A dió egyre népszerűbb Európában, de a piaci helyzetet számos tényező befolyásolja, a termésátlagoktól és az időjárási viszonyoktól kezdve a fogyasztói szokásokon át az import- és exportfolyamatokig. Németország kiemelten fontos szereplő az európai diókereskedelemben, elsősorban nagy importőrként.
A dió globális és európai termelése
A dió globális termelése a 2020/2021-es gazdasági évben új rekordot ért el, 2,3 millió tonnával. Ennek több mint 80 százalékát három ország, Kína, az Egyesült Államok és Chile állítja elő, részesedésük a termelésben sorrendben 45, 31, illetve 7 százalék.
Az Európai Unióban a diótermelés elmarad a fogyasztói igényektől, így az EU nettó importőrnek számít. Az USDA előrevetítése szerint az EU 127 ezer tonna héjas diót takarított be 2020-ban, ami a globális termés 5,5 százaléka.
Románia: az EU legnagyobb diótermelője
Románia továbbra is a legnagyobb diótermelő az Európai Unióban. Az ültetvények többsége kis gazdaságok tulajdonában van, de egyre nagyobb a kereskedelmi érdeklődés az intenzív dióültetvények létesítése iránt. A fák száma folyamatosan növekszik, 2023-ban elérte a 2,6 milliót, ami 2020-hoz képest közel 30%-os bővülést jelent. A termőfák száma várhatóan tovább bővül majd, a gyümölcsfákra vonatkozó uniós támogatások által ösztönzött korábbi telepítéseknek köszönhetően. A hőség és a szárazság kockázata azonban további beruházásokat tesz szükségessé a gyümölcsösökben a jövedelmezőség biztosítása érdekében. 2024-ben az elhúzódó hőhullámok és a szárazság várhatóan 3,3%-kal csökkenti a termelést az előző évhez képest. Az egy fára jutó hozam várhatóan 9%-kal csökken, de a becsült növekedés enyhíti a terméscsökkenést.
Franciaország: Alacsony termésmennyiség várható
Franciaországban a termelés Dél-Franciaországban, Auvergne-Rhône-Alpes, Nouvelle Aquitaine és Okcitánia (Midi-Pyrénées) régiókban összpontosul. A kivi mellett a dió az egyetlen olyan gyümölcs, amelynek területe az elmúlt tíz év alatt nőtt. A 2023/24-es gazdasági évben a termelés a kedvezőtlen időjárás, a késői fagy és a nyári szárazság miatt alacsony volt. A 2024/25-ös gazdasági évben késői fagyok voltak Délnyugat-Franciaországban, de a nyár folyamán sok eső esett. A termés az ország délkeleti részén elfogadható, de délnyugaton ismét nagyon alacsony, az átlagosnak kevesebb mint a fele. Összességében a francia termés alacsony lesz, de valamivel a 2023-as adat feletti. A közösség legjelentősebb héjasdió-exportőre viszont Franciaország, ahol a diótermés 3 százalékkal 36 ezer tonnára nőtt 2020-ban.
Spanyolország: 16 000 tonna teremhet
Spanyolországban a fő diótermő régiók Andalúzia, Extremadura, Kasztília-La Mancha, Kanári-szigetek és Valencia régió. A MAPA még nem tette közzé a hivatalos adatokat. Ha az időjárási feltételek továbbra is kedvezőek maradnak, akkor 16 000 tonna termésre lehet majd számítani.
Olaszország: Romlott a minőség, vezető importőrré vált
Olaszország néhány évtizeddel ezelőtt elvesztette vezető szerepét a diópiacon, ma már vezető importőr, főként az Egyesült Államokból. Mivel a gazdák a diót faanyagáért és terméséért is termesztik, a termésmennyiség és annak minősége romlott. Észak-Olaszország vezető diótermelő régiói Veneto, Emilia-Romagna és Piemonte, ahol a gazdák hatékony és jövedelmező gyümölcsösöket hoztak létre Lara és Chandler fajtákkal. Délen a legtöbb diót Campania régióban termesztik, ahol a fő fajták a Sorrento, a Malizia és a Chandler. A 2024/25-ös gazdasági évben a termelés az előrejelzések szerint növekedni fog az előző szezonhoz képest, köszönhetően a kedvező időjárásnak és az Észak-Olaszországban termőre forduló új gyümölcsösöknek.
