A zászló nem csupán egy darab színes anyag; az egy nemzet történelmének, küzdelmeinek, győzelmeinek és identitásának megtestesítője. A magyar zászló története évezredes múltra tekint vissza, a honfoglalástól egészen napjainkig, számos formát, színt és szimbólumot öltve magára. Ez az utazás nemcsak a heraldika és a vexillológia (zászlótan) iránt érdeklődőknek tartogat érdekességeket, hanem mindazoknak, akik mélyebben szeretnék megismerni a magyar nemzet szimbolikus örökségét.
Honfoglaláskori fejedelmi zászló: a turul ereje
A IX. századból, a honfoglalás korából nem maradt fenn konkrét zászlóábrázolás. Ennek ellenére analógiák alapján rekonstruálható a korabeli fejedelmi zászló, figyelembe véve a pusztai népek és a nyugati keresztény civilizációk hasonló jelképhasználatát. Akkoriban a fejedelmi szín mind a pusztai népeknél, mind a nyugati keresztény civilizációkban a vörös volt. A vonatkozó jelképeket mindig a zászló csúcsán használták, ebben a római birodalmi hadijelvények hagyománya élt tovább. A klasszikus fejedelmi szín, a vörös jelenik meg ebben a rekonstrukcióban, amely egyben a későbbi magyar címer alapszíne is lett. A zászló csúcsán a vezető törzs (Árpád törzsének) szent állata, a turul háromdimenziós figurája található. A mitikus madár alakját a rekonstrukció a híres rakamazi korong után ábrázolja, a korabeli művészeti ábrázolásokra támaszkodva.
Szent István zászlajának rekonstrukciója: a kereszt hatalma
Szent István, az államalapító király zászlajáról sem hiteles leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn. A közszájon forgó leírások sok esetben utólagos visszavetítések, melyek a későbbi korok ideáit vetítették vissza a korai időkre. A történelmi zászlósorban rekonstruált zászló egy, a X-XI. században általános királyi zászlótípust mutat be. Ez a korai gonfanon jellegű zászló a fejedelmi vörös szín használatával készült. Ebben a korban a jelképek még nem szerepeltek a zászlólapon, hanem a zászló csúcsán, 3 dimenzióban ábrázolták azokat. Így került a zászló csúcsára a latin kereszt, amely a keresztény hit felvételét és az új állam vallási alapjait szimbolizálta. A zászló mérete igen nagynak számított, ami jellemző volt a fejedelmi zászlókra az egész középkorban. A királyi zászlókat zászlóskocsin vitték, melyet külön őrség védett, és jelenléte a király virtuális jelenlétét is mutatta, ezzel is erősítve az uralkodói tekintélyt a csatatéren és a hivatalos eseményeken.
Árpád-házi királyi zászló a 12. század végétől: a kettős kereszt és a hármas ív
A jellegzetes hármas gótikus ívű talapzaton álló zászló III. Béla idején jelent meg. A kettős kereszt ebben az esetben bizánci jelkép volt, mivel III. Béla hosszú ideig a bizánci udvarban élt, és az uralkodó kettős, vagyis világi és transzcendentális hatalmát jelképezte. Eredendően a kettős kereszt lebegett a címerpajzson, illetve a zászlólapon. A későbbiekben hozzá csatlakozó hármas ív először az országot, majd a Golgota hegyét jelképezte, és a XVII. századtól kapcsolódott hozzá a magyar királyság területének geográfiája, konkrétan a három nagy folyó, a Duna, a Tisza és a Dráva által határolt területek. A zászló formája jellegzetesen lovagkori, úgynevezett banner típus, hosszú, fanonnak nevezett zászlószalaggal. Ez az ábrázolás a Képes Krónikában maradt fenn, a zászló maga ennek alapján készült rekonstrukció.
