Bevezetés a Motívumok Világába
Érdekes világ a népi ornamentikáé, önmagában is, de a mai világ tükrében még inkább. A magyar népi motívumok, mint a szív, tulipán és madár, régóta hordoznak kulturális tartalmat és továbbadandó értéket. Ezek a jelek, szimbólumok, amelyekkel körül vagyunk véve - gondoljunk csak a KRESZ-táblákra vagy a mindenütt látható piktogramokra -, mind jelentenek valamit, mind üzenetet hordoznak. Ahogy Lewis Hamilton, a Formula 1 pilótája magyaros, kalocsai motívumokkal díszített ruhában indult egy versenyen, az is azt mutatta, hogy a népi motívumok nemcsak a múlt részei, hanem a jelenben is relevánsak lehetnek.
Horváth Ágnes: A Hagyományok Újragondolása
Horváth Ágnes, aki idén elnyerte a TINTA Arany Penna Díjat, "magyaros kifestőkönyveket" készít, melyek élénk érdeklődés mellett mutatkoztak be. Két éve grafikus szakmai gyakorlatra jelentkezett a TINTA Könyvkiadóhoz, ahol még főleg illusztrációkkal foglalkozott. Gyerekkorában sokat rajzolt, barkácsolt, kis tárgyakat készített, és a "családi legenda" szerint a színes ceruzákért állt fel először.
A kifestőkönyvek, amelyek magyar népi motívumokat tartalmaznak, hatalmas divatnak örvendenek világszerte. Horváth Ágnes munkájában nagy segítséget jelentett a Néprajzi Múzeum online adatbázisa, valamint számos régi és újabb, népi díszítésekkel foglalkozó kiadvány átlapozása. Mind a négy kifestőkönyvben 32, színes, szemet gyönyörködtető rajz található, melyek a magyar díszítőművészet képes enciklopédiájának is tekinthetők.
Minden kiadvány azonos felépítésű: 32-32 rajz látható bennük színes nyomtatásban, és mellettük vonalasan ábrázolva, fekete-fehérben is a kép, ezt lehet kiszínezni. Két kiadvány a magyar motívumok formavilágát dolgozza fel, az egyikben tematikusan láthatjuk például a szív, szegfű, tulipán, rózsa, madár és a címer képeket. A két hímzéses kiadvány közül az egyikben a nyolc nagy néprajzi tájegységet szemlélteti négy-négy hímzésminta, a másikban pedig a legnevesebb hímzéseket.
Fontos, hogy a motívumokról rövid leírás is található a kifestőkönyvekben, mert ezeknek a motívumoknak kulturális tartalma, továbbadandó értéke van. Habár a kifestők egész kicsi korúaknak is szólnak, fontos, hogy a felhasználók a legegyszerűbb megfogalmazással és terjedelemben, de tartalmi képet is kapjanak arról, hogy valójában mi is az, amit kiszíneznek. A cifra szavunk az ősi iráni nyelvből került hozzánk, ott a köröcskét, a nulla számjegyet nevezték meg a cifra szó elődjével.
Horváth Ágnes az utóbbi időben sokat foglalkozott a magyaros motívumokkal. A legismertebbek a szív, a tulipán és a madár. Ezen kívül különféle virágok, növények a maguk sajátos tartalmával: rózsa, szegfű, rozmaring; valamint más állatalakok, például nyúl, szarvas is megjelenik. A kortárs művészet irányait vegyesnek látja, és a jelenben élve nehéz jósolni, hogy a „stílusok” jellege egymást követően váltakozik-e, ami bizonyos történeti stílusokra mindenképp igaz.
Jelenleg egy új kifestőn dolgozik, ami Magyarországon megtalálható lepkékről készül.
Óbuda, a Művészet és a Szakralitás Keresése
Óbuda, a történelemben gazdag városrész, sok művész örökségét őrzi, és számos alkotót inspirál. A hely szellemisége, az itteni ásatások, a római kori leletek mind hatást gyakorolnak az itt élőkre és alkotókra. Edvard Munch, a sikoly festője naplójában azt írta, hogy két tökéletes állapot létezik, a horizontális és a vertikális, az élet pedig a kettő között van. Lévi-Strauss pedig arról ír, hogy az ősi közösségek településein minden esetben középen állítottak fel egy oszlopot, mely az eget kötötte össze a földdel.
A keskeny, magasba nyúló szobrok is egyfajta kapcsolatot, meditációs állapotot jelenítenek meg, és a paleolit korszakkal való foglalkozás, melynek barlangrajzain hasonló vizuális képrendszer jelenik meg, ezt az égi szférákhoz való felérni vágyást tükrözi. Mircea Eliade a Szent és a Profán című könyvében fejti ki ezt az ellentmondást. A profán tér csupán materiális jegyekkel bír, a szakralitás emeli ki a hétköznapokból, teszi jelentőssé és emlékezetessé. Ez a szemlélet a művészetben is kiveszőben van, aminek az az oka, hogy az életünket nem szakrálisan éljük. A mai fogyasztói társadalom működésének nem része a természetfeletti, sem az intuíció.
