A Szalonnai-hegység, más néven a Szalonnai-karszt, az Aggteleki-karszt délkeleti részén terül el, és bár sokak számára eddig ismeretlen volt, az Országos Kéktúra bejárása során felfedezhetővé vált ez a meglepően kemény, ám annál lenyűgözőbb vidék. Ez a hegység nemcsak a varázslatos falvairól és festői tájairól híres, hanem gazdag természeti és történelmi kincseiről is. A mészkő, dolomit, agyagpala és homokkő alkotta terület bányászati szempontból is fontos volt a korábbi időkben, az Esztramos-hegy tömbje pedig Rockenbauer Zoltánék ikonikus filmjében is feltűnik.
Geológiai Képződmények és Bányászati Múlt
A Szalonnai-hegység triász időszaki mészkőből épül fel, hasonlóan a híresebb Aggteleki-karszthoz. Ez a geológiai adottság számos karsztformát, barlangot, víznyelőt és zsombolyt hozott létre, amelyek a történelmi Torna vármegye felszín alatti világát jellemzik. Az északnyugati részén magasodó Esztramos-hegy jelentős szerepet játszott a térség gazdasági életében. Vasércet már az Árpád-korban is bányásztak itt, majd az 1830-as és az 1950-es évek között ipari mértékben zajlott a bányászat. Az 1940-es évektől az ezredfordulóig pedig az igen jó minőségű mészkő miatt folyt itt a kitermelés.
Szalonna település és az Örsúr nemzetség története
Szalonna település környéke a honfoglalás után az Örsúr nemzetségé lett. A nemzetség már a 12. században legalább két ágra vált szét, majd a 13-14. században tovább differenciálódott. A településről az első ismert adat a 13. századból származik, neve Zolouna, Zolona, Zalovna, Zelenna alakokban tűnik fel. A Szalonna helynév eredete a szláv „solna” (sós) szóból torzult, így semmi köze a disznósághoz. 1249-ben Tekus és két fivére, Bot és Bács megvásárolták 100 ezüst márkáért az Örsúr nembéliek szalonnai uradalmának egy részét: Martonyit és Szirost. Utódaik később tornai ágra és szalonnai ágra szakadtak.
A szalonnai református templom: Évezredes történelem a falakon
A szalonnai református templom építésének idejéről eltérő vélemények jelentek meg, de a kutatások a 11-13. századra teszik a rotunda kialakulását. Genthon István a 12. századra, Molnár Vera az ösküi és kisnánai körtemplomok analógiái nyomán a 11. századra teszi a rotunda építésének idejét. Kozák M. Éva a falkutatás után a 12. század végére, Schönerné Pusztai Ilona a faliképek Antiochiai Szt. Margit témája szerint 1240 körülire datálja. A templomra vonatkozó első okleveles adatok a pápai tizedjegyzékekben maradtak fenn, amelyek Szt. Margit tiszteletére szentelt egyházát említik.
Eredetileg egy román stílusú rotunda volt szentéllyel, amelynek 8 méter átmérőjű nyugati részét később lebontották, kiegészítették egy négyzet alakú résszel, így félrotunda lett a szentély. Ez a kiegészítés gótikus stílusban épült. A 13. század második felében a templomot bővítették, a rotunda nyugati falát elbontották, a kiszedett téglákat felhasználták a diadalív építésekor. A járószintet megemelték, a rotunda maradékát szentélyként használták fel. Az új hajó közepén valószínűleg a kegyúr Szalonnai család tagjai számára sírhelyet alakítottak ki. Feltevések szerint a mai nyugati bejáratot a kerek templom kiszedett kapuköveiből alakították ki.
A 14. század végi - 15. század eleji építkezések során a rotunda déli hajófalán egy gótikus ablakot is kiképeztek, ezzel erősen megrongálva a korábbi román ablakokat. A templom északi falához sekrestye, déli falához osszárium épült. Ebből az időből származnak a szentély keleti falát díszítő, azóta elpusztult apostolalakok és a diadalív falfestményei. A falképek egy részét a megmaradt felirat szerint Szepesi András készítette 1426-ban. A hajót is falfestményekkel díszítették, de erre csak a század eleji tatarozások során készült feljegyzések utalnak, mert ezeket tönkretették.
Verancsics Antal egri püspök 1562-ben írt panaszlevele szerint Szalonnát a füleki bég kifosztotta és felégette. A történeti adatok szerint Szalonnán 1589-ben alakult meg a protestáns ecclésia. A reformátusok idején, a 17. században készült a templom színes famennyezete. Az udvaron álló fa harangláb az ajtókeretén megmaradt bevésés szerint 1786-ban készült. A barokk szószék a faragás szerint 1801-ben készült. A sekrestyét egy 1808-as bejegyzés szerint lebontották.