Magyarország: Növekvő terület, kihívások és minőség
Magyarországon jelenleg több mint 9000 hektáron termesztenek diót. Az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt a diótermő terület, elsősorban a bőkezű telepítési támogatások hatására. A növekedés azonban nem járt együtt az intenzív, korszerű árutermelő ültetvények arányos bővülésével. 2025-ben az ültetvények az elmúlt 10 év legalacsonyabb termését produkálták, mindössze 5300 tonna termett itthon. Míg az intenzíven termelő, öntözött ültetvények hektáronként közel 4 tonnás termésátlaggal rendelkeztek, addig az országos átlag 0,6 tonna volt.
A FruitVeB azt is jelezte, hogy a rekordalacsony termés miatt a hazai diószükséglet kielégítéséhez idén a megszokottnál korábban - akár már év végére - szükségessé válhat az importdió behozatala. A Terméktanács ugyanakkor mindenkit megnyugtatott, hogy a hazai termés minőségével összességében nincs probléma. Ráadásul Ukrajnából is lényegesen kevesebb áru érkezése várható.
A KSH adatai szerint 2000 és 2024 között közel ötszörösére emelkedett a tisztított, de nem darált és nem cukrozott dió átlagára hazánkban: az évezred elején még 1160 forintba került egy kiló, de ez 2024-ig 5600 forintra emelkedett. A Budapesti Nagybani Piacon a belföldi dióbél kínálata egész évben folyamatos. A hazai dió termelői ára 6 százalékkal volt magasabb (2981 forint/kilogramm) 2020-ban, mint egy évvel korábban. 2021 első 5 hetében 10 százalékkal magasabb áron (3140 forint/kilogramm) kínálták a 2020-ban betakarított dióbelet, mint az előző év azonos időszakában. Az import dióbél ára a Budapesti Nagybani Piacon 3500-4000 forint között van, a magyar termést 3000-3500 forint között kínálják a termelők.
Kocsis Márton, a FruitVeB gazdasági elemzője szerint rövid távon megmaradnak a piacaink, de romlani fog a jövedelmezőség, így a dióágazat zsugorodása várható a termőterület tekintetében. A magyar dió egyik erőssége továbbra is a kiváló minőség és nagy méret, amely globálisan is a top kategóriába sorolja. Hosszú távon csak az intenzív, korszerű, öntözött ültetvények biztosíthatják a jövedelmező diótermesztést Magyarországon.
Lengyeltóti: a magyar diótermelés fellegvára
Közép-Európa legnagyobb dióültetvénye a Somogy megyei Lengyeltóti határában van. A közel 200 hektáros diós története még a szocializmusban kezdődött, azóta az ösztönös termesztést amerikai és francia módszerekkel váltották fel. A tóti diót ma már Angliában és Németországban is keresik.
Cziráki Imre, a Juglans Kft. ügyvezetője beszámolója szerint először 1957-ben telepített ide diófákat a Balatonboglári Állami Gazdaság. Az 1970-es évek elején új lendületet kapott a diótermesztés, amikor Kaliforniában történt szakmai út során kiderült, hogy a diót nem magoncból, hanem oltványként kell termeszteni. 1973-74-ben szinte minden hazai, csúcsrügyön termő fajtából ültettek ide, de javarészt a ma is népszerű és megbízhatóan teljesítő Alsószentiváni 117-es, Milota 10-es és Tiszacsécsi 83-as fajtákból.
A privatizáció idején a korábbi állami gazdasági dolgozók 101 hektár dióst vettek át, amihez még 45 hektárt telepítettek ugyanazokból a fajtákból. Az egytonnás termésátlagot mára sikerült 2-2,5 tonna közelébe feltornászni a francia technológia átvételével. A diót a leszüretelése után a feldolgozóüzembe kerül, ahol megszabadítják a burkától, majd átmegy egy mosáson. Ezután kerül a szárítóba, ahol 36 fokos melegben 6 százalékra csökkentik a dió víztartalmát. Az exportra szánt diónál ez alapkövetelmény. Ezután a diót méret alapján osztályozzák, a selejtnek minősítetteket megtörik, a többit bezsákolják, és lehet szállítani.
