A sült keszeg titkai: Szálkátlan élvezet és tökéletes ízharmónia

A sült keszeg egy igazi retró strandétel, nyári pecázások kedvelt friss fogása, amit parázson egyszerűen meg is lehet sütni a horgászat után. Halárusoknál is könnyen hozzáférhető, mégis keveset fogyasztunk belőle, pedig keszeget enni jó! Talán nyugodtan kijelenthetjük, túlzások nélkül, hogy a sült keszeg, ilyen vagy olyan formában, nagyon sok ember kedvenc csemegéje. A keszeg valójában egy gyűjtőnév. A pontyfélék (Cyprinidae) családjába, a sugarasúszójú halak osztályába és a pontyalakúak rendjébe besorolható halfajok közös jellemzője az egészen lapos test és szálkás hús. Ha nem egy szép kövér ponttyal, hanem egy laposabb hallal van dolgunk, amely ráadásul szálkás is, miért számít mégis kedves csemegének ez az édesvízi hal?

A keszeg alaphal, a többi bónusz. Gyerekkorban a Ráckevei Dunaágon fogdosták a keszegeket, melyeket aztán a jól megszokott módon, paprikás lisztbe forgatva sütöttek ki serpenyőben. Ahol van keszeg, ott mindig is létezett sült keszeg. Évszázadokon keresztül igen elterjedt volt a nyárson, parázs felett sütött keszeg, melyet a vele párhuzamosan sütött szalonna zsírjával kenegettek, csakúgy mint a panírozott változat, melyet korábban inkább kukoricalisztbe forgattak. A sült keszeg legalább annyira alap ételünk, mint a pörkölt. A keszeg sütés valaha a piacok, vásárok természetes velejárója volt, az emberek ették, szerették a keszeget és még a szálkák sem zavarták őket. Sajnos a hekk láz majdnem kiölte a keszeget saját hazájából, de örömmel jelenthető, hogy egy-két éve ismét kapható ez a csodálatos csemege a Balaton parti sütödéiben, és ma már hungarikumnak számít.

A keszeg sokszínű világa: Fajok és beszerzés

Kulináris szempontból a legértékesebbnek, vagyis a legízletesebbnek a karikakeszeget tartják, a legelterjedtebb hazánkban a dévérkeszeg. Több fajta keszeg létezik: dévér, jász, bagoly, szilvaorrú, lapos, karika. Ízük hasonló, nem teljesen egyforma, de mind kiváló alapanyag. Egyik jobb, mint a másik, de sütni és füstölni a szilvaorrúkeszeg a legjobb. Nagyon jófej hal, karakán, tüzes jellem. Keszeg alatt az átlag ember zömmel a dévér keszeget érti.

A legfontosabb azonban, hogy keszegünk húsa jó minőségű legyen. A legfinomabb keszeg a vadvízi keszeg. Lehet a Dunából, Tiszából, Balatonból vagy bármelyik természetes vizünkből, de akár azokból a nagyméretű mesterséges tavakból is, melyek élővilága közelít a természetes vizek jellegéhez. Az ilyen hal a gasztronómia szempontjából is kincs. Gazdag, intenzív ízvilág jellemzi. Kezdő horgászoknak igen gyors sikert hoz a keszegezés, emiatt finoman szólva is lenézett fogásnak számít a keszeg. A folyamatos, megbízható beszállítás azonban már más kérdés. A hazai vendéglátásban szinte kizárólag import keszegből dolgoznak a büfések, vendéglősök: a külföldi halgazdaságokból származó keszegek legfőbb importőrei Ukrajna, Románia és Kazahsztán. A legkomfortosabb és legmegbízhatóbb megoldás mélyfagyasztva venni, de a keszeg egész évben frissen is kapható (így ráadásul körülbelül féláron hozzájuthatunk, 1000 forint alatt kilónként). A mirelit terméket lassan olvasszuk ki, mert így őrzi meg a halhús az ideális, belül nedves szerkezetét.