A templom 1922. évi tatarozása során előkerült további értékes falképekről a sajtónak közzétett anyagból értesülünk először. Ezekkel szinte egyidőben készült az egykori körtemplom ma is meglevő keleti karéjában és déli falán talált festett réteg. Az apsidiolban okkersárga és vörös szőnyegmotívum, valamint levéldíszes zárósáv felett figurális falkép - ikonográfiailag megfejthetetlen - töredékeit láthatjuk, sőt egy felirat három betűje is előkerült: MAR… A déli falon az ábrázolás, ha töredékesen is, de megmaradt. A képsorozat antiochiai Szt. Margit legendáját ábrázolja.
A templom helyreállítás előtti kutatása 1972-ben kezdődött, a külső falfelületek falkutatásával, Schőnerné Pusztai Ilona építész irányításával. A falkutatás során előkerült a rotunda hajójának északi oldalán egy gótikus bejárat, és kibontásra került a hajó keleti ablaka. A rotundához épített hajórészen, a déli oldalon előjött az átalakított román ablak eredeti kávája, a hajó szögletein pedig az eredeti kváderezés. A templomhajó belsejében a levert vakolat alatt sajnos csak nyomokban mutatkozott középkori vakolat. A templomfeltárás során 1922-ben bukkantak rá az addigra elfeledett freskókra, de csak 1973 óta láthatók a mai igen hiányos formájukban. Akkor tárták fel a régi rotunda szentélyét is, illetve nyerte el jelenlegi formáját a templom.
Martonyi: Pálos kolostorrom az erdő mélyén
A Szalonnai-hegység látnivalói közé tartozik a martonyi pálos kolostorrom is, amely a Szár-hegyen található. Az 1341-ben alapított kolostor a török időkben néptelenedett el, de meglepően jó állapotban maradt meg. Jelenleg is folyik a feltárása és az állagmegóvása, és a tervek szerint újjáépítése is megvalósulhat a közeljövőben. Az építmény országos jelentőségű középkori műemlékeink közé tartozik. Az 1347-ben épült kolostor nem sokáig állt, mert 1550 után a már említett füleki szandzsákbég portyázói felfedezték az erdő mélyén lévő kolostort, aztán kifosztották. Az épület romlásnak indult, teteje beomlott, és még az 1975-ben kiadott útikalauz szerint is évszázados bükkfák nőttek a falai között.
A kolostor romjai szépek, a régi kerengő csak a derékig, mellmagasságig érő alapzata látszik. A felújított templomhajó robusztus alakja évszázados fák lomkoronája közé vegyül tetőszerkezetével. A barátlakásokat a 2010-es években tárták fel részletesen, és a romokat is restaurálták, így kifejezetten látványos szintre emelték a kolostor gótikus templomát. Az oltárnál hatalmas bükkfatönk fogad, mintha a természet oltárából kifaragott, középkorból megmaradt úrasztala állna az ősi szerzetesek áldozóhelyén.
Pálos Rend - múlt, jelen és jövő - Rózsa Sándor: A Martonyi Háromhegyi pálos templom- és kolostorrom
Tornaszentandrás: Az ikerszentélyes templom és a helytörténeti gyűjtemény
A Szalonnai-karszt vidékén található Tornaszentandrás szintén lenyűgöző kincseket rejt. A falu egyik legkiemelkedőbb látnivalója a 13. században épült ikerszentélyes templom, amely Magyarországon egyedülálló. A két szentélyt egy átjáró köti össze, illetve egy hajóba nyílnak, amely a szalonnaihoz hasonlóan - a későbbi gótikus kiegészítés után - maga is a szentély része lett. Az ikerszentély eredete egy érdekes kérdés, és válasz nincs is rá. Valter Ilona régész 1980-ban publikált tanulmánya szerint az egyetlen lehetséges összefüggés a többi ikerszentélyes templommal - amelyek a mai Dél-Tirolban, Meran környékén és Svájc déli részén találhatók - merániai Gertrúd bányász telepeseihez vezet.
A tornaszentandrásihoz legjobban a Dél-Olaszországban (Puglia régióban) lévő Castellana 11. századi temploma/kápolnája áll, olyannyira hasonló, hogy a tornaszentandrási templom eredeti tetőzetét is az alapján lehet(ne) rekonstruálni, ha nem lenne a 14. századi bővítés. Itt is vannak középkori, konzerválni való freskók, de míg Szalonnán a szigorú mészréteget kellett eltávolítani, itt dönteni kellett, hogy a 13. századi freskók vagy a 18. századi barokk oltár maradjon.
