A vízlágyítás és a forralás hatása: Tények és tévhitek

A vízlágyítás, mint a vízkőlerakódás megelőzésének eszköze, régóta ismert és alkalmazott módszer, azonban számos kérdést és tévhitet vet fel a lakosság körében. A kemény víz nem csupán esztétikai problémákat okozhat, mint például a csaptelepeken megjelenő vízkőfoltok, hanem súlyosabb háztartási és ipari berendezések meghibásodásához is vezethet. Az alábbiakban részletesen elemezzük a vízlágyítás működését, a forralás hatását a víz keménységére, és a kemény, illetve lágy víz emberi szervezetre gyakorolt hatásait.

Miért "kemény" a víz?

A "kemény víz" elnevezés a 19. századi mosodai iparból ered. A vízben lévő kalcium és magnézium a szappannal vízben nem oldódó vegyületet alkot, amely rátapad a mosott ruhára. Vasaláskor ez a vegyület megolvad, majd a szálakon újból kidermedve olyan hatást kelt, mintha a ruhát kikeményítették volna: merevvé és zsírosan fénylővé teszi.

A víz keménységét alapvetően a benne oldott kalcium- és magnéziumionok mennyisége határozza meg. Ezek az ionok a víz körforgása során kerülnek a vízbe, amikor a lehulló csapadék a talaj magas szén-dioxid tartalma hatására enyhén savas kémhatású lesz, és könnyen oldani tudja a különböző ásványi sókat, például a mészkő, kréta vagy gipsz rétegekből a kalcium- és magnézium-karbonátokat, bikarbonátokat és szulfátokat. A különböző talajok ásványi-anyag tartalma, a víz talajrétegben töltött ideje és savasságának mértéke határozza meg, hogy mennyi ásványi anyagot tud oldatba vinni.

A kemény víz tulajdonságai közé tartozik, hogy nem habzik benne jól a szappan, a bab és a borsó nehezebben puhul meg főzéskor, és a teáskannában is hamarabb képződik vízkő. Ezzel szemben a lágy vizekben jól habzik a szappan, és sokkal többször kell benne vizet forralni, hogy látható mennyiségű vízkő váljon ki.

A vízkő: természetes jelenség és háztartási kihívás

A vízkő nem más, mint a forralás hatására kicsapódott kalcium, illetve magnézium-karbonát. Ez a jelenség a cseppkőképződés felgyorsított folyamataként írható le. A víz körforgása során a lehulló csapadék a talaj magas szén-dioxid tartalma hatására enyhén savas kémhatású lesz, így könnyen oldani tudja a különböző ásványi sókat. Amilyen könnyen oldódnak ezek az ásványok, olyan könnyen ki is tudnak válni a vízből, kemény rétegben lerakódva a csaptelepen, vízcsövekben és mindenhol, ahol víz folyik át. A vízkő csak savas vegyszerekben oldódik.

A vízkőlerakódás komoly problémákat okozhat a háztartásokban és az iparban egyaránt. Bojlerekben a kivált vízkő akár a teljes fűtőberendezést is megtöltheti, rontva a hőátadást és növelve az energiafogyasztást. Kazánok esetében a kicsapódó, majd lepattogzó vízkő helyi túlhevülést okozhat a csöveken, ami akár robbanáshoz is vezethet. Ezért is szembesülnek az ügyfelek általában a vízkeménységi problémával, amikor egy kútfúrás után megérkezik a vízanalitika eredménye, vagy egész egyszerűen csak azt veszik észre, hogy a berendezések és felületek vízkövesednek.

A víz keménységének mérése és típusai

A víz keménységét gyakran nem moláris koncentrációban fejezik ki, hanem különböző mértékegységekben, például általános keménységi fokban (dGH), német keménységifokban (°dH), milliórészben (ppm, mg/l), vagy szemcsékben. A vízkeménységet gyakran úgy határozzák meg, hogy az oldott ásványi anyagok literenként hány mg kalcium-oxiddal (CaO) egyenértékűek.