A Juglans alapvetően Ausztriába, Németországba, Olaszországba és Angliába szállít, ahol elsősorban ipari felhasználók, cukrászatok, pékségek vásárolnak magyar diót. A tóti dió egyik előnye, hogy még az amerikaiak exportja előtt meg tud jelenni a piacon.
A dió ára és a költségnövekedés
A tisztított dió átlagára Magyarországon jelentősen emelkedett az elmúlt években. Míg 2000-ben 1160 forintba került egy kiló ebből a gyümölcsből, addig 2024-ben már 5600 forintot is elkértek érte. A dió árát az is felfelé nyomja, hogy a gazdálkodóknak egyre többet kell költeniük növényvédelemre, mert újabb és újabb kártevők jelennek meg a klímaváltozás hatására. Pár éve az Észak-Amerikából érkező dióburok-fúrólégy pusztít. Ahol nincs permetezés ez ellen a kártevő ellen, ott mindent tönkre tesz.
Cziráki Imre szerint az időjárás sem tett jót, ugyanazok a fagyok, amelyek a kajszi- és őszibarackot érintették, a diót is megtépték. Az emberek bére is felfelé megy, és ezt a sor végén álló fogyasztó fogja megfizetni. Már tavaly is sokat lehetett hallani, hogy nem lehet megfizetni a dióbél árát, amikor 3500 forint volt kilója. A gazdálkodóknak tovább kell hárítaniuk a költségeket, ha fenn akarnak maradni, így a dió ára a jövőben is emelkedni fog.
Németország, mint kulcsfontosságú importpiac
Az EU diótermelése és az import közötti nagy különbség kiváló lehetőségeket biztosít a dióexportőrök számára. Az EU különböző típusú diót importál közvetlen fogyasztásra, további feldolgozásra vagy régión belüli reexportra, például: sózva, sütve, pörkölve vagy más héjasokkal keverve. Az amerikai dió fő versenytársa a helyi termelésen kívül Chile (szezonon kívül).
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) adatai szerint 2025-ben a Németországba irányuló amerikai dió- és mogyoróexport értéke 1,402 milliárd USD (518,7 milliárd Ft), mennyisége pedig 186,4 ezer tonna volt. Ez mind értékben, mind volumenben jelentős növekedést mutat a 2024-es évhez képest.
Az egyes termékkategóriák közül a mandula bizonyult a legnagyobb volumenű tételnek. A 2025-ben beszállított 73 ezer tonna mandula értéke 472 millió USD (174,6 milliárd Ft), ami tonnánként 6456 Ft/kg egységárnak felel meg. A dió importja szintén jelentősen bővült: 2025-ben 41.184 tonna dió érkezett 301 millió USD (111,4 milliárd Ft) értékben, így az átlagár 2705 Ft/kg volt. A törökmogyoró importja is dinamikusan nőtt: 2025-ben 9.022 tonna és 78 millió USD (28,9 milliárd Ft) szerepelt a statisztikákban, ami 3201 Ft/kg egységárat jelent.
Az EU-n belül az amerikai héjasok legjelentősebb importőrei Németország, Spanyolország és Olaszország. A németek és az osztrákok héjas diót visznek haza, leülnek egy asztal köré megtörni, isznak hozzá egy pohár bort, és beszélget a család. Ott bevett értékesítési forma, hogy héjas diót raknak ki a boltok, itthon is próbálkozott ezzel a Lidl és a Tesco.
Német fogyasztói szokások és élelmiszerárak
Egy friss felmérés szerint, amit a NIQ piackutató cég végzett, a németek költik jövedelmük legkisebb részét élelmiszerre, egészségügyi- és szépségápolási termékekre - 13,6 százalékot mértek - ezzel az egész EU-ban ők a rekorderek. Bár a németek tényleg odafigyelnek a centekre, az is fontos tényező, hogy a piac nagy és komoly verseny folyik a vásárlókért, ami jelentősen csökkenti az árakat és mindenféle kedvezményes akciókat kell kitalálni a kereskedőknek.
