A tej és a belőle készült termékek alapvető részét képezik étrendünknek. Azonban nem mindegy, milyen tejet, tejszínt vagy tejfölt választunk, hiszen összetételük, előállításuk és táplálkozásbiológiai értékük jelentősen eltérhet. Jelen cikkünkben a tej, tejszín és tejföl fajtáit, összetételét, valamint a velük kapcsolatos fontos tudnivalókat járjuk körül, különös tekintettel a vásárlói döntéseket befolyásoló tényezőkre.
A Tej: Alapvető Összetevők és Változatok
A tej összetétele és alkotórészei alapvetően a tejet adó állat fajtájától függenek. A világ tejtermelésében első helyen a tehéntej áll, majd az egyéb állatok teje, mint például juh, kecske, bivaly, teve, ló. Hazánkban döntően a tehén-, illetve kisebb részben a juh- és kecsketejtermelés jellemző.
A tej alkotórésze legnagyobb részarányban a víz, amely olyan vízoldható komponenseket tartalmaz, mint a tejcukor, ásványi anyagok (például kalcium, kálium, nátrium), egyes vitaminok. A tej további összetevői a tejzsír, zsíroldható vitaminok (A-vitamin, β-karotin, D-vitamin, E-vitamin, K-vitamin), különböző zsírsavak, valamint a kazeinfehérjékből és savófehérjékből álló tejfehérje.
Tej esetében a zsírtartalom szerint megkülönböztető kategóriák a teljes tej (min. 3,5 %), félzsíros tej (2,8%), zsírszegény tej (1,5%) és a fölözött tej (olyan hőkezelt tej, amelynek zsírtartalma nem több, mint 0,5%).
Hőkezelés és Homogénezés: A Tej Tartósításának és Feldolgozásának Módjai
A tej- és tejtermékek fontos tartósítási módszere a hűtés és a hőkezelés. Hűtéssel csak lassítható a romlást okozó mikrobák elszaporodása, míg pusztulásuk a tej hőkezelésével érhető el. A hagyományos tejtermékeket (sajt, aludttej, kefir) az erjedési folyamatok teszik tartóssá, de az erjedés a túró előállításának is fontos része.
A pasztőrözés során a tejet, tejszínt, illetve a tejterméket 100 °C alatti hőmérsékleten kezelik. Az ultramagas hőmérsékleten végzett hőkezelés (UHT-kezelés) olyan 100 °C feletti hőkezelés, amelynek során a tejet, a tejszínt, illetve a tejterméket 136 °C és 142 °C közötti hőmérsékleten 2-6 másodpercig hőkezelik. A nagyon magas hőmérsékleten végzett hőkezelés (ESL hőkezelés) olyan 100 °C feletti hőkezelés, amelynek során a tejet, a tejszínt, illetve a tejterméket legfeljebb 134 °C hőmérsékleten, legalább 0,1 másodpercig hőkezelik. Fontos tudni, hogy a hűtés nélkül tárolható ún. UHT-tejek és ESL-tejek esetében az íz és a tápérték megőrzése érdekében speciális csomagolást alkalmaznak.
A homogénezés a tejiparban az a technológiai művelet, amelynek során a tej vagy a tejszín zsírgolyócskáit fizikai úton felaprítják. Célja eredetileg a felfölöződés megakadályozása volt, de a fizikai tulajdonságokban bekövetkező változások hatást gyakorolnak a tejzsír felszívódására és a tej érzékszervi tulajdonságaira is. A zsír felszívódása így könnyebb, ezért a gyomor-bél panaszokban szenvedők jobban tudják hasznosítani a homogénezett tej zsírtartalmát. A homogénezett tej íze a zsírgolyócskák nagyobb felülete miatt testesebb, s a fehér színe is intenzívebb. A homogénezés nemcsak a tejzsírgolyócskák méretét csökkenti, hanem a fehérjemolekulákét is, ami a fehérjéket is könnyebben emészthetővé teszi.
Hogyan készül a tej
Tejszín: Zsírtartalom és Adalékanyagok Kérdése
A tejszín valóban a tej színe, tehát a tej tetejéről összegyűjtött zsírréteg. Régen legalább 36%-os volt, és a szakácsok és kritikus tejszínfelhasználók szerint ma sem létezik ez alatt semmi, ami igazi tejszínnek nevezhető.
