A „zöldborsófőzelék” helyesírása: Gasztronómiai útmutató a magyar nyelv útvesztőjében

A magyar nyelv páratlanul szép, de sokszor meggyűlik a bajunk a különböző helyesírási szabályokkal. Még az ételnevek helyes formája sem mindig egyértelmű, sőt, kifejezetten trükkös alakokkal is találkozhatunk. Vajon tudjuk-e helyesen leírni azokat a fogásokat, amiket imádunk enni? Bár az ételek élvezeti értékén mit sem változtat, hogy le tudjuk-e írni az adott fogás nevét, mégis jó tisztában lenni a magyar gasztronómiai kifejezések helyesírásával. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem is annyira egyszerű, elég csak az étlapokra gondolni. Ha te már tudod, mitől függ, hogy valamit egybeírunk vagy külön, mikor kell a kötőjel és mely esetekben visz tévútra a kiejtésben megnyúlt magánhangzó, akkor kiválóan eligazodsz a magyar helyesírás rejtelmeiben.

Ételnevek helyesírása: A fontosabb szabályok áttekintése

Bár a magyar helyesírási szabályzat nem szentel külön fejezetet a gasztronómiai helyesírásnak, az általános irányelveket az ételnevekre is érvényesíthetjük. A leggyakrabban fejtörést okozó kérdés az egybe- vagy különírás, amelyről legelőször azt tanultuk meg, hogy a szavakat alapvetően külön kell írni. Ez egészen addig igaz, míg nem találkozunk a kivétellel, amiből bőségesen akad, még az ételneveket tekintve is.

Egybe- vagy különírás: A jelöletlen összetételek titka

Az egybeírás egyik kulcsfontosságú esete a két főnévből álló - jelöletlen birtokos jelzői vagy jelentéssűrítő - alárendelő összetételek. Ezeket az összetételeket egybeírjuk. Ez a szabály érvényes például a krumplipüré (krumpliból készült püré), a paradicsomszósz (paradicsomból készült szósz) vagy a baracklekvár (barackból készült lekvár) típusú összetételekre. Ugyanígy egybeírandók azok a kételemű szóösszetételek is, amelyeknél a második szóból a MIBŐL? kérdésre lehet az első szóval válaszolni.

Ellenben nem írjuk egybe a melléknévi jelzőt a főnévvel, ha a főnévre a MILYEN? vagy HOGYAN? kérdéssel lehet válaszolni. Ilyenkor a két szó különírandó, ha a főnévre a Milyen?, vagy Hogyan? kérdéssel válaszolunk. Különírjuk viszont az olyan kifejezéseket, amelyekben nincs jelentésmódosulás, vagyis a lila hagymát, ami tényleg lila, vagy például a vörös lencsét, ami valóban vöröses színű alapanyag. Egybeírandó viszont két szó, ha a főnévnek jelöletlen főnévi tulajdonságjelzője van, azaz a Milyen? kérdésre az első szóval válaszolunk, és az a második szó tulajdonságát fejezi ki, de a második szó nem melléknév.

Többszörös összetételek: Szótagszámlálás és kötőjel

A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket hat szótagig egybeírjuk. Erre a legszemléletesebb példa a brokkolikrémleves, amit egybeírunk. Azonban a hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagoljuk a két fő összetételi tag határán, szemben az édesburgonya-krémlevessel, amit már kötőjellel kell tagolnunk. Ez a szabály akkor is érvényes, amikor három főnév kerül egymás mellé, ám itt még egyvalamire kell figyelnünk, a szótagszámra. Egybeírjuk, ha hat szótagnál nem hosszabb három szóból, vagy öt szótagnál nem hosszabb négy szóból álló szóösszetételről van szó, pl.: fehérrépakrém, gesztenyekrémtorta, medvehagymaleves, sárgarépapüré, szárnyasraguleves, zöldborsófőzelék stb. Kötőjellel értelem szerint bontjuk a hat szótagnál hosszabb három szavas, valamint az öt szótagnál hosszabb négy szavas szóösszetételeket, pl. borjú-velőropogós, karalábé-krémleves, medvehagyma-krémleves, sárgarépa-főzelék stb.