Az Árpád-házi királyok családi zászlaja: a sávozott címer
A vörössel és ezüsttel sávozott zászló I. Imre uralkodása alatt jelenik meg részint mint zászló, részint mint címer. Eredetéről több elképzelés is létezik. Egyes vélemények szerint keleti motívum tűnik fel a zászlóban, utalva a magyarok keleti gyökereire. Az általánosan elfogadottabb nézet szerint azonban Imre király feleségének, az aragóniai királylánynak kapcsolatai tükröződnek a címeren, tekintettel arra, hogy az aragóniai címer függőlegesen sávozott volt. Az Árpád-házi királyok kettős keresztes címere (és zászlaja), illetve sávozott családi címere és zászlaja párhuzamosan létezett a XVI. század végéig. A vegyesházi királyok minden esetben a családi, tehát a sávozott zászlót, illetve címerrészt használták, ezzel jelezve rokonságukat az Árpádokkal és legitimálva uralmukat.
Anjou-királyi zászló: a liliomok megjelenése
A jellegzetes középkori banner típusú zászló az Anjou-uralkodók, Károly Róbert és Nagy Lajos idejéből származik. Ezen a zászlón jelenik meg először az a gyakorlat, hogy vegyesházi uralkodók saját színeiket (címerüket) egyesítik az Árpád-házi királyok családi színeivel, ezzel jelképi szinten is jelezve uralmuk legitimitását. Jelen esetben a liliomos Anjou-címerrel egészült ki a korábbi sávozott vagy kettős keresztes ábrázolás. Érdekessége, hogy a zászlócsúcson is az Anjouk jelképe, a liliom jelenik meg, hangsúlyozva a dinasztia francia eredetét és hatalmát.
A magyarok eredete
Hunyadi János zászlaja: a holló és az oroszlán
Hunyadi János zászlaja elméleti rekonstrukció, mely az 1453-as címerén alapul. Ezen a címeren a családi hollós címert V. László adományaként a bátorságot jelképező vörös oroszlánnal egészítették ki. Fontos megjegyezni, hogy ez az oroszlán nem azonos sem a cseh királyi oroszlánnal, sem pedig Beszterce vörös oroszlánjával, bár a Hunyadiak Beszterce grófjai is voltak. Az adományozólevél kifejezetten az oroszlánt a bátorság jeleként emeli ki, utalva Hunyadi János katonai érdemeire és hősies tetteire.
A fekete sereg zászlaja: Mátyás király ereje
Mátyás király hadseregéhez, a híres fekete sereghez kapcsolódó zászló esetében az uralkodó az Árpád-házi családi sávokat, valamint a cseh királyság oroszlános címerét egyesítette egy negyedelt pajzsban, középen a saját, családi hollós címerével. A zászló ábrázolása Philostratus krónikájában maradt fenn, és Corvin János bécsi bevonulását ábrázolja. A sávok és az oroszlán eredetileg ezüst színűek voltak, azonban a miniatúrán az ezüst oxidálódott, így hagyománytiszteletből feketében ábrázolják a zászló rekonstrukcióján, amely a fekete sereg elnevezését is inspirálhatta.
A szigetvári hős, Zrínyi Miklós zászlaja: császári és nemzeti hűség
Zrínyi Miklós zászlajáról csak annyit tudunk, hogy nevezetes kirohanásakor a hadvezér olyan zászló alatt halt meg, amelynek egyik oldalán a császár, másikon az ország címere volt. A rekonstrukció a kor fecskefarkú zászlótípusát idézi, rajta a császári címerrel az egyik oldalon és a korabeli magyar királyság címerével a másik oldalon. Zöld alapszíne a kor kedvelt színe volt, és leginkább a huszárság zászlóira emlékeztet, jellegzetesen magyar katonai hagyományt tükrözve.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem zászlaja 1617-ből: erdélyi stílus és szimbólumok
A jellegzetesen erdélyi stílusú zászló, a szokásos lángnyelvekkel mindkét oldalon Bethlen Gábor címerét ábrázolja, körülötte az erdélyi nemzetek jelképelemeivel. Ez a zászló az erdélyi fejedelemség önállóságát és sokszínűségét fejezte ki. A zászló eredetije a XIX. század végén a millenniumi kiállításon még ép volt, a II. világháborúban azonban elpusztult. Fontos megjegyezni, hogy a zászlók méretének megváltozása, azaz növekedése a haditechnika változásának oka volt. A tüzérség és a füstös lőpor megjelenésével a zászlók csak akkor voltak láthatók a csatatéren, ha méretük a szokásosnál nagyobb volt, így biztosítva a parancsnokok számára a vizuális tájékozódást.
