Vannak ételek, amelyeknek varázsa van, képesek azonnal visszarepíteni minket a gyermekkor gondtalan világába, mosolyt csalni az arcunkra. Ilyen lehet a vajas mézes kenyér is, mely sokak számára egy szignál, előhívja az elkopott párnák közül a régi emlékeket, akárcsak az üveges szekrényben tárolt zöld színű likőr, amit loppal csentünk el hazaérve az iskolából, és ijedten érzékeltük, hogy szájpadlásunkra ragadt a titok izgalma, valami cukros, aromás zöld szédülés, riadt mámor. Vagy mint a lassan csúszó csiga nyákos fénye a füvön, a föltolt padlásablakon bezuhanó fény, ami cikázni kezd a gabona illatban.
Az óvodai menza kincsei és az otthoni ízek
Az óvodás menza ékkövei közül sok étel még ma is élénken él az emlékezetünkben. Gyerekes családoknál bizonyára gyakori vendégek ezek az ételek, de azoknak, akiknek még nincs gyermekük, vagy már felnőttek, valószínűleg nem szerepelnek már a heti menüben uzsonna gyanánt. Érdekes, hogy sok esetben otthon sem tudjuk recreateálni azokat az ízeket, amelyeket az óvodában megszerettünk.
Tejbegríz, avagy darakása - az óvoda rejtélye
Sokan emlékszünk arra a finom tejbegrízre, amit az oviban adtak. Lehet, hogy inkább reggelire kaptuk, de az íze felejthetetlen maradt. Nem tudni, mit csináltak másként, de az a tejbegríz, jó sok cukorral és fahéjjal, sokak nagy kedvence volt. Nálunk mondjuk darakásának hívják, de úgy lehet, hogy a többség nem ismerné fel a nevét. Ez az egyszerű étel is része annak a nosztalgikus utazásnak, amit a gyermekkori ízek nyújtanak.
Mézes kenyér télen és a termelői méz varázsa
Van, aki egyáltalán nem felejtette el a mézes kenyeret, sőt, tegnap reggelire is ezt ette. Télen valahogy jobban kívánjuk az ilyesmit, és a finom termelői méz ízét így jobban lehet élvezni, mint a teában. Talán mindenkinek megvan az az élmény, amikor az iskolában, napköziben egy rémes műanyagtálcán az asztalra vágják az uzsonnát, amelyen az aranysárga méz kergeti a fehér vajszigeteket. Gyanítható, az egész helyzet lelketlensége nem tett sokat hozzá ahhoz, hogy megszeressük a mézet gyerekkorunkban. Volt egy másik iskola is, amikor a mézet a vajjal enyhén kikeverték. Nem homogénre, hanem úgy, hogy hatalmas vajcsimbókok voltak a mézben, na, ez sem lett sokak szíve csücske.
Kelt tésztás finomságok és a lekváros bukta
Az összes házi kelt tésztás finomságot ide lehetne sorolni. Kakaós csigát még csak-csak eszik az ember, a buktával viszont sokan úgy vannak, hogy amióta a mama nem süt, azóta buktát sem esznek. Az óvodában viszont gyakran adtak lekváros buktát, amiből imádtuk a lekvárt kinyomkodni, az óvónénik legnagyobb örömére. Ez a kis csínytevés is hozzátartozott a gyermekkori élményekhez, és máig mosolyt csal az arcunkra.
A keksz belemártogatása a teába - a legnagyobb találmány
Tegye fel a kezét, aki mindig belemártogatta a kekszet a teába, hogy az jó puha legyen, aztán meg halászgatta a keksz maradványokat a teájából? Ez a rituálé sokak számára a legnagyobb találmány volt, egy egyszerű, de annál élvezetesebb uzsonnaélmény. A keksz és tea párosítása egyfajta kényeztetés volt, amelyre szívesen emlékszünk vissza.