A szálkák legyőzése: Az irdalás művészete

Ha van ellenérv a keszeggel szemben, az legfeljebb a szálkássága. Ezzel azonban könnyedén leszámolhatunk, ha sütés előtt irdaljuk a halat. A lepikkelyezett, kibelezett keszeget irdaljuk be. Ezzel a hal gerincéhez közel eső ipszilon szálkákat vágjuk szét annyira, hogy evés közben ne kelljen babrálni a kis szálkákkal és a zsiradék is jobban a hús köré tud folyni. A gerincre merőlegesen, kb. 3 milliméteres sűrűségben kell bevagdosnunk a hal bőrét egészen húsba menően, a gerincig, ügyelve arra, hogy ne vágjuk át a lapos felépítésű halat. A sűrű, gondos irdalással keresztbe vágjuk az úgynevezett Y-szálkákat. Ha egy jó késsel ügyesen, határozott mozdulatokkal vagdossuk keresztbe a szálkákat, kis roppanó hangokat is hallunk közben. A keresztbevágott szálkák sütés után így már nem is érzékelhetőek. A folyamat számos internetes videón megtekinthető. Mikor a minap a Metro halas standjánál nézelődve a mellette álló fiatal hölgy éppen szardíniát akart venni a halászlébe apróléknak, a halas rámutatott a pult sarkában lévő kárász halomra, hogy talán inkább abból vigyen hozzá. Ekkor jött az ihlet a sült keszegre. A kérdésre, hogy akad-e itt a kárászok mellett pár kisebb, tenyérnyi keszeg is, mert azt szívesen vennénk, a pozitív válasz után az irdalás kulcsfontosságúvá vált. A halas kibelezte és megpucolta a keszegeket, így nem sok dolgom volt már vele, csak annyi, hogy egy éles késsel a keszegek oldalát mélyen, a gerincig beirdaltam. Ha megfelelően készítik el, akkor a szálkák ropogósra sülnek benne és egyszerűen elfogyasztható lesz az egész hal, csak a gerince és a feje marad meg (bár sokan a fejét is megeszik, néha még én is).

Ízesítés és pácolás: A tökéletes aroma eléréséhez

Ezek után következik a sózás fázisa. Ízlés dolga, de én a hal tömegének 2%-át szoktam sóból kimérni. Tehát egy 500 g-os keszeg esetében ez 10 g-ot jelent. Közepes intenzitású só használata mellett így pont annyira lesz sós, hogy nem zavaró, de menő. Aki érzékeny a túlzott sózásra, az inkább egy kicsit kevesebbet használjon. Figyelni kell, ha ismeretlen sóval dolgozunk, mert könnyen előfordulhat, hogy a só eltérő intenzitása miatt túl vagy alulsózott lesz a hal. Kulcs momentum, hogy mennyit hagyjuk a halat pihenni. Ha sózás után rögtön sütünk, akkor se lesz rossz a keszeg, de a halhús kicsit kevésbé, míg a bunda igen sós lesz. Gyakran előfordul keszeg sütők körében. Ellenben ha legalább egy órát hagyjuk állni, a só szépen felszívódik a hal belseje felé, így érve el a kívánt egyenletes ízélményt. Vastagabb keszegeknél ez szinte kötelező is. A paprikás liszt bekeverése egyéni ízlés szerint történik. Nekem a körülbelüli 3/4 liszt 1/4 paprika vált be. De itt tényleg nem érdemes szabályt alkotni. Csak lazán.

Tesztelték a különböző panírozási lehetőségeket. A paprikás liszt mellett gyakori még a kukoricalisztbe vagy paprikás kukoricalisztbe forgatott változat is. A kísérletezések eredménye alapján a paprikás búzaliszt egy csodálatos keverék, melynek ízei a legizgalmasabb kombinációt alkották a keszeggel. A kukoricaliszt is finom, de egy kicsit tompította a keszeg karakteres jegyeit. Elképzelhető, hogy sokak számára pont emiatt kívánatosabb. A paprikás kukoricalisztes változat valahogy a kettő között helyezkedett el, egy öszvér szerű módon. A hal belsejét se nem sózzák, se nem panírozzák. Panírozás kapcsán fontos, hogy ne a vízben tocsogó halat próbáljuk bundázni, mert elázik a keverékünk, de egy kis harmatosság kell a jó tapadáshoz. A túl vizes hal a sütés szempontjából sem kívánatos. Paprika alatt természetesen őrölt édes, nemes pirospaprikát értünk. Nem próbálták még, de biztos, hogy egy kis csípős paprikával keverve se lenne rossz. A panírozást gondosan végezzük, hogy egyenletesen fedje a halat mindenhol szép, homogén módon. Innen már csak sózni és paprikás lisztbe kell forgatni kisütés előtt.

