A Váncza név hallatán sokaknak azonnal beugrik a „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” szlogen, amely évtizedeken át szállóigévé vált Magyarországon. Ez a mondat nem csupán egy terméket hirdetett, hanem egy korszakot, egy innovatív szellemiséget és egy kivételes család történetét is magában hordozza. A Váncza sütőpor, amely az első magyar sütőpor volt, és ifjabb Váncza József gyógyszerész nevéhez köthető, mélyen beépült a magyar háziasszonyok konyhájába és a gasztronómia történelmébe.
A Váncza család gyökerei: Tehetség és polihisztorok generációja
A Váncza család története legalább olyan változatos, mint nevük írásmódja, amely az évszázadok alatt Vánczától Bánczáig minden elképzelhető és leírható formát felvett. A család a 18. században költözött Erdélyből Miskolcra, ahol hamarosan nemesi címet is kaptak. A família gyermekei sokrétű tehetségükkel kitűntek kortársaik közül, és a nemzedékről nemzedékre öröklődő rajzkészséget már kicsiny gyermekként napi két óra rajzolással edzették.
A családfa egy igen korai, kiemelkedő tagja Váncza Mihály, egy Szilágyságban működő református prédikátor fia, akit a család polihisztorának tartottak. Festett, írt, fordított, és ő volt a kolozsvári magyar színház első direktora. Bár pontosításra szorul, hogy a kolozsvári társulat 1792-ben alakult nemesi színjátszó ifjak jóvoltából, és vagy nem volt direktoruk, vagy pedig somkuti és perecseni Wándza Mihály egy másik társulat igazgatója volt. Annyi bizonyos, hogy 1810. május 19-én Kolozsváron színházat nyitott egy átalakított lovardában, amit özv. Wesselényi Miklósné ingyen adott át számára. A díszleteket maga festette, rendezett, színdarabokat írt, sőt fordított is. 1820-ban Miskolcra költözött, és itt is volt kapcsolata színházzal, hiszen a kassai és a miskolci színház számára is festett díszleteket. Ebben az időszakában főleg festészettel foglalkozott, arcképeken és csendéleteken kívül nagyméretű tablókat festett. Munkáiból sajnos kevés maradt fenn, de a Magyar Nemzeti Galériában őrzik Kazinczy-allegória (1830 körül) című táblaképét, a miskolci Herman Ottó Múzeumban pedig a Kund vezért ábrázoló, két méter magas műve látható, amely eredetileg a Megyeháza nagyterme számára készült. Wándza Mihály egész dinasztiát alapított a városban, volt a családban prédikátor, festő, fotóművész, mások a sajtóval vagy a matematika tudományával voltak kapcsolatban.
Ez a tehetség és a sokoldalúság a későbbi generációkban is megmutatkozott. Váncza Mihály miskolci ügyvéd, akiről úgy hírlett, dühből házasodott, amikor a kiválasztott lány kikosarazta, úgy döntött, elveszi az első hajadont, aki az útjába kerül. Így is tett, és a szegény csizmadia lánya, akivel családot alapított, igen jó választásnak bizonyult.
Idősebb Váncza József: A patikus és az automobil-tulajdonos
Ebből a házasságból született meg idősebb Váncza József (1869-1945), aki fiával együtt a sütőporral foglalatoskodott. De még előtte ki kell térni a nővérére, Emmára, aki a századfordulón országos hírű fotográfusnak számított. Emma, polgári család lányától szokatlan módon, tizennyolc évesen műtermet nyitott, ahol fényképezéssel és akvarellfestéssel foglalkozott (a két szakma akkoriban szorosan összekapcsolódott). Festményeivel is díjakat nyert, és oltárképét ma is őrzi a hámori katolikus plébánia. Az 1896-os millenniumi kiállításon látható egyik panorámaképe előtt Ferenc József is elidőzött, és nem fukarkodott az elismeréssel sem. A részletekből észrevétlenül összeillesztett kép a hámori völgyet ábrázolta. Emma a szülei jóvoltából fényes műtermet vitt Miskolcon, és tudott élni a lehetőséggel.