A zöldborsófőzelék esetében felmerülhet a kérdés, hogy a zöldborsó anyaga, vagy sem? Ha anyaga, akkor az anyagnévi szabály érvényes rá, ezért külön kellene írni. Ám hogy ez ne okozzon konfliktust, azt mondhatjuk: írja azt a zöldborsófőzeléket egybe, és kész. Akkor most egy nyelvtani ismeretet igénylő másik helyesírási szabályt alkalmaztunk. És milyen analógia szerint? Nem az anyagnévi szabályt követtük, hanem jelentéstömörítő összetételként egybeírtuk, akár az ételnevek jelentős részét.

Tulajdonnevek és kötőjel

Kötőjelet használunk akkor, ha egy tulajdonnév egy köznévvel jelöletlen összetételt alkot, mint a Jókai-bableves esetében. Azonban a személynevekről elnevezett ételek hosszú évek alatt köznévvé is válhatnak, amit kis kezdőbetűvel, egybeírva írunk, mint a rigójancsit. Fontos megjegyezni, hogy az olyan elkészítési módokat, amelyek nem tulajdon- vagy földrajzi nevek, hanem pl. foglalkozásra utalnak, mindig kis kezdőbetűvel írjuk. Nagy kezdőbetűvel írjuk - eredeti írásmód szerint - a tulajdonneveket, valamint a földrajzi neveket, kivéve, ha „i” végződésű melléknévként szerepelnek. Az elkészítési módban szereplő intézmények nevét nagy kezdőbetűvel írjuk. Pl.: Astoria-saláta, Opera-szelet.

Amennyiben a tulajdonnevet az elnevezésnél a módra kifejezéssel együtt alkalmazzuk, vagy ha a személy az étel nevét követi, nem kell a kötőjel.

A kiejtés és a helyesírás: Magánhangzók és idegen szavak

Az élőbeszéd nagy hatással van az írott nyelvre. Jól szemlélteti ezt a kiejtés szerinti írásmód, és az, hogy sokszor a megtévesztő kiejtés miatt írunk helytelenül bizonyos szavakat. Különösen a magánhangzók hosszú-rövid voltát nehéz eltalálni, gondoljunk csak a kefir szóra, amit rendszeresen láthatunk hosszú í-vel leírva.

Az idegen írásmódú többszavas kifejezések (valójában szóköztartalmú szavak) vonatkozásában nem érvényesítjük a mozgószabályt, helyette különírást alkalmazunk: ham and eggs rendelés, pot de crème készítés stb. A külföldi márkaneveket eredeti helyesírással és nem fonetikusan írjuk. A magyarosítással nem minden esetben lehet egyetérteni, és nem is mindegyik szónál egyértelmű, hogy melyik változat a helyes nyelvtanilag.

Toldalékolás és rövidítések

Az idegen betű(kapcsolat)ra végződő szavak toldalékolásakor a hasonulást alkalmazzuk. Az egy szótagú igekötő nem számít önálló elemnek, a két vagy több szótagú viszont igen: alapanyag-előkészítés, hőfok-visszaállítás, lasagnefelépítés, zöldség-összeforgatás stb.

Az egyre terjedő elektronikus írásbeliség, a rengeteg blog, a fórumok - tele újszerű rövidítésekkel - viszont képesek az egyszerűsítésre. No, igen, csakhogy a rövidítés generálszabálya szerint pontot kell tenni minden rövidítés után, két karaktert pedig már ne rövidítsünk. Akkor az elektronikus írásmódban miért rúgjuk fel a szabályokat? Persze nyilván komplikált lenne, ha egy blogban csak a generálszabály szerint rövidíthetnénk.

Helyesírási szabályzatok és fejlődés

A ma használatos helyesírási szabálygyűjtemény közel negyedszázados, az újat most készítik elő a nyelvészek. A tervezetről máris dúl a vita: reform kell-e vagy csak finomhangolás? Hőnyi Edét, a Magyar Nyelvi Bizottságtól megkérdezték erről.

Nem a helyesírásunk bonyolult, hanem a nyelvünk az. Tekintettel arra, hogy nyelvünk bonyolultságát az írásunk is kifejezi, annyira bonyolult az írásunk, amennyire a nyelvünk is az. 1832, az Akadémia első, a helyesírást szabályozó kiadványa óta időről időre jelentek meg újabb kiadások. Most a 11. van érvényben, s a 12. megjelenése vajúdik. Sokszor elmondják, hogy a helyesírásunk értelemtükröző, vagyis gondolkodni kéne, csakhogy az fárasztó. Vannak, akik azon az állásponton vannak, hogy bizonyos idő után már nem sokat lehet egyszerűsíteni, mert egyszerű helyesírás nincs és soha nem is lesz.

A helyesírási szabályzat tehát legyen a nyelv szolgálólánya. Durván húszévenként jelenik meg újabb kiadás. Ha összehasonlítjuk ezeket, nem gyökeres változásokat tapasztalunk: a nyelvészek mennek utána azoknak a változásoknak, amelyek az előző kiadás óta történtek, és ezeket rögzítik az újban, és hiányzó szabályokat pótolnak.

Egy szerkesztőségben is előfordulhat, hogy az újságíró a korrektorral vitázik egy-egy szó leírásáról. Úgy látszik, a helyesírást mindenki magáénak érzi. Ezek hosszú folyamatok természetes eredményei. Egyes idegen szavak simán átmentek nyelvünkbe, másoknak nem sikerült. A televíziót például azonnal elfogadtuk. A kempingnek már nehezebb dolga volt. Kezdetben vala ugyanis a camping. A nyelvészek próbálkoztak: legyen sátortábor? Gyerektábor? Valahogy egyik sem az. Egy idő után elérkezettnek látták az idejét, hogy kempingként kerüljön a szótárakba. Erre jelentkezett a Camping and Caravanning nevű szövetség, hogy ők a nemzetközi írásmóddal szeretnék használni, mert külföldi partnereik nem értik a kempinget. Vakarták a fejüket: a turizmus lényeges dolog, legyen camping is. De aztán senki se menjen a nyáron campingozni! Amíg az akadémiai szentesítése nincs meg egy szónak, addig nem kerülhet be a szótárakba. Igen, ez szubjektív látásmód, de higgyük el, a helyesírási bizottság nem azért van, hogy belekössön mindenbe. Valami rendet azonban kell tartani, mert anélkül például csak meddőn vitáznának a szerkesztőségben.

Egy helyesírási szabálygyűjteménytől elvárjuk, hogy könnyen érthető, tanulható-tanítható legyen, de ugyanakkor legyen részletes is, szabatos, szakmai. Felmerült már a két szabályzat lehetősége, ahogy a szaknyelvi helyesírások támogatása is. Meg is jelent a kémiai, a katonai, a zoológiai, a botanikai, az orvosi szabályzat, és még sorolhatnánk. Azokat a szakembereket, akik felelősséget éreznek a szakmájuk írásbelisége iránt, arra kell ösztönözni, hogy állítsák össze a szaknyelvi helyesírást az akadémia bevonásával. Olyan elképzelés is van, hogy legyen három szabályzat. A nyolcadik osztályig szólóba például ne kerüljenek be háromelemű földrajzi nevek. A Csele-patak még igen, a Közép-Kelet-Európa már ne. A második legyen a művelt közönségé, a harmadik pedig egyetemi tankönyv szintű. Ám a három között nem lehet ellentmondás, csak tartalmuk mennyiségében különböznének. A három szabályzat létrehozása viszont a leglelkesebb írásforradalmárok szerint is sok évig tartana. S addig? Legyen szabad a vásár, vagy használjuk azt, ami van? A mostani szabályzat nem rossz, meg van benne oldva a zöldborsófőzelék is - legfeljebb nincs kellőképpen megmagyarázva. A Magyar Nyelvi Bizottság érzi, hogy igény van a változásra. A reform sok időt vesz igénybe, változtassunk hát apróságokon az új kiadásban! Csak egy példát hoznak: engedjük meg nyugodtan a dühhelt, meg a dühvelt is.

A gasztronómiai helyesírás útmutatója és kihívásai

Az interneten sokan nem találtak semmilyen gasztronómiai helyesírással foglalkozó oldalt, ezért úgy döntöttek, maguk készítenek egy ilyent. Megkérték az általános iskolai nyelvtantanárnőjüket, Bajókné Jutkát, hogy lektorálja a munkájukat. Ő nagyon kedvesen igent is mondott az együttműködésre, segített eloszlatni a kételyeiket, és kijavított, ahol kellett. Értelemszerűen a helyes kifejezések vannak vastag betűvel szedve, pirossal pedig a leggyakoribb helytelen variációk. Személy szerint a magyarosítással nem minden esetben lehet egyetérteni, és nem is mindegyik szónál egyértelmű, hogy melyik változat a helyes nyelvtanilag. Ezeket sötétlila dőlt betűvel jelölték. Megjegyzik még, hogy nem minden esetben helyeslik a szótárakban fellelhető írásmódot. A szószedet után elkészült az összefoglaló is, az ide vonatkozó szabályokkal. A gasztronómiai téma mellett azonban bármely más témához jól használható. Ez az összefoglaló csak a legfontosabb és legszükségesebb szabályokat tartalmazza, közel sem teljes körű. Ahhoz könyvet kellene írni, nem csak egy blogbejegyzést…vagy legalábbis egy új blogot nyitni.

Az oldal alján elkezdték kibővíteni a szótárat azokkal a szavakkal, kifejezésekkel, amelyekre az olvasók rákeresnek, de hiányzik a 32 oldalas szótárból. Akkor most fekete bors vagy feketebors? Fehér bors vagy fehérbors? Fehér csokoládé vagy fehércsololádé? Olívaolaj, olivaolaj, olíva olaj, netán oliva olaj? Erdei gyümölcs mártás, erdeigyümölcsmártás, erdeigyümölcs-mártás, vagy erdeigyümölcs mártás? Szilva lekvár vagy szilvalekvár? Lasagne-val vagy lasagnéval? Egybeírjuk vagy különírjuk? Mikor használunk kötőjelet? Hogyan toldalékoljuk az idegen szavakat? Eredeti nyelven vagy magyarosítva írjuk?

Fontos információ, hogy egy adott oldalt 2011-ben tettek közzé, azonban az azt követően megjelent, 2015. szeptember 1-jétől érvényben lévő helyesírási szabályzatra nem lett kifejezetten frissítve. Ha valamivel kapcsolatban kétely merülne fel, a szabályzat itt elérhető: A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás. Mindazonáltal óriási büszkeséggel tölti el őket, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet helyesírási tanácsadó oldalán az egyik 2014-es bejegyzésben hivatkoznak erre az összefoglalójukra. Itt olvasható a bejegyzés.

A zöldborsófőzelék elkészítése: Ahány ház, annyiféle íz

Ahány ház, annyiféle borsófőzelék. Van, aki édesen, más paprikásan készíti. Egyes helyeken krumplival együtt főzik. Az alapvető elkészítési mód azonban a következő:

Mosd át a zöldborsót jó alaposan, majd csepegtesd le. Egy nagyobb lábosban hevíts kevés olajat, borítsd rá a borsót, és kevergetve párold pár percig. Rakd rá az aprított petrezselymet, majd ízlés szerint sózd meg. Végül szórd meg liszttel, jól keverd el, majd öntsd fel kevés tejjel. Dolgozd simára, majd önts még hozzá annyi tejet, hogy elérd a kívánt állagot. Ha nem elég édes a borsó, adhatsz hozzá kevés cukrot is.

A burgonya, ezerarcú alapanyag, amelyből készülhet leves, egytálétel, rakottas, saláta és édesség is. Most egy helyen, a Kiskegyed Konyhája Krumplis Kedvencek különszámában találhatók a legjobb krumplis receptek egy csokorba gyűjtve. A magazint keresd az újságárusoknál!

tags: #zoldborso #fozelek #helyesiras