A Tápió mente, vagy régebbi elnevezéssel Tápióság, Magyarország egyedülálló kistája, mely a Gödöllői-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik. Ez a különleges elhelyezkedés rendkívül sokszínűvé teszi mind domborzatát, mind tájkarakterét. A térség nem csupán földrajzi sajátosságokkal, hanem gazdag természeti, kulturális és történelmi örökséggel is büszkélkedhet, melynek megőrzése és fenntartható fejlesztése érdekében jött létre a Tápió Mente Natúrpark.
Földrajzi sokszínűség és éghajlati jellemzők
A natúrpark területén számos különböző élőhely fordul elő egymás közvetlen szomszédságában, a löszdombok erdein, vadvirágos gyepein keresztül a vizenyős réteken át egészen a kopár szikesekig. Települései több szomszédos kistájat is magukba foglalnak, mely tovább gazdagítja az élőhelyek sokféleségét. Központi részét a Tápió-vidék mint földrajzi kistáj alkotja, nyugati része a Gödöllői- és Monor-Irsai-dombsággal határos, északról és keletről a Hatvani-sík, valamint a Jászság határolja, délről pedig a Gerje-Perje-sík szegélyezi.
A névadó folyó, a Tápió, Alsó és Felső ága északnyugatról délkeletre fut, sok helyütt egymással szinte párhuzamosan. A két Tápió változó hozamú; a tavaszi hóolvadások sokszor veszélyes áradásokat okoztak, aszályos időben viszont csaknem eltűnik a víz a medrekből a medrekből. Az emberi beavatkozás tetten érhető a vízfolyások mesterséges rendezésénél is: a folyók, patakok többnyire szabályozott mederben folynak.
A térszín magassága 94 métertől 214 méterig terjed. Az ezer méternél is vastagabb pannóniai rétegekre csaknem ötven méter vastag - főként pleisztocénkorú - folyóvízi üledék rakódott. A lösszel és löszös homokkal fedett felszínen barna erdőtalajok, a folyóvölgyekben homokos és vályogos réti talajok alakultak ki. A vízfolyások főként homokot szállítottak a magasabb helyekről, ezért a kavicsos szintek hiányoznak. A keleti síksági részen öntés-, vályogos, mezőségi talajok a jellemzőek, és helyenként beékelődve megtalálhatók a homokos és szikes foltok is. Tápióbicske talajadottsága változatos: az északi részen réti talaj (a közepén egy kelet-nyugati irányú futóhomokos sávval), a déli területeken csernozjom az uralkodó. A délnyugati, Pánddal határos földeket barna erdei talaj fedi.
Éghajlata mérsékelten meleg és mérsékelten száraz, évi kétezer óra napsütéssel, tíz Celsius-fokos átlaghőmérséklettel és 560-600 milliméter csapadékkal.
Gazdag élővilág és természeti értékek
A táji sokszínűség következtében mind a középhegységi, mind az alföldi flóraelemek is megtalálhatóak a Tápió Mente Natúrpark élővilágában. A natúrpark területén több mint 4500 hektár országosan védett terület helyezkedik el, 12 kisebb-nagyobb tömbben, a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet részeiként, melyek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alá tartoznak.
Védett területek és különleges fajok
- Nagykáta és Farmos közötti egybefüggő védett terület: A legnagyobb kiterjedésű, összefüggő védett terület Nagykáta és Farmos között húzódik, melyet vizenyős rétek, mocsarak, löszgyepek és szikes foltok mozaikja alkot.
- Nagykátai Nyík-rét: Itt legel a nemzeti park impozáns megjelenésű szürke marha gulyája a hortobágyi pusztákat idéző, festői környezetben. A fátyolos nőszirom egyik legnagyobb hazai állománya, több ezer tavaszi hérics, az Alföldön ritka nagy pacsirtafű és selymes peremizs jelzik a vidék háborítatlanságát.
- Farmosi I-II-es tározó: Keletre a farmosi I-II-es tározó nagy kiterjedésű nádasai és szikesei egészen a faluig beérnek. A nádas még ma is gazdag madárvilágát már 15 éve folyamatosan kutatják a Farmosi Madárvárta szakemberei és önkéntesei, akik minden év augusztusában szabadon látogatható gyűrűző tábort üzemeltetnek.
- Tápiószecsői halastavak: Hasonlóan jó vízimadár élőhely a tápiószecsői halastavak környéke is, ahová az MME helyi önkéntesei minden évben madarász túrát szerveznek az októberi madármegfigyelő napok keretében.
- Gombai-patakvölgyek: A síkvidéki területek mellett figyelemre méltóak a Gombai-patakvölgyek vadvirágos löszoldalai, a dombok között kanyargó patakok ártéri ligetei és láprétjei.