Idősebb Váncza József gyógyszerész lett, négygyerekes családapa. Apja halála után költözött Miskolcról Budapestre 1904-ben. Megvásárolta Hazslinszky Károly Rökk Szilárd utca 28. szám alatti híres Szent László nevű gyógyszertárát. Az 1908. évi Budapesti cím- és lakjegyzék szerint a Sándor tér 2. szám alatt is volt patikája a VIII. kerületben. 1909-ben már csak az utóbbi patika volt a birtokában. 1912-ben a család bizonyíthatóan az I. kerületben élt a Karolina úton, majd 1913-ban a Wallmann utca 3. alatti társasházban találjuk őket.
Idősebb Váncza József is, ahogy akkoriban sok-sok patikus, igyekezett olyasmit kitalálni, ami patikáját ismertté és még nyereségesebbé teszi. Akkoriban nem volt ritkaság, hogy egy gyógyszerész saját arckrémmel, szemölcs elleni szerrel, korpásodás elleni samponnal rukkoljon elő. Váncza az első világháborúban kámforgolyókat készített fagyási sérülések kezelésére, de főzött és öntött gyertyákat is, sőt gombpréseléssel is foglalkozott. Szeretett utazni, ő is sok fényképet készített, kétobjektíves, sztereó géppel készített fényképeket és diapozitíveket, melyeket sztereóvetítővel lehetett vetíteni és sztereó szemüveggel nézni.
A családi legenda szerint benne tisztelhették az ország ötödik automobil-tulajdonosát (akárhogyan is, de az első tízben biztos helye van). Háromkerekű, nyitott Benze mindenhol feltűnést keltett, még akkor is, ha tolatni nem lehetett vele. A gyártó cég egy Johann nevű sofőrt is adott a kocsi mellé - hőskor! Ehhez az sem ártott, hogy ott volt patikája, hiszen a kezdeti időkben az autózáshoz szükséges benzint a patikákból lehetett beszerezni. Idősebb Váncza új felfedezések iránt érzett csillapíthatatlan szomja a patikában is megmutatkozott, ahol rendre kísérletezett - valóságos boszorkánykonyha volt ez akkoriban! Idejártak az asszonyok szépítőszerért, készült itt üdítő- és habzópor, de itt árulták az üzemanyagot is az első automobilokhoz.
Ifjabb Váncza József és a sütőpor forradalma
Idősebb Váncza József négy gyermeke közül az 1901. március 4-én született József fia (ifj. Váncza József, 1901-1956) követte a patikus pályán. Ifjabb Váncza József 1923-ban szerezte meg gyógyszerész diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a család Kálvária téri patikájában kezdte meg munkáját. Itt kezdte el a fiú, apja mintáját követve, a kísérletezést, elsősorban élelmiszer- és vegyipari termékekkel. A közös munka hamar meghozta gyümölcsét. A családi legendárium szerint az apa-fia duó eredetileg rühesség elleni por receptjét kereste az otthoni laboratóriumban, helyette sütőport találtak. De az is lehet, hogy igaz. Az viszont biztos, hogy a kémiai térfogatnövelő nem magyar, hanem amerikai találmány, az Oetker cég hozta el Európába, velük akarta felvenni a versenyt a Váncza család. Fel is vette, meg is nyerte.
Szódabikarbóna vs. sütőpor: Mi a különbség?
A Váncza gyártmányok összetételükben, illetve a keverés technológiájában (csomómentes végeredmény, kevesebb tojás felhasználása stb.) különböztek a konkurenciától. A lajstromba vétel 1925. március 13-án történt, és ugyanabban az évben, szeptember 7-én, a 49 197-es szám alatt védették le a jellegzetes piros-sárga színű védjegyüket is, amelyet a Központi Védjegyértesítő is bejegyzett. A Les Marques internationales című francia folyóirat 448. száma is hírt adott róla, hogy Váncza József cége részére az 1925. évi védjegyet bejegyezték. Ugyanebben az évben jegyezték be ifj. Váncza József első cégét is, a mai Korányi Sándor (régebben Ludoviceum) utca 28. szám alatt, ahol a sütőpor mellett gyártotta a Váncza vanillincukrot és a Váncza krémport. Ekkoriban már széles körben elterjedtek a különféle tápszerek és sütést segítő termékek (győri Koestlin, dr. Wander, dr. Oetker sütőporai, pudingpora stb.).