A Deloitte könyvvizsgáló cég új, 2023 közepén végzett felmérése szerint sok német polgár takarékoskodik az élelmiszereknél is az infláció miatt. A felmérés szerint 37 százalékuk mondta, hogy most inkább az áruházláncok olcsóbb saját márkáit vásárolja meg. Több mint egyharmaduk - 35 százaléka - olcsóbb húst vásárolt. Ötödük pedig azt mondta, hogy már így is kevesebb élelmiszert vásároltak, mint amennyit valójában szerettek volna. A Deloitte szerint a németek átlagosan havi költségvetésük 15 százalékát költik élelmiszerekre, szemben az olaszországi 18 százalékkal és a francia 17 százalékkal.
A német gyártók rekord ütemben emelik áraikat. Az egyik fő mozgatórugót az energiaköltségek jelentik. Az ipari termékek termelői árai átlagosan 25,9 százalékkal emelkedtek az előző év azonos hónapjához képest 2022 februárjában. Nemcsak az energia, hanem sok más termék is lényegesen többe kerül, mint egy évvel ezelőtt - a kávétól a vajig. Az élelmiszerek esetében a növekmény „csak” 9,2 százalék volt 2022 februárjában. A kezeletlen növényi olajok (+50,1 százalék), a vaj (+64,4 százalék) és a kávé (+16,9 százalék) ára különösen meredeken emelkedett.
A német piacon az alapélelmiszerek árait pár kevés üzletlánc határozza meg (például: ALDI, LIDL), melyek általában a legolcsóbbak. Összehasonlítva a magyar árakkal, a német élelmiszerárak viszonylag alacsonyak.
Az EU dióimportja és exportja
Az Eurostat adatai szerint az EU nettó importőr dióból. A dióbél importja 7 százalékkal 86,5 ezer tonnára nőtt, míg a kivitele 6 százalékkal 5,2 ezer tonnára mérséklődött 2020 első tizenegy hónapjában az előző év azonos periódusához képest. A héjas dió importja 2 százalékkal 46,2 ezer tonnára, a kivitele pedig 32 százalékkal 4,3 ezer tonnára csökkent. A héjas dió vezető beszállítója, az USA 4 százalékkal kevesebb (26,1 ezer tonna) héjas diót exportált az unióba, továbbá Chiléből nőtt a behozatal: 2 százalékkal 13,9 ezer tonnára.
2023-ban az Európai Unió 6,5 milliárd dollár értékben importált héjas gyümölcsöket. Az Egyesült Államok az EU legnagyobb beszállítója 2,4 milliárd dollár értékben, ami a teljes import 37%-át teszi ki. Törökország a második legnagyobb beszállító a behozatal 22%-val, főként mogyoróból, őt követi Vietnam (kesudió) és Chile (mogyoró és dió). Az Egyesült Államok mandula exportja az EU-ba 1,28 milliárd dollár értékű, ezt követi a pisztácia 758 millió dollárral és a dió közel 276 millió dollárral. Az EU-n belül az amerikai héjasok legjelentősebb importőrei Németország, Spanyolország és Olaszország.
Az EU dióexportja nagyon korlátozott. A 2022/23-as gazdasági évben a legfontosabb célországok a következők voltak: Egyesült Királyság, Svájc és Törökország.
Az ukrán dió és a minőségi kihívások
Héjas dióból Magyarország alapvetően önellátó, érdemi import nem érkezik. Dióbélből viszont az import szerepe folyamatosan nő, elsősorban Romániából és Ukrajnából. Ukrajna esetében fontos, hogy leginkább a kérdéses minőség az az ok, ami miatt ezeket a tételeket Nyugat-Európában, különösen a német és az osztrák piacokon nagyon nehezen lehet forgalmazni. Ennek legfőbb oka, hogy az ukrán diótermő terület több mint 70%-át kiskertek, házikertek adják, ahol semmilyen növényvédelmet nem kapnak a zömmel helyi fajtákból, magoncokból kinevelt fák. Ez a tényező jelentős mértékben befolyásolja az ukrán dió versenyképességét a szigorú minőségi előírásokkal rendelkező európai piacokon.
tags: #dio #ara #nemetorszagban