A színház és a zene évezredek óta elválaszthatatlan párt alkot, ám a kísérőzene, különösen a népdalok, a modern színházi alkotásfolyamatban gyakran háttérbe szorulnak. A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatának „…a csend a legszebb zene” című alkalmán három kiváló zeneszerző, Tallér Zsófia, Dés László és Kovács Márton osztotta meg gondolatait erről a komplex témáról, rávilágítva a színházi zeneszerzői státuszra, az alkotói együttműködésre és a zene színházi funkcióira.
A színházi zeneszerző státusza és a kísérőzene
Veiszer Alinda felvetésére, miszerint a színházi zeneszerzők státusza alacsonyabb, Dés László egyértelműen válaszol: „A kísérőzene alkalmazott műfaj, nyilván nem mindegy, milyen darabról van szó, és alapvetően a rendező mondja meg, mit akar.” Hozzáteszi, hogy ez az alaphelyzet rengeteg válfajjal rendelkezik. Érdekességként említi Kovács Márton esetét, aki legtöbbször nemcsak megírja a zenét, hanem színpadon is van, és „annak a jelenlétnek nagy súlya van”, amit Dés László soha nem csinált. Tíz éven át, körülbelül a kilencvenes évek elejéig foglalkozott kísérőzenével, amit bár nem tartott hálás feladatnak, mégis hasznosnak bizonyult, mert általa tanulta meg a színház működését. Véleménye szerint „a színházat nem nagyon lehet máshogy megtanulni, csak úgy, hogy ott vagy egy rendező mellett, és figyeled, hogy dolgozik, és közben megérted, tőled mit akar.” Szerencsésnek tartja magát, hogy kezdőként Salamon Suba Lászlóval kezdett dolgozni Nyíregyházán, majd Lukáts Andorral folytatta Kaposváron, és Ascher Tamás is felfigyelt a munkájára.
Tallér Zsófia két aspektusból közelíti meg a kérdést. Egyrészt, ha egy klasszikus zeneszerző belép a színházba, és ott zenével foglalkozik, akkor „megégeti magát, stigmát kap, korrumpálódik, prostituálódik, önmagát és az óriási tudását eladja és így tovább.” Másrészt, a színház ma leginkább rendezői színház, ezért az előadást a rendezővel azonosítják. A zene „a nagy produkciónak csak egy része”, és nem biztos, hogy a zeneszerzők helyzete rosszabb, mint a díszlet- vagy jelmeztervezőké, de alighanem „versenghetnek az utolsó helyért”.
Kovács Márton „kívülállónak” tartja magát a zenei szakmában Zsófihoz és Lacihoz képest, mivel véletlenül került a színházba, talán azért, mert „a színház egészében érdekelt a kelléktártól a zsinórpadlásig”. A színház „mágiája” izgatta, ami szerinte praktikusan az, hogy sok ember dolgozik egymás mellett, „amiből akkor egyszercsak lesz egy valami”. Boldog volt, amikor részese lehetett ennek, és mivel tudott hegedülni, voltak ötletei, ezt Kaposváron észrevették.
Szerzői azonosítás és a közönség
Dés László szerint természetes, hogy vannak olyan ismert dalai, amelyekről „rendre azt hiszik, hogy más írta”. Megszokta ezt a harmincas éveiben, ezért nem foglalkoztatja. Példaként említi a „Szerelem első vérig” című slágerét, amit Demjén Ferenc adott elő, és amit ő maga nem is tudna előadni, és mivel Demjén maga is szerző, vele azonosították. Ugyanígy a „Nagy utazást” Presser Gáborral, az „Olyan szépek voltunkat” Somló Tamással. Ebből a tanulság: „ne írj olyan énekesnek, aki szerző is.” Hozzáteszi, hogy a közönség nagy része ma már nem tartja számon a szerzőket úgy, mint amikor ő a hatvanas-hetvenes években szocializálódott. Akkor szokás volt kiírni és bemondani, így az ember „ha akarta, ha nem: megtanulta a szerzőket.” Ma már azt sem tudjuk, ki adja elő, „nemhogy azt, ki írta”. Veiszer Alinda kérdésére, hogy ez szakmán belül is így van-e, Tallér Zsófia nem ad közvetlen választ, de a státusz alacsonyabb voltával kapcsolatos megjegyzései rávilágítanak arra, hogy a szerzői elismerés kérdése összetettebb.
Az állandó alkotótárs szerepe és az együttműködés dinamikája
Veiszer Alinda felveti, hogy az állandó alkotótárs, mint Mohácsi János és Kovács Márton esetében, segít-e az elismerésben, vagy inkább bezárja az embert. Kovács Márton szerint „egyrészt jó, másrészt meg nem jó”. Három éve került furcsa helyzetbe, amikor Ascher Tamás SMS-t írt neki, hogy zeneszerzője, Kákonyi Árpád betegség miatt kiugrott egy előadásból. „Boldogan” ment, és szeret Tamással dolgozni, de Jánossal is „nagyon jó sokat együtt lenni”, mert „rendkívül gazdag zenei gondolkodásuk van”. Sok olyasmit tudnak a zenéről, „és úgy akarnak kezdeni vele valamit, hogy az nekem nem biztos, hogy eszembe jut”.