Fontos megkülönböztetni a víz kétféle keménységét:

• Változó keménység: Ezt a kalcium-hidrogén-karbonát (Ca(HCO3)2) és magnézium-hidrogén-karbonát (Mg(HCO3)2) okozza. Ez a keménység forralással csökkenthető, mivel ekkor a legnagyobb mennyiség kicsapódik vízkőként (kémiailag karbonátként). A lejátszódó kémiai reakció a cseppkőképződés felgyorsított folyamata. A hidrogénkarbonátok képződése megfordítható folyamat. Ezért, ha a szén-dioxid eltávozik az oldatból, a karbonátok kicsapódnak.
• Állandó keménység: Ezt a kalcium- és magnézium-szulfát, illetve klorid okozza. Ezek a sók forraláskor nem csapódnak ki a vízből.

A vízműveknek és minden létesítménynek, amely ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvíz-minőséget kell betartania, mely magas keménységi fokot (35nk°) is engedélyez. Már ennek az értéknek a fele is (17-18nk°) kemény víznek számít, és komoly vízkőlerakódásokat okozhat berendezéseinkben.

Vízlágyítási módszerek és technológiák

A vízkeménység megszüntetését vagy csökkentését vízlágyításnak nevezzük. Többféle módszer létezik a vízlágyításra, a változó keménység forralással történő csökkentésétől az ioncserélő eljárásokig.

1. Forralás: A változó keménység forralással jelentősen csökkenthető, mivel ekkor a kalcium- és magnézium-karbonátok legnagyobb mennyisége kicsapódik. Ez a legtermészetesebb és legegyszerűbb módszer, azonban csak a változó keménységre hatásos.

2. Ioncserélő eljárás: Ez az egyik leghatékonyabb módszer az összes vízkeménység csökkentésére, sőt gyakorlatilag meg is szüntethető. Az eljárás lényege, hogy a vizet átvezetjük egy olyan oszlopon, amely nátrium-ionokkal telített ioncserélő gyantával van megtöltve. A gyanta a vízben lévő kalcium- és magnézium-ionokat kicseréli a nátrium-ionokra, a keménységet okozó ionok a gyantán megkötődnek. A berendezés belsejében ezek a kalcium és magnézium ionok felcserélődnek ártalmatlan nátrium ionokká, így végül a kész, lágyított víz távozik a berendezésből a vezetékes hálózatba. Ioncserélő gyantaként használhatók a szilíciumtartalmú agyagásványok (például a zeolitok, permutitok), amelyek térhálós szerkezetében meglévő, negatív töltésű láncvégekhez kationok (például: Na+ vagy K+) kötődnek.

   • Regenerálás: Amikor a gyanta telítődik a keménységet okozó ionokkal (azaz kimerült), regenerálni kell. A regenerálás konyhasóval (tömény NaCl vagy KCl oldattal) történik. Ilyenkor ismét a só nátriumionjai kötődnek meg a gyantán, a kalcium- és magnézium-ionok pedig a csatornába távoznak. Az ioncserélő gyanta alkalmazása költséghatékony, mert a gyanta regenerálható és újra felhasználható.

   • Előszűrő: Egy vízlágyító berendezés vásárlása során az előszűrő mondhatni kötelező tartozék. Bár a legnagyobb veszélynek a kútból érkező víz esetében van kitéve a vízlágyító, a vízmű által szolgáltatott víz is különböző minőségű hálózatokon keresztül jut el otthonunkba, melyeket időszakosan tisztítanak, fertőtlenítenek, csőtörések esetén javítanak. Az előszűrő megvédi az ioncserélő gyantát a szennyeződésektől, meghosszabbítva ezzel a berendezés élettartamát.

3. Kémiai vízlágyítás (foszfát alapú vegyszerek): Ebben az esetben az alkalmazott vegyszer általában egy foszfát alapú vegyszer (pl. polifoszfát), ami burkot képez a kalcium-magnézium ionok köré, így nem engedi lerakódni azokat, vagyis nem enged vízkövesedést okozni.

