Budapest szíve, a bulinegyed, az elmúlt évtizedekben óriási változásokon ment keresztül. Egykor bedeszkázott üzletek, omladozó vakolatok és szerény kínálatú zöldségesek tarkították a szürke és unalmas utcákat, ma már azonban pezsgő kulturális és gasztronómiai központtá vált. Ennek a változásnak az egyik legemblematikusabb példája a Király utca és Kazinczy utca környéke, ahol évtizedekig egy igazi legendás hely, a Wichmann Kocsma fogadta a vendégeket. Ez a történet nem csupán egy kocsmáról szól, hanem egy városrész átalakulásáról, az örökség megőrzéséért folytatott küzdelemről, és a gasztronómiai trendek változásairól, melynek legújabb fejezete a nápolyi pizza térhódítása.
A Wichmann Kocsma legendája: Egy időtlen törzshely
A Wichmann Kocsma több volt, mint egy egyszerű ivó. Egy olyan hely volt, ahol a falak meséltek, a hangulat magával ragadó volt, és a törzsközönség egy nagy családot alkotott. A hely, ahol nem volt cégér, csak a tekintettel áthatolhatatlan sárga óceánüveg, és az ajtó, amin vagy be mert lépni valaki az ismeretlenbe, vagy nem - és ettől volt jó hely, hogy kevés volt a barom. Ott volt a világ legjobb szendvicse, csókosoknak pedig amit Tamás aznap főzött.
Az emlékek szerint 2002 januárjában, ronda latyakos, téli időben, egy gimis csapat kedvenc Király utcában lévő teaházukhoz igyekezett, ahol 16 éves koruk ellenére is kiszolgálták őket vízipipával. A környék akkoriban nagyon máshogy nézett ki - nagyrészt bedeszkázott üzletek, omladozó vakolatok és szerény kínálatú zöldségesek tarkították a szürke és unalmas környéket. Mivel a Mozaikot sajnos zárva találták, a csapat egyik tagja bedobta, hogy menjenek el a "titkos" kocsmába, ami itt van egy sarokra, a Kazinczy elején. Kívülről nem látszott, hogy kocsma van bent, de olcsó, vicces, és a tulaj is híres. Belépve az ajtón, a helyi törzsközönség végigmérte a tizenéves csapatot. Itallapot kértek, a csap mögött álló pultos egy poharat törölgetve az állával a fal felé bökött - ott van. Tisztára, mint egy westernben. Így kezdődött sokak kapcsolata a Wichmannal. Az azóta eltelt 16 évben rengeteg dolog változott a környéken, de a Wichmann állta a sarat. A tulajdonos a korával indokolta a döntést, belefáradt az üzemeltetésbe.
A Wichmann Tamás, kilencszeres kenuvilágbajnok, 1986-ban vásárolta meg az ingatlant, ahol aztán kocsmát nyitott. Az évtizedekig kultikus kocsmának helyet adó épületért azért is kár lenne, mert a Kazinczy utca 55. alatt álló házban született meg a 19. században a magyar kártya is. Schneider József kártyafestő ugyanis ebben, a kerület legkisebb alapterületű épületében nyitotta meg annak idején a pakligyártó műhelyét, ahol 1836-ban megalkotta az akkor még 36 lapos magyar kártyacsomagot. Később egy rövidáru- és ruhakereskedő vette meg az épületet, majd bérbe adta bordély működtetésére. Krúdy Gyula, Ady Endre és Jókai Mór is megfordultak ekkortájt az épületben. Később működött itt ruhabolt és tejcsarnok is.
A bezárás és a tiltakozáshullám
Két éve nyáron zárt be végleg a bulinegyed kultikus kocsmája, a Wichmann, mely már akkor is ismert volt, mikor még kongott a Király utca. A bezárás sokaknak fájt, hiszen egy több mint 30 éves hagyományt őrző hely tűnt el a Kazinczy utca elejéről. A bezárás után nem sokkal érkezett a hír, hogy az épületet is elbontják. A Falanszter Blog szerint az egykori kocsma helyén lévő épület szomszédai is bontásra várnak, ugyanis a Király utcára néző 23., 25., 27. és 29. számú házak helyére épül egy ötemeletes szálloda.
A hír nagy tiltakozási hullámot váltott ki a közösségi médiában, ami egészen a kormányzati szintig elhallatszott. A kulturális örökség védelméért felelős Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely bejelentést tett: azonnali hatállyal elrendelte a Márványmenyasszony étterem épületeinek, valamint a Wichmann-kocsma esetében a műemléki védettségi eljárás megindítását. Ez a lépés reményt adott arra, hogy az épület megmenekülhet a bontástól, és megőrizhető lesz a városi örökség részeként.
A nápolyi pizza térhódítása: Moto Pizza a Wichmann helyén
A bezárt kocsma helyére 2019 őszén a Moto Pizza költözött. Ez a lépés egybeesik a nápolyi pizza egyfajta karrierjével, ami olyasfajta karriert látszik befutni, mint a kézműves hamburger pár évvel ezelőtt. Egyre több hely nyílik, ahol fa- vagy gáztüzelésű kemencékből kapjuk meg percek alatt a nápolyi stílusú korongokat. A Pizza Manufaktúrások már két helyen kínálnak római, illetve nápolyi pizzát - és az első, Erkel utcai üzlet nyitása óta eltelt nyolc évben pedig bizonyították, hogy értenek a műfajhoz.
A belső tér teljesen átalakult. A Wichmann sokat látott lambériái helyett nyers falak és minimáldizájn lett a befutó, a két fő dísz pedig a kemence és a régi Agusta motor a pult előtt, mely az olasz életérzést kívánja erősíteni. Ha csak épp nincs tele a hely, valószínűleg az egyik leggyorsabb ételt kapjuk a környéken: a sörélesztővel készült pizzákat egy napig kelesztik egyben, nyújtás előtt pedig kigombócolva még két órán át, de készen várnak arra, hogy kinyújtsák és megpakolják őket.
Az induláskor egyelőre 8-féle pizzát tartanak, de tervezik, hogy később 2-3 havonta lesz egy speciális pizza, amit csak limitált ideig készítenek. A pizzák egyébként nincsenek túlgondolva, és ez része is a koncepciónak: semmi fölös fakszni, csak minőségi alapanyagok és egyszerű, de annál szerethetőbb pizzák. Van két fehér és hat paradicsomos alapú pizzájuk, választhatunk két különböző olasz szalámi vagy a prosciutto közül, illetve szardellás és négysajtos változat is csábítgat. A két alap paradicsomos (margherita és marinara) és a fehér pizza (bianca mozzarellával, bazsalikommal, grana padanóval és extra szűz olívaolajjal) 1500 Ft, míg a húsos változatok 2000 Ft-ba kerülnek - a négysajtos Quattro és a pikáns olasz kolbászkás, mozzarellás Pizzicare a kedvencek közé tartozik. A pizzát természetesen elvitelre is lehet kérni, de a vezetőség nem tervez házhoz szállítást a jövőben sem - nagyon helyesen, a nápolyi pizza ugyanis pont tíz perccel az utánig a legfinomabb, hogy kivették a kemencéből, és a tányérra került.
Az épület sorsa és a bontási tervek
A Falanszter blog szerint az épületet rövidesen lebontják, és szállodát építenek a helyére. A bontásról és építésről szóló döntés már nem az önkormányzat, hanem a kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályának kezében van. A főosztály tavaly július 15-én fogadta el a szálloda felépítésének (általános) tényét, ahogy a bontásra is megvan az általános engedély. A linkelt dokumentum a Kazinczy utca 55-ről szól, azonban a lap szerint lebontják a Király utca 25., 27. és 29-es számon lévő ingatlanokat és a sarkon lévő játszóteret is. Ezt a kormányhivatal később cáfolta.
Perczel Anna, az Óvás Egyesület alapítója kiemelte, hogy a negyed világörökségi helyszín, védett zónába tartozik, de a magyar törvények szerint is műemléki jelentőségű ez a terület. A világörökségi helyszín ugyanakkor nem zárja ki az épületfelújítás lehetőségét, sőt még akár a szintráépítés is megoldható egyes házak esetében, de védett területen sokkal szigorúbb feltételek mentén lehet csak lebonyolítani a renoválást. Az UNESCO például nem támogatja a faszádizmus gyakorlatát, ami azt jelenti, hogy felújításkor csupán az épület homlokzatát őrzik meg, de mögötte magának az épületnek a struktúráját, megjelenését, méretét teljesen megváltoztatják. A bontás pedig már egy harmadik kategória. Ahogy Perczel Anna fogalmaz: “bontani tulajdonképpen egyáltalán nem szabadna védett zónában akkor, ha annak az elvárásait valóban betartják. De hát láttunk már arra példát, hogy nem tartják be az elvárásokat”.
A kormányhivatal tájékoztatása szerint a Kazinczy utca 55. szám alatt található ingatlan kapcsán Budapest Főváros Kormányhivatala adott ki építési engedélyt tizenegy férőhelyes szálláshely rendeltetésű épületre. A Király utca 25., 27., 29., számú ingatlanokra vonatkozóan Budapest Főváros Kormányhivatalánál nincs sem lezárult, sem folyamatban lévő eljárás. A kerületi polgármester, Niedermüller Péter sem tud a részletekről, mondván, miután a döntést kivették a kezükből, a kormányhivatal nem is tájékoztatja őket. “Ez arra a példa, amiért értelmetlen döntés volt elvenni a településektől a döntési jogot. Abszurdum, hogy egy kerület nem tudja meghatározni, hogy a településen és a közösségben milyen épületek jönnek létre.” A házak még csak helyi, kerületi védelem alatt sem állnak, mert ez esetben talán lenne némi beleszólása a VII. kerületnek.
A tulajdonosi háttér és a fejlesztő
A 2018-as engedélyezésében a telek tulajdonosaként a Rum Garden Kft. szerepelt, a Momentum helyi képviselője, Tompos Márton által bemutatott friss tulajdoni lap szerint ez még mindig igaz. A telket 2018-ban vette meg a cég Wichmann Tamásnétól.
A Rum Gardent 2017-ben alapították, a Bem József utcába van bejelentve, 2018-ban pedig 4,5 millió forintos árbevétele volt. Az ingatlant valószínűleg kölcsönből vették, ugyanis 2018-ban 264 milliós kötelezettsége keletkezett a cégnek. A cég ügyvezetője Udvari Angéla, aki a cégadatbázis szerint másik 23 céget is vezet, köztük a Leroy Airt, ami egy céges áttéten keresztül részben Lefkovics Györgyé, a budapesti vendéglátás egyik nagymenőéé, akihez üzlettársával együtt egy sor más budapesti étterem is tartozik.
A Rum Gartennek két tulajdonosa van, az FLLGroup Hungary Zrt., amelynek ügyvezetője Kassai Szilvia, aki a Panrusgáz Zrt. igazgatósági tagja is volt. Az Index korábbi cikke szerint az a cég bonyolítja az orosz-magyar gázforgalom felét.
A környező épületek és történetük
Ez a néhány ház színes keresztmetszetét adta a XIX. századi pesti társadalomnak. A Wichmann-kocsmának otthont adó épületről már írtunk, de a Király utca 27. alatt található Hugmayer-Michalovits-bérháznak is izgalmas a története. A ház 1833-ban épült, annak idején vendégfogadó üzemelhetett itt, legalábbis a kovácsoltvas erkélyen található "Zur Stadt Pest" felirat ezt sejteti. Ide is gyakran elment Krúdy, a ház földszintjén működött ugyanis 1891 és 1901 között Ungerleider Mór kávéháza, amelynek “ködfátyolképei, illetve árnyképvetítései kápráztatták el a környék lakóit”. Vagyis a mozi őse működött a kávéházban - írja Perczel Anna a Védtelen örökség című könyvében. Ungerleider Mórt később az első magyar filmproducerként tartották számon. A klasszicista polgárházban kapott helyet 1957-től Berényi Lajos jelvényboltja és műhelye is, amely később ipartörténeti jelentőségűnek számított. A kétezres évek elején még az unokája vitte az üzletet az eredeti szerszámokkal, ám miután az örökös elhunyt, a jelvénybolt is eltűnt a házból.
A szomszédban, a Király utca 25. szám alatt található a Dirnbahcer-Fluck-bérház, az utca legrégebbi épülete: 1810 körül, még a nagy árvíz előtt húzhatták fel Anton Dirnbacher megrendelésére. Ekkoriban a Király utcát Englische König Gassénak nevezték, és a környék még nem igazán számított belvárosi területnek. A 19. században sokféle lakó megfordult a barokkos, vidékies hangulatú házban: élt itt napszámos, kőműves ugyanúgy, mint szeszgyáros vagy nyomdász. A századforduló környékén "fényírda", azaz fotográfiai műterem működött itt, miközben az udvaron kiválóan lehetett húst füstölni és szalámit gyártani.
A játszótér sorsa
Ahogy már említettük, a lap szerint a hotel miatt a játszóteret is le kell bontani, amit az Urbface szerint a kétezres évek elején Wichmann Tamás a saját pénzéből építtetett a parkoló helyén. A játszóteret 2009-ben modernizálták, és a lakók, valamint a helyi műemlékek sorsáért küzdő Óvás Egyesület sikeresen lobbizott Vattamány Zsolt akkori polgármesternél a park megmaradásáért. Mivel a hetedik kerület körúton belüli részén nagyítóval kell keresni a zöld felületeket, a játszótér szinte létfontosságú a helyiek számára. Az egyetlen nagy zöld terület a negyedben a Klauzál tér, ezen kívül még a Kéthly Anna tér “zöldell” a térképen, de azt csak erős jóindulattal lehet parknak nevezni.
