozni a deportálások többségét. Sikerült azonban leállítania az utolsó konvojok indulását, ezzel mintegy 7500 ember életét mentve meg.
Harald Feller segítette Carl Lutzot a svájci védelem alatt álló zsidók megmentésében. Feller szorosan együttműködött a más semleges országok követségével, hogy folyamatos nyomást gyakoroljon a kormányra a zsidók üldözésének és deportálásának leállítása érdekében. Feller hamis svájci útlevelekkel és menedékkel segítette a svéd misszió tagjait, akiket a nyilaskeresztes párt támadott. A háború vége felé Feller több tucat zsidót rejtett el budapesti konzuli rezidenciájának pincéjében. 1945 februárjában a szovjetek letartóztatták Fellert és a svájci követség egy másik alkalmazottját, és Moszkvába szállították őket. Neve nem szerepel az alább közölt Yad Vashem-listán, de 1995.
Hildegard Gutzwiller-t 1934-ben vették fel tanárnak a budapesti Sacré-Cœur kolostor Sophianumába. A második világháború alatt számos menekültet mentett meg a deportálástól úgy, hogy befogadta őket a kolostorba. Abban az időben a kolostor területe Svájc és a Vatikán diplomáciai védelme alatt állt. Neve nem szerepel az alább közölt Yad Vashem-listán, de 1995.
1944 októberétől 1945 februárjáig Otto Haggenmacher üzletember budai villájában több mint harminc zsidó gyermeket rejtegetett, gondozott és mentett meg a deportálástól. Ebben együttműködött vele a magyar Sztehlo Gábor lelkész. A gyermekek szüleinek többsége megsemmisítő táborokban vesztette életét. A Yad Vashem által kitüntetett svájci állampolgárok, 2024. A st. Jakob F. Anna Riesen Flescher kitüntetésének átvételekor családja körében, Yad Vashem, 2008. A második világháború alatt Rómában rejtegette és mentette meg Joachim Flescher-t, zsidó pszichiátert, aki később a férje lett.
A háború éveiben Witwer a svájci humanitárius hagyományokat követve részt vett zsidó menekültek, hadifoglyok és politikai üldözöttek mentésében. Margareta Tobler a háborús évek alatt Svájc semleges státuszát kihasználva segített üldözötteken, főleg zsidókon, akik a náci megszállás elől menekültek. A Battegay házaspár Bázelben élt, és arról vált közismertté, hogy segített a náci üldözés elől menekülő zsidóknak. A háború alatt menedéket nyújtottak nekik és közvetítőként működtek közre a svájci hatóságok és a menekültek között.
Az Oktatás és a Közösségi Élet Szerepe
A dokumentumok mellett fontos, hogy a társadalom, különösen a fiatal generáció, tudatában legyen a múlt tanulságainak és aktívan tegyen egy befogadóbb és elfogadóbb közösség építéséért. Ennek jegyében a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány által győri és Győr-környéki középiskolák részére meghirdetett, “Kirekesztés - az antiszemitizmustól az iskolai bullying-ig, az ellenséggyártás példái” elnevezésű projekt és pályázat kereteiben a győri Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikum diákjai dolgozatot készítettek az iskolai zaklatásról és bántalmazásról.
A diákok felmérése szerint az antiszemitizmus szó a zsidókkal szembeni előítéletet, az irántuk érzett gyűlöletet jelenti. Legszélsőségesebb történelmi példája a holokauszt, amely 1933 és 1945 között az európai zsidóság államilag támogatott üldözését és legyilkolását jelentette a náci Németország és kollaboránsai által. A bántalmazás nagyon tág körben értelmezhető. Szűkebb értelemben csak a fizikai erőszaktevést szoktuk idesorolni, de valójában a csúfolódás, a zaklatás, a fenyegetés is ehhez tartozik. Az iskolai erőszak, vagyis a bullying olyan indokolatlan agresszív viselkedésforma, amely ismétlődő jelleggel és szándékosan irányul általában egy gyenge, magányos egyénre, akinek nehézségei vannak önmaga megvédésében. Általában nem nyilvános, titokban zajlik, a fenyegetések miatt esélyt sem adva a segítségkérésre.