Marketingzseni és termékpaletta bővítés
Ifjabb Váncza József nemcsak a termékfejlesztéshez értett, hanem korát messze megelőző marketingszakember is volt. A bevétel tekintélyes részét reklámba forgatta vissza, és ő találta ki a legendás szlogent is: „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!”. Ami most jön, már-már nem lehet véletlen: az ifjú Váncza József felesége az a Priessnitz Gizella lett, akinek nagyapja feltalálta a priznicet, vagyis a vizes ruhás kúrát! Ez a kémiai térfogatnövelő nagy segítségére volt a háziasszonyoknak, ma is az, hiszen hő hatására gázokat szabadít fel, emeli, szellőssé teszi a tésztát.
A piaci sikert nem csupán a minőségi termék, hanem a tudatos „marketing” hozta meg. Ifj. Váncza József kézbe vette a gyártmányok reklámozását. Ráadásul a termékeken mindig volt egy tárcabarát recept, amivel tesztelni lehetett az árut. Ő már nem 12 tojásban gondolkozott, mint a korai dr. Oetker receptek, mivel célközönsége az alsóbb középosztály volt. Ifjabb Váncza József rendszeresen feljegyezte ötleteit, reklámfogásait egy kockás, „Reklám gondolatok” című füzetbe.
A piaci siker komoly termékpaletta bővítést tett lehetővé. 1928-ban már tápszergyártás folyt, elsőként dobtak piacra hazai technológiával gyártott levesporokat, leveskockákat (24 féle). A Kálvária téri családi patika hátsó traktusa után a sütőpor és az utána jövő sok-sok Váncza termék már egy kőbányai gyárban készült. Volt ott keksz- és nápolyigyártás, és Vánczáék dobták piacra az első magyar leveskockát is, méghozzá több ízben. A Váncza-üzem, miután kinőtte a házukat, a VIII. kerületben működött tovább a Tavaszmező utca 2. szám alatt. 1929-ben a kőbányai Korpona utca 4. szám alá költözött a telephelyük. A termékkínálat tovább bővült, többek közt kekszekkel és a Váncza szivarral.
Valódi családi vállalkozás volt, hiszen az alkalmazotti gárdát zömmel a rokonokból „verbuválták”. Hatékony reklámhadjárat segítette az újabb és újabb termékek bevezetését: ügynöki hálózatot működtettek, a viszonteladóknak ajándékcsomagokat küldtek ki. A zenélő, sárga-piros színekre festett szállítókocsikon rendre ott virított a „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” kétsoros szállóige. A Váncza név hamar fogalommá vált szakmai és fogyasztói körökben egyaránt.
A harmincas években ostyákat és kekszeket is gyártott, ezeket elsősorban a gyerekeknek szánva. A kekszeket olyan dobozokba csomagolták, melyek oldalain folytatásos képregényszerűen jelentek meg közismert mesék. Az aláírt verses szövegbe becsempészte a Váncza-termék nevét is. A mesemotívumos ötletet vitte el Váncza József üzleti társa, Fóthy Gyula a Budapesti Nemzetközi Vásárokra is, ahol pavilonjai messziről felismerhetők voltak a mesefigurákról és a sárga-piros dizájnról. Sok háziasszony gyűjtötte a sütőporos zacskókat, hogy beváltsa a „A mi süteményeskönyvünk” vagy a „Kincses receptkönyv” ajándékpéldányaira. A receptkönyvek ábráit Váncza József és lánytestvérei rajzolták, így a receptkönyv szinte családias volt, akárcsak az egész Váncza-gyár. A cég receptjei más szempontból is családközpontúak voltak: a Jutka tortát és az ún. Lili kiflit Váncza József a családtagjairól keresztelte el.
Ifjabb Váncza Józsefnek volt egy üzlettársa és jóbarátja, bizonyos Fóthy Gyula. Az ő nevéhez fűződnek a főváros első neonreklámjai, melyekből a cégnek ugyancsak szép bevételei származtak. Az egyik első és talán a legnagyobb felirat éppen a Váncza sütőport hirdette az Oktogonnál. Fóthy Gyula (eredeti nevén Feigl Gyula) gépészmérnökkel közös vállalkozást hoztak létre, cégük amerikai típusú reklámpropagandát folytatott. Nem sajnálta édesapja erre a pénzt, bevételének negyven százalékát fordította reklámra. Ők készítették a Lánchíd első díszkivilágítását is, és a Vánczáé volt az első neonreklám az Oktogonon.