- Felső-Tápió: A Felső-Tápió Tápióság és Tápióbicske közötti szakasza az egykori alföldi kisvízfolyások tájképi megjelenésének egyik utolsó képviselője.
- Pándi-völgy: A domb- és síkvidék találkozásánál keletkezett Tápióbicske határának botanikai értékeit főleg a Pándi-völgy rejti, ahol kisebb populációkban megtalálható a tavaszi hérics, a tarka sáfrány.
- Madártani ritkaságok: Madártani ritkaság a község határában lévő löszfalban kialakult gyurgyalag- és partifecske-telep. Sok fehér gólya él a környéken, de elvétve fekete gólya is látható.
- Vízben élő fajok: A vizekben még előfordul a réti csík, a compó és a csuka is.
- Vizes rétek: A vizes réteken előfordul a pompás kosbor, és vízisiklóval is lehet találkozni.
A kistáj zömében a Duna-Tisza közi flórához tartozik.
Történelmi és kulturális örökség
A Tápió Mente Natúrpark területe gazdag történelmi és kulturális emlékekben is.
Nemesi kastélyok és kúriák
A natúrpark területén több, a 18-19. században épült nemesi kastély és kúria őrzi az egykori birtokosok emlékezetét.
- Tóalmási Andrássy-kastély: A legimpozánsabb megjelenésű a tóalmási Andrássy-kastély, melyet csodálatos angolpark vesz körül, idős faóriásokkal, tavakkal és sétányokkal tarkítva.
- Blaskovich Múzeum: Tápiószelén található az ország egyetlen, a berendezéseit teljesen épségben megőrző nemesi kúriája, a Blaskovich Múzeum, melyet egykori lakói már életükben múzeumként használtak. A Blaskovich fivérek szinte minden vagyonukat műgyűjteményük gazdagítására és a térség régészeti feltárására fordították. Így került elő számos szkíta és szarmata kori feltárás mellett a tápiószentmártoni Attila-domb ásatása kapcsán az aranyszarvas, melyet ma is a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.
Népi építészet és hagyományőrzés
Sajnos, az egykori népi építészet örökségét alig találjuk meg a térségben, a nádfedeles alföldi parasztházak emlékét már csak a falumúzeumok és egy-egy romos lakóház őrzi. Legtöbbet Tápióság Öregfalu részén találunk, melyből egy-kettőt fel is újítottak vendégháznak vagy egyéb célokra.
A hagyományőrzés területén több településen is ápolják az 1848-49-es szabadságharc emlékezetét. Tápióbicske és Nagykáta határában rendezik meg minden év április 4-én az ún. „hídi csatát”, mely a tavaszi hadjárat egyik győzedelmes ütközetének állít emléket.
Idegenforgalmi látványosságok
A természeti és kulturális értékek bemutatására számos tanösvény és látogatóhely jött létre. Van egy országos hírű Blaskovich Múzeum, Kincsem Lovaspark, több településen létesültek falumúzeumok, tájházak. Farmoson 2006 óta működik a Tápió-vidék természeti értékeit bemutató Természetvédelmi Oktatóközpont. A térségben rendezik meg az országos hírű bicskei csatát, a kátai tánctalálkozót, és szinte minden település kitalálta már a maga fesztiválját.
A térség előnyös adottsága, hogy három gyógyfürdővel (Nagykáta, Tápiószentmárton, Tóalmás) is rendelkezik, melyek így is sok vendéget vonzanak.
Tápió Mente Natúrpark: Együttműködés a jövőért
A Tápió Közalapítvány, mint az egész térségben tevékenykedő természetvédelmi szervezet natúrpark létrehozását tervezi a Tápió-vidéken a helyi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és vállalkozásokkal együttműködve.
Mi is az a natúrpark?
Lehet, hogy sokak számára új a natúrpark fogalom, pedig Nyugat-Európában már több, mint 50 éve működnek natúrparkok a táj- és kulturális örökség védelem érdekében. Magyarországon pedig 1997 óta alakulnak natúrparkok az ország különböző részein, melyek közül ezidáig kilencet hoztak létre.
A natúrparkok sokak által úgy ismertek, mint természeti és kulturális értékekben, látnivalókban gazdag kirándulóhelyek, az ökoturizmus célpontjai, melyek az emberek felüdülését, kikapcsolódását szolgálják. Fontos leszögezni, hogy a natúrpark nem azonos a nemzeti parkkal és a Natura 2000 területekkel, hanem egy egészen más kategória. Alapvetően ez is terület alapú szerveződés, melynek magját értékes természeti területek alkotják, de sokkal inkább szól a helyi közösségek együttműködéséről, összefogásáról, melyek meg akarják őrizni természeti, táji és kulturális örökségüket, miközben azokat az ott élő emberek érdekében hasznosítják is. Egy alulról jövő kezdeményezés, amelynek éppúgy részesei a helyi önkormányzatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint a helyi termelők és az itt élő emberek. Egy az egész tájra kiterjedő együttműködés a térség fenntartható fejlesztése érdekében.