Bundás zsemle, a különleges változat
Nem tudni miért, de sok óvodában mindig bundás zsemle volt és nem bundás kenyér. Sokan kifejezetten imádtuk letördelni róla az odakapott, kicsit zsíros tojásdarabokat. Ez az apró különbség is hozzájárult ahhoz, hogy az óvodai étkezések egyediek és emlékezetesek maradjanak számunkra.
Krémtúróval megkent zsemle, a tipikus uzsonna
Ez nem az a fincsi desszert, nem a túróval töltött zsemlére gondolunk, hanem arra, amit leírtunk: a boltban kapható krémtúróval megkent zsemle. Sok óvodában ez egy tipikus uzsonna volt, amit sokan nagyon szerettek. Ez az egyszerű, mégis tápláló étel is hozzátartozott a gyermekkor ízeihez.
Ketchupos, sajtos zsemle - anyai találmány és az újdonság varázsa
Ez nem óvodás uzsonna volt, hanem édesanyám találmánya. Akkoriban kezdtek el ketchupot forgalmazni Magyarországon, és annyira még nem voltak kialakult szokások a fogyasztásával kapcsolatban - gondoljuk mi. Ez sem egy bonyolult étel, de a friss zsemle, a vaj, a reszelt sajt és a ketchup együttes íze még mindig ott érződik a szájban. Sokan imádták, és mivel újdonság volt a ketchup, mindig úgy ettük, hogy kisétáltunk vele az utcára, hogy lássa a többi gyerek, mit eszünk. Ez az étel a felfedezés örömét és az újdonság izgalmát is magával hozta.
Az írás varázsa és a gyermekkor biztonsága
Miért is akarunk néha bebújni a gyermekkor biztonságába? Udvaron állni a tűző napon, marokkal szedni le az akácfa édes hópelyheit és a szánkba tömni, hogy ott olvadjon el mézesen. Hallgatni bogarak némaságát, macskák sírását, várni apánkat haza, fehér, kihajtott nyakú ingben, barna pantallóban, ahogy megáll a kapuszínben, onnan néz egy kicsit, bólint, érdeklődve mosolyog, s miközben máshol járnak a gondolatai, úgy csinál, mintha odajönne hozzánk. A kenyér a telepi boltból, kicsit hullámos, a méz valami műanyag medve fejéből csorog. Szétkenjük, végigfut a kés pengéjén, ragadni kezd, beleragadunk mi is, nincs mozdulat már felelősség nélkül, minden lépésünk méztől ragad, minden vajas kenyér a jóindulat ragacsát hordozza, aztán mielőtt meghalunk, újból felelőtlenek lehetünk. Mert úgy van a világ rendje, hogy a végén megint tele lesz zsibongással a mellkas, édes ízzel a száj, és megint jó lesz felébredni, még ágyban fekve kinézni az ablakon, dicsérni az urat, hogy mennyire kék odakint az ég, tudva, hogy akkor ez már csak jó nap lehet és benne mi is újra jók.
Valahogy mindig az írás körül settenkedtünk. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtuk a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsunk ki a tanárainkból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársainkból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártuk a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtunk meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibbak vagyunk, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban.
A kalóriaszámolás alapjai és a tudatos étkezés
A nosztalgia mellett érdemes a tudatos étkezésről is szót ejteni, ami elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez. A fogyás alapegyenlete egy egyszerű tényre hívja fel a figyelmet. Azok, akik naponta leírják, hogy mit ettek, átlagosan kétszer annyit fogynak.
Az étkezések leírásának hatása és egyszerűsége
Az étkezések leírása, vagyis a kalóriaszámolás gyorsan megtanulható. Először bonyolultnak tűnhet, de ahogy csináljuk, napról napra egyszerűbbé válik. A rutin mellett az is sokat segít, hogy az étkezésekben általában elég sok az ismétlődés. Ez a módszer nemcsak a fogyásban segít, hanem motivációt is ad. Tartós fogyást nem lehet elérni két hét alatt, így a folyamatos nyomon követés elengedhetetlen.