A zaklatást az egyszeri bántalmazástól vagy más konfliktushelyzettől (pl. „ártatlan” csúfolódás) három tényező különbözteti meg: erős negatívan befolyásoló hatása van, a zaklatás áldozata nem tudja élni a mindennapi életét a zaklató tevékenységének következtében - például mert állandóan félelemben vagy bizonytalanságban él; a zaklatás ismétlődik, a bántalmazó rendszeresen visszatér az elszenvedőhöz, és megismétli a cselekedetét, legyen az fizikai, szóbeli vagy szexuális tevékenység; az erőviszonyok eltolódnak: a zaklatás során a bántalmazó fél mindig több hatalommal rendelkezik (több pénze van, erősebb, több barátja van, hangosabb), és ezt fitogtatja is a zaklatás során.
A diákok kérdőívére adott válaszokból kiderült, hogy a tanulók elsöprő többsége (96%) ismerte a bullying kifejezést. Az iskolában válaszadó tanulók háromnegyede tapasztalt már iskolai bántalmazást, leggyakrabban csúfolódás (73%) és kiközösítés (61%) formájában. A kérdőívet kitöltők egyharmada volt már bántalmazás célpontja. A felmérés rámutatott arra, hogy a tanárok sokszor nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a bántalmazás jelenlétét.
A diákok az azonnali közbelépést, a bántalmazók határozottabb szankcionálását, valamint a tanárok áldozatsegítő és megelőző szerepvállalását javasolták a bullying ellen. Megnyugtató volt, hogy a többség megállítaná akár legjobb barátját is, ha valakit bántalmazna. Azonban sajnos voltak olyan válaszadók, akik a barátjuk mellé állnának és részt vennének a bullyingban. Ez azt mutatja, hogy legtöbb esetben nem csak két ember között zajlik le ez a jelenség. A diákok fele olyan osztályba jár, amelyben valakit vagy valakiket megjelenésük, testalkatuk, testi adottságaik, származásuk, hobbijuk, tanulmányi eredményük, vallási- és nemi hovatartozásuk miatt közösítenek ki.
A bántalmazás okaként az irigységet, féltékenységet, anyagi helyzet különbséget, önbizalomhiányt vagy hatalomgyakorlást, vagy akár hirtelen indulatot nevezték meg a diákok. A többség komolyan veszi a bullyingot, és úgy gondolja, hogy ez egy veszélyes jelenség, amivel foglalkozni kell. Ugyanakkor vannak néhányan, akik még mindig alábecsülik a helyzet súlyát, talán azért, mert nem éltek át hasonlót, vagy mert megszokták, hogy az iskolai csúfolódás „természetes része” a diákéletnek. Rengeteg tanuló középértéket választott, ami azt jelzi, hogy érzik a problémát, de talán nem világos számukra, hogy az mennyire mélyre hatol. Ez a közömbösség vagy bizonytalanság sokszor a legveszélyesebb, mert így a bullying csendben, észrevétlenül folytatódhat. Összességében a válaszok azt mutatják, hogy az iskolai közösségben már jelen van az probléma iránti érzékenység és az empátia, de még mindig lenne mit tenni annak érdekében, hogy mindenki megértse: a bántalmazás nemcsak veszélyes, hanem súlyos lelki következményekkel jár. A diákok nem teljesen ugyanúgy látják a bullying lényegét. A legtöbben úgy gondolják, hogy a zaklatás alapvetően az erőviszonyokról szól, ugyanakkor elég sokan nem értenek ezzel egyet és szerintük a bullying inkább érzelmi vagy személyes okokból fakad: például féltékenységből, irigységből vagy abból, hogy valaki figyelmet akar. Ez a kettősség nagyon jól mutatja, hogy a zaklatás sokféle formában jelenhet meg és nem mindig ugyanazok a szándékok húzódnak meg mögötte.