A Tápió Mente Natúrpark céljai és megvalósítása
A Tápió-vidék adottságait tekintve Pest megyének egy természeti értékekben gazdag kistája, számos védett növény- és állatfajjal és sokszínű élőhelyekkel. Területéből 4500 hektár az országosan védett Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzethez tartozik, mely 12 kisebb-nagyobb mozaikban helyezkedik el a térségben. Emellett számos Natura 2000-es és helyi védett terület is gazdagítja a vidéket.
A natúrpark célja, hogy összefogja mindazon szereplőket, akik az ökoturizmusban, a fenntartható vidékfejlesztésben és az értékek megőrzésben tevékenykednek a Tápió-vidéken. Úgy, hogy egy közös megjelenési formát és képviseletet teremt, mellyel sokkal hatékonyabban tudja képviselni az itt élők érdekeit, akár az országos turisztikai piacon, akár pályázatokon.
A Közalapítvány munkatársai meglátogattak több hazánkban működő natúrparkot, és a szerzett tapasztalatok, valamint a meglévő térségi elképzelések alapján összeállítottak egy projekttervet, melyet megküldtek a helyi önkormányzatoknak. A találkozókon bemutatták a helyi natúrparkkal kapcsolatos elképzeléseket és fejleményeket, valamint egy fórumbeszélgetés keretében beszélgettek a civil szervezetek, helyi termelők, kézművesek, vendéglátósok előtt álló lehetőségekről a natúrpark keretében. Év végén minden érintett önkormányzatnak megküldtek egy lakossági tájékoztatót a natúrparkról.
2017 tavaszi félévében a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Tanszékének végzős hallgatói több hónapos kutatómunkát végeztek a térségben, hogy szaktudásukkal ők is segítsenek a natúrpark létrehozásában. A kutatások célja az volt, hogy minél részletesebb képet kapjunk a Tápió-vidék természeti-kulturális örökségéről, az itt működő vállalkozásokról, szolgáltatókról, helyi termelőkről és a településeken működő aktív közösségekről. Ezen felül az összegyűjtött információk alapján javaslatokat fogalmaztak meg a térség fejlesztésére a gazdasági élettől az örökségvédelemig a natúrpark mind hatékonyabb működése érdekében.
2018-ban a helyi LEADER pályázati kiírásokra beadták azokat a közös, az egész térségre kiterjedő projekteket (natúrpark honlap, térkép, zöldút hálózat, információs táblarendszer, térségi imázsfilm, közös kiadványok, stb), melyek szükségesek a natúrpark beindításához, és kérvényezték a minisztériumtól a natúrpark név használatát. Az optimális esetben még ez évben elnyerhették a natúrpark címet.
A Tápió Natúrpark létrehozásához szükséges együttműködési megállapodást végül a következő 18 település vezetői írták alá: Sülysáp, Káva, Kóka, Úri, Gomba, Bénye, Pánd, Tápiószecső, Tápióság, Tápióbicske, Nagykáta, Tóalmás, Szentlőrinckáta, Farmos, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápiószőlős és Tápiógyörgye.
Társadalmi és gazdasági fejlődés
A XVIII. században a Tápió mente még erősen állattartó vidéknek számított, melyet csak lassan váltott fel a belterjesebb gazdálkodás úgy, hogy sokáig még az állattenyésztés volt az árutermelő, s az egyéb művelési ágak az önellátást szolgálták. A növénytermesztés előretörését a XIX. század elején hozta meg a gabonakonjunktúra és a lakosság szaporodása, ami nagyarányú legelőfeltöréssel járt együtt. Ezt a tendenciát tovább erősítette a vasút (elsősorban a területet átszelő Budapest-Nagykáta-Szolnok vonal) kiépítése is. A XX. század elejétől fokozatosan a legfontosabb termelt növény a munkaigényesebb és nagyobb hasznot hozó kukorica lett, egyes településeken elfoglalva a szántónak csaknem a felét. Az intenzívebb mezőgazdasági termelés irányába mutatott a megnövekedett szőlőterület és a gyümölcsösök gyarapodása is.