A művészet nem létezik moralitás nélkül, hiszen az minden esetben valamilyen esztétikai vagy morális problémát vet fel. Egy művészetet kedvelő embernek nyitottnak kell lennie. Egy szobor, egy festmény, egy művészeti alkotás érzelmeket indukál, a befogadónak pedig szembesülnie kell vele, vagyis általa találkoznia kell saját érzelmeivel. Ha felháborítja és felzaklatja, akkor is meg kell találnia az okát. A művészet megmutatja, hogy mi a dolgunk az életben, miért vagyunk itt.
A kortárs művészetben egyre inkább az a művészet, ami eladható. Sokan úgy látják, kizárólag az számít művészetnek, amit meg fognak vásárolni. Ezért futtatnak fel hirtelen, négy-öt év alatt ismeretlen művészeket, akik aztán eltűnnek a süllyesztőben, mert jön helyettük más. A fogyasztói társadalom szempontjai tehát a művészetben is érvényesülnek: a figyelem egyre inkább az eladhatóra korlátozódik.
A Szobrászat és a Jelrendszer
A hetvenes évek óta sokféle témát és technikát próbáltak ki a művészek, inspirálva mestereik, mint Víg Tamás, Kis Nagy András és Pierre Székely által. Fiatalon olyan neveket és filozófiákat kezdtek el követni, amik közel álltak hozzájuk. Idővel kialakult a saját hang, és vele együtt az a meggyőződés, hogy a szakralitás életünk terében és szemléletünkben nélkülözhetetlen. Ez persze hosszú út volt, figurális tanulmányokkal kezdődött, majd absztrakcióval folytatódott, végül Proust közvetlen emlékezeténél kötöttek ki, ahol időtől és helytől függetlenül kapcsolódnak össze a tapasztalatok különböző formákká.
Az életérzés nem változott, csak a tapasztalatok gyűltek és változott a megfogalmazás módja. Jelenleg a szobor mint jel foglalkoztat, a szobor által közvetített üzenet, amit a paleolit jelképrendszer grafikai elemeivel párosítanak. Fontos Paul Klee megállapítása: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz”. Minél összetettebbé válik az élet, annál egyszerűbb jeleket kell létrehozni. Feltehetjük a kérdést, miért érezzük úgy, hogy minél nagyobb a tudásunk, annál kevesebbet tudunk?
Öt éve a prehisztorikus, pontosabban a paleolit korszak jelrendszerével foglalkoznak. Az akkori és a mostani világunk összefüggései érdekelnek, azt keresik, mi volt az ember belső indíttatása ezekben a rajzokban és a pattintott tárgyakban. Erre keresik a választ. A saját szakrális közegében minden egyes rajznak megvolt a maga funkciója. A feladat, hogy ezt a szakralitást visszahozzák a munkákba. Ehhez persze nem elég a logika, hiszen az élet sem logikus. „Az intuitív elme ajándék, a racionális elme pedig hű szolga, mi pedig olyan társadalmat építettünk fel, melyben megjutalmazzuk a szolgát és megfeledkezünk az ajándékról”.
A dolgok értelmére és a helyzetekben található megoldásokra fókuszálva, ha van jelentése, ha hordoz számunkra üzenetet, és állást foglal valami mellett. A művészet ugyanis moralizál, még ha dadog is. A mai szobrászok sokféle kifejezési módban gondolkodnak, melyek igazodnak a mostani megértésünkhöz. De ha vesszük Nofertiti, vagy Szamothrakéi Niké szobrát, azok is gyönyörűek.
Budapest Garden: Az Extrémsport és a Kultúra Találkozása
Az 1995-ben nyitott görkorcsolya- és szabadidőpark hamar népszerű lett a magyar és külföldi extrémsportolók körében. A nagyszabású átalakítás és felújítás után a Budapest Garden néven megnyílt parkban az akadálypályák megmaradtak, a programok száma pedig jócskán kibővült. Az Európában is egyedülálló Ninja Pálya inkább a felnőtt közönségnek ajánlott, de szinte bármely korosztály ugrálhat a hatalmas trambulinokon, strandröplabdázhat a homokban, lehet pingpongozni, tollasozni, csocsózni, dartsozni, a buborékfociban büntetlenül lehet ütközni és egymásnak csapódni, nem lesz belőle sérülés. Napközben a betonutakon néha kerülgetni kell az éppen görkorcsolyázni vagy deszkázni tanuló gyerekeket, de itt ez hozzátartozik a hely jellegzetességéhez.