A gazdasági válság és a háború árnyékában
A harmincas évek elején kirobbant világgazdasági válság a Váncza céget is megrendítette: nem tudtak fizetni a beszállítóiknak, mivel 16 ezer kereskedő maradt adósuk. Bár Vánczáéknak később sikerült újra gatyába rázniuk a céget, a háborús évek megtépázták őket, visszaesett a forgalmuk, és 1944-re már csak 15 alkalmazottjuk maradt.
Ifjabb Váncza József kétszer nősült. Első feleségétől, a hivatalnok Priessnitsz Gizellától (annak a gyógyszergyűlölő Priessnitsz Vincének volt az unokája, aki létrehozta Graefenbergben a világ első vízgyógyintézetét és bevezette a vizes ruhás kúrát) született lánya Judit és fia József. Két gyermekük született, József és Judit, és bár volt egy komoly üzleti megingásuk, sikerült megúszniuk a nagyobb bajt. A házasságkötést követően a Népliget melletti Tisztviselőtelepre költöztek.
A negyvenes években elköltöztek a Tisztviselőtelepről egy, a Gellért-hegyen vásárolt háromszintes villába, ahol a gyerekek még úszómedencében is pancsolhattak. A berendezés része volt egy olyan Váncza alkotta zenegép, amelyhez több helyiségben volt hangszóró. Sajnos nem sokáig élvezhették új otthonukat, mivel az épület 1945 januárjában összedőlt a város bombázása során. Az ostromot követően egy Bástya utcai lakásban éltek, majd a Rózsadombon megvásárolták az egykori Szénási villát a Búzavirág utca 14. szám alatt (ma az indiai nagykövetség épülete).
A rövid boldog időszakot nagy változások és tragédiák követték. Először id. Váncza József halála rázta meg a családot, aki így legalább nem élte át az államosítás időszakát, amely a fia üzletét súlyosan érintette. 1946 telén szívrohamban elhunyt Priessnitsz Gizella.
Az államosítás és az újrakezdés
A háború végén Váncza József elveszítette az édesapját, majd egy év múltán a feleségét is. Hiába vették el tőle az államosításkor az üzemét, előtte meg lebombázták meseszép villáját, a szikra élete végén sem tűnt el belőle. 1948 végére a minisztériumi rendeletek teljesen meggátolták Váncza munkáját, ezért „önként” felszámolta saját üzemét. A megszűntnek nyilvánított cég állami vállalatként Sütőpor Gyár név alatt még üzemelt pár évig, ahol Váncza alkalmazottként tevékenykedett. A Sütőpor Gyár termékeit a felszámolást követően a budafoki úti Zamat Kávé- és Kekszgyár készítette tovább.
Váncza második házastársául a nála tizenöt évvel fiatalabb Markó Erzsébetet választotta. A családi otthonukat sajnos nem tarthatták meg, az ÁVO 1951-ben a villát elrekvirálta, mivel Vánczáék „osztályidegen” személyeknek számítottak. A családot számos káros megkülönböztetés érte, a legifjabb Váncza Józsefet és Juditot a Szabad Ifjúság hasábjain meg is szégyenítették kétrészes cikksorozatban. Korábbi házuk helyett a Torockó utca 11-ben kaptak lakást. (A villa eredetileg a zsidó származású Korvinyi Vilmos BESzKÁRt műszaki főtanácsos és felesége számára épült, akik a kecskeméti deportálótáborban lettek öngyilkosok, hogy elkerüljék az auschwitzi tábort.) Az ingatlan felső szintjén a négyfős Váncza család lakott, míg a földszinten Kókai Rezső zeneszerző élt.
A Sütőpor Gyár megszűnése után Váncza kérvényezte felvételét a Kőbányai Gyógyszerárugyárba (korábban Richter Gyógyszer és Vegyészeti Nemzeti Vállalat), ahol analitikus mérnökként foglalkoztatták. Több szabadalmi kérelmet nyújtott be, mindeközben a kísérletezések során szerzett betegségeivel (allergiás bőrbetegségek) küszködött. A bőrbajok nem állították meg a feltalálót, ötleteit gondosan feljegyezte és amit tudott, meg is valósított közülük.