Nem az számít, hogy mit eszünk, hanem hogy mennyit
Egy 10 hetes kísérlet során egy amerikai egyetemi tanár, Mark Haub bebizonyította, hogy akkor is le lehet fogyni, ha az ember csak károsnak kikiáltott ételeket vesz magához. Ez rávilágít arra, hogy nem az számít, hogy mit eszünk, hanem hogy mennyit. A mértékletesség és a tudatosság kulcsfontosságú.
Tanító hatás és az ételek ismerete
A kalóriaszámolás módszere hamar berögzül, fejből vágni fogjuk, melyik étel laktat és mégse hízlal, illetve mi az, ami ártalmatlannak tűnik, mégis tönkreteheti a diétánkat. Ez a tudás segíti a hosszú távú, egészséges étkezési szokások kialakítását.
A "Mennyi" gomb és az adatok kezelése
A "Mennyi" gomb megnyomása az adott étel mennyiségét a napi keret 100% kitöltéséhez igazítja (alapértelmezetten kcal). Célunk kezdetétől a mai napig összesített kalóriamérlegünk (feltéve, hogy minden nap, minden étkezést rögzítettünk): kcal égetés (tervünk kcal volt). Eszerint eddig kg-ot kellett volna fogynunk (tervünk kg volt).
Fontos tudni, hogy a meglévő kalória/fehérje/szénhidrát/zsír adatokat oldalunkon nem tudjuk változtatni, ezek fixek, ezekhez kell megtalálni a leginkább (elsődlegesen kalóriában) illeszkedő USDA-s ételt. Az étel adatlapjáról másoljuk ki az FDC ID számot és illesszük be, majd kattintsunk a Betöltésre. Ez a precizitás segíti a pontos nyomon követést és a célok elérését. Kedves Felhasználó! Ez a rendszer segít az egészséges életmód fenntartásában! Az ellenőrizhetetlen étel adatok pontosítása kiemelten fontos. A 01.16.- 06.06. közötti időszakban gyűjtött adatok alapján értékelhető a folyamat.
Mézes-vajas kenyér krém újragondolva
Egy amerikai blogon futottunk egy izgalmas receptbe, amiben még mi is láttunk fantáziát. A mézet egy lábosban a legkisebb lángon rövid ideig melegítjük a tejszínnel, és ha ez a két összetevő már elkezdett vegyülni, hozzáadjuk a vajat és a vaníliát is, majd botmixerrel összedolgozzuk a krémet. Máris kaptunk egy olvasói levelet, hogy próbáljuk meg radiátoron folyóssá tenni a mézet.
A nagy tálcán ünnepélyesen sorakoztak a mézes vajas kenyerek, egyformára vágva, ugyanolyan vékonyan megkenve aranylón, átlátszón, fénylőn ragyogva be a napközis délutánt. Ez az étel nem csupán egy finomság, hanem egy jelkép, mely a gyermekkori emlékeket, az otthon melegét és a gondtalan időszakot idézi. A kenyér a telepi boltból, kicsit hullámos, a méz valami műanyag medve fejéből csorog. Szétkenjük, végigfut a kés pengéjén, ragadni kezd, beleragadunk mi is, nincs mozdulat már felelősség nélkül, minden lépésünk méztől ragad, minden vajas kenyér a jóindulat ragacsát hordozza, aztán mielőtt meghalunk, újból felelőtlenek lehetünk. Mert úgy van a világ rendje, hogy a végén megint tele lesz zsibongással a mellkas, édes ízzel a száj, és megint jó lesz felébredni, még ágyban fekve kinézni az ablakon, dicsérni az urat, hogy mennyire kék odakint az ég, tudva, hogy akkor ez már csak jó nap lehet és benne mi is újra jók.