A Budapest Garden éppen a világjárvány kirobbanása előtt nyitotta meg kapuit, így szinte azonnal, az első főszezon előtt, kénytelenek voltak bezárni. A tulajdonosok a kényszerszünetet zömmel arra használták, hogy az újranyitásnál még teljesebb programkínálattal várhassák a látogatókat. A Budapest Garden ad helyszínt idén a hazai alkotókat bemutató Art&Design Marketnek is. A kiállítással egybekötött vásáron számos alkotó, divattervező, kiegészítő-tervező, kézműves, ötvös és design-ékszerkészítő, festő, grafikus, valamint digitális alkotó vonul fel, kerekasztal-beszélgetésekkel, előadásokkal és workshopokkal kiegészítve.
A régi tűzoltóautók egyébként a Budapest Garden állandó díszletei, amiket egy hivatásos tűzoltó segítségével egyéb programokba is belevonnak. Lehetőség van tűzoltós gyerekbulik szervezésére, de tűzoltás tematikájú csapatépítésekre is. Az állandó programlehetőségek mellett a park a nyári szünetre is felkészült. A gyerekeket a sporttáborok mellett minecraft-tábor is várja, olyan youtuberekkel, akik a felnőttek zömének ismeretlenek, de kiskamaszok körében végzett, nem reprezentatív közvéleménykutatás alapján őrült menők. Az xboxozás időtartama ugyanis minden nap maximum négy óra, a fennmaradó időt szabadtéri játékokkal töltik.
A park missziója a feltörekvő zenekarok bemutatása is. A nyár folyamán olyan fiatal együttesek lépnek fel, amelyeket jó eséllyel nem láthatunk a nagyobb fesztiválokon vagy koncerttermekben. Mivel a Budapest Garden egyre népszerűbb a budapestiek körében, érdemes előre megtervezni a választott programokat. A kertmoziba például jóval a vetítés előtt kell érkezni, hogy legyen helyünk a strandröpi pályából estére átalakuló, homokos nézőtéren.
Az Aquincum Hotel: Ókori Gyökerek és Modern Wellness
Az Aquincum Hotel 30 éves, a rendszerváltás környékén épült, egy külső kerületben. Bár az első tulajdonosok elképzelései nem ismertek, logikus magyarázat lehet, hogy a ház a Danubius érdekeltségébe tartozott, és a lánc többi szállodájához hasonlóan itt is termálvizet használtak a wellness részlegben. Ahogy a Gellért Szálló, a Hélia és a Margitsziget házaknál, itt is fontos volt, hogy legyen kapcsolat a termálvíz forrással, amely így közvetlenül érkezik a szállodába, és akkoriban meghatározó eleme volt a hotel kínálatának. A helyszín nagy előnye más szállodákkal szemben a saját parkoló, amely a buszos utazásszervezők, autós utazók, rendezvényszervezők számára is nagyon vonzó. Nem szabad megfeledkezni az épületet körülvevő tágas zöldterületről sem, amivel nem sok budapesti szálloda büszkélkedhet, és ahová a vendégek is nagyon szívesen kisétálnak.
A névadás egyértelmű, Óbuda neve összeforrt az ókori emlékekkel, egyedülálló régészeti leletek, épített örökség található itt. Az Aquincum Hotel az elmúlt három évtizedben háromszor cserélt gazdát. Az első tulajdonos a Danubius szállodacsoport volt, mikor a szállodát eladták, 1996-ban megvette a Corinthia Hotel márka, Thermal Hotel Aquincumból Corinthia Budapest Aquincum lett. Közben azonban megnyitották a körúti Corinthia Hotel Royal házat, ezért az óbudai egységet még egyszer átnevezték, így lett Ramada Plaza Budapest.
Amikor az Aquincum név kikerült a hotel nevéből, azzal egy kicsit el is távolodott a helytől, ahol áll és ahová tartozik. Az új tulajdonosok, a Pisani család feltétlenül vissza akarta adni a hotelnek az Aquincum nevet, amely hozzátartozik az épülethez, ezzel is jelezve, hogy mennyire fontos számukra a hely, ahol a szálloda épült, és kifejezve a kötődést az egykori római település iránt, amelynek a helyén a szálloda áll. A római kötődést egyébként nem csak a szálloda nevében hangsúlyozzák, híres római hadvezérek nevét viseli az összes konferencia és meeting terem is, mint például a Hadrianus vagy a Galenius termek. A nemzetközi és magyar fogásokat is kínáló étterem pedig stílusosan a híres római séfről, Apiciusról kapta a nevét.