Tallér Zsófia is egyetért azzal, hogy „a közös gondolkodás tudománya és az ízlés az alap”. Ha valaki ugyanazon alkotótárssal dolgozik sokáig, az a kapcsolat „úgy meg tud érni, mint egy kamarapartnerrel való muzsikálás”. Ennek szerinte „nem unalom a vége, hanem egy nagyon kifinomult egymásra hangolódás”, amit ő „nagyon élvez a saját rendezőivel”.
Dés László szerint „sokkal hálásabb tud lenni egy nagyobb munka, mondjuk egy zenés darab vagy musical”, mert ott a zene az egyik főszereplő. Ha az sikerül, akkor „talán már meg is jegyzik az ember nevét”. Elmesél egy történetet a „Dzsungel könyve” bemutatója után, ahol a negyedik vagy ötödik előadást az erkélyről nézte, mert eleinte az ember „jobban figyelemmel kíséri, mi hogyan működik”.
Kovács Márton szerint Mohácsi Jánosnak „mindig igaza van”, és ezt nem elfogultságból mondja. Amikor egy zenei javaslatot tesz, amiben ő nagyon hisz, és János nemet mond, akkor van benne szomorúság, de aztán a próba során rájön, hogy Jánosnak volt igaza. Mohácsi „nyilván sokkal előrébb tart az adott szituációval és darabbal kapcsolatban, mint én - ez is a dolga”. Bár János „mindig nyitott az újra, sőt keresi is az újat”, ha az elképzelésébe nem illik bele valami, akkor azt mondja, „ne legyen”. Elmondja a „Black Comedy” esetét Kaposváron, ami nem kívánt sok zenét, és egy számot írt bele, amit a főpróbahéten húzott ki Mohácsi. „Rettenetesen szégyelltem magam, mert nem figyeltem oda rendesen - nem tudtam elég próbát nézni, mivel pont vele próbáltam a színművészetin a Parasztoperát.” Mohácsi is „megkínlódta a nem kimondását, majd egy általa választott zenét rakott bele és tökéletesen igaza volt”. Nagyon megbízik az értékítéletében. A tizennyolc éve tartó közös munka nem unta meg, mert Mohácsinak „nagyon érdekes agya van”, ugyanakkor „nagyon jól esik, ha másokkal is dolgozhatok”. Ascher Tamáson kívül szeret Rusznyák Gáborral is dolgozni, aki „maga is muzsikál, jó zongorista, ezért másképpen is gondolkodik, máshogy is használja a zenét az előadásaiban”. Gyermekkora óta szeretett bábszínházban dolgozni, és „rettentően szereti azt az absztrakt gondolkodást, ami a műfajban alkotók sajátja, ami teljesen más feladatok elé állítja a muzsikusokat”.
Tallér Zsófia Mundruczó Kornéllal való együttműködésének szakaszos voltáról beszél, különösen a „Johanna” kapcsán. Kornél a cannes-i fesztiválra az elektronikus demó-verzióval vitte ki, amit Tallér „nagyon megszenvedett”, miközben a filmnek „volt egy nagyon rendes, felvett, szép zenei alapja”. Ezt nem tudta elengedni, mert biztos benne, hogy „egy elektronikus hangszerelés soha nem lesz olyan, mint egy élő zene - de őt nem tudtam meggyőzni”. Itt szakadt vége a barátságuknak, amit Kornél „titánok harcaként” kommentált. „Nagyon tiszteljük egymás művészetét, de benne volt a habitusunkban, hogy nem tudtunk párhuzamosan haladni.”
Kovács Márton nem tudja elképzelni, hogy egyszer nem dolgozik Mohácsi Jánossal, de dolgozott már olyan rendezővel, akivel a végeredmény alapján tudta, hogy „többet nem kell vele dolgoznom”. Ez nem rendkívüli, „kiderült, nem egyfelé forog az agyunk, és az ilyet kár erőltetni”. Lehet, hogy egyszer lesz olyan élethelyzet, hogy nemet kell mondaniuk egymásnak, de nem gondolkodik ilyenen, „olyan rövid ez az élet, annyi más gondolkodnivaló van”. Az eltelt tizennyolc év során „megöregedtünk, és irtóra kell vigyázni azokra az emberi kapcsolatokra, amik vannak”. Az élet „ahogy öregszünk, nehezedik, egyre fontosabb, hogy tudjunk egymásnak segíteni, a gondolkodásban is”. Konfliktus esetén nem szereti a „kalap-kabát megoldásokat”, hanem „nagy erőkkel próbál melózni tovább”, miközben mindenkinek szüksége van „új impulzusokra”. Jó érzés számára Mohácsi János támogatását is magáénak tudni, hogy dolgozzon másokkal is, hogy ne legyen „az ő világába bezárva”. Abból nyilván Mohácsi is profitál, ha nem egy kalitkában tartja.
A zenei alkotás folyamata és a buktatók
Dés László a „Pál utcai fiúk” című darab kapcsán beszél az alkotói folyamatról. Először is elolvassa az eredeti művet, majd „csinál egy szerkezetet: egy jelenetezést”. Ehhez a jelenetezéshez „hozzárendel egy zenefelállítást”, és ha ez megvan, ezen dolgozik legalább fél évet - „akkor más még nem dolgozik semmit”. Amikor ezzel elkészül, akkor kezdődik el a közös munka. Az általa addig elvégzett munka azonban „nem szentírás”, mert ha kiderül, hogy egy dal nem oda kell, hanem ide, akkor idekerül - de van egy alap, amiből ki lehet indulni. Lehet, hogy ez nagyképűnek és önteltnek tűnik, de úgy érzi, ehhez már van „valami tudása vagy affinitása”. A stúdióban a zenei alapokon további két és fél-három hónapot dolgozik. Így volt ez mindegyik sikeresebb zenés darabjánál. A „Dzsungel könyvére” nem volt több, mint fél év, és úgy mutatták be, hogy még be sem fejezték. Elhatározta, ha eléri az ezer előadást, akkor megírja az első felvonás fináléját, ami addig filmszerűen fejeződött be, de „ez senkit nem érdekelt ezer előadásig, csak engem zavart folyamatosan, de egyszerűen nem volt rá időm”.