Bocskai István szalontai hajdúinak hadnagyi standardja: a hajdúk szabadságharca
A XVI-XVII. század megszokott, fecskefarkú formájú zászlaja a zászlólapján a korra igen jellemző lángnyelves díszítő motívumokkal. Ez a lángnyelv Európában Krisztus vércseppjeit szimbolizálta, és elsőként a johannita lovagok zászlaján jelent meg a XII. században. Vannak arra utaló jelek, hogy Kelet-Európában és hazánkban a lángnyelvek elterjedését segítette az, hogy ezt a motívumot keleten is előszeretettel alkalmazták. A zászló alapszíne a kor kedvelt vöröse volt. Hátoldalán keresztre feszített Krisztus-ábrázolás látható, „E jelben győzni fogunk” felirattal és az 1660-as évszámmal. A zászló előlapján Nyitra vármegye címere látható, amelyen Szent László és a kun vitéz harca ábrázoltatik. A hagyomány szerint ennek a zászlónak az eredetije Buda 1686-os ostrománál részt vett a vár felszabadításában, és ez is mutatja a zászlók aktív szerepét a történelmi eseményekben. A zászló rekonstrukciója kortárs rajz alapján készült.
Thököly Imre fejedelem zászlaja: a kuruc felkelés szimbóluma
Thököly Imre fejedelem zászlajáról semmiféle adat nem maradt fenn, ezért a zászló egy XVII. századi erdélyi zászlónak a rekonstruált változata. Vörös-kék színe a Thököly-család címerszíneit idézi. Egyik oldalán Thököly Imre grófi címere látható, amelyet atyja I. Lipóttól kapott, ezért kétfejű sas látható a szívpajzsában. Hátoldalán pedig a magyar királyság lombkoronával ékesített címere található. A zászló csúcsa különösen érdekes, ezt a fajta csúcsot a XVII. században használták csak, jelezve a korabeli zászlókészítés egyedi jellegzetességeit.
Rákóczi fejedelem zászlaja: az igaz ügyért
A kortárs szóhasználatban „magyar módra vágott”, azaz vörös-fehér sávozott zászlón a fejedelem jelmondata olvasható: Iustam causam deus non derelinqvet (Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten). Ez a jelmondat Rákóczi szabadságharcának mélyen vallásos és morális alapjait hangsúlyozta. A zászló másik oldalán a fejedelem nevének rövidítése látható, amely a személyes elkötelezettséget is kifejezte. A zászló a Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti másolata, amely a kuruc kor egyik legfontosabb jelképe.
Rákóczi korabeli kuruc lovassági zászló 1706-ból: Pro Libertate
Ez a másolat, fecskefarkú zászló, az előlapon a magyar királyság lombkoronás címere látható „Pro Libertate” (A szabadságért) felirattal. Ez a felirat a szabadságharc fő célkitűzését hangsúlyozta. Hátlapján Rákóczi fejedelmi címere és a kibocsátás éve található. A zászlólap a XVIII. század lovassági zászlóira jellemzően zöld színű, rajta a klasszikus lángnyelvdíszítés tulipán motívummá torzult. Tekintettel arra, hogy jelentését a kortársak szemében már elveszítette, egyszerű díszítő elemmé vált, de a zászló így is hordozta a szabadságharc szellemiségét.