4. Elektromos lerakódásgátló: Ez egy olyan berendezés, melyet közvetlenül vízvezetékre szerelhetünk fel. A készülék elektromos impulzusokat bocsát ki, mely eredményeképp a kalcium- és magnézium-karbonátok nem tudnak kiválni az oldatból, így nem tudnak vízkövesedést okozni.

5. Mágneses lerakódásgátló: Az előzőekhez hasonló működésű berendezés, mely a mágneses térrel a kalcium- és magnézium-karbonátokat polarizálja úgy, hogy azok ne tudjanak a csőhálózat falára könnyen feltapadni és vízkövesedést okozni. Előnyei és hátrányai az elektromos lerakódásgátlóval megegyeznek.

A lágyított víz íze és a "kiszedett" ásványi anyagok

A lágy víznek van egy apró hátránya: az íze kicsit más, mint a kemény vízé. Ez azonban nem kell, hogy gondot jelentsen, hiszen hamar megszokja az ízét. Sőt, sokan egy idő után a lágy vizet ízletesebbnek találják, mint a kemény vizet. A kemény csapvizet (bár az íze jobb, mint a lágy vízé) sokak nem kedvelik. Nemcsak vízkövességet okoz, hanem tea- és kávéfőzéshez sem ideális, mivel a kationok és a tea-, illetve kávétartalomanyagai közötti interakció rontja az ízt.

A vízlágyító eltávolítja a csapvízből az oldott vízkőt. Az eredmény lágy víz, amely nem válik vízkőssé, meghosszabbítja a háztartási készülékek élettartamát, javítja a tisztítószerek teljesítményét és még sok minden mást. Az úgynevezett „éhes víz” jelenség akkor lép fel, ha a nem kevert ágyas vízlágyítók - a vízkőért felelős kalciumon kívül - rengeteg más ásványi anyagot is kiszednek a vízből. A víz pedig igyekszik visszaszerezni, amit elvettek tőle, abból a környezetből, amihez hozzáfér, például háztartási kisgépekből.

Vízlágyítók és az emberi egészség: tények és tévhitek

A vízlágyítás már hosszú évek, évtizedek óta ismert és használt módszer, mégis sok kérdést vet fel a lakosság körében az egészségügyi hatásokkal kapcsolatban.

Tévedés 1: A nullás keménységű víz kimossa a vitaminokat a szervezetből.Ugyan a nullás keménységű víz elméletben képes kimosni a szervezetből a vitaminokat, a gyakorlatban ettől két dolog miatt mégsem kell tartanunk. Egyrészt ehhez napi szinten több száz liter vizet kéne elfogyasztani, amire az emberi szervezet nem képes. Másrészt az ioncserélő vízlágyítók nem a vízkőért felelős kalciumot és magnéziumot távolítják el teljesen, hanem felcserélik azokat ártalmatlan nátrium ionokra.

Tévedés 2: A kemény víz káros az egészségre.Ahogy a lágy víz esetében, úgy a kemény vízzel kapcsolatban is gyakran találkozunk azzal a tévhittel, miszerint a kemény víz káros az egészségre. Bár olykor felütik a fejüket a kemény víz élettani hatásairól egymásnak ellentmondó információk, tudományosan továbbra sem bizonyították, hogy a kemény víz fogyasztása káros lenne az emberi szervezetre. Sőt, egyre több bizonyíték utal arra, hogy a vízkeménységért is felelős egyes ásványi anyagok, köztük a kalcium és a magnézium, csökkenthetik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

A lágyított víz nátriumtartalma és lehetséges kockázatai:A vízlágyítók ugyan csökkentik a víz kalcium- és magnéziumtartalmát, ám közben megnövelhetik a víz nátriumtartalmát. Ez egészségügyi szempontból nem mindenkinek jó. A túl sok nátrium a szervezetben hosszú távon emelheti a vérnyomást, és növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a vesekárosodás kockázatát. Az egészséges felnőttek számára javasolt nátriumbevitel napi maximum 2 gramm, ami körülbelül 5 gramm sót jelent. Egyes lágyított vizek akár 150-160 mg nátriumot is tartalmazhatnak literenként.