Dés László felidézi a Kaposváron Lukáts Andor rendezte, Fellini forgatókönyvéből készült „Nők városában” című előadást, amely „titokban lement tizenöt”. Újságíró nem láthatta, csak akkor, ha nem írt róla, Babarczy Imre „mindenkitől elvette a fényképezőgépeket”, mert a Fellini-ügynökség túl sokat kért. Az, ha egy zenés darab tizenötször megy, „bukás”, és ő „mindenesetre így élte meg”, valószínűleg nem volt élete „legszínvonalasabb munkája”, de nagyon élvezte és rengeteget tanult belőle. Szerinte „a bukásból mindig sokkal többet lehet tanulni, mint a sikerből”. A „Pantaleon és a hölgyvendégek” című darab a Vígszínházban „lement a bérlettel és örökre elsüllyedt”. Nem volt jó a konstelláció, „alighanem nem volt elég jó a szövegkönyv sem”, és ez volt Kapás Dezső utolsó rendezése. Ahhoz, hogy egy előadás jó legyen, „mindennek stimmelnie kell - ha elszúrja a díszlettervező, már borul minden”. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem fog úgy dolgozni, hogy „odaadnak egy szövegkönyvet, hogy akkor ebből most csináljak valamit”.
Kovács Márton praxisában is volt olyan eset, amikor kísérőzene készült, és csinált is hasonlót, ami „meg is bukott vele, az Örkényben a Köd utánammal, ami operettnek akart készülni”. Korábban soha nem csinált még operettet, bár Szombathelyen volt a „Mágnás Miska” karmestere egy „teljesen szabálytalan nyolctagú cigánybandával”. Ott az Örkényben a dalszövegeket Parti Nagy Lajos írta, de az irodalmi anyag „nagyon el volt maradva”, így Lajossal próbáltak „Jánosék után futni”. Neki „nemhogy nem volt egy év alatt kidolgozott terve, hanem semmilyen tervem nem volt”. Egy saját ötlete volt, ami hasonlóan készült, Rusznyák Gábor rendezte: Pilinszky János „Urbi et Orbi” című darabja, ami egy fekete és egy fehér pápa beszélgetése. A Hoppart Társulattal csinálták, volt zenei ötlete hangszerelésben és hangzásvilágban is. Akkor tudta azt csinálni, mint Dés László, „persze kisebb léptékben”. Zenei próbákkal kezdtek, amelyeken ott ült Gábor is. A próbák után konzultáltak, ő javaslatokat tett, és „alkalmazkodott ehhez a szerkezethez”.
A harmadik féle, amit Dés László kísérőzenének mond, és amit Kovács Márton általában csinál, az, hogy „egy kifejezetten prózai darabnak gondolt előadáshoz hogyan lehet olyan zenét csinálni, ami esetleg saját magán is túlmutat”. Bár erről nagyon keveset tud, számára „rengeteg érdekes van ebben, mint például az, hogy az idővel miképpen lehet bánni”. A legfontosabb, hogy „a szerző által leírtak mindinkább meg tudjanak valósulni úgy, hogy közben érvényesüljön, amit a rendező gondol”. Bárhol a világon „millió zaj vesz körül minket, ami ugyanúgy részese egy párbeszédnek, mindez egy komplex atmoszférává áll össze”. És ekként a dolguk az, hogy „az atmoszférát, ami az adott szöveget veszi körül, miképpen lehet manipulálni”. Ez egy „izgalmas dilemma”. Ki kell találni, „mivel lehet hatást gyakorolni a szövegre és a játékra”. Hogy kerül-e bele dal vagy nem, az már „másik kérdés - az inkább a szerző és rendező dolga”. Amikor Ascher Tamással pár évvel ezelőtt csinálták a „Fényevőket”, ő Mohácsitól jött, és elkezdte erőltetni azt, amit nála tanult, hogy „az milyen izgalmas, ha végig szól a zene”. Egy idő után kiderült, ez az anyag, és az, amit ebből Tamás akar rendezni, „leveti magáról a folyamatos zenei jelenlétet”. Az utolsó pillanatban Tamás oldotta meg a zene funkcióját, amit nem élt meg kudarcként, hanem „megtanult egy másfajta zenehasználatot is”. Kovács Mártonban van egy olyan „marhaság”, hogyha nem szól a zene, akkor azt hiszik, „nekem nem jutott eszembe semmi, és szégyenkezhetek, holott én tudom, hogy a csend a legszebb zene”.