A Baranyai Huszárezred ezredzászlaja 1730 körül: Madonna és huszárvédelem
Jellegzetes huszárzászló a XVIII. századból. Előlapján a kétfejű sas mellén magyar királyi címer látható, hátlapján köpenyes Madonna-ábrázolás. Szűz Máriának ez az ábrázolása a XVII. és a XVIII. század elején nagyon népszerű volt, óvó-védő szerepet töltött be, a katonák védőszentjeként tisztelték. Az agyonhímzett zászlólap jellemző a korra, nem különben az úgynevezett kopjacsúcs, amelynek nemcsak díszítő, hanem esetenként a zászlótartót védő szerepe is volt a harcokban. A zászlótartónak a korban, esküjéhez híven halálig védenie kellett a zászlót, és végszükségben a zászlócsúccsal is tudott védekezni.
A Jászkun avagy Török huszárezred századszászlója 1770-ből: Mária Terézia és József
A zászló egyik oldala kék, másik vörös színű, mindkét oldalán Mária Terézia és fia, József társuralkodó egyesített névjele látható, fölöttük az osztrák főhercegi koronával. Ez a zászló jól illusztrálja a Habsburg-uralom időszakát, amikor a magyar huszárezredek a birodalmi hadsereg részeként szolgáltak, de megőrizték sajátos magyar jellegüket.
Pest vármegyei nemesi felkelők lovasságának zászlaja - XVIII. század vége: védasszony és vármegyei címer
Az inszurrekcióra jellemzően kicsit régies stílusú zászló, amelynek egyik hátoldalán Magyarország védasszonya, Szűz Mária ábrázolása látható, a másikon pedig Pest vármegye címere. A zászlólap dúsan díszített, tükrözve a korabeli zászlók művészi kidolgozottságát. A zászló korabeli szokásnak megfelelően festett, csúcsdíszén kétfejű császári sas található, ami a vármegyei nemesi felkelők hűségét fejezte ki a Habsburg-uralkodó iránt, miközben saját regionális identitásukat is megőrizték.
Trónfosztás utáni 1849-es honvéd lovassági zászló: korona nélkül, kardos koszorúval
A honvéd zászlók jellegzetessége a körben futó, egyenlő szárú háromszögekből álló piros-zöld éksor, azaz farkasfogdíszítés. Előlapjukon mindig a magyar kiscímert ábrázolták, a trónfosztás után korona nélkül, hátoldalukon pedig a Magyarok Nagyasszonya látható. Ennek a zászlónak az előlapján a korona nélküli kiscímeren a korona helyén az 1848-49-es szabadságharcra jellemző, hungarikumnak tekinthető kardos koszorú motívum található, amely a fegyveres küzdelemre és a nemzeti ellenállásra utalt. Eredetije Nagyváradon készült, a Bem tábornok által vezetett hadtest egyik alakulatának volt a zászlaja, így szorosan kapcsolódott a szabadságharc legfontosabb eseményeihez és személyiségeihez.
Az 1869-ben rendszeresített magyar királyi honvéd zászlóalj zászlajának előlapja: a kiegyezés utáni időszak
A kiegyezés utáni magyar királyi honvédség klasszikus zászlaja, előlapján a magyar király középcímerével, hátoldalán I. Ferenc József névjelével. Ezt a zászlótípust az I. világháború után is több alakulat használta egészen 1938-ig, ezzel is bizonyítva a dualizmus kori zászlóhagyományok kitartását és jelentőségét a magyar hadseregben.
1938-ban rendszeresített magyar királyi honvéd lovassági zászló: Trianon utáni revíziós jelkép
Ez a másolat a magyar középcímert tartalmazza, amely ebben az esetben igénycímer, amely a trianoni szerződés előtti országot és a határok visszaállításának óhaját jelképezi. A lángnyelv motívum az állandó császári-királyi hadsereg első, rendszeresített, 1743-as zászlajára utal vissza, összekapcsolva a történelmi hagyományokat a kortárs politikai törekvésekkel.