Különösen érzékeny csoportok számára, mint a csecsemők (akiknek veséje még nem működik teljes hatékonysággal), vesebetegek és magas vérnyomásban szenvedők, nem ajánlott a lágyított víz ivása vagy főzéshez való használata. Fontos továbbá, hogy a vízlágyítás során eltűnő kalciumot és magnéziumot a táplálkozás során valahogy pótolni kell, mert ezek is elengedhetetlenek az egészséges működéshez. Magyarországon különösen sok sót fogyasztunk, ami már eleve fokozza a magas vérnyomás és szív-érrendszeri betegségek kockázatát.

A kemény víz pozitív élettani hatásai:Orvosilag bizonyított, hogy a víz keménységének egyik „okozója” a kalcium, rendkívül fontos a csontok és a fogazat épségének megőrzésében, valamint nélkülözhetetlen szerepe van a vér alvadásában. A keménység másik összetevője, a magnézium az idegrendszer és az izomzat működésében játszik fontos szerepet. Naponta 300-400 mg-ra van szükségünk belőle. Ha szervezetünkből hiányzik, fáradékonyságot érzünk, és teljesítményünk csökken. A megfelelő kalcium- és magnéziumbevitel szükséges a szív-érrendszer normál működéséhez.

Egy magyarországi kutatás, amelyben több mint 200 000 ember adatait összegezték, kimutatta, hogy a magas ivóvízkeménységű területen élők körében jelentősen alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegség okozta halálozás kockázata, mint a lágy vizet ivók körében. Az európai étrend gyakran az ideálisnál kevesebb kalciumot és magnéziumot tartalmaz, ezt a helyzetet pedig súlyosbítja, ha szándékosan tovább csökkentjük az ásványianyag-bevitelt.

Víztisztító berendezések mikrobiológiai tisztasága:Fontos megjegyezni, hogy a vízlágyítók a vízkő megjelenéséért felelős kemény vizet lágyítják, a víz fogyaszthatósági szempontból történő minőségét azonban nem módosítják. Ha az ivóvíz színe, íze, esetleg állaga kifogásolható állapotú, érdemes az ivóvizet egy komplett vízanalízisnek alávetni és szükség esetén egy víztisztító berendezést is beszerezni a háztartásba. Azonban a víztisztító készülékkel előállított vizek nagyfokú tisztasága egy már többször megcáfolt mítosz. Igaz, hogy az ásványi anyagok és egyéb szennyeződéseket a tisztítás során ki lehet szűrni, de a készülékekben pangó vízben rendszeres tisztítás és karbantartás nélkül elszaporodhatnak a kórokozók. Az Országos Környezetegészségügyi Intézet 2009-ben elvégzett vizsgálatában nyolc különféle típusú, háztartásokban használt víztisztító berendezéssel kezelt vízmintát vizsgált, amelyek közül hétben a baktériumok száma meghaladta az egészségügyi határértéket.

Gyakori problémák és megoldások a vízlágyítás során

Néhány héttel a vízlágyító beüzemelését követően a felhasználók olykor arra panaszkodnak, hogy ugyanolyan vízköves a csaptelep, mint vízlágyító használata előtt. Bár előfordulhat, hogy kinézetben a vízkőhöz hasonló, fehér vízcseppes foltok jelennek meg a csaptelepen, az nem a kemény vízért felelős kalcium és magnézium, hanem a vízlágyítás során hozzáadott nátrium kicsapódása. Ezt a jelenséget egyszerűen ellenőrizhetjük, ha megpróbáljuk eltávolítani a foltokat.

A vízlágyító hátrányai és megoldásai:Rögtön megnyugtathatjuk: a vízlágyítónak manapság nem igazán van sok hátránya. Bizonyos előítéletek azonban vannak. Ráadásul a vízlágyítóknak régebben számos hátránya volt, amelyekre ma már vannak megoldások.

1. A lágy víz íze: Ahogy már említettük, a lágy víz íze kissé eltérhet a kemény vízéétől, de ez egyéni preferencia kérdése, és sokan hamar megszokják, sőt, ízletesebbnek találják.

2. A vízlágyító ára: Természetesen a vízlágyítónak ára van, de ez nem olyan magas. Például kevesebb sampont, szappant és mosószert kell vásárolnia, mivel ezek lágy vízben jobban habzanak, és ezért jobban működnek. A vízkőoldó termékeken is spórolhat. Egy otthoni vízlágyítóval ezek a termékek feleslegessé válnak. A megtakarítások, mint az elektromos fogyasztás, tisztítószerek, fűtési költség és egyebek messze meghaladják a vízlágyító berendezés megvásárlásának egyszeri költségét.

3. A vízlágyító által elfoglalt hely: A kis házzal rendelkezők néha tévesen azt gondolják, hogy nincs elég helyük egy vízlágyító beszereléséhez. Egy kompakt készülékkel azonban nem lesz ilyen problémája.

4. Nincs lágy víz a regenerálás során: A vízlágyító gyantákat használ a lágy víz előállításához. Amikor ezek a gyanták telítődnek, sóoldattal, azaz só és víz oldatával kell regenerálni őket. E folyamat során egy ideig (kb. 15 percig) nincs lágy víz. Önmagában ez nem kell, hogy nagy problémát jelentsen, de ha nem szeretné, hogy ez a probléma felmerüljön, választhat egy Duplex vízlágyítót. Ez egy két gyantás palackkal rendelkező készülék, amely 24 órából 24 órán át garantálja a lágy vizet.

A vízlágyítás előnyei a háztartásban

A modern vízkezelő berendezések nem csupán a vízlágyításra alkalmasak: sok esetben kombinált rendszerekről van szó, amelyek szűrik, fertőtlenítik vagy más módon javítják a csapvíz minőségét. A kemény víz tehát számos háztartási és egészségügyi problémát idéz elő, amelyeket nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Ha Ön is a megelőzést tartja a legjobb megoldásnak, és hatékony megoldást keres a vízkő ellen, akkor a vízkezelő berendezés az egyik legjobb befektetés.

• Tisztítószer-megtakarítás: A kemény víz tisztítószer-pazarláshoz vezet, míg a lágy vizekben jobban habzik a szappan és a mosószerek, így kevesebbre van szükség belőlük.
• Ruhák minősége: Lágy vízzel mosott ruha fehérebb és puhább, a szövetszálakra rárakódó ásványi anyagok miatt a ruhák durvábbak maradnak, a mosás hatékonysága sem az igazi.
• Hosszabb élettartamú háztartási gépek: A vízkő kiválása a fűtőfelületeken rontja a hőátadást, károsítja a bojlereket, kazánokat és más háztartási berendezéseket. Vízlágyító használatával meghosszabbítható ezek élettartama.
• Kényelem és komfort: A lágy víz csökkenti a bőr allergiás irritációs problémáit. Hajmosást követően haja fényesebb és lágyabb lesz, valamint könnyedebb a borotválkozás. Élvezze a fehérebb, ragyogóbb, lágyabb ruhákat és törölközőket mosás után, valamint a foltmentes edényeket és poharakat.
• Energiahatékonyság: A vízkövesedés miatt romló hőátadás következtében a fűtőberendezések több energiát fogyasztanak. Vízlágyítással csökkenthető az energiafelhasználás.

A hazai háztartások többsége kénytelen nap mint nap szembesülni a kemény víz következményeivel. Egy jó minőségű vízlágyító gond nélkül üzemelhet hosszú éveken át, és a vele járó megtakarítások (elektromos fogyasztás, tisztítószerek, fűtési költség) messze meghaladják a berendezés megvásárlásának egyszeri költségét.

tags: #vizlagyito #viz #fozes