Főzőtejszín vs. Habtejszín: A Különbségek
A ma kapható tejszínek nagy része viszont főzőtejszín, amit sokan nem ismernek el tejszínnek, hiszen csupán 8-22% között mozog zsírtartalmuk. Gyakorlatilag arra jók, hogy krémesítsenek egy szószt vagy mártást, de felverhetetlenek, cserébe tele vannak adalékkal.
A habtejszínek a közhiedelemmel ellentétben NEM kizárólag édességekbe, tejszínhabhoz valók, hiszen jobb esetben cukrozatlanok, de azért érdemes ránézni a címkére. Tehát amibe főzőt tennénk, abba hab is mehet. Pont. Utóbbiak zsírtartalma minimum 30%, de nagy ritkán fellelhetünk még masszívabb ún. heavy cream-et (USA, több, mint 36%) vagy double cream-et (48%), ezekből tényleg kőkemény habot lehet verni.
Adalékanyagok a Tejszínben
A tesztek során találtak vizet, xantán gumit, stabilizátorokat, szentjánoskenyérlisztet a tejszínekben, a leggyakoribb azonban a karragén volt, ami a szervezet számára feldolgozhatatlan poliszacharid (E 407), mennyiségkorlátozás nélkül alkalmazható adalékanyag. Szerepe, hogy a zsírt és vizet összetartsa, megakadályozza, hogy az emulzió szétváljon. A tejszínben vastagon kiválna a sűrű, krémes zsír, ami amúgy tök természetes. A lényeg a tejszínnél tehát az, hogy minél zsírosabb, annál jobb, sőt, csak akkor jó. Ez most nem fogyókúra, nincs mese, itt most a magasabb százalék lesz a nyerő.
Példák Tejszín Termékekre és Összetételükre
- HULALA cooking sauce - főzőszósz: növényi (pálma)zsírtartalom 23%. Adalékok: írópor, kukoricakeményítő, maltodextrin, emulgeálószerek, stabilizátorok. Vélemény: tejes étolaj ízű, folyós, sokaknak ez ízlett a legkevésbé.
- MEGGLE főzőtejszín: zsírtartalom 10%. Adalékok: csak tejszín van benne!
- FUCHS pasztőrözött habtejszín: zsírtartalom min. 30%.
- CSERPES tejszín: zsírtartalom min. 30%.
A tejszínek megtévesztőek tudnak lenni, és nehéz eligazodni többféle zsírtartalom között. Fontos a címke alapos elolvasása a megfelelő termék kiválasztásához.
Tejföl: Az Élőflórás Készítmények Jelentősége
A valódi tejföl két alapanyagból áll: tejszínből és baktérium-kultúrából. A tejföl ugyanis nem több, mint savanyú tejszín. A hagyományos paraszti tejföl úgy készül, hogy elkezdik altatni a tejet, ami felfölöződik, és közben elkezdenek dolgozni a tejsav baktériumok, savanyodik is. Ez a folyamat a kézműves gyártásban úgy működik, hogy a tejszínt szeparálják a tejből, valamilyen kultúrával beoltják, ami így egy nap alatt besavanyodik. Amikor lehűl, akkor lesz olyan sűrű és krémes állaga, amit tejfölként ismerünk.
Tejföl és Tejföl Jellegű Készítmények: A Különbség
A kamutejfölök a legtöbb áruházban a valódi tejfölökkel egy helyen találhatók, csomagolásuk a megtévesztésig hasonlít a valódiakéra, sőt, még a nevük vége is általában „föl”, de másképp kezdődik. Valamilyen előtag+föl a nevük, és körülbelül annyi rokonság fűzi őket az igazi tejfölökhöz, mint a margarinokat és vajalternatívákat a vajhoz. Olcsóbbak ugyan a valódi tejfölöknél, ám ezentúl semmiféle előnyük nincsen.
A boltokban a tejfölszerűségeket -föl utótaggal ellátott különféle neveken találjuk. A dobozon található feliratok szerint általában pálmazsírból vagy kókuszzsírból, valamint tejkultúrából, tejfehérje-koncentrátumból vagy tejsavbaktérium színtenyészetből állnak. Míg az ipari tejfölök kilónként 1000-2000 forint közötti áron kaphatók, a tejfölimitátumok sem jelentős mértékben olcsóbbak. A lényegi különbség, hogy a tejfölimitátumok nem csak állati alapanyagokból készülnek, hanem növényiből is. A doboz kibontásának pillanatában látszódik a valódi tejföl és műtejfölt közötti különbség.