Amikor a szálloda megnyitott, Budapest turizmusa korántsem volt olyan volumenű, mint manapság. A nyitáskor a fő hangsúly a gyógyászati szolgáltatásokon és kezeléseken volt, a szálloda egy kifejezetten a medical (orvosi) turizmusra koncentráló, úgynevezett spa hotel volt, amelyben állapotfelmérés után számtalan orvosi gyógykezelést, súlyfürdőt, iszappakolást kínáltak a vendégeknek. A kilencvenes és a kétezres években a turizmusban óriási kereslet volt ezekre a szolgáltatásokra és termékekre, és mivel akkoriban az itt nyújtott szolgáltatások még viszonylag ritkák, egyediek voltak, az amerikai és az orosz piacokról jelentős számú vendéget vonzottak ide.
Magyarország világviszonylatban is páratlan gyógy- és termálvíz kincseit ezekben az időkben az állami turizmusmarketing is kiemelten reklámozta a nemzetközi kommunikációban. Később azonban, a vidéki gyógyturisztikai centrumok - Hévíz, Hajdúszoboszló stb. - kiépülésével és térnyerésével egy időben egyre több vidéki szálloda jelent meg a piacon hasonló kínálattal, amivel itt már nem lehetett versenyre kelni. Ezzel párhuzamosan a kereslet is átalakult, új turisztikai trendek jelentek meg itthon is. Az orvosi kezelésekkel egybekötött spa szolgáltatások helyett egyre inkább a well-being vagy lifestyle spa, a wellness felé tolódott az igény.
A szálloda nem messze lakóépületek vannak, az épület közelében található gyönyörű katolikus templom és a mellettünk álló zsinagóga épülete is megtetszett. Egy este egy felfedező sétán „átkeveredtek” a híd másik oldalán fekvő Fő térre, ami azonnal elvarázsolta őket, gyönyörű hely, olyannak tűnt számukra, mint egy oázis a posztkommunista lakótelepi házak között megbújva, amely őrzi a múlt egy darabját.
Amikor a vendégek megszállnak, igyekeznek összekötni őket a hellyel, felhívni rá a figyelmüket, hogy hol vannak. A külföldieknek elmondják, hogy nemcsak egy tucat városi hotelben laknak, hanem egy olyan szállodában, amelyet egy érdekes, történelmi városrész vesz körül („hotel with a location”). A honlapon külön menüpontban mutatják be Óbudát, a recepciósok is felkészülten ajánlják az óbudai látnivalókat, a közösségi médiában figyelemmel kísérik az óbudai programkínálatot. A karácsonyi csomagajánlatokban rendszeresen szerepel, hogy az Aquincum Hotelben megszálló vendégeknek mindössze pár percet kell sétálni, hogy Budapest talán leghangulatosabb karácsonyi vásárát meglátogathassák. Mindig igyekeznek előtérbe helyezni a helyi, közelben elérhető óbudai élményeket.
Elhelyezkedése alapján nemcsak a római korhoz, de az egykori óbudai zsidó negyedhez is kapcsolódik a szálloda, hiszen közvetlen szomszédja az Óbudai Zsinagóga. Nagyon jó együttműködés, élő kapcsolat alakult ki az évek során az Óbudai Zsinagógával. Vendégek közül sokan átmennek, megnézik, mint turisztikai attrakciót, és a zsinagógából is rendszeresen járnak át a szálloda programjaira.
Békeidőkben minden év augusztusában itt, a harmadik kerületben, az Óbudai-szigeten zajlik Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválja, a Sziget. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a Szigetre csak a fiatalok jönnek, sátorral. Valóban az a közvélekedés, hogy leginkább a tizen- és huszonévesek látogatják a szigetet, de mellettük jelentős számban vannak a harmincas és negyvenes korosztályból is látogatók. Meglepetésünkre kiderül, hogy a „szigetelők” rétege olyan nagy, hogy a Fesztivál idején a 310 szobás szállodában évről-évre teltház van, vagyis száz százalékban olyan (döntően külföldi) vendégek laknak itt egy hétig, akik kifejezetten a fesztivál miatt jöttek Óbudára.
Kíváncsiak voltak arra is, hogy a szálloda számára, amely a Duna-partra épült, van-e hozzáadott értéke a folyó közelségének. A válasz egyértelmű nem, ez azonban nem a szándék hiánya, sokkal inkább a körülményeket figyelembe vevő realitás. Ha vannak is érdekes, vicces sztorik a szállodában, úgy tűnik, jobb nem bolygatni ezeket a történeteket. Természetesen szó esett arról is, hogy hogyan látják a turizmus és a szállodák sorsát a koronavírus tükrében, és mennyiben érintette a szállodát a járvány. Bár náluk is voltak, akik más szektorokban próbáltak szerencsét, igyekeztek a dolgozókat megtartani és csökkentett üzemmódban élni a helyzet adta lehetőségekkel.