Tallér Zsófia nem bánja, ha csend van, „addig se dolgozom”. Az ő megközelítése nem olyan „zsigeri”, mint Kovács Mártoné, aki „bent él a színházban”. Ő nem él bent, „a darabot figyelem, és a zene dramaturgiáját próbálom megfejteni”. Zsótér Sándorral azért tudnak jól együttműködni, mert „ő is ilyen analitikus típus”. Hozzáteszi, hogy Zsótér munkamódszere is szakmai, csak más. Ezek „megközelítési módok, kinek mi az eszközkészlete és módszere - egyik sem szakszerűbb a másiknál”. Példaként említi Gothár Péter rendezte „Makrancos Katáját”. Péter gyakran improvizatív, „ugyanis van egy erős vizuális képzete, amin belül azonban flexibilis”. Nagyon szereti azt az „ingatag padlót”, ahogy ő rendez.
Népdalok és zenei adaptációk
A 20. században a sajátos nézőpontból szemlélt folklór számos zeneszerző számára teremtette meg az egyéni hang, a korszerű stílus lehetőségét. E zeneszerzők sorában a spanyol Manuel de Falla előkelő helyet foglal el. Érdekes, hogy az ibériai félsziget sokszínű népzenéje Manuel de Falla zenei nyelvében nem magától értetődő természetességgel épült be, hanem „egy hosszabb, kereső-kísérletező tanulási, érési folyamat eredményeként”. Egyik legsikerültebb kompozíciója, a „Hét spanyol népdal” esetében például az ihlet egy igen sajátos kerülő úton talált rá. A zeneszerző még Párizsban élt, amikor egy énektanár megbízásából görög népdalok feldolgozásával foglalkozott. E munka közben érlelődött meg benne az (utólag triviálisnak tetsző) elhatározás, hogy kialakít egy spanyol népdalokból álló ciklust is. Amikor pedig már tudatosabban kezelte a spanyol népzenét, ő maga is képessé vált népdalféleségek komponálására.
Bartók Bélához hasonlóan, Manuel de Falla nem kis büszkeséggel írta „A bűvös szerelem (El Amor Brujo)” című balett zenéjéről: „lehetetlenség lett volna valódi cigánymuzsikát írni anélkül, hogy a hangszeres táncok mellett ne szólaltassam meg a cigányok legjellegzetesebb művészetét, a dalokat. Mindamellett nem eredeti dallamokat alkalmaztam. Valamennyi dal saját leleményemből származik, és annál nagyobb dicsőség az a körülmény, hogy ezeket csaknem lehetetlen megkülönböztetni az eredeti népi anyagtól”. E saját leleményből származó dallamok egyik lehetséges próbáját a híres flamenco gitáros, Paco de Lucia akként végezte el, hogy a dallamokat „visszahelyezte” saját, autentikus összetételű együttesének hangzásvilágába. Egyik korai stúdióalbumára tíz olyan számot vett fel, melyek Manuel de Falla kompozícióiból (Háromszögletű kalap, A bűvös szerelem, Hét spanyol népdal, Rövid élet) kiemelt részletek átiratai voltak. Az eredmény nem csak meggyőző, hanem lenyűgöző is. Ez a lemez adta az ötletet a Musiciens Libres számára, hogy saját átdolgozásokat készítsenek. „Talán nem túlzás állítani, hogy az ilyen művek hangszerelésében mutatkozik meg igazán a csapat képviselte zenei szabadság és műfaji határtalanság”.
Népzenei archívum és gyűjtés
A BTK Zenetudományi Intézet népzenei archívuma a magyar népzenekutatás segédanyagaként jött létre az elmúlt évszázad során. Gondozását, fejlesztését 1953-tól az MTA Népzenekutató Csoportja, majd 1974, az egyesített Zenetudományi Intézet létrehozása óta az intézet különböző elnevezéssel működött folklórosztályai kezelték. A Népzenekutató Csoport megalakulásától kezdve az MTA-n összegyűlt anyag fokozatosan átvette - a Néprajzi Múzeum hangzó gyűjteményétől - a központi népzenei gyűjtemény szerepét. 1955-ig mintegy 150 órányi felvétel készült magnetofon dróttekercsekre, majd azt követően indult be a magnetofon-szalagokra történő gyűjtés. Az akadémiai kutatócsoport technikai felszereltsége és felkészültsége miatt az 1960-as évektől más intézmények és egyéni gyűjtők is ide adták le hangfelvételeiket másolat készítése, illetve megőrzése céljából, valamint, hogy a felvételek a népzenekutató csoport fő munkáját, a zenei rend kialakítását segítsék. Így történt meg, hogy a Néprajzi Múzeum teljes fonográfhenger- és gramofonlemez-állományát is magnószalagokra másolták át. 1970-ben az MTA hangzó gyűjteménye már 1700, 1975-ben 2900, 1980-ban 3700, eredeti népzenei felvételeket tartalmazó magnótekercset számlált. 1998-ban már 6100 szalagtekercset, 275 Webster-féle drót-tekercset, 120 DAT kazettát, 150 videókazettát, 1000 magnókazettát, összesen mintegy 10.000 órányi hangfelvételt őriztek a Zenetudományi Intézet klimatizált és megfelelő páratartalmat biztosító raktárhelyiségében. Jelenleg mintegy 20.000 órányi hangfelvétellel rendelkeznek. A további 5.500 órányi anyag más gyűjteményekből került át, vagy más gyűjtemény felvételeinek nálunk őrzött másolata.