A sütés kulcsa: Forró zsír, tökéletes ropogósság

Elérkeztünk témánk legkritikusabb pontjához. Ha eddig sikeresen eljutottunk, ezen áll vagy bukik minden. Mint amikor randira hívunk egy lányt, várja is a randit, minden előjel tökéletes, de vacsora közben véletlenül lehányjuk. Ugye, ez nem kedvezne megítélésünknek. Tehát most keszegünk alig várja, hogy jól megsüssük. Ne okozzunk neki csalódást. Egy serpenyőbe annyi zsiradékot tettek, amennyi épp ellepi a fektetett keszeg felét. A tűzhely lángját sem túl nagyra, sem túl kicsire nem állították, inkább olyan biztonsági közepes fokozaton működtették, "ebből nagy baj nem lehet!"-címszóval. Majd a keszegeket addig sütötték, míg kívülről nagyjából elkészültnek tűnt. Ezzel a módszerrel olyan se jó, se rossz keszeg lesz a dologból. Ha a kontrollálatlan folyamatok kicsit kedvezőbben alakultak véletlenül, akkor egész élvezhető eredmény született, ha kicsit kedvezőtlenül jött össze minden, akkor pedig olyan, amilyet a cikk elején megidéztem.

Mikor felnőtt fejjel kezdtek újra keszegeket sütni, az emlékanyag alapján eleinte hasonló módon készítették, hasonló eredménnyel. Valahol lelkük mélyén azért remélték, hogy létezik jó fajta sült keszeg és nem kell a horgászataik zsákmányának zömét használhatatlannak titulálni. Eszükbe jutott, hogy valahol hallották vagy látták, hogy a halakat magas hőmérsékleten, rövid ideig kell sütni, így szaftos marad és el is készül. Megpróbálták. Magas hőfokú kevés zsiradék, rövid ideig. Az eredmény az lett, hogy a paprika a hal bőrén keserűre égett, vagy ha ezt nem várták meg, akkor a halhús maradt egy kicsit nyers vagy pépes. Viszont a ropogós bőrt sikerült elérni. Egy idő után megpróbálták az ellenkezőjét. Kevés zsiradékkal, alacsony hőfokon. (Itt meg kell jegyezni, hogy a keszeg vastagsága és formája egy bizonyos zsiradék mennyiséget feltételez, különben nem igazán lehet egyenletesen átsütni a halat. Egyes részein már rég elkészül, más részein pedig nyers marad). Tehát a technika egész jól működött: mire a bőr, panír megsült, addigra a halhús is elkészült. Majdnem célba értek, azonban két dolog továbbra sem passzolt. Ezzel a technikával a panír megszívta magát zsiradékkal, amitől nem lett soha olyan ropogós, amilyennek szerettek volna. A sok zsiradék pedig egy kicsit nehézkessé is tette az egyébként jó ízű falatokat. Ezt a gyomor nem átallotta jelezni. Azt, hogy hogyan lehetne a kettőt kombinálni, nem tudták megfejteni. Tulajdonképpen már fel is adták a harcot és beletörődtek, hogy a sült keszeg ilyen és kész. Aki így vagy úgy, vagy a kettő között nem szereti, az ne egye! Ekkor érkezett a megoldás, egy internetes videón keresztül. A Youtube-on is megtalálható Halország című főzős videó sorozat egyik része pont a sült keszeg témakörét taglalta. Az ott bemutatott sütési mód adta meg a választ: hogyan is lehet a tárgyalt előnyöket egyesíteni hátrányok nélkül.

