Az Új-zélandi Spenót (Tetragonia tetragonoides): Nyári Zöldség a Kertben

Bevezetés

A hazánkban elterjedten használt kerti spenót (Spinacia oleracea) elsősorban tavaszi vagy őszi termesztésű növény, mivel nyáron gyorsan magszárat fejleszt, nem várhatunk elegendő tőlevelet, amelyet fogyasztanánk. A nyári időszakban emiatt inkább feldolgozott (mélyhűtött) termékekkel találkozunk, esetleg bébispenótot vásárolhatunk. Ezzel szemben az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonoides), bár botanikailag nem rokona a kerti spenótnak, hasonló íze és csodás zöld színe miatt kapta a „spenót” elnevezést. Ez a növény kiváló alternatívát kínál a nyári hónapokban, amikor a hagyományos spenót már nem terem. Imádja a meleget és a napfényt, 25 fok felett és napos időben érzi magát jól, és folyamatosan biztosítja a friss zöldséget egészen az első fagyokig.

Botanikai Jellemzők és Eredet

Az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonoides, más néven Tetragonia expansa), egyéves, lágy szárú növény. Érdekesség, hogy míg a kerti spenót a disznóparéjfélék családjába tartozik (Spinacia oleracea), addig az új-zélandi spenót a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjának tagja. Ez utóbbi családra jellemző a pozsgás szár és a nagy víztartalmú levélzet, kialakítva a levélszukkulens formákat. A Tetragonia nemzetség, amelynek viszonylag közeli rokonságban álló tagjai is élnek, a kristályvirágfélék családjába tartozik.

Az új-zélandi spenót őshazája Dél- és Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland és Tasmánia. Az 1700-as években Cook kapitány említette először, aki a partraszállást követően azonnal felszedték, megfőzték és pácolták, hogy segítsen a skorbut elleni küzdelemben. Joseph Banks felfedező és botanikus hozta át Európába a 18. században. Először Dél-Amerikába és Japánba került, innen a 18. században jutott el Angliába és Európa más országaiba. A maorik, Új-Zéland őslakosai, egyik kedvenc csemegéje volt, kōkihi néven ismerték.

Morfológiai Leírás

Az új-zélandi spenót küllemére jellemző, hogy szára körülbelül 1 méter hosszúra nő, és általában a földön kúszik, elhever. Elágazó hajtásrendszert nevel, és amikor a leveleit leszedjük, a „felkopaszított” száron az oldalhajtásokból gyorsan nevel új lombfelületet. A levelei húsosak, kissé hullámos szélűek, deltoid vagy háromszög alakúak, sötétzöldek, 4-5 cm szélesek és 6-7 cm hosszúak. A leveleken a kristályvirágfélék családjára jellemzően hólyagszerű szőrök fejlődnek, amelyek napfényben csillognak. Ez az új-zélandi spenótnál elsősorban a fiatal hajtáscsúcsokon figyelhető meg. A levelek szórtan állnak, és az ép, a fonák irányába visszahajló levélszél megakadályozza a túlzott párologtatást.

Virágai a levélhónaljakban fejlődnek, zöldessárga-sárga színűek, viszonylag jelentéktelenek. A növény rovarok által termékenyülő, öntermékenyülő. A közel 1 cm hosszú, négyszögletes toktermésben fejlődő magok 4-5 évig megtartják csíraképességüket. Az éréskor fásodó toktermésnek 4-8 tompa szarvacskája van, többrekeszűek és elfásodva a növényen maradnak. Az ezermagtömege 160-180 g.

Termesztési Igények

Az új-zélandi spenót egy melegigényes zöldségféle, amely 12°C alatt nem csírázik, és a talajhőmérséklet emelkedésével nő a kelés sebessége. A nyári nagy melegeket (25-30 °C) kedveli, 0°C körül pedig elfagy. Hűvösebb és borúsabb napokon megáll a fejlődésben, vagy legalábbis lelassul. A nappalok iránt közömbös növénynek tűnik, és a tapasztalatok szerint a nappalok hossza és a kicsit gyengébb megvilágítás nem befolyásolja jelentősen a hozamot. Északabbra és Nyugat-Európában hajtatják is, ahol a rövid nappalok alatt bőségesen virágzik és köt, de ez nem befolyásolja a zöldlevélhozamát. Félárnyékban is megterem, gyümölcsfák tövében is megél.