Gyakran indokolják ezeknek a műtejfölöknek a létjogosultságát azzal, hogy ezeket tejérzékenyek is fogyaszthatják. A valódi tejszíneknek, tejfölöknek nagyon magas a laktóztartalma, a műtejfölöké jóval alacsonyabb. Ezért lehetséges, hogy tejérzékenyek jobban meg tudják emészteni, de mivel ezek a termékek mégsem egészen tejmentesek, nem jelentenek tökéletes megoldást ételintolerancia esetén sem.
Új Szabályozások a Tejföl Megnevezésével Kapcsolatban
A Magyar Közlönyben megjelent rendelet értelmében a jövőben a „tejföl” megnevezés kizárólag élőflórás termékekre vonatkozhat, ami segíti a fogyasztókat a magasabb minőségű termékek kiválasztásában. A szabályozás bevezeti a savanyú tejtermékek kategóriát, amelyen belül két alkategóriát különböztetnek meg, a 10 százaléknál kisebb zsírtartalmú savanyú tejkészítményeket, valamint a legalább 10 százalékos zsírtartalmú savanyú tejszínkészítményeket.
A rendelet pontosan meghatározza a felhasználható összetevőket is: tej, tejsűrítmény vagy ezek keveréke, tejszín, vaj, tejpor, víz, étkezési só, savópor, tejfehérje-koncentrátum, savófehérje-koncentrátum, étkezési kazeinátok, prebiotikumok, valamint a jogszabályban meghatározott mikrobatenyészetek. A szabályozás részletesen kitér arra is, mely termékekhez engedélyezett ízesítőanyagok és zselatin használata.
A mikrobatenyészetek között szerepelnek a joghurthoz használható Streptococcus salivarius subsp. thermophilus és Lactobacillus delbrueckii subsp. bulgaricus szimbiotikus tenyészetek, a kefirhez alkalmazható kefirgombából készített kultúrák, valamint egyéb fermentált tejtermékekhez használható specifikus mezofil vagy termofil tejsavbaktériumok. Az Élelmiszerkönyv definíciója szerint élőflórásnak azok a fermentált tejtermékek minősülnek, amelyeket természetes probiotikus mikrobatörzsekkel savanyítanak vagy alvasztanak. Ezzel szemben a nem élőflórás termékek esetében mikrobapusztító eljárásokat, például utóhőkezelést alkalmaznak a hosszabb eltarthatóság érdekében. Ezek a változások 2026. január 1-jén léptek hatályba.
Adalékanyagok és Élelmiszer-utánzatok
A tejipar egyre több olyan anyagot is felhasznál, amely már nagyon kis mennyiség hozzáadásával is képes a termékek (például joghurt, kefir, tejföl, tejszín és tejszínkészítmények, tej alapú fagylaltok, tejporok, tejszínporok, tejfehérjekoncentrátumok, sűrített tej, vaj és vajkészítmények, túróféleségek, sajtok stb.) tulajdonságát (szín, íz, eltarthatóság stb.) a célnak megfelelően megváltoztatni. A gyártók csak a jogszabályokban engedélyezett adalékanyagokat használhatják fel a gyártás során. Ezek az adalékanyagok, melyeket E-számmal is jelölhetnek, csak meghatározott termékekben és csak megengedett mennyiségben lehetnek az élelmiszerekben.