Tehát jól felforrósított bő zsiradékba kell tenni keszegünket, mégpedig annyiba, amennyi bőven ellepi a halat, amennyiben a sütés folyamán fel fog tudni úszni. Tehát egy bő arasznyi keszeg, ami körülbelül 2-3 centiméter vastag, 5-6 centiméter zsiradék oszlopot kíván. A nagy hő hatására a halban lévő víz, vízgőz formájában fokozatosan távozik. Ezzel a kifelé irányuló mozgásával és zsiradékot taszító tulajdonságával akadályozva a zsiradék halban, panírban való felhalmozódását. Közben a tényleg magas hőmérséklet miatt (otthon a villanytűzhely 9 fokozatából a 8-as fokozatot használva, esetleg ha muszáj később 7-re levéve) a panírozott bőr ropogósra, a halhús pedig kiszáradás mentesen, de teljesen készre sül. Többször a poén kedvéért maghőmérővel mérték az olaj hőmérsékletét sütés közben és ha 160 C fokos olajba dobjuk a halat, akkor pont jó lesz otthoni körülmények között. Mert a nem túl nagy lábasban a halak valamennyit később hűtenek is az olajon. Érdekes módon a cikk elején említett kellemetlen, karakteres íz is teljesen eltűnik ezen a hőfokon. Talán a vízzel távozik. Miközben a keszeg fokozatosan veszít víztartalmából, megváltozik fajsúlya és szépen egy idő után az edény aljáról felúszik a zsiradék tetejére. Ez egyben azt is jelenti, hogy halunk elemelkedik az edény aljáról, ahol egyébként a panír odaégése gyorsan bekövetkezne. A zsiradékban való lebegés további előnye pedig, hogy mindenhol egyenletesen sül át. Emlékezzünk a korábbi, kevés zsiradékos megoldásra: itt a hal egyes részei eltérő módon sültek meg. Tehát ételünk felúszása jelzi számunkra, hogy már félúton járunk. Ilyenkor a hal méretétől függően tovább sütjük, amíg a panír megkérgesedik és nyomásra már nem gyurmaszerű, hanem ütögetve "kopogós". Ha túl sokáig sütjük, megég a külseje és a további vízveszteség miatt ki is szárad halunk, rostjai pedig összeroskadnak. Fontos megjegyezni, hogy valahol azt olvashatjuk, hogy a pirospaprika nem túl magas hőfokon is már megég. Nos, valóban 160 C fokon már elvileg mindenképpen megégne a paprika, ennek ellenére a végeredményben ez nem jelentkezik negatívumként. Az egyes anyagok ízei valahogy mégis harmonizálni fognak. Hogy most ez azért van, mert a halból távozó vízgőz hűti a hal környezetét, így nem is nagyon ég meg a paprika, vagy tényleg megég a paprika valamennyire csak összességében ez mégsem okoz íz problémát, arra nem lehet egyértelműen válaszolni. Egyébként többen a paprika megégése miatti félelmükben inkább kukoricaliszttel sütik a keszeget, ahol ilyen probléma nem áll fenn.

A tárgyalt módszerrel gyakorlatilag minden elvárásunk teljesül ételünkkel kapcsolatban. Ropogós külső réteg, ami nem szívta meg magát zsiradékkal, szaftos és megsült belső, amely megtartotta a finom ízeket. Ez az eljárás (szintén a hal méretétől függően) kb. 10 percig tart csupán. Egy jó kövér szilvaorrúnál múltkor kellett 14 perc, de egy vékony laposkeszeg ennyi idő alatt már szétsült volna és valóban, legutóbb 8 perc alatt készült el egy sovány jószág. Ezért a vékonyabb halakat lehet egy kicsit magasabb hőfokon rövidebb ideig sütni, míg a testesebbeket kicsit tovább de kicsit kisebb hőfokon. A jó sült keszeg roppanós, átsült, de nem szívta meg magát zsiradékkal, és nem száradt ki sütés közben (ehhez jó, ha elmerül a zsírban vagy olajban). A gondosan irdalt halhús könnyen leválasztható a gerincről, és a ropogós farkát se hagyjuk a tányéron, ezt is elfogyaszthatjuk.

Zsiradékok és ízek: Melyiket válasszuk?

Ételünk elkészítésének egy fontos eleméről még nem beszéltünk. A magyar háztartásokban könnyebben elérhető állati vagy növényi eredetű zsiradékok a következők: finomított napraforgó olaj (étolaj), olíva olaj, vaj, disznózsír, kacsazsír, libazsír. Mivel letisztáztuk, hogy a jó sült keszeget sok zsiradékban kell sütni, így egyértelmű, hogy a legolcsóbb és az átlag ember számára a legelérhetőbb választás a finomított napraforgó étolaj. Erről tudni kell, hogy sokan a finomítási eljárás miatt berzenkednek tőle és széleskörű elterjedése csupán az elmúlt 50 évre tehető. Van, aki a használatát csalásnak éli meg, ráadásul egyes vélemények szerint nagyon ártalmas az egészségre. Ezeket a véleményeket se osztani, se elítélni nem szeretnénk. A tény, hogy a legtöbb háztartás számára, így a miénk számára is, ez az, ami hosszú távon is elérhető. Ízét mindnyájan jól ismerjük. El nem rontja a keszeget, de katarzis élményt sem okoz.