A digitális átállás viszonylag korán megtörtént: leálltak a hangfelvételek ún. AP lemezekre történő másolásával, és 1996-tól a felvételeket már CD-kre mentették át. Az archiváláshoz természetesen hozzátartozik, hogy a felvételek adatait megfelelő módon tárolják, illetve biztosítsák az adatok visszakereshetőségét. Ebből adódóan másik fontos tevékenységük a gyűjtések, illetve felvételek leíró adatainak rögzítése, számítógépre vitele. Az 1990-es évek első felében Sebő Ferenc kezdeményezésére indította el Dobszay László a számítógépes adatbevitelt, a gyűjtemények számítógépes katalogizálását - azzal a szándékkal, hogy e hatalmas nemzeti kulturális kincs széles körben hozzáférhető legyen, az adatok több szempont alapján kereshetővé váljanak. Az 1990-es évtized közepétől Pávai István elképzelése alapján kezdődött el a korábban bevitt adatok egységesítése már abból a célból, hogy egy később kifejlesztendő adatbáziskezelő szoftver segítségével megvalósuljon a teljes gyűjtemény áttekinthetősége, az adatok teljességének nyilvántartása, kereshetősége és a hozzájuk tartozó különböző dokumentációk összekapcsolása.
Népdalok gyűjteménye: példák
Az alábbiakban egy részletes lista látható a magyar népdalokról, melyek a kutatások és gyűjtések során kerültek feldolgozásra. Ezek a dalok a magyar kulturális örökség fontos részét képezik, és inspirációt nyújthatnak mind a színházi alkotók, mind a zeneszerzők számára.
- Ablakomba, ablakomba
- Által mennék én a Tiszán ladikon
- Erdő, erdő de magas a teteje
- Tisza partján mandulafa virágzik
- Még azt mondják hogy Tardonán nincsen gémeskút
- Százados úr, sejehaj
- Még azt mondják nem merek
- Piros kancsó piros bor
- Érik a szőlő, hajlik a vessző
- Hej, Dunáról fúj a szél
- Elmúltak a mézes hetek
- Nem loptam én életemben
- Boldogasszony anyánk
- Megöltek egy legényt
- Megfogtam egy szúnyogot
- Béres legény, jól megrakd a szekered
- Éva, szívem, Éva
- A malomnak nincsen köve
- Szerelem, szerelem
- Aki dudás akar lenni
- Hej, rozmaring, rozmaring
- Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom
- Gyéren vettem a kenderem
- Volt nekem egy kecském, tudod-e?
- Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt
- A csitári hegyek alatt régen leesett a hó
- Hármat tojott a fekete kánya
- Románia felé nem tudjuk mink az utat
- Erdő, erdő, kerek erdő
- Kossuth Lajos azt üzente
- Már minálunk, babám
- Bonchidai menyecskék
- Túl a vízen egy kosár
- Tavaszi szél vizet áraszt
- Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg
- Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő
- Madárka, madárka
- Két szál pünkösdrózsa
- Megrakják a tüzet
- Ősszel érik, babám
- Kis kece lányom
- Kék a kökény
- Házunk előtt áll
- Kossuth Lajos táborában
- Most szép lenni katonának
- Csínom Palkó, csínom Jankó
- Fel, fel, vitézek
- A Vidróczki híres nyája
- Hull a szilva
- Erdő mellett estvéledtem
- Félre bánat, félre bú
- Sej, a tari réten
- Láttál-e már valaha
- Új a csizmám
- A nagy bécsi kaszárnyára
- Hej, halászok, halászok
- Én Istenem, tégy egy, tégy egy csodát
- Elindultam szép hazámból
- Még azt mondják, nem illik
- Udvaromon aranyvályú, aranykút
- Októbernek, októbernek
- Te vagy a legény
- Fekete föld
- Jászkunsági…
- Szegény legény vagyok én
- Felszántom a császár
- Ó, mely sok hal
- Hej, Vargáné káposztát főz
- Bonchidai menyecskék (ismétlés)
- A bundának nincs gallérja
- A juhásznak jól van dolga
- A szennai lipisen-laposon
- A Vargáék ablaka
- Alma a fa alatt
- Arrul alól kéken beborult az ég
- Balatoni legények
- Bojtár volt a nagyapám
- Búza-, búza-, búzavirág
- El kéne indulni, meg kén' házasodni
- Bumfalva
- Esik eső, de nem ázok
- Este van már, csillag van az égen
- Este van már, késő este
- A faluban nincs több kislány
- Röpülj páva, röpülj
- Ha felmegyek a budai nagy hegyre
- Hajmási Péter
- Hej, páva, hej, páva
- Komáromi kisleány
- Látod-e babám, látod-e babám
- Megyen már a hajnalcsillag lefelé
- Mestereknek mestere
- Mikor Wittenbergának
- Nagytáborba indulnék
- Nem vagyok én senkinek sem adósa
- Nézd meg, lányom, nézd meg jól
- Osztopáni malomárok, hajaha
- Sárga a liba bögye
- Széles a Balaton vize
- Szép virágot violát
- 13 ezüstpityke fityeg a mentémen
- Búzát vittem a malomba
- Vékony deszka, de vékony deszka
- Virágéknál ég a világ
- A karádi faluvégen
- Csip-csip csóka
- Ég a gyertya ég
- Hová mész te kis nyulacska?
- Iglice, szívem, iglice
- Kicsi vagyok én
- Kis kacsa fürdik, fekete tóba'
- Lánc, lánc, eszterlánc
- Süss fel, nap! Fényes nap!