Váncza József találmányai: Túl a sütőporon
Váncza József kis kockás füzetéből, melyben feljegyezte, ami éppen eszébe jutott, számos ötlete ma már ismert használati tárgy, eszköz. Ilyen a fekvőbetegeknek tervezett légpárna felfekvés ellen vagy az összehajtogatható turistatérkép. Ennyiből is látni, hogy a sütőporáról elhíresült gyógyszerész nemcsak találékony, de kifejezetten praktikus ember volt.
Íme számos különleges Váncza-találmány - a teljesség igénye nélkül -: folyékony cipőtalp, jénai edényre való védőkosár, műanyag ruhacsipesz, kör alakú bélyeg, reggeliző asztalra szánt elektromos ostya- és omlettsütő, fekvőbetegeknek tervezett légpárna felfekvés ellen, összehajtogatható turistatérkép, önműködő ki- és bekapcsoló kávéfőző és forraló, kétszálú izzólámpa átkapcsolással kiégés esetén, fém építőjáték, főzőedény fedél, nyomásfőzéshez bármely fazékra tehető fedél síppal, szeleppel és szorítóval, takarékos WC tartály. Egyes termékeket megvalósított, míg mások megmaradtak tervként. A füzetét a család évtizedekig gondosan őrizte Váncza halála után.
A családját sem hanyagolta el, gondos szülő volt. Bár bőrallergiája miatt pamutkesztyűt kellett viselnie, de ez sem gátolhatta abban, hogy kislányának dominót fessen. Váncza 1956 márciusában levéllel kereste meg a Magyar Postát és egy „köralakú” bélyeg kibocsátását javasolta. Ötletét „kereskedelmi szempontból megfontolandónak” találták, a bélyeg kivitelezését a következő évre ígérték. A gyógyszerész-feltaláló nem élhette meg sem a bélyeg megszületését, sem az ötvenhatos forradalmat, 1956. április 9-én hirtelen elhalálozott.
A Váncza süteményes könyv: Egy kulináris örökség
A „A mi süteményes könyvünk” című kötet, amelyet idősebb Váncza József állított össze, és maga készítette hozzá az illusztrációkat is, háziasszonyok egész garmadájának vált a kedvencévé, mivel olyan sütemények kaptak benne helyet, amiket olcsón el lehetett készíteni. A nosztalgia könyv Váncza József receptjeit az eredeti rajzokkal, új tematikus rendbe sorolja.
Az egyszerű, takarékos recepteket tartalmazó, sárga-piros süteményes könyvet újra és újra kiadják. 1985-ben például arany betűkkel nyomott piros vászonkötésben jelentették meg az 1936-os, 11. bővített, megújított kiadás reprintjeként. Szinte el sem hisszük, hogy egy süteményes könyv azzal aratott sikert, hogy minden recepthez tartozott illusztráció. Ma már teljesen természetes, sőt, szinte el sem tudnánk képzelni egy szakácskönyvet fotók nélkül. A lassan 100 éve megjelent könyvecskében minden süteményt szépen lerajzoltak, mégpedig maga a szerző, saját kezével.
A bibimoni blog írója, Jámborné Budai Mónika két évvel ezelőtt egy őszi nagytakarítás során talált rá egy ilyen példányra. Elhatározta, hogy a könyvvel együtt a recepteket is leporolja, és 365 nap alatt megsütötte mind a 465 receptet. Az első tepsivel - az ízes zsúrsüteménnyel - a Váncza sütőpor „születésnapját” köszöntötte, 2012. szeptember 7-én. Mónika eleinte egész adagokat készített, később 1/8-ra, azaz négy szeletre csökkentette a mennyiséget, hisz olyan rengeteg édességet nemhogy megenni, elajándékozni sem tudott - így a tortákból egy nagyobbacska mignon lett. „Bibimoni” az utolsó betűig betartotta az eredeti recepteket: ahol karobpor állt, ott karobport használt, még akkor is, ha érzett némi kísértést, hogy a sokkal finomabbnak ígérkező kakaóporral cserélje fel. Volt, hogy egy nap 10-15-féle süteményt is elkészített és lefotózott, aztán mindennap feltöltött egyet-egyet a blogra.