A cikk megírása óta találkoztak hidegen sajtolt napraforgó olajjal, mely tényleg egy más dimenzió, mint finomított társa. Jól ment a keszeghez, bár állítólag, magas hőfokon nem olyan stabil, így akár káros módon alakulhat át. Az olíva olajat a paprikás búzalisztes sült keszeghez nem igazán ajánlott, bár lehet, hogy első próbálkozásra csak szokatlan volt az ízhatása. Viszont tény, hogy az étolajhoz képest egy teljesen más világba kalauzol. A kukoricalisztes változathoz inkább passzolt. Vajjal még soha nem próbáltak keszeget sütni, de ijesztő belegondolni, mennyi vajat kéne olvasztani ahhoz, hogy akár csak egy kisebb lábosban (amiben talán csak egy kisebb keszeg férne el egyben) elérjük az 5-6 centis zsiradék oszlopot. A disznózsír az étolaj után a legolcsóbb zsiradék fajta. Ebből is tetemes mennyiséget kellett olvasztani még egy kis átmérőjű edény használatakor is. Körülbelül 60 dkg-ot. Az elmúlt évszázadok legelterjedtebb zsiradékformája a disznózsír Magyarországon, így biztosak lehetünk benne, hogy a disznózsírban sütött keszeg egy autentikus valami. Az ízlés és értékítélet szerint jobb, mint az étolaj. A katarzis élményt azonban mégsem ez, hanem a kacsazsír adta. Csak véletlenül botlottak bele a boltban disznózsír vásárlás közben, de gondolták megpróbálják. Annyi pénzt nem akartak kiadni, hogy bő zsírban süssenek vele, így kicsit meghasonlott módon a keszeget kevés zsírban sütötték meg a félig-meddig jó megoldással, csak az íz teszt kedvéért. A lényeg azonban az, hogy valami fantasztikus frigyre lépett a kacsazsír a panír és a halhús jegyeivel. Szóval egyértelműen a kacsazsír volt a teszt győztese. Kategóriákkal verte a többit, bár igaz, hogy a kacsazsír íze elég karakteres, így lehet, hogy még jobb választás lenne a libazsír, mely kevésbé hivalkodó, de hasonló jellegű. A libazsírt még sajnos nem próbálták, de a gondolatmenet ésszerűnek tűnik.

Keszegsütő vendéglátók és street food

A büfék és papírtálcás étkezdék világában is önálló fogalom a keszegsütőké, több városban működik Keszegsütő néven édesvízi halsütöde is. Habár a pandémiát követően a budapesti éttermük bezárt, Nyíregyházán, Miskolcon és Salgótarjánban továbbra is működnek az egységeik. Street foodként is komoly konkurenciával kell megküzdenie a keszegezőknek. A keszeg is porondon van, ha népszerű és megfizethető édesvízi halakról van szó, ráadásul a keszeg a természetes vizeinkből - folyókból és tavakból - is kifogható.