- Zsip-zsup kender zsup
- Árkot ugrott a szúnyog
- Bújj, bújj, medve
- Csiga-biga gyere ki
- Felmászott a nyúl a fára
- Mókuska, mókuska
- A horgosi csárda
- Ábrahámnak 40 fia volt
- Kerek a káposzta, csipkés a levele
- Az én zubbonyomra
- Daltól hangos
- Csákváron volt egy kápolna
- Előre a kezedet
- Ez az egyenes, ez a görbe
- Falu végén van egy ház
- Cifra palota, zöld az ablaka
- Debrecenbe kéne menni
- Én elmentem a vásárba fél pénzzel
- Felmásztam az eperfára
- Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri
- Hej pipirke, pipirke
- Török bársony süvegem
- Hej, sár elő
- Két tyúkom tavalyi
- Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára
- Száraz tónak nedves partján
- Csütörtökön virradóra
- Dombon van a babám
- Egy boszorka van, három fia van
- Erdő mellett nem jó lakni
- Este jő, szürkül bé
- (Szöveg hiányzik)
- Kispiricsi falu végén
- Megismerni a kanászt cifra járásáról
- Nád a házam teteje
- Piros alma csüng a, csüng az ágon
- Réten, réten, sej, a keresztúri réten
- Szélről legeljetek
- Télen-nyáron jókedvem van
- Tizenhárom fodor van a szoknyámon
- Vékony héja, de vékony héja
- Vörös dió levele, le az úton le, le, le
- Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra
- Csillagok, csillagok
- Fölszántom a császár udvarát
- Szép virágot, violát ismertem meg benned
- Zúg az erdő, zúg a nád
- A kapuba’ a szekér
- A szántói híres utca
- Áll a hajó a tenger közepébe
- Alma a fa alatt, nyári piros alma
- Este van már, nyolc óra
- Ezt a kislányt, igazán, csakugyan nem az anyja nevelte
- Fehéret virágzik, fehéret virágzik
- Gerencséri utca
- Házunk előtt áll egy terhes hajó
- Hej, tulipán, tulipán
- Hopp ide tisztán
- Icike-picike a csabai utca
- Jászkunsági gyerek vagyok
- Két út van előttem
- Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban
- Kolozsváros olyan város
- Látod babám azt a tearózsát?
- Márványkőből, márványkőből
- Még azt mondják, nem illik
- Megyen már a hajnalcsillag lefelé
- Mély a Tiszának a széle
- Ősszel érik, babám, a fekete szőlő
- Sárga a csikó, sárga nyereg rajta
- Sárgát virágzik a repce
- Szánt a babám
- Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak
- Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta
- Tisza partján mandulafa virágzik (ismétlés)
- Udvaromon aranyvályú, aranykút (ismétlés)
- Vadkörtefa fehéret virágzik
- Vetettem violát, várom kikelését
- Zöld erdőben, zöld mezőben
- Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja?
- A jó lovas katonának de jól megyen dolga
- Esik az eső, ázik a heveder
- Föl, föl, vitézek, a csatára
- Gábor Áron rézágyúja
- Gyere bé, gyere bé, rubintos virágom (Megkötöm lovamat)
- Megkötöm lovamat szomorú fűzfához
- Huszárgyerek, huszárgyerek
- Huszárosra vágatom a hajamat
- Jól van dolga a mostani huszárnak
- Kimegyek a doberdói harctérre
- Nem messze van ide Kalocsa
- Fel, fel, cserkészpajtás
- Megjött már a fecskemadár
- Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem
- Mikor táborba indul a cserkésztiszt
- Székely himnusz
- A főutcán, a főutcán végigmenni nem merek
- Én vagyok a révészlegény
- Körben áll egy kislányka
- Megy a kocsi, megy a szekér
- Ég a város, ég a ház is
- Hej, sárelő, sárelő
- Még azt mondják, nem illik (ismétlés)
- Este van már, késő este (ismétlés)
- Kész már a tábor
- Édesanyám ki a legény ha én nem
- Kecskemét is kiállítja
- Süvegemen nemzetiszín rózsa
- Sárga a lovam, sárga nyereg rajta
- Sej, Nagyabonyban
- Árvalányhaj lengedez a hegytetőn
- Hogyha nékem Laci bátyám
- Esik az eső mégsincs sár
- Három fehér kendőt veszek
- Csipkefa bimbója
- Széles a Duna, magos a partja
- Ez a bajor ennivaló
- Ez a világ olyan világ
- Addig rózsám el nem veszlek
- Most jövök Gyuláról
- Le az utcán, le, le, le
- Akkor szép az erdő mikor zöld
- Be szépen szól a muzsika
- Repülj, madár, repülj
- Elindultam szőrt kötni
- Sárga csikó, csengő rajta
- Elvesztettem zsebkendőmet
- Indulj el egy úton
- Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek
- A citrusfa levelestől, ágastól
- Hej, tulipán, tulipán (ismétlés)
- Fehér fuszulykavirág
- Elment a szeretőm Dél-Amerikába
- Piros alma ne gurulj, ne gurulj
- Elment a két lány virágot szedni
- Letörött a kutam gémje
- Arra alá, a Baranya-szélen
- A Nagy utcán végestelen végig
- Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
- Ez a vonat ha elindul hadd menjen
- Ha én rózsa volnék
- Ez a gőzős ha elindult hadd menjen
- Az egri ménes
- Széles a Balaton azért ingadozik
- Balatonnál sej-haj de jó
- Szagos a rozmaring, földre hajlik az ága
- Elmegyek, elmegyek jó messzire
- Kimentem én az erdőbe az erdőbe
- Felültem a kemencére
- A füzesi csorgóvíz
- Hazám hazám édes hazám
- A bolhási kertek alatt, Kata
- Körösfői kertek alatt
- Voltam én már molnár is
- Van borom, pálinkám es, ihahahaha
- Rég megmondtam, bús gerlice
- Szeretőm e táncba, gyűrűm ez ujjába
- Árpa is van, makk is van
- Kék ibolya ha leszakítanálak
- Úgy elmegyek rózsám valamerre
- Megy a juhász a szamáron
- Meghalt a béres
- Kiöntött a Tisza a partjára
- Két színe van a legénynek
- Álom esett a szememre
- Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy
- Bojtár volt a nagyapám (ismétlés)
- Addig élem a világomat
- Győri kanász a dombon játszik a botjával
- Eger városa
- Hallod-e Te, szelidecske
- Fordulj kedves lovam napszentület felé
- Sem eső nem esik
- Én az éjjel nem aludtam egy órát
- Szép szivárvány koszorúzza az eget
- Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág. Aki kettőt, hármat szeret, Sosincs arra jó világ. Lám én csak egyet szeretek Mégis de sokat szenvedek Az az álnok béres legény Csalta meg a szívemet. Szeged felől, Szeged felől, Jön egy fekete felhő. Szaladj kislány, szaladj kislány, Mert megver a nagy eső! Nem szaladok olyan nagyon, Fáj a szívem sajog nagyon. Most tudom már miért sajog.
