A dió, a Juglans regia ehető magja, az emberiség történetében ősidők óta kiemelkedő szerepet játszik. Ez a kemény, barázdált héjjal rendelkező, olajos, ízletes belsőt rejtő gyümölcs nem csupán az őszi reggeleket idézi fel, hanem rendkívül gazdag tápanyagokban és sokrétű felhasználási lehetőséget kínál. A középkorban már nem volt olyan kert, ahová ne ültettek volna legalább egy fát, és ma is sokfelé találkozhatunk vele, hiszen a madarak is kedvelik, ezért sokfelé széthordják. Hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. Az idők során a folyamatos nemesítés, a termésűek kivágása és a legjobbak továbbszaporítása révén alakultak ki a ma is termő világhíres fajták, mint a milotai és a tiszacsécsi diók.
A dió, mint táplálék és gyógyír
A dió magas telítetlen zsírsavtartalmának köszönhetően hozzájárulhat a szív- és érrendszer egészségéhez, csökkentheti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Gazdag E-vitaminban, amely antioxidánsként védi a sejteket az oxidatív stressztől, támogatja az agyműködést és segíti az idegrendszer védelmét. Jelentős mennyiségű fehérjét, magnéziumot és foszfort tartalmaz, így fontos szerepet játszhat a kiegyensúlyozott étrendben. Az antioxidáns-tartalma miatt egyes kutatások szerint csökkentheti a gyulladásos folyamatokat a szervezetben. A dió emellett A- és B-vitaminokban is gazdag, és a benne található szelén kiváló a szívizomgyengeség ellen, emellett immunerősítő szerepe is jelentős. Friss levele nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Fontos azonban megjegyezni, hogy a dió túlzott fogyasztása esetén megnövekedhet a kalória- és zsírfogyasztás, ami hízáshoz vezethet. Allergiás reakciók is előfordulhatnak, amelyek bőrkiütéssel, viszketéssel, duzzanattal, légzési nehézségekkel és akár anafilaxiás reakciókkal is járhatnak. Aki dióra allergiás, annak el kell kerülnie a dió fogyasztását.
A zöld dió - Különleges csemege és gyógyhatású készítmény
A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés, a zöld dió, különleges helyet foglal el a gasztronómiában és a népi gyógyászatban. A zöld diót addig lehet begyűjteni és felhasználni étkezési célra, amíg belül puha, csonthéja még nem fejlődött ki. A megfelelő állapot június végétől július végéig tart, de az adott évtől függően június eleje-közepe tájára is eshet. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha leszedünk egyet, átszúrjuk egy hústűvel, vagy kötőtűvel, és ha akadály nélkül halad át a dión a tű, akkor jó. Bár a zöld diót a legmagasabb minőségű dióként tartják számon, mégis, hosszú időnek kellett eltelnie, míg igazán népszerűvé vált.
A zöld dióból készült szirup jelentős vastartalommal bír, és a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet. Magas C-vitamin és vastartalma miatt amellett, hogy finom, számos jótékony hatással is rendelkezik.
A zöld dió a konyhában: Húsételek exkluzív kiegészítője
A zöld dió gasztronómiai felhasználása izgalmas és változatos. Ebből a különleges alapanyagból szirupok, lekvár, olajok, likőrök és borok is készülhetnek. A zölddió-befőtt és lekvár régen mindennapos csemege volt, amely éppúgy része volt a télire készülődésnek, mint az eperlekvár, az őszibarackbefőtt, vagy éppen a hordós káposzta a vegyes dobálós savanyúsággal együtt. A zöld dió azon kevés ételek egyike, amelyet nem kizárólag egyetlen fogáshoz lehet fogyasztani. A kulináris ínyencség adalékmentes, kiváló különböző húsokhoz, kacsához, libához és vadakhoz, de remek alkotóeleme lehet a sajttálaknak is, főleg a füstölt sajtok ízét egészíti ki, illetve kacsa- és libamájas készítményeknek. Egy sertésültet is exkluzív fogásássá varázsol.
Zöld dió befőtt, ha alkalmatlan a termés dióként.
Zölddió-befőtt készítése - Hagyományos és ínycsiklandó eljárások
A zölddió-befőtt elkészítése macerás és hosszadalmas recept, de minden egyes perc munkát megér, hiszen a végeredmény egy mennyei csemege. Fontos az alapos mosás, és a gumikesztyű használata, mivel a dió leve úgy megfogja az ember kezét, hogy az korom fekete lesz, és nem lehet lemosni, meg kell várni, míg hosszú hetek alatt lekopik.
Egy hagyományos recept szerint:
- A diót alaposan mossuk meg, majd vágjuk le a végeit. Villával szurkáljuk át a diók mindkét oldalát, majd helyezzük őket egy nagyobb befőttes üvegbe, és öntsünk rá bőségesen vizet.
- A diót áztassuk legalább 10 napig. A 2-3. áztatási napon szurkáljunk a dióba fahéjat és szegfűszeget, és így áztassuk tovább.