Vízigény: Annak ellenére, hogy sok vizet képes raktározni, és a levélfelületének szerkezete is segíti a növény vízgazdálkodását, a bő termés érdekében érdemes öntözni. Magas víztartalmának köszönhetően rendkívül fagyérzékeny. Szárazságtűrő, de a folyamatos levélhajtásokhoz igényli a vizet. Öntözéssel kétszeres tömeget ad.

Tápanyagigény: A talajtípusra nem igényes, de kedveli a jól trágyázott, nitrogénben gazdag talajokat. Elsősorban a nitrogén iránt igényes, szereti a frissen trágyázott területet. Foszfor- és káliumigénye viszonylag alacsony.

Talaj-előkészítés és Vetés

A talaj-előkészítés nem tér el más kis gyökérzetű növényekétől. Másodvetésben is szem előtt kell azonban tartani, hogy a csírázáshoz jól megmunkált magágyat igényel. Amennyiben főnövényként termesztjük, akkor az előtermény lekerülése után jól megmunkált magágyat kell biztosítanunk számára. A vetés előtti talaj-előkészítés során fontos a gyommentesség, amit tárcsával vagy kapálással érhetünk el.

Vetésidő: Hőigényét tekintve elvileg április végétől vethető, de tekintettel arra, hogy 12°C alatt nem csírázik, és a talajhőmérséklet emelkedésével nő a kelés sebessége, ha főnövényként termesztjük érdemes várni a talaj felmelegedésére. Előfordul, hogy április végi vetéssel csak 7-10 nappal tudjuk korábban szedni, mintha május végén vetettünk volna. A vegyszermentes vetőmag április közepétől nyár végéig vethető. Legbiztosabb termesztési módja az őszi magvetés, tápanyagban, különösen nitrogénben gazdag talajba október közepétől vethetjük.

Vetés módja: A terméseket 2-3 cm mélyre vessük. A növény nagy helyigénye miatt 60-80 cm-es sortávolságra, 40-50 cm-es tőtávolságra fészkesen, egy fészekbe 2-3 „magot” vessünk. Egy négyzetméteren 4-6 növény fér el. Helyrevetés esetén 5-6 dkg vetőmagra van szükség négyzetméterenként. A kelés vontatott, ezért a mag ne feküdjön el hosszú ideig, érdemes 25-35 °C-os vízben egy-két napig előáztatni.

Palántázás: Palántázással is szaporítható. Ha felajánlanak néhány tövet, bátran fogadjuk el, átültethető, megmarad. Ha korábbra szeretnénk hozni az első szedést, akkor márciusban cserépbe vetett magokból, április végi-május eleji kiültetéssel 3 hetes koraiság érhető el. Az így előnevelt korai új-zélandi spenót-állományoknál a fagyvédelemre a síkfóliás takarás nem túl kedvező: a fóliával érintkező megfagyott növényrészek felengedés után rothadni kezdenek, így gyorsan el kell azokat távolítani.

Ápolás és Növényvédelem

Az új-zélandi spenót lassan indul a növekedése, de csak az elején igényes. A hosszú szárú növény kitűnően elnyomja a gyomot nagy felületen. Amíg a talajt be nem fedi, gyomtalanítani kell, rendszeres kapálással és gyomirtással. A folyamatos levélhajtásokhoz igényli a vizet, így szárazságban szükség szerint 10-15 mm-es csapadékkal érdemes öntözni. Fontos a rendszeres vízellátásról gondoskodni a kritikus nyári időszakban.

Tápanyaghiány esetén a levelek sárgás árnyalatúra válthatnak. Ilyenkor elsősorban nitrogéntartalmú műtrágyát használjunk, amely a lombnövekedést serkenti. Mészben szegény talajon a lúgosító hatású mészammon-salétromot (27%) adhatjuk. Egyszerre a kiadott műtrágya mennyisége ne haladja meg az 5 g/m2 hatóanyag-mennyiséget.

Speciális kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmi munkát nem igényel. Ezáltal vegyszermentes termesztésre kiválóan alkalmas.

Szedés és Betakarítás

Az első szedés 40-50 nappal a vetést követően tervezhető, ekkor a növények még nem fedik be a teljes talajfelületet, de a hajtások már 30-40 cm hosszúak. Akkor kezdhető a szedése, amikor a hajtások már elérték a 40 cm hosszúságot. A fiatal leveleket és hajtásvégeket csípjük le. A lomblevelek egy részét, s a hajtásvégeket körömmel visszacsípjük. A visszacsípésnek köszönhetően a levélhónaljból újabb hajtások fejlődnek, így ez metszési munkának is megfelel. A növényt így folyamatosan szedhetjük júliustól szeptemberig (melegebb ősz esetén október közepéig) az első fagy el nem pusztítja. A talajt igen gyorsan benövi.