Az imitátumok jellemzően növényi eredetű összetevőket (például növényi zsír, szójatej), valamint tejipari melléktermékeket (savót, permeátumot) tartalmaznak. Az imitált, növényi eredetű alkotókat tartalmazó tej- illetve tejtermékek elnevezésükben is különböznek a „valódiaktól”. Ha a csomagoláson tej helyett „reggeli ital”, tejföl helyett „frissföl” vagy „finomföl”, avagy sajt helyett „Pizzafeltét” szerepel, biztosak lehetünk benne, hogy imitátumról van szó, de számos egyéb elnevezéssel is találkozhatunk. Arra még nem születtek rendelkezések, hogy ezeket a termékeket elkülönített polcon kínálják a vásárlóknak, így általában a tejtermékek mellett találhatóak a hűtőpultokban, ugyanakkor a fogyasztók egyértelmű tájékoztatása érdekében biztosítani kell, hogy a tárolás során a helyettesítő termékek jól azonosítható módon elkülönüljenek a valódi terméktől. A címke elolvasása is egyértelműsíti a termék eredetét, a felhasznált növényi zsírt, vagy egyéb összetevőt, adalékanyagot ugyanis kötelesek jelölni a gyártók a tej- és tejtermékutánzatok csomagolásán. Bár ezek az imitátumok is ellenőrzött körülmények között, nagy szakmai tudással előállított élelmiszeripari termékek, biológiai értékük nem azonos állati eredetű társaikéval.
Vaj: A Tejzsír Legfontosabb Formája
A vaj a tejből - általában tehéntejből - nyert tejszín köpülésével készül. Ritkábban bivaly-, juh-, illetve kecsketejből is előállítják. A vaj tehát egy tejtermék. 20 °C-on szilárd halmazállapotú és kenhető állagú.
A Vaj Összetétele és Fajtái
Az EU-szabályozás és az azzal harmonizáló Magyar Élelmiszerkönyv szigorúan meghatározza azokat a beltartalmi értékeket, amelyek mellett a „vaj” szó a termék megnevezésében önmagában vagy szóösszetételben alkalmazható. Az előállítási folyamat során a tejszín zsírtartalma elkülönül a folyékony résztől, az úgynevezett írótól, így jön létre a zsírgolyók, a víz és a szervetlen sók sárgás-fehéres színű szilárd emulziója. A vaj színe elsősorban attól függ, hogy a tejet adó állat mennyi zöldtakarmányt fogyasztott; több zöldtakarmány sárgább vajat eredményez.
A vaj zsírtartalma legalább 80% (m/m) és legfeljebb 90% lehet. Legfeljebb 16% vizet, valamint 2% zsírmentes tejszárazanyagot tartalmaz. A vajféléket elsősorban a zsírtartalom alapján csoportosítjuk, így beszélhetünk vajról, háromnegyed-zsíros vajról, félzsíros vajról és kenhető vajkészítményekről. A háromnegyed-zsíros vaj zsírtartalma legalább 60% és legfeljebb 62%, míg a félzsíros vaj zsírtartalma 39-41% közötti.
A vajakat az előállításukhoz használt tejszín típusa szerint is csoportosíthatjuk. A Magyarországon gyártott vaj általában édestejszín vaj, de például német nyelvterületen az előállított vaj túlnyomó része úgynevezett „enyhén savanyított vaj”.
A Vaj Előállítása: A Köpüléstől az Érlelésig
A vaj készítésével kapcsolatban a köpülés biztosan sokaknak eszébe jut. Ez kétségkívül a vajgyártás egyik leglátványosabb szakasza, hiszen a tejszínből ekkor keletkezik a szilárd vaj és folyékony író. A termékminőség szempontjából azonban a köpülést megelőző és követő technológiai lépések is jelentősek. A vaj gyártásának a minőségi alapanyag kulcsfontosságú tényezője. A fölözést követi a tejszín pasztőrözése, vagyis meghatározott időtartamú és hőmérsékletű hőkezelése. A hőkezelés fontos szerepet játszik a főtt íz kialakításában is. Ez különösen lényeges az úgynevezett édestejszín vajaknál, mivel enélkül a vaj íze jellegtelen és üres lenne. A megválasztott hőmérséklet általában 90-100 °C.
Hogyan készül a tej
A hőkezelés után a tejszínt sokk-szerűen lehűtik. A hűtési idő és hőmérséklet fontos tényező, mivel a tejszínben található zsírgolyócskák szerkezetében ekkor is fontos változások történnek. Minél gyorsabban és alacsonyabb hőmérsékletre hűtik le a tejszínt, annál kisebb zsírkristályok keletkeznek. A következő technológiai lépés a tejszín érlelése, amelynek célja, hogy a zsírgolyócskák szerkezetét alkalmassá tegye a vajkészítésre, azaz, hogy a tejzsír és az író a köpülés során könnyebben szétválasztható legyen. Általában fizikai érlelési módot alkalmaznak, ez az édestejszín vajak és az enyhén savanyított vajak alapja is. A folyamat során a tejszínt 10 °C alá hűtik és hidegen tárolják, így a zsírgolyócskák megdermednek. Az érlelési hőmérséklet megválasztása a tejszín zsírsavösszetételétől függ. Érlelést követően a tejszínt köpülési hőmérsékletre hűtik. A köpülés nagy mechanikai behatást jelent, a gyakorlatban nagy fordulatszámmal, hengerben forgó verőlécekkel valósul meg. Az eljárás kezdeti, habképződési szakaszában a tejszín örvénylik és rázkódik, miközben levegővel keveredve részben habbá verődik.