Demográfiai változások és munkaerőpiac
A harmincas évektől egyre nagyobb jelentőségűvé vált az ingázás (főleg a vasút melletti településeken), ugyanakkor a vasúttól távolabb fekvő falvakban megindult az elvándorlás, amely néhány településnél, például éppen Tápióbicskénél népességfogyással járt. Az 1945-ös földosztás néhány évig megakasztotta ezt a folyamatot, lekötve a fölös munkaerő egy részét, de az 1960 utáni szövetkezetesítés után már rohamléptekkel indult meg a tradicionális falusi közösségek bomlása, az agrárnépesség drasztikus csökkenése, a városokba irányuló ingázás. Ugyanakkor a mezőgazdaság - mint háztáji vagy kisegítő üzem - a családok fontos kiegészítő jövedelemforrása maradt, amely együtt járt a lakosság nagyfokú önkizsákmányolásával, a halálozási mutatók kedvezőtlenebbé válásával.
Az 1990-es rendszerváltás után a Tápió mente a magyarországi átlagos helyzetű kistérségek közé sorolható. A magyarországi átlagtól eltérően, de a Pest megyei viszonyoknak megfelelően az 1990-es években jelentősen növekedett a népesség, 1990-től 1998-ig 4,4 százalékkal. A népességgyarapodás nem a természetes szaporodásból, hanem a Pest megyére jellemző jelentős pozitív vándorlási különbözetből adódik. A kistérségben 1998-ban ezer lakosra 11,0 születés és 15,9 halálozás jutott.
A nagykátai kistérségnek jók a földminőség és a jövedelem alapján mért mutatói. Az ötfokozatú skálán négyes minősítést kapott mindkét területen. (1998-ban egy lakosra 187 ezer forint személyi jövedelemadó jutott.) Átlagos a foglalkoztatottsági jelzőszáma (1997-ben és 1998-ban hét százalék feletti, illetve alatti volt a munkanélküliség), viszont gyengék az iskolai végzettséget, valamint a csatornázottságot jellemző mutatók. 1998-ban csupán a lakások másfél százalékát kapcsolták be a közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba.
A korábbi nagyüzemi földek zöme magánkézbe került, amelyből viszont a legtöbb gazdálkodó megélni nem tud, így a családok jövedelemszerző aktivitására még inkább a kétlakiság lett a jellemző. Az ipari és egyéb munkahelyek tömeges megszűnésével megjelenő munkanélküliségből a kitörési pontokat a - részben munkát kínáló, részben önfenntartó - kisebb-nagyobb vállalkozások jelentik. 1998-ban a kistérségben 348 jogi személyiségű vállalkozás és 2994 jogi személyiség nélküli - zömmel egyéni - vállalkozás működött. Ezer lakosra tizenhárom - egyéni vállalkozás nélküli - regisztrált vállalkozás jutott. Ez utóbbi jelzőszám lényegesen alacsonyabb a megyei (33) átlagnál.
Közigazgatási változások és népesség
A kistáj többé-kevésbé természetes közigazgatási kerete, a Nagykátai járás a XIX. század második felében jött létre, az akkori (nagy területű) Kecskeméti járás Felsőjárási kerületéből. A Nagykátai járás - a megyében szinte páratlanul - területi változás nélkül állt fenn a rendszerváltásig - a járási funkció teljes megszűntéig - mint Nagykátai körzet. Az 1997 óta - mint Pest megye tizenhat statisztikai kistérségének egyike - a nagykátai kistérség tizenkilenc települést foglal magába. Ezek közül tizenhármat a volt Nagykátai járásból, hatot a volt Monori járásból soroltak ide. Bár jelentős szlovák népesség is beköltözött a hódoltság után, a kistáj népessége a XVIII. század elejétől zömében magyar és római katolikus. Jellemző adat 1900-ból: a 34 ezer lakosnak csupán másfél százaléka volt nem magyar és egyötöde nem katolikus. A más vallásúak főleg a reformátusok és az evangélikusok közé tartoztak.
Fenntartható fejlődés és ökoturizmus
A Tápió Mente Natúrpark kiváló lehetőséget nyújt az értékek megőrzésére és hasznosítására a natúrpark keretrendszere, melynek megvalósítása a Tápió-vidéken is lehetséges. A natúrpark hozzájárul az ökoturizmus, a fenntartható vidékfejlesztés és az értékek megőrzéséhez a térségben.
A falvakban még működnek hagyományőrző egyesületek, ének-, zenekarok, táncegyüttesek, melyek kulturális örökségünket mentik át a következő generációknak, és minden településen működik valamilyen aktív helyi közösség (civil szervezet, baráti kör, egyházi közösség, stb), mely a község-város életét mozgatja. Ezek az aktív közösségek, a helyi termelők és a kisvállalkozások mind a natúrpark szerves részét képezik, hozzájárulva a térség élhetőségéhez és vonzerejéhez.