Hetente egyszer szedhető. A leszedett leveleket ládákba rakjuk. Nem tanácsos tárolni, mert könnyen berothad. Szedés után néhány napig hűvösben tárolható, de könnyen befülled, erre figyelni kell. A kerti spenóthoz hasonlóan szállítható. Az első fagy után is megszedhetjük, de akkor már érdemes magot fogni róla. A magokat az érett, fekete termésekből verjük ki, és utána hűvös, száraz helyen tároljuk. A kertekben gyakori, hogy az elhullott tokokból a következő évben maguktól kelnek a növények, vagy az előző évi spenót helyén, vagy akár a kert más részein is.

Hozam és Gazdasági Jelentőség

Az új-zélandi spenót levélhozama - mivel a folyamatosan fejlődő főszáron és oldalhajtásokon valóban nagyon intenzíven fejlődik - jóval nagyobb a kerti spenóténál. Egy négyzetméteren 4-6 növény fér el, heverő szárával és dús levélzetével teljesen lefedi a talajt. Akár 5-6 tő is fedezheti egy 4 tagú család egész évi bőséges spenótigényét: júliustól szeptemberig (melegebb ősz esetén október közepéig) friss szedésből, a fennmaradó időben házi fagyasztásból. Öntözéssel akár kétszeres zöldtömeg is elérhető. 200-250 tonna zöldség-nyersanyagot ad hektáronként.

Felhasználás és Táplálkozási Érték

Az új-zélandi spenót felhasználása megegyezik a „hagyományos” spenót felhasználásával. Friss hajtásai saláták vagy pestók alapja, pizza, kenyérlángos vagy rántotta feltétje lehet. Készülhet belőle főzelék, leves, mártás, rakottas, egytálételek, tésztaszószok. Rizottókba is tökéletes. Tölthetünk vele húsokat, zöldségeket. Egyszerűen meg is párolhatjuk enyhén fűszeresen, köretnek. Sütemények alapanyagaként se feledkezzünk meg róla. Magas ásványianyag- és vitamintartalmának köszönhetően smoothie-kba, zöldséglevekbe is jó választás. Remekül fűszerezhető fokhagymával, szerecsendióval és római köménnyel is. Sokan azt hiszik a spenót csak főzeléknek készíthető el. Például kagylócska tésztára öntve, kevés pörkölttel keverve, épphogy fokhagymás ízével is kiváló. Ropogósra pirítva a tészta, és arra ráöntve a spenót.

Táplálkozási jelentősége: Diétás növényről beszélünk, alacsony a kalóriatartalma, mindeközben rendkívül gazdag vitaminokban (A, B, C, E) és ásványi anyagokban (magnézium, vas, kálium és kalcium). Főzés után fogyasztva az új-zélandi spenót 95% vizet, 2% szénhidrátot, 1% fehérjét és elhanyagolható zsírt tartalmaz. Miközben csak 12 kalóriát ad.

Receptek:

Zöld borleves: A friss spenótleveleket és a cikkekre vágott paradicsomot annyi vízzel, hogy éppen ellepje, egy húsleveskockával és kevés sóval puhára főzzük. Ezután átpasszírozzuk, fűszerezzük borssal, és az elkapart szalonnával tálaljuk.

Spenótos burgonyapuffancs: A burgonyát nyersen lereszeljük, hozzáadjuk az apróra vágott spenótot és felvert tojásfehérjét. Ezt a masszát formázzuk és kisütjük.

Hajtatása

Külföldön, főleg a hűvösebb klímájú országokban gyakran hajtatják. A hajtatásnak kétféle változata terjedt el. Az egyik esetben először cserépbe vagy tápkockába vetik a magokat - egyenként 3-4 darabot helyeznek el. Az előnevelt palántákat márciusban, áprilisban ültetik ki fóliák alá vagy üvegházba. A hajtatás másik módja egyszerűbb, ekkor az új-zélandi spenót palántáit ültetik a salátával vagy retekkel egyszerre. Ezáltal három héttel előbb kapunk termést. Hosszú tenyészideje miatt magtermesztésével gondok lehetnek, mivel nem mindig érnek be, gyakran félérettek maradnak. Az észak-európai országokban is foglalkoznak a hajtatásával.

tags: #uj #zelandi #spenot #onermekenyulo