- Által mennék én a Tiszán ladikon Ladikon, de ladikon. Ott lakik a ott lakik a galambom Ott lakik a galambom. ||: Ott lakik a városban A harmadik utcában (Utcában) Piros rózsa kék nefelejcs ibolya Virít az ablakában :|| Által menni én a Tiszán Nem merek, de nem merek Attól félek, hogy a Tiszába esek Hogy a Tiszába esek ||: Lovam hátán sejehaj Félre fordul a nyereg (a nyereg) A Tiszának habjai közt elveszek A babámé nem leszek :|| Erdő mellett kanyarog el a patak, Magasra van dagadva. Nagytáborba készülődik a csapat, Beszállt már a vonatba. Bakonybéli pataknál, Holnap ott is leszünk már.
- Tisza partján mandulafa virágzik Mandulája vízbe hull és elázik Terem még a mandulafa mandulát, mandulát Tisza partján nevelik a szép leányt.
- Még azt mondják hogy Tardonán nincsen gémeskút Pedig oda márványkőből visz a gyalog út Arany a kút réz a rovás, zörög rajta sárga réztányér Meghalok, ha nem leszek a kedves babámé.
- Százados úr, sejehaj százados úr ha felül a lovára Visszatekint, sejehaj visszatekint az elfáradt bakára. Ugye fiúk szép élet a katonaélet Csak az a baj, sejehaj csak az a baj hogy nehéz a viselet. Diófából sejehaj diófából nem csinálnak koporsót A bakának, sejehaj a bakának nem írnak búcsuztatót Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója Szőke kislány sejehaj barna kislány az ő megsíratója. Főszakács úr, sejehaj főszakács úr előveszi bicskáját Kiszámítja sejehaj, kiszámítja szegény cserkész adagját.
- Még azt mondják, nem merek Még azt mondják, nem merek A fő utcán végig menni nem merek, nem merek. Mert azt mondják, megvernek, Mert azt mondják, megvernek Megvernek a darustollas legények.
- Piros kancsó piros bor Mindjárt rám kerül a sor Iszom a bort ölelem a babámat Azt a kutya mindenit a világnak Nincsen pénzem de majd lesz, Mikor Pesten vásár lesz Eladom a feleségem szoknyáját Még az éjjel elmulatom az árát. Nékem olyan asszony kell, Ha beteg is keljen fel. Keljen fel és főzze meg a vacsorát, Vacsorával várja haza az urát!
- Érik a szőlő hajlik a vessző Bodor a levele Két szegény legény szántani menne De nincsen kenyere Zörög a kocsi pattog a Jancsi Talán értem jönnek Jaj édes anyám szerelmes dajkám De hamar elvisznek Kocsira ládám, kocsira pártám, Magam is fölülök. Jaj, édesanyám, Szerelmes dajkám, de hamar elvisznek!
- Hej, Dunáról fúj a szél, Szegény legényt mindig ér, Dunáról fúj a szél. Ha Dunáról nem fújna, Ilyen hideg sem volna, Dunáról fúj a szél. Hej, Jancsika, Jancsika, Mért nem nőttél nagyobbra? Dunáról fúj a szél. Nőttél volna nagyobbra, Lettél volna katona, Dunáról fúj a szél. Ha Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér, Dunáról fúj a szél.
- Elmúltak a mézes hetek Asszony micsináljak veled Neki menjek ne menjek a fekete szemednek Inkább iszom három deci kevertet Téglaporos a kalapom Én a tégla gyárban lakom Onnan tudják, hogy ott lakom téglaporos a kalapom Inkább iszom három deci kevertet. Megyek az úton lefelé, Senki nem mondja, gyere bé! Csak az én kis feleségem gyere bé te, szerencsétlen! Inkább iszom háromdeci kevertet. Feleségem olyan tiszta, Kétszer mosdik egy hónapba. Sose veti be az ágyat, kutya mossa fel a tálat.