A templomlátogatás után érdemes felkeresni az egyháztörténeti gyűjteményt is (a régi plébánia épülete). Ez a gyűjtemény inkább lerakatnak tekinthető, ahol a 18. századi hímzett, pazar miseruhák, a nagyszüleink hálószobájában lévő „Jézus az Olajfák hegyén” kétes értékű festményei, a több száz éves könyvek, az NDK-ban gyártott Ruhla karórák, és ki tudja, milyen régi feszületek vannak felhalmozva a mára elhagyott plébánián.
Tornabarakony és a Rakaca-víztározó
A Szalonnai-hegységben található Tornabarakony, egy 30 fős zsákfalu, amely az Országos Kéktúra 25. szakaszának része, csábító lehetőség a túrázásra és kikapcsolódásra. A kolostorromokat elhagyva még néhány órán át kanyargott az útvonal a Szalonnai-hegységben, végül a Tornai-dombságban található, alig harminclelkes apró zsákfaluba, Tornabarakonyba értek a túrázók. Innen még egy kisebb kaptató várt rájuk a falu néhány házát elhagyva, ahonnan a szinte már giccsbe hajló naplementében néztek vissza az aznapi túrára.
A Szalonnai-hegység látnivalói közé tartozik továbbá a Rakaca-víztározó, mely Szalonna község mellett fekszik. Ez a terület kiváló lehetőséget biztosít vízi sportok, horgászat és pihenés számára.
Túrázási lehetőségek a Szalonnai-hegységben
A Szalonnai-hegység remek lehetőségeket kínál a túrázás szerelmeseinek. Az Országos Kéktúra több szakasza is áthalad ezen a vidéken, így bejárható a hegység sokszínű tája. Az útvonalak változatosak, hol lankás emelkedőkön, hol meredekebb szakaszokon keresztül vezetnek. A túrák során megismerkedhetünk a karsztvidék jellegzetes élővilágával és a történelmi emlékhelyekkel. Fontos megjegyezni, hogy nyáron a kánikulában a túrázás megterhelő lehet, ezért tavasszal, hűvösebb nyári napokon és ősszel javasolt a vidék bejárása.
Az egyik népszerű túra a szalonnai református templomtól indul, és a zöld L (rom) jelzésen keresztül vezet a martonyi Háromhegyi Pálos templom és kolostorromhoz. Ez az útvonal körülbelül 12,1 km hosszú, és 394 méter szintkülönbséget tartalmaz, így nehéznek minősül. Az út során szekérutakon, erdei ösvényeken, gyümölcsösökön és szántóföldeken haladunk. A Martonyiból a Csengő-tetőn lévő tévétoronyhoz vezető aszfaltozott út is része az útvonalnak, majd egy fokozottan védett természeti területre érünk, ahol vegyes erdők, majd bükkösök váltakoznak. A túra során a Balogh Pál-parlagot és a Hármas-hegyet is érintjük, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a Bódva-völgyre és a környező hegységekre.
Bodvarákó és a népi építészet emlékei
A túrák során érdemes érinteni Bodvarákót, egy alig 80 lakosú kis, egyutcás települést is. Itt több, a népi építészet szempontjából értékes parasztház fennmaradt, amelyek közül sok felújításra szorul, de jó néhányat ízlésesen renováltak, és vendégházként is várják a túrázókat. A hatalmas fák árnyékában megbújó épületek között sétálva különös érzés támad az emberben.
A Bódva-völgye: Gótikus út és História-völgy
A gótikus útnak és História-völgynek is nevezett Bódva-völgye középkori templomépítészetünk különleges szépségű és jelentőségű emlékeit rejti. A térségben számos település található, amelyek ősi templomokkal büszkélkednek. A Bódva folyó mellett kanyargó út mentén felfedezhetők a Szalonnai-hegység és a Rudabányai-hegység erdős hátai, és tiszta időben a Bükk hegység távoli vonulata is látható.
Bódvaszilas: A karszt alatti település és erődített temploma
Bódvaszilast tulajdonképpen minden arra predesztinálja, hogy a Bódva-völgy kistáj központja legyen. A településen található templom egy Alföldről is ismerős barokk épület, amelyet Esterházy „Fényes” Miklós, a fertődi kastély építtetője emeltetett. Az igazi látványosság azonban a templom körül lévő várfal. Ez egy középkori erődített templom, amelynek még részben megvannak a védművei, és az egyik bástya fölé a megóvás céljából tetőzetet emeltek. A település egykor a régió központja volt, de a bányabezárások és a demográfiai változások miatt sajnos félbemaradt kistérségi központtá vált.