Mire a vállalkozás a végéhez közelített, a blog írója és a Váncza család egymásra talált: az egyik unoka ugyanis egy hirtelen ötlettől vezérelve rákeresett a Váncza névre, s az internet Mónika blogját adta ki elsőként. Ebben a projektben semmi nem volt eleve eltervezve, mindent a véletlen alakított. Az egyik unoka elmondása szerint édesanyja, Váncza Judit, Váncza József nagyobbik lánya szerette volna újraéleszteni a könyvet és a benne lévő recepteket, de 2012-ben hirtelen meghalt, és minden emléket magával vitt.
A Váncza márka újjászületése
Amikor lehetőség nyílt rá, Váncza József özvegye, Erzsébet kisiparosként elkezdte a sütőpor gyártását az eredeti védjeggyel és minőségben. Megvette az egész Torockó utcai házat, amelyet ma is Váncza-villaként emlegetnek. Ifjabb Váncza József fia, legifjabb Váncza József ugyanakkor származása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesült. 1953-ban egy koncepciós eljárás keretében kizárták a Dolgozó Ifjúság Szövetségéből, majd az egyetemről is, mondván: „eltitkolta származását, édesapja kapitalista kizsákmányoló volt”. Végül Nagy Imre miniszterelnöksége alatt egy jóindulatú professzor segítségével tanulhatott újra az egyetemen, ahol erősáramú villamosmérnöki oklevelet szerzett, 2019-ben hunyt el. Ifjabb Váncza József gyermekei közül még egy lánya és két fia él, illetve született kilenc unokája és huszonhat dédunokája, akik máig büszkék az örökségre, amit rájuk hagyott.
A cég megszűnése ellenére a márka máig tovább él, mivel 1988-ban a Váncza sütőpor és az egykori cég desszertporai gyártási és forgalmazási jogait megvette a Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Az eseményről így tudósított a Fejér Megyei Hírlap 1988. december 10-ei száma: „Haladjon Ön is a korral! Ismét gyártják a második világháború előtt ismert és használt Váncza sütőport. A Szilasmenti Mgtsz Váncza József örököseitől megvette a sütőport, sőt a vaníliáscukor és további ötféle ízesítésű desszertkrémi por receptjét, gyártási és forgalmazási jogát.” A rendszerváltozást követően SZILAS-nak, majd Szilas-Foodnak nevezett vállalkozás nosztalgia-csomagolásban kezdte el a Váncza termékcsalád forgalmazását. A sütőpor, vaníliás cukor és az ötféle ízesítésű desszertkrémpor árusítása mellett kiadták a „A mi süteményes könyvünk” reprintjét, illetve a „Kincses Váncza” receptkönyvet. A Váncza sütőport máig a Szilas-Food állítja elő.
A Váncza család saját vállalkozásba fogott, a ma működő VÁNCZA Kft. az 1925-ben alapított vállalat jogutódjaként működik. A cég 2013-ban magába olvasztotta az OROS-SÜTI Kft. élelmiszergyártó céget és 1970-ben nyílt jogelődjét. A hetvenes években létrejött vállalat egykori vezetője, Polgár Kálmánné a mai napig irányítja a gyártást. 2013-ban ifj. Váncza József örökösei és partnereik megvásárolták az OROS-Süti Kft. döntő tulajdonrészét. Így lett az egyesült vállalat ügyvezetője Váncza Zsolt, aki máig betölti e pozíciót, ezzel is tisztelegve ősei emléke előtt. A vállalat számos terméket állít elő, leginkább hűtött tortáik és süteményeik ismertek.
A Váncza név és a sütőporhoz fűződő történet tehát nem csupán a múlt egy darabja, hanem egy élő, fejlődő örökség, amely a magyar gasztronómia szerves részét képezi. A család kitartása, kreativitása és marketingérzéke révén a Váncza név máig fennmaradt, és a „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” szlogen továbbra is emlékeztet minket egy olyan korra, ahol az ötletek jó eséllyel szökkentek szárba.