- Nem loptam én életemben Csak egy csikót Debrecenbe Mégis rám verték a vasat A babám szive majd meghasadt. Mikor mentem hazafelé Három zsandár arra felé Azt kérdezték mi a nevem Hol az utazó levelem. Gyere zsandár megmutatom Csak a lajbim kigombolom Előveszem a revolverem Ez az utazó levelem.
- Megöltek egy legényt, hatvan forintjáér . Bévetették a Tiszába piros pejlováért. Tisza be nem vette, partjára kitette, Arra ment egy halászlegény, hajójába tette. Odament az apja, költi, de nem hallja, - Kellj föl, kellj föl édes fiam, gyere vélem haza. Odament az anyja költi, de nem hallja, - Kellj föl, kellj föl édes fiam, gyere vélem haza. Odament babája, költi, meg is hallja, - Kellj föl, kellj föl édes rózsám, gyere vélem haza. - Csináltatsz e nékem, diófa koporsót? - Csináltatok, csináltatok, márvány kőkoporsót. - Megsíratsz e engem, apád anyád előtt? - Megsíratlak, megsíratlak. egész világ előtt. Elvittek egy cserkészt sátor alá lakni, Nincs szebb dolog, mint táborban sátor alatt hálni. Sátor alatt hálni, tűz mellett őrt állni, Erdő-zúgást elhallgatni, csillagot számlálni.
- Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál, Kisütöttem a zsírját, több lett egy akónál.
- Béreslegény, jól megrakd a szekered, Sarjú tüske megböködi a tenyeredet. Mennél jobban böködi a tenyeredet, Annál jobban rakd meg a szekeredet! Béres legény mezitláb ment szántani Otthon hagyta a csizmáját patkolni Kilenc kovács nem merte elvállalni, Egy sem tudott rózsás patkót csinálni. Béreslegény béres lányát szerette, Az anyja meg az ablakon megleste.
- Éva, szívem, Éva, Most érik a szilva. Terítve az alja Fölszedjük hajnalra.
- A malomnak nincsen köve, Mégis lisztet jár, Tiltják tőlem a babámat, Mégis hozzám jár. Addsza, rózsám, a kezedet, Forduljunk egyet, Aztán menjünk ki a kertbe, Ott szedjünk meggyet! Beteg az én rózsám, szegény, Talán meg is hal, Ha meg nem hal, kínokat lát, Az is nékem baj. A te francos nyavalyádból Adjál nekem is, Hadd érezzük mind a ketten, Érezzem én is. Vót nekem egy szép szeretőm, De az olyan vót, Ha egy nap nem láttuk egymást, Két nap beteg vót.
- Szerelem, szerelem, Átkozott gyötrelem, Mért nem virágoztál, Minden fa tetején. Minden fa tetején, Minden bokor alján, Hadd szakajtott volna, Minden szegény leány.
- Hej, rozmaring, rozmaring, Leszakadt rólam az ing. Van már nékem kedvesem, Ki megvarrja az ingem.
- Gyéren vettem a kenderem, gyakran termett rajta, Nem kell nékem a kenderje, csak a pozdorjája. Tüzet vetek alája, megfűtozom nála, Az én babám gyolcs ruháját megszárítom rajta. Hess légy ne szállj rám, beteg vagyok én, Adj egy csókot kisangya…
- Mindörökkén, ámën! Mëgnízëm a királnétokat, édës-ë vagy savanyó? -- Köszönjük szépen.
- A pünkösdi harmat rózsából nemzettë. A kis gyerëkëknek porba heverésük. Öreg asszonyoknak porhanyós pogácsa.
- Mind rúzsás pallagon! Hagy vëgyëm rám gyócs ingëm!
- Haj, dudú lëncse.
- Cinëgemadár, hol voltál? Hát ha tél lësz, hova lëszël? Hát ha a luk betömodik? Hát ha \ja kapád eltörik? Hát ha \ja cigányod mëghal? Hát ha \ja szád elszakad? Hát ha \ja tűd eltörik? Hűűű-hejőh. Hűűűű. Hűűű-hejőh. Hűűűű. -- Vár éngëm, és otthun-ë van? -- Vár éngëm, és otthun-ë van? -- Várjál! -- Në várj! -- Vigyázz, jön a csősz! -- Hány óra? -- Fél három. -- Negyed három. Boldogasszon, Boldogasszon, mit kerülöd az én házam táját? kerülöm: lëányodat kéretëm. Nincs nekëm eladó lányom. belőle. Ujj asszonyka, cafrinka, gyere velem. Talalaj, talalaj Tót Lőrinc! Talalaj, talalaj Tót Lőrinc! Mivël sütyik a rítëst? Hát a bélëst? Pataki vízzël. fassang, fassang! Nëm adtak sëmmit! `Ennek a regölésnek a vége az orosz bejövéskor szünt mëg.
- Nyulak, rókák játszadoznak, `refr.
- Hol lakik kend, komámasszony? Hová való \j'a kend csecsi?
- (Nyelvbotlás.
- Hogy a hideg is kirázza! Csalt engem a szerelemre.
- Engemet is elvisznek egy rossz targoncába. Engemet is etetnek a disznó vályujából. Engemet is fektetnek a disznó vackába.
Ez a lista bepillantást enged a magyar népdalok gazdag világába, amelyek a színházi zeneszerzők számára is inspirációt jelenthetnek, ahogy azt a fenti beszélgetés is alátámasztja. A népdalok beépítése a modern színházi produkciókba nem csupán a hagyományok megőrzését, hanem a kulturális örökség újragondolását és kortárs értelmezését is lehetővé teszi.