Táplálkozástudományi Megítélés: Zsírsavak és Koleszterin
A tejzsír több mint kétszáz-féle zsírsavat tartalmaz, amelyek közül a legtöbb csak nyomokban fordul elő benne. A tejzsírban található zsírsavak 98-99 százaléka a trigliceridek kémiai csoportjába tartozik. A zsírsavakat csoportosíthatjuk a láncok hossza (hosszú, közepes és rövid szénláncú zsírsavak), a szénatomok közötti kettős kötések száma (telített, telítetlen) és helye (omega-3, omega-6, omega-9) szerint. A tejzsír hozzávetőlegesen 62-64% telített zsírsavat, 30% egyszeresen telítetlen zsírsavat és 4% többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz. A maradék 2-4%-ot a kevésbé jelentős egyéb zsírsavak teszik ki. Nagy mennyiségben tartalmaz rövid szénláncú zsírsavakat, ami a tejzsír talán legfontosabb jellegzetessége, ugyanis a legtöbb zsír vagy olaj csak nyomokban tartalmazza ezeket.
A zsírok, mint makrotápanyagok alapvető fontosságúak a szervezet működéséhez. Részt vesznek a sejtmembránok felépítésében, elengedhetetlenek az idegrendszer megfelelő működéséhez, és a bőr alatti zsírszövet révén hőszigetelő funkciót látnak el. Biztosítják a hormonális egyensúlyt, és nélkülözhetetlenek a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódásához. Hiányuk súlyos zavarokat okozhat ezekben a folyamatokban.
Magyarországon - ahogyan az európai országok többségében is - az ajánlottnál több zsírt fogyasztunk. Az Országos Táplálkozási és Tápláltsági Állapot Vizsgálatok (OTÁP) legfrissebb felmérése szerint felnőttek esetében az összesen bevitt energia körülbelül 37-38%-a származik zsírfelvételből, szemben a javasolt legfeljebb 30%-kal. A részletes adatokból kitűnik, hogy az ezért leginkább felelős élelmiszercsoport a zsiradékok csoportja, amely az elfogyasztott zsír körülbelül 40%-át adja. Ezt követik a húsok és húskészítmények 22-29%-kal, majd a tej és tejtermékek 12-15%-kal.
A zsírokat felépítő zsírsavakat a zsírsavlánc hossza alapján három kategóriába sorolhatjuk, így hosszú, közepes és rövid szénláncú zsírsavakról beszélhetünk. A zsírsavakban található kettős kötések alapján megkülönböztetünk telített és telítetlen zsírsavakat. A telített zsírsavak a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő kockázati tényezőjének számítanak. Rendszeres, túlzott mértékű fogyasztásuk hozzájárulhat például az érszűkület, az érelmeszesedés és az emelkedett koleszterinszint kialakulásához.
A vajban, mint állati eredetű zsiradékban található koleszterin. A szív- és érrendszeri betegségek a világ számos részén a halálozás és a megbetegedések egyik fő oka, ennek értelmében az étrendi irányelvek korlátozzák a telített zsírsavak bevitelét. Ezen betegségek fokozott kockázata vagy jelenléte esetén az étrendből mellőzendő, vagy nagyon minimális mértékben (alkalmanként fogyasztva és csak kis mennyiségben, például kenyérre vékonyan kenve) javasolt vajat fogyasztani.