- Az áztatási idő után a diókat vágjuk apróra, és tegyük fel főni.
- Egy másik edényben készítsük el a szirupot: tegyük fel főni a vizet, adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet, a citromhéjat, a citromsavat. Folytonos keverés mellett főzzük, míg besűrűsödik.
- A lekvárt forrón sterilizált befőttes üvegekbe adagoljuk, lezárjuk és fejre állítjuk.
Egy másik, régi recept alapján:
- Száz darab közepes nagyságú diót áztassunk be hideg vízbe. Reggel és estére mindég friss vizet öntsünk reá. De előbb kötőtűvel szurkáljuk össze a négy oldalát. Három hétig áztatva szépen megbarnul és elveszíti erős keserűségét.
- Ekkor minden dióba szúrjunk egy szegfűszeget, egy darabka fahéjat, egy kis citrom és narancshéjat.
- Ha mind elkészítettük, főzzük fel kevés ideig vízben, de ügyeljünk nehogy igen megpuhuljon vagy nagyon megráncosodjék.
- Szedjük ki a vízből és tegyük másfél kiló cukorból főzött egészen sűrű szirupba; ebben is főzzük fel kevéssé.
- Befedve hagyjuk úgy egy éjjelen át, azután a diót rakjuk üvegbe és a levét sűrítjük addig, amíg méz formán fonódik. Ha ilyen a lé, öntsük az üvegben lévő dióra s az üveget kössük be hólyaggal.
Modern megközelítés a befőtt készítésére:
Miután beszereztük a zöld diókat, alaposan megmossuk őket. Az előkészített zöld diókat áztatni kell 10-15 napig (az ideje függ a mennyiségtől, hőmérséklettől). Addig áztatjuk, míg a diószemek feketék nem lesznek (mindegyik) és a leve már nem keserű. Ezután a zölddiókat félpuhára főzzük. A főzővízbe tegyünk fűszereket, például fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, gyömbért. Ezután szűrjük le, de a vizet semmiképp sem öntsük ki, mert ezt a vizet tovább használjuk. A vízben olvasszunk fel cukrot. A zöld diókat tegyük egy edénybe. A cukros vizünket öntsük rá a zölddiónkra. Másnap ezt a levet le kell szűrni és további cukrot a vízben feloldani és újra a zölddióra rá önteni. Ezt több napon át meg kell ismételni, ezt nevezzük húzatásnak. 4-6 nap után a diónkat a levében felfőzzük és tiszta befőttes üvegekbe rakjuk, a levével felöntjük úgy, hogy belepje, az üvegeket bezárjuk és szárazdunsztba rakjuk.
Receptek zöld dió befőttel - Ünnepi menü koronája
A zölddió-befőtt az ünnepi menü minden fogásához remekül illeszthető. Előételként egy kiflikarikával, sós kecskesajtkrémmel (pl. President Petits Chéves) és egy szelet zölddió-befőttel kiváló ínyencséget alkothatunk. Főételek kiegészítőjeként egyre népszerűbb ínyencség, remekül harmonizál a sültekkel, kiemelve karácsonykor a libamájat, de természetesen kacsa és vadhúsok mellett is tökéletes. A zölddió-befőtt karácsonyi ízvilága - melyet a Madagaszkárról rendelt vanília, a ceyloni fahéj, a szegfűszeg és biocitrom garantál - igazi gasztroélményt nyújt. Desszertek esetében a túrós, vaníliás és diós édességek a klasszikus párosítások. A zöld dió kiemeli a különféle húsok és sajtok ízét. Desszertként akár gyümölcstálakhoz, kelyhekhez, akár fagylaltféleségekhez is kiválóan illeszkedik.
Libamájas rétesbatyu zöld dióval és aszalt szilvával
Ez az étel egy exkluzív fogás, amely tökéletesen példázza a zöld dió befőtt és a húsételek harmóniáját.
Elkészítés:
- A májat leöblítjük, az esetleg rajta lévő fehéres hártyákat levágjuk róla, majd kisebb kockákra daraboljuk.
- A fölaprított hagymát az olajon megfuttatjuk, a májat rádobjuk, megsózzuk, megborsozzuk, a fölaprított zsályával fűszerezzük és kevergetve megpirítjuk.
- Az almát meghámozzuk, magházát kimetsszük, majd kis kockákra vágjuk, és a májhoz adjuk, a fölaprított zöld dióval és az aszalt szilvával együtt.
- A réteslapokból 2 lapot az asztalra fektetünk, négy egyforma négyszög alakú lapot vágunk belőle, majd egyenként olajjal megkenjük, zsemlemorzsával meghintjük.
- A már kissé kihűlt libamájas raguból egy-egy evőkanálnyit a lapok közepére halmozunk, a lapok szélét a töltelék körül felvert tojással megkenjük.
- A réteslapok szélét a töltelékre hajtjuk, csinos kis batyukat formálunk belőlük.
- A batyukat kívül is megkenjük tojással, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket.
- A maradék réteslappal és töltelékkel ugyanígy járunk el.