Különleges receptek: Pácolt és rácson sült keszeg

Az alábbiakban két sült keszeg receptet szeretnénk közölni. Első lépésként a megfogott halat tisztítsuk meg és egy tálban sózzuk be. Tegyük félre fél órára, hogy a só jól átjárhassa. A pihentetés elteltével, vegyünk kézbe egy éles kést, amivel az irdalásokat fogjuk végezni. 3-4 mm-enként ejtsünk vágásokat a halhúson, mindkét oldalon, a gerincre merőlegesen. A fokhagymázást kétféleképpen végezhetjük. Használhatunk fokhagymakrémet, melyet a kereskedelmi forgalomban bármelyik boltban beszerezhetünk, így megspóroltuk a bajlódást a gerezdekkel. Ha kész krémet használunk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a bolti krém sót is tartalmaz! Amennyiben a gerezdeket fokhagymapréssel saját magunk sajtoljuk, az előzetesen felhasznált só mennyiségével nem kell törődnünk, csak azzal, hogy a gerezdek sokkal intenzívebb fokhagyma ízt és illatot adnak a halnak, ne vigyük túlzásba használatukat. Alaposan dörzsöljük az irdalások mélyébe a fokhagymapépet vagy krémet. Szórjuk meg a halat paprikás fűszerkeverékkel. Aki szereti, használhat csipetnyi erős paprika őrleményt is. A fokhagymával, sóval és fűszerekkel jól bedörzsölt halakat helyezzük egy tányérra, és rakjuk be a hűtőszekrénybe néhány órára, hogy a pác jól átjárhassa. Miután a hűtőből kivettük, hagyjuk 15-20 percig szobahőmérsékleten állni. A lisztet - rétest használva -, amivel a pácolt halakat bevonjuk, egy nejlonzacskóba tesszük. Aztán beletesszük a halat és egy kis levegőt is a zacskóba fogva, összerázzuk az egészet. Azért nem tányérba tesszük a lisztet, hogy a halak megforgatásakor ne ragadjon a kezünkre egy lisztlabda. A liszt így is mindenhol egyenletesen befedi a halat. A kisült halakat helyezzük tányérra, amire előzetesen nedvszívó szalvétát terítettünk, hogy a felesleges olajat felszívja. Köretként burgonyapürét kínálhatunk, díszítésként paradicsomot, kaporlevelet.

Rácson sült keszeg

Az előző recepthez szorosan kapcsolódik ez az alábbi, mert elkészítési módja nagyon hasonló hozzá. A halakat irdalás után fűszerezzük, só, fűszerkeverék és fokhagyma felhasználásával. Kis ideig pihentetjük, hogy a fűszerek jól átérleljék a halat. Eddig az elkészítés módja azonos volt az előző receptével. A változás annyi, hogy a halakat szabad tűz felett, faszén parázson sütjük meg, illetve, hogy a halak tetejére füstölt szalonna csíkokat helyezünk. Ha a halak egyik oldala megsült, akkor vegyük le a szalonna csíkokat és fordítsuk meg a halakat, majd helyezzük a szalonnát vissza.

Marinált keszeg

A sült keszeg íze pompás, bármilyen hallal felveszi a versenyt. A karakteres hal íz és ropogós állag így együtt, bármelyik halkedvelő társaság sztárjává avathatja ezt a fogást.Hozzávalók:

• 6 db keszeg, egyenként 150 grammos, tisztítva, irdalva
• paprikás liszt
• 0,5 l kukoricaolaj
• 10 g só

Marinád:

• 60 g citromlé
• fehérbor
• fehérborecet
• víz
• 1 ek cukor
• kukorica- vagy szőlőmagolaj
• 5-6 szem koriandermag
• 5-6 szem feketebors
• 1 teáskanál mustármag
• 1 ág kakukkfű
• 1 babérlevél
• esetleg egy zsályalevél
• 10 g durva szemű tengeri só

Zöldségek:

• sárgarépa
• 1/2 fej karfiol
• vöröshagyma
• lilahagyma
• 1 kápiapaprika

A halat besózzuk, paprikás lisztben megforgatjuk, bő forró olajban ropogósra sütjük.

A marinád hozzávalóit lábosban felforraljuk, gyöngyözve forraljuk öt-tíz percig, a tűzről lehúzzuk, lefedjük, hagyjuk kihűlni.

A karfiolt rózsáira szedjük, a kápiát csíkra vágjuk, a répát és a hagymákat 3 mm vastag szeletre vágjuk (a répát 45 fokos szögben.) Mikor a hal kihűlt, nagyobb edényben zöldségekkel rétegezzük, leöntjük a marináddal. 24 órára hűtőszekrénybe tesszük. A kisebb keszeg egy nap alatt teljesen szálkátlan lesz. (Három nap után a ponty is.)

Tálalás:A zöldségekből kisebb halmot teszünk a tányérra, erre helyezzük a halat.

Keszeg tálalása kreatívan

A kisült halakat a gerincük mentén nád „saslik” nyársra tűzzük, mely nyársakat egy erre a célra falapból kivágott és a nyársak számára kifurkált lukakba betűzdelve tálaljuk fel. A halformát 20mm vastag fapanelből dekopír fűrésszel vágták ki. A kontúrját követve 5-6 cm távolságra egymástól a pálcikák átmérőjének megfelelően lyukakat fúrtak. A lap 20mm vastag fapanel alufóliával bevonva. A nyársak készen kapható nád „saslik” nyársak.

tags: #sult #keszeg #martas