Vaj és Főzési Alkalmazhatósága
A vaj sütőzsiradékként való felhasználáshoz kevésbé ideális, mert a fehérjetartalma miatt hamar megég, tehát a füstpontja alacsony (110-140 ºC). A vaj általában tehéntejből készül, de ritkábban bivaly-, juh- vagy kecsketejből is előállítják. A magas zsírtartalom miatt a vaj és a vajkészítmények nagy energiatartalommal rendelkeznek. A vaj jellemzően 80% zsírt tartalmaz, míg a háromnegyed-zsíros vaj zsírtartalma 60-62%, a félzsíros vajé pedig 39-41%. Mivel a zsír, mint makrotápanyag, nagy energiatartalommal bír (grammonként 9,3 kcal energiát ad), a vaj megítélése attól függ, hogy hány százalék zsírt tartalmaz. Testtömeg-többlet fennállásakor érdemes korlátozni a 80% zsírtartalmú vaj fogyasztását. Előnyös lehet alacsonyabb zsírtartalmú alternatívákat választani kenyérkenésre, például alacsonyabb zsírtartalmú vajat vagy más típusú kenőzsiradékot. Amennyiben szükséges a zsiradékbevitel korlátozása, az alacsony zsírtartalmú élelmiszerek választása mellett érdemes az ételkészítéshez használt zsiradék mennyiségét is csökkenteni.
A vaj nagy mennyiségben tartalmaz rövid szénláncú zsírsavakat, ami a tejzsír talán legfontosabb jellegzetessége. A rövid lánchosszúságú zsírsavaknak köszönhetően a vaj jól emészthető zsiradék. Kiváló érzékszervi tulajdonságai miatt étvágytalanság esetén is érdemes lehet a vajat használni.
Vaj és Eltarthatóság
A vaj eltarthatósága korlátozott, könnyen avasodik. Sózással a termék eltarthatósága növelhető. Hűtőben tárolandó (0-10 °C között), de akár fagyasztható is. Régen hűtési lehetőség híján a vaj derítésével gondoskodtak annak hosszabb eltarthatóságáról. A derítés során a vajat felforralják, majd nagyon kis lángon, hosszú hevítéssel hőkezelik. Ezt követően ülepítéssel és átszűréssel eltávolítják az összes benne található vizes írót, tejcukrot, tejfehérjét és egyéb anyagokat. A folyamat eredménye az átlátszó, szép sárga színű vajzsír vagy derített vaj, amely nemcsak a szobahőmérsékleten történő tárolást, hanem a sütést is jobban bírja. Zsírtartalma körülbelül 99,6%.
Laktózérzékenység és Tejfehérje-allergia
A vaj laktóztartalma minimális, jellemzően csupán 0,5-0,8 g/100 g közötti. Ezt a mennyiséget még a laktózérzékenyek többsége is képes panaszok nélkül tolerálni. Összehasonlításként, két átlagos szelet kenyér megkenéséhez elegendő 10 gramm vaj laktóztartalma körülbelül egy-két evőkanálnyi (10-16 ml) tehéntej laktóztartalmának felel meg. Amennyiben az egyéni érzékenységi küszöb alacsonyabb ennél, érdemes a „laktózmentes” feliratú vajakat választani, amelyek laktóztartalma átlagosan 0,001 g/100 g (0,1 g/100 g érték alatti tejtermékeket laktózmentesnek tekintjük).
A laktózintolerancia vagy -érzékenység esetén a laktóz lebontásához szükséges laktáz enzim relatív vagy abszolút hiánya lép fel a szervezetben. Ezért a betegek többsége az átlagosnál alacsonyabb mértékben, de képes a laktózt emészteni. Ezzel szemben tejfehérje-allergia betegségben már nyomnyi mennyiség is komoly allergiás tüneteket okozhat. Bár a vaj fehérjetartalma nagyon alacsony, és a ghee további tisztításon és szűrésen esik át, tejfehérje-allergia esetén egyik sem fogyasztható.
Probiotikumok és Prebiotikumok
A probiotikumok olyan humán bélbaktériumok, melyek jótékony hatással vannak a gazdaszervezet állapotára. Támogatják az emberi bélrendszerben normál esetben is megtalálható hasznos és jótékony hatású baktériumok stabilitását, és megakadályozzák a káros baktériumok megtelepedését a bélben. Ezen baktériumok tápanyagait nevezzük prebiotikumnak. A prebiotikumok olyan élelmiszer-összetevők, melyek természetesen fordulnak elő az élelmiszerekben (például tejcukor), vagy adalékanyagként adják őket a termékekhez a hasznos bélbaktériumok elszaporodásának segítése érdekében.