- A rétes batyukat, előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon szép pirosra sütjük.
- Tálaláskor, a batyukat egy vékony csíkra vágott, póréhagymaszállal díszíthetjük.
Dióbor és diólikőr a zöld dióból - Különleges italok
A dióbor és a diólikőr nagyon népszerű étvágygerjesztő italok, habár hazánkban még kevéssé ismertek. Az elkészítésük ráadásul igazán egyszerű, így bátran belevághatunk, hogy elkészítsük ezeket a különleges italokat. Fontos, hogy a bort és a likőrt is még éretlen, „lágy" dióval készítik, amelynek még nem keményedett meg a csontos héja, és amelyben a bél még lágy, zselatinszerű. Az ital különlegességét pedig az íze mellett kiváló illata adja, melyet szintén a zöld diónak köszönhetünk. Akár a karácsonyi ajándékok között is méltó helye lehet ezeknek a finom italoknak.
Dióbor recept:
Szükséges hozzávalók: 7 liter vörösbor, 1 liter tömény alkohol, 22 db zöld dió, 1,3 kg cukor.
Elkészítés: Egy ballonba töltsük bele a vörösbort, az alkoholt, a cukrot és a négyfelé vágott zöld diókat. Hagyjuk érni 1-2 hónapig, szűrjük le, majd érleljük tovább még 2 hónapig. Ezután már nincs is más dolgunk, mint palackokba tölteni és élvezni csodás ízét.
Diólikőr recept:
Szükséges hozzávalók: 70 db zöld dió, 3 liter pálinka, 6 g fahéj, 6 g szerecsendió, 3 db szegfűszeg, 1 kg cukor és fél liter víz.
Elkészítés: A diókat vágjuk ketté és kaparjuk ki belőlük a belsejét. A zöld részt zúzzuk péppé, majd adjuk hozzá a fűszereket és tegyük az egészet egy jól zárható üvegbe. Öntsük rá a pálinkát, majd tartsuk hűvös helyen 6 hétig. Szűrjük le, majd készítsünk szirupot a vízből és a cukorból, amit öntsünk a leszűrt italhoz. Ezután pihentessük 8 hétig, szűrjük le és palackozzuk.
A diófa - A kert ékessége és a hosszú élet szimbóluma
A diófa, a lombhullató, egylaki fa, akár 150 évig is élhet, és sok generációnak nyújthat árnyékot. Nem véletlen, hogy a gyermekek születésekor még ma is élő hagyomány diófát ültetni. A diófa pedig együtt cseperedik a gyermekkel és végigkíséri élete folyamán. A diófa talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj nem a legmegfelelőbb számára. Mivel a diófa terebélyes gyökérzetet és hatalmas lombkoronát fog növeszteni, a kert egyéb fáitól, a kerítéstől és az épületektől legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni.
A dió fiatalon fagyérzékeny. Az ideális ültetési idő a dió esetében ősszel vagy tavasszal jön el. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Alulra ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot helyezni, amellyel sokat tehetünk a csemete gyors fejlődéséért. Ezt azonban mindig fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet benne. A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését. A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal.
A diófa metszése - Fontos szabályok
A diófa esetében egyáltalán nem mindegy, mikor kerül sor a metszésre. A diófát ugyanis csak augusztus végétől szeptember elejéig szabad metszeni. Ha ezt nem tartjuk be, és tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó. A diófák koronája általában tökéletesen szabályos, így koronaalakító metszésre nincs szükségük, de mivel hatalmas fáról beszélünk, így könnyen előfordul, hogy zavaróvá válik a diófa egyik ága, hiszen átlóghat a szomszédba, vagy éppen a tetőnkre. A diófa hatalmasra tud nőni, a magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is.
A diófát meg kell metszeni az ültetésekor. Ezt a három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, melyeket 20-30 cm-esre kell megrövidíteni. A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel kell visszavágni. A diófa az ültetését követő első két évben gyengén hajt ki, és csak a harmadik évtől kezdődik meg a rendes növekedés. A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés.
Dió a történelemben és a kultúrában
A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet - szinte minden része értékes. Nem csupán a dióbél, hanem a dióhéj, a levél és még a fiatal zöld dió is sokféleképpen felhasználható. A dióhéjat régen a vászonfestő és a kalapos is szívesen megvette. A diófa szárított levele jó bolhaűző volt, a fiatal zöld diót olajba téve pedig hajápoló olaj is készült belőle. Régen, kanócot téve és méhviaszt öntve a héjba pedig diómécsest kaptunk, ami ma is jól helyettesíthetné a műanyag vagy fém mécseseket.
A dió számos kultúrában a termékenység szimbóluma. Az ókori Rómában Jupiter fájaként tisztelték, és a házasságkötések alkalmával az ifjú párra diót hintettek, hogy gazdag gyermekáldásban részesülhessenek. A földre hulló diók csörgése pedig jelezte a házasság sikerét. De a dió ezen kívül még a hosszú életet, az örök fiatalságot, a szerelmet is jelképezi.