A magyarok eredete
Az 1949-ben rendszeresített csapatzászló: a Kossuth-címer újjászületése és az átmenet
A második világháború utáni időszak első rendszeresített honvéd zászlaja, amely a 18. századi huszárzászlók és az 1849-es trónfosztás utáni zászlók hagyományait egyesíti. Mindkét oldalán látható címer a közvélekedésben 1848-49-hez kötött úgynevezett Kossuth-címer, azaz egy korona nélküli kiscímer. Ez a csapatzászló-típus vélhetőleg a legrövidebb ideig volt használatban a magyar honvédségnél. 1949 márciusában rendszeresítették. 1949. augusztus 20-án azonban bejelentették az új, az utókor által Rákosi-címernek nevezett jelkép használatát, és a fenti csapatzászlócímer részét 1949 szeptemberétől az új címerrel takarták ki. 1950-ben a Magyar Néphadseregnél új csapatzászlót rendszeresítettek. Ez a csapatzászló vörös alapon zöld-fehér farkasfog pártázattal készült, közepén a már említett úgynevezett Rákosi-címerrel, ami a kommunista ideológia bevezetését szimbolizálta.
1956 jelképe - a lyukas közepű zászló: a forradalom szabadságvágya
A 2000. augusztus 20-i állami megemlékezésekkor felvonuló történelmi zászlók között első alkalommal jelent meg az 1956-os lyukas közepű zászló is, amely utolsóként került be a sorba. Így ma már a teljes történelmi zászlósor 23 darab zászlóból áll. 1956 októberében a forradalom száműzte az ún. Rákosi-címert a magyar állam jelképei közül. Helyette a Kossuth-címer visszaállítása történt meg, amelyet már az egyetemisták 16 pontos követelése is tartalmazott, és amely akkor a nemzeti szuverenitás jelképe volt, akárcsak a szovjet csapatok kivonása. A nemzeti zászlóból a forradalmárok egyszerűen kivágták a gyűlölt címert. Az így keletkezett lyukas zászló a forradalom első napján, valószínűleg a Bem téren jelent meg először, majd végigkísérte a harcokat is. A korabeli fényképeken jól látható, ahogyan a szimpátia kifejezéseként Pest belvárosi ablakaiban leng a forradalom jelképe. Akinek nem volt nemzeti zászlója, középen kivágott lepedőt lógatott ki. A Time magazin 1957. január 7-én megjelent számának címlapján „az év emberének” megválasztott magyar szabadságharcos hátterében is felbukkan a lyukas zászló, mint a szabadság és az ellenállás egyetemes szimbóluma.
1990-ben rendszeresített csapatzászló: a rendszerváltás és a hagyományokhoz való visszatérés
A rendszerváltás után a honvédség visszatért a régi jelképekhez. A zászló az 1949-es csapatzászló alapján készült, amely egyesítette az 1743-as és az 1848-as csapatzászló elemeit. Címerrésze a hatályos címernek a klasszikus 1848-as pajzstartókkal, azaz a tölgy- és babérkoszorúval való kiegészítése, amely a nemzeti egységet és a történelmi folytonosságot szimbolizálja. A korábban használt vörös és fehér színhez a XV. században kapcsolódott a zöld, a nemzeti színeket együtt először 1608-ban, II. Mátyás király pozsonyi koronázásakor használták. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”, majd az 1848. március 23-án elfogadott XXI. törvény tette kötelezővé nyilvános ünnepek alkalmával az összes középület, közintézmény és magyar hajó esetében a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát. Az Országgyűlés 2014 decemberében március 16-át nyilvánította a magyar zászló és címer napjává - a beterjesztők eredetileg március 23-át, az 1848-as XXI. törvény elfogadásának napját javasolták. Ez a döntés is azt mutatja, hogy a zászló és a címer továbbra is kiemelkedő szerepet játszik a magyar nemzeti identitás megőrzésében és a történelmi emlékezet ápolásában.