Az élelmiszeripar története szorosan összefonódik az emberiség fejlődésével, és ezen belül a konzervgyártás különösen kiemelkedő szerepet játszik az élelmiszerek eltartásában és hozzáférhetőségének biztosításában. Magyarországon a konzervipar fejlődése a 19. század végétől kezdve vett lendületet, számos gyár alapításával és folyamatos modernizálásával. A 20. században pedig tovább bővült és specializálódott, egészen a mai, modern élelmiszer-feldolgozó vállalatokig, mint amilyen a Bonduelle is.
A Konzerválás Története és Korai Megoldások
Az élelmiszerek tartósítása az emberiség egyik legősibb tevékenysége. Már a legprimitívebb törzseknél is megfigyelhető volt, hogy igyekeztek megőrizni az élelmiszereket a szűkös időkre. A 17. században Kecskeméten például a füge aszalása volt jellemző tartósítási módszer, édességként pedig nádmézet használtak. A 18. században lekvárt készítettek zölddióból, szilvából és barackból. Ezek a módszerek azonban még házi jellegűek voltak, és nem tették lehetővé a nagy mennyiségű élelmiszer ipari szintű feldolgozását.
A konzerv feltalálása Nicolas Appert francia szakács nevéhez fűződik, aki 1795-ben rájött, hogyan lehet gyümölcsöt szelencében tartósítani úgy, hogy közben nem éri levegő és víz. A napóleoni hadsereg számára gyártotta a konzerveket. Az ipari kémkedés ekkor már megjelent, és nem sokkal később egy angol mérnök, Bryan Donkin ugyanezt már egy ón dobozban oldotta meg, és 1810-ben tette közzé a forrasztással zárt fémdobozok konzervedényzetként való használatát. Ez a találmány alapjaiban változtatta meg az élelmiszer-tartósítást, és megnyitotta az utat a modern konzervipar előtt.
A Konzervipar Hajnala Magyarországon
Magyarországon az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig tartó időszakban volt a legdinamikusabb. A konzervgyártás a 19. század második felében kezdett el igazán fejlődni, amikor az első gyári jellegű konzervüzemek megjelentek.
Kecskemét, a Konzervgyártás Mekkája
Kecskemét a magyar konzervgyártás egyik fontos központjává vált. Az 1900-ban alapított gyümölcs-, főzelék-, húskonzerveket és aszalt főzeléket készítő Rt. egy osztrák cég terjeszkedése révén jött létre, Darányi Ignác miniszter ajánlására esett a választásuk Kecskemétre. Kada Elek, Kecskemét polgármestere örömmel fogadta az új befektetőt, és minden adókedvezményt megkaptak az ingyen telek mellé. A gyár egy év alatt épült fel a Kiskőrösi úton, a város déli részén, az iparterületen, a vasúti vonal mentén.
Az Első Kecskeméti Konzervgyár 1910-ben csődhelyzetbe került, de Kohner Adolf osztrák pénzügyi szakember megvásárolta az angol-osztrák bank révén. Érdekesség, hogy a konzervgyárban a munkásokra nagyon odafigyeltek: a fizetés mellett pluszjuttatásokat kaptak, ingyen vihettek haza termékeket, és helyben is fogyaszthatták azokat. Mivel sok asszony dolgozott a gyárban, a gyerekek számára bölcsőde és óvoda működött, játszótérrel. A nem fizikai munkás hölgyeknek teniszpályát alakítottak ki, a férfiak pedig kuglizhattak. Ez a szociális gondoskodás kiemelkedő volt a maga korában. A gyárat Weiss Manfréd 1944-ben átadta a zsidóüldözéskor, majd végül államosították.
Platter János a 20. század egyik legérdemdúsabb kecskeméti személyisége volt, aki 1921-ben, az Első Kecskeméti Konzervgyár sikerein felbuzdulva építtette fel az új Gyümölcs-Főzelék Konzervgyárat. 1895-ben született Dél-Tirolban, Eisenthalban, és feleségével, Anrater Annával és négy gyermekével 1921-ben költözött Meránból Kecskemétre. A Platter János Konzervipari és Kereskedelmi Rt. 3000 munkásnak adott munkát, akik kellőképp megfizetettek, és gondjaikra mindig odafigyeltek. Bár Platter János nem volt magyar állampolgár, és sokáig csak törve beszélte a magyar nyelvet, mégis igazi kecskeméti lokálpatriótává vált. A Platter cég a szó legjobb értelmében családi vállalkozás volt, londoni kirendeltségét öccse, a svájci irodáját lánya irányította, a gyárban pedig szinte helyetteseként működött másik lánya. A cég kiemelkedett pontos fizetéseivel, mert célja volt, hogy a termelő megtalálja a számítását, hiszen később is venni kívánt tőle. A tulajdonos, aki magát mindvégig a gyár első munkásának tekintette, sohasem futott címek után, annál nagyobb figyelmet fordított munkatársaival a technikai korszerűsítésre és a munkakörülmények javítására. Az országban az elsők között vezették be a 48 órás munkahetet és a fizetett ebédszünetet. A kétkezi dolgozók munka után tusolhattak, fürödhettek, asztaloknál étkezhettek, a tisztviselők fehér köpenyben dolgoztak. Évente társadalmi eseménynek számító bált rendeztek, amelyre munkásaikat és vezetőket egyaránt meghívták. A Platter János Rt. világcégekkel került kölcsönösen előnyös kapcsolatba, anélkül, hogy tanácsadás címén vagy külföldre kivitt profittal óriási összegeket vont volna ki a magyar nemzeti gazdaságból.
A Globus, egy magyar márka története
A Globus márkanév valaha egyet jelentett a magyar minőséggel és a hazai termékekkel, azonban 2009 óta a termékek gyártása nem Magyarországon történik, ráadásul a márkanevet is eladták a cseh Hamé-nak. A Globus elődjének tekinthető Első Magyar Konzerv- és Ércárugyárat 1882-ben alapította a Weiss-család. Kezdetben a katonai kincstár megrendelésére hús- és kávékonzerveket gyártottak, a lakosságot pedig gyümölcs- és zöldségkonzervekkel látták el. A Globus brand 1924-ben született meg. Húsz évvel később államosították, és a Nehézipari Központ irányítása alá került, majd 1948-tól Budapesti Konzervipari Nemzeti Vállalat néven működött tovább. Tíz évvel később már megkezdték az első dobozos készételek gyártását, bezsebelve ezzel a brüsszeli Világkiállítás aranyérmét.
A rendszerváltást követő években, 1991-ben, a vállalat nevét Globus Konzervgyárra változtatták, és nagyszabású kampányt indítottak. A cég folyamatosan bővítette portfólióját, és neve egybeforrt a megbízható minőség ígéretével. 1993-ban részvénytársaságként megjelentek a tőzsdén. Az 1998-1999-es években tárgyalásokat folytattak a Bestfoods Hungary Rt-vel és a Knorr Naehrmittel Ag-val, és hamarosan piacra kerültek az ételízesítőik. A Globus ketchupját, mustárját és majonézét 2002 végéig a Globus Rt. állította elő, majd 2006 májusától tevékenységét a francia CECAB csoporthoz tartozó UFM többségi tulajdona alatt folytatja.
A kőbányai gyárkomplexum 2009-ben bezárt, de az épületegyüttes rendkívül látványos, hatalmas kiterjedésű és olyan gyöngyszemeket őriz, mint az egykori sörfőző védjegye. Az ingatlanon álló gyár ugyanis eredetileg sörgyárként funkcionált, a Fővárosi Serfőző tulajdonában volt, majd a Dreherhez került, tőlük vásárolta meg a Globus Konzervipari Rt. Mivel a gyár ipari műemlékké van nyilvánítva, elbontani biztosan nem fogják, azonban az épületegyüttes pusztulását tétlenül nézik az illetékesek.
Hűtés és szeszgyártás: Kiegészítő iparágak
A konzervipar fejlődésével párhuzamosan más élelmiszeripari ágazatok is fejlődtek, mint például a hűtőipar és a szeszipar.
A hűtőipar fejlődése
A hűtés, mint tartósítási módszer, szintén a legősibb emberi tevékenységek közé tartozik. A 18-19. században a jég áruként jelent meg a piacon, amelyet vermekben tároltak. A jég-só keverékkel való hűtési eljárást 1810-ben tette közzé, ez volt a forrasztással zárt fémdobozok konzervedényzetként való használata. Az első hűtőgépet 1876-ban készítették Augsburgban, C. Linde alapján. A 19. század végén és a 20. század elején az Alföld vidékein hűtőházakat kezdtek építeni. Debrecenben például 1910-ben alapították a Debreceni Műjég és Szikvízgyárat.
A szeszipar története
A szeszgyártás is az emberiség őstörténetének idején kezdődött, és a körülményeknek megfelelően változott. A pálinka, mint hatású ital, már a 18. században is elterjedt volt, Besztercebányán 300, Erdélyben csaknem 4000 pálinkafőző működött. Az ipari szeszgyártás a 19. században lendült fel, amikor oszlopos készülékeket kezdtek használni. Az ipari szeszgyártás, hasonlóan más iparágakhoz, a válságos időket termék gyártásával vészelték át. A szesz denaturálását a 19. században vezették be, hogy megkülönböztessék az ipari felhasználású szeszt az emberi fogyasztásra szánttól.
Hogyan készül és párolják le az alkoholt? (közreméltó a Broken Beaker Distillery)
A 19. században számos szeszgyár alakult Magyarországon. A Fellner és Fia Rt. például jelentős szeszgyártó volt, amely 1897-ben jelentős bővítést hajtott végre. Az élesztőgyártás is párhuzamosan fejlődött, és az élesztőt keményítővel gyúrták össze a kihozatal növelése érdekében.
Likőrök és üdítőitalok
A likőrök és édesített változatainak készítése és fogyasztása már a középkort megelőzte. Az illóolajok, mézzel édesített borok és más növényi kivonatok felhasználásával készült italok ősi eredetűnek tekinthetők. A 19. században, a kémia és a kémiai szintézis tudományának fejlődésével, a likőripar is fejlődésnek indult. A Zwack-féle Likőrgyár 1866-ban alakult, és termékei hamarosan világszerte ismertek lettek. Az üdítőitalok őseiként is felfogható italok készítése is a 19. század második felére tehető.
Bonduelle Magyarországon: Modern Konzervipar
Ma a Bonduelle hazánk egyik jelentős élelmiszer-feldolgozója, amely az 1853-as francia alapítású családi vállalkozásként immár több mint 20 éve van Magyarországon, és jelenleg 1000 embert foglalkoztat az országban található három gyárban (Nagykőrös, Békéscsaba, Nyírszőlős) és egy budapesti irodában. A gyárak a hazai igények kielégítése mellett jelentős exporttevékenységet is végeznek. A Bonduelle neve egyet jelent a minőséggel: olyan konzerv- és fagyasztott zöldségek gyártója, mint a kukorica, bab, zöldborsó, gomba.
Nagykőrösi Gyár
Nagykőrös egy kis város az Alföld közepén, Kecskeméttől 15 km-re. Régóta a zöldség-gyümölcstermesztés és -feldolgozás biztosítja az itt lakók megélhetését. Legjelentősebb termelőegysége, mely igen széles termékskálával rendelkezett, az 1896-ban alapított Nagykőrösi Konzervgyár volt. A Bonduelle Csoport 1990-ben magyarországi konzervipari feldolgozó üzemek, illetve hűtőházak feltérképezésébe kezdett. A társaság figyelme ekkor irányult a Nagykőrösi Konzervgyár telephelyére, mely fizikailag teljesen elhatárolt a központi gyártól, így önálló tevékenység végzésére is alkalmas volt. A telepen zöldborsó, csemegekukorica és különböző savanyúságok előállítása folyt, ami tökéletesen illeszkedett a Bonduelle profiljába. A Csoport 1992. július 22-én vásárolta meg a termelőegység területét és eszközeit.
A Bonduelle nagykőrösi gyárának fő profilja a csemegekukorica és a zöldborsó feldolgozása, azonban ezek idényszerűsége miatt a köztes időszakban vörös- és fehérbabból készülő konzervek előállítását vezette be a cég.
Békéscsabai Gyár
Magyarország délkeleti részén fekvő Békés megye székhelyén, Békéscsabán alapították meg 1962-ben a Békéscsabai Konzervgyárat. Modern gépekkel, berendezésekkel gyártottak többek között alma- és paradicsomsűrítményt, teljesen automatizált vonalon száraztésztát, valamint a konzerv profilban zöldborsó-, kukoricakonzerveket, befőtteket, savanyúságokat, szárazbabot és ketchupot is. A termelés egy telephelyen, de négy üzemrészben történt.
A békéscsabai gyár második a Bonduelle-gyárak sorában, 2003 óta tagja a Bonduelle Csoportnak. Az itt foglalkoztatottak száma majdnem 300 fő, így a környező települések lakóinak is munkát biztosít. Ebben az üzemben zöldborsót és csemegekukoricát gyártanak, töltenek és csomagolnak, kizárólag fémdobozokba. 2004. december 1-től a Bonduna Zöldségfeldolgozó Kft. fuzionált a Bonduelle Nagykőrös Kft.-vel.
Az 1965-ös gyümölcs- és főzelékkonzervgyár üzembe helyezése Magyarországon egy fontos mérföldkő volt a hazai élelmiszeripar történetében. Ezek a gyárak nemcsak a hazai lakosság ellátásában játszottak kulcsszerepet, hanem jelentős exporttevékenységet is folytattak, hozzájárulva az ország gazdasági fejlődéséhez. A régi gyárak története, a konzerválás módszereinek fejlődése és a modern vállalatok, mint a Bonduelle megjelenése mind azt mutatják, hogy az élelmiszeripar folyamatosan alkalmazkodik az új kihívásokhoz és technológiai lehetőségekhez, biztosítva a minőségi élelmiszerek elérhetőségét